Imprudence

Gail Carriger: Imprudence (The Custard Protocol #2)

A Custard Protocol a The Parasol Protectorate (Napernyő Protektorátus) utáni spin-off. Az első részét, a Prudence-t tavaly év elején olvastam, és nos... voltak fenntartásaim, nem igazán tetszett, sok hibája volt. Nem is voltam benne biztos, hogy befizetek még egy körre ugyanezen a vonalon, most mégis úgy esett, hogy elolvastam az Imprudence-t. Nagy bánatomra nem vagyok elégedett most sem.

FIGYELEM! Spoilerek lehetnek azok számára, akik nem jutottak el legalább három kötet olvasásáig a Napernyő Protektorátusban. 

A kötet megint egy léghajós kirándulás, és sajnos ugyanazokat a hibákat halmozza benne Carriger, mint eddig. Szaladgálás, hajkurászás, támadások, fejetlenség, akció... Hol a kellem és a báj, a kedves romantika és a fantasy-háttér kibontakoztatása igazán jó szarkasztikus humor közepette? Ez a sok akciójelenet csak felesleges időhúzás, miközben Carriger már képtelen bármivel is kitölteni a történetet. Ennek megfelelően az akciódús jelenetek közben paradox módon nem történik semmi a szereplőkkel, és ha mégis, az is csak addig érdekes, amikor a régi jó karakterek felbukkannak, és Alexia és Lord Maccon kalandjaiba nyerünk ismét kicsit bepillantást. A falka sorsa, vagy a shape-shifting alku például rendkívül izgalmas volt, és érdekelt volna még több is róla, ehelyett elhajózunk Rue-val az eseménytelenségbe.
Az új, fiatal szereplőgárdát továbbra sem sikerült személyiséggel felruházni. Az pedig a slusszpoén, hogy némelyiket összekevertem a Finishing School sorozat alakjaival, annyira jellegtelen mindenki.

Amit szerelmi szál címén kapunk, az rettenetesen zavarba ejtő volt, mint egy rossz tini-szürkeötven, vagy a Romana-füzetek egyszerre nyálas és túl technikai leírásai az aktusokról. Quesnel és Rue felfedezik egymás testét - de most komolyan, szerelmes szárnypróbálgatásaikról ennyi részletet kell közölni? Még ha humorosan jönne elő, de tényleg elmagyarázzák, hogy most milyen "leckét" vesznek éppen. Még könyvből is tanulmányozzák a csókot. Komolyan, hány éveseknek szól ez így? :O Awkward. Ráadásul továbbra sem érezni semmi kémiát az állítólagos szerelmesek között.

Egyébként pedig teljesen felesleges volt más vér-állatokat is behozni a képbe. Ez a véroroszlánozás, és a különféle kalamajkák belőle közel sem voltak olyan érdekesek, mint ha maradtunk volna a jó öreg vérfarkas falkáknál és a vámpíroknál.

Forrás.

Egy jó pont még: Floote előkerül! Na de kérem, ezzel megint hova lyukadunk ki? Hogy a régi karaktereket sírjuk vissza... Rue-ék szörnyű haloványak.

Értékelés: 10/2 Csapjon mindenki a kezemre, ha valaha újra Carrigert akarnék a kezembe venni. Egyre silányabb az egész. Csakis az eredeti Napernyő Protektorátust fogom újraolvasni valamikor, ha elmúlik a keserű szájízem. 

Carriger meg próbáljon írni valamit végre, ami nem YA, újra humorosan kedves, és a romantika és az urban fantasy kellemes elegye, sok szarkasztikus párbeszéddel, nem ilyen a semmiért rohangálós semmit. Bár, már mindegy, úgyis elvesztettem a bizalmamat...

Lesz egyébként még ennek is folytatása, Competence címmel. 

Érdekes szavak, kifejezések:

desultory -felületes, ötletszerű, kapkodó

kipper - füstölt hering

maudlin - érzelgős, szentimentális

Manners and Mutiny

Gail Carriger: Manners and Mutiny (Finishing School 4.) 

“A ball, at last!” Dimity Plumleigh-Teignmott sank back into her chair in delight.”

Gyorsan sorra vettem a Finishing School befejező, negyedik kötetét is, amíg lendületben voltam. Ebben a részben lezárulnak Sophronia kalandjai és pont kerül a Picklemen és flywaymen és hát minden egyéb men végére is. :)

Ez a kötet, az előzővel ellentétben most nagyon pörgősen és eseménydúsan indult, több minden történt az első pár fejezetben, mint az egész előző részben. Szinte rögtön előkerülnek a nyílpuskák, amit a borítón lévő hölgy kezében is láthatunk, ennek kapcsán Sophronia igen meleg helyzetbe is kerül Braithwope professzorral, hőseink báloznak egyet, ahol a feladatuk egymás megszemélyesítése, aztán Londonba utaznak, Sophronia nővérével, Petuniával vásárolgatnak, mitadisten, Soap is előkerül, és máris újabb bálon tehetjük tiszteletünket, ezúttal Lord Akeldamánál! :)
Az ígéretes kezdetek után aztán belefolytunk az akcióba... és innen megint unalmas lett az egész... Ms. Carriger, hogy a bánatba tud ennyire pokolian unalmas akciózást és kémkedést írni?! Vontatott volt, és semmi nem történt sokáig. Időről-időre aztán felkaptam a fejem egy-két dologra, az egyik barátnő, és az egyik felnőtt szereplő is tartogatott némi meglepetést, előkerül Monique és Felix is, és kiderül a Picklemen furfangos terve is, amit Sophronia némi segítséggel, és kis híján az élete árán megakadályoz. Tetszett, hogy itt mert merész lenni Carriger, igazi veszélyhelyzet volt, és nem csak karcolások érik a főhőst.

A végén több szereplő sorsát összegzik röviden (Bumbersnootnak különösen örültem!) de furcsa volt számomra, hogy ebből méltatlanul kimaradt Dimity, Agatha és Felix is. Mondjuk remélem ez nem azért van, mert valami Dimity spin-off készül. Sidhaeg-t nem látjuk viszont sajnos, és kicsit hiányzott az iskolai hangulat, kurtán-furcsán kiszakadtunk onnan. Az viszont jó volt, hogy voltak összefonódások a Parasol Protectorate néhány szereplőjével. Petunia egy Mr. Hisselpennyhez megy férjhez, hmm, elég alapos a gyanúm, az ő gyermekük lesz majd Ivy. :) (időben stimmelne azt hiszem, ez a regényfolyam az 1850-es években játszódik)
A szerelmi szálról: eldől a háromszög kérdése, de őszintén szólva engem eléggé hidegen hagyott. A választás: nem éreztem benne elég szikrát. De tulajdonképpen a dilemmát se értettem, nem a két fiú közöttit, hanem hogy SPOILER Soappal miért ne lehetnének egymáséi, ha aztán mégis egész könnyedén egymáséi lettek... SPOILER VÉGE

"As much as she was enjoying it, Dimity would always rather talk about reading than actually read. In fact, Sophronia suspected she only read enough to have something to discuss." 

