2021. december 31., péntek

J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Tavaly karácsonyra kaptam meg ajándékba Nikkincs barátnőmtől ezt a csodaszép kötetet, de sajnos már úgy alakult, hogy nem jutott rá idő az ünnepi időszakban, más könyvekkel hangolódtam akkor, és januárban nem volt már kedvem belekezdeni. Elhalasztottam az olvasását egy évvel, kifejezetten karácsony idejére, és nagyon jól tettem, ezt a könyvet tényleg ilyenkor érdemes leginkább forgatni. 

A Karácsonyi levelek olyan üzenetek gyűjteménye, amelyeket Tolkien írt és rajzolt a gyermekeinek a Mikulás, avagy Karácsony Apó nevében. Nagyon szép kivitelezésű könyv, fényes lapokkal, az eredeti levelekkel és képekkel tűzdelve, sőt, még a borítékok is be vannak másolva a Télapó reszketeg írásával címezve. 

Szívmelengető az ötlet, és tiszteletreméltó ez a hosszan tartó, következetesen végigvitt télapóskodás Tolkientől, aki tényleg évtizedeken át írta serényen, titokban a leveleket sorban cseperedő gyermekeinek, Johnnak, Christophernek, Michaelnek és Priscillának. Bár eleinte úgy tűnik nincs semmi különös a levelekben, Karácsony apó beköszön, üdvözöl mindenkit, reméli, hogy tetszenek az ajándékok, megköszöni a leveleket stb., de aztán az évek múlásával egyre több mindennel egészül ki az Északi Sark eme képzeletbeli világa: Hóember a kertész, a szerencsétlenkedő Jegesmedve (JM), barlangi medvék, ádáz koboldok, és a velük vívott háborúk, törpék, manók népesítik be az oldalakat és szinte minden évben adódik valami kaland, komédia vagy tragédia - pl. eláznak az ajándékok, megég Jegesmedve bundája, támadnak a koboldok...

Sokszor köszön vissza a Gyűrűk Ura és a Hobbit fantáziavilága és stílusa ezekben a rövidke történetekben, még ha a műfaj olyan különböző is.

Ami miatt kicsit elégedetlen vagyok, az az, hogy óhatatlanul is bogarássza az ember az eredeti leveleket, az apró betűs kézírást, és bár néhol nehéz olvasni, azért annyira nem nehéz, hogy ne vevődjön észre jópár kihagyott sor, félrefordítás, vagy csak egyszerűen... nem is tudom, olyan szöveg, ami nem adja igazán vissza az eredeti kedvességét. A magyar szövegből sok helyen hiányzik a szív. Nem tudom vajon miért nem lehetett ezzel alaposabb munkát végezni, ha már egy ennyire igényes kötet lett belőle külsőre. Azt hiszem aki tud angolul, jobban jár az eredetivel, mert az sokkal gördülékenyebb, és megmarad a humora is, Jegesmedve esetlen beszólásaival, és a kihagyott részletekkel együtt.

Talán a végéről hiányzott még valami összegzés, információk, vagy valami, mert így olyan lezáratlanul, hirtelen ért véget.

Szemet gyönyörködtető, remek könyv az ünnepre hangolódáshoz. Érdemes beosztani kicsit, és elbogarászni a szövegben, megszemlélni a rajzokat, nem egyszerre elolvasni, mert akkor feltűnnek a nem-fordításbeli kis hiányosságok is, pl. az ismétlődő szövegrészek. Ez persze valahol természetes, Karácsony Apó persze hogy mindig a hogylétük felől érdeklődik, köszöni a leveleket stb., mielőtt mesélni kezdene a sarki eseményekről. Gondoljunk csak arra, a Tolkien-gyerekek évente kapták az "adagot" ebből, úgy más, mint egymás után ledarálni 20 év termését. :) 


2021. december 29., szerda

Várólista csökkentés 2022

Elérkezett ismét a Várólista csökkentés ideje, ami már több mint egy évtizede zajlik Lobo szervezésében, külföldi mintára - a 2022-es kör már a 12. lesz a sorban! Minden évben nagy örömmel várom a kihirdetést, és hogy összerakhassam rá a listámat, hogy aztán újra meg újra átrendezzem, tologassam, rakosgassam a köteteket, és végül kialakuljon a végleges kupac, amikkel indulok. 

Ha esetleg nem sikerül a kihívást teljesíteni, akkor is lehet örülni, ha legalább egy pár várólista matuzsálemet "leolvastunk" a várólistánkról. :) 

Nem változott semmi tavaly óta: év végén ki kell szemelni 12 (+ legfeljebb 12 alternatív) könyvet, a virtuális, vagy ténylegesen a polcon levő várólistánkról, amik már legalább egy éve várakoznak olvasásra (tehát 2021-es megjelenésekkel nem lehet jelentkezni!), és a következő évben elolvassuk őket - simple as that. 
Nem kell sorban haladni, és nincs havi penzum sem; saját tempóban lehet olvasgatni és pipálgatni a listát. Érdemes élni az alternatív lista lehetőségével is, mert erről bármit helyettesíthetünk az alaplistáról, amihez mégsincs kedvünk. Összesen tehát egy maximum 24 könyves halmazból lehet válogatni. Könyvtári és kölcsönkönyvek is jöhetnek persze, nem csak a saját polcokról lehet válogatni.

Az újraolvasás nem ér, és a listát előre el kell készíteni, a jelentkezési határidő: 2021.12.31. éjfél!
Ezek a főbb tudnivalók, de azért nagyon ajánlom, hogy




Hajrá, fogyjanak csak a várólistákról a régóta várakozó könyvek! ;) Nem muszáj itthoninak lenniük, könyvtári, kölcsön példányok is lehetnek simán, ld. szabályok!)

Íme, az én 2021-es vcs-listám:

Az alap 12-es lista:

- Sue Monk Kidd: The Secret Life of Bees
- Jean-Dominique Bauby: The Diving-Bell and the Butterfly
- Jodi Picoult: Harvesting the Heart
- Agatha Christie: Ellopott gyilkosság
- Elena Ferrante: Amikor elhagytak
- Domenico Starnone: Hurok
- Dimitri Verhulst: Elcseszett napok egy elcseszett bolygón
- Georges Simenon: A Majestic pincéi
- Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens
- Georges Simenon: A Víg Malom táncosnője

Az alap listám...

Az alternatív lista:

- Georges Simenon: Maigret és az öreg szerelmesek
- Georges Simenon: Maigret és a csapodár közjegyző
- William Nicholson: Rokon lelkek társasága
- Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot? 
- Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
- Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
- Sarah Perry: Melmoth
- Jacqueline Wilson: The Illustrated Mum
- Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket (03.14.) 
- Harcos Bálint: A boszorkánycica (03.14.) 

