2020. december 31., csütörtök

Decemberi zárás - 2020

Forrás.
Még az évösszegző poszt előtt meg szoktam azért pihenni egy pillanatra külön a decembernél, hogy megmutassam az év utolsó beszerzéseit, és hogy ne maradjon ki ez a hónap sem, ha már megtartottam jó szokásomat a havi zárásokkal (egy időben ugyanis be akartam vezetni a negyedéves tömbösítést, aztán ki tudja, lehet, hogy lesz majd olyan is...). 

A december nem suhant el, a december tétovázott a küszöbön, és lassan lépegetett be, és sokféle élményt hozott, meg szép lassan a karácsonyi hangulatomat is előkerítette valahonnan. Idén lett egy csomó új világításunk, ami engem is felvillanyozott, sok kis illatmécsest is égettem itthon, és a szokásosnál szebbnek, ünnepibbnek látom a fánkat is. :) 

A karácsony általában mindig hoz valami könyvajándékot is - és így van ez jól -, és már amúgy is hiába próbáltam volna 50 alatt tartani az idei zsákmányt, az a hajó elment... Főleg a még utólag bevallott beszerzések miatt. ;) 

Végül ebben a hónapban 3 szép új könyvem lett: 

- Joanne Harris: The Strawberry Thief - megvolt már magyarul, de angolul szerettem volna eredetileg is.
- J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek - régóta szemeztem vele, viszont most picit bajban vagyok, olvassam az ünnep után is, vagy hagyjam a jövő évi hangolódáshoz?
- J.K.Rowling: Az Ickabog - ♥ a kihagyhatatlan új Rowling-mese. 

Saját kép.


Mindhárom könyv ajándék volt, és még beficcent melléjük egy Libri ajándékkártya is, így aztán biztosan nem maradok könyvek nélkül jövőre sem - ha valaki esetleg aggódott volna! ;) 

Saját kép.


Posztok szempontjából idén ez a hónap volt a legtermékenyebb: ezzel együtt 15 bejegyzés született, így aztán nagyjából minden másnap volt valami új olvasnivaló. Ebben a hónapban lépte át a blog az 500.000 látogatást is, hurrá! Köszönöm, hogy jöttök! :) 

7 könyvet sikerült befejezni, amik közül kiemelném a Sakknovellát és a Queen's Gambitet - a sorozat miatt kialakult akut sakkszerelem hatása ♥ -, és a másik Stefan Zweig rövidkét, az Ámokot is. Úgy látszik, kicsit a szépirodalom felé hajlott a kezem decemberben, hiszen utána Kosztolányi és Karinthy ünnepi írásaival folytattam, és Szabó Magda Pilátusával zárom az évet (bár nem hiszem, hogy befejezem már ma, és nem is törekszem rá feltétlenül, nem is érdemes vele sietni). Belefért a hónapba egy karácsonyi mese is, és Matt Haig új könyve, ami szintén tetszett, kellemes kikapcsolódás volt, de egyben elgondolkodtató is. 

A mi fér még bele az évbe tervekből 3 könyvet olvastam el, és egy folyamatban van. Szegény Avallone Acél című kötete megint tolódik... Kezd már listaveteránná válni. :) 

A nagy év végi összegzést is hozom hamarosan. ;) 

A többiek decembere: 

Nita, Dóri, Amadea, Sister,

Jó tollasbálozást mindenkinek ma estére, és boldog új évet! ;) 

2020. december 30., szerda

Ünnepi hangulat Kosztolányival és Karinthyval

Saját kép.
Korábban már mutattam szép új szerzeményeimet, a két idei Libri-Jaffa karácsonyi különkiadást, amiknél először csak Kosztolányihoz húzott a szívem, de végül mindkettőt hozzáadtam a rendelésemhez. 

Mindenképp szerettem volna sorra keríteni őket még az ünnepek alatt/körül, és ez szerencsére sikerült is. A megérzésem helytállónak bizonyult, így utólag, Kosztolányi közelebb állt hozzám, azt a kötetet is vettem előre. Most ebben a posztban mindkét olvasási élményről beszámolok. :) 

Amit egységesen megállapíthatok a két kötetről, az a csodaszép kivitelezés. Nagyon igényes és ízléses kiadványok, tetszik, hogy a két borító össze is illik egymás mellé téve, mintegy kiegészítve egymást. Nagy Norbert illusztrációi kísérik a verseket és novellákat, és azon túl, hogy hangulatosnak találtam a képeket, meglepett, hogy ugyanaz az illusztrátor, annyira követte ugyanis a két szerző különböző stílusát is a képekkel. Szerintem ezért külön dicséret illeti. :) 

Kosztolányi Dezső: Csodát nekem - Karácsonyi prózák és versek


Nem olvastam tőle sok mindent, de nagyon szeretem Kosztolányit, és örömmel vágtam bele a kötetbe. Olvastam értékelésekben, hogy sokan csalódtak, mert egy része a kötetnek A szegény kisgyermek panaszaiból áll, és mert nem minden írás karácsonyi, vagy mert szomorúak, nem jók hangolódni. Én ezzel abszolút nem értek egyet, és nekem nem okozott csalódást a kötet - de nem is vártam el tőle, hogy kizárólag karácsonyi hangulatot, témákat hozzon, és kizárólag csodát, emelkedettséget mutasson. Ezek szerintem olyan prekoncepciók, amik csak elrontani tudják az olvasás élményét. Kosztolányi csodálatos szerző, és a szavai a kevésbé ünnepi történetekben is képesek elringatni, megbabonázni. Számomra a versek is a helyükön voltak, gyönyörű képek villantak fel bennük: 

"Az ablakon fehért fehérre hímez
 a fagy, akár egy kínai leány.
Apám szivarja füstölög az útra,
és nesztelenül iszom a teám."

"Ódon, ónémet, cifra óra
áll a szekrényünk tetején, 
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém."


"Hagyjatok szaladni még, 
tündérekbe hinni. 
fehér csészéből szeliden
fehér tejet inni."