Értékelés: 10/6 Felemás rész volt megint, kicsit örülök is, hogy már vége. Az egész sorozat nem olyan jó, mint a Parasol, felejthetőbb, de azért érdemes volt elolvasni. Bolondos és bohókás, ugyanakkor mégis kinevel benne Carriger egy bátor és önfeláldozó hősnőt egy cserfes és rosszalkodó kislányból.


Az előző kötetekről:

Etiquette&Espionage 

Curtsies&Conspiracies

Waistcoats&Weaponry

/A képek illusztrációk. Forrás./

Waistcoats and Weaponry

Gail Carriger: Waistcoats and Weaponry (Finishing School 3.)

“Espionage, Sophronia had learned, was tough on petticoats.”

Ez a könyv Gail Carriger ifjúsági sorozatának, a Finishing Schoolnak a harmadik kötete. Az első két részről itt olvashattok: Etiquette&Espionage Curtsies&Conspiracies

Az olló és a tőr után ezen a köteten egy pengékkel ellátott legyező jelenik meg (ugye, elsőre fel sem tűnt, hogy nem egy szokványos kiegészítőt láttok?!), ami szerepet is kap a lányok kiképzésében a Mademoiselle Geraldine's Finishing Academy for Young Ladies of Quality-ben.

Jó volt visszatérni Sophroniához, Dimityhez, Agathához, Sidhaeg-hez és a többi ismerős szereplőhöz, de akadtak kifogásaim ezzel a kötettel kapcsolatban. Sokáig úgy éreztem ez a rész nem szól semmiről, eleinte untam is, és a szereplők is ellötyögtek kvázi semmittevéssel több mint a könyv feléig. Voltak párbeszédek, poénok itt-ott a kanyarban, meg némi romantikus hevület, sok dekoltázs, szempillarebegtetés, no és a fogazott legyezők csínja-bínja. Ó, és egy maszkabál, megkergülő mechanikus szolgákkal! Mégis sikerült elhúzni a már a fülszövegben belengetett ominózus vonatelkötést a könyv 70%-áig!

Nem is tudom mikor volt olyan, hogy 70%-nál vett nagy fordulatot egy könyv, és onnan túl tudott lendülni az addigi gyenge megítélésen, de most ez történt. Belendült, felpörögtek az események és remek jelenetekkel, fordulatos végkifejlettel zárult, ami sok elvarratlan szálra is magyarázatot adott. Végre valahára találkoztam néhány igazán jól megírt akciójelenettel is Carrigertől - hírhedten unalmasan írja le a sok hektikus mászást, rohanást, félkézzel kapaszkodást és egyebeket - még ha be is vetette kissé sablonosan a vonatos menekülések szükséges kliséjét: az "egy vagont gyorsan le kell kapcsolni, de beragad a pecek" problematikát. A karakterek testi épsége miatt azonban tényleg kellett izgulni, és aztán a záróakkordban még egy kis csavarintás is volt az eseményeken, ami abszolút meggyőzött arról, hogy igenis olvasni akarom a befejező epizódot is. 

Sok-sok prototípus-hajkurászás és crystalline valve-ek, Picklemen és vampire hive politikai kérdések levegőben lógó, szinte értelmetlennek tűnő fontoskodásából végre összeállt bennem, mi is a jelentősége ennek az egésznek, és hogy Sophroniáék mit tehetnek az ügy érdekében. Érdemes volt kivárni, és így a harmadik kötet végére végre elérte a szerző, hogy elkötelezett drukkere legyek az ügy jó kimenetelének! :D 

Néhány pro és kontra még: 

Pro: 

- Bumbersnoot,  a kis édes tacskó-mechanimal nem hiányzik most sem.

- A szereplők és a környezet már annyira otthonos, hogy jó visszatérni, még ha kisebb jelentőségű események történtek is az elején.

- Tetszett, ahogy megadja a Parasol Protectorate későbbi eseményeinek alapjait, pl. a Kingair Pack botrány itt történik meg, és Sidheag át akarná venni a falkát, ennek érdekében történik a vonat elkötése is, hogy Skóciába jusson. :) 

APRÓ SPOILEREK!

- Soap álcája és a titkos tánc, valamint a kis kakaskodás Lord Mersey és közte, remek volt. :) 

- Monique visszatér! :D

- Sophronia és Pillover jelenete, amiből egy nemkívánatos eljegyzés lesz... :) 

- Dimity szokásos ájulásai, és a meglepetés, amikor mégsem ájul el, egy igazán komoly helyzetben. 

Apró spoilerek vége!

- Az ilyen idézetek: 

“Oh, Sophronia, thank goodness. Save me? Please? All those young girls, in pastels, talking about the weather. I shall go jump off a bridge, I swear I shall. Do you have bridges in Wiltshire? They chatter, they chatter worse than Dimity ever did. Oh, the chattering! The chattering, it haunts me.”

“I simply feel that world domination is not my cup of tea. Is that shortsighted?” 

“What she said was “I want a man who stays out of my way.”

Kontra: 

- Sophronia és Dimity. Prudence és Primrose. Alexia és Ivy. Khm. Nagyon érezni, hogy ugyanazokkal a sablonpárokkal dolgozik Gail Carriger. Az a szomorú, hogy ezek a szereplők szinte megfeleltethetőek egymásnak, kicserélhetőek. Nem tud igazán sok színes egyéniséget írni belőlük, a három sorozatában végigviszi tulajdonképpen ugyanazt a barátnő-párost, akiket kitalált a Parasol Protectorate-hez, és a többi klón már csak halvány árnya Alexiának és Ivynak, akik minden kétséget kizáróan a legelevenebb ilyen típusú karakterei. 

- Szerelmi háromszög... Ne, kérem ne! Egy szenvedés számomra az ilyen szenvelgések olvasása. 

- Az ilyen idézetek: 

“The tea, once it arrived, had its customary effect—engendering comfort and loosening the tongue. That’s tea for you, thought Sophronia, the great social lubricant.”

Tea, social lubricant. Hát ez egyszerre röhögcséges és wtf? o.O 

Értékelés: 10/7,5 Érdekes viszony alakult ki köztem és a könyv között, én is alig jutottam dűlőre önmagammal. Az első fele abszolút bukta, az utolsó 30% viszont úgy felhúzza, hogy még a 8-9 pontot is fontolóra vettem. 

