Liane Moriarty: Nine Perfect Strangers

Tavaly három kötetet is olvastam Liane Moriartytól és természetesen felcsigázott ez az új könyve is, a Nine Perfect Strangers (Kilenc idegen), főleg, hogy egy kicsit krimisnek tűnt már a fülszöveg alapján is.

A különféle wellness-üdülések, gyógykezelések, testi és szellemi felfrissülést egyaránt ígérő spa-k egyre népszerűbbek, Moriarty is ezt a vonalat lovagolja meg egy csokornyi, változatos módon sérült szereplővel. A kilenc idegenből mindenki mást keres, a teljes átváltozással, megújulással kecsegtető Tranquillum House (Oltalom háza) 10 napos programjától. A furcsaságok már az első nap elkezdődnek vérvételekkel, rejtélyes hangulattal, kétértelmű mondatokkal... Majd rájuk köszönt a kúra első 5 napjában betartandó "Nemes Csend". Nem szabad beszélgetni, ismerkedni, egymáshoz érni, még csak szemkontaktust sem felvenni, 5 napig. Ahogy telnek a napok, egyre többet megtudunk a karakterekről, míg ők egymásról csak néhány futó benyomást szereznek. A következő állomáson azonban kénytelenek lesznek jobban megismerni egymást, amikor furcsa körülmények közt a jógaterem foglyaivá válnak.

Sajnos kicsit a sokat markol, de keveset fog érzésem támadt ettől a könyvtől. Persze ennél kisebb csoportnyi emberrel nehezen lehetett volna dolgozni ilyen témában. Így viszont szétforgácsolódott a sok karakterrel; nem mindenkit ismertünk meg olyan tüzetesen. Az összetétel pedig nagyon jó volt: házaspár, akik nyertek a lottón, és teljesen megváltoztak a sok pénztől, egy család, ahol meghalt az ikergyermekek egyik tagja néhány éve, elhagyott, négygyerekes nő, aki mániásan el van foglalva kinézetével, régi sportsztár, aki elsőre sorozatgyilkosnak tűnik, meleg férfi, aki állandóan health retreatekbe jár, és nem akar gyereket örökbe fogadni a párjával, és a romantikus regényíró, aki kezdetben úgy tűnik főszerepet kap. Tetszett mindenkinek a sokféle problémája, terhe, bizonytalansága, egyáltalán az, amit várt ettől a megújító programtól.

A napokig tartó Csend meghökkentő volt először számomra. Komolyan a 10-ből 5 napig hallgatni fognak? De Moriarty szépen belebújtatott minket az egyes szereplők fejébe, a csendtűrésbe, a filozofálgatások közé, és végső soron egészen érdekes, kipróbálásra is érdemes kísérletnek tartottam a programnak ezt a részét. Természetesen történtek csend-megszegések is, néhány elkapott beszélgetés meditációk vagy masszázsok közben a kijelölt wellness-consultanttal. Ők is megértek volna egy misét, Yao és Delilah.
Bár jó sok mindent megtudtunk a szereplőkről, mégis kissé felszínes maradt a regény, a korábbiakhoz képest. Voltak kidolgozatlanabb karakterek, akik nem is keltették fel annyira az érdeklődést, akik valahogy eleve az oldalvonalra tartoztak. Ilyen volt Ben, Jessica, Lars, Tony és Carmel, de még Masha is, aki a különféle múltbéli történésekkel színesedett ugyan, mégis furcsán egydimenziós maradt. Francest, Heathert és Zoet kedveltem legjobban, és a korábban említett staff-membert, Yao-t. Napoleont néha nem tudtam hova tenni. Összességében őt is csak néhány vonás jellemezte, a maga nemében nagyon érdekes jelenség, de mégsem elég maradandó. Az a fajta ember, akinek ha eltöltesz a társaságában 20 percet, ugyanott leszel, mint ha eltöltöttél volna vele egy egész napot.

Masha, az igazgatónő terve és kísérlete igen merész, de sajnos átbillent az érdekes és szokatlanból a bizarr és illegálisba, és félbehagyott is lesz, nem erre számítottam.

A könyv első fele sokkal jobban tetszett, olvasmányosabb, érdekesebb, mint a feszültebbnek szánt második rész. 

A magyar borító is szuper lett!

