Csernus Imre - Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
Istenem, de jó, hogy vége, hogy nincs több lap - ez volt az első gondolatom, de már a közepétől gyorsolvasva próbáltam pörgetni, keresve a velejét, az értelmesebb részeit, és azt, ahol a szokásos Csernust kaphatom, kicsit mindig más nézőpontból, mindig valami kis új apróságra rávilágítva... De csalódnom kellett. Csalódott vagyok, hogy ezt könyvként kiadta a kezéből, és csalódott vagyok az emberben is egy kicsit, mert amit magáról mesélt az sem volt ebben a pár fejezetben szimpatikus. Tönkrement a kapcsolata, amiben nem látta pont azokat a tipikus hibákat, amiről osztja az észt? És úgy mellékesen félrekefélt? :D Hát ez nem esett jól, csúnya karcolásokat ejtett a róla kialakult idealizált képen, ami a fejemben élt, szóval ezt a könyvet igyekszem majd nagyon gyorsan elfelejteni. Emberből van persze, meg hibázik, meg tanul a hibáiból, oké, de mégis úgy éreztem, ezt kár volt kiteregetnie, főleg ennyire röviden és pőrén.
A könyv az Élet- és ételérzések alcímet kapta, és emiatt egy jó kis gasztro-utazásra is számítottam. Nos, néhol valóban csorgott a nyálam, de mégis elég haszontalannak éreztem ezt az egész koncepciót, sőt hibásnak. Ti élvezitek azt, amikor valaki beszélgetés közben elmond full egy-egy receptet? Engem ki lehet vele kergetni a világból... Teljes oldalnyi receptek is be vannak szúrkodva, amiket megvallom őszintén az első három után úgy ugrottam át, mint a sicc. Most konfitálásról akarok én olvasni, vagy imádott dokim pszichologizálásáról? Utóbbiról akartam volna, de ebből vajmi kevés volt sajnos.
Nagy hibája a könyvnek ez az irtózatos lusta, lapos, végtelenül unalmas egymással bratyizás, amit előadnak itt ezek a férfiemberek... Meggárgyulok a beceneveiktől is, irritál ez az egész Pampi, Csuti, brrr, nem tudom, de kiráz a hideg tőle. Párbeszédes forma, ami szinte mintha tényleg szerkesztetlenül került volna bele, úgy, ahogy egy-egy borozgatás, evés-ivás közben dumáltak. Most őszintén, mindannyiunkban lenne annyi önkritika szerintem: egy baráti beszélgetés minden sorának papírra vetett kivonata ugyan ki a kutyának lehet érdekes ilyen részletességgel? Még azoknak sem, akik a beszélgetés résztvevői voltak. Ezt átélni jó csak, megélni, abban a pillanatban.
Arról nem is beszélve, hogy én eddig azt hittem, nem idegesít a dőlt betűs szöveg, de rájöttem, ha egy, vagy netalántán két egész oldalnyit, illetve hosszú bekezdésnyi részeket kell dőlt betűsen olvasnom, azt nagyon nem komálom. Amikor nem Csernus beszél, vagy nem recept van, akkor mind dőlt betűs... -.-'
Az elején még elkezdtem jelölgetni benne, aláhúzogattam részeket, de az első 30-40 oldal után már szinte semmit nem találtam benne, ami erre lett volna érdemes. És azokat a szamárfülezett részeket nincs is kedvem kiírni sem, a könyv többi része ugyanis elrontotta a szájízem. Tapicskolás volt ez a langyos húslevesben. Becsületből fejeztem be, meg mert
várólista csökkentős volt...
Most egy darabig szerintem nem olvasok Csernust, utána majd gyógyítom sebeimet valamelyik remélhetőleg jobban sikerült könyvével (A nő - Csajsziknak, A férfi - Srácoknak).
10/3
Freudi, de a menü szó az első változatban, ahogy begépeltem, bizony 'menő' lett. ;) Ezzel az elírással is remekül jellemezhettem volna összefoglalóan a negyedik Harry Potter kötetből összeállított szuper menüsort, amit ismételten Zakkant bloggerina-kolleginával fogyasztottunk el a Könyvbár & Restaurantban. A november már negyedik éve Potteres hónap az étteremben, és természetesen tervezik végigvinni az egész sorozatot így, évente mindig egy kötetet bemutatva a történetre épülő ínycsiklandó fogásokkal. Aztán majd lehet folytatni a Legendás állatokkal is. ;)
Decemberben jártam utoljára a Könyvbár&Restaurantban, amikor is Zakkanttal A fiú, akit Karácsonynak hívnak menüsort kóstolgattuk végig, és tényleg feledhetetlen élményben volt részünk. Ilyen sok idő elteltével, már igazán ideje volt egy újabb látogatásnak. Hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be ezúttal hárman csajok, megízlelni a nemrég indult Az időutazó felesége menüt.
Februárban jártam utoljára a Könyvbár&Restaurantban, és sajnos nem maradtam hű az ígéretemhez, hogy ha kedvelt-kedvenc könyvemet "főzik meg", akkor mindenképp ellátogatok: kihagytam ugyanis Joanne Harris Szederborát... Reménykedem benne, hogy egyszer újra hozzák azt is, ismétlésként. Na de a fő-fő kedvenc, az újabb Harry Potter rész valóban nem maradhatott ki, és már hagyományból Zakkanttal együtt mentünk el végigenni a következő kötethez összeállított ínycsiklandó és szépséges ételeket. 
Az a helyzet, hogy rákaptam a Könyvbárra... Ezúttal egy barátnőmmel látogattunk el a Könyvbár & Restaurantba, aki szintén nagy krimirajongó, hozzám hasonlóan. Ha már Agatha Christie nagy klasszikusa a Gyilkosság az Orient Expresszen került terítékre, úgy éreztük ez lesz az igazán megfelelő alkalom számunkra. 
Budapesten csuda dolgok vannak! :) Például egy Könyvbár & Restaurant nevű étterem, ahol regényeket főznek meg. ;) Nem csalás, nem ámítás, kb. kéthetetnte egy-egy könyv van a porondon, vagyis a terítéken, aminek jellemzőit, jeleneteit, hangulatát próbálják kreatívan visszaadni a séfek a tányérokon. Már korábban is hallottam a helyről, tavaly ősszel meg is céloztam a Harry Potter és a bölcsek köve menüt, de végül úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni rá. 
Nem egy világmegváltó film, de épp elég, hogy jókedvre derít, hogy vannak benne finom ételek-italok, guszta gasztonómiai élmények, bloggerkedés, és persze az imádott Meryl Streep és Stanley Tucci! Meryl Streep fantasztikusan alakítja a langaléta, tagbaszakadt Julia Childot, aki mindenhonnan kilóg, de legfőképp az elegánsan apró francia asszonyok közül. Szimpatikus, hogy mennyire nem zavartatta magát soha emiatt, és szimpatikus az életigenlése is, a lelkesedése, a pozitív hozzáállása, amit nem von be cukormázzal, és ami olyan természetességgel árad belőle, hogy nem lehet mást tenni, csak csodálni. 