Hangulatkép a Kosztolányi
kötetből. Saját kép. 
Ami pedig a nehézségek, szomorúság, bánat, veszteség témákat illeti, hiába is terjed a nagy pozitivitás "járvány" mindenfelé, ezek a témák igenis a karácsonyhoz is kapcsolhatók. Sokszor gondol ilyenkor az ember az elvesztett szeretteire, vagy nehézségekre, amiket leküzdött az adott évben, valami szomorkás nosztalgia mindig belevegyül a karácsonyi fények nézegetésébe is - szóval ez valahogy mind-mind helyénvaló.
Az otthonnak van szíve rész volt a kedvencem, és a Vadregényes tél, a Feri, illetve a Prófécia című novellákat szeretném kiemelni, mint kedvenceket.

Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - Változatok egy ünnepre

Óhatatlanul is összevetettem a Kosztolányi kötettel, és bár szeretem én Karinthyt is, meg értékelem a humorát, éles eszét, nekem minden szempontból jobban tetszett a Kosztolányi-féle hangolódás. De ez teljesen szubjektív lehet. Más a hangulat, egészében mások a történetek, a versek. Versből egyébként nagyon kevés van benne.

Karinthy más hangot ütött meg, kevesebb volt az olyan sor, mondat, amin megálltam tűnődni, vagy csak mert szép volt. Ő nekem valahogy mindig picit gőgös, és ezt a gőgöt most is érezni véltem néhol. Sajnos egy-egy történetet untam is, helyenként önismétlőnek is éreztem, sok hasonló téma, visszatérő elem volt. Ez pl. a szilveszteri, noteszes sztorikban már zavaró is volt számomra, annak ellenére, hogy egyébként zseniális ötlet a megmaradt, kidolgozatlan dolgok jegyzékének "végeladása", és maguk a felvázolt ötletmorzsák is. 

Karinthy kétségtelenül nagy koponya volt, és remek gondolatai voltak, de nekem helyenként sok volt ez a nagy ego, kicsit magamtól távolabbinak éreztem az írásait, sőt, sajnos volt, amit nem is annyira értettem (A költő), vagy nem vagyok irodalmilag eléggé művelt, hogy értékelni tudjam (az irodalmi karikatúrák). 

Legjobban az utópisztikus elképzelések tetszettek, mind az azokban megjelenő humor, mind az éleslátás miatt. 
Kedvenc írások: És mi lehet még?..., Az inkarnátor, Gombócverseny és jó volt a Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai szekció is, bár kicsit használati utasítás jellege volt. 

És végül, néhány hangulatos sor a Tündérországból:

"Hidegország lilaország - lila színe és lila szaga és lila íze van a levegőnek, és mindennek, amit levegő takar. A hóesés elállt, ködfátyolon át didereg a lila ég, fázik, összezsugorodva, náthásan pislog, feltűri felhőbundáját."


Ti megvettétek a karácsonyi köteteket? Mi a véleményetek róluk? 

2020. december 29., kedd

A 2020-as kihívásokról

Forrás.
Minden évben szoktam egy összegző posztot írni az azévi könyves kihívásaimról, igaz, nálam ez tényleg nem túl sok, mert nem szeretem magam az olvasásban mint hobbiban feleslegesen korlátozni. A listapipálgatás jó, de nekem bőven elég a várólista csökkentés erre, meg persze a kis évszakos tervlistáim, amiktől nem átallok eltérni sem, és a Goodreads Reading Challenge, ami csak egy irányszám, hogy mennyi könyvet szeretnék elolvasni az adott évben. 

Ehhez tartozott még harmadikként az MRC, avagy a Miamona's Reading Challenge, ami változatos témáival vonzott, és persze azzal a lehetőséggel, hogy utólag is szépen be lehetett legózni a könyveket a kategóriákba. De sajnos az MRC már két éve nem indul. 

Idén A Goodreads Reading Challenge-en az előző évihez hasonlóan 68 könyvet lőttem be, és ezt túl is teljesítettem, jelenleg 80 elolvasott könyvvel. A 2020-as olvasmánylistám posztlinkekkel >itt< érhető el, és év végéig még kiegészül az addig befejezett újabb könyvekkel (ha lesznek). 



A várólista csökkentés is szuperül sikerült, és azon túl, hogy teljesítettem a 12-t, sikerült minden eddigi eredményt túlszárnyalnom, és 17 könyvet elolvasnom a sima+alternatív listámról összesen. De aminek még jobban örülök, hogy jobb listát állítottam össze abból a szempontból is, hogy emlékezetesebb, kedvesebb olvasmányok kerültek ki az elolvasott vcs-kből, mint 2019-ben. Nem csak olyan "elmegy", vagy épp nem túl jó élmények születtek, hanem igazi remek olvasmányok is helyet kaptak, és változatos is volt a paletta a sokféle élménnyel. 
Májusra lett meg a 12. olvasás. 

Íme a vcs-ről elolvasott könyvek: 

A 2020-as vcs-élmények felsorakoztak! Saját kép.

A képről Zadie Smith: White Teeth és Szabó T. Anna Törésteszt című könyve hiányzik, amiket eladtam az olvasás után. Előbbi csak kevéssé tetszett, utóbbi viszont kétségtelenül a legrosszabb olvasás volt a listáról. 

A legjobb idei vcs-k voltak: A tizenharmadik történet, az Aki megszökik és aki marad, és a Maigret-k közül holtversenyben a Madame Maigret barátnője és a Maigret védekezik. :) De nagyon kellemes volt elmerülni a pszicho kötetekben is - talán a Visszatalálunk egymáshozt emelném ki azok közül -, a Blueeyedboyban, ami rettentő régóta várt olvasásra, és AC-t is jó volt újra kézbe venni, idén belőle több is jutott, mint szokott, a vcs-s Dead Man's Folly-n kívül is. 

Összességében igazán remekül sikerült ez a kihívás, sok olvasás, remek könyvek, és persze végig elmaradhatatlanul biztattuk egymást Anettal. :) Közös könyvünk A Hold legsötétebb oldala volt, ami kicsit sötét olvasmány, megtiport, de érdemes volt elolvasni. 

Vcs-osztag két hiányzóval (amiket eladtam). Saját kép.


Természetesen játszom jövőre is, már összeállítottam a listámat, és alig várom, hogy kezdhessünk. ;) Remélem 2021-ben is úgy összegezhetem majd a várólista csökkentést, hogy jól válogattam. ;) 

Az évszakos listákkal idén is próbáltam tudatosan haladni, de azért a járvány, meg sok egyéb más felrúgta a terveket, a kedvet, és több lett a listán kívüli, spontán választás. Átlagosan a felét olvastam el az évszakos felosztású terveknek. Legjobban a nyári tervek sikerült ebből a szempontból.