Útravalónak van néhány nagyon jó gondolat benne, mindenképp kiemelném például ahogy azt fejtegeti, hogy mindenki visszatér a saját kis pre-set happinesséhez egy idő után, akármilyen nagy boldogság, vagy bánat is éri, előbb utóbb visszaáll arra a szintre ami alapvetően jellemzi a személyiségét.
Vigasztaló gondolat volt, hogy a nagyon mély gödrökből vezet néha az út egészen magasra - tudom, kissé napi-Coelho... egész addig, amíg nem veled történik. ;) És olyan jó fentről nézni vissza csak a gödörre.
Megfogott még az elejtett "He didn't leave her for something better, but for something new" mondat is, ami csak egy egész kicsit  tekint másként a helyzetre, mégis azonnal más megvilágításba helyezte ami Carmel és a volt férje közt kialakult. Szeretem az ilyen egyszerű mondatokat, amik a fejekben hirtelen mégis átkattintanak valamit.

Összességében megérte elolvasni, de sajnos eddig ez a legkevésbé jól sikerült kötet, amit kézbe vettem a szerzőtől. Nem átgondolatlan, mégis picit mintha összecsapta volna. A végén előjönnek ismét a kis fordulatok, a sorsszerűségek, továbbgondolt életutak, de valahogy nem mélyül el annyira ez, mint mondjuk A férjem valamit titkolban.
Azt hiszem a szokásos keretein ahogy túllépett Moriarty, nehezebben tudta tető alá hozni a történetet. 

U.i.: A magyar verzió állítólag hemzseg a hibáktól sajnos (kihagyott betűk mindenütt stb.).

Fülszöveg: 

"The ten-day retreat at boutique health-and-wellness resort Tranquillum House promises healing and transformation. Nine stressed city dwellers are keen to drop their literal and mental baggage and absorb the blissful meditative ambience while enjoying their hot stone massages. They are all on a path to a better way of living. Or at least a better waistline…

Watching over them is the resort's director, a woman on a mission to reinvigorate these tired bodies and minds. But to what lengths will she go to achieve her goal?

These nine perfect strangers have no idea what's about to hit them."

Liane Moriarty: The Husband's Secret - A férjem valamit titkol

Liane Moriarty már a harmadik könyvével hódít nálam, és ennyi szuper élmény után vitathatatlanul beírta magát a szívemnek nagyon kedves szerzők közé. Nyár elején a What Alice Forgot lepett meg, majd a Big Little Liestól esett le az állam, most pedig a The Husband's Secrettel folytattam a sort, ami magyarul A férjem valamit titkol címen jelent meg a Pioneer Kiadónál. 

A címben is szereplő titok valóban egy központi szálát képezi a könyvnek, Cecelia ugyanis talál egy levelet a padláson a férjétől, amit csak halála esetén bonthatna fel... John-Paul Fitzpatrick borítékba rejtett titka pedig nem csak a saját családjuk életét forgatja fel fenekestül,hanem a környezetükben élőkét is.

Liane Moriarty megint egy sokszereplős, több szálon futó, mégis összehangolt és pontosan megkoreografált, igazán drámai vonalvezetésű sztorit alkotott. Karakterei árnyaltak, nagyon emberiek, érző lelkűek, sebzettek, dilemmákkal terheltek, akik néha bizony rossz döntéseket hoznak. Ezek a döntések pedig, észrevétlenül ugyan, de kihatnak az egész környezetükre, apró döntések révén okoznak alapvető változásokat életük valamilyen szintjén. Tetszettek a vívódások, a konfliktusok, az összekapcsolódások. Rengeteg különböző témát ölelt fel: veszteség, gyász, neheztelés, titkolózás, párkapcsolati gondok ugyanúgy megjelentek, mint a családi kapcsolatok. Izgalmas és ügyesen felépített volt, mégis tudott néha kellemesen vicces lenni, nosztalgikusan elmosolyodós, amikor a szereplővel együtt lehetett elkönyvelni az élet iróniáját. Kicsit tompította a múltbeli és jelenben zajló tragikus dolgokat egy önfeledt affér, vagy pl. Esther mániákus érdeklődése a berlini fal iránt. :) ...

SPOILER!! Én sajnáltam szegény Connort. :( Valahogy jobban örültem volna, ha megtalálja a boldogságát ő is, és Tess sem próbálkozik megmenteni egy olyan házasságot, amibe örök tüskeként belefúródott az a bizonyos állítólagosan ártatlan románc. SPOILER VÉGE. 

