Gyermekmentő kézikönyv szülőknek

Már nem is tudom pontosan hogyan került a látóterembe a Gyermekmentő kézikönyv szülőknek, de úgy gondoltam, érdemes lenne tartani belőle itthon egy példányt, és legalább egyszer töviről-hegyire átolvasni. 

Nem is bánom, hogy megvettem, részletes és informatív, de - ahogy az lenni szokott -, azért vannak kritikai megjegyzéseim is.

A kézikönyv több alrészre és fejezetre bontva taglalja a különféle súlyos és kevésbé súlyos állapotokat, amik előfordulhatnak a család parányi tagjaival. Nagyon nagy pluszpont, hogy a tartalomjegyzékhez felütni sem kell a könyvet, a borítón ott szerepel apró betűkkel az egész tartalom, oldalszámokkal, színkódokkal, így nagyon gyorsan ki lehet nyitni a megfelelő résznél. 

Az oldalak tele vannak fényképes illusztrációkkal, és a fontosabb, életveszélyes állapotoknál ezekből készültek összefoglaló folyamatábrák is - pl.: újraélesztés, légúti idegentest, stb. 

A súlyosabb kórképektől haladunk a banálisabb dolgok felé, mint láz és lázcsillapítás, napégés, különféle fájdalmak, sérülések, csípések, és a végén a megelőzés lehetőségeit, a biztonságos otthon kialakítását is tárgyalja a kötet. 

Egyfelől teljesen hiánypótló a Gyermekmentő kézikönyv, és tényleg minden gyerekes háztartásban jó, ha akad egy a polcon. Másfelől viszont nagyon-nagyon sok energiát bele kell(ene) fektetni, hogy ezeket a dolgokat alkalmazni is tudja bárki laikus, aki átpörgeti a könyvet. Már néhány fejezet után szerintem teljes zavar alakul ki, hogy is volt, melyiknél kell már mentőt hívni, előbb ezt vagy azt a lépést kell megcsinálni, hányszor is kell befújni, nyomni, előbb a gyors cselekvés, vagy előbb a mentő? A gyermek elsősegély, és főként az újraélesztés  olyan dolog, amit csak akkor fog tudni bárki alkalmazni, ha valóban MAGÁÉVÁ TETTE az adott "tananyagot" róla, esetleg el is próbálta - ezért vannak ambubabák, kellékek, gyakorlati bemutatók bármilyen újraélesztési vagy elsősegélynyújtó tanfolyamon. Mennyire hasznosítható vajon amin így átszaladunk, mennyire tudjuk megjegyezni a legfontosabb részeket? 

A könyv szövegezésében sokszor érezni, hogy érti, aki írta, hogyne értené, de aki olvassa, az vajon tudja-e értelmezni? Funkcionális analfabétákkal teli országunkban mekkora létjogosultsága van ilyen mélységekben megpróbálni átadni orvosi szakkönyvi anyagot, még ha leegyszerűsítve is? Persze a remény hal meg utoljára, és nyilván ha egyetlen esetben is segít jól dönteni a laikusnak, már megérte. De összességében sajnos összetett mondatokat is nehezen értenek meg az átlagemberek. A különféle folyamatábrák döntési helyzeteit, a differenciáldiagnosztika bizonytalanságai nem egyszerűek a mezei kézikönyv-forgatónak. 

Félreértés ne essék, szuper összefoglalás, és abszolút mindent lefed a könyv, jó szerkezetben, hiteles információkkal, nekem a kétségeim csak a befogadó közönséggel kapcsolatban vannak, és hogy vajon nekik elég "egyszerű-e", de sajnos primitívbe nem lehet lemenni, ha tudományról van szó. 

Nem fog egy hamis biztonságérzetbe ringatni a könyv, hogy ha elolvastad, mindent tudsz már, inkább pont hogy megmutatja az ilyen jellegű ellátás összetettségét, és hogy nem mindig olyan egyszerű minden, ahogy azt a "józan paraszti ész" mentén végiggondolni és levezetni szeretik az önjelölt okosok. Az egyszerű összefoglaló mondatok mögött egy rakás háttértudás van, és néha minden szót meg lehetne csillagozni lábjegyzethez, hogy igen, de... :) 

Minden fejezetben, minden állapotnál leírják, jelölik rubrikákban, hogy milyen szintű ellátásra van szükség tehát hogy mikor kell mentőt hívni, mikor kell sürgősségi ellátóhelyre menni, és mikor elegendő a gyermekügyelet, vagy csak a következő gyermekorvosi rendelés. 

