Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

"Annyira vasárnap volt, hogy az már émelyítő. Maigret sokszor elmondta, félig tréfásan, félig komolyan, hogy már az ágyából megérzi a vasárnap szagát, és még csak a szemét sem kell kinyitnia hozzá."

Valószínűleg úgy vonul be az olvasmányaim közé ez a Maigret kötet, mint az a rész, amit a legtovább olvastam... :) Kétszer újra kellett kezdenem, annyira kizökkentem a hangulatából, mire újra kézbe tudtam venni egy-egy megszakítás után. De nem bántam egyáltalán, ittam a szavait, mondatait, élveztem Porquerolles szigetének varázsát, és a hamisítatlan Maigret-hangulat mellett a sok-sok újféle elemet is. 

A felügyelőt ebben a kötetben árnyékként követi Pyke, a Scotland Yard embere, aki tanulmányozni jött bűnüldözési módszereit. Maigret nem tudja elengedni magát, el-elbizonytalanodik, gondolatait gyakran a megfelelési kényszer irányítja, hogy vajon mit is vár el tőle ez a Pyke, hogy viselkedjék, hogy nyomozzon? Mi van, ha majd úgy megy haza, hogy ott azt meséli, ennek a Maigret-nek nincs is "módszere"?

"Mit gondolhat róla ez a Scotland Yard-os ember? Eljött, hogy tanulmányozza a „Maigret-módszert”, és Maigret-nek nincs módszere. Csak egy nagydarab, kicsit bumfordi embert talált itt, akit nyilván a francia hivatalnok prototípusának lát."

Egy különös telefonhívást követően Pyke-kal maguk mögött hagyják az esős Párizst és Porquerolles szigetére utaznak, hogy kiderítsék, ki és miért ölte meg Marcellint, aki halálának estéjén nagy hangon büszkélkedett a Bárka nevű kocsmában, hogy Maigret a barátja...

"– Nem szereti a Földközi-tenger?

– Tulajdonképpen nem szeretem azokat a helyeket, ahol elszáll a munkakedvem.

– Mert dolgozni szeret, ugye?

– Nem is tudom.

Ez igaz volt. Egyfelől minden alkalommal méltatlankodott, ha valamilyen ügy megzavarta békés mindennapjait. Másfelől mogorva lett és ingerült, ha néhány napig békén hagyták."

Porquerolles igazán egyedi atmoszférájú, különös hely, ahol mintha megállt volna az idő, és mindenkit mindig ugyanott találni, ugyanazokban a ruhákban, ugyanazon tevékenységek közben. Belterjes kis közösség, ahol minden út a kikötőbe vezet, a Cormoran hajó ingázása határozza meg a napokat, délután pétanque-oznak, és mindenki a Bárkában gyűlik össze este, ahol leginkább a fehérbor fogy.

"– Ízlik a borunk?

– Nagyon ízlik.

– Az újságok szerint maga csak sört iszik. Marcellin viszont azt mondta, hogy ez nem igaz, maga nem ijed meg egy flaska calvadostól sem."

Maigret-nek azért sikerül mást is innia, whiskey-znek is egyet Pyke-kal, de esznek is: pacalt és likőrös palacsintát, bármi is legyen az. :)

Bírtam, ahogy Pyke a szigetre érve hirtelen levetkőzte hivatalos formáját, és azonmód elment strandolni, majd egy szál úszógatyában sétálgatott Maigret-vel és a helyi nyomozóval, Lechat-val.

Kedvenc idézet:

"Maigret megtörölgette az arcát, és nem tudta eldönteni, hogy felvegye-e a zakóját. A Yard nyomozója nem vett zakót. Már most is meleg volt. De a főfelügyelő nem engedhette meg magának, amit vékony kollégája, hogy ne hordjon nadrágtartót, és egy nadrágtartós férfi mindig olyan, mint egy piknikező szatócs."

Hangulatos, humoros, időtlen nyári krimi. :)