 |
| Forrás. |
Íme:
"Az időköz furcsa és ellentmondásokkal teljes jelenség az emberi lélek számára. Ésszerű volna feltételezni, hogy az egy helyben topogás ideje, vagyis az eseménytelen idő végtelennek rémlik. Így kellene lennie, de nincs így. Az unalmas, eseménytelen időnek egyáltalán nincs is tartama. Az érdekes dolgokkal telehintett idő, a tragédiáktól jajongó, örömöktől ujjongó idő – ez az a korszak, amely később hosszúnak tűnik fel az ember emlékezetében. Így is kell lennie. Az eseménytelenségben nincsenek oszlopok, amelyekre ki lehetne feszíteni az időtartamot. A semmitől a semmiig egyáltalán nincs idő."
"Ön azt látja, ami van, míg a legtöbb ember azt látja, aminek a látására felkészült."
"A jó szolga tökéletes biztonságot élvez, nem a gazdája jósága miatt, inkább azért, mert az emberek hanyagok, és rabjai a megszokásnak. A legtöbb embernek semmi kedve ételek fűszerezésével bíbelődni vagy saját harisnyáit reggelre kikészíteni. Inkább megtartja a rossz szolgát is, mint hogy változtasson. De a jó szolga, márpedig én kitűnő szolga vagyok, teljesen kezében tarthatja és irányíthatja gazdáját, megmondhatja neki, mit gondoljon, hogyan cselekedjék, kit vegyen feleségül, mikor váljon el tőle, fegyelmezésül rémületbe ejtheti, vagy boldogságban részesítheti, még azt is elérheti, hogy gazdája megemlékezzék róla végrendeletében. "
"Gyomra felső részén fájdalmat érzett, valami aggodalmat vagy beteges gondolatot. A Weltschmerz volt ez: a világfájdalom, amely mérges gázként száll fel a lélekből, és kétségbeesett érzéssel önti el egész lényünket. Az ember ilyenkor töri a fejét, mitől fél, milyen rontás fenyegeti, de nem tud rájönni."
"A gazdagság és tétlenség az ördög legjobb eszköze, te pedig nem tartozol a legkeményebb ellenállók közé."
"Mint ahogy egy boltban vagy egy farmon az alkalmazottak a gazda képmását viselik, egy bordélyházban is a lányok pontosan olyanok, mint a madám, részint mert ő veszi fel őket, részint, mert a jó madám rányomja egyénisége bélyegét az egész házra."
"Emberi dolgokban – különösen, ha kényes és veszélyes dologról van szó – a sietés erősen csökkenti a sikeres elintézés esélyeit. Az emberek gyakran megbotlanak csak azért, mert rohannak, kapkodnak. Aki kellőképpen lát neki egy nehéz és bonyolult feladatnak, előbb alaposan vegye szemügyre az elérendő célt – azután, ha egyszer már meggyőződött arról, hogy ez a cél kívánatos, legokosabb, ha teljesen megfeledkezik róla, és minden figyelmét pusztán az eszközökre összpontosítja. Ha ezt a módszert követi, az aggodalmaskodás vagy a félelem vagy a sietség nem ösztökélheti hibás lépésekre. Nagyon kevés ember tudja megtanulni."
"Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy „uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a timsel szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert, ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg."
"Márpedig sok millió ember tartozik különféle egyházakhoz és szektákhoz, aki parancsnak érzi az „uralkodjál” igét, és minden igyekezete arra irányul, hogy engedelmeskedjék. Viszont vannak milliók, akik predesztinációnak érzik az „uralkodni fogsz” igét, és így mindegy, mit tesznek, mit sem változtat azon, aminek be kell következnie. Ám mit jelent az, hogy „megvan a lehetőséged”? Ez teszi az embert igazán naggyá, ez ruházza fel az istenek méreteivel, mert minden gyengeségében és mocskában, még a testvérgyilkosságban is rendelkezésére áll a nagy lehetőség, a választás lehetősége. Megválaszthatja útját, átküzdheti magát az akadályokon, és győzhet!
Lee hangja most szárnyalt, valóságos diadalének volt."
"De gondolja csak el, milyen dicsőséges a választás! Ez emeli az embert emberré."
"De ez itt, ez már lépcső, amelyen fel lehet kúszni a csillagokhoz. – Lee szeme ragyogott. – Ezt sohasem lehet elveszíteni. Kihúzza a talajt a gyengeség, a gyávaság, a tunyaság alól."