A borító szerintem szépséges. Az üvegbe zárt pillangó egyszerre szimbolizálja a titkot, az élet törékenységét és utal a híres pillangó-effektusra is. Hogyan indul el, mi által és hova gombolyodhat le a sors fonala? Olyan sok dolog van, amiről sosem szerzünk tudomást... és ez jól is van így.  A lezárás felvillantott mozzanatai és "mi lett volna ha?" részletei képszerűek, hatásosak, rendkívül jól elhelyezettek voltak. Bizony el is sírtam magam rajta.

Csak ajánlani tudom Liane Moriarty-t, elképesztően jól tud történeteket csavarintani, úgy, hogy nem hiányzik semmi, tökéletes a recept. Nem sablonos, és bár erőteljes, mégsem hatásvadász. Az idei top5-ben úgy tűnik két könyvvel is szerepelni fog nálam. :) Jövőre pedig jöhet a Nine Perfect Strangers, alig várom, hogy olvassam. 

10/10

Liane Moriarty: Big Little Lies

Liane Moriarty az egyik nagy felfedezettem idén. A What Alice Forgot után rögtön tudtam, hogy a többi könyvét is el szeretném olvasni, tetszik a stílusa, ügyesen szövi a kapcsolatok szálait, és nem egykaptafa chick-litet ír. Szinte egyértelmű volt, hogy Big Little Lies-zal folytatom a sort, amiből az HBO sorozatot is készített. Sokan dicsérték már az adaptációt, de mindig úgy vagyok vele, előbb a könyv, ha lehet. Egyedül az zavart, hogy tudtam melyik nagyobb, ismertebb színésznők játszanak benne, és akarva-akaratlanul őket képzeltem el a szereplők helyébe - természetesen rosszul! ... Totálisan meg voltam győződve róla, hogy Madeline Nicole Kidman kell, hogy legyen, és nehéz volt másképp behelyettesíteni később... Na de hagyjuk a filmet, egyelőre a könyv legyen a porondon. ;)

A Big Little Lies - Hatalmas kis hazugságok egy intrikával, hazugságokkal, sanda pillantásokkal teli történet, ami Ausztráliában játszódik egy jó suliban, ahova a szegénytől a gazdagig bárki járathatja a gyerekét. A gyerekek még hagyján, de a szülői közösségbe beilleszkedni sem egyszerű. Jane a fiával, Ziggyvel költözik a környékre, és ezer szerencséje (?) hogy Madeline-be botlik az első, orientációs napon (mi ez magyarul vajon, eligazítás?). Madeline ugyanis egy kis szívesség miatt rögtön pártfogásába veszi Jane-t és barátnők lesznek. Párosukat Celeste egészíti ki, akinek jómódú férje miatt a bőre alatt is pénz van, de ezen felül irigyelhetjük azért is, mert csodaszép és mindig makulátlanul tökéletes a megjelenése.
A barátnők támogatása kell is, rögtön az első napon ugyanis egy kislányt bántanak, fojtogatnak, és ő Ziggyre bök, amikor mindenki előtt meg kell mutatnia a tettest... Ziggy márpedig ártatlannak vallja magát.
Ez az apró incidens vajon végül hogy vezet gyilkossághoz a fél évvel későbbi szülőknek rendezett beltözős bulin, ahol hemzsegnek az Audrey Hepburnök és Elvis Prestley-k? Ki az áldozat és ki lesz a gyilkosa? És legfőképp, mi a motiváció? Liane Moriarty rendkívül ügyesen mozgatja a szálakat, és bonyolítja a jelen és a múlt eseményeit úgy, hogy egyre feszültebb tempóban, egyre jobban gyanakodva mindenre és bárkire érkezzünk el a bálhoz, és végre kiderüljön, mi is történt...

A rendőrség mindenkit kihallgat, ezekből a vallomásokból vannak részletek közbevetve végig a könyvben, ahogy a 6 hónappal ezelőtt történtektől lassan eljutunk a mostig. Trükkös viszont, mert nem egyértelmű semmi, csupa jelentéktelen mellékszereplő szólal csak meg szinte, a főhősök kimaradnak, így aztán végig találgathatunk, mégis melyikőjük lesz az, aki halálát leli.

