Szabó T. Annát a Senki madara és a Verslavina kapcsán ismertem meg, még 2016-ban. Azóta megvettem még két kötetét, a Töréstesztet és a Határt, de ahogy az lenni szokott, csak csücsültek a polcon, várakozva. Idén a Törésteszt bekerült a vcs-be is, és egyébként is úgy éreztem, ideje már olvasnom, pláne hogy épp vágytam valami szépirodalomra. Nos, elég nagyot sikerült koppannom, ami főleg az előzmények fényében meglepő, hiszen a Senki madarának líraiságát, és a Verslavinában mutatott bohó, önironikus humort egyaránt kedveltem...
A Törésteszt kapcsán most mégis egyetlen mondat villog a szemem előtt: EZ mégis mi volt? Bár a novellás kötetek mindig kemény diók értékelés szempontjából, annyira sokféle színvonalú írás lehet bennük, itt mégis egy átfogó véleményként meg tudom fogalmazni, hogy ez bizony csalódás.
Megrázó, felrázó, erőteljes, érdekes és hatásos novellákra számítottam, amikben megjelenik a líraiság, szomorúság, fájdalmak, kapcsolati törések, esetleg nosztalgia is, otthonosság... Ehelyett sok-sok kezdetleges, többségében igazán nyúlfarknyi furcsaságot kaptam, amiknek egy jó része ujjgyakorlatnak tűnik szinte, kiforratlan, vázlatos, vagy épp túl művészi akar lenni, és ettől széteső...
Rendkívül depresszív a legtöbb történet - önmagában nem baj, ahogy a rövidség sem... -, a körítés néhol túl vad, szürreális, vagy épp értelmetlen. A nők folyamatosan elnyomottak, de mindeközben rettenetesen hülyék is, vagy manipulatívak, és mégis valahogy belenyugvók, rossz döntéseket hozók... Nem vagyunk ilyenek, nem ennyire fos és kilátástalan, és nyomorúságos nőnek lenni, és pláne nem jó erről ilyen töményen olvasni, mintha sulykolná belénk vissza ezeket az elcseszett, de már talán kikopó mintákat... Az egész kötetből azt lehet levonni, hogy szar az élet, és ez minden, csak nem katarzis.
Sok a hasonló hangvételű szenvedés, az egyforma elemek (bosszúállás, gonoszság, kitörés, kiábrándultság), a stílus is végig ugyanolyan lehangoló, mintha mindenre ugyanaz a mocskos szurok lenne ráöntve.
Értetlenül állok ez előtt a gyűjtemény előtt. Alig volt benne olyan történet, ami egy kicsit is megfogott volna... Nagyon sokszor túlzásba vitte Szabó T. Anna a vért, a testnedveket is, a nőiség különféle testi megnyilvánulásait, mintha enélkül nem is lehetne a női létről írni?! A férfi-női kapcsolatok szörnyű abnormalitása egyszerűen undorított, és ez nem a "jó" féle undor, hogy hú, milyen hatásos, milyen elevenembe vágó, milyen igaz, hanem ez pont az, amire egyszerűen nem is vagy kíváncsi, és néha egyenesen beteg vízió az egész... Nyomot maximum annyit hagy, hogy na ezt, mégegyszer, ne!
Ami tetszett a kötetből (nem lesz hosszú lista): Cruelty free
Sehol sincs ez az íráshalmaz egy Tóth Krisztinához pl.
Dilemmába kerültem: kell nekem a Határ (és bármi egyéb Szabó T.?) vagy adjam el olvasatlanul inkább?
(Akartam idetenni egy érfelvágós képet, de a pinterest csak azt kérdezgeti a hívószavakra, hogy segítségre van-e szükségem... Köszi, óvatos internet, köszi.)
Egy ideje gyűjtögetem megint a friss megjelenéseket, és az egyéb, érintőlegesen könyves, vagy könyves-filmes híreket, és bár eleinte alig volt valami, mostanra igen szép adag újdonság gyűlt össze. :) Lássuk, mik is ezek!
"Úgy kacagtak az átírótömbben a görbén húzott, gyönyörű betűk, mintha szeretnék egymást. Mintha egy vonalba húzták volna az összest, és ha akarnám, megfognám a végét, akár a malac farkát, és ki tudnám egyenesíteni az egészet."