...és az alternatív listám.

A posztban az év során frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez, amiket már elolvastam, és írtam róluk. Ezen a >listán< is vezetem az olvasásokat.

Osztottam-szoroztam, ez lett hát a végső lista, ismét több rövidebb, könnyedebb könyvvel megspékelve, úgyis mindig időhiányban küzdök, ne legyen olyan nehéz a dolgom 2022-ben. Akad a válogatásban mese, krimik, némi pszicho (ezúttal nem az apró, Mesterkurzusos kötetek közül, amik már megfogyatkoztak!), és persze szépirodalom is. 
AC és Simenon is képviselteti magát, van még mit olvasnom az életművekből. A 2021-es listából megmaradtak közül négyet tolok magam előtt át a következő évre is, de az SzJG-ket nem válogattam be közéjük. Szégyenszemre még mindig nem jutottam el az olvasásukig, pedig mióta halogatom már... de most úgy érzem nem is akarom ide sorolni őket - listázás nélkül is el lehet ugye bármit olvasni, ha a listázással nem sikerült már több ízben. 

Anettal ismét van közös könyvünk a vcs-n ♥, ezúttal kettő is: Kristen Kittscher: Paróka az ablakban, és Rene Denfeld: The Child Finder (Hol vagy, Madison Culver?), és remélem most is folyamatosan buzdíteni és update-elni fogjuk egymást olvasás közben. ;) Bár nekem ezek a könyvek az alter listán vannak, ne tévesszen meg senkit, nem az alap lista a fősodor, ugyanis én eléggé egyben kezelem ezt az egészet, egy "halmazként", ha már a szabályok engedik, és nem figyelem, hogy melyik kupac fogy jobban, csak azt, hogy meglegyen legalább 12, és mindig azt válasszam, amihez kedvem is van. ;) 

Saját képek.

A korábbi vcs-k összesített eredményei nálam (csak először indultam alternatív lista nélkül):

2011: 2/12 (jujj) x
2012: 10/24 x
2013: 13/24 ✓
2014: 12/24 ✓
2015: 15/24 ✓
2016: 10/24 x
2017: 8/24 x
2018: 12/24 ✓
2019: 15/24 ✓
2020: 17/24 ✓
2021: 13/24 ✓ 
2022 márciusban az állás: 6/24


Csökkentsük a várólistát 2022-ben is!

A résztvevők listája (és a "kész vagyok!" jelentése): >itt<.

2021. december 27., hétfő

Olvasmánylista 2021

Forrás.
Vészesen közeleg az év vége, így gyorsan kiteszem a szokásos posztom az éves olvasmánylistámról, linkekkel. Szerencsére ezzel a poszttal nem kellett sokat szöszölnöm, mert év közben mindig egyenként hozzáírtam, hozzáadtam az olvasásokat. :)
Sajnos most picit több a bejegyzés nélkül maradt könyv, és többször fordult elő zanzaposztos sűrítés is. Sok mesekönyv is figyel a listán idén, és azt prognosztizálom, hogy ez az elkövetkezendő években is így lesz. ;)

A lista természetesen év végéig még kiegészül az addig befejezett könyvekkel. Jelen állás szerint 75 könyvet olvastam el idén, ami a Goodreads Reading Challenge-en beállított 72-es számot is túlszárnyalta végül - ha Doktor Maszattal, akkor azzal, nem számít. ;)


De lássuk, miket is olvastam 2021-ben:

19. Stephanie Schneider: Elefántok a házban
26. Gryllus Vilmos: Félperces mondókák
32. Berg Judit: Maszat öltözik
33. Axel Scheffler: Pipp és Polli - A barátságos csiga
34. Axel Scheffler: Pipp és Polli - Az új barát
35. Berg Judit: Maszat a vonaton 
36. Berg Judit: Maszat épít 
Forrás.
37. Marék Veronika: Boribon kirándul
41. Katja Reider: Nyuszicsalád aludni megy
42. Jörg Mühle: Kisnyuszi aludni megy
43. Már nem vagyok pelenkás! (Pindur 1.)
44. A kis pingvin (ujjbábos könyv)
45. Nyulász Péter: Medvers
46. Monika Neubacher-Fesser: Első kukucs könyvem: Sok-sok minden 
47. Sandra Grimm: Első csörgős könyvem: Járművek
48. Sandra Grimm: Hajmosás és fogmosás
49. Sandra Grimm: Otthon
51. Nattán-Angeli Nóra: Rojt és Bojt
52. Anne Pulkkinen: Játék a babával
55. Eric Litwin: Peti, a macska és a hófehér cipő
56. Eric Litwin: Peti, a macska és a négy szökevény gomb
57. Gryllus Vilmos: Vízcseppmesék
61. Giovanna Mategazza: Aki bújt, aki nem
62. Quentin Gréban: Mi leszek, ha nagy leszek? 
64. Popper Péter: Felnőttnek lenni
65. Patrick Modiano: Catherine Certitude
66. Alice Hemming: A levéltolvaj 
67. Linus Sebastian: The ABC's of Gaming
68. Berg Judit: Doktor Maszat
69. Berg Judit: Maszat és a csőtörés
70. Berg Judit: Maszat alszik
71. Berg Judit: Sári és a mókusok
72. Søren Sveistrup: The Chestnut Man
73. Joanne Harris: Different Class 
74. Axel Scheffler: Pipp és Polli - Hurrá havazik! 

Félbehagyás:
  • Sheila Heti: Változások könyve
  • V.E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue
  • Richard Osman: The Thursday Murder Club
  • + Barack Obama: A Promised Land - de ő csak félrerakva van, nem örökre :) 

Az elolvasott oldalak száma a Goodreads szerint: 14972 , a Moly szerint: 15162 , a saját magam vezette Reading Log szerint pedig 15166. :D A különbség másként jelölt kiadások, audiobookok miatt adódhatnak. Ez így ~41 oldal naponta. 
Az évösszegzőben majd részletesebben elemzek - reményeim szerint! Hamarosan elkezdem összerakni. ;) 

Az olvasmányaim a Goodreadsen is megtekinthetők.

2021. december 24., péntek

Boldog karácsonyt!

Bár kicsit kevesebbszer sikerül bejegyzést írni, azért a karácsonyi jókívánságot nem hagyom ki! ;)

Békés, boldog, meghitt karácsonyt, és szuper olvasmányélményekben bővelkedő, egészségben eltöltött új esztendőt kívánok minden kedves barátomnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak, bloggertársamnak, és a véletlenül idetévedőknek is!