Jövőre jelentkeztem még egy kihívásra, ami most új, de azt hiszem abszolút megugorható: 3 Georges Simenon kötet kell elolvasni, szerintem ez menni fog. :) 


Ti milyen kihívásokon vettetek részt, hogy sikerültek? Miket terveztek jövőre?

2020. december 27., vasárnap

Walter Tevis: The Queen's Gambit

Nagyon megörültem, amikor felfedeztem, hogy valamiért a The Queen's Gambit audiobook változatánál az szerepelt az Audible-ön, hogy "included in your membership", így tulajdonképpen ingyen juthattam hozzá. :) Ahogy nemrég értekeztem róla, a Netflixes sorozat, ami ez alapján az azonos című, egyébként elég régi, 1983-as kiadású könyv alapján készült, az idei év egyik legjobbja volt nekem. És ahogy ígértem, egyrészt rögtön újra is néztem még egyszer a filmet, másrészt megismerkedtem az eredeti szöveggel is. 

Van valami teljesen magával ragadó ebben a történetben, valami sodró intellektuális izgalom, és bár sosem tudom meg, mi lett volna, ha a könyvvel kezdek, akkor is ekkora hatással lenne-e rám, mint így, azt bizton állíthatom, a filmsorozat azért sikerülhetett ennyire jól, mert maga az alapanyag is remek, és megfilmesítésért kiált. A könyvet szövegét pedig abszolút kerek egésszé teszi a film vizuális élménye, a remek színészek, a vágások, a jelmezek, a zene, az egész megjelenítés...

Walter Tevis könyve és az adaptált forgatókönyv nem sokban tér el egymástól. Eleinte, talán a könyv harmadáig nem is találtam szinte semmi különbséget, csak apróságokat. A párbeszédeket szóról-szóra ültették át a filmbe is, és a jelenetek is pontosan úgy játszódtak le, ahogy Tevis megírta. 

A lényeges különbségek közt kell megemlíteni, hogy Beth nincs az anyjával a balesetkor, és hogy nem szerepelnek a visszaemlékezések sem a könyvben a szüleiről. Szerintem nem volt zavaró, hogy a filmbe belevitték ezt a szálat, és hogy igyekeztek ezzel rámutatni arra a kétségre, zavarosságra, ami Beth fejében uralkodhatott a saját "őrületével", függőségeivel kapcsolatban. 
Fontos különbség még, hogy Beth az, aki Jolene-t megpróbálja megkeresni, és belekapaszkodni, nem Jolene jelenik meg az ajtajában. Jolene felkutatása miatt pedig Mrs. Deardorffal is beszélnie kell telefonon. A filmben semmi kontaktus nem volt már közte és az egykori igazgatónő közt. 

Townes inkább csak halovány mellékszál marad, nem is kerül elő később, nincs ott Moszkvában se, hogy Beth-nek drukkoljon. 

Egy picit itt-ott rájátszottak a filmben az érzelmekre, ami persze teljesen helyénvaló, pl. a telefonos sakksegítségnél csak ketten vannak a vonalban, nincs ott mindenki, aki valaha is egyengette Beth sakk-pályafutását. Szerintem jól tették, hogy hozzáadták a sorozatban ezt a kis érzelmi többletet a jelenethez, így hatásosabb lett. A további kisebb különbségek is dramaturgiailag jól illeszkedtek a filmbe, és sehol sem rontottak, torzítottak semmit az összképen, sőt. 

Összességében a könyv is hibátlan, a film is hibátlan, úgy, hogy a lehető legtöbbet hozták ki a dologból, a legkevesebb változtatással, könyhűen. Nem véletlenül lett a Queen's Gambit az idei ősz és tél legnépszerűbb minisorozata a Netflixen. A sakkozók elismerését is kivívta hitelességével, hihetetlen népszerűvé téve egy '80-as évekbeli könyvet és egy igazán méltatlanul elhanyagolt szellemi sportot... A Wikipedián csomó érdekességet lehet ezzel kapcsolatban olvasni, pl. hogy a sorozat hatására a chess.com oldalnak több MILLIÓ új felhasználója lett, és hogy milyen drámai mértékben emelkedett a sakk-készletek eladása. Karácsonykor még mi is nekiálltunk sakkozni, és nagyon élveztük, amatőr hibáink ellenére... :) 

Olvassátok a könyvet, nézzétek meg a Netflix sorozatát, ha még nem tettétek, és próbáljátok ki magatokat a sakkban. Vesztenivaló nincs. ;) 

UPDATE: >ezen a linken< sakkozhattok a chess.com-on Beth ellen. ;) 

2020. december 25., péntek

Olvasmánylista 2020

Forrás.
Elérkezett hát az idő, hogy az év eleje óta piszkozatban levő olvasmánylista kikerüljön a blogra. Ezeket a könyveket olvastam el idén, és egy csokornyi mesekönyvet leszámítva szinte mindenről értekeztem egy-egy bejegyzésben is, a linkek mindenhol odavezetnek az adott poszthoz. Goodreadsen azért a kimaradtakhoz is írtam egy pár soros értékelést.

A legutóbbi olvasmányokról még fogok írni, illetve természetesen a lista év végéig még kiegészül az addig befejezett könyvekkel. Jelen állás szerint idén 80 könyvet olvastam el, ami szerintem szuper, teljesen elégedett vagyok vele! ;)  

Lássuk, miket olvastam el 2020-ban: 

2. Wolf Erlbruch: Duck, Death and the Tulip
28. Csigó László, Liptai Zoltán: 33 húsétel lépésről lépésre
34. Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán
35. Sebők Éva: Állatszálloda
Forrás.
37. Peter H. Reynolds: The Word Collector
64. Julia Donaldson: Az öt csúfság
65. Karen Wall: Popó-totó a tanyán
67. Karen Wall: Popó-totó a vadonban
68. Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja...
69. Nyulász Péter: A baba bab
70. Markus Zusak: The Book Thief
71. Hová tűntél, Pepi? (Pindur 3.)
72. Thorsten Saleina: Hohó, kié ez a popó? 
73. Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe
74. Harcos Bálint: A medve, aki a karácsonyfában lakott

Félbehagyás:
- Brigitte Kronauer: A nők ruhái (de nem írtam róla sehol)

Az elolvasott oldalak száma a Goodreads szerint: 20192 , a Moly szerint: 20116, a saját magam vezette Reading Log szerint pedig 20182. :D A különbség másként jelölt kiadások, audiobookok miatt adódhatnak. Ez így ~55 oldal naponta. 
Az évösszegzőben majd részletesebben elemzek. ;)

Az olvasmányaim a Goodreadsen is megtekinthetők.