Nagyon hasznos a konkrét ajánlások közt a gyermeksos.hu oldal (surgossegi.info) ahol a Pest megyei ügyeletekre lehet rákeresni. 

Illetve mérgezések esetén: 

HOGYI Toxikológiai Osztály: 06-1-333-50-79

Toxikológiai tájékoztató: 06-1-476-64-64

Gondolom reklámnak minősült volna a gyógyszernevek használata, így sajnos csak a hatóanyagok vannak írva a különféle gyógyszeres javaslatoknál, ez kicsit nehezíti a "bevésődést", + utána kell nézni, melyik gyógyszerekre gondoltak. 

Nehezményezem, hogy a 147. oldalon a tehéntej allergia felemlítése történik meg és a "tehéntej" teljes kiiktatása az étrendből... Aki járt hasonló cipőben, és diétázni kellett ilyesmi miatt, az tudja, hogy itt nem a tehéntejről, hanem a tejfehérjéről van szó, ami jóval nagyobb restrikciót jelent a tehéntejnél (és magyarázkodhat az ember, hogy nem, nem a laktózról van szó, a laktózmentes se lesz jó, meg a párizsi se, meg semmi egyéb, amiben nyomokban is tejfehérje található).

Hasznos tipp a méhfullánk eltávolításra a műanyag kártya használata, érdemes utánanézni a gyógyszerlenyelést könnyítő zselének is, illetve jó, hogy felemlítették a szigetkötszert és a sebzáró csíkokat, amik szuperek lehetnek különféle sebek ellátásánál. Gyermekülésről, ülésmagasítókról is találhatók információk a gyermekbalesetek megelőzése fejezetben. 

Nagyon jó, hogy aktívan megy a mítoszoszlatás is, bár nem lehet ezeket elég nagy betűkkel, elég pirosan, elég bekeretezve jelölni, hogy végre kikopjanak a köztudatból, és átmenjen az üzenet, pl. hogy a kalcium semmit se ér allergiás reakció esetén, vagy hogy nincs olyan, hogy ha fut a piros csík, akkor az vérmérgezés... 

Megvásárolható, pl. >ITT<, támogassátok a Gyermekmentő Szolgálatot a vásárlással! :) #nemreklámcsakmondom

UPDATE: hasznos lehet még a témában a Semmelweis Egyetem fejlesztése, a Semmelweis Help applikáció. 

Május 2023

Forrás.

Naggggyon optimista voltam az idei tavaszi tervek összeírásakor, és fogalmam sem volt, hogy a májusom mennyire nem az olvasásról fog szólni, arról meg főleg nem, hogy a listán lévő tételeket pipálgassam. *sigh* Ettől persze még lehetséges, hogy pár nap múlva fogom magam, és újabb nagyon optimista listát gyártok, csak ezúttal nyárra. ;)

De egyelőre maradjunk a nem túlságosan "olvasós" május összegzésénél. Májusban 6 könyvet fejeztem be, de ebből 4 mesekönyv volt. Az egyik mesekönyv benne volt az idei várólista csökkentős válogatásban is, így már csak kettő hiányzik a teljesítéshez! :) 

A Black Rabbit Hall és a Gyermekmentő kézikönyv került sorra "rendes" könyvként, előbbiről már írtam, utóbbiról még nem sikerült, de pár mondatot mindenképp szeretnék majd összehozni róla. A BRH a tipikus ódon házas könyvek közé tartozik, de végső soron nem húzott be annyira, úgyhogy sajnos igazán jó olvasmányom nem volt a hónapban. 

Igazam lett a Másodvirágzással kapcsolatban, hogy bizony júniusig sem sikerült befejezni (a július is most optimista gondolatcél, mert még mindig a felénél vagyok csak a téglának). Ez a hosszú könyvek veszélye nálam mindig fennáll, 3 rövidebb kötetet biztos hamarabb elolvasok... De a haladás nehézkességét félretéve, az év egyik legjobb könyve lesz, az biztos! ♥ A külső körülmények nem hagynak belemélyedni, vagy egyszerűen nem marad agykapacitásom rá, de imádom a stílusát, a meséjét... Amikor pedig egy kicsit is sikerült belefeledkeznem jobban, hát úgy megütött, hogy le kellett tennem. Nagyon felkavaró részhez értem benne, nem is tudom mikor volt utoljára olyan élményem, hogy időt kellett hagynom magamnak megemészteni, ami a történetben zajlik.
Igyekszem a végére érni lassan, mert nem jó ennyire elhúzni, és borzasztó kíváncsi vagyok erre az Amélie Poulain-szerű Violette-re, és a körülötte levő összes csudabogárra. :) 

Két új könyvem lett májusban, mindkettő ajándék volt. :) 

- Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok - A Rókabérc, haláltúra szuper olvasmányélmény volt idén, egy igazi remek whodunit, csak echte magyar környezetben. A férjem vette meg a folytatását nekem. 