A borítója pompás! :) 

Érdekes szavak, kifejezések:

peerage - nemesség, arisztokrácia

hobbledehoy - kamasz, esetlen fickó

hoi polloi - csőcselék, átlagemberek (!!!tök jó kifejezés!!! )

quandary - dilemma, bizonytalanság

flog - megvesszőz, megkorbácsol, pálcával fenyít

tetchy - haragos, nyűgös, kötekedő

carapace - páncél

stoker - fűtő

laudanum - ópium kivonat

clandestine - titkos, rejtett, alattomos (sose bírom megjegyezni)

aitchbone - csípőcsont

suet dumpling - faggyúgombóc (? o.O)

paragon - minta, mintakép, eszménykép

freight carriage - tehervagon

asunder - ketté, szét, távol, el egymástól

wile - fortély, ravaszság, ámít, csábít
crumpet ring - pogácsaszaggató

/A képek illusztrációk. Forrás./

Prudence

Gail Carriger: Prudence (The Custard Protocol #1)

Először is, hogy mi is ez a kötet: a Napernyő Protektorátus (The Parasol Protectorate) című ötrészes sorozat spin-offjának első része. Spin-off ugyan, de nagyban építkezik az előzőleg megismert világra és karakterekre, ezért nem javaslom önálló olvasásra. Hibádzik is belőle egy jó kis Moning-féle glossary, mert az ember memóriája is véges, és bár emlékeztem pl. a Dewan és Potentate mibenlétére, vagy a Shadow Councilra, nem vetettem volna meg egy kis magyarázó szótárt, hogy felfrissítsem Alexia Tarabotti-világának alapfogalmait. 

FIGYELEM! A könyv fülszövege is spoileres lehet azok számára, akik nem jutottak el legalább három kötet olvasásáig a Napernyő Protektorátusban, a posztot is inkább akkor ajánlom, ha ezek már megvoltak, egyébként magából a kötetből nem spoilerezek. 

Nos, nem is tudom hol kezdjem. Nagyon vártam ezt a könyvet, és most hirtelen ötlettől vezérelve lekaptam a polcról. Alexia Tarabotti kalandjai mindig felhőtlen szórakozást nyújtanak, habár, szoktak lenni Carrigernek idegesítő dolgai is... Mindkettő előjött ebben a könyvben is. 

"Conall! Get your furry posterior in here, post haste!" 

Prudence, Alexia és Conall lánya ebben a kötetben a főszereplő, Ivyék gyermekeivel és a fiatal Lefoux unokaöccsel egyetemben. Cirka 20 év telt el az előző kötet eseményei óta, Prudence, akit mindenki csak Rue-nak hív, mert utálja a teljes nevét, kap egy saját léghajót, amivel Lord Akeldama egy titkos tea-küldetés miatt Indiába küldi. A hajót Rue Spotted Custardnek kereszteli, és természetesen magával viszi a fiatalabb generáció fent emlegetett tagjait is. 

"I will not allow you to involve my daughter in some stylish tea extraction mission, either.
"Could we say 'stylish tea infusion mission'?" Dama suggested meekly.

A könyv első fele nagyon szórakoztató volt, élveztem visszacsöppenni ebbe az ízig-vérig angol környezetbe, jó volt viszontlátni Alexiát is, Lord Akeldamát, Biffyt, Lyallt. Csakhogy elég kevés van belőlük... Persze, ne elégedetlenkedjek, hisz mások a főszereplői a spin-offnak. Igen ám, de ha az új szereplők ellenére az ember a régieket sírja vissza, és kifejezetten hiányzik a jelenlétük, az baj.

Erénye és hibája is egyben a hasonlóság az előzményekkel. Rue és Prim kalandjaiban és személyiségében mintha Alexia és Ivy köszönnének vissza (Rue és Prim? Most komolyan, mintha hirtelen az Éhezők viadalában lettem volna. :D). Eleinte legalábbis ez az érzésem volt. Jól indult, voltak benne vicces párbeszédek, sok udvariaskodás, kalapok és ruhák, csakhogy aztán ezek eltűntek, elfogytak, maradtak a léghajózás és vér-állat kergetés kalandos eseményei, vagyis megint olyasmi, amit Carriger nem tud jól megírni: hektikus akciójelenetek. Mondja már meg valaki ennek a nőnek, hogy párbeszédeket, helyzetkomikumot, kedves romantikát írjon, de mászást meg csimpaszkodást, meg farkasháton lovaglásokat - vagy legalábbis ne így írja, ahogy most. A személyiségekre visszatérve pedig, egy idő után ott csak a kalap és ruha maradt. Részletekbe menően voltak elmesélve az öltözékek és az öltözékek hiányosságai, hibái. Rue és Prim, de a fiúk, Percy és Quesnel is árnyak csak. Semmi nincs bennük, amitől különlegesek lennének, nincsenek normális jellemvonásaik, egy idő után már az Alexia-Ivy hasonlóság is eltűnt, olyan haloványak a szülőkhöz képest, hogy ihajja. Percy talán a kivétel, őt sikerült begyömöszölni az elvont tudós sztereotípiájába. 

"Whatever possessed Percy to acquire a cat? He can't even take care of himself." 

The boy suppressed a chuckle. "The cat acquired us, I'm afraid, miss."

"The best ones always do."

A történet maga sem tetszett. Szinte pontosan a felétől elkezdtem unni. A nagy része egyébként is semmi, csak hajkurászás, céltalan ide-oda menés. Aztán jönnek a naaagy politika-gazdasági problémákkal, és olyan dolgokkal, amik nagyon britesen fel vannak nagyítva, pl. ez az egész Supernatural Acceptance Decree (SAD :D ) és az ezzel kapcsolatos fontoskodások, mindez belehelyezve egy indiai kultúrkörbe, amibe mégse nagyon sikerül belehelyezkedie... Feltűnnek más vérállatok is a farkasokon kívül, és van kémkedés, átalakulások (léleklopás), idegen vámpírok, a recept tehát elvileg jó lenne, mégsem az. 

Gyengéd érzelmek szövődnek, de semmit nem váltott ki belőlem a romantikus szál, csak értetlenkedést. Nem éreztem semmit az összehozott két szereplő közt.

“One could not blame a people for disliking vampires. Vampires were like Brussels sprouts - not for everyone and impossible to improve upon with sauce.” 

Nem akarom nagyon lehúzni, egynek elment, de rengeteg hibája van. A Parasol Protectorate legjavához képest bőven elmarad, inkább ya-s, mint a Finishing School sorozat, hasonlóan összerakott szereplőkkel, akik botrányosan személyiség híján vannak. Túltengenek a kalapok, bundabugyik és unalmasan megírt akciójelenetek, az nem jól sikerült poénkodás (fingós poénok, seriously?) Van viszont egy Footnote nevű macska, egy rejtélyes, Honeysuckle Isinglass fedőnéven írt útikönyv, egy Virgil nevű cuki komornyik és egy napernyőket lopkodó oroszlán! :) Ezek kompenzáltak némileg, illetve a szép angolsága, stílusos kifejezésmódja.

A posztban lévő idézetek pedig a legjobb poénok voltak, döntsétek el, elég-e ennyi. :))) 

A borító csodás, imádom. 

10/5,5

"Keep an eye to the accessories, please. There may be a lioness around with a taste for parasols."

"Is that some kind of code, Lady Captain?"

"My dear young man, I only wish it were."