/Képek: pinterest.com, montázs: canva.com/

Töltsétek meg kellemes percekkel az ünnepet, csodáljátok a fényeket, merüljetek el az új könyvekben - remélem lesz pár a fa alatt! - , és egyetek sok finomságot!

2021. december 11., szombat

November 2021

Forrás.
Vagy két hete írtam egy bevezetőt ide, a novemberi záráshoz, és tovább sehogy sem jutottam vele. Tegnap aztán eszembe jutott valami frappáns újra-kezdőmondat a poszt elejére, de szerintetek emlékszem rá mi volt az? Ugyan már! Pedig arra emlékszem, hogy Karikó Katalinnal álmodtam. :"D 
De nem szaporítom a szót a semmiről, pótlom a novemberi összefoglalómat, ha már más poszt tényleg egy darab se született novemberben... Kicsit rossz látni, hogy tényleg ennyire megállt minden ezen a platformon (is) nálam, de próbálok optimista lenni, nemsokára talán sikerül többet írni, meg persze olvasni is.

Novemberben tehát, ahogy írtam, nem írtam. :( Beszédesen mutatja, mennyire nem érek rá magamra.

Olvasni azért olvastam - egy kicsit. 6 könyvet fejeztem be a hónapban, ami nagyon jól hangzik, de csak addig, amíg el nem mondom, hogy ennek nagy része mesekönyv volt. Unokaöcsémnek szánt ajándékkönyveket olvastam elő, Berg Juditokat, meg egy cuki lapozót. Egyetlen felnőtt-felnőtt olvasmányom Søren Sveistruptól a The Chestnut Man - A gesztenyeember volt, de mivel ezt Audible-ről fogyasztottam el, nem volt meg az az igazi fotelben ülős, lapozós olvasásélmény vele.
Gondoltam rá, hogy írok majd róla külön, de áááh, miket is gondolok. :D Főleg, hogy már kezdi megenni az agytekervényeim sarkaiban tanyázó radírpókok népes csapata az emlékfoszlányokat róla.
A Goodreadsre írtam azért róla egy rövid értékelést, khm, mely szerint: "nekem ez a történet kicsit az átlagos szinten maradt, annak ellenére, hogy mozgalmas, jól felépített sztori, és rendes indíték, szépen felépített háttér van a gyilkos motivációjához. A főszereplő nyomozópárost kedveltem, Tullin és Hess akár sorozatot is kaphatnának, több bűntény felderítésére. Románc szerencsére nincs köztük.
Szép iparosmunka az egész, és kíváncsi is voltam a végére, de valahogy a kegyetlenkedés végül pont a visszájára fordult, a kevesebb több lett volna talán. Érdekes, hogy a legizgalmasabb rész valahogy a közepére került, az megborította kicsit az ívét." 
Thanks for coming to my TED talk. 

Elkezdtük megnézni a Netflixen a könyvből készült adaptációt, de olyan mehh volt, vagy csak nem voltam ráhangolódva, meg bele is aludtam, és annyira nem erőlködtünk újra felvenni a fonalat, drága most az idő erre. 
Egyébként üres perceimben (HAHAHAHA) a The Home Editet nézem most, ami egy tök jó pakolós műsor, szintén Netflix, persze alapkövetelmény hozzá a lakásnyi walk-in-closet, könnyű is úgy rendet rakni! :) De ez nem könyves téma, hess-hess! 

Nem vettem, és nem is kaptam könyvet novemberben, de nem is nagyon ácsingóztam most semmire, a többi, ami érdekel, azokat pedig megkértem a fa alá, decemberre. ;) Biztos, hogy nem lesz könyv nélküli a karácsony, mert a férjemnek meghagytam, hogy A karácsonyi malac nélkül n e m  l e h e t idén karácsony! (Röwling új mesekönyve - na ezt így hagyom, Rowling kissé svédesen, vagy dánosan is menő! :D )

A korábban megkezdett könyv-könyv olvasmányom, A visszaadott lány ugyanúgy áll szegény a polcon - illetve bocsánat, nem igaz, néha utaztatom egyik szobából a másikba magammal, de ugyanúgy valahol a 25. oldal környékén van benne a könyvjelző, és a 26. oldalra lépéshez gyanítom újra el kell majd olvasnom ezt az említett mennyiségű korábbi oldalt. 

Az idén még hány poszt lesz, vagy lesz-e poszt kérdésben nem merek állást foglalni, de két Témázós szeánszba szeretnék még majd utólag becsatlakozni (guilty pleasure olvasmányok és klasszikusok új köntösben), illetve ha az a luxus ki is marad majd, hogy meglegyen a Mi fér még bele az évbe? poszt (semmi), azért elmondom, hogy úgy tervezem, hogy J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek cím könyve beleférhessen, és esetleg belepisloghassak majd az említett karácsonyi malacba is, csak hogy a karácsony témától nehogy messzire száguldozzunk pont decemberben. 

Forrás.
Most egyébként újrahallgatom Joanne Harristől a Different Classt (A St. Oswald Fiúiskola), történt ugyanis, hogy megjelent egy újabb St. Oswaldos Harris - tudtátok?! - A Narrow Door címmel. Namármost én ezt lelkesen elkezdtem hallgatni, de fent megnevezett radírpókok eltüntettek pár fájlt a korábbi történésekből, és bár valószínűleg fel tudtam volna venni a fonalat, úgy döntöttem, újrahallgatom inkább Johnny Harringtonék sztoriját, és utána merülök el a Narrow Doorban. (Nem volt kedvem most a Gentlemen and Playersig, a kályháig visszamenni, meg arra amúgy is jobban emlékszem korábbi újraolvasás miatt is.)

Szinte hihetetlen, de amit most itt láttok, egy szuszra írtam meg, hurrá, hurrá! :D
Megyek fát venni (na jó, nem most rögtön!). 


A többiek novembere: 


2021. október 31., vasárnap

Október 2021

Forrás.
Ilyen se volt még, hogy a havi zárás poszt után a havi zárás poszt a következő bejegyzés... Gondolom mondanom sem kell, hogy október nem az én hónapom volt. Nem csak olvasás szempontjából, valahogy sehogy. Jó ideje nem éreztem már gyorsnak az idő múlását, most újra nagyon; elszeleltek a napok, anélkül, hogy bármi olyannal tudtam volna foglalkozni, ami könyves. Végtelen teendőlistáim valamelyikére ugyan felkerült, hogy ilyen meg olyan poszt, de mivel senki nem jelentkezett végül robottitkárnőnek, nem íródtak le a gondolatok. 