2020. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!


Békés, meghitt, nyugalomban töltött karácsonyi ünnepeket, és egy kevesebb kihívást tartogató, továbbra is remek könyvélményekben gazdag új esztendőt kívánok minden kedves bloggertársamnak, barátomnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak, és a véletlenül idetévedőknek is! 


/Képek: pinterest.com, montázs: canva.com/

2020 egy igazán rendhagyó év volt, és a legtöbbünknek a karácsony is más, mint lenni szokott, de remélem azért mindenkinek jut néhány igazán szép pillanat a fényekkel, sütikkel, szépen becsomagolt új könyvekkel a fa alatt. ♥ 

2020. december 23., szerda

Eltitkolt beszerzések

Ahogy azt korábban, a novemberi zárásban említettem, töredelmesen be kell vallanom néhány (!) eltitkolt idei könyvzsákmányomat... A magamnak szabott, 50-es keretet így kissé meghaladtam, de igazán nem bánom. :) 

Íme a titkos zsákmányom, 13 kötet: 

Saját képek.

Persze csak most látom, hogy még így is lemaradt egy a képről, egy ajándékba kapott Dénes Ivett: Békés éjszakák, vidám nappalok kötet, ami elvileg nagy segítség lesz az alvás-nem alvás megfejtéséhez (?). 
A Suttogó titkai könyvekről hallottam még jókat, azokra lehet, hogy majd még benevezek. 

A blog persze nem alakul át, nem kell tartani a baba-mama kontent elharapódzásától. A babás könyvekről lehet, hogy fogok írni véleményt, vagy összegzést,  a mesekönyvek pedig eddig is helyet kaptak a blogon, de általában kevés poszt születik róluk, vagy zanzásítva. 
Inkább az a kérdés ugye, hogy időből mennyi jut majd blogolásra, könyvekre. Szeretnék majd egyensúlyt találni ebben, és remélem sikerülni is fog, ebben Heloise a példaképem egyébként. ;) 


A gyerekkönyvtárat már maradéktalanul el(ő)olvastam, és abszolút kedvenceim a Popó-totó kötetek. ;) Kezdőcsomagnak megteszi egyelőre, jövőre majd bővítem persze, ajánlani ér! :D
Szerintem ezeket nem is fogom a zsákmányba számolni, hát nem is az enyém! ;) Seems unfair, hogy az én zsákmányaim számosságát növeljék! ;) 

Hamarosan hozom az idei olvasmánylistát is! :)

2020. december 20., vasárnap

Stefan Zweig: Ámok

Ismét egy Stefan Zweiget olvastam, igaz, talán egy kicsit még rövidebbet is, mint a Sakknovella, de mégis írok róla  külön egy kis szösszenetet, mert megérdemli a posztot, és hogy többen olvassák. ;)

"– Tudja, mi az ámok?
– Ámok?… Azt hiszem, igen. A malájoknál… valamiféle részegség.
– Több annál. Téboly, úgy is mondhatjuk, emberi veszettség. Esztelenül gyilkos, mániás düh, semmi esetre sem hasonlítható egyszerű ittassághoz."

A Sakknovellából már kiderült számomra, hogy Zweig nagyon jól ír, remekül teremt feszült helyzeteket, tömören is be tud mutatni karaktereket és helyzeteket, és igazán zseniálisan vezeti végig a sztorit. Most a befejezés is olyan volt, amihez hasonlót vártam volna a Sakknovellánál is, szóval abszolút elégedett vagyok. Érdekes, de úgy érzem, Zweig stílusa és hangulatteremtése picit hasonlít Simenon írásaihoz. Egyszerre merengő és izgalmas, leíró, de mégis dinamikusan mesél el egy történetet, viszonylag kevés szóban. Akinek tetszik Maigret és a nyomozási stílusa, töprenkedő járkálásai, vagy a roman durok fojtogató atmoszférája, szerintem Zweiget is kedvelni fogja. 

"Három nap hasztalan keresgéltem nyugovást, csüggedten néztem az embereket, bámultam a tengert, mely változatlanul kék volt és sima, csak napnyugtakor öntötte el ezernyi szín. Háromszor huszonnégy óra után pedig az embereket szinte a hátukról megismertem már. Torkig voltam az ismerős arcokkal, az asszonyok éles kacagása nem ingerelt már, a két, szomszédos holland tiszt örökös veszekedésén sem tudtam bosszankodni. Megszökni végre! De a kabin forróságát nem bírtam elviselni, a társalgóban pedig naphosszat angol lányok gyötörték elcsépelt keringőikkel a zongorát. Végül is elszántan felcseréltem napot és éjt, már kora délután kajütömbe bújtam, miután sörrel alaposan elbódítottam magam. Egyszerűen átaludtam a vacsorát és a táncestélyeket."

Az Ámokban ismét egy hajó a helyszín, egy utazás talajtalan órái, furcsa időtlensége. Az olajos, nehéz szagok kiűzik az elbeszélőt alagsori kis kabinja bezártságából, de csak hogy ráébredjen, az emberek haszontalan fecsegése, szüntelen nyughatatlansága éppúgy kimeríti és taszítja. Felcseréli hát a nappalt és az éjszakát, és amikor mindenki más nyugovóra tér, ő akkor kezd bolyongani a fedélzeten, és megbabonázva csodálja a holdfényt, és a Dél Keresztjét. Azonban hamarosan kiderül, nincs egyedül. Még egy férfi bujkál a csacsogó, jókedvű utastársaság elől. 