Jön a The Custard Protocol második része is nemsokára, Imprudence címen, de én már nem biztos, hogy befizetek rá... 

"Of what type is the travel book, Lady Captain?" he asked.

"Bad?" said Rue cautiously. 

The boy grinned. "No, I meant what part of the world, flowery retelling or solid factual detail?"

Érdekes szavak, kifejezések:

A képek illusztrációk. Forrás.

- prudence :) - óvatosság, okosság, megfontoltság, körültekintés
- seedy - nyomorúságos, siralmas, topis
- bloomers - bundabugyi, bloomer - baki, gikszer, nyelvbotlás, ballépés
- ward - gyám, őr
- alacrity - vidámság, fürgeség
- ostensibly - látszólag
- quince - birsalma
- millinery - divatáru, női kalapszalon
- askance - gyanakodva, ferde szemmel
- impudence - arcátlanság, pimaszság
- imprudence - gondatlanság, nemtörődömség, elővigyázatlanság
- brigadier - dandártábornok
- impasse - holtpont, zsákutca
- sashay - sasszézik, lépked
- inanity - ostobaság, semmiség, haszontalanság

Poszt-turkáló: Joanne Harris sötét oldala

A Poszt-turkáló rovatban mindig régebbi bejegyzéseket veszek elő, amik a freebloggal együtt elszálltak az éterbe. Ez a mostani egy különleges darab abból a szempontból is, hogy már a megíráskor is egy korábbi élmény volt, 2009-ben olvastam, az eredeti poszt pedig 2010. 01.09-én íródott. Duplán volt már turkálózva, tiszta Inception. :D

A The Evil Seed Joanne Harris első regénye volt, 1989-ben jelent meg először, magyarra nem fordították le, még a vámpíros tematika hullámain sem, de talán nem is baj, mert még elég kezdetleges Harris. Íme a bejegyzésem róla:

Curtsies and Conspiracies

Gyönyörű a borító

Gail Carriger: Curtsies and Conspiracies (Finishing School 2.)

Visszalibbentem a Gail Carriger-féle steampunk világba nem csak a manga révén, hanem a szerző young adult sorozatának következő kötetével is, ami a Soulless világában játszódik, ám Alexia Tarabotti kora előtt kicsivel. A Finishing School első részét az Etiquette & Espionage-t még tavaly decemberben olvastam, és a Parasol Protectorate köteteihez képest egy kicsit gyengécskének éreztem. Nem volt azért kérdéses, hogy folytatom-e ezt a sorozatot is, és meg kell hogy mondjam, jó döntés volt, mert a Curtsies & Conspiracies már szórakoztatóbban és gördülékenyebben tárja elénk a furcsa lányiskolában történtek következő epizódját. 

"Does one need four fully grown foxgloves for decorating a dinner table for six guests? Or is it six foxgloves to kill four fully grown guests?"

Sophronia és társai ebben a részben ugyan tovább nyomoznak a prototípus ügyében is, de ezen kívül rengeteg minden más történik velük, Londonba tart például az Mademoiselle Geraldine vezette iskola léghajója (igen, az iskola egy léghajón van :)), Monique-nak bálja lesz, különös kísérletre készülnek Professor Braithwope-pal, aki mellesleg vámpír, feltűnik egy (ál)jósnő is, és egy emberrablás ügyét is meg kell oldani... Ahh, és el kell meséljem, feltűnik Lord Akeldama is! :) Nem mellesleg pedig itt van Vieve is, vagyis Genevieve Lefoux, akit ismerünk a Soulless sorozatból, csak itt még kis 10 éves gyerkőc. :)

"She was permitted to sit, with only a dirty look from Mademoiselle Geraldine, who thought punctuality more important than anything else, including bathing, brains and breathing."

A kötet erősséges, hogy telis-tele van kémkedéssel, cselszövéssel, álcával, lefüleléssel és mindenféle fondorlatos machinációval, és még humoros is. Remek kombinációja a lányiskolai izgalmaknak és a paranormális kalandoknak. Röviden szólva: hogy menekülj báli ruhában egy vérfarkas segítségével a vámpírok elől? :D És igen, köszönöm, remekül vagyok! :)

A lányoknak rögtön az elején tesztfeladatokon kell megfelelni, engem már ez elbűvölt, pedig gépek és csavarok és a prototípus is befigyelt, de mégis, teasütemények, kontydivat és puffos ujjú ruhák közt. :) Amikor a párnák hímzése is kódot rejt, akkor aztán minden apróságra figyelni kell. Sophroniának nincs gondja ezzel, a vérében van a kémkedés művészete, rendkívül jó megfigyelő, de ha a tettek mezejére kell lépni, akkor sem tétovázik.

"Dimity was so pretty and chattery, she quite overpowered the average male. Many gentlemen were unable to cope with abundant chatter, which is why they so often married it." 

Értékelés: 10/9 Izgalmas, steampunkos bonyodalom és kémkedés pukedlik és parolák közé rejtve. Alig várom a harmadik kötetet, az új szereplőket, a kibontakozó románcot, és persze a sok titkos hadműveletet.

A sorozat honlapja rengeteg jópofa tartalommal.

Érdekes szavak, kifejezések:

- circumspect - körültekintő, óvatos
- contraption - készülék
- foxglove - gyűszűvirág
- calico - pamutvászon/tarka
... és még jó csomó... Igazán választékos és érdekes szókinccsel dolgozik Carriger most is, nyelvfejlesztésnek is kiváló. :)

" 'Will you ever stop seeing conspiracies?'
'When others stop concocting them, I suppose.' "

Következő kötetek: 

3. Waistcoats and Weaponry (2014. november)

4. Manners and Mutiny

Templomos lovagok és katicák

Gail Carriger -REM: Soulless - The Manga Vol. 3.

Egy ideje már szemeztem vele, és augusztusban ki is egészítettem a gyűjteményem ezzel a szépséggel. A kötet a Napernyő Protektorátus – The Parasol Protectorate sorozat harmadik részének, a Blamelessnek a történetét meséli el.

Nekem a ez a rész volt kicsit a mélypont a sorozatban, így nem számítottam semmi kiemelkedőre, de kellemesen csalódtam. Rosszabb emlékeket őriztem, bár ez lehet hogy azért van, mert amit kifogásoltam a kötetben, az főleg az akciójelenetek összevisszasága volt, és az, hogy úgy érzem Carriger hiába tud jó akciójeleneteket kitalálni, nem igazán írja meg őket jól. A templomos lovagokkal sok volt a kavarodás, a mangában persze ez teljesen máshogy jött le, hiszen néhány kockányi szöveg nélküli harc és civakodás lefedte mindazokat a részeket, amiket kevésbé élveztem olvasni.

A karakterek rajzaihoz már hozzászoktam, de úgy vettem észre, mintha Akeldamán változtattak volna kicsit, és most még lágyabb lett, aminek nem örülök, mert legyen bár akármennyire is dandy a drága vámpírúr, azért némi tekintélyt parancsoló vonása maradhatna. 