Igazából most se tudom, hogy be tudom-e fejezni ezt a rövidet, vagy nem, és mikor kerül ki. Léha időtöltésnek tűnik minden, amivel korábban sokat szöszmötöltem, képek válogatása egy poszthoz, hibák javítgatása, átfogalmazás, mások olvasgatása, könyvek böngészése a végtelenségig... 

Októberben nem vettem és nem kaptam könyvet, másoknak vásároltam csak, szülinapra és karácsonyra is már. 
Befejeztem három könyvet, de ez nagyon csekély teljesítény, mindegyik borzasztó rövid volt: egy Popper, egy mese, meg egy... meghatározhatatlan valami, nevezzük "illusztráltnak". A Popperről volt néhány gondolatom, de mire leülnék írni róla, mindig csak egy köd a fejem, a mesében nekem kissé túl neurotikus mókus volt a főszereplő (A levéltolvaj), az "illusztrált" pedig Patrick Modiano Catherine Certitude-je, amiről tényleg nem tudom eldönteni, mégis mi a csuda, kinek szól, és miről akar szólni? Szép könyv, de semmi teteje. Külön nem fogok róla írni. 
Két könyvet "olvasok" most elvileg, gyakorlatilag viszont semmit. (sír a lelkem, hogy ezt leírtam :"( ) Az egyik A visszaadott lány, amiből kemény 3 oldalt sikerült olvasnom, a másik Barack Obama A Promised Landje, audioban, ami úgy érzem nem a legjobb választás most, nem csúszik, nem köt le, végtelenül hosszú is. Talán valami mást kéne fognom. 

A hónapon a Downton Abbey segített át, amit elejétől a végéig meg is néztem, nem is tudtam volna lekattanni róla, bár az első rész majdnem elvesztett magának, de szerencsére végszóra megjött az intrika, és a második epizódban már a helyére tudtam tenni nagyjából, hogy ki kicsoda. :) Onnantól nem volt megállás. A külön filmet is megnéztem belőle, az nekem kissé összecsapott szirup lett, de a sorozat remek, nagyívű, kellemes, kosztümös, otthonos. ♥ Új kedvenc.

Novemberben remélem kicsit jobban jelen tudok lenni itt is, szeretnék csatlakozni pl. az ehavi témázáshoz is, a guilty pleasure olvasmányokról. :) 


A többiek októbere: 


2021. október 2., szombat

Szeptember - 2021

Saját kép.
Elkezdtem olvasni a többiek havi zárását, és jé, volt Könyvhét... Nekem ez most teljesen kimaradt, már egyszer rácsodálkoztam, amikor mondták páran, hogy mennek, és most újra, mert nekem bizony vásárlási láz nélkül telt el a visszatérő Könyvhét hónapja.

Milyen volt a szeptember? Könyves program nélkül is elég sűrű, vegyes, és nem éreztem, hogy gyorsan reppent volna el. A megjelenéseket figyelgetem ugyan - és készül majd egy poszt is valamikor róluk -, de annyira nem kapkodtam semmi után. A mindenkinél befigyelő Addie LaRue kötetet pedig már múlt hónapban próbálgattam - és kaszáltam is igen hamar. :) Így végül most is csak két könyvvel gazdagodtam - mindkettő ajándék volt.

- Vekerdy Tamás: Belső szabadság
- Popper Péter: Ne menj a romok közé!

A blogon nem volt sok élet, szeptemberben mindössze 4 bejegyzés született: őszi olvasási terv, újabb témázás, iskolai környezetben játszódó könyvekről,  és zanzaposztok az olvasott könyvekről. 
Szeptemberben 6 könyvet fejeztem be, és mindenből sikerült csipegetni, elég változatos összeállítás sikeredett. Két mesekönyv és két poket is helyet kapott, utóbbiak közül az egyik egy régi kötelező, az Édes Anna újrázása volt, ami nekem most valahogy nagyon illett a szeptemberhez. Ezeken kívül pedig olvastam még egy Maigret-t, és egy könnyed, könyves chick-litet is. 
Az októbert pszichológiával kezdtem, egy Popper kötettel, és aztán krimikkel szeretném folytatni a sort. Az iskolás posztok miatt nagyon megjött a kedvem előrevenni A titkos történetet is, Tartt-tól. Remélem hó végén valami hasonlóan eklektikus kavalkád jön majd össze, mint a szeptemberi "társulat". :) 

Egyébként olvashattam volna éppenséggel többet is, de újra ráfüggtem picit a sorozatokra a Netflixen, és ledaráltam a New Amsterdamot, a Sex Education új évadát, és most pedig a Downton Abbey van (végre) soron... Nagyon élvezem most ezt a fajta kikapcsolódást, de azért kicsit már hiányoztak a könyvek, és hó végén visszatértem inkább hozzájuk. 

Októberben a sorozatozás is folytatódik  persze, de szeretnék majd haladni az olvasási terveimmel is. Mondjuk audiobookból beválasztottam egy jó hosszút, Obama Promised Landjét, és nem is voltam még nagyon ráhangolódva, hogy belemerüljek rendesen - ki fog tartani egy darabig a 29 órányi felolvasás, talán egész év végéig?... :) 

A többiek szeptembere: 



2021. szeptember 30., csütörtök

Vegyesvágott - Nina Hill és két Poket

Az elmúlt két hétben befejezett könyveimről úgy döntöttem, egy posztban számolok be, mert ahogy ránéztem a röviden megírt értékeléseimre, igazából úgy éreztem, nem is kell tovább ragozni, ezúttal mindent elmondtam pár mondatban. Úgyhogy hiába, hogy nagyon eltérő könyvekről van szó, most egymás mellett foglalhatnak itt helyet: The Bookish Life of Nina Hill, 100 szóban Budapest 2020, Édes Anna


Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill

Ki is ne tudná magát Nina Hill helyébe képzelni? Könyvek közt él és könyvek közt dolgozik, könyvklubokat szervez és kvíz-esteken vesz részt, ahol a trivia királynője - mindenről tud valami felesleges apróságot, és még macskája is van, Phil. :)
Nagyon könnyen tudunk szerintem azonosulni mi könyvmolyok egy ilyen hősnővel, ez teszi kellemessé a könyvet.

Azonban összességében kissé felejthető, nincs nagy storyline, minden megmarad a kellemes, biztonságos szinten, a feelgoodság uralkodik végig. Jókedvre derítő, könyves témájú romantikus, se több, se kevesebb.
Magyarul az Egy könyvmoly élete címet kapta, először azt hittem, hogy túlságosan átlag ez a cím, és a borítóterv is, de így utólag igazából illik hozzá. 