"- Világért sincs a terhemre. Nekem is jólesik, ha néhány nyugodt szót válthatok valakivel... Parancsoljon... rágyújt? Kivett egy cigarettát; tüzet adtam. A fekete háttérből vibrálva lehasadt a tegnapi arc, de most szemtől szembe láthattam: a szemüveg mögül mohó és zavaros tekintet hatolt felém. Megborzongtam. Éreztem, hogy ez az ember beszélni akar, beszélnie kell! És meg kell hallgatnom, hogy segítsek rajta."

A két "menekülő" összeismerkedik az éjszaka árnyai közt, és egyikőjük súlyos titkot oszt meg a másikkal, amikor a "kötelességtudat" és a segítségnyújtás merül fel beszélgetésükben. Az átwhiskyzett éjjelen bonyodalmakkal teli, sötét és szenvedélyes történet bontakozik ki... A megoldás pedig, ahogy az ilyenkor lenni szokott, csak egy újabb tragédián keresztül hoz feloldozást. 

Feszült, több morális kérdést is feszegető, nagyon erőteljes írás. 

Olvasható a MEK-en: >itt<

2020. december 16., szerda

MegaBubble Bűbáj és bájital box

A Fantastic Beasts, a Westeros, és a Csíny letudva MegaBubble csomagok után ismét elcsábultam, persze Harry Potteres téma kellett hozzá, meg némi "ezt most megérdemlem" érzés... Ez egy veszélyes kombináció, és a korábbi, jó összeállítású dobozok, meg Anett, mint kisördög a vállamon, még rátettek egy lapáttal, és rányomtam októberben a megrendelés gombra. A csomagokat november közepére szállították ki, és meg kell mondjam, most először csalódott vagyok, és kicsit úgy érzem nem csak a másik fajta dobozokból lett elég, de a MegaBubble-ra se fogok rárepülni már. 

Igaz, már egy hónapja megérkezett, és egy ideig nem is akartam írni róla, végül mégis úgy döntöttem megmutatom a tartalmát, és leírom, hogy miért nem tetszik annyira.
A Spoiler jelzés talán felesleges is, de aki nem tudná, hogy egy unboxingban kicsomagolás van, annak spoiler, jön a doboz tartalma! :D

A csomag a Bűbáj és bájital elnevezést kapta, de külföldi dobozokat alapul véve (Geek Gear unboxingokat láttam pl.), nem igazán sikerült a témában kiteljesedni, vagy csak nagyon tágan, mert hát ennyiből bármi bűbáj, ami HP. Kicsit érdemes lenne a tematikát izgalmasabb módon, több szimbolikával követni, mert inkább randomnak tűnik az összeállítás... 

2020. december 15., kedd

Matt Haig: The Midnight Library

Van, hogy elég nehezen sikerül eldöntenem, az Audible-ről mi legyen a következő olvasmányom, pedig van ehhez is listám, csak néha onnan sem tetszik hirtelen semmi, vagy épp máshoz lenne kedvem, és mivel ott nem "tárazok" előre, tényleg azt hallgatom, amit épp kiválasztottam frissen. Ezúttal a Midnight Libraryre esett a választásom, és mivel kicsit zaklatottabb időszakban kezdtem el, állandóan belealudva az elejébe, azt gondoltam, hogy nem leszünk nagy barátok, és a félbehagyást fontolgattam. Szerencsére adtam neki még egy esélyt, és egy egybefüggő takarítós másfél órában sikerült belelendülnöm - és nem belealudnom. ;) 

Kár lett volna kihagyni a történetet, mert remek verzió a párhuzamos univerzumok, újraélhető életek, választások és azok következményeinek útvesztőire. Több ilyen könyvet is olvastam az elmúlt 1-2 évben, szeretem a témát. Hogy mit nyújt ez a kötet? Életváltozatokat, főként a megbánt döntések nyomán, és néhány érdekes, és szerencsére nem is túl didaktikus következtetést. Életigenlő írás (Matt Haigre vall), reményteli, ami egy furcsa könyvtárépületben játszódik, és mégis, csak fejben, Nora Seed fejében, aki talán nem is hozott olyan rossz döntéseket eddigi életében, mint hitte...

Nora egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, és az életét is, és miután kirúgják a munkahelyéről, és a macskája is meghal, tényleg úgy érzi, nem akar már élni... Ekkor kerül a könyvtárépületbe, ahol Mrs. Elm, régi iskolai könyvtárosa várja őt, hogy végigkalauzolja a furcsa könyveken, amik különféle döntések nyomán elágazó alternatív életutakat rejtenek Nora számára. Válogathat kedvére, hogy ráleljen a "megfelelő"? vagy a tökéletes? életre, amit elképzelt magának, de csak addig, amíg az óramutatók nem mozdulnak el az éjfélről... Addig áll az idő, és Nora szabadon bóklászhat ki-be a különféle sorsokat kínáló életutakba.
Az egyik legfontosabb könyv a könyvtárban a Book of Regrets, vagyis mindaz, amit megbánt életében. Ez egyúttal mankó is, ami segít megfogalmazni, mit szeretne másként csinálni, mi az, amit megbánt, és másként döntene, ha újra dönthetne. A megbánt dolog lehet kicsi, vagy nagy, és ez alapján az eredetihez képest nem sokban, vagy épp nagyban eltérő életekben lehet kilyukadni. 

Megbánta, hogy abbahagyta a versenysportot? Olimpikon úszó. Megbánta, hogy kiszállt a bátyja zenekarából? Világsztár énekesnő. Gyerekkori álmát kellett volna követnie? Gleccserkutatóként jegesmedvével néz farkaszemet! Megbánta, hogy nem ment el kávézni azzal a sráccal? A felesége lett, és van egy kislányuk, meg egy kutyájuk, meg egy idilli életük... 

Túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Nora a legtöbb életből mégis csalódottan távozik, vagy esetleg azok nem tudják őt magukban tartani... A döntések ugyanis nem csak egy-egy dologra vannak kihatással az adott forgatókönyvben, és a hírnév, az elismertség, vagy a pénz nem garancia semmire. Ki tudná elfogadni, hogy valaki hozzá közel álló, akit elvesztett, ugyan túlél, de hatalmas csalódást okoz, másvalaki viszont a döntések eredményeképpen hamarabb távozik? Mi van, ha a családnak, barátoknak is fel kell dolgozni a sikert, és ebbe roppannak bele, míg ő maga "kiteljesedik"? Mi a jó döntés? Hozott egyáltalán rossz döntéseket Nora? Bánnia kéne, hogy nem hagyta ott azt a pasit, hogy nem ment el arra a nyaralásra, vagy, hogy mást akart csinálni, mint, amit mások jónak láttak? És kell valóban nagyot álmodni, jó sül ki abból, ha a legleg leszel valamiben? A tökéletesnek tűnő, legcsillogóbb életek mögött is ugyanúgy megjelennek a tragédiák, a veszteségek, a függőség, a depresszió, a szerencsétlenség. 

Az sem elhagyagolható, hogy csak úgy in medias res pottyan bele az életekbe, nincs meg a "megélés", nincsenek meg az emlékek. Ezzel kapcsolatban szerintem nem is volt teljesen következetes a könyv, mert pl. a képességek miért voltak meg, ha az emlékek nem? Meg lehetett volna úgy is oldani, hogy azért nagyjából tudatában legyen az addig történtekkel minden forgatókönyvben, ha már énekelni, előadni, vagy épp úszni olyan jól tudott, gondolkodás nélkül is, akkor kicsit hülyén veszi ki magát, hogy a gleccserekről nem volt semmi tudása, ahogy odacsöppent a tudós szerepbe, vagy hogy nem tudta a tulajdon lánya nevét, ahol volt neki... 

Nem egy világmegváltó könyv, de nekem tetszett a stílusa is, a mesélése, a könyvtár, és Mrs. Elm, mint háttér, mint szimbólumrendszer, és persze a döntésekből elágazó életek érdekes szálai. Nora nem volt tipikusan szimpatikus szereplő, és kicsit lagymatagnak is éreztem őt, úgy összességében, mégis fejlődőképes volt, és fejlődött is. Az életutak közül azt hiszem az énekes világsztárosat szerettem a legjobban, de érdekes volt a gleccserkutatós is, ahol találkozott egy másik, hozzá hasonló "életutazóval" is. 

Nem volt szájbarágós a tanulság, amit Nora megfogalmazott magának, és amit Matt Haig nyújtott nekünk, olvasóknak a végén, és ez fontos. El lehetett merülni a történet mesei jellegében, de közben el is lehetett gondolkodni a saját életünkről, döntéseinkről, a pillangó effektusról, és arról, hogy ezt az egészet sosem láthatjuk át jól, vagy teljességében, mert az éjféli könyvtár igazából nem létezik, ahogy a "mi lett volna ha?" sem. Hacsak nem lesz egyszer tényleg meghackelve a kvantumfizika, és nem utazhatunk a döntések mentén másfelé is, a párhuzamos világokban. ;)

Szórakoztató, de elgondolkodtató történet is egyben; könnyed utazás a "mi lett volna ha?" ködös és ismeretlen tájain. 

2020. december 14., hétfő

Várólista csökkentés 2021

Jön! Jön! Jön! :) Idén sem marad el a Várólista csökkentés, a játék, amit Lobo szárnyai alatt játszhatunk a külföldi mintára, immár 11. éve. És természetesen szó sem lehet róla, hogy kihagyjam! Nem tudom megunni, még akkor sem, ha néha nem sikerül a kiválasztottakat elolvasni. Nevezni, listázni és játszani akkor is jó móka, és elapadhatatlan a forrása a régóta várakozó könyveimnek... A vége pedig mindig ugyanaz, ha sikerül, ha nem: a várólista azért néhány könyvvel legalább csökkenni fog, fogynak az olvasatlanok. 

A kihívás lényege továbbra is ugyanaz: év végén kiválasztunk 12 (+12 alternatív) könyvet, a virtuális, vagy ténylegesen a polcon levő várólistánkról, amik már legalább egy éve várakoznak olvasásra (tehát 2020-ban megjelentekkel nem lehet jelentkezni), és a következő évben elolvassuk ezeket a köteteket. Nincs megkötve a sorrend, nem kell havonta eggyel végezni, csak olvasni a saját tempónkban, és év végéig kipipálni belőlük 12-t. Érdemes alternatív listával is készülni, mert erről lehet helyettesíteni valami mással azt, amihez éppen nincs kedvünk mégsem, vagy amibe beletört a bicskánk, és inkább félbehagynánk. Végső soron tehát egy legfeljebb 24 könyves, előre meghatározott listából lehet válogatni. 

Újraolvasás nem ér, és a listát előre el kell készíteni, a jelentkezési határidő: 2020.12.31. éjfél!
Ezek a főbb tudnivalók, de azért nagyon ajánlom, hogy


Vegyetek részt ti is, hadd fogyjanak a várólistákról a régóta várakozó könyvek! ;) Nem muszáj itthoninak lenniük, könyvtári, kölcsön példányok is jöhetnek, ld. szabályok!)

Íme, az én 2021-es vcs-listám:

Az alap 12-es lista

- Jessie Burton: The Miniaturist
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül
- Antoine Laurain: Az elnök kalapja (04.12.) 
- Szabó Magda: Üzenet odaátra
- Georges Simenon: Maigret az iskolában
- Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget
- Daniel Höra: Betolakodók
- James Rollins: Ice Hunt (01.27.) 

Az alternatív lista

- F. Várkonyi Zsuzsa, Orvos-Tóth Noémi, Popper Péter, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások
- Alan Drew: Gardens of Water
- Donna Tartt: A titkos történet
- William Nicholson: Rokon lelkek társasága
- Anne-Marie Conway: Butterfly Summer
- Jodi Picoult: Harvesting the Heart
- Agatha Christie: The Hollow

Saját kép. Kattintásra megnő!


A posztban folyamatosan frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez, amikkel már végeztem. Ezen a >listán< is vezetem.