Élveztem a történetet, a változtatásokat, egyszerűsítést és a rajzokat is, így sajnálom, hogy úgy tűnik, nem lesz már több folytatása a 4. és. 5. kötetnek megfelelően. Ez a manga-rész az utolsó, és ehhez mérten egyébként szép lezárást kapott. :) 

Az indokok Gail Carriger blogján olvashatók: 

"Is this the last installment of the Manga series?Yes, it looks like it is. REM is a little burnt out on the project, it's been years of her drawing my characters, and I imagine she wants to draw her own (or something else, or nothing at all) for a while! I understand her feelings entirely and think Blameless makes a good ending for the series. Plus, she included a special bonus ending. Lastly, frankly, it was a little odd to think about how to manga-up an inconvenienced Alexia for Heartless. I think the first three hold as a trilogy. I'm happy with the decision, but since the manga creation process has been nothing but fun for me, I am a little sad to see that aspect end."

She... ez meglepett, azt hittem pasas rajzolta, de ne kérdezzétek miért. :)

A Custard Protocol első része - Prudence - 2015. márciusában jön, a Finishing School harmadik része - Waistcoats & Weaponry - pedig 2014. novemberében. 

A "színes" oldalak közül egy kis csemege:

Genevieve Lefoux és Alexia, valamint Professor Lyall és Conall Maccon

10/8,5

Smoke and Mirrors

Neil Gaiman: Smoke and Mirrors

Egyik pillanatban gyönyörködtet, a másikban hagyja hogy egy adag meleg tehénlepénybe zuhanjak arccal, és nem igazán erőlködik hogy felsegítsen. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy a Tükör és füst novelláskötet inkább az utóbbi volt, és ilyenkor érzem azt, hogy Neil Gaimant valamiért nagyon túlértékeljük. Tud írni a pasi, de lehet hogy nem kellene látnunk minden ötletét, minden firkálmányát. Ez ötlött a fejembe amikor a novelláskötetben szembejött velem néhány érthetetlen skicc, vagy épp se füle se farka történet. 

Novelláskötetet elég nehéz értékelni, mert minden sztorit külön is lehetne bonckés alá venni, de azért mégis ad egy összképet az egész - igen, kb. a tehénlepényeset, so sorry it hurts, de ez van. 

Sokan odavoltak ezért a kötetért, amikor újra kidobta az Agave pár éve, és én is akkor figyeltem fel rá, és különösen a Hó, tükör, almák (Snow, Glass, Apples) című novellát dicsérte mindenki, ami a kötet legvégén szerepel. Hát derekasan megküzdöttem míg eljutottam odáig, az fix. És annyira nem aláltam el a Hó, tükör, almáktól sem. Leginkább úgy csuktam be ezt a könyvet, hogy na, végre végeztem, és ezt az érzést nem szeretem, mert nem ezért olvasok könyveket. 

Hogy ne csak a keserű szájízemet plántáljam át mindenkibe, hadd emeljem ki azt a pár írást, ami tetszett is, tekinthető ez a lista útmutatásnak, magamnak, hogy ezeket érdemes elolvasni ha valaha a kötet újraolvasására vetemednék. 

- Changes - ez volt számomra a kötet legérdekesebb és legjobb novellája, amiben egy Rajit nevű tudósember ellenszert talál a rákra, aminek azonban egy érdekes mellékhatása jelentkezik, méghozzá az ember nemének megváltozása. Nem csoda hát, ha évekkel később nem is a gyógyításban hanem a szórakozásban lesz szerepe a drognak.

- Babycakes - remek társadalomkritika, ütősen, röviden.

- We Can Get Them for You Wholesale - elgondolkodtató és borzongató.

- Snow, Glass, Apples - mindazok ellenére, hogy nem dobtam hátast (túl nagy elvárásaim voltak), és hogy nem ez fog eszembe jutni a Hófehérkéről ezután, egy nagyon jó rémmese. 

- Virus - a számítógépes játékok hogyan férkőznek be az agyunkba.

Ami még érdekes/elment:

- Foreign Parts, Mouse, Chivalry, A Rondel, Troll Bridge, Miss Finch

A verses formát nem értem miért kellett erőltetni, szerintem borzalmas volt mindegyik versformában írt sztori. Vagy érthetetlenek voltak, vagy totálisan érdektelenek. 

Volt néhány hosszabb novella is, mint például a The Goldfish Pool and Other Stories, ami a hollywoodi filmipar visszáságaiba (is) enged egy kis betekintést, de olyan elnyújtottan és megintcsak érdektelenül zárul, hogy az embernek "mi értelme volt ezt elolvasni"-érzése támad. Ugyanez volt a helyzet a Murder Mysteries-zel, amiben angyalok szerepelnek és egy angyal gyilkossági ügyének megfejtése. Nagyon olvasmányos, de a végén megint tehénlepénybe estem arccal. Még ráadásul össze is zavart mind az elejével mind a végével, és olyan sok mindent lógatott a levegőbe, hogy már nem tudtam összerakni - se a bevezetéssel, se a befejezéssel nem tudtam mit kezdeni, és ettől kipukkad az egyébként jól megírt középső rész is, mint a lufi. Frusztráló. 

De nem csak ez volt frusztáló a kötetben, hanem sok minden más is. A sok borzongatás, a perverzió, a vámpírok és vérszívás. Vagy 8 vámpíros novella van, már untam. A szex mindenhol előjön - nem baj, nem vagyok én prűd, de hogy minden novellába becsempésszünk egy f a s z t (már elnézést, de így adja magát a dühöm most), és egy kis maszturbálást, hát ez nekem beteg volt, és én ezt nem akarom Neil Gaimanhez kötni. A nemváltós novellánál és a Foreign Partsnál, ami pedig egy STD nemvárt mellékhatásait ecseteli persze hogy adja magát a helyzet, de hogy még Hófehérkét is dugják, és hogy az angyalos novella elejére is becsempész egy laza szopást, hát Neil, csalódtam :(

Ezen túl nagy probléma, hogy ehhez a novelláskötethez kissé Neil Gaimannek kell lenni és olyasmikért rajongani, olyasmiket ismerni, amiket ő szeret és ismer. Az hogy felhozza Lovecraftot, Cthulhut és Larry Talbotot, nekem speciel semmit nem mond, és ezekre építeni egész novella-világokat, illetve a megértés lehetőségét ezekre az ismeretekre alapozni nem merész, hanem egyenesen gonosz húzás. Egy olyan Neil-irányú műveltség kell hozzá, amivel nem biztos, hogy rendelkezünk. 