"– Igen, Lee. Legyőzheted a bűnt, megvan rá a lehetőséged. Ez az. Nem hiszem, hogy minden ember elpusztul. Meg tudok nevezni önnek egy tucatot is, aki nem halt meg, és általuk él az egész világ. Ami a csatákra igaz, a szellemre is érvényes: csak a győztesek emléke marad fenn. Majdnem minden ember elpusztul, természetesen, de van néhány, aki tűzoszlopként vezeti a rémült emberiséget a sötétségen keresztül. “Megvan rá a lehetőséged! Megvan rá a lehetőséged!” Micsoda dicsőség! Igaz, hogy gyengék vagyunk és betegek és veszekedősek, de ha csak ez volna minden, amit valaha is fel tudtunk mutatni, már évezredekkel ezelőtt eltűntünk volna a föld színéről. Néhány megkövesedett állcsont maradéka, néhány eltört fog a mészkőrétegben, ez volna az ember földi létezésének egyetlen fennmaradt nyoma. De a választás, Lee, nagy dolog, a győzelmet is választhatjuk! Ezt eddig sohasem értettem, sohasem fogadtam el."
"- Én nem felejtettelek el - mondta Adam -, de azt hiszem, most már nem lesz akadálya.
- Hogy érted ezt?
- Hát csak úgy, hogy most látlak - felelte Adam derűs nevetéssel. - Tudod azt hiszem, Samuel mondta, hogy tulajdonképpen sohasem láttam eddig. Most már elfelejthetem."
" - Egy évvel ezelőtt Sam Hamiltonhoz rohantam volna, hogy erről beszéljek.
- Ki tudja, talán mindketten örököltünk belőle egy keveset - mondta Lee. - Talán ez az, amit halhatatlanságnak neveznek."
"A fiúk a vacsoraasztalnál vették észre először a változást, ami apjukban végbement. Eddig csak úgy ismerték, mint valakit, aki jelen van - füle hall, de nem figyel, szeme lát, de nem vesz észre semmit. Köd-ember volt csupán, köd-apa."
"Tudta, hogy megint rászorul Lee segítségére - ha másra nem, legalább arra a segítségre, amit problémáink meghallgatója nyújt, amikor hallgatásával elősegíti gondolataink tisztázását."
 |
| Forrás. |
– Lehet, hogy igaza van – mondta Adam.
– Én úgy látom – folytatta Lee –, életünk nagy tévedései közé tartozik, hogy az ember az időtől egyebet is kaphat, mint öregítő éveket és bánatot.
– És emlékeket.
– Igen, emlékeket is. Enélkül az idő fegyvertelenül állna vélünk szemben."
"– Maga kezd szemtelen lenni, amióta elhatározta, hogy elmegy! – kiáltotta.- Hányszor mondjam, hogy még nem határoztam el, mit csinálok azzal a pénzzel! Lee nagyot sóhajtott. Mindkét kezét térdének feszítve felegyenesítette vézna testét. Fáradtan a bejárati ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Egyszer még visszafordult, és Adamre mosolygott.
– Lószart! – mondta kedvesen, aztán kiment, és becsukta az ajtót maga mögött."
"Könnyű dolog logikus és erkölcsös okot találni arra, hogy ne tegyük meg azt, amit nincs kedvünk megtenni."
"– Tudod, mi taszigál téged? A saját önfejűséged. Olyan csökönyös vagy, mint egy öszvér, még annál is csökönyösebb.– Valakinek meg kell tennie – mondta Samuel sötéten. – Mert különben sohase mutatnánk fügét a sorsnak, és az emberiség még ma is a fák ágain lógna."
"Egy gyermek megkérdezheti: „Miről is szól a világ története?” Egy felnőtt férfi vagy nő meg kíváncsiskodhatik: „Merre vezet a világ útja? Hogyan fog végződni, és amíg mi is részt veszünk benne, miről van itt szó tulajdonképpen?”
 |
| Forrás. |
"Ebben a nagy bizonytalanságban bizonyos vagyok abban, hogy gyarlóságuk felszíni rétege alatt az emberek jók akarnak lenni, és azt akarják, hogy szeressék őket. Valójában legtöbb bűnük nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy rövidebb úton jussanak szeretethez. Amikor az ember a halál küszöbére ér – akármilyen képességekkel, lángelmével, befolyással rendelkezett is –, ha halálos ágyán nem veszi körül szeretet, akkor élete merő kudarc volt, és halála hideg borzalom. Én úgy gondolom, ha nekem vagy neked választanunk kellene a gondolat vagy a cselekvés két útja között, a halálunkra kellene gondolnunk, és igyekeznünk kellene úgy élni, hogy halálunknak ne örüljön a világ.
Csak egy történetünk van. Minden regény és költemény alapja ez a bennünk zajló örök küzdelem a jó és a rossz között. És én úgy érzem, hogy a rosszat mindig újra meg újra kell nemzeni, míg a jóság, az erény halhatatlan. A bűnnek mindig új, friss, fiatal arca van, míg az erény olyan tiszteletre méltó, mint semmi más ezen a világon."
"Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit anélkül, hogy elhiggye."
"A nyár vége felé Lee nagy bevásárlókosarat cipelt végig az utcán, úgy jött be a házba. Lee, amióta Salinasban lakott, egyre jobban utánozta öltözködésében a konzervatívabb amerikaiakat. Többnyire fekete posztóruhában ment el hazulról, fehér inget viselt és magas keménygallért. Kedvelte a zsinórszerű, keskeny fekete nyakkendőt – azt a fajtát, amelyről a déli államok szenátorait lehetett valaha felismerni. Kalapja is fekete volt, alacsony és kerek, karimája egyenes – tetejét nem gyűrte be, mintha még mindig kontyot rejtegetne alatta. Kifogástalan volt.
