Victoria Schwab: Felszabadulás

Már az Archívum befejezésekor nem volt kérdés, hogy mindenképp olvasni és birtokolni szeretném a folytatását is, ami angolul a The Unbound címet viseli, magyarul pedig Felszabadulás címen most jelenik meg a Könyvfesztiválra a Főnix Könyvműhely jóvoltából. Lelkesedésemnek köszönhetően előolvashattam a kötetet, ami gyakorlatilag a kezemhez tapadva követelte, hogy folytassam már, olvassam még, annyira letehetetlen volt. :) 

Az Archívumból megismert világba csöppenünk vissza az első kötet végjátéka után nem sokkal. Minden a régi: a Coronado, a Sikátor, Wesley, a felébredő Történetek... és mégis, valahogy egyáltalán semmi sem ugyanaz már. Mac iszonyú rémálmokkal küzd az Owennel való küzdelem óta, alig alszik valamit, teljesen kimerülten kezdi az évet az új iskolában, a Hyde Gimnáziumban. A Hyde egy elit suli, tipikusan az a fajta hely, amikről bizalomgerjesztő brossúrák készülnek, csupa kő és márvány és szoborpark, minden borostyánnal befuttatva. Kevés diák van, így Macnek nehéz lesz "normálisként" elvegyülni. Azonban már rögtön az első nap éri néhány kellemes meglepetés a suliban. Ezeket nagy becsben kell tartania, mert bizony a történet (kisbetűs!) további részében igencsak rájár a rúd, sőt, már kezdi teljesen azt hinni megtébolyodik, megőrül. Valaki mintha rá próbálná terelni a gyanút egy sor rejtélyes eltűnéssel kapcsolatban... Több ember is a vele való találkozás után tűnik el nyomtalanul. A rémálmokat néha nehezére esik megkülönböztetni a valóságtól, szülei árgus szemekkel figyelik, azt hiszik ártani akar önmagának, esetleg drogfüggő is, így egyre nehezebben látja el őrzői feladatait is, így hamarosan kihallgatásra is behívatják... A frusztráció a végletekig fokozódik, és csupa rejtély minden, egész a fináléig. Sőt... én úgy érzem, még azon is túl. 

Ha röviden kell erről a könyvről beszélnem, annyit mondanék: Hűűűű. 

Hosszabban kifejtve ez annyit tesz, hogy gyakorlatilag ugyanannyira tetszett, mint az első kötete, csak másként. Míg abban érdekes és laza történetkifejtés volt és egy nagyon feszített tempójú befejezés, ebben inkább a történetvezetésbe került több izgalom, egy rövidebben lezárt, de annál jobban felvezetett vég előtt. 

Egyszóval imádtam, ahogy Schwab csűrte-csavarta a rejtélyeit hosszú fejezeteken keresztül, és amikor már azt hittem nem lehet fokozni, akkor is rátett még egy lapáttal. 

"− Mi jár a fejedben? 

− Bűntények helyszínei − válaszolom szórakozottan. 

− Meg kell hagyni, te aztán sosem adsz unalmas válaszokat."

Nagyon tetszettek az új mellékszereplők, akik egyrészt főleg a Hyde tanulói voltak, másfelől meg Alakulati tagok. A Hyde diákjai közül Casht szerettem meg legjobban, és még az sem zavart, hogy egy pici szerelmi háromszögnek is teret adott a szerző, pedig nem szeretem az ilyesmit, de mégis, ez olyan ártatlan, olyan hihető volt, és nem utolsósorban nem nagy jelentőségű a többi, akár életet veszélyeztető kaland mellett. 

Dallast, az iskolai pszichológust is nagyon szimpatikusnak találtam. 

"− Hol a kocsid? − kérdezi, miközben szemügyre veszi a szinte már teljesen üres parkolót. 
A biciklitárolóhoz lépek és széles mozdulattal Dantéra mutatok. − Itt a verdám. 
Cash elpirul. − Nem akartam semmit feltételezni… 
Legyintek. − Igazából olyan, mint egy cabrio. Belekap a szél a hajamba. Bőrülések… vagyis ülés. − Kirángatom a nadrágot a táskámból és felhúzom a szoknya alá. 
Cash elmosolyodik, aranyszínű tekintete a járdára vetül. − Esetleg ezt holnap is megismételhetnénk. 
− Mármint az iskolát? − kérdezem, ahogy kinyitom a lakatot és felülök Dantéra. − Szerintem ez lenne az elképzelés mögötte. Nem igazán működik, ha csak egyszer jön be az ember."