Mondhatjuk, hogy már rutinos versenyzőként rakom össze a listámat, ugyanakkor azt is, hogy néha nekem se sikerül jól válogatni; voltak körök, amiket elbuktam (ld. lejjebb), és vannak könyvek, amik sose akarnak eltűnni ezekről a listákról. Például az SzJG részei... 2014 óta ez az 5.vcs. lista amin szerepelnek, általában 2 belőlük, de jövőre tényleg feltett szándékom elolvasni őket, és akkor már triplázok. ;) 
Vannak ismét Nyitott Akadémia pszicho kötetek - bár hála a sok vcs-zésnek, egyre fogynak! -, és persze néhány rövidebb olvasmány, krimik, mesék is, saját dolgomat könnyítendő. 
Anettal közös vcs-olvasmányunk Dabostól a Bábel emlékezete lesz. Már hagyomány, hogy választunk közös könyve(ke)t is, és hogy egész évben buzdítjuk egymást a kihívás teljesítésére. ;) ♥


A korábbi vcs-k összesített eredményei nálam (csak először indultam alternatív lista nélkül):

2011: 2/12 (jujj) x
2012: 10/24 x
2013: 13/24 ✓
2014: 12/24 ✓
2015: 15/24 ✓
2016: 10/24 x
2017: 8/24 x
2018: 12/24 ✓
2019: 15/24 ✓
2020: 17/24 ✓
2021: áprilisban: 9/24

Csökkentsük a várólistát 2021-ben is!

A résztvevők listája (és a "kész vagyok!" jelentése): >itt<.



2020. december 10., csütörtök

Stefan Zweig: Sakknovella

Szeretem az ilyen nyúlfarknyi, kicsi a bors, de erős típusú történeteket, amik bebizonyítják, nem kell többszáz oldalon értekezni valamiről, hogy az erőteljes legyen. Lehet röviden is mesélni, úgy, hogy közben kibontakoznak mind a karakterek, mind pedig a történet. 

Stefan Zweig Sakknovelláját Apukám már régóta ajánlgatta nekem, és tavaly meg is szereztem a Helikon zsebkönyvek sorozatban, igen olcsón. De az ajánlás ellenére kicsit tologattam még, mert tudvalevőleg nem mindig vagyunk egy véleményen, már ami a szépirodalom zegzugos útvesztőit illeti: A Mester és Margarita és az Anna Karenina is erős kritikát kapott tőlem, ami családi beszélgetések állandó témája. :) De most adott egy löketet az, hogy ez a kötet nem egy monstrum, és hogy a Queen's Gambit után másra se vágytam, mint még egy kis sakkra. ♥

A Sakknovella remek írás, igazi egyszuszra olvasós sztori, ami beránt, és nem fogod tudni letenni, amíg a végére nem értél, mert érdekel először is Czentovic, a primitív "vad", aki mégis, szerény értelmi és kommunikációs képességei ellenére az egyik legnagyobb sakkbajnok, aztán a kihívás, hogy vajon a narrátor hogyan is kerül majd közelebbi kapcsolatba vele, majd pedig a váratlan szál, dr. B-vel, amitől megvilágosodik az ember, hogy miért is van a stilizált, sakkfigurás horogkereszt a címlapon? 

A helyszín egyébként egy óceánjáró gőzös fedélzete, ahol igencsak rendhagyó körülmények közt talál egymásra két páratlan sakkjátékos, akik mindketten különös körülmények folytán lettek a játék mesterei. 

"De nem sértő korlátozás-e a sakkot egyszerűen játéknak nevezni? Nem tudomány, nem művészet-e egyúttal, mely úgy lebeg e kategóriák között, mint Mohamed koporsója ég és föld között? Az ellentétek sajátos, egyszeri összetalálkozása: ősrégi és örökké új, természetében mechanikus, de csak a képzelet eleveníti meg, szűk mértani térre szorul, és ugyanakkor kombinációs lehetőségeiben határtalan. Szüntelenül fejlődik, és teljesen terméketlen. Olyan gondolkozás, amely semmihez sem vezet. Matematika, ami semmit ki nem számít, művészet, ami nem hoz létre műveket, anyagtalan szobrászat. S mindezek ellenére lényében és létében tartósabbnak bizonyult minden törvénynél, minden más alkotásnál. Egyetlen játék, amelyet minden idők minden népe egyaránt magáénak vallott, s amelyről senki sem tudja, melyik isten hozta a földre, hogy unalmat űzzön, elmét élesítsen, lelkeket hevítsen. Hol itt a kezdet, hol itt a vég?" 

A feszültség végig tapintható, nem csak a játszmák alatt. A zárkózott, mogorva Czentovic önmagában is hangulatteremtő jelenség, aki szinte betölti a teret, még ha csak némán masírozik is a hajón, dr. B. története pedig egy pokoli kaland szokatlan forgatókönyve. Hogyan segítheti ki az embert épp a sakk egy reménytelen helyzetből? 

A játékszenvedély és az őrület határán egyensúlyoz a történet, miközben lebilincselően izgalmas játékot mutat be - és ami még csodásabb: még csak nem is kell hozzá tudni sakkozni, hogy magával sodorja az embert.

Egy nagyon picit más befejezést vártam, de tulajdonképpen így is teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam, lekötött, elmerültem benne, és alkalomadtán szívesen újra is olvasom majd. 


2020. december 7., hétfő

Mi fér még bele az évbe? - edition 2020

Forrás.
A téli tervezés már egy ideje két részre oszlik, az év lezárása úgyis nagyon kettévágná a dolgot, így maradok most is a külön, decemberi, vagy ha úgy tetszik, csak év végi tervezésnél. A felsoroltak persze sosem kötelező jellegűek, csak egy áttekintés magamnak, mit szeretnék még elolvasni idén, és ha sikerül, sikerül, ha nem, nem. :) 

Az egész év furcsa, más, tervezhetetlen volt, de valahogy mégis jólesik a szokásos kis könyves tervlistákat megtartani, és elszöszölni azzal, hogy leemeljek néhány kötetet a polcról, csinos kupackába rendezve őket, bele-belelapozva néhányba. Nekem valahogy ez is az ünnepi készülődés része, hogy böngészem a polcaimat, és kiválasztom, mi férhet még bele idén, mi legyen a jövő évi vcs-ben, milyen történetek is várnak rám? :) 

A következő könyveket szeretném még, ha beleférnének az évbe:

- Szabó Magda: Pilátus - már belekezdtem, de az első néhány fejezetet újra fogom olvasni, mert sokat állt az éjjeliszekrényen
Kosztolányi Dezső: Csodát nekem - ünnepre hangolódás a karácsonyi kötetekkel
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - szintén 
- Silvia Avallone: Acél - ez még az idei vcs apasztására irányuló törekvés, illetve elmaradás, már nyár környékén is egyszer bele akartam vágni. Hátha még idén elolvasom... 
Stefan Zweig: Sakknovella - a sakk most aktuális téma a Queen's Gambit mánia miatt, és Apukám is régóta rágja a fülem, hogy ezt olvassam már el. :) 
Saját kép.