100 szóban Budapest 2020 

Ha már a 2018-ast, és a 2019-est is olvastam, gondoltam jöjjön az ominózus 2020-as is. Szerencsére nem kellett megvennem, kölcsön tudtam kérni. Nem egy nagy valami, se önmagában nézve, se a többi válogatáshoz viszonyítva. A legtöbb történet elég semmilyen volt nekem, volt aminél nem is értettem, miért találtatott jónak, és főleg elég jónak a beválogatásra.

Fáradtan is tudtam olvasni, ez volt a legnagyobb előnye. Az illusztrációk nekem nagyon tetszettek benne, és volt néhány jól összerakott pársoros, de összességében kissé csalódás. Legfőképpen azért, mert pont egy ilyen különc évről szólna, és mégse jön át a 2020-as hangulat, alig van szó benne a koronáról, és mindazzal, amit hozott az életünkbe. Talán ha két történet említi. Lehet, hogy valakinek pont ettől szimpatikus ez a kötet, hogy nem erre fókuszál, nekem viszont hiányzott, és ha már éves szinten jelenik meg, akkor legyen köze az adott év hangulatához is - főleg, ha az ennyire meghatározó. 

Kedvencek voltak: Ki segít kinek, Hétköznapi történet, Mondtam a mamának, A bácsi botja

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Már kötelező olvasmányként is szerettem, és érettségin is ezt húztam tételként, mégis, számomra is hihetetlen módon szinte teljesen törlődött az agyamból... Ez az újraolvasás így most voltaképpen egy újramegismerés volt. Szégyen, avagy nem, egyszerűen ilyen az emberi agy, úgy tűnik, de semmire sem emlékeztem belőle, azon kívül, hogy Anna egy cseléd volt... a hol is? Vizyéknél... már ez sem ugrott be, csak amint olvasni kezdtem. Bámulatos módon a végkifejlet is teljesen kiesett, sajnos el is hintette valaki, amikor mondtam, hogy újraolvasom, arra nem gondolván, hogy én erre nem emlékszem... A Jancsis eset maradt meg inkább halványan.
Érdekes, hogy amit viszont előhívott valahonnan az emlékezetem, az Moviszter doktor gondolatmenete az emberiségről, és az egyes emberről - szinte újra láttam magam előtt az irodalom tanárnőnket, ahogy kiemelte ezt a részletet.

Mindenesetre bármennyi is derengett emlékképként, mindenképp jó élmény volt újra ringatózni a mondatain - Kosztolányinak olyan írásmódja van, hogy néha tényleg egyenesen bódító, hiába hogy hétköznapi történésekről mesél.
Nagyon tetszett a Poket kiadás és az illusztrációk is benne. Hogy a szöveg mennyiben változott így, cenzúra nélkül, nem tudom megítélni, és összehasonlításnak sincs nálam a középiskolai példányom.
Nem tudnám ma már elemezgetni, és nem is szándékozom - én most csak élvezetből olvastam, és ez felszabadító volt. De azért egyszer elolvasnám a jegyzeteimet, tételemet róla, mi is az, amit nem vettem észre.

2021. szeptember 27., hétfő

Iskolás regények, regényes iskolák

Forrás.
Itt van az ősz, itt van újra, és ezzel visszatért a kis nyári szünet után a Témázás is, egy nagyon időszerű témával: Vissza az iskolapadba! - kedvenc iskolában, egyetemen játszódó történeteinkről írunk. ;)

A könyvmolysággal, az olvasás szeretetével szerintem valamelyest kéz a kézben szokott járni egy kis grafománia, írószermánia is, és az, hogy bár szerettük a nyári szünetet, és a nagy nyári olvasásokat, azért vártuk is a sulit, a tankönyvosztás miatt - átböngésztünk rögtön mindent -, az írószervásárlás miatt -, sok szép színes füzet, ceruza és vignetta -, és a könyvek, füzetek csomagolása miatt - csomagolópapír válogatások, fóliázás... :) Szóval volt a sulikezdésnek egy ilyen mellékes kis varázsa is, az izgalmak közt, amit a tanévkezdés rejtett.
 
Persze valahogy sokkal másabb (és jobb is), amikor nem az iskolapadba való visszaülést jelenti a szeptember. De ettől függetlenül néha szeretek visszatérni az iskolába, méghozzá történetek által. Az iskolában játszódó, tanéven keresztül átívelő, és főleg a bentlakásos iskolás történetek mindig is vonzottak, mivel érdekes, zárt környezetet teremtenek, saját szabályrendszerrel, mikrokultúrával, a társas kapcsolatok izgalmas hálójával. Mind a fantasynek, mind a realisztikus irodalomnak szerintem remek közeg ez. Persze sokszor mazsolázni kell, hiszen sok lett a young adult, new adult könyv, amiben van ugyan iskolai/egyetemi helyszín, de mind egy kaptafa, vagy nagyon a romantikus irányvonalat képviseli.

Forrás.


Kedvenc, kedves iskolában játszódó könyveim:

- Nyilván, mivel mással is kezdhetnék itt is - mint minden pozitív felhangú könyves felsorolást -, mint a Harry Potter sorozattal... :) A roxforti kastély bentlakásos varázslóiskolája vitán felül az egyik legcsábítóbb regényes sulihelyszín, ahova szerintem bármelyik Potter fan gondolkodás nélkül beköltözne, és még a méteres hosszú esszéket is lelkesen körmölnénk a pergamenre, ha közben tagjai lehetünk a házunknak, ejtőzhetünk a klubhelyiségünkben, lakomázhatunk a Nagyteremben, és szurkolhatunk a házunk kviddics csapatának. ;) Emlékszem, a legelső olvasáskor milyen élénken, elevenen jelent meg előttem a Griffendél klubhelyisége, a hálótermek felé tartó lépcsővel, a kandallóval, fotelekkel... a hosszú asztalok a Nagyteremben, telis-tele finomabbnál finomabb ételekkel, a szeszélyes lépcsők, amik mozognak, és néha eltérítenek, a rengeteg portré és más festmény a kőfalakon, a könyvtár titkai a sima és a zárolt részlegen is... Többen is megállapítottuk már, hogy a HP sztorit akkor is szívesen olvasnánk, ha csak a diákok hétköznapi életét mesélné ebben a környezetben, annyira otthonos. ♥

- Ami rögtön ezután eszembe jut, ha iskola + könyv a téma, az Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, ami egy határszéli katonaiskola zárt közösségébe enged betekintést. Kötelező olvasmány volt nekem, és az első igazi olyan kötelező, amit tényleg imádtam (és kedvenc könyveim közé került). Nagyon szeretném újraolvasni, mert már megkoptak az emlékeim róla, csak az érzések maradtak meg, és köztük az az igazi jóleső, amikor nyakig belemerül az ember egy könyv világába, még ha az katonás, nehéz, könyörtelen is néha. BB, Medve, Elefes, Ereklye, piff! :) 

- Kellemes és meghatározó emlék az iskolában játszódó könyvek közül Szabó Magda Abigélje is, amit én viszonylag későn ismertem meg. A háborús körülmények az árkodi kollégiumba kényszerítik Ginát, vagyis Vitay Georginát, a történetben, ahol boldogulnia kell a furcsa új szabályok közt, be kell illeszkednie a a többi lány közé. 