A bevezetőben van egy magyarázat minden novellához, nagyrészt annak leírása hogy kinek és mikor és esetleg milyen antológiába milyen apropóból írta. Kit érdekel kategória. Némelyiknél van egy-egy mondat hogy honnan jött az ötlet, ebből lehetett volna több, de ezek legtöbbje meg inkább nyilvánvaló, vagy szintén érdektelen. Mert ne kelljen egy jó novellánál megmagyarázni, hogy mit akar vele, és hogy honnan gondolta ezt így, és kinek írta. Nem nem nem nem nem. A jó novella megragad és abban a pár oldalban úgy megmozgat, mint egy nagyregény. Csavar egyet rajtad és bevon a világába, ami úgy egész, ahogy van, bármilyen rövidségbe legyen is belezsúfolva az egész univerzuma. 

Értékelés: 10/? 5 talán. Nagy részét egyszerűen értékelhetetlennek tartom. Eklektikus, rengeteg irányba nyúl, mitológiai, vallási, irodalmi elemekhez is és van néhány remek darabja, de itt-ott túlzásba vitte Gaiman a perverziót és az elvontságot. Óvatosan nyúljunk ehhez a könyvhöz. Nekem szükségem lesz egy Óceán az út végén újraolvasásra, hogy visszatérjen a Gaimanbe vetett hitem... Vagy a Sosehol megismerése is elég lesz ehhez?

Érdekesség: 

Matuzsálem angolul Methuselah. :) Nem tudtam.
Ajánlom: sfmag kritika a Tükör és füstről.

Etiquette and Espionage

Gail Carriger: Etiquette and Espionage (Finishing School 1.)

Belelendültem a steampunkba, és ahogy befejeztem a Parasol Protectorate utolsó részét is, rögtön elkezdtem Gail Carriger új, young adult sorozatának első darabját. A regénysorozat az Alexia Tarabotti féle világban játszódik, ám néhány évtizeddel korábban. 

A főszereplő az elbüvőlően megnyerő nevű Sophronia Angelina Temminick, 14 éves, és kalandor típusú lányzó. Bemutatkozó jelenetében is rögvest kalamajkát kelt, de anyjának nincs sok ideje bosszankodni, Sophroniát ugyanis elviszi a Mademoiselle Geraldine's Finishing Academy for Young Ladies of Quality küldötte, egy franciás akcentussal beszélő, ámde az édesanya jelenlétében párnacsatába bocsátkozni sem rest, magát egyenesen Mmselle Geraldine-nak kiadó hölgyemény. 

A kocsiúton Sophronia már nincs egyedül, megismerkedik Dimityvel és annak öccsével, Pilloverrel, akit útközben letesznek majd egy fiúiskolában. Az út azonban nem zökkenőmentes, flywaymen (na ez hogy van magyarul?) támadják meg őket, és valami prototípust keresnek... 

Végül persze hősienk - hála találékonyságuknak -, eljutnak az iskolába, de a rejtélyek megszaporodnak. 

Azt pedig mondanom sem kell gondolom, hisz már a borító is sokat elárul az ollóval a kézben, szóval hogy ez a finishing school nem egy sima finishing school, ahol megtanul mindenki egyenes tartással járni, és előkelően pukedlizni, hanem ezeken túl megtanulnak bármit és bárkit kivégezni, kémkedni, kihallgatni, lefülelni, kinyomozni. :) Ugyan magukról az órákról kevés szó esik (sajnos), Sophronia épp elég kémkedés és kutatást hajt végre a prototípus miatt. 

A tananyag része

Az ötlet remek, az iskolában játszódó sztorik egyébként is mindig érdeklődést keltenek, a kivitelezéssel azonban voltak problémáim. A kezdeti lendület hamar elveszett, és megmondom őszintén helyenként erőteljesen untam, hogy nem történik semmi, és az is hosszasan. Utána ismét jobb lett, de nem vagyok maradéktalanul megelégedve, hiányérzetet hagyott, és nem azért mert sorozatkezdő rész, vagy mert cliffhanger lenne. 

Elengedhetetlen kellékek (kattintásra megnő!)

Carriger eléggé hadilábon áll a hektikus akciójelenetek megírásával, mégis nagyon erőlteti ezt a vonalat, vagy kifejezetten szereti ezt írni. De nem jó. Sok minden történik sok mindenkivel, mégse történik semmi, és lapos lesz. Valahogy úgy, mint a templomos lovagokkal a Blamelessben, de a Heartlessben is rémlenek ilyen jelenetek. Párbeszéd, leírás, kedves karakterek, hangulatteremtés, és sok steampunk, ez az miben jó Carriger, és erre kellene jobban ráfeküdnie. Plusz a humor, irónia, szarkazmus, amit hozni szokott. Na, ezekből is igazán lehetett volna több. Valahogy sótlan maradt. Az ilyenekből kellett volna több:

“Below that was written a list of particular skills, which in Henrietta’s case appeared to be ‘Parasol manipulation, hairstyles for concealment, ballistics, quiet footsteps, fast waltz, and rice pudding.’”

Mit imádtam benne legjobban: 

- Bődült jó nevek vannak (és persze a karakterek is jók): kezdve a már emlegetett Sophroniával, Mrs. Barnaclegoose-sal, Frowbritcherrel, Dimityvel és Pilloverrel. :)
- Dimity állandó ájuldozásai :) 

- Bumbersnoot, akinek nem csak a nevét imádtam. Ő egy mechanimal (*clapclap* ezért az elnevezésért is), egy kis géptacskó, aki szenet eszik és gőzt fújtat, de tárolóegységként, sőt, akár újhullámos retikülként is funkcionálhat. :) 

- az iskola, és az, hogy egy mozgó objektum az egész, nagyon jó ötlet. 

- a másik világból megjelenő szereplők: Sidheag és Genevieve Lefoux. 

- a legjobb mellékszereplők: Vieve és Soap (Mr. Soap! :D)

- válogatott angolság :)

Értékelés: 10/6,5 Jó téma, kisebb mellényúlásokkal, az én szájízemnek kevés humorral és túl sok akcióval (sok hűhó semmiért jelleggel), ami ugyanakkor meglepően unalmas. Mindemellett nagyon Carrigeres, nagyon steampunk és akik jól érezték magukat Alexia világában, itt is jól fogják. Nem túl erős kezdés, de mindenképp folytatom, és talán a következő kötetekben, amikor annyi mindent nem kell bemutatni már az olvasónak, visszatér a kedvelt stílus is, és a pergőbb dialógusok (meg légyszi valami más, mint ez a prototípus hajkurászás). 

Következő kötetek: 

2. Curtsies and Conspiracies (megjelent, jövőre olvasom :))

3. Waistcoats and Weaponry

4. Manners and Mutiny

U.i.1.: hogy mi is az a Finishing School, ITT megtalálható.

U.i.2.: Ugye tudjuk, hogy érkezik majd a Parasol Protectorate-nek is folytatása, bár külön szériaként: The Custard Protocol címen, két kötettel, melyek a Prudence és Imprudence nevet kapták (hilarious ;)) Amint lesznek újabb hírek róluk, illetve borítóterv, posztolom! :) 

Szószedet:
- dumbwaiter: zsúrkocsi vagy étellift
- espionage - kémkedés
- windlass - csőrlő

Timeless

Gail Carriger: Timeless (The Parasol Protectorate 5.)