- Rigó Béla: A Mézga család - A Poket egyik új kiadványa, illusztrációkkal. Ezt Nikinek köszönöm! 

A blog kicsit kókadozott továbbra is, 3 bejegyzés született, amiből egy az áprilisi zárás volt, kettő pedig könyvajánló, még az áprilisi olvasásokról. Most is két könyves poszttal vagyok lemaradva sajnos, de ahogy sikerül ihletet ÉS időt is szerválni, hozom őket. :D 

Júniusnak már eltelt a fele is, úgyhogy okafogyottnak érzem a tervezést, tényleg csak annyit szeretnék, hogy befejezzem a Másodvirágzást, néhány nyugis olvasós óra alatt. :) 

A többiek májusa: 

Dóri, Sister

Forrás.

Eve Chase: Black Rabbit Hall

Az ódon házakban játszódó, családi titkokkal teli történetek mindig is vonzottak, főleg egyedi és különleges atmoszférájuk miatt. A Black Rabbit Hall kapcsán most végiggondoltam az ilyen témájú olvasmányaimat, akadt is pár, bár vannak nagyobb nevek a műfajban - pl. Kate Morton - akiktől még mindig nem olvastam.

Arra az általános megállapításra jutottam, hogy az ódon házas családi sztorikban a felsoroltak közül mindig jelen van valami:

- egy banális baleset, ami megváltoztat mindent, és ami mindennek az oka

- egy rejtélyes tűzeset

- gyökerek kavarodása, értsd: kiderül, valakinek nem is azok a szülei/nem az a gyereke, ahogy gondoltuk/gondolták

- eltitkolt ikertestvér

- idős hölgy, aki sokkal többet tud, mint amit elmond.

Ez nem spoiler, ez csak egy gyűjtés, nagyon általános szempontok mentén. A listát követve lehet jó, ódon házas családregényt írni. ;)

A Black Rabbit Hall tisztes iparosmunka, de voltak már hasonló olvasmányaim, amik jobban birizgálták a fantáziámat, és jobban lekötöttek, mint Lorna és Amber története. 

Néhány szót a történetről is azért, bár sajnos már majdnem egy hónapja fejeztem be - nehezebb így összeszedni már a gondolatokat: 

Két idősíkon játszódik a regény, először Lornával és vőlegényével autózunk el Black Rabbit Hallhoz, amit lehetséges esküvői helyszínként néznek meg. A cornwalli helyszín hivatalos neve egyébként Pencraw Hall. A vőlegény vonakodik, Lorna azonban beleszeret a helybe, és később Caroline, a tulaj meghívására vissza is utazik vendégeskedni ott egy hónapot. Lorna  abban is biztos, ő már járt itt, korábban, kislányként az anyjával. De vajon hogy kerültek pont Black Rabbit Hallba, miért látogattak el ide, többször is?

A múltbéli szálon, az 1960-as években, megismerjük az Alton családot, sok gyerekkel, és különféle tragédiák árnyaival... A kapcsolódási pont nekem nagyon sokáig homályban maradt, sőt, még a kirakós darabkáinak helyrekerülésekor is rossz irányba mentem el gondolatban, szóval számomra hozott még egy meglepetést. 

Azonban annak ellenére, hogy nem tudtam kitalálni a rejtély megoldását, helyére illeszteni a múlt titkait, annyira nem varázsolt el a könyv. Amber Alton jobb elbeszélő volt Lornánál, és érdekesebb volt az Alton család régi dolgait megismerni, mint a jelenben lenni, de igazán egyik narrátor sem volt kiemelkedő. Átlagosak, haloványak, egyformák voltak. Lorna döntései furák, elbizonytalanodását a vőlegénnyel kapcsolatban nem tudom miért kellett beleerőltetni a könyvbe, ami pedig a "gonosz mostohát" illeti, sajnos neki csak annyi jutott, hogy ő a gonosz. Semmi árnyaltság nem volt a karakterében. Kicsit erőltetett volt maga a szituáció is, amit összehozott a szerző, hogy a nagy titkokra fény derülhessen. 

Sajnos nagyon sokat halványult már most is az olvasás emléke, a rejtélyes hangulat ellenére nem tudott maradandó lenni.

Ilyen témában amit nagyon ajánlok, az Diane Setterfield: A tizenharmadik történet című könyve, vagy a klasszikus, A Manderley-ház asszonya.