A helsinki Roccamatio család, akikről nem tudunk meg semmit

Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében

Ez a kötet már jó ideje birizgálta a fantáziámat, most hogy utánakerestem, még 2010-ben szereztem be, az Alexandra nagy nyári akciójában, potom 500 Ft-ért, szóval várni is jó ideje várt már rám, megjárt egy-két várólistacsökkentős polcot, de az ideiben tényleg sorra került. 

Én pedig szembesültem azzal, hogy ez nem is kisregény, mint ahogy emlékeztem, hanem novellás kötet. 

Martel írta a Pi életét is. 

Négy novella található a könyvben, amelyek közül az első, a címadó a leghosszabb, és egyben legjobb is. A megnevezett családról azonban szinte nem is esik szó. A novellában egy AIDS-beteg haldoklását követjük végig, akinek a barátja kitalálja, hogy írjanak együtt történetet a helsinki Roccamatio családról, kitalációt, de úgy, hogy a velük megtörténő eseményeket megfeleltetik 1900-tól  kezdve minden évben valami történelmi eseménynek. Tehát minden történet valahogy kapcsolódik a megfelelő évi történelmi eseményhez, még ha csak távolról, vagy szimbolikusan is. A pláne az egészben az, hogy tulajdonképpen a Roccamatiókból csak pár félmondatot kapunk, amiben születik egy újabb családtag, vagy valaki meghal, részletezve van viszont a 20. század éveiből választott mozzanat (2-3 magyar vonatkozású is, pl. a golyóstoll felfedezése), sőt, a barátok néha össze is vesznek, mi legyen a középpontban a sok azévi történés közül. Persze az egészben a lényeg nem is a történetírás folyamata lesz, hanem a betegség mindent legyűrő ereje, és azt követjük nyomon, hogy hogyan emészti fel és szó szerint "eszi meg" a vírus Pault. A halálról szól, kendőzetlenül. Szomorú, és nehéz történet, de érdekessé teszi a narrálás, és ez a furcsa, rendhagyó történetszövés, valamint a végén egy kis szomorú mosolyt is meg lehet ereszteni.

A concertós és tükrös novellák nem fogtak meg annyira, az Egy halál változatai viszont igen. Monotóniája, az ismétlődések és a ritmus Bariccora emlékeztetett kicsit. Egy büntetésvégrehajtási intézet levelet küld az anyának, fia utolsó estéjét és kötél általi kivégzését leírva... A levélnek több változtata alkotja a novellát, érdekes "körkép" és a változatok különös keveréke tárul elénk. 

Nincsenek sallangok, tárgyilagos az elbeszélés, emiatt tetszett, de talán pont emiatt kevesebb érzelmet is csiholt ki. 

Értékelés: 10/7,5 Két jó novella, és két kevésbé maradandó lett nálam a mérce, a Roccamatio család (nemléte) húzza egyértelműen felfelé a mércét. 

Bengáli tigris a ponyva alatt

Yann Martel: Pi élete

"Amilyen gyorsan haladsz, ha hindu templomba mégy csütörtökön, mecsetbe pénteken, zsinagógába szombaton és keresztény templomba vasárnap, már csak három új vallásra kell áttérned, és szabadnapos leszel egész életedben."

Nem vagyok benne biztos, hogy lehet erről a könyvről logikus, összefüggő mondatokban beszélni. Még mindig csaponganak a gondolataim kicsit.

Pi élete ismét egy olyan könyv a polcomról, ami rettentő régóta várt rám - még a 2004-es első kiadás van meg, amit áttetsző füzetborítóba is becsomagoltam akkoriban - , és szinte már hiányozni fog az érzés, hogy ahogy rápillantok, elfogjon az érzés, hogy olvasni akarom, meg akarom ismerni. Már ismerem, és sosem fogom elfelejteni. Vigyázat, terjengős leszek.

A főszereplő Piscine Molitor Patel, aki egy francia uszodáról kapta a nevét, és akit emiatt csúfolnak is az iskolában. Egész addig amíg ki nem találja magának „végtelen” becenevét: Pi = 3,14.