Egyszer Adam valami megjegyzést tett Lee finom eleganciájára. Lee vigyorogva felelte:
– Nem tehetek egyebet. Csak egy nagyon gazdag ember engedheti meg magának, hogy olyan rosszul öltözködjék, mint ön. Aki szegény, kénytelen jól öltözködni."
 |
| AI-generált kép. |
" – Az okát kérdezte, Lee... a maga új fordítása volt az oka, a többszavas fordítás: „Megvan rá a lehetőséged.” Ez az, ami torkon ragadott és megrázott. És amikor a szédület elmúlt, új, ragyogó ösvény nyílt meg előttem. És úgy láttam, hogy az életem, amely már vége felé jár, csodálatos befejezéshez érkezik. És az életem muzsikája új, végső melódiával gazdagodott, amely olyan, mint a madárdal az éjszakában."
" – Értem. A felelősségtől fél, vagy attól, hogy szemrehányásban lesz része?
– Nem szeretek szemrehányást kapni.
– A felelősség néha még annál is rosszabb. Nem fér össze a kellemes önteltséggel.
– Eszembe jut az idő, amikor magával és Sam Hamiltonnal hosszadalmasan vitatkoztunk egy szó értelmezésén – mondta Adam. – Mi is volt az a szó?
– Értem már. A szó ez volt: timsel.
– Igen, timsel. És maga azt mondta...
– Azt mondtam, ez a szó magában foglalja az emberi nagyság lehetőségét, ha élni akarunk vele.
– Úgy emlékszem, Sam Hamilton örömét lelte benne.
– Igen, mert szabaddá tette – mondta Lee. – Feljogosította arra, hogy embernek tekintse magát... minden más embertől külön.
– Akkor ez magányossággal jár.
– Minden, ami nagy és értékes, magányossággal jár.
– Mi is volt az a szó?
– Timsel, vagyis: rajtad áll."
" – Lehet, hogy a tudomány lett óriási – mondta Lee –, de az is lehet, hogy az ember vált törpévé. Talán, miközben letérdel az atomokhoz, az ember lelke is atomnyivá törpül. A specialista talán gyáva csupán, aki nem mer kitekinteni szűk kalitkájából. És gondolják csak meg, mit mulaszt el minden specialista... korlátain túl az egész világot!"
"Ujjain visszapergette a lapokat, egészen a könyv előzéklapjáig, amelyen ez a vastag ácsceruzával írt név volt olvasható: „Sam’l Hamilton”.
Leet valami jó érzés fogta el hirtelen. Szerette volna tudni, vajon Sam Hamilton valaha is észrevette-e a könyv eltűnését, vagy tudta-e, ki lopta el. Akkor úgy képzelte Lee, hogy el kell lopnia, ez az egyetlen tiszta és egyszerű módja annak, hogy hozzájusson. És még ma is jóleső érzéssel gondolt rá. Ujjai gyengéden cirógatták a sima bőrkötést, amikor a könyvet újra eltette, visszacsúsztatta a kenyeresláda alá.
– Persze hogy tudta, ki lopta el – mondta magában. – Hol van még egy ember, aki Marcus Aureliust lopna?"
"-Vigyen el az ördög! – kiáltott rá Lee ingerülten. – Valahányszor valaki megnyugtatásra vágyik, megkéri a barátját, gondolja éppen azt, amit ő kíván... amiről szeretné, ha igaz lenne! Ez éppen olyan, mint amikor megkérdezik a pincért, mi van ma jó a konyhán. Hát honnan a fenéből tudjam?"
" Eszébe jutott Sam Hamilton, aki nagyon sok ajtón kopogott. Senkinek sem lehetett több ötlete és terve, mint neki, de azért senki sem adott volna neki egy lyukas garast sem. De természetesen gazdagabb volt mindenkinél, többet nem is kaphatott volna osztályrészül. Úgy látszik, a szegények lelki kincsekben részesülnek, az érdeklődés és öröm Krőzusai ők. Hogy kereken kimondjam – a gazdagok bandája szánalmas csürhe. Csakugyan igaz ez? – tűnődött Lee. Viselkedésük gyakran ezt igazolja."
"Lee erre kibökte:
– Azt kívánom: bárcsak a lányom volna!
Szinte maga is megbotránkozott saját szavain. A tűzhelyhez lépett, eloltotta a gázt a teáskanna alatt, majd újra meggyújtotta.
– Én is szeretném, ha maga volna az apám – mondta Abra lágyan.
Lee gyorsan ránézett, aztán elfordította tekintetét.
– Ezt komolyan mondja?
– Nagyon komolyan.
– És miért?
– Mert szeretem magát, Lee."
Az angol idézeteket böngészve és olvasva nem kérdés, hogy el kell olvasnom eredetiben is. ♥