Márciusban láttuk a Megyek utánad című darabot, ami Grecsó Krisztián azonos című könyvéből készült, és már akkor eldőlt számomra, hogy szeretnék megismerkedni az írásaival is.
Bár tavaly már megvettem a Vera című kötetet, most mégis a Harminc év napsütést, egy tárcanovella gyűjteményt vettem előbb kézbe. Már az első két-három novella jóleső könnyek közt hagyott, és azzal a megmásíthatatlan érzéssel, hogy nekem Grecsótól MINDEN kell. ♥ Azt hiszem ritka az ilyen erős, azonnali kötődés a szerzőkkel, jó volt megélni a pillanatot, még akkor is, ha a feltétel nélküli lelkesedésem egy picit alábbhagyott, ahogy a családi történetekről másféle sztorikra is átnyergelt Grecsó. A kötet néha leült, vagy csak olyan darab-darabok jöttek, de összességében ezekből volt kevesebb, több a megkapó, emlékezetes írás benne.
"…sodortam együtt mamával a bögyörőt, amit ma úgy neveznek, gnocchi, de akkor még nem tudtuk, hogy idővel majd olaszul kell szólítani a bögyörőt, mi csak sodortuk."
Imádtam Juszti mamát, és a vele kapcsolatos történeteket, de ugyanúgy Vera és Daru felvillanásait is, igaz, előbbit még nem is ismerem közelebbről, utóbbit is csak színpadról valamelyest, mégis kicsit ismerősként köszöntöttem őket.
"Nem volt mese, le kellett győzni a viharfelhő méretű kétségbeesést, lenyelni a torkomban galádul bálozó sírást, és futni a lány után."
A '90-es évek retro romantikája, kamaszszerelmek, nagymamával való balatoni nyaralások, vagy lekvárfőzések megidézik saját hasonló emlékeinket. Ez az édes-bús nosztalgia végig ott rejtőzik a sorok közt. Ismerős, utánozhatatlan hangulatok törnek elő, pláne Grecsó csodás, érzékeny, de nem giccses tolmácsolásában. Néha persze direkt rá-rábök azokra a fránya érzelmekre, felkavarva rég feledésbe merült dolgokat, ízeket, színeket, valami másságot, ami arra az időszakra olyan jellemző volt.
"Hosszú, téli este volt, végtelen, nyúlós percekkel, ahogy a kiskamaszok látják az időt, amikor egy hétvége még hetekig telik, az iskolai szünetek alatt meg azt is el lehet felejteni, merre van a katedra, és hogy van olyan szó egyáltalán a világon, hogy vektor. Unatkoztunk, mert a sok idő semmire sem jó, a sok idő csak akkor kell, ha nincs, és mi fetrengtünk abban a rengeteg felesleges percben."
Szabó Magda jutott eszembe róla itt-ott, és ennél nagyobb dicséretet azt hiszem nem kaphat. ;) Bár Magdánál persze lényegesen könnyedebb, felszínt kapargatóbb, rapszodikusabb és lázadóbb is a szöveg, mégis olyan gyönyörű mondatokat, képeket, hasonlatokat tudott adni, amiken öröm elidőzni.
"vallomások kócos katedrálisa"
"fátyolos idő volt, eltűnt a határ, mintha bezacskózták volna az eget."
"Csak az ég küld ilyen ritka pillanatokat. Amikor tudod, vizsgázol, de nem számít, ha megbuksz. Be vannak lakkozva a percek."
Szerettem, hogy mennyire sokféle történetet mutatott meg, a kamaszkor esetlenségétől a vadulós zenekar-alapításokon, és a felnőtté válás nehézségein át, a szelíd, szeretetteljes családi emlékekig. Sok novellánál a cím a legvégén nyer értelmet, akár éppen úgy, hogy az utolsó sorra a novella címe lesz maga a "válasz". Ez a szerkesztésmód különösen tetszett. És ha már válaszok, ezt az idézetet sem tudom kihagyni a bejegyzésből:
"Áll egy férfi és egy nő egymással szemben, mint tánc előtt, vagy mint a nagy pillanatokban, amikor szinte biztos az „igen”, és mégis kérdezni kell. De kérdezni, vágyni, szeretni kegyetlenül nehéz, mert a kérdés maga a döntés, az akarás, az elhatározás. Hát ezért olyan gyávák a férfiak, ha kérdezni kell."