Gyerekkora egyfelől az állatok körül forog, Pi a szüleivel és a testvérével Indiában, Pondicherryben él ugyanis, tulajdonképpen egy állatkertben.. Amikor a vállalkozás már nem elég jövedelmező, és politikai változások is történnek, a család Kanadába akar költözni. A Cimcum nevű teherhajóval indulnak útnak, és megy velük a rakomány egy részeként az állatsereglet is, mert legtöbbjüket amerikaiak vették meg. A Cimcum azonban rejtélyes oknál fogva elsüllyed, és Pi egy mentőcsónakban találja magát, méghozzá nem egyedül, hanem egy bengáli tigris, egy foltos hiéna, egy zebra és egy orángután társaságában. Hogy lesz képes túlélni Pi ezt a lehetetlen helyzetet és nem csak napokon, de heteken, hónapokon át…?

"Nem tudtam volna elviselni, hogy egy újabb francia anyanyelvű bruhaházni kezdjen a nevem hallatán, ezért amikor a férfi a vonal másik végén megkérdezte, azt feleltem: vagyok, aki vagyok. Fél óra múlva megérkezett két pizza „Vadiok Akivadiok” névre."

Jelenet a filmből.

Bemásolhattam volna a fülszöveget is, körülbelül ennyit mond el, de ez tipikusan az a regény, aminek hiába árulja el a cselekmény egy jó részét a leírás, mégsem tudsz semmit igazán, amíg el nem olvasod.

Akiktől hallottam róla, mind dicsérték, és a nemrégiben elkészült filmadaptáció arra sarkallt, hogy olvassam már el én is. Tavaly nyáron már volt egy találkozásunk, belemélyedtem, tetszett, de félbemaradt, ki tudja miért. A hajótörésig nem jutottam el, de az állatkert, a vallásfilozófiai részei mind kellemes emlékként maradtak meg bennem. Másodjára olvasva ez a rész érdekes módon nehezen ment, nem kötött le annyira, pedig az emlékeim már halványak voltak róla. Az impressziók máshogy csapódtak le, és féltem, csalódni fogok.

Érdekes, hogy bár tudtam nagyjából, hogy mi fog történni, hiszen a film is, a könyv is közismert arról, hogy röviden összefoglalható úgy: egy fiú és egy tigris a csónakban. Az agyam mégsem volt képes kettőt meg kettőt összeadni, és csak a hajótöréskor jöttem rá, te jó ég, nem is költöznek Kanadába, hanem odavesznek. És hogy innen a tigris is, akit mellesleg egy rosszul kitöltött adatlap miatt Richard Parkernek hívnak.

"Lábam között, a pad alatt megpillantottam Richard Parker fejét. Óriási volt. Kábult érzékeim olyan nagynak látták, mint a Jupiter bolygót. Mancsai akkorák voltak, mint az Encyclopaedia Britannica kötetei."

A hajótörés után és miután a csónakban is rendeződnek kissé a viszonyok, azon gondolkodtam, hogy ugyan mi fog még történni ennyi oldalon át. Nem kellett volna aggódnom. Yann Martel igazi mesélő, nem kell neki ehhez sok kellék. És ha belegondolunk, mi volna mégis bőségesebb kelléktár az egész óceánnál? Halak, teknősök, cápák, viharok, vagy épp csendes magány, a víz- és élelemkészlet folyamatos problémája, esők, és szárazság, vízgyűjtők, villámlás, és persze: a remény.

Pi az egyik legbátrabb, legtalpraesettebb hős az irodalomban. Hol van hozzá képest Robinson Crusoe?

Az oldalak csak fogytak, és fogytak. Nagyon olvasmányos.

"Az úszástanulás, amely idővel úszóedzéssé vált, gyötrelmes volt, de a mind könnyebb karcsapások, a növekvő sebesség fokozatosan mélységes, hipnotikus gyönyörűséget szereztek, s a víz olvadt ólomból folyékony fénnyé változott." 