“Scotsmen, she had occasion to observe, often did have nice knees. Perhaps that was why they insisted upon kilts.” 

Áldom a percet, amikor igent mondtam az első kötetre és úgy döntöttem kipróbálom ezt az elegáns napernyős furcsa-humoros Miss Tarabottit. Most, hogy az utolsó kötetnek is a végére értem, úgy érzem jó döntés volt, és igazi kikapcsolódást nyújtó sorozatot találtam magamnak, egyedi hangvétellel, agyzsibbasztó történésekkel, szarkasztikus humorral, némi szerelemmel, és utánozhatatlan, valódi angol karakterekkel. Hogy némelyik természetfeletti, netán természeten túli? Ugyan, mit számít? :) 

Magyarul most jelent meg a sorozat harmadik kötete, a Blameless - Szégyentelen. Felhívom mindenki szíves figyelmét, hogy mivel ez a poszt már a sorozat ötödik, azaz befejező kötetéről szól, némileg elkerülhetetlenek a spoilerek, ezért kérek mindenkit, hogy akik még nem olvasták a sorozatot legalább a Heartless végéig, óvatosan -  vagy egyáltalán ne - olvassanak tovább!

!!!SPOILER!!! A spoilermentes részhez tekerj lejjebb! :) 

A kötet egy rendkívül bájos jelenettel kezdődik, Prudence Alessandra Maccon-Akeldama ugyanis fürdeni kénytelen, ám ennek nemigen akar eleget tenni, és hevesen tiltakozik. Alexiával való legutóbbi találkozásunk óta mintegy 2 év telt el, Prudence szépen cseperedik, és már mutatja soul-stealer (léleklopó?) képességeit, aminek megfékezéséhez szükség van Alexia érintésére. Ha Prudence hozzáér pl. Lord Akeldamához, vagy bármely más vámpírhoz, ellopja időlegesen a természetfeletti képességet, és őbelőle lesz vámpír, míg a megérintett személy halandóvá válik. Ez persze visszafordítható, ha teszem azt egy lélektelen megérinti a gyermeket, a természetfeletti visszaszáll, Prudence ismét normális lesz. :) 

El kell hogy mondjam, tündéri karaktert írtak Prudence-ből, bájos, érdeklődő, és csacsogós, habár még nem sokat tud beszélni, tiltakozásainak (No!) hevesen helyt ad. :)  

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a családi idillből ki kell lépni egy váratlan meghívás miatt. A meghívás pedig, mit ad Isten épp Egyiptomba szól, abba az országba, ahonnan a God-Breaker Plague is elindult és amiről az előző kötet természeten túli múmiája miatt Alexia nem őriz túl jó emlékeket... A meghívást azonban a protokoll szerint nem lehet visszautasítani, egy neves vámpírkirálynő kívánja ugyanis vendégül látni őket (jaj ez de hülyén hangott, pedig ez egy viszonylag normális para-normális könyv :D), és különösképp kíváncsi a kisgyermekre, és annak képességeire. 

Alexiáék és az egész bagázs útra kel hát, Ivyval, Tunstellel, azok ikergyermekeivel (Primrose és Percival),színésztársulatuk egy részével, és még Madame Lefoux is velük tart. Alexia Biffyn és az éteren keresztül tartja a kapcsolatot az otthoniakkal, és értesül néhány felettébb különös dologról múmiákkal, az apjával és a God-Breaker Plague-gel kapcsolatban is. 

A vámpíroknak tetszik ugyan a színi bemutató, mégsem fogadják őket a várt szeretettel, és az egyik gyermeknek hamarosan nyoma vész... 

Biffy háza táján sem egyszerű a helyzet, szerelmi viszonyba bonyolódik Lyall professzorral, akinek kis titkára a falkával kapcsolatban szerencsétlen módon fény derül... és ez bizony Alexiára sem vet jó fényt, hisz titkolódzott férjura előtt is...  Biffyről pedig hamarosan kiderül, egy véletlen folytán, hogy Anubisz-alakot képes ölteni... amire csak az alfák képesek... 

Kedvenc részek: 

- Prudence minden megnyilvánulása, kiváltképp a no!-jai, és elnevezései Lord Akeldama (Dama!) és Madame Lefoux (Foux!) részére :)

- Alexia nem hazudtolja meg magát, félcsípőre vetett gyermekkel is amazonként harcol napernyőjével :) És mellesleg az anyaság nem irtotta ki egyéniségét és hamisítatlan angol udvariasságát, imádtam ahogy a gyermeki gügyögésekre is a legimpeccable Englishével válaszol. 

- mechanikus katicabogár gyermekbarát változatban, állati! 

- Ivy, mint vámpírkirálynő, nooos, a legmeglepőbb fordulat, de valahogy mégis rendjén való volt.

!!!SPOILEREK VÉGE!!!

Egyszóval (és kicsit spoilermentesebben): ez a kötet is bővelkedik az izgalmakban, de szerencsére nincs annyi akciójelenet, hisz itt is inkább a párbeszédeket, a furcsa szituációkat, a kiderülő igazságokat lehet igazán élvezni. És persze a karaktereket, akiket ennyi kötet után már a szívünkbe zártunk. 

Rengeteg nemvárt dolog történik, egyiptomi utazástól és gyerekrablástól kezdve, vámpírrá alakuláson át egészen egy, a vízben tett kirándulás okozta furcsa, tudományos felfedezésig. :) Még szerencse, hogy Alexiának megérkezik a várva-várt új szuperszonikus steampunk napernyője a sok rejtett bizgentyűvel. :) 

Értékelés: 10/9 Senki ki ne hagyja, akinek egy kicsit is tetszett az első kötet, remek befejezés, izgalom, pánik, és a szokásos báj és cserfesség :)  Mindez a lehető legudvariasabb angol modorban, sok teával. :) 

“I never gossip. I observe. And then relay my observations to practically everyone.” 

(A képek illusztrációk, forrás: www.google.com - steampunk keresőszó)

Cat, Kitten, Pet, Love

Jeaniene Frost: Halfway to the Grave

Night Huntress 1. 

Aki szereti, fordítson gyorsan hátat, mert nekem nem igazán sikerült megkedvelnem. Nem győzött meg. Sem a sztori, sem a karakterek. 

Catherine Crowfield édesanyját megerőszakolta egy vámpír annak idején, így Cat tulajdonképpen félvámpírként született, amire nem is volt még talán példa. Részint anyai nyomásra, részint pedig saját indíttatásból azóta is gyilkolja a vámpírokat éjjelente, hogy így álljon bosszút. Egész addig, amíg bele nem botlik Bonesba, és véletlenül a meggyilkolása helyett bele nem szeret. Bones vámpír, de ő maga is vámpírokat öl, persze sokkal kevésbé random módon. Mit fog anyuci szólni ehhez? És mit kezdenek a helyi vagány vámpír maffiával, Henessey-ékkel, akiket állítólag Bones már 11 éve üldöz (ahhoz képest kb. az első este egy bárban összeakadnak, minő véletlen), és most Cat segítségével el akar kapni, és végleg kitörölni az élők és a holtak sorából is. 