Van egy megkezdett hangoskönyvem is, Matt Haigtől a The Midnight Library, (✓ :D) de már vagy 4-szer álltam neki, és nem nagyon tudtam eddig ráhangolódni - igaz, rettentő fáradtan hallgattam, talán csak kipihenten kell egyszer újra elindítanom az elejéről. De ezt most mégsem tettem a listába, mert lehetséges, hogy nem véletlenül nem találunk egymásra, és akkor bizony nem fogom erőltetni. 

Szóval ennyi! Ezt a fenti 5 könyvet fogom csak ide felsorolni - ha kimarad, vagy átcsúszik valami jövőre, az sem baj, de őket még jó lenne elolvasni. :) Nem tervezek túl, persze ha belefér még bármi egyéb, akkor az is jöhet, akár cserének is valamelyik helyett. ;)

Eredmény: 3/5


Nektek mik a terveitek még? Lesznek kifejezetten ünnepi, karácsonyi olvasmányaitok? 



2020. december 6., vasárnap

Elhussanó november

Saját képek.
A november elég stresszes, sok teendős, rohangálós és idegeskedős hónap volt, és persze, hogy emiatt baromi gyorsan elröppent. A teendők pedig mindenhogyan csak az olvasás rovására mentek. 

Igaz, hogy a hónapban 10 könyvet is befejeztem, de ezek nagy része lapozó, mesekönyv volt, és igazából egyetlen "rendes" könyv-könyv sem akad köztük, amivel hosszabban leültem volna a kanapéra, akár esténként olvasni egy kicsit. És ez bizony nagyon hiányzik most. A mesekönyveken kívül az illusztrált A kviddics évszázadait olvastam el, ami azért szintén egy csupa-kép kötet, és újráztam A könyvtolvajt, de azt meg audioban tettem, az Audible-ről. 
Megpróbáltam belefogni Szabó Magda Pilátusába, de az első néhány fejezet után olyan soká félreraktam, hogy újra kell kezdenem. 
A hónap csalódása Grecsó Krisztián gyerekverses kötete volt, a Belefér egy pici szívbe

Könyvajánlót nem sokat írtam a blogra novemberben, azok is még az előző havi elmaradások voltak főként, meglepő módon viszont igen sok filmajánló született, az egész havi 6 posztnak a fele valamilyen netflixes sorozat vagy film méltatása volt, igaz, volt, amit még októberben láttam. Látszik, hogy nem olvastam, inkább csak néztem az utóbbi időben, amikor már fáradt voltam. :) Ezek a filmezések viszont tényleg egytől egyig nagyon jó élmények lettek: szerettem az új Rebeccát, a Locke & Key-ből készült adaptációt, a The Queen's Gambit pedig az év kedvence lett, olyannyira, hogy a férjemmel épp újranézem. xD Láttam a Dash&Lily sorozatot is, ami szintén könyvből készült, de olyan nagyon nem szippantott be, mint másokat - kikapcsolódásnak viszont kellemes volt. 

A könyvtolvaj újraolvasásáról nem írtam posztot, egyrészt mert túlságosan szeretem a félszavakból, impressziókból írt elsőt, és nem akartam nekiállni elemezgetni, másrészt nem akartam részletezni azt sem, hogy sajnos most kicsit zaklatottabb egy olvasás volt, és néha inkább csak a végét vártam a könyvnek/felolvasásnak. Elvarázsolt, és meghatott most is, elpityeredtem a végén, de a kedvencek újraolvasásának veszélye felbukkant: nem volt teljesen ugyanaz most, még ha jó is volt. 

Szóval rossznak nem volt rossz hónap ez a november, de szeretnék kérni kicsit kevesebb dilit az év utolsó hónapjára, és hogy tényleg be tudjak gubózni a sztorikba, és néhány könyvet elolvashassak még év végéig. 

Hohó, és nem hiszitek el, de majdnem megírtam és lezártam most ezt a havi zárásos-beszerzéses (!) posztot anélkül, hogy egy szót is ejtettem volna a beszerzéseimről... :'D Itt ültem, azon gondolkodva, hogy mi is maradt ki... 

Nos, a havi zsákmány 3 könyv lett, méghozzá: 

- Sheila Heti: Változások könyve - már régóta szemeztem vele, most hozzácsaptam egy ajándékos rendeléshez magamnak.
- Kosztolányi Dezső: Csodát nekem
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - ez a két könyv pedig, mint bizonyára legtöbbet tudjátok, a Libri karácsonyi különkiadványa, amit sajnos csak bizonyos összegű vásárlás felett lehet a rendeléshez csapni (kár, hogy így van), darabonként 599 Ft-ért. Gyönyörű a kivitelezésük, remélem sikerül őket az adventi időszakban elolvasgatni, és a belbecs is felér majd a külcsínhez. 
Ezek (meg a családi-baráti karácsonyi könyvajándékok persze) ugyanilyen, a borítókhoz illő mintájú dobozban is érkeztek, úgy, mint tavaly a Daloljanak itt angyalok esetében, de sajnos megsérült a doboz szállításkor, így nem tudom megmutatni, mert csak csupa GLS ragasztószalag volt... 

A mesekönyvek, amiket olvastam, is bizony nagyrészt saját zsákmányok, de azt hiszem majd egy külön posztban értekezem még decemberben az "eltitkolt" könyvbeszerzéseimről. ;) 

Az őszi tervekből egyébként 13-ból 6 könyvet sikerült elolvasni. Ha nem lett volna közte két nagyobb csalódás is (A sziget, Törésteszt), akkor valószínűleg megmaradt volna a lendület. 
Decemberre még jövök "mi fér még bele az évbe?" poszttal is, hacsak nem találjuk magunkat két szempillantás múlva december 28-án, mert akkor már nem lesz értelme. ;) 

A többiek novembere: 

Nita, Dóri, Heloise, Sister, Amadea,