Tudtam, hogy lesz egy „csavar” a könyvben, hallottam már róla, és vártam is. Sőt, gondolkodtam is rajta, sosem bírom ki, hogy ne próbáljak találgatni. Megfordult a fejemben több variáció is, de nagyjából ugyanarra a sémára. Azt gondoltam Richard Parkerről ki fog derülni, hogy ő Isten egy megtestesülése, aki vigyázott Pi-re a kaland során. Nem így történt. Yann Martel ennél sokkal nagyobbat rejtegetett a tarsolyában.

A könyv végét elég szerencsétlen helyzetekben, autózás közben, majd itthon, de nem teljes nyugalomban tudtam olvasni, és ezért történhetett meg, hogy fogtam, és átfutottam a csavaron. Vége lett, és bennem volt egy mardosás, de nem került helyre. Aztán a Zembernek mondtam, hogy nézzük meg a filmet is, és csak felvázoltam, hogy miről szól, hogy gondolja el, hogy hajótörés, és ennyiszer ennyi méteres mentőcsónak (férfinak más részeket kell ugyebár hangsúlyozni...), és egy kifejlett bengáli tigris, szolárdesztillálók, vészkészlet, több hónap… Mire ő csak annyit mondott: ilyen nincs.

Ott rezonált bennem amit mondott. Fogtam a könyvet, és újra lapozgattam, beleolvastam, forgattam. Kérdezte mit csinálok, már befejeztem, nem (hiszen egész nap szinte a könyvhöz voltam ragadva)? Én meg csak egy szót tudtam kinyögni: újraértékelem.

A súlya az egésznek elért hozzám, és nem hagyott nyugodni. Nem szájbarágósan, remek etológiai és könnyedén elmagyarázott vallásfilozófiai részek közé rejtve egy monumentális történet.

"– … ha vallásos akarsz lenni, akkor vagy hindunak, vagy kereszténynek, vagy muszlimnak kell lenned… 

– Nem értem, miért ne lehetnék egyszerre mind a három. Mamadzsinak két útlevele van. Indiai és francia. Miért ne lehetnék én hindu,keresztény és muszlim? 

– Az más Franciaország és India földi országok. 

– Hány ország van fenn az égben? 

– Egy. Erről van szó. Egy ország, egy útlevél. 

– Egy ország az égben? 

– Igen, vagy egy se. Ez is egy lehetőség, tudod. Amire rákaptál az mind szörnyen ódivatú. 

– Ha csak egy ország van az égben, akkor nem érvényes-e ott minden útlevél?"

!!!SPOILER!!!

"Szóval egy másik történetet akarnak?"

Értelmezések. Lehetőségek. Mi akarsz elhinni, mit választasz, melyik történet a jobb?

Érdekes, hogy megfordult a fejemben valahol a könyv közepe táján, hogy mennyivel jobban járt Pi, hogy nem volt ott az a 31 másik ember a csónakban, hogy mennyivel jobban járt, hogy egy sem volt, és hogy még az is mennyivel jobb lehetőség volt, hogy egy tigris, nem egy másik ember, illetve egy tigris, nem a teljes magány…

„Az állatos jobb” ugye? Sokkal nehezebb lett volna (?) emberekkel a csónakban.

Kell-e vajon választani a két történet közül?

„aki túlzásba viszi az ésszerűséget, az a világegyetemet is kiönti a fürdővízzel.”

Melyik történetet akarod hinni? Ez egy nagyon komoly kérdés, de talán nem szabad túlgondolkodni, csak be kell fogadni ezt az egészet. És örülni, hogy nem hagy nyugodni, hogy birizgál, a lényege, hogy megmozgasson. Ilyen egy jó könyv. Jó érzés, ha nem hagy békén, amikor befejezem. Eddig ennyire csak a Beszélnünk kell Kevinről mozgatott meg, bár az is másként.

Lehet, hogy a kérdésre nem is létezik válasz. Lehet dönteni, de nem muszáj. Eldönthetjük, de azt is eldönthetjük, akarunk-e dönteni. 