A palettát tarkítja a sok gyerek is: Celeste-nek ikerfiai vannak, Madeline-nek előző házasságából van egy nagylánya, Abigail, aki szörnyű korban van épp, és két kisebb gyereke, Fred és Chloé, a mostani férjétől, Edtől. A volt férj, Nathan, és annak új felesége Bonnie sem maradnak ki, lévén, hogy a lányuk Skye is pont most kezdi az iskolát... Bonnie a külsőre tökéletes anyuka mintapéldánya, aki harmóniában van a világgal és önmagával is - higgadt, sosem veszíti el a fejét, egészségesen eszik, sportol, jógát oktat, szociálisan rendkívül érzékeny... Madeline-nek nagyon fáj, amikor nagylánya úgy tűnik teljesen átpártol Bonnie-hoz, és még el is költözik hozzájuk... Persze mindenhol van valami kis titok, csak egy kicsit várni kell, hogy fellebbenjenek a függönyök, hogy belássunk a zárt ajtók mögé, mert magától senki nem fog ilyen szennyest kiteregetni... A klikkesedéstől, az online világ veszélyeitől és a netes trolloktól kezdve a családon belüli erőszakon át a megcsalásig mindenféle mocskot kipipálhatunk a listán, na persze szerencsére nem egyazon háztartásban... A családon belüli erőszak, erőszakoskodás, fizikai és verbális bántalmazás, és esetlegesen a hajlam genetikai öröklődése különösen fontos szerepet kap, ez áll a középpontban, szóval igen komoly téma a habkönnyűnek tűnő kezdés ellenére. Az egyéb fontos témák, mint az anyaság, a válás nehézségei, a barátság, a szerelem, az újrakezdés, kétségek, neheztelés, régi félelemek feldolgozása mind nagyon szépen ki vannak bontva a karakterek és a mellékszálak által.

Madeline nekem kicsit túl harsány volt, de igaz, ami igaz, jól megírt karakter, aki ellenségnek szörnyű, de barátnak csodálatos tud lenni, és tűzön-vízen át védi azokat, akik fontosak számára. Celeste a törékeny szépség, akinek az élete a külső szemlélő számára nevetségesen tökéletes - miközben talán az övé a legelfuseráltabb mind közül, pénz ide, vagy oda. Jane-ről csak lassan derül ki, miért olyan visszahúzódó és halkszavú, és hogy vajon miért nincs Ziggy apukája a képben, mi történt a múltban, és hogy kapcsolódik mindez a jelenbeli bűntényhez? Közben persze a bokarándulástól kezdve a dadával való szerelmi viszonyig, és az exek kellemetlen jelenlétéig minden van a könyvben, és már alig várjuk ki lesz az, aki elkövet valami végzeteset, és ki lesz az, aki ezt nem éli túl...
Akárki lehet...

Értékelés: 10/10 Egyáltalán nem számítottam arra, ami végül történt, tátott szájjal és megrökönyödve hagyott a megoldás, hiába is gondolkodtam rajta, eszembe sem jutott előtte... Nagyon más irányvonalon mozogtak a sejtéseim... Liane Moriarty bravúrosan vezetett félre itt, és vonta el a figyelmem amott, hogy egy igazán áll-leejtőset prezentáljon aztán a végén.
Tetszett a szerkezet, ahogy a jelen vallomástöredékei és múltból indított szál összeérnek. Gördülékeny volt és jó stílusú. Erősen top 5 gyanús idén!

A sorozatot is meg fogom nézni, egyelőre még csak az első részen vagyok túl, lesz külön filmes blogbejegyzés is. :)

Liane Moriarty: What Alice Forgot

Egy régóta várólistán levő saját választás ami szórakoztató, eredeti és ráadásul nem is sorozatrész: ez volt a What Alice Forgot, Liane Moriartytól. Magyarul Add vissza az életem! címen jelent meg a Pioneer Booksnál. :) Nem tudom miért nem olvastam már el évekkel ezelőtt, amikor megvettem, de örülök, hogy most lekaptam a polcról.

Jólesett olvasni ezt a könnyed, de minőségi chick-litet. Ritkán nyúlok a műfaj képviselői után (Kinsellára ráuntam már párszor), mert sokszor sablonosak, túl nyálasak és bevallom Alice-szel kapcsolatban is megvolt az a félelmem, hogy semmi érdekes fordulat vagy újdonság nem lesz benne, és közhelyeket hoz majd az amnéziás alapszituációra, de egyáltalán nem így történt. 