Nem tudom, végül lesz-e folytatás, dűlőre jutnak-e a szerzővel a kiadók. Tulajdonképpen örülnék neki, mert nagyon otthonosan érzem magam már ebben a világban, szívesen térnék vissza, és érzek némi szándékos befejezetlenséget, illetve olyan szálakat, amiknél ismét fel lehetne venni a fonalat. Ha mégsem lesz, akkor is újraolvasós a sorozat mindkét kötete. :) 

Most pedig némi spoileres tartalom következik, akit érdekel, jelölje ki a kifehérített sávot, és kommentben beszélgethetünk róla, érdekelne a véleményetek :) Kérlek kommentben is jelezzétek a spoilert!

!!! SPOILER!!! Kifehérített szövegrészek!

- Az, hogy Owen nem tűnt el a semmibe, bevallom motoszkált a fejemben, de azért elég ijesztő volt, hogy vissza is tudott térni, sőt, hát másokat berántani ezekbe a bizonyos űrökbe, brrr. Nagyon jó ötlet volt az is, hogy Mac csak a gyűrű nélkül láthatja, a tompítások nélkül érzékeli a világban. 

- A terv, és az Archívum romba döntése, huhh, nagyon kemény dió, és Mac részéről nagy bátorság volt így belemenni. Először úgy éreztem nagyon buta dolog volt, és nagyon kevésen múlt, hogy rosszul süljön el (hisz mi van ha Roland nyakából nem tudja levenni azt a kulcsot?), de aztán rájöttem, hogy az adott helyzetben, és körülmények között, elég kevés idő és lehetőség volt egyáltalán csak mérlegelni is, ugrani kellett. 

- Agatha... ez a nő számomra olyan, mintha Dolores Umbridge lenne, csak drappban nyomul :) 

- A tárgyalást és felmentést a végén egy kicsit elkapkodottnak, túl "könnyűnek" éreztem, Hale elég súlytalanul kezelte a dolgot. 

- A fonalat persze az elrejtett Archívum főkönyvi lappal és Sako bosszújával lehetne továbbvezetni, érdekes lenne, de nagyon kemény. Nem tudom akarom-e látni, ahogy romba dől az Archívum... 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Az első rész marad a kedvenc, de a frissessége és a mozgalmassága miatt most ennek a története kedvesebb. :) 

Izgalmas, egyedi, nagyon lebilincselő atmoszférájú könyv, amiben megfér a humor és a szerelem is, de nem homályosítják el a különleges világot és a sztorit magát. Csak ajánlani tudom. 

Forrás

Fülszöveg: 

"Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.

Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?"

Köszönöm az előolvasás lehetőségét a Főnix Könyvműhelynek! :)

Kulcsok és rejtélyek

Victoria Schwab: Az archívum

Nem tudom miért, de egy ideig ódzkodtam ettől a könyvtől, egyszerűen nem vonzott, még a sok pozitív vélemény ellenére sem. Fogalmam sincs ez miért lehetett, de nagyon örülök, hogy végülis fordult a kocka, és kölcsönkaptam Pöfivonattól, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv nekem íródott. :) Imádtam minden sorát, és kedvencemmé is vált.

"Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben."