A mesében szeretnék hinni, főleg, hogy ez egy könyv és kerek egész volt így nekem. De a reálisan gondolkodó énem tudja, hogy „ilyen nincs”. Olyan viszont van, hogy négy túlélő megöli egymást, kannibalizmus, emberi gonoszság stb. Mert az ember a legveszélyesebb állat az állatkertben, az elején megmondták…

Szeretném hinni a mesét, de a másik lehetőség nélkül nem lenne ennyi gondolatunk az egészről, és csak egy középszerű könyv lenne. Mindig úgy marad meg nekem, ahogy Richard Parkerrel megismertem, nem tudom sztornózni, behelyettesíteni, csak el tudom fogadni, hogy van más magyarázat.

 "Így van ez istennel is."

A vak jelenet és a moszatsziget kicsit kilógnak a sorból, és aki akarja, annak megingatjhatják a hitét, ugyanakkor, igaz, hogy a véletlen elképesztő dolgokat tud produkálni, és hogy attól még, hogy valamit nem láttunk azelőtt, létezhet. Miért ne lehetne savas kémhatása egy önálló, önellátó ökoszisztémának? A moszatsziget csodálatos, nem mindennapi oázis-motívum volt. De a könyv egész jelképrendszere fantasztikus. Kifejezetten tetszett a párhuzam a paradicsommal, tiltott gyümölccsel. A fogas jelenet rémülete  morbid volt, tapintható. Nagyon jól volt ott leírva, hogy a horror csak a moziban hangos, az igazi az valami néma, belső dolog, ami borzasztóbb egy megijedésnél.

!!!SPOILER VÉGE!!!

"A kereszténység rohanó vallás. Vegyük csak a hét nap alatt teremtett világot. Még szimbolikus szinten is őrjöngve végzett teremtés."

Jó taktika volt, hogy Martel hagyott mindenkit a megnyugtató bizonyosságban ringatózni a keretes történettel, Pivel a jelenben, a jelenetekkel az íróval. Tudod, hogy megmenekül. Nem számítasz rá, hogy igazán meg fog tudni lepni.

Reméltem, hogy Martel nem követi el azt a hibát, hogy házicicust csinál egy bengáli tigrisből. És szerencsére nem is történt így. Pi félélme csökkent ugyan, de mindig vadállat és embergyerek maradtak. Nem kuporogtak, aludtak együtt, megérinteni is csak egyszer érintette a bundáját, és ami a legfőbb, a végén, tudjátok... SPOILER (kifehérített szövegrész!) hogy nem fordul vissza. Nem ember, hogy búcsúzkodjon, hanem állat. Az maradt végig. SPOILER VÉGE. Pi szelidítgette ugyan Richard Parkert, de nem szelidítette meg, és ez így van rendjén.

Moziplakátok.

"A természet hátborzongató előadást tud rendezni. A színpad óriási, a világítás drámai, megszámolhatatlanul sok a statiszta, és a különleges effektusok költségvetése korlátlan."

A fordítás két ember keze munkája, 2/3-áig Szász Imre, onnan Gy. Horváth László fordította. Nem akartam ilyen apróságokra felfigyelni, de jobb volt az első rész. A fordítóváltás után Pi néhány mondata túlságosan informálissá vált, furcsa szavak voltak mint pl. toronylott, viaszkozatlan, és amiért nagyon haragudtam, a „sajna” többszöri szerepeltetése. Nagyon kilógott stilisztikailag.

Kritikai pontként említhetném még a hajós, tutajépítős részeket, amik ugyan aprólékosan voltak, de néhol nekem követhetetlenek. Mondjuk leginkább csak legyintettem, tudtam, hogy Pi-re bízhatom, mit hogy, hányszor, és milyen irányban csomóz meg, engem más érdekelt.

De ezek a pontok teljesen irrelevánasak az egész élményt nézve.

Értékelés: 10/10 Nem tudom lepontozni. Annak idején Kevinnél is megbántam, hogy ott a dühöm miatt lejjebb értékeltem. Egyedülálló történet állatokkal, emberről, ami a bőröd alá mászik.

A film előzetese angolul és magyarul. 

A trailerben elhangzó Coldplay: Paradise dal nekem már teljesen összefonódik az élménnyel.

Ennyit írtam, és annyi de annyi mindent tudnék róla mondani, még mindig... 

Írásom a filmadaptációról: >ITT<