A kulcsmotívum valóban az amnézia, e köré építkezik a szerző, de nem a könnyű utakat járva. Nagyon sok témát érint: házasságot, elhidegülést, barátságok, testvéri kapcsolatok alakulását, gyermekvállalást, meddőséget, féltékenységet... Alice beveri a fejét az edzőteremben és egy csapásra kiesik az emlékezetéből élete előző 10 éve. 29 évesnek hiszi magát, boldog házasnak a férjével, Nick-kel, akivel épp első gyereküket várják. Ehhez képest arcul csapja a realitás: hamarosan betölti a 40-et, a férjével válnak, és nem csak egy, de már három gyerek édesanyja, akikről semmit nem tud az ég világon, és nem is emlékszik rájuk, vagy bármire velük kapcsolatban, az elmúlt évtizedből. Szép kis rajtkocka, nemde? Nem irigyeltem Alice-t, szinte feldolgozhatatlan változásokkal kellett szembesüljön a fejsérülése után. A családjában is akadtak merész új fordulatok (Roger és a salsa :D), és szomorú epizódokat is meg kellett ismerjen, amikor húga életéről érdeklődik. Ami azonban abszolút meglepő számára, hogy teljesen más személyiség lett ebben a 10 évben. Magára sem ismer... szigorú rendszer és rendszabályok szerint él, lefogyott, imád sportolni, futni, ellentmondást nem tűrő hangnemet tud megütni, aktívan részt vesz mindenféle rendezvényen, sőt épp Guiness-rekord kísérletet készül megdönteni a következő hétvégén egy csapat másik anyukával. :O Szuper-Alice lett? Akkor vajon mégis miért viselkedik vele olyan ellenségesen Nick? Mi lett régi barátnőjével, Sophie-val? Miért romlott meg a kapcsolata a húgával? Még a kedves szomszéd néni is csúnyán néz rá, és nem integet vissza... Ki az a Gina, akiről mindenki sajnálkozva beszél, de neki semmi emlékképe róla? De ami a legfőbb: mégis hogy juthattak el Nick-kel a válásig, ha olyan boldogok voltak, és látszólag mindenük megvan, amire 10 évvel ezelőtt vágytak?

Borítók (a montázst a canva.com-on készítettem).

A magyar kiadás.

A stílus remek volt, gördülékeny, szórakoztató. Elizabeth pszichológusának írt "házi feladatai" és Frannie dédnagyi (!) blogbejegyzései (oltári az öreglány! :D) tarkították és tették még színesebbé a fejezeteket. Alice-t nagyon megkedveltem, és együttéreztem vele. Szerintem nem is lehetett volna jobban leírni, ami lezajlott benne, és ahogy az egyes információmorzsákat fogadta, valamint a változást próbálta értékelni. Szimpatikusabb volt a régi Alice, és úgy örültem, hogy nem próbált belebújni az új Alice szerepbe, hanem az emlékek lassú visszatérése után is megőrzött valamit abból a naiv kedvességéből, ami régebben jellemezte. :) Kedveltem Elizabeth-et is, akinek brutálisan nehéz sorsot szánt az élet (vagyis a szerző, tudom, tudom, de úgy beleéltem magam! :)), és nagyon drukkoltam neki. :) 

Ez az egyik legjobb borító szerintem,
a színes lakkos körmökkel (van
jelentősége).

Cukik voltak a gyerekek, és a viszonyulásuk az amnéziás anyukájukhoz (haha, a kis trükkök, kijátszások :D), és vica versa, Alice viszonyulása a gyerekekhez, akiket mindennél jobban kellene ismernie, mégis idegenek és teljesen ismeretlen, rázós terep voltak számára. 

Észrevétlenül mesélt sokat a szerző az emberi lélekről, a kapcsolatainkról, motivációról, az idő múlásáról. Volt mélység a könnyed felszín alatt, és volt bőven tragikus esemény is, ami megnehezítette a szereplők életét - pont ahogy az lenni szokott a való életben is. 

A könyv végének életszerűségéről, a döntések helyességéről lehetne persze vitázni, elmélkedni. Nekem végső soron tetszett ez a lezárás, de el tudtam volna fogadni a B verziót is. Így is, úgy is zajosan és mozgalmasan folytatódott az életük... és persze kiszámíthatatlanul, szuper-Alice ide vagy oda. :)

Értékelés: 10/10 Kedves könyv a változásokról, az életről: örömökkel, bánatokkal, váratlan fordulatokkal együtt. Tudott meglepetéseket okozni, nem közhelyes. Kíváncsi vagyok Liane Moriarty másik könyveire is (a Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok) főleg érdekel, abból sorozat is készült már, de előbb olvasni szeretném).

U.i.: Hogyhogy mindig az Alice-ek a feledékenyek? :) A Still Alice szereplője is ezt a nevet kapta... (igaz ott Alzheimerről van szó, nem amnéziáról)

Ez a második könyv, amit elolvastam idén a várólista csökkentő listáról. :)