A főszereplő Mackenzie Bishop, aki családjával együtt új helyre költözik öccse váratlan halála után - Ben cserbenhagyásos gázolás áldozata lett -, ahol is Mac anyukája kávézót akar nyitni. Az épület réges-régi,  és korábban szálloda volt, a neve Coronado. Ebbe a sok hétköznapi történésbe csöppenünk bele, ugyanakkor tudjuk már azt is, hogy Mac egyáltalán nem hétköznapi. Nagyapja Őrző volt, és halálakor átadta neki ezt a feladatot. A múlt lassan kibontakozik, rövid jelenetek, képek, emlékek elevenednek meg Papiról és Macről. De mit is jelent Őrzőnek lenni? Van egy hely a földi világon kívül, amit Archívumnak hívnak. Könyvtárosok dolgoznak benne, és a polcokon nem könyvek vannak, hanem fiókok, bennük a Történetekkel. A Történet egy-egy ember lenyomata, de tulajdonképpen a testük maga az akta. Ezek a Történetek voltaképpen a halottak, akik néha-néha felébrednek, főleg ha emészti őket valami, vagy nem élhettek elég ideig. Ilyenkor a Sikátorba kerülnek, nevük az adott terület Őrzőjének listáján megjelenik, neki pedig az a feladata, hogy visszaküldje őket az Archívumba. Ehhez bátorság, ügyesség és gyorsaság is kell, mert a Történetek zavarodottak és hamar teljesen megtébolyodnak az ismeretlen helyen. A felnőtt történetek pedig gyakran törnek az Őrző életére... Mac a Coronadoba érkezéskor azonnal a Sikátorba vezető "ajtók" keresésére indul, amiket Papi kulcsával tud nyitni, csakúgy, mint a Sikátorból kivezető ajtókat.

weheartit.com

Hamarosan azonban furcsa dolgok kezdenek történni. Egyre több Történet ébred fel Mac körzetében, gyakran egyre idősebbek is, Őrzőgyilkosok, a Könyvtárosok is gyanúsak, titkok lappanganak az Archívum fiókjai mögött, emlékek tűnnek el bizonyos helyekről, módosítások történnek, de vajon miért? A Sikátorban megjelenik egy ismeretlen Történet is, aki nem szerepel Mac listáján, és mintha megtébolyodni sem akarna... Lehetséges lenne vajon Bent is felébreszteni így, és újra látni? 

És vajon ki az a fekete tüsi hajú srác, Wesley Ayers, aki szintén a Coronadóban bolyong? Kiben bízhat Mac? Mi történt ebben a valaha volt szállodában, és vajon ki és miért akarja annyira eltussolni az ügyet? 

Szerintem már ennyiből bőven kitűnik, hogy ez egy igen izgalmas és mozgalmas regény. Hihetetlenül élveztem olvasni, minden sorát. Legyen szó akár az Archívumról és titkairól, akár a Coronadó múltjáról, akár Ben elvesztéséről, és a gyászról, fantasztikusan jól van megírva minden szempontból. Sugároznak az érzelmek a soraiból. Tapintható a család, és Mackenzie fájdalma a kisöcs elvesztése után, de akár Papi elvesztése miatt is. De ugyanígy tapintható az ismeretlen, a félelem, a rejtély a Sikátor falain belül, a csend és béke és titkok az Archívum termeiben és polcai között. 

A szerző

Érdekes világfelépítés, és rengeteg misztikum lakik ebben a könyvben, de ami a legjobb, hogy mindez gördülékeny, kifinomult stílusban van megírva - nem utolsósorban a fordítás is kiváló! - és egész egyszerűen bekebelezi, magával sorodja az embert. Nem hiányzik belőle a bensőségesség, humor, kis szerelmi szál sem, ami azonban nem nyomja el a lényeget. 

Néhány napig ebben a realitásban éltem, és Mackenzie-vel együtt nyomoztam és törtem a fejem a megoldáson, de teljes mértékben nem tudtam rájönni. Minden sorát szerettem. 

A karekterek nagyon a szívemhez nőttek. Élők, emberiek, sokfélék. Reakcióikkal mindenhol egyet lehet érteni, együtt lehet velük érezni. Hihetetlen sok érzelmet sűrítettek ebbe a könyvecskébe. 

Mac képességét néha bizony szívesen elfogadnám, és olvasnék én is a tárgyakban, a padló és a falak megőrizte emlékekben... 

Értékelés: 10/10 és kedvenc lett. Különleges, izgalmas, fordulatokban gazdag, hitelesek a szereplői. Egy kivételes regény. 

yalibrariantales.com

Kiadja a Főnix Könyvműhely. 

További ajánlók:

Pöfivonat, Heloise, Zenka

Fülszöveg: "Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat."

weheartit.com