- Remek, intelligens, csavaros, iskolai helyszínen operáló regény Joanne Harris Gentlemen and Players (Urak és játékosok) című kötete, amit tavaly újra is olvastam. Huhh, ránéztem a linkeléskor... 2019 volt az a "tavaly", ennyit az időérzékünkről! :O ...

Krétaporos hangulat, órarendi változások, teremcserék, papírmunka, tantestületi ülések, és persze kisstílű ármánykodás, intrika és botrány minden mennyiségben.
Lett egy lazán kapcsolódó folytatása is a könyvnek, a Different Class, ami szintén a St. Oswald Fiúiskolában játszódik (a magyar címe ez is), és méltó folytatás, de az Urak és játékosok marad nekem a kedvesebb közülük. 

Iskolában játszódó könyvek közül még említés szintjén néhány, amiket olvastam: 

... gyerekként (is): 
- Peter Freud Laura könyvei
- Louis Sachar könyvek: Laura titkos társasága, Bradley, az osztály réme
- Jacqueline Wilson könyvek
- A Pál utcai fiúk
+ kiegészítés Sister posztja után: 
  • Fehér Klára: Mi, szemüvegesek, Bezzeg az én időmben
  • Marcello D'Orta könyvek :)

... krimik, amik sulis helyszínen játszódnak: 
- Georges Simenon: Maigret az iskolában
- Agatha Christie: Macska a galambok között

... iskolai lövöldözés témájú könyvek: 
- Jodi Picoult: Nineteen Minutes (Tizenkilenc perc)
- Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről 

... és egyéb iskolás sztorik: 
- Mats Strandberg, Sara B. Elfgren Engelsfors trilógiája
- Tanár úr kérem
- Meg Cabot Neveletlen hercegnő sorozata
- Soman Chainani Jók és Rosszak iskolája sorozata

Plusz a várólistás iskolapados könyveim: 
- A Szent Johanna gimi sorozat
- Janne Teller: Semmi
- Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban

Ti szeretitek az iskolai környezetben játszódó könyveket? Mik a kedvencek, mit ajánlanátok még? :) A témához most is lehet csatlakozni saját poszttal, vagy írjátok meg a véleményeteket kommentben! ;) 

A többiek sulis posztja:


Utóvéd (később csatlakozók): 



2021. szeptember 6., hétfő

Őszi tervek 2021

Saját képek.
A nyári listámból több minden megmaradt, de nem túl motiváló egyben tolni magam előtt ugyanazokat a könyveket (helló évtizedes példányok a várólistámon! :D), szóval sebtiben összeállítottam egy friss listát őszre.

Íme, ezeket a könyveket tervezem elolvasni mostanában: 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna - 30%-nál járok, a képről lemaradt, mert a gyerekszobában maradt. :) Ezzel nyitottam a szeptembert. 
Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill - audio, 60%-nál tartok. 

- Georges Simenon: Maigret albérletben
- Georges Simenon: A Majestic pincéi - a régi kiadású Simenonok elfogyasztása folytatódik majd ezzel a két Albatrosszal. ;) 
- Popper Péter: Felnőttnek lenni - egy kis pszicho, amit nemrég kaptam Miamonától. 
- Agatha Christie: The Hollow - vcs-lista tovább apasztása, és hát krimiből sose elég, de ezúttal Poirot! 
- Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány 


Nem tervezem túl most sem, és persze abszolút variálható, hogy ebből mi lesz, de hozzájuk van most éppen kedvem, szívesen olvasnám már őket - kb. hirtelen 25 másikkal együtt! :D 
 
Az őszi tervlista állását itt is vezetni fogom, ahogy szoktam: 2/7

2021. szeptember 2., csütörtök

Két régi Albatrosz

Elővettem a régebbi kiadású krimijeimet, és gyors egymásutánban elolvastam közülük egy Agatha Christie-t és egy Simenont. :) Utóbbi sokkal jobban tetszett, de nagyon örülök, hogy előbbit is végre "leolvastam" a polcomról. ;) Kedvet kaptam egyébként ezeket a régebbi kiadányokat forgatni, egész más a hangulatuk. 

Egy-egy rövid értékelést írtam most erről a két nyomozásról: 

Agatha Christie: N vagy M

Időtlen idők óta szemezek ezzel a kötettel a polcon... Valamikor kettő is volt belőle, teljesen ugyanolyan, azt hiszem egyet eladtam, most meg két különféle kiadás van itthon, mert a férjem is hozott egyet a könyvtárunkba. :) 
Nagy meglepetésemre ezt Göncz Árpi bácsi fordította! 

A Tommy és Tuppence páros senkinek nem nagy kedvence szerintem, legalábbis biztos nincsenek igazi versenyben Poirot-val és Miss Marple-lel. Ahogy visszakerestem az olvasmányaimat, csak egy könyvet olvastam, amiben ők a főszereplők, azt is már jó rég, a Balhüvelykem bizsereg címűt (By the Pricking of My Thumbs). Nem hagyott bennem semmi emléket sajnos.
Ez a történet se igen fog, de egy kriminek, kémtörténetnek éppen elment. 

Tommy és Tuppence Beresford keseregnek, hogy semmi hasznosat nem tudnak tenni a háborúban, nincs munka, mindenhová a fiatalokat teszik be, pedig ők is szeretnének tenni valamit. Ebből a méla búskomorságból rángatja ki őket aztán Grant kapitány ajánlata, és kerülnek hirtelen a Sans Souci penzióba, ahová elvileg az Ötödik Hadosztály egy kémje is befészkelte magát. Azt sem tudni, nő vagy férfi, N vagy M fedőnéven. Bár a megbízatás csak Tommynak szólt, Tuppence is megtalálja a módját, hogy ne kelljen távol lennie férjétől, és ne csak a kötögetésével, és a fonalak színeivel bíbelődjön. 