Megkapó, már az első történettől abszolút magával ragadó kötet, nagyon-nagyon jólesett olvasni.
Nyomokban még egy kis Harry Pottert is tartalmazott:
"Ahogy néztem, az jutott eszembe, hogy Harry Potter manzárdja is a lépcső alatt volt, és mennyi mindent kibírt az ifjú varázslótanonc. Bennek is menni fog. Bár arra nem emlékszem, hogy Roxfortban volt-e olyan erőpróba, hogy folyamatosan magyar kisüstit kell inni."
Kedvenc történetek: Össze kéne szedni ♥, Anyám első süteménye, Remények, Ildik, Aki mást szólít apának, Lakjon, mondjuk, Ercsiben, Kamaszok, Micsoda idők, micsoda lábak, A tejút és a festett ló, Nagymama karácsonyra, A férfiak sose tudják, Két korty svédcsepp, Csendes kalendárium, Himnusz egy női bokáról, Kémlelő.
Mindig figyelgetem az új megjelenéseket, bár sokkal jobban szelektálok, hogy mit is vegyek meg/kérjek ajándékba magamnak. A beszerzések terén jól állok egyébként idén, 28 eddig a bűvös szám, és mivel elég sok könyvemnek sikerült új gazdát találnom a régebbiek, vagy nem kedveltek közül, valamint, mivel gazdagabb lettem idén néhány szépséges nagy polccal, nem lett kevesebb a helyem, elférnek szépen, és lelkiismeretfurdalás sem gyötör az állománynövekedések miatt.
De most lássuk inkább mik azok a megjelenések, amik mostanában felkeltették a figyelmemet - na persze nem mindet fogom beszerezni.
Jó pár szép és érdekes új könyv érkezik nemsokára, ami persze a Könyvhét közeledtével természetes, és már vártam is a "dömpinget". :) Kicsit félek, vajon mekkora lesz a júniusi kupacom... Jönnek egyre az újabb csábítások... :) Lássuk nekem mi keltette fel leginkább az érdeklődésemet a felhozatalból!
Fogalmam sem volt, mit várhatok ettől a Gavalda könyvtől, aminek a fülszövege és a borítója sem volt igazán árulkodó, de a 35 kiló remény és az Édes életünk óta szívesen nyúlok a szerző könyvei után, és kíváncsi voltam, hogy Billie mit rejt majd - plusz arra is, ugyan az eredeti borítót miért egy kis viháncoló csacsi díszíti?
A regény kezdése több mint furcsa volt. Egy thriller közepén éreztem magam, amikor leesett a tantusz, hogy a két szereplő tényleg valami hasadék vagy katlan mélyén hever, összetörten (?). Nem volt gavaldás az indítás, és az in medias res után a csillaggal való kommunikáció csak rontott a helyzeten. Csak az kattogott bennem, hogy mégis mi a búbánat ez, és hogy félbehagyom inkább. Örülök, hogy nem tettem, mert néhány további oldal és a színdarab, a gyerekkori barátság ecsetelése során valahogy szépen helyrerázódott - majdnem - minden. A csillaggal való beszélgetés mindenesetre én akkor is kihagytam volna, olyan idétlen volt, bugyuta... elég lett volna, ha Billie magában beszél. ("Oksi, hunyorgott a kis csillag." Ne már... ) Persze egy ilyen szituáció kihozza az emberből a szentimentálisat, de valahogy akkor sem stimmelt.
És hogy miről is szól a könyv? Szép lassan felgöngyölítjük Billie és Franck kapcsolatát, barátságát, a megismerkedésüktől kezdve a szakadékba zuhanásukig, és persze azon túl is, ha van/lesz kiút. Előbb-utóbb előkerült a szamár is. :)
Aránytalanul hosszú felvezetés volt a gyerekkorról és a színdarabról, de mégis ez volt a legjobb része a könyvnek. Az Alfred de Musset darab, amiben Franck volt Perdican és Billie volt Camille, és ahogy ez a váratlan szerep és feladat, a közös tanulás összehozta őket, tulajdonképpen egy életre, izgalmas és olvasmányos epizód volt. Mindkettejüknek voltak terheik, titkaik, és ösztönösen próbálták segíteni egymást. Furcsa mód nagyon is egy nyelvet tudtak beszélni, még ha az egyik egy egész monológot vágott is le, amire a másik csak pár szóval felelt; értették egymást. Egymásnak teremtettek, csak nem a megszokott módon.
