Anya elszabadul

2019 és 2023 után ismét visszatértem Kelly Harmshoz, és nem csalódtam most sem. A The Overdue Life of Amy Byler már jó ideje a radaromon volt, idén feltettem a várólista csökkentős könyvek közé, és már év elején meg is hallgattam Audible-ről. 

Szerintem méltánytalanul mellőzött ez a könyve is a szerzőnek, de a magyar borítót elnézve nem is csoda, ha nem sokan figyeltek fel rá, fura lett a tipográfia, és nem hangsúlyozzák a könyves tartalmat sem, pedig a kötet címszereplője egy elcsigázott könyvtáros anyuka. Amyt három éve elhagyta a férje és azóta mindent egymaga old meg a két gyerekkel. Észre sem vette, mennyire szüksége lenne a pihenésre, és arra, hogy kiléphessen a robotpilóta üzemmódból és az anyálkodásból. A férje - akitől időközben elválni is elfelejtett - azonban egyszercsak újra felbukkan, és szeretne a gyerekekkel tölteni némi időt, mondjuk a nyári szünetből egy hetet. Az egy hétből aztán később több lesz, de már hét nap is elképzelhetetlenül csodásnak tűnik, amikor nem a mindennapi élet apró-cseprő dolgaival kell megküzdenie, hanem önmagával foglalkozhat, és lazíthat. Hóbortos barátnői révén egy teljes makeoverben is részt vehet, amit egyikőjük, Talia divatmagazinja le is dokumentál. A cikkek által igencsak felkapottá válik Amy és a #momspringa is, ahogy elnevezik ezt a bizonyos "anya elszabadul" hetet a  social media felületeken. :) 

A név egyébként az Amishok "rumspringa" kifejezésének átirata. A rumspringa az a szabad időszak a kamasz Amishok életében, amikor szabadjára engedik őket, hogy kipróbáljanak olyasmiket, amik a közösségben tiltottak. Majd eldönthetik, hogy aztán továbbra is a közösség tagjai akarnak-e lenni, vagy nem. 

Amy is fejest ugrik hát mindenféle olyan tevékenységbe, amire egy ideje nem volt lehetősége. Vakrandikat szerveznek neki, átalakítják a ruhatárát, frizuráját, megdesignolják a szemöldökét is. :) Sőt, még egy könyvtáros kongresszuson is részt vesz közben, ahol előadja egy ötletét az olvasás népszerűsítésére a fiatalok körében. Amikor először mérlegelte, hogy mit is kezdjen azzal a potya egy héttel, amiről szó volt a nyári szünet elején, és gyakorlatilag elsőre az jut eszébe, hogy tanulhatna valami újat, és hogy keres továbbképzést, hát felhorkantam. :D Anyám!! Évek óta nem pihentél, de a most adódó potya pihenés egy részét is elkonferenciázod?! Persze a döntés jó volt, a képzésen is találkozik érdekes emberekkel, és tényleg kikapcsoló számára ez a közeg; a könyvtáros projektje is beindulhat, és az egy hét anyaszabi is bőven megnyúlik aztán. 

A gyerekei persze hiányoznak neki, és ahogy belekóstol ebbe a nagy szabadságba, más életbe, hirtelen meg is ijed az egész helyzettől. Na meg a kis flörtnek induló dolog Daniellel nyár elején, kicsit komolyabbnak tetszik, semmint, hogy csak úgy lemondjon róla. Találnak-e majd valami megoldást, úgy, hogy mindkettőjüknek van gyerek is a képben, és hogy más városban élnek? 

Amyt egy vészhelyzet rántja ki aztán dilemmáiból, és a reality check sok mindenre jó lesz, talán helyre is tudják rakni a korábbi kérdéses dolgokat a családdal, és Daniellel is. 

Bár kissé felszínesnek tűnhet talán a makeover és a külsőségek miatt, azért bőven megtelik fontos tartalommal is a kötet, és remekül példázza, mennyire szüksége lenne minden anyának a #momspringákra. Amynek persze különösen, hiszen széltoló férje miatt évek óta egyedül boldogul mindennel, és szinte már nem is tudja, hogy kéne kikapcsolódni. Ez a nyár mindent megváltoztat, és jobbra fordít az életében. A kötet végén a vészhelyzetet éreztem csak egy kissé túlzónak, lehetett volna valami csekélyebb dolog is, ami követeli a figyelmét, nem ennyire életveszélyes krízis, és akkor nem fordul át melodramatikusba a zárás. 

Szerettem a karaktereket, nem egydimenziósak, és elég színes palettát festett belőlük Kelly Harms. A korábbi köteteiben is kedveltem a szereplőit. 

Szórakoztató olvasmány, jó témaválasztás; okosan, humorosan, érzékenyen tálalja az anyaság nehézségeit, a szabadság és felszabadultság varázsát, és az ezzel kapcsolatos bonyolult érzéseket is. 

Jó szívvel ajánlom igazából bárkinek, aki szereti az igényesen megírt, nem kaptafa chick-liteket, amiben nem csak a nyálrománc a fősodor, hanem vannak valódi dilemmák, érzelmek is. Pluszbónusz minden könyvmolynak a könyvtáros-könyves téma a könyvön belül, és persze az olvasásnépszerűsítés. :) 

The Devil Wears Prada - Revenge Wears Prada

Végre egyszer egy kicsit up-to-date vagyok, hiszen épp nemrég láthattunk teaser trailert a készülő The Devil Wears Prada 2 című filmből. :) Bár igaz, ami igaz, már egy ideje szerettem volna újrázni az első részt, a méltán híres Az ördög Pradát viselt, most mégis kifejezetten kapóra jött az újraolvasás. Ha már újra bevonódtam ebbe a világba, gyorsan kaptam is az alkalmon, és folytattam a sort A bosszú Pradát visellel. Ebben a posztban most minkét olvasmányról beszámolok. 

The Devil Wears Prada - Az ördög Pradát visel 

Számomra ez egy igazi "korszakos" könyv és film, nagy hatással volt rám annak idején, imádtam Anne Hathawayt és Meryl Streepet benne, és egy igazi real-life stílusváltásra is inspirált engem. A könyvön is nagyon jól szórakoztam, kedvencemmé vált,  Szóval hatott rám... akkor. Pergő, fordulatos, vicces történetként maradt meg az emlékeimben. Kicsit féltem, vajon időtálló maradt-e számomra, ugyanúgy élvezni fogom-e, mint egyetemistaként. 

Azt kell mondjam, hogy ennyi év után újrázva is megtaláltam benne, amiért annak idején nagyon megkedveltem, és újfent imádtam a csattanós kis végét! :) 

Ami meglepett, és kicsit furcsálltam, hogy igazából mennyire kevés is a tényleges cselekmény benne, valahogy több eseményre, történésre emlékeztem, pedig szinte csak 2-3 nagyobb dolog történik, meg a sok szívatás-ugráltatás Miranda részéről. A filmhez képest Nigel kevés szerephez jut, jól tették, hogy a vásznon kissé ő hangsúlyosabb. Stanley Tucci tökéletes választás volt. 