Az igazi bajom az elejével volt, ami végtelenül bárgyú... Végletekig hazafias érzelmű házaspár, akik tenni akarnak valamit a hazáért a háborúban, bah. Örülnének, hogy biztonságban van a seggük... Tuppence kötöget és siránkozik, és az egész valahogy borzalmasan mesterkélt volt, mintha Agatha Christie nem tudta volna, hogy is kezdje el ezt a sztorit. Később belendült, és érdekes volt, jó a helyszín is, zárt közösség a penzióban, mindenki gyanús valamiért... Nem jöttem rá, ki lesz a hunyó, és hogy is zárul majd, pedig ott voltak a nyomok szépen elhintve. 

A vége kissé szirupos, visszatért az első fejezetek hangulata.
Újraolvasásra nem tartom érdemesnek.



Georges Simenon: Maigret revolvere

Kellemesen el lehet időzni a random képekből összeállított, fura borítón, aminek a végére mégis valahogy nagyon passzolt a hangulata a könyvhöz. Megszokta a szemem. :) 
Maigret ebben a részben Párizsban és Londonban is nyomoz, amikor a megérzéseire hagyatkozva elkezd kutakodni egy fiú után, aki meglátogatta őt otthonában, majd mégsem várta meg, hogy hazaérjen, ellenben ellopta a felügyelő revolverét a szalonból. Vajon mi célból? Mit tervez a fegyverrel? Maigret hamarosan bérházakban kérdezősködik, megleli a fiú apját, és nem sokkal később egy képviselő hulláját is a pályaudvar csomagmegőrzőjében... Hogy áll össze mindez, mi az összefüggés, és hogy kerül Maigret Londonban a Savoyba, ahol nem mindig sikerül italhoz jutnia, és a forgóajtót figyelve egy egész napon át éhezni kényszerül, hogy aztán kiadós luxusvacsorát fogyasszon el az étteremben? 

"Emlékezett rá, hogy balra van egy bár. Szomjas volt. Az üvegajtó felé tartott, de hiába próbálta kinyitni.
– Fél tizenkettőkor nyitunk, uram!
Elkomorult. Külföldön mindig így jár."

Ez a regény sokkal inkább hasonlít Simenon roman dur köteteire, nem a krimiszál erős benne: ki sem kristályosodik teljesen a miként, és a hogyan, csak a miért. A lélektani vonal, szociológiai elemek az hangsúlyosak, és a felügyelő emberségessége, amivel szinte megment néha egy-egy leendő elkövetőt valami végzetestől, pont a jó pillanatban beavatkozva, elbeszélgetve vele, elnyisszantva a cselekvések folyamatát. 

"Egy bisztró előtt eszébe jutott a tegnapi ánizsos likőr, amely olyan jól illett a születő nyárhoz. Bement, rendelt egyet a bárpultnál (…)"

"Elfelejtett kávét rendelni, megtörölte a száját, kivette a faliszekrénybe dugott konyakos üveget, és töltött egy pohárral."

Maigret persze ebben a könyvben is rengeteget iszik... Néha örültem volna, ha kap egy kis vizet is, mert én már szinte rosszul voltam a sok whiskeytől, ánizslikőrtől, bortól és sörtől. Plusz konyak. :O 

"– (…) Gondolom, sörük nincs.
– De igen, uram. Milyen sört parancsol?
Mindenféle sör volt: holland, dán, német, sőt egy olyan francia márka is, amelyet Maigret nem ismert.
Franciaországban egyszerre két üveggel rendelt volna annyira elcsigázottnak érezte magát, de itt nem mert."
A londoni nagy vacsorán kívül Pardonéknál is esznek párszor, tőkehalvagdalék és borjúfej teknőc módra jut ki erre a kötetre, amihez a jó doktor választ mindig megfelelő bort. :)

Nagyon sajnáltam szegény Maigret-t, amikor a szálloda hallba volt kárhoztatva, és ételt ott nem szolgáltak fel neki, sőt, néha italhoz se jutott már, amikor bezárt a bár...

"– Ugyanazt, uram?
– Nem, egy szendvicset kérek.
– Bocsánat, uram. A hallban tilos ételt felszolgálnunk.
Maigret sírni tudott volna dühében.
– Akkor hozzon, amit akar. Rendben van! Hozzon whiskyt."

Vicces volt a zsebből, titokban elmajszolt tábla csokoládé, és persze a feszengés is, ami angolhonban rászállt Maigret-re, a nyelvtudás hiánya, vagy az angolos modor és egyéb kellemetlenségek miatt, amik miatt nem tudja otthon érezni magát - pl. amikor "kinézi" a szobalány a folyosóról..., vagy amikor nem pipázhat, csak szivarozhat az étteremben. Tetszett aztán, ahogy visszaszerezte magabiztosságát, és jó kedélyét is. 

"– Tényleg nem akarsz inni semmit?
– Csak vizet.
Maigret azért rendelt magának egy üveg bort, rajnait. Magas, kecses, zöld színben játszó talpas poharakat tettek eléjük, a talp egy árnyalattal sötétebb volt."

Ó, és egy kedves szereplő tért vissza, akivel pont az előző Maigret kötetben találkoztam: Pyke! :) Igaz, most nem sok időt töltöttek együtt, de nagyon örültem a fel-felvillanásának, és hogy segített nyomozni.
Ezen kívül nem hiányzott ebből az epizódból sem sok-sok telefonálgatás, egy dús keblű fiatal lány, aki kelleti magát Maigret-nek, és a házmesternék sem. 

Hiába, egy jó Maigret sosem rossz, és egy jó Maigret ezzel a sok étel-itallal, Pardon doktorral, Madame Maigret-vel, a Szajnával és pipafüsttel: életérzés

2021. augusztus 31., kedd

Nyárzárás

Saját képek.
Most, hogy megjött a hűvösebb idő, áttérhetünk a meleg miatti nyavalygás helyett a szokásos, "jaj, hogy hussant el az augusztus, hovatovább az egész nyár?" kezdetű etűdbe. :D De tényleg, hova lett a nyár? Ki mondta, hogy máris szeptember lehet? Mindenesetre azt hiszem kb. vihetem egyben át a nyári listámat őszinek, sok minden megmaradt olvasatlanul. *sóhaj*

Augusztusban 2 könyvet szereztem be, A bűnbakot Georges Simenontól, Agave előrendelésben, és a Catherine Certitude-öt Patrick Modianótól, a Líra hőség akciójából - ahonnan persze zsákmányoltam pár gyerekkönyvet is megint. ;) 

8 könyvet fejeztem be a hónapban, ebből 4 "rendes" könyv volt, és 4 mese, bár nem annyira a lapozó fajtából, hanem amik már kicsit nagyobbaknak szólnak. Abszolút krimis volt az augusztus, volt benne Maigret, Agatha Christie és még Stuart Turton rendkívül egyedi murder mysteryje is belefért a hónapba, Evelyn Hardcastle 7 haláláról.
Olvastam még egy könyvet kisbabával játszható játékokról, de sok újdonságot nem mondott. A mesék közül a legjobb Eric Litwin Peti, a macska sorozata volt. Irtó cuki sztorik ezzel a sztoikus macskával, aki meg se rezzen, ha más színű lesz a cipője, vagy elvesznek a gombok az ingéről. Nagyon szórakoztató és színes élmény. :) 
Peti, a macska nagy fazon

A blogra ezzel együtt 7 bejegyzést írtam, juhé! A Témázás nyári szüneten volt, úgyhogy főként könyvajánlók voltak, meg egy gyors, és picit megkésett félévzárás is. 

Hmm, úgy tűnik így visszanézve, hogy a hűvösebb időtől tényleg felélénkültem, bár azt tényleg nem gondoltam volna, hogy már a fűtés is menni fog kicsit augusztusban.

Szeptemberben is szeretnék krimiket olvasni továbbra is (a Maigret revolverét nemsoká befejezem), és persze gyártok majd egy proper őszi olvasási listát is. 
A teázós szezont meg már rég megnyitottam, és ti? ;) 

A többiek augusztusa: 

2021. augusztus 27., péntek

Stuart Turton: The Seven Deaths of Evelyn Hardcastle

Először is: Köszönjük,  Amadea! :D Amadea posztja és lelkesedése keltette fel nemrégiben többünk érdeklődését is az Evelyn Hardcastle 7 halála című könyv iránt, és sokan kézbe vettük a hatására. Én inkább a fülembe tettem mondjuk, az Audible-ön is fenn volt ugyanis. 


"How do you stop a murder that’s already happened?

At a gala party thrown by her parents, Evelyn Hardcastle will be killed - again. She's been murdered hundreds of times, and each day, Aiden Bishop is too late to save her. Doomed to repeat the same day over and over, Aiden's only escape is to solve Evelyn Hardcastle's murder and conquer the shadows of an enemy he struggles to even comprehend--but nothing and no one are quite what they seem.

Deeply atmospheric and ingeniously plotted, The Seven Deaths of Evelyn Hardcastle is a highly original debut that will appeal to fans of Kate Atkinson and Agatha Christie."

Most, hogy így utólag elolvastam a fülszöveg ajánlását, könnyű beazonosítanom, hogy nekem az Agatha Christie-s jelleg nyerte el a tetszésemet, és a Kate Atkinsonos dolgokkal voltak gondjaim - tőle már egyszer félbehagytam egy time loopos könyvet (Life After Life). :)

Amikor elkezdtem olvasni, nem is gondoltam volna, hogy ez egy időhurok történet, és hogy még ezen a témán is tud csavarni egyet a szerző a különös szabályokkal, a sok szállal, sok szereplővel, akiknek a bőrébe is bújhatunk, és nem csak kívülről nézegetjük őket. Ez a sokszemszöges, időutazással megspékelt alaphelyzet adja Evelyn Hardcastle murder mysteryjének savát-borsát, és akkor még ott van maga a bűntény is, amit fel kell fejtegetni, és ahogy kibomlik, egyre több titok bukkan fel a múltból, egy korábbi gyilkosságból is, aminek épp az évfordulóján rendezik meg a bált Blackheath-ben... Láthattunk már murder mysteryt, amiben sok a bonyodalom, és persze öngyilkosságnak tűnő gyilkosságot is, amit aztán nehéz bizonyítani, hogy mégsem az, de ilyet, mint ez az eset, biztosan nem. :)


Kicsit Groundhog Day (Idétlen időkig) is az egész, ahogy ugyanaz a nap ismétlődik, de itt más szemszöget kapunk minden nap, és nagyon érdekes az is, hogy a főszereplő mennyire azonosul az adott karakterrel, hogyan befolyásolja a gondolkodásmódot, logikát, hogy ki is épp a "bábuja", akivel lépni tud. Az adott személyiség erőteljes vonásait ugyanis nem lehet kiiktatni - aki kegyetlen és dühös volt, annak nehéz fékezni a tetteit, aki pedig intelligens és rafinált, azzal könnyű együtt dolgozni, és rálelni a hiányzó láncszemekre.

Aidan Bishop nem semmi fába vágja a fejszéjét, de eltökélten göngyölíti fel a nyomokat, és a jámbor Bell doktortól kiindulva, aki teljes amnéziával, csak Anna nevére emlékezve "esik bele" in medias res a történetbe, eljut 7 másik hoston át a megoldásig. Az út azonban nagyon kanyargós, minden képlékeny, és mégis előre kikövezett, és a múltban rengeteg sötét titok lappang, ami elsőre, de még hetedjére is alig-alig látszik... Mi Blackheath rejtélyének a kulcsa? Mi ez az egész morbid játék vajon, és kicsoda Anna? Ki a többi játékos, akik szintén a megoldást keresik, hogy kijussanak az útvesztőből? Mert a hurok újra és újra ismétli önmagát, ha 8 nap alatt nem sikerül megfejteni a gyilkosságot, az emlékek azonban törlődnek... Mióta játssza vajon ezt az elmeháborodott társasjátékot Aiden, és mégis miért? 

Rendkívül okos, izgalmas, sötét és egyedi koncepció, nagyon csavaros a megoldandó bűntény, és rengeteg a kis belső játszma a vendégek közt is. A hangulata vészjósló, komor, borzongató. 

Volt néhány elem, ami nem tetszett nekem, szerintem ezek belekeverése nélkül is megállta volna a helyét a történet, és akkor nem lettek volna furcsa mellékzöngék - de lehet, hogy ezek csak számomra voltak zavaróak. Nem tetszett pl. a plague doctor: túlmisztifikált volt a jelenléte játékmesterként, valamint a másik alak felbukkanása különösen cringe volt nekem. Aztán Anna múltja... totál felesleges kavarás volt, és sokat változtatott a véleményemen róla, meg Aidanről is..., felforgatja a viszonyokat; plusz a footman előli menekülés is már kezdett kissé unalmassá válni a végére. A zárás lehetett volna frappánsabban elkanyarítva, nem egészen értettem egyet ezzel a megoldással, de baromi nehéz is befejezni egy ilyen regényt, az biztos. És egy kicsit rövidebbre is lehetett volna húzni, mondjuk egy jó 100 oldallal, akkor feszesebb lett volna a tempó. 
Ravencourt és Jim Rashton voltak a kedvenc hostjaim.

Érdekes szavak, kifejezések:
mezzanine - félemelet, magasföldszint


Ti is olvastátok? Mit gondoltatok róla?