Megkapó volt, és életszagú. Amint sikerült felvenni a ritmust a stílussal is, Billie keménykedésével, káromkodásaival, élveztem. Megpróbáltatások széles skáláját zongorázza végig a kitaszítottságtól a másságon át a mélyszegénységig. A végét viszont túl könnyen elvarrta - meseszerű, nem reális, könnyű megoldás, ami történik.
Jó, és értékes, és vannak remek gondolatai, mélyebb rétegei, amiken egy-egy pillanatra elmerengtem közben, de valahogy mégsem fogott el igazán. Szépen játszik az érzelmekkel Gavalda, és a sorok csak úgy repültek a döcögős kezdés ellenére, mégis, végül úgy érzem egyáltalán nem lesz maradandó ez a könyv.
Fülszöveg: "Anna Gavalda a rejtőzködőknek ajánlja ezt a regényét. „A láthatatlanság harcosainak", akik a társadalom peremére kerültek, és „reggeltől estig levegő után kapkodnak", ha nagy küzdelmek árán mégis meg szeretnék valósítani önmagukat. Egyik főhősét Francknak hívják – mert a fiú anyja imádta Franck Alamo énekest. A másikat Billie-nek – mert a lány anyja rajongott Michael Jacksonért és a Billie Jeanért. Vagyis két külön világból érkező fiatal találkozik, akik mégis megértik egymás szenvedéseit: Franck a homoszexualitása miatt kerül kényelmetlen helyzetekbe, Billie a katasztrofális gyerekkora emlékeitől próbál megszabadulni. Anna Gavalda a rá jellemző lélektani érzékenységgel mutatja meg humorral és olvasmányosan, hogy hogyan lehet a folytonos kudarcok ellenére továbblépni, sőt napról napra megküzdve önmagunkkal és a lehúzó közeggel akár még kiteljesedni is. Lélekmelengető módon mutatja be, hogy milyen sokat tud segíteni az együttérzés."
Már jó rég nem sikerült összehozni hírposztot, mert valahogy semmi nem jött szembe, ami érdekelt volna. Nézegettem a megjelenéseket, de egyik sem szólított meg. Persze jó, ha néha vannak ilyen lélegzetvételnyi szünetek, és nem bombáznak a kiadók számolatlan érdekes új címmel. ;)
Természetesen azóta fordult a kocka, és jó néhány könyv felkeltette a figyelmem, plusz érkezik pár adaptáció is, amikre szintén befizetek, az biztos. Lássuk, mik is ezek:
Ez a rövidke kötet már másodjára járta meg a várólista csökkentős játékot, mire sorra került az olvasása, és az ilyenkor szokásos "miért halogattam ezt ennyit?" mellett az a jóleső érzés kerített hatalmába, hogy az ilyen kis csodákért érdemes olvasni. Elvarázsolt ez a könyv a részleteivel, a hangulatával, az utánozhatatlan franciás életérzéssel, a látszólag hétköznapi történéseivel, amik mégis életre szóló változást jelentenek a szereplőinek. A szereplőknek, akik igazi egyéniségek.
Guylain Vignolles egy könyvzúzdában végzi lélekölő munkáját, a szörnyű, szinte önálló életre kelő Zerstor nevű papírzabáló gép mellett, és az egész napos robotból alig néhány dolog szakítja ki. Az egyik ilyen a munkába vezető úton való felolvasás. Innen a cím is, Guylain a 6:27-es vonat "felolvasója". Minden nap megment néhány könyvlapot a falánk szörny lapátjai közül, és gondosan a zubbonya alá rejtve elviszi történetüket a vonat utazóközönségének. Bár a lapok teljesen véletlenszerűen kerülnek ki, az utazókat nem zavarja a szövegek sokfélesége, kavalkádja. Aztán ott vannak még a barátok: Yvon, aki alexandrinusokban beszél, és fekete teán él, és Giuseppe, aki borzalmas balesetet szenvedett, és akinek a lelki egészségét Guylain próbálja meg helyrerázni időről-időre. Szerintem a barátságuk szép története is kitöltött volna akár egy egész könyvet. Guylainnek van egy aranyhala is, Rouget de Lisle (ötödik ezen a néven), aki hűen várja otthon, és ugyanúgy kering az akváriumban, mint Guylain maga a garzonban... faltól-falig.
Ezt az egyhangúságot - ami egyébként önmagában az olvasó számára nagyon is izgalmas környezet - töri meg a pendrive, amit Guylain a vonaton talál... Ettől kezdve bizony sok minden megváltozik. :)
"Guylain volt a friss fuvallat, amely arra a húsz percre, amíg az utazás tartott, kiragadta őket a mindennapjaik egyhangúságából."
Nem is tudok kiemelni senkit és semmit kedvencként, mert az egész könyvet, és minden szereplőjét nagyon kedveltem. Az utánérzés kicsit Anna Gavaldás, kevésbé komoly és komor, nem nyugtalanító, hangulatvilágában sokkal inkább olyan, mint az Amélie csodálatos élete. Egy ideig azt hittem, csak a Zerstor gép és a munkahelyi konfliktusok-viszonyok körül fogunk forogni, esetleg valami rémes ember-gép összecsapás lesz, illetve hogy talán majd a vonaton történik valami felolvasás közben, de aztán a szerző elkezdte kiterjeszteni Guylain körül a teret: jött Guiseppe és a libafosszínű könyvei - amit egyébként hűen utánoz a könyv belső borítója is :)) -, az aranyhal, a nyugdíjas rajongótábor a Lilaakác otthonban, és aztán egyszercsak a titokzatos vécésnéni is... Teljesen más irányt vett a sztori, mint amire számítottam, meg tudott lepni. Örültem, hogy túllépett azokon a dolgokon, amiket a cím és a fülszöveg alapján elkönyveltem róla előre.
"Guylain nem emlékezett rá, hogy is múlt el a vasárnap. Túl későn kelt, túl korán feküdt. Egy „talan-telen” nap. Kedvetlen, étvágytalan, szomjatlan, emléktelen."
Tökéletes a szerkezet, a ritmus, a végkifejlet. Szerintem bárki arcára mosolyt csalna. Életigenlő könyv, bármilyen szomorkásan, magányosan, és lehangolóan is indul a napi munka rutinjával, a fásultságból aztán mégis egy reményteli új kezdethez vezet, célt, értelmet ad a főhős életének, és kibontakoztatja őt.
A másik főszereplőnk, a pendrive tulajdonosa is legalább olyan érdekes alak, mint Guylain, de róla nem akarok elárulni többet, fedezze fel mindenki magának. :)
"A számolás volt a legjobb eszköz arra, hogy ne gondoljon az összes többire. Az égadta világon mindent megszámolt. Egyik nap a csatornafedeleket, másnap a parkoló autókat, a kukákat, sőt a kapubejárókat is."
Az idézetek inkább a fásult Guylain-t mutatják be, de a könyv második feléből inkább nem akartam sorokat hozni, hogy ne legyen spoiler.
"Villámgyorsan fel kellett fognom, hogy az emberek általában egyetlenegy dolgot várnak tőlünk: hogy azt a képet mutassuk magunkról, amit látni szeretnének."
Könnyed, és az életet látszólag franciásan félvállról vevős, mégis benne van az élet sava-borsa ebben a kis kötetben. Egyedi és szellemes. Biztosan újra fogom még olvasni, és nagyon ajánlom bárkinek, aki kedveli a franciás hangulatot, a csudabogár szereplőket, a hétköznapiságukban is érdekes életeket. Irodalmi gyöngyszem.
Szinte követhetetlen egymásutánban érkeznek a friss megjelenések és a könyvekből adaptált filmek hírei, így a nemrégiben összeállított "Dömping" bejegyzés után, most ismét egy nagyon hosszú ajánlóposzttal jelentkezem.
A megjelenéseknek persze nagyon örülünk mindig, de a pénztárcánk, és a roskadozó könyvespolcaink már valószínűleg nem annyira lelkesednek. ;)
Az itteni felhozatalból gyakorlatilag mindegyik jöhetne... Lássuk hát az újdonságokat Shrivertől Gavaldáig.
A könyvheti beharangozókat néhány aprósággal zárom. Holnap ugyanis már lehet indulni a Vörösmarty térre, és a vidéki programokra is azt hiszem. :)
Jó tudni, hogy:
- ATarandus Kiadónál - 12-es stand - 10%-kal fejelik meg a 30%-os kedvezményt, ha a molyon kedvenceltétek a kiadót előzetesen. Ez azért nem rossz! :)
- Csernus Imre a Jaffánál dedikál vasárnap, 12-én, 15:00-tól. Sajnos, ha jól láttam, a doki új könyve, A férfi - Srácoknak csak a Könyvhét után jelenik meg. :( :O
UPDATE: most meg úgy látom megjelent... :)
- A PIMnél jó kis küttyöket lehet majd megint kapni - csoki, tea, kitűző, bögre...
- Az Alineánál pedig a szuper Jane Austenes bögréket és fityegős könyvjelzőket. (>Itt< van webshopjuk is amúgy.)
Aztán, a többi kiadónál (szerintem) ezeket a könyveket lesz érdemes megsasolni:
Hirtelen megint megszaporodtak az érdekes újdonságok, egyre jönnek a hírek a könyvheti megjelenésekről, így aztán megint csokorba szedem azokat, amik felkeltették a figyelmemet. :) Remélem találtok benne ti is kedvetekre valót. Mindjárt nyakunkon a Könyvhét! :D
Először is álljon itt az a könyv, amit talán most a legjobban várok. Ez nem más, mint Kati Hiekkapelto Védtelenül című könyve, a Fekete Anna sorozat második kötete. A Kolibrit tavaly nagyon szerettem, és élmény volt a szerzővel való személyes találkozás, a könyvbemutató is.
A kötet az Athenaeumnál jelenik meg 2016. június 7-én.
Fülszöveg: A nagy sikerű Kolibri szerzőjének új regénye
Észak. Késő délelőttbe nyúló komor éjszakák, fénytelen nappalok Milyen környezet lehetne ennél alkalmasabb a gyilkosságokra, a holttestek eltüntetésére? A viszonylag nyugodalmas finn város hirtelen brutális gyilkosságokra és kábítószeres leszámolásokra ébred. Vajon van-e a zord télnek is szerepe az erőszakos halálesetekben vagy a küzdelmekkel teli lét feladásában, a sokkoló végső megoldásokban? Legfőképpen pedig: milyen szánalmas motiváció vezethet egy önmagából kivetkezett gyilkost? Ezt kell kiderítenie a vajdasági magyar származású nyomozónak, Fekete Annának és társainak. És Anna persze ezúttal sem vall kudarcot... De ez még nem minden. Az írónő igazságérzete, empátiája, társadalomkritikus hangvétele megint átüt az izgalmas történet kommersz burkán. Neki az is fontos, hogyan keveredik ebbe a mészárlós rémálomba egy szerencsétlen, kitaszított menekült, aki előtt az utolsó sorompó is lecsapódott. Akit a biztos halálba küld vissza a lelketlen bürokrácia. A drogos bandaháborúk, a kicsinyes emberi haszonlesésből fakadó tragédiák háttere előtt a humánumot, az együttérzést, a nyílt emberi arcot és szívet keresi. És bár ritkán találja meg, még mindig hisz benne. Hát ezért szeretjük Kati Hiekkapeltót."
Szintén az Athenaeumtól érkezik Makai Rita könyve, a Határtalan szerelem Párizsban. Bevallom őszintén, már azt hittem, hogy végül megszakad a Magyarok külföldön sorozat, amit a nagysikerű Let's kifli indított, de szerencsére jön a következő kaland, ezúttal egy magyar lány és egy arab fiú találkozásáról a szerelem városában.
Megjelenik: 2016. június 3.
Fülszöveg: "Volt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem. Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt.
Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage).
Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó.
De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt.
Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában."
Az Agave könyvheti megjelenései közül amit legjobban várok az természetesen Baráth Katalin új regénye, az Arkangyal éjjel. Ez nem Veron-történet, aminek én most kifejezetten örülök, nem annyira szerettem ugyanis az utolsó Veronkát. Erre viszont roppantul kíváncsi vagyok, és sokakkal ellentétben, nekem nincs bajom a borítójával. Legfeljebb a tipográfia az, ami szerintem kívánnivalót hagy maga után.
Megjelenik: 2016. június 9.
Fülszöveg: "Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.
Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?
Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban."
Könyvheti Agave lesz még a már korábban emlegetett N.K. Jemisin: Az ötödik évszak is, 2016. június 9-én jelenik meg.
Én mondjuk időközben lebeszéltem magam róla, mondván nem kell minden újdonságra ráugrani, de majd még meglátjuk. :)
Fülszöveg: "Így ér véget a világ… utoljára.
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér."
Új kiadásban lehet a Könyvhéten beszerezni Neil Gaiman Csillagporát is az Agavétól, nézzétek, milyen mesés külsőt kapott:
Tóth Krisztina néhány éve a Vonalkóddal megnyert magának, így most, bár még lenne mit olvasnom tőle (Pixel, Pillanatragasztó) felkaptam a fejem az új könyv hírére, ami egy verseskötet: Világadapter.
Érkezik újdonság a Twister Mediától is, Amy Harmontól az Arctalan szerelem2016. június 8-án jelenik meg. Még nem vagyok benne biztos, hogy olvasni fogom, de biztató, hogy külföldön sokan szeretik.
Fülszöveg: "Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is"
2016. június 30-ára tolódott Robert Galbraith - vagyis J.K. Rowling - újabb Cormoran Strike krimijének megjelenése a Gabo Kiadónál. Ez a sorban a harmadik kötet: Career of Evil. Magyarul sajnos azt a suta címet kapta, hogy Gonosz pálya.
Nem tudom a sztorihoz mennyire fontos, hogy pont pálya legyen, és ne karrier, hogy gonosz legyen, ne ördögi vagy bűnös, de kapásból vagy hat másik címalternatíva körözött a fejemben: Törtető gonosz, Bűnös hivatás, Ördögi karrier, A bűn útja, Gonosz törtetés... Ha az előző címek egyszavasságát nézem, akkor pedig még akár egy olyan is beillik a sorba a Kakukkszó és a Selyemhernyó mögé, hogy Bűnlajstrom.
De mindegy is, nekem a Career of Evil verzió lesz meg majd. :)
Szintén a Gabo-nál jelenik meg Clara Bensen regénye, a Poggyász nélkül, amire megmondom őszintén nem figyeltem volna fel magamtól, elég tucatromantikus benyomást kelt, de aztán megláttam ezt a másik borítós verziót (jobb oldali, na meg persze elolvastam a fülszöveget) és BAMM! Azóta érdekel. :) Egyébként Theodoránál hallottam a tam-tamot a magyar megjelenésről.
Magyar megjelenés: 2016. június 3.
Fülszöveg: "Egy ruha, három hét, nyolc ország – nulla poggyász
A fiatal felnőttkori magába zuhanásból épphogy felépült Clara Bensen úgy dönt, hogy az egyik online párkeresőn való regisztrálással teszteli visszatérését az életbe. Az álmában sem jutott eszébe, hogy a konvenciók felrúgásáról elhíresült, rendkívül energikus egyetemi professzorral, Jeffel fog megismerkedni. Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv, és ami a pláne, poggyász nélkül teszik.
Clara sztorija a kalandorokat és az otthon ülőket egyaránt meg fogja érinteni – egyszerre szerelmi történet, úti beszámoló és ragyogó modern megközelítése az ősrégi kérdésnek: honnan vegyük a bátorságot, hogy felfedezzük a komfortzónánkon túli világot? Lehet valakit szeretni címkék és elkötelezettségek kényszere nélkül? Valóban lehetséges hátrahagyni a poggyászunkat?"
Filmes hírek:
Van már trailer A lány a vonatonhoz, várom a filmet, bár a könyv számomra lapos és középszerű volt, a filmváltozat ígéretesnek tűnik, már az előzetes izgalmasabb, mint maga a könyv volt. :) A poszter pedig kifejezetten ötletes lett a cipzár-sínnel.
Dan Brown Inferno-jának trailerét is meg lehet már nézni, szerintem szuper lesz, alig várom, hogy láthassam ismét Tom Hankset Langdonként. :) Tervezem újraolvasni a könyvet, nagyon szerettem.
Kinek mi tetszik a híregyvelegből? Mi lesz fix vásárlás, mit vártok, mire vágytok leginkább ezek közül? :)