Ennyi. 

Gúny nélkül a rövid leírást sem sikerült megtenni. A történet középszerű, fordulat nincs, vagy nem tetszik, nem szerettem a szereplőit, és nem érdekelt a sorsuk sem. Nagyrészt mérsékelten untam a könyvet, és a végét se éreztem pörgősnek, elröpült pár kés, egy-két nyakat kitörnek stb. Ehh. És túl sok volt a szenvedélyesnek beállított szex. Beállított, mert ez inkább vicces volt, meg túl öncélú, és csak leírás volt, nem történetszövés. A "gyere érezni akarlak magamban..." jellegű megnyilvánulásoktól én csak szemforgatni tudok, azt hiszem ezért nem olvasok dugós vámpíros könyveket (pl Ward és társai). Amikor jött a vérszívás is, meg hogy az milyen jó, hát hányinger. A bloodlust és a sexlust nekem nem jön össze egy helyre, és nem is fog. 

Bonesnak a hangoskönyvben nagyon erős akcentusa volt, amit megkedveltem, őt viszont nem annyira. Az elején, amikor még nem tudtam ki ő, mi ő, alig vártam, hogy na, ölje már meg Cat őt is valahogy. :) A becézgetései eleinte idegesítettek, főleg a "Pet". A szerelmi vallomás meg korai is volt, és olyan semmilyen. Nem lehetett átérezni, hogy ezek most mit esznek egymáson, vagy hogy egyáltalán vannak köztük érzelmek. Attól meg hogy rózsaszínt sírnak a vámpírok, hát ütlegelem a fejem a falba, főleg, hogy jópárszor ellágyult Bones is... Ja, még egy ráadás: a vámpírok szeme zölden világít. WTF?
Humor majdnem zéró. Kétszer volt hogy majdnem elmosolyodtam.

Értékelés: 10/3,5 Nekem ez ennyi volt, felejthető, közepesen semmilyen, vámpíros-szexelős paranormál románc. Ilyenben sokkal jobban szerettem Patricia Briggset.

Nem folytatom ezt a sorozatot. 

Magyarul Félúton a sírhoz címen jelent meg.

Heartless

Gail Carriger: Heartless (The Parasol Protectorate 4.)

Figyelem, mivel ez már a sorozat negyedik kötete, szinte elkerülhetetlenek a spoilerek, kérek mindenkit, hogy akik még nem olvasták a sorozatot legalább a Changeless (2. kötet) végéig, óvatosan -  vagy egyáltalán ne - olvassanak tovább!

Fülszöveg:

"Lady Alexia Maccon, soulless, is at it again, only this time the trouble is not her fault. When a mad ghost threatens the queen, Alexia is on the case, following a trail that leads her deep into her husband's past. Top that off with a sister who has joined the suffragette movement (shocking!), Madame Lefoux's latest mechanical invention, and a plague of zombie porcupines and Alexia barely has time to remember she happens to be eight months pregnant.

Will Alexia manage to determine who is trying to kill Queen Victoria before it is too late? Is it the vampires again or is there a traitor lurking about in wolf's clothing? And what, exactly, has taken up residence in Lord Akeldama's second best closet?"

Egy kicsit félrevezető a fülszöveg, mert a szellem csak hírvivő, de amúgy tény, hogy a negyedik kötetben egymást követik a bolond szellemek, zombi sündisznók, fémpolipok, titokzatoskodó nővérek és örökbefogadó vámpírok :) 

Lord és Lady Maccon úgy próbálja elejét venni a vámpírok ellenségeskedésének, hogy a születendő gyeremeket "örökbe adják" majd Lord Akeldamának, aki ugyebár az előző kötet eseményeit követően az új Potentát lett. Időlegesen át is költöznek hozzá. 

Ekkor jön a csekély értelmű szellem, aki ködös módon figyelmezteti Alexiát és férjurát, hogy a királynőt veszély fenyegeti... A helyzetet bonyolítja, hogy Alexiára sünök támadnak - természetesen ismét akkor, mikor kocsikázna - , Madame Lefoux valami hatalmas fém monstrumot épít titokban a kalapbolt alatt, Ivy egyszerre lesz egyre okosabb és egyre bárgyúbb is egyben :D (Puff Bonnet Rulez :D), és hát arról ne is beszéljünk, mik derülnek ki a skót múltról, Alexia apjáról ésatöbbi. 

Mellékesen Alexia nyolc hónapos terhesen rohangászik a kötetben, ami jó alapot szolgáltat a viccelődésre :) 

Steampunk stílusú lánc. Forrás: google.com

“Lady Maccon.”
“By George, Boots! How the deuce can you possibly tell that there is Lady Maccon?” queried the other top-hated gentleman.
“Who else would be standing in the middle of a street on full-moon night with a raging ruddy fire behind her, waving a parasol about?”
“Good point, good point.” 

A végén szokás szerint felpörögnek az események, minden teliholdkor tetőzik, és adódik néhány hamisítatlan pillanat, amit csak Gail Carriger írhatott meg így, és csak Alexiára és világára. :) 

“The Gamma paused. “You have a crazed werewolf in your wine cellar?”
“You can think of a better place to stash him?”
“What about the wine?” 

!!!SPOILER!!!

Nagyon tetszett a végén ez az egész vámpír-áthurcolkodás, véletlen kilakoltatása a Woolsey falkának, és maga a születés, és annak hihetetlen körülményei abban az Octomatonban :D 

A megoldás egy része viszont egy kicsit lapos volt szerintem, a fiúcska elrablása erre ösztökélte Madame Lefoux-t? És innen kipattant ez a szellemes, Viktória királynőt belekeverős mizéria? Hm..

Először nagyon örültem, hogy a kicsi "normál" emberi lényként látta meg a napvilágot, de aztán még jobban örültem, amikor kiderült a képessége, hogy akihez hozzáér, aki őhozzá ér, annak alakját fel tudja venni, "el tudja lopni". 

A név pedig, telitalálat. Prudence Alessandra Maccon Akeldama :D A Prudence kellően arisztokratikus, és illik a családhoz, szinte el se lehet képzelni más variációt, amint kimondják, Tarabotti papa nevének lányos változata pedig méltó tiszteletadás. :) 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/7,5 Sok szarkazmus, néhány remek párbeszéd, jó visszautalások, szórakoztató, de alapvetően felejthető sztori. A Blamelessnél szerintem jobb volt, de nem kiemelkedő. A hangoskönyv változatot melegen ajánlom, utolérhetetlen a hangutánzás, hangsúlyozás, akcentusok. :) 

"Alexia Macaroon?" :)) 

Előző kötetek: 

Soulless, Changeless, Blameless.

Forrás: www.weheartit.com