Forrás.

A sztoriban egyébként Andrea Sachs újságíróként szeretne érvényesülni, és a Runwaynál adódik egy lehetőség, amelyről mindenki úgy beszél, hogy mindenki ölni tudna érte - ő lehet Miranda Priestly asszisztense. Andy így kerül be a divatmacák közé, és lesz egy rendkívül alacsony rangú, folyton ugráltatott beosztott, akinek mindenre pattannia kell, amit csak Miranda elképzel, és akinek az újságíráshoz hozzá sem lehet makkanni. Néha olyan kevés információ alapján kell megpróbálnia eligazodni, hogy a feladat szinte lehetetlennek tűnik. De Mirandától kérdezni, pláne visszakérdezni valamire, az egyenesen szentségtörés lenne. A senior asszisztens Emily azért valamennyire a segítségére van Andynek, hiszen sokszor együtt ülnek a katyvaszban. 

Angol és magyar kiadások (igen, az a jobb alsó
borzalmas is ugyanez a könyv! :D)

Andy hamarosan rutinosan egyensúlyoz tálcányi Starbucks kávékat, pillanatok alatt intéz telefont a legnagyobb divatmogulokkal, megtanulja a kék árnyalatok közti különbségeket, percek alatt le- és átszervez repülőjegy foglalásokat, és még a frissen megjelent Harry Potter kötetet is megszerzi Miranda ikerlányainak, mielőtt az a boltokba megérkezne. Természetesen rögtön két példányban. Andyre ragad némi stílus a divatvilágból is, és a végtelen raktárakból rengeteg csinos és drága ruhára, cipőre és kiegészítőre is szert tesz. Kénytelen is változni ebben, hiszen egy 5 évvel ezelőtt vásárolt turis szoknya, meg a lapos cipői nem elfogadottak az irodában. Andy aztán annyit változik, és annyira neurotikus is lesz Mirandától (nem csoda), hogy már a barátja, Alex sem nagyon ismer rá. Vajon megmenthető így a kapcsolatuk? Egy év, ennyit kéne kibírni Miranda mellett egy jó ajánlólevél reményében, ám a párizsi utazás a kötetben nem várt fejleményeket hoz, és Andy döntéshelyzetbe kerül... 

Forrás.

Szeretem a szereplőket és a képtelen helyzeteket, és sokszor sajnáltam Andyt, ugyanakkor nem értettem annyira a motivációt, és azt a vágyat, hogy Miranda elismerje. Persze én is voltam fiatal, meg munkakezdő, és nem köptem szemen a főnököt, hanem tűrtem (mondjuk én sem sokkal többet az egy évnél :D), de a mai fejemmel az első képtelen kérést harsányan szemberöhögném. Nem is tudnék semmi corporate-ben dolgozni, pláne nem valakinek a főnöksége alatt, a bullshit-tűrő képességem pedig a béka feneke alá esett már néhány év munka után is. :) 

A végkifejletnek nagyon örültem, igazán jó odavágás és faképnél hagyás lett belőle. Mondjuk még jobban örültem volna, hogyha mindez teljesen belső indíttatású, nem a barátnő bajával összefüggésben kerül kicsit a külső körülmények nyomása alá Andy. 

Összességében kellemes kikapcsolódás, üdítő élmény volt, és élveztem visszacsöppenni ebbe a világba. 

Forrás.

Jó lenne újranézni a filmet is! 

Revenge Wears Prada - A bosszú Pradát visel

A bosszú Pradát visel egy évtizeddel később játszódik, mint az első kötet. Andy épp lázasan készül a saját esküvőjére. A Runwaytól való viharos runaway után (haha see what I did there), blogírásba kezdett, majd nem sokkal később újra összehozta a sors Emilyvel, akit Miranda kirúgott (!!!), és együtt belefognak egy esküvői magazinba. A magazin a Plunge névre hallgat, és igen sikeres lesz, az esküvői lapok közt a luxust, a sztárokat képviselve. A magazin létrehozásában Andy vőlegénye, későbbi férje, Max Harrison, a Harrison-médiabirodalom örököse is segített, és a sikerben még közvetve Miranda is benne van, hiszen a lányok lépten-nyomon elejtik a nevét a klienseknek... Valamit csak hozzon már a konyhára, hogy mennyit szenvedtek a rémuralma alatt. Andynek néha még mindig rémalmai vannak Miranda miatt. 

Az esküvő napján Andy birtokába jut néhány kellemetlen információ, és aztán újabb meglepetésre derül fény... A dolgok bonyolódnak, és közben a Plunge-ra szemet vet az Elias-Clarke, vagyis Miranda ismét képbe kerül az életükben. Miközben Andy élete 180 fokos fordulatot vesz, Emilyvel nem értenek együtt az Elias-Clarke businesst illetően, és ráadásul még Alex is fel-felbukkan a kanyarban... 

Az események sűrűsödnek, és a végefelé bizony igencsak összecsapnak a hullámok Andy feje felett. 

!!!Spoilerek!!!

A magyar kiadás.

Az egykori rivális Emilyvel való összebarátkozást, a közös vállalkozást kedveltem, ugyanakkor nem igazán értem, vajon miért pont egy esküvői magazin lett a projekt? Felszínesnek tűnik, és egy Runway-szerű irányba ment el, holott korábban a komolyabb újságírás volt a cél - hiszen ennek érdekében tűrt Andy Miranda rabigájában is. Max egyáltalán nem szimpatikus, illetve nekem nem tetszett, mennyire nem is volt jelentősége az esküvő napján kiderült dolgoknak, vajon volt-e valami hűtlenség ott, vagy hogy nem beszélték meg ezt jobban. Az anyós levele sem pendített meg sok mindent. 

Az Elias-Clarke féle felvásárlás, amivel a szeretett magazinjuk kvázi beolvadna Miranda alá, és Miranda lenne a főnökük, egy egészen elvetemült ötlet, nem is értem egyébként, ennek mi értelme van, ha a magazin amúgy megy szépen a lányok irányítása alatt. Egy évig ott kéne még dolgozniuk, és aztán annyi? Hagyják az egészet? Nem tudtam megérteni ennek a lényegét, azon kívül, hogy esetleg anyagilag jövedelmező lehet a kivásárlás, mire jó veszni hagyni, amit kitaláltak? 

A legnevetségesebb azonban az volt, hogy ez volt az egyetlen igazi konfliktus a könyvben, erre alapozták az egész cselekményt, és semmi másról nincs szó, mint hogy hogyan halogatja Andy a megbeszélést erről Emilyvel. Teljesen világos, hogy Emily akarja a dolgot, Andy meg nem, de Andy valahogy nem képes ezt kerek-perec megmondani HÓ-NA-PO-KON át. Milyen végtelenül hülye kifogás az az üzleti világban, hogy bocs, most terhes vagyok, addig nem ejtünk szót erről az üzletről, amíg meg nem szültem. :D :D WTAF? Az pedig, hogy bár elejtik a könyv elején, mégsem üt szöget Andy fejében, hogy hát hello, másnak is van részesedése a cégben, ergo más is hozhat döntést Andy feje felett, főleg, amíg ő a babázással van elfoglalva, hát... Nem mellékesen NYILVÁN egyáltalán nem lett volna szabad belemenni abba, hogy ne Andynek legyen tulajdonosi többsége a cégben... Üzleti életben nincs bariság, meg egyenlőségjelek... A férj árulása megbocsáthatatlan, de legalább Andy is abszolút így gondolja, és nincs semmi hezitálás, ez válóok. Megint a végére érik meg benne minden, viszont így picit az egyensúly is megborul a könyvben, mert aztán még az epilógusba belezsúfolnak egy egy évvel későbbi happy endet is neki. 

Mondjuk azt nem tudom, minek kellett feltétlenül anyává is tenni, igazán ráért volna a dolog, nem ennyi évet felölelni az elején, inkább gyermektelenül hagyni őket Max-szel, és aztán rátalálhatott volna erre a szerepre Alex mellett is, mennyivel kellemesebb végkifejlet lett volna... Egyébként a gyerekes részek megint végtelenül idegesítettek, az akármekkora kisgyereket otthagyja az akárkivel, meg lerakja a játszószőnyegre, és kééész. :D Ilyen kellék-gyerekek b+ nem léteznek! 

Szemöldökemelős volt az is, hogy Miranda szereti a terhes nőket, meg a gyerekeket, milyen f*szság ez, Miranda senkivel sem kedves érdek nélkül, és senkit sem szeret, pont. Az érdekembersége persze újra kiviláglik, de akkor is felesleges volt  megpróbálni árnyalni a személyiségét olyan dolgokkal, amik hiteltelenek.

!!!Spoilerek vége!!!

Forrás.

Szóval a visszatérés jó volt ugyan ebbe a világba, de a konfliktus kissé mondvacsinált, és rétestészta-szerűen az egész könyvön végighúzódik, más alig kap szerepet. Kevés volt a spiritusz, gyengébb kötet, Miranda is sokszor karakteridegen, az egésznek pedig igazából semmi értelme. Kíváncsi vagyok, az új film mennyire követi majd a könyv cselekményét.

Az első kötetet abszolút jó szívvel ajánlom, és ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, az is olvasható azért, de több hibája van. Van egy harmadik kötet is, a When Life Gives You Lululemons (magyarul A feleségek), ami egy Emily spinoff, de nem igazán győzött meg a fülszövege, szóval én ezt már kihagyom. 

Érdekes szavak, kifejezések: 

• roman á clef: francia kifejezés, tükörfordítása "regény kulccsal", valós eseményeken alapuló történetet, regényt jelent. A Revenge... végén jön elő, amikor is Andy azt fontolgatja ír egy regényt a Mirandás dolgokról (ami nyilván aDevil Wears Prada lenne/lesz). :) 

Paprikás dinnye

Marian Keyes: Watermelon

Már egy ideje szerettem volna Marian Keyes-től olvasni, így aztán lecsaptam a lehetőségre, amikor az Audible egy bizonyos időre ingyenesen hozzáférhetővé tette az előfizetésemben Watermelon című könyvét a szerzőnek, ami a Walsh Family sorozat első része. 

Nos, maradjunk annyiban, hogy legalább nem kellett fizetnem érte. Pedig jól indult, tetszett az ír akcentus, a kezdő oldalak néhány jól irányzott poénja, és a sajnálnivaló helyzet, amibe a főhősnő kerül rögtön a legelején. Claire-t elhagyja a férje, James, méghozzá abban a szent pillanatban, amikor megszületik a gyerekük. Kisétál az életükből anélkül, hogy megnézné az újszülöttet. Claire ezután elutazik a családjához, Dublinba, hogy ott leljen nyugtot, és persze némi támogatást. James-t egy darabig mintha a föld nyelte volna el, de addig is megjelenik egy másik pasas, meg persze ott van Claire hóbortos családja is. Jaaa, meg a gyerek. A gyerek, akinek neve sincs egy darabig. Meg aki amúgy is egy játékbaba, egy kellék ebben az egész sótlan kálváriában, amit több mint 500 oldalon keresztül zongoráznak le. 

Őrület, hogy az anyaságnak micsoda torzított formája került ebbe a regénybe, totálisan hiteltelen az egész. Kétnapos gyerekkel repülőre ül. Ez a gyerek soha nem sír, soha nem nyűgös, nincs semmi baja, akárkivel elvan, naphosszat is. Nem gond neki, hogy nem szoptatják, csupán csak döntési kedv miatt, cumisüveggel a szájában született bizonyára. Nem gond neki, ha LERAKJÁK, mert ő csak alszik ugye, meg eszik, néhanééééha valaki átpelenkázza. Szó sincs ugye egy valóságos csecsemős körforgásról, amikor egyfolytában csak eteted-altatod-pelenkázod és ringatod a gyereket, NAPOKIG BASZDMEG. ILYEN egy csecsemővel. Nem olyan, hogy beszélgetsz, meg vodkázgatsz, meg randizgatsz, edzőtermezgetsz pár órát, vagy ha magaddal viszed a gyereket órákig tartó programokra including kávézás és vásárolgatás és neki közben ezzel egy pillanatra sincs semmi problémája?! Na többek között ezért, és az ehhez hasonlókért van mindenkinek egy hülye rózsaszín köd a fejében a gyerekezésről. Claire életvitelében semmi változást nem hozott az, hogy gyereke lett, és ez szépen szólva is nonszensz. 

Annak "örülök", hogy azért némi szülés utáni depresszió befigyelt az elején, de őszintén, fájt volna Keyes-nek egy kicsit reálisabban tálalni a dolgokat? Persze nem tudja, mert fingja nincs róla. De akkor is, a szerzői szabadság is megengedte volna, főleg, ha amúgy sem történik semmi, hogy mondjuk ne adj' Isten csak pár hét múlva utaznak el repülőn, addig segítsen ki néhány jó barátnő.. Vagy urambocsá' csak a 6 hetes kontrollon túl, mert úgy látszik neki aztán mindegy végülis, hogy egy másik országban van-e a köv. orvosi vizsgálata neki is meg a gyereknek is, ámen! :D (Most jut eszembe, hogy a gyerek papírjai nélkül is hogy a francba utazott el vele bárhová? :D) Az orvostól meg ne a szépfiúka ágyába vezessen már az első út, könyörgöm! Mennyivel elfogadhatóbb lett volna, ha egy kicsit hagyja a kilábalásban, a "semmiben", a gyerekkel való összeszokásban névlegesen pár hónapot, és nem ugrasztja bele rögtön utazásba, kapcsolatba, semmibe. 

A szuperpasas is lehetett volna hihetőbbre írva, mert ilyen Adam a világon nincs persze, mint a könyvben.

Volt némi önirónia az elbeszélő hangjában, és a szituáció amibe került, abszolút kedvelhetővé, sajnálatra méltóvá tehetné a szemünkben, de teljesen következetlen volt a viselkedése. Egyszer úgy gondoltam értelmes, és talpraesett, és mindent jól gondol, aztán meg egy naiv hülye liba volt (az esetek többségében). Mégis mi értelme volt a közte és James közötti csatározásnak egyébként? Cselekmény szempontjából ez egy rossz vicc volt (és  mégis ennyi volt a könyv második felének cselekménye :D), miért akart volna beletörődni abba, hogy visszamenjen ehhez a nárcisztikus seggfejhez, aki konkrétan a szülés utáni első percben elment világgá? Mi volt ebben a dilemma, annak fényében pláne, hogy James csakis őt szidta, de azért HAJLANDÓ lett volna visszafogadni, ha Claire megváltozik. :D  

Lapos, és felettébb idegesítő történet. A konfliktus mondvacsinált. De egy jó része másutt is gyermeteg, átgondolatlan - nincs meg Adam, a szépfiú telefonszáma, talán kérd el a húgodtól, aki tudja?? Az ilyen kisebb logikai bicsaklások is fájdalmasak. 

Sok a töltelék és az erőltetett jópofáskodás a könyvben. Az egész hóbortos család inkább erősen diszfunkcionális. Anyád ellenzi, hogy főzz valami finomat, mert majd utána elvárná a család tőle is? A zugivás az csak fun? Az egyik húg a vizsgáztatóival fekszik le, csak így sikerülnek a vizsgái, és hát "ez ilyen"? Ja hogy ez mind csak jópofa? Oké, akkor a jópofaméterem elromlott. :D Humor egy szikrányi sem maradt a végére benne. 

Brrr megint elment a kedvem egy időre a könnyed-romantikusnak címkézett silányságtól. Öreg vagyok én már ilyen hülye tyúkokról olvasni. :P 

Sophie Kinsella: The Undomestic Goddess

Visszakerestem, hogy mikor is olvastam utoljára Kinsellát, és megdöbbentem: 2017-ben, egy akkori, friss megjelenést olvastam tőle, és visszaolvasgatva, volt azért pár csalódás. Viszont most egy régebbi darabot vettem elő tőle, és úgy tűnik a korábbi írásai jobban bejönnek nekem (pl. a Can You Keep a Secret?-et és a Remember Me?-t is nagyon kedveltem, és ezek is a 2000-es évek elején íródtak még, ahogy a The Undomestic Goddess. 

Botrányosan csúf borítóval 2007-ben megjelent a Kelly Kiadónál magyarul is ez a kötet, Kétbalkezes istennő címen (ld. lejjebb).

Ez a regény is csekélyke 15 évet várt, amióta megvettem magamnak, de most végre beválogattam a vcs-be, és megismerkedtem vele. Nagyon örülök, hogy nem szabadultam meg ettől a régebbi zsákmánytól a korábbi kisebb-nagyobb csalódások okán, és újra bizalmat szavaztam Kinsellának, ugyanis egy roppant szórakoztató chick-litet olvashattam.

A sztoriban Samantha Sweeting sikeres és elfoglalt ügyvédnő (bár sokkal inkább űzött vad), épp az előléptetése küszöbén áll, sőt meg is kapja azt, amikor is kiderül, óriásit hibázott, ami egy nagy ügyfélnek most sokmillióba fáj. Samantha zavarában egyszerűen buszra száll és kiköt a semmi közepén, becsenget egy házba, a Geiger házaspárhoz, akik pedig azt hiszik, az új házvezetőnő jelentkezik náluk munkára. Micsoda szituáció! A félreértésből persze bonyodalom lesz, ahogy Samantha tényleg beleáll a szerepbe. A londoni sztárügyvéd kötényt köt, wc-t pucol, és ezüstöt fényesít... Ha értene is bármi ilyesmihez, az sokat segítene, de még egy tojást sem tud megfőzni, a mosógép beindításáról ne is beszéljünk! Így aztán először csak botladozásain nevethetünk, és szurkolhatunk, hogy megússzon egy-egy nehezebb próbatételt valahogy. A szerencse eleinte mellette áll, azonban a kertész, Nathaniel előtt hamar lebukik, hogy mégsem egy világhíres séf tanítványa, és fikarcnyit sem ért még a vasaláshoz sem... De ez talán nem is olyan nagy baj, Nathanielben ugyanis szövetségesre lel.

Hamarosan vendég is érkezik Geigerékhez, Melissa, az unokahúg, aki ráadásul épp ügyvédnek tanul, és a Carter Spinkhez szeretne majd menni dolgozni, pont ahonnan Samanthát kirúgták... Különféle kacagtató, keserédes, vagy épp kemény helyzet után Samanthát hamarosan utoléri, ami elől elmenekült, de talán valahogy ki tudja gabalyítani az életét. Vagy átfordítani? ;)

A magyar verzió...

Ah, tényleg roppant szórakoztató volt, nagyon élveztem olvasni a kis kalamajkákat a háztartással, az érdekes megoldásokat, amihez Samantha folyamodott (ételrendelés, bérvasaltatás :D), és már kezdettől tetszett a kapcsolatuk a kertésszel, éreztem a kémiát. A szerelmi szál nem volt túl nyálas, és talán egyedül a kis huzavona nem tetszett annyira a könyv vége felé, inkább jobb lett volna talán egy megingást csinálni csak, nem kettőt. Valószínűleg nem volt könnyű Kinsellának jól elvarrni a végét, és talán úgy gondolta kell egy plusz csavar?

Nyilván volt néhány kissé hihetetlen rész, pl. ha hétvégente tanulgatott főzni, és háztartást vezetni, akkor hogy prezentált egy-egy étel megtanulása után egy-egy egész heti menüt? Közben pedig még az összes egyéb háztartási munkával is tudott zsonglőrködni hirtelen? Illetve a londoni út során is voltak olyan apróságok, amiknek valószínűleg máshogy kellett volna történni, de annyira nem volt azért zavaró. 

“There’s no such thing as ruining your life. Life’s a pretty resilient thing, it turns out.”

Az üzenete jó volt a könyvnek, a lassításról, lelassulásról, hogy biztosan a karrier-e minden, és mi értelme a rohanásnak, állandó rendelkezésre állásnak, és a másoknak való megfelelésnek? Egyik kedvenc részem volt, amikor Samantha szembesül azzal, hogy milyen is az, amikor van szabadideje, és azt sem tudja mit kezdjen vele. A vánszorgó percek, a céltalan lazítás, az előtte elnyúló munkamentes hétvége - teljesen ismeretlen dolgok számára. A csodás vidék már csak bónusz az egészben, és tényleg én is úgy éreztem, ellazulok a történések közepette. 

Micsoda önámítás volt, amikor Samantha elhitte, vagy elhitette magával egy pillanatra is, hogy egyensúlyban tudná tartani a régi és az új életét... A corporate elvárások bizony fojtogatóak, a nap percre pontosan beosztva, a túlóra állandó, és egyáltalán nem biztos, hogy megéri feladni ezért mindent... Annak azért örültem, hogy Kettermanban volt némi hajlandóság meghallgatni Samanthát, és megmutatta az emberibb oldalát is, egy villanásra. 

Guy nekem borzasztóan ellenszenves volt már kezdettől, reméltem, hogy a szerző sem teszi majd esetleg vonzóbbá valamivel, nehogy Sam elkezdjen vágyakozni rá, és egy bolond szerelmi háromszög alakuljon ki. 

Összességében humoros és üdítő nyári olvasmány volt, könnyed, de nem butyuta, igazi agykikapcs. Ajánlom!

Elle Cosimano: Finlay Donovan Digs Her Own Grave

Már meg is érkezett az új Finlay Donovan kötet, és mivel  nyáron olvastam (hallgattam) az előzőt, úgy döntöttem, hogy nem újrázok a folytatás előtt. Egyébként is találtam egy jó kis >recap< oldalt az eddigi összes Finlay-hez, amit nektek is ajánlok, ha felfrissítenétek az emlékezeteteket folytatás előtt. Természetesen spoileresek az összefoglalók, szóval csak óvatosan az előreolvasgatással! :)

Az emlékeim persze megint egy kicsit megkoptak az előző kötetről, pedig a végén igencsak merész dolgok történtek. A recap elolvasása és ahogy Elle Cosimano visszavezet a szereplői közé, azonban elegendőnek bizonyult újraolvasás nélkül is, hogy hamar bele tudjak helyezkedni Fin és Vero következő kalandjába. Ezúttal Mrs. Haggerty is központi szerepet kap, sőt be is költözik Finlay-hez egy időre, és persze ott vannak a gyerekek, Delia és Zach, apró-cseprő ügyei, meg Stephen és Nick.. Még Julian is felbukkan újra! 

Sajnos ezt csak SPOILER felirattal tudom idebiggyeszteni, de IMÁDTAM Mrs. Haggerty-t, hát belevaló egy nőci ez a vén tyúk, meg kell hagyni, és végre valaki foglalkozott is érdemben Finlay gyerekeivel, mert Finlay meg Vero gyakorlatilag csak ide-oda furikázza és pattintja őket, meg kb kibontanak nekik valami zacskós kaját és lerakják őket a tv elé... Na Mrs Haggerty megoldja az otthoni oktatástól kezdve a szobatisztaságig Finlay minden problémáját, és rendbe kapja kissé a gyerekeket. Amúgy örülnék, ha már tényleg elhagyná a narratíva a diaper bageket és a hasonlókat, szóval Zach szobatisztulása valódi hipp-hipp hurrá. :D  Mrs. Haggerty rulez! És akkor még az egyéb, könyvklub mögé bújtatott titkairól nem is beszéltünk! ;) SPOILER VÉGE! 

Élveztem ezt az epizódot is, hozza a megszokott humort és helyzetkomikumot, de lassabban építkezik, kicsit átvezetésnek érződik, valahogy kevesebb benne a dráma, és könnyebben megoldódik minden. Nem kellett úgy igazán izgulni a szereplőkért úgy érzem, még a hűtőládás etapban sem aggódtam igazán. Egy kicsit az az érzésem támadt olvasás közben, hogy ez egy töltelékkötet, és az ilyesmi inkább a második részekre szokott jellemző lenni. Ennek ellenére azért abszolút megérte elolvasni, nagyon kellemesen érzem magam Finlay-ékkel mindig, és érdekel a szereplők sorsa. Azt viszont lehet érezni, hogy a főgonoszos szálat mivel lezárták, nehezebb innen tovább indulni. Persze most is több minden maradt elvarratlanul, és cliffhanger a vége, ahogy azt már megszokhattuk. :) 

Kevesebb dolog történik, a regény feléig úgy éreztem szinte alig valami, de azért közben Cosimano szépen alakította a karakterek közti dinamikát is, ami szintén fontos rész. Legjobban az tetszett, ahogy Finlay és Nick kapcsolata fejlődik. 

Szórakoztató, kellemes Finlay Donovan, még ha kicsit takaréklángon égő epizód is. 

Várom a következő részt! 

Elle Cosimano: Finlay Donovan Rolls the Dice

A nagy Finlay Donovan újraolvasási projekt után gyorsan folytattam is a sort az új epizóddal, ami azóta magyarul is megjelent Finlay Donovan mindent kockára tesz címen, benne a Verós novellával!

Finlay és Vero ezúttal Atlantic Citybe mennek, többek közt az Aston Martin nyomában, és bár a fejüket is szeretnék kiszellőztetni, az egész díszes családi kompánia csatlakozik hozzájuk az útra: Finlay anyja, Steven és a gyerekek is...  

Szerintem ez a kötet sokban hasonlított az első részre hangulat, lekerekítettség és humor szempontjából. Bár az elején tényleg van egy kis összevissza rohangálás, és fejetlenség, de aztán odacsapnak a lányok – és mások is. Abszolút megüti az első rész színvonalát, ami szerintem a legjobb az eddigiek közül, és a történik benne néhány igen merész dolog is a vége felé! 

Bejött a sztori is, és tetszik a cliffhanger, várom a következőt! 

És mivel a zizi, szétesett fejemmel nem írtam egy fia jegyzetet sem, igazából ennél több és jobb nem lesz ez a poszt sajnos, mert a felét már el is felejtettem a könyvnek. :') (De azért higgyétek el, jó!  :D)

Talán ezúttal majd az újraolvasásnál sikeredik egy részletesebb ajánlóposzt róla, mert úgy tervezem, hogy újrázom ezt az egyet a következő rész előtt. 

Finlay Donovan 1-3 újraolvasás

Idén márciusban jelent meg Elle Cosimano Finlay Donovan sorozatának negyedik része - a Finlay Donovan Rolls the Dice -, és a férjem rögtön el is olvasta, de én valahogy úgy éreztem, nem emlékszem rendesen a történetre, és inkább talán újra kéne olvasni az előző epizódokat.

Mivel ez a tavasz eléggé betett nekem, több szempontból is, úgy döntöttem, miért is ne folytathatnám a sort komfortkönyvekkel, újraolvasásokkal, krimikkel, és bármivel, ami tényleg kikapcsol. Szóval újráztam a Finlay Donovaneket. ;)

Ebben a posztban csak néhány gondolatot fogok megosztani az újraolvasásokkal kapcsolatban - mire nem emlékeztem, milyen élmény volt, de ide beteszem az eredeti, első olvasáskor készült könyvajánlók linkjét is:

- Finlay Donovan is Killing It (FD ölni tudna)

- Finlay Donovan Knocks 'Em Dead (FD mindent visz)

- Finlay Donovan Jumps the Gun (FD bedobja magát)

- Veronica Ruiz Breaks the Bank (rövid előzménytörténet Veróról)

Finlay Donovan is Killing It - az első üdítően képtelen kaland

Még mindig jó ez a kötet! Nem véletlenül kedveltem meg az elején annyira a sorozatot; az első kötet az, ami legjobban össze van rakva, és rengeteg meglepetést, humort tartogat. 

Nem emlékeztem, hogy ebben is elmeséli szőrmentén Cosimano Finlay és Vero első találkozását (ami a VR breaks the Bankben jobban ki van bontva). 

Meglepett a végén az utolsó gyilkosság, pedig valahol tudtam, hogy még az is hátravan, de mégis összezagyválódik néhány rész után, hogy melyikben mi is történik (nagy örök kivétel a HP, na ott nem fogom soha összekeverni melyikben is van a Trimágus Tusa, vagy Umbridge :D). 

Élvezettel merültem el a botcsinálta bérgyilkos párossal a maffia berkeiben, és változatlanul baromira tetszett az eleje, és a bár-jelenetek. 

Finlay Donovan Knocks 'em Dead - avagy hulla a hűtőben (is)

... szegény Carl, hát teljesen elfeledkeztem róla, főleg arról, hogy egy része valahogy náluk marad, és pláne, hogy előtte Vero még a mosógépbe is bepakolja hűteni. :O :D

Nagyon szuper volt, és merész, ahogy Finlay Katként ment be a börtönbe, ez is teljesen kiesett a fejemből már. Mondjuk kicsit furcsa, ahogy Nick elkapta, de ha már elkapta, miért hagyja telefonálni ügyvédi segítségért, amikor végülis kimosdatja valahogy, és el akarta engedni eleve... 

Néhány apró logikai bukfenc szemet szúrt, most így másodjára olvasva úgy éreztem, ennek a résznek nem annyira jó a felépítése, de azért szórakoztató volt persze. 

Finlay Donovan Jumps the Gun - avagy a civil rendőrakadémia

Érdekes, hogy rendre az első részre emlékszik az ember legjobban egy-egy sorozatból, és hiába, hogy ezt a harmadik részt csak tavaly februárban olvastam el, hát szinte semmi nem rémlett már. Közben beugrott egy-két dolog, de volt olyan csavar, ami újra meglepett. Határozottan úgy emlékeztem, több rendőrakadémiás feladat és verseny volt, ezt kicsit kevésnek találtam most. 

Mindhárom kötetet újrázva meghoztam a verdiktet: az első volt a legjobb!

Hogy az új, negyedik rész megugrotta-e azt a szintet? Következő posztomból megtudhatjátok! :D 

Három könnyed hangoskönyvről röviden

Néhány könnyedebb hangoskönyvet hallgattam decemberben, olyan szerzőktől, akiktől már olvastam korábban is: Kelly Harms, Tracy Rees és Elle Cosimano kerültek terítékre - és kerülnek most bele egy zanzaposztba. 

Forrás.

Kelly Harms: The Seven Day Switch

Kelly Harmstól 1999-ben, jesszus, dehogyis, 2019-ben (:"D) hallgattam meg egy ingyenesen elérhető rövidke novellát az Audible-ön (You Can Thank Me Later), és emlékszem, meglepődve tapasztaltam, hogy nem is rossz. Tetszettek a karakterek és a változatos események benne. Akkor eldöntöttem, el fogom olvasni valamelyik regényét is majd. Kicsit váratott magára a dolog, de decemberben meghallgattam a The Seven Day Switch című könyvét, ami magyarul is megjelent Bezzeg a másik élete címen. 

Ahogy az a címekből már sejthető, egy életcserés, testcserés könyvről van szó, amelyben a két főszereplő anyuka, Celeste és Wendy egy átsangriázott éjszaka után egyszercsak a másik bőrében ébred fel. Mi történhetett, és vajon hogy lehet ezt visszacsinálni? Addig, amíg valami megoldás kínálkozik, élni kell a másik életét, nevelni a gyerekeit, és úgy egyáltalán, helytállni otthon és a munkában, kinek mi. A két anyuka ugyanis nagyon különböző életvitelt folytat, minden szempontból. Celeste háztartásbeli, három gyerekkel, szuper törődő férjjel, és komoly elvekkel, legyen szó környezettudatosságról, meal-prepekről, vagy arról, hogy a gyerekek mennyire nem nézhetnek tévét, és milyen pontosan meg vannak határozva az otthoni feladataik. Wendy ehhez képest a junk food és korlátlan képernyőidő koronázatlan királynője, igazi karrierista nő, ún. productivity consultant (nem tudom ezt hogy kell jól lefordítani), ami kissé ironikus ebben a felállásban. Wendy teljes mértékben ura mindennek a munkában, és nők százainak ad tanácsokat a jó időbeosztást és feladatlistákat illetően. Aztán csak otthon nem marad ideje ebben következetesnek lenni, és a gyerekeivel töltött ideje elúszik, és elcsúszik rossz irányba, hiszen kedvezni akar nekik a sok "rendetlen" étellel és képernyőidővel, amikor végre velük van. 

Celeste Wendy testében vajon mennyit tud változtatni a két lustuló gyerek életvitelén, és motiváltságán? Az nem kérdés, hogy Wendy spájzpolcait seperc alatt át tudja rendezni, és remek rendszert alakít ki, de vajon mi van akkor, amikor egy rangos eseményen beszédet kell tartania Wendy helyett? 

Wendy is érdekes és nem-várt kalandoknak néz elébe Celeste-ként, miközben a külföldről rendelt csodaitalt várják, amiből a koktélt keverték, hogy az majd varázsütésre mindent visszacsináljon... 

A két túlhajszolt nő rengeteg új és értékes tapasztalatot szerez, és nekem tetszett ez a történet, a maga nemében teljesen rendben van, szórakoztató, ugyanakkor vannak benne komolyabb részek is. Néha kicsit túl convenient, ahogy meg van oldva egy-egy dolog, de ám legyen, el lehet nézni a hibáit. 

Nem lesz túl maradandó, de teljesen jó volt kikapcsolódásnak, fogok még Kelly Harmstól hallgatni (méghozzá az Amy Bylert!)

Tracy Rees: The Little Christmas House

Tracy Reestől a Hidden Secrets at the Little Village Church című könyvet olvastam, ami a Hopley Village sorozat első része, és magyarul A vidéki templom titkaiként jelent meg. A Hopley sorozat következő kötete ez a karácsonyi könyv, amit már a templomos olvasásakor kinéztem magamnak az ünnepek idejére (és ami nem jelent meg karácsonyra magyarul is, ami egy óriási kihagyott ziccer szerintem). A részek önállóan is olvashatóak, csak a helyszín azonos, és esetleg néhány mellékszereplőbe belefuthatunk, de semmi egyéb. 

A mesebeli Hopley télen talán még szebb és varázsosabb, és az ünnepekre készülődve Holly és Edward története bontakozik ki előttünk. Nyiiiilván ez egy romantikus sztori, amiben egymásnak van kitalálva a két fél, és mégis, szerencsére sikerült úgy megírni, úgy megoldani, hogy ne csöpögjön a nyáltól, és hihető jelenetek legyenek benne, empátiával megírva. Mindkettejüknek megvan a kissé terhelt háttér, hiszen Edwardot és a lányát Elizát otthagyta a feleség, hogy színészi ambícióit beteljesítse, Holly pedig épp azt emésztgeti, hogy nem lehet gyermeke, miközben az exe épp gyereket vár az új párjával... A mellékszereplők, apróbb történések, az iskolai színházi darabra való készülés is mind-mind jól el voltak találva, tényleg élveztem ezt a regényt - akárcsak a templomosat. :) Rees erőlködés nélkül tud olyat írni, ami kis cuki, nem tűnik sablonosnak, és nem is gejl. Ez utóbbi pedig azért egy karácsonyos könyvnél extrán nehéz! 

Valószínűleg nem lesz persze igazán maradandó élmény ez sem, de kategóriájában szuper, olvasmányos, és kicsit engem a Váratlan utazás hangulatára emlékeztet, csak persze modernebb időkkel. 

Elle Cosimano: Veronica Ruiz Breaks the Bank

Elle Cosimanót már nem kell bemutatnom, a Finlay Donovan sorozat itthon is méltán népszerű lett, és az Agave már ki is adta az eddig megjelent három kötetet. Amíg várunk a következő epizódra (Finlay Donovan Rolls the Dice), addig is találtam egy ilyen kis szösszenetet Veróról, ami 3,5. résznek van jelölve. Igazából egy előzménytörténet abból az időszakból, amikor Vero otthagyta a főiskolát, mert igaztalanul megvádolták némi hiányzó pénz miatt. Unokatestvérénél, Ramónnál lel menedékre, és persze itt van a színen Javi is... Vero munkát keres, elhelyezkedik egy bankban, ahol épp mindenféle kétes ügylet zajlik fű alatt, és nem tudják megfejteni, vajon ki sikkasztja a pénzt, és hogyan. Rengeteg érdekes mellékszereplő, egy kis mini-nyomozás, ami annak ellenére, hogy röviden van bemutatva és lezárva, pont elég csavaros és izgalmas. Végül pedig még Finlay is feltűnik a színen, és megtudhatjuk, hogy is kötöttek ki egymás mellett hőseink! ;) 

Korábbi Finlay posztok: 

1. Finlay Donovan is Killing It
2. Finlay Donovan Knocks 'Em Dead
3. Finlay Donovan Jumps the Gun

Hamarosan hozom még a Varázsalmanachról a posztot, az évösszegzőt, és az idei év első befejezett könyvéről is írni fogok - stay tuned! :) 

Emily Henry: Book Lovers

Esküszöm, nem direkt csinálom az ilyesmit, sőt, tényleg baromi régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és rajta volt az Audible kívánságlistámon is egy ideje, annyi jót hallottam ugyanis róla. Vártam és kíváncsi voltam rá nagyon. Mégis úgy alakult, hogy most közvetlenül a magyar megjelenés előtt kell elmondanom róla, hogy nekem ez szinte borzalmas volt. (Bocs, Niki!)

Rendben, azért vegyük figyelembe, hogy alapjáraton nem kedvelem a romantikus irodalmat, és a chick-litet. Viszont van jópár ilyen témájú, műfajú könyv, ami igenis betalált nálam is, ezért aztán nyilván nem szüntetem be a terep felderítését. Azokban, amik tetszettek, mindig volt valami plusz: egy extra történetszál, remek karakterek, sok dráma és titok, valami régi tragédia, de witty párbeszédek minimum.

A Book Lovers nagyon jól indít, a Hallmarkos filmekre jellemző klisékből rak össze egy megkapó és vicces bevezetőt Emily Henry, ami tényleg szuperül sikerült. Utána viszont - számomra legalábbis - teljesen leült a történet. Viszonylag hamar kiderül, ki a love interest a főszereplő, Nora számára, de először nem történik semmi... Sőt, eltelik két év? Olvastam néhány értékelésben, hogy lassan indul be a regény, így aztán úgy voltam vele, akkor kivárok.

A sztoriról annyit, hogy Nora Stephens a húgával, Libbyvel, annak unszolására Sunshine Fallsba utazik, hogy eltöltsenek ott egy hónapot, mielőtt Libby újra a kisgyermekgondozás igájába hajtja a fejét. Szóval elutaznak erre a mesés kisvárosi helyszínre, a Nora által menedzselt sikerszerző, Dusty regényeinek központjába, és a terhes húg összeállít egy izgalmas listát is, amit ki kell pipálniuk a nyaralás alatt. Időközben persze rájön, néhány pontot ki kell húzni, vagy átírni a saját állapota miatt... A városkában persze Nora rögtön Charlie Lastrába botlik. A helyzet úgy alakul, hogy a vakáció alatt/helyett közösen kezdik szerkeszteni Dusty legújabb könyvét.

Elég agyzsibbasztó volt, hogy a főhős úgy gondolja a "pihenést", meg a hugával való kikapcsolódást, hogy igazából 8 órát dolgozik akkor is naponta. :D 

Ez a regényesnek beállított helyszín, a kalandos lista pipálgatása olyan jól hangzanak, mégis sikerül úgy megírni mindezt, hogy semmi izgalom nincs benne. És valamelyest önmaga paródiájává is válik, Hallmarkosan klisés lesz, pedig pont ezen humorizál az elején. 

Charlie Lastrával igazából nincs is mit felépíteni. A történet nem enemies to lovers, nem szerelem első látásra, de mégis kezdettől állandóan egymásra vannak kattanva a szereplők, ettől egy oltári nagy felizgulás az egész könyv. Meg kellett volna számolni hány "heaviness between my thighs" volt benne, jó ég... Már az első alkalommal heves csókcsata, többször majdnem lefekszenek egymással, aztán mégis megtartják a távolságot, mi a frászért? Hát felnőtt emberek ezek? Hogy lehet ilyen storyline-nal dolgozni? Mi ez a storyline egyáltalán, hiszen nincs mit alakítani közöttük... Nyílegyenes megoldások, mégis mondvacsinált kerülők következnek. És nincs konfliktus sem. A regény legnagyobb elmaradása minden szinten a konfliktus hiánya. Kedvelik, megértik egymást a szereplők? Igen! Kidől a sorból a szerkesztő, semmi gáz, ők megcsinálják! Lesz üresedés az álommelóra? Persze! SPOILEREK! Libby szarul lesz és kórházban kerül és... vashiány, hát komolyan, ennél jobbat nem tudtak kitalálni? Valamiért pedig már épp akartam izgulni. -.- Libby titokban ideköltözött már, és ezért az egész utazás? Nemár, ebben is mi a konfliktus? Kitalálja a szerző, hogy az, hogy jaj szegény Nora a várost szereti csak, blabla. 

Amit még nem értek amúgy, és úgysem tudom átérezni, az ez a fene nagy lojalitás Libby felé. Nehogymár a húgáért áldozzon fel mindig mindent. Ez nekem meredek testvérkapcsolatnak, és őszintén, kicsit jólesett a lelkemnek, hogy végülis Libby ezt telibe szarja és titkolózik, meg SF-ba költözik. Egyszerűen el lehetett volna úgy is kanyarítani, hogy jó, akkor Nora is, happy happy, kicsit Hallmarkos ez is, de miért ne? Csakhogy Emily Henry trademark stílusa az átellenes kézzel fül mögött vakarózás, így aztán nem ez történik. :D SPOILEREK VÉGE!

Azon kívül, hogy nincsenek igazi konfliktusok és hullámhegyek-hullámvölgyek a cselekményben, a legidegesítőbb a sok nyálas párbeszéd volt még Libby és Nora, de Nora és Charlie közt is. Jaj még ha nem is látod a csillagokat, ugyanazok a csillagok ragyognak majd felettünk és lehet együtt egyszerre nézünk majd fel az égre! Kliséhegyek. Plusz egymás popójának fényesre nyalása megy Charlie Lastrával: nincs veled semmi baj, így vagy tökéletes ahogy vagy! A két tökéletlen jól megnyugtatja egymást, csak ez párbeszédnek is kissé unalmas, pláne ha ismétlődik. Vagy ez lenne a "kedves évődés"? Mert én ezt nem bírom!

Nekem ez kevés volt egy jó sztorihoz, a vicces kellemesség elmaradt, és a remélt könyves-okos párbeszédekből is vajmi kevés jut, miközben alibi az egész cselekmény, és nincs semmi valódi íve. Harmatgyenge. 

Az egyébként kissé kiábrándító, ha tényleg a szerkesztők rántják így össze normálisra és jó szerkezetűre a regényeket, ahogy azt Dusty regényével kapcsolatban leírták... Na ebből bezzeg kevés volt, pedig ezek lettek volna a legjobb bookish bookos részek!

Nos, legalább virtuálisan felszabadult az a néhány kredit, amit gondolatban már Emily Henry többi könyvére költöttem el Audible-ön. (Bocs, Niki! ❤️)

Vince & Joy

Te ősidők óta a polcomon heverő kötet, te, hát a legjobbkor olvastalak el! :)

Nagyon jólesett a lelkemnek Lisa Jewell Vince & Joy című regénye, pont ez kellett: olvasmányos élettörténet drámákkal, szerelemmel, sorsszerűséggel. Jóféle chick-lit, ami hosszú éveken át követi a két címszereplő útját, míg végre újra találkoznak.

Korábban is nagyon jókat olvastam-hallottam erről a könyvről, hogy nem szokványos, és hogy nagyon kellemes, jól van megírva, és ezeket olyan jó első kézből is megtapasztalni, hogy igen, tényleg, én is így érzem! 

Könnyed és szórakoztató történet, ami kvázi az élet maga: barátságok, szerelmek, félreértések, kihagyott lehetőségek, véletlenek, apróbb és nagyobb frusztrációk, helyzetek, amikbe beleragadunk, meg amikből kitörünk... Mindenkinek van része hasonlókban. 

Az élet néha nagyon kacskaringós forgatókönyveket ír, biztos ti is több olyan történetet hallottatok már, hogy ha könyvlapokon, vagy filmen találkoztok vele, azt mondjátok, na ez már mégiscsak túlzás, és mégis megtörtént esetekről van szó. 

Vince-t és Joyt összeköti valami, ám mégis elsodródnak egymástól, nem sokkal azután, hogy ifjú szerelmük lángra lobban. Átevickélnek állásokon, kapcsolatokon, csalódásokon, és még közös macskájuk is lesz, tudtukon kívül :)), míg aztán végre újra egymás közelébe nem sodorja őket a sors, hogy persze a pillanat ismét csak ne legyen megfelelő... 

De a révbe érés biztos, csak várat magára kicsit, miközben zajlik az élet, jön néhány rossz döntés, hirtelen elhatározás, egy el nem mentett telefonszám... 

Min múlhat egy élet boldogsága vagy szomorúsága? Azon, hogy esett-e az eső éjjel, és hogy a szüleink mennyire őszinték velünk, vagy mi mennyire vagyunk őszinték a kapcsolatainkban?... Azon, hogy hová kószál el a macskánk, és hiszünk-e a tarot-mániás, spiri lakótársunknak? Vagy azon, hogy néha egyszerűen hallgatunk, ahelyett, hogy nemet mondanánk? Rébuszok, mégis talán érthető mire célzok. 

Sokrétű, izgalmasan megírt karakterek, életszagú fordulatok, nincs semmi túlzóan szentimentális benne. Sem Vince-nek, sem Joynak nincs egyszerű élete, és nagy kár, hogy így alakult, de igazából miért is ne lehetne új fejezetet nyitni ezután is? 

Nagyon-nagyon tetszett, hogy a könyv legvége nem egy The end, hanem egy The beginning. :) 

Kedvenc karakterem Joy volt, aki egyszerre intelligens, laza és jólelkű, abszolút üdítő színfolt a női karakterek palettáján. Igaz, hogy vannak megkérdőjelezhető döntései, de mással is előfordult már ilyen. George, meg a furaságai szerintem teljesen hihetően lettek előadva, és tényleg el tudom képzelni, hogy vannak ilyen emberek, mint ő, akik persze minden durcájuk után azt hiszik, hogy egy csinos ajándék mindent megold.

Vince-t is kedveltem, vicces volt ez a fogszabályzós műtétes háttér a sebhelyekkel, és a félszegség, pedig milyen jó pasi igazából. :)

A többi mellékalak is érdekes és színes társaság volt, Bellától Julián át Jessig. Mindenkinek összetett volt és emberi. Vince és Joy szülei is megértek egy-egy misét! 

Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyve jutott eszembe, bár az azt hiszem még egy fokkal jobban tetszett ennél, de Vince&Joy is egy fénylő kis szikra az idei olvasások közt, és nagyon kellemes élményként fogom őrizni. 

Tartalmas és üdítő chick-lit, gördülékeny írásmód, ötletes narráció, remek karakterek. Kell ennél több? 

Elle Cosimano: Finlay Donovan Jumps the Gun

Megérkezett a harmadik kötet is január végén Finlay Donovanből, és azt kell mondjam, nem untam meg, tudott újat mutatni, és most is élveztem a csodás páros, Finlay és Vero kalandjait. A Finlay Donovan Jumps the Gun nem lett töltelékkötet, nem veszített a lendületből és a humorból sem. Magyarul júniusban fog megjelenni ez a rész Finlay Donovan bedobja magát címen. 

Feliks Zhirov megbízásán kívül, hőseinknek Vero penzügyi helyzetével kapcsolatban is meg kell oldaniuk ezt-azt, nyilván van most is egy kézirat leadási határidő, és persze befigyel egy szerencsétlen baleset is, ami tovább növeli Finlay sorozatgyilkolászási számait. Elképesztő, hogy milyen helyzeteket teremt Elle Cosimano, ügyesen megoldva, hogy a rosszfiú a föld alatt végezze (vagy egy rakás autóroncs alatt jelen esetben), de a hősnők becsületén alig esik folt, nem gondolunk róluk rosszat továbbra sem, mert minden az események szerencsétlen együttállása folytán történik meg... Finlay és Vero nem gyilkosok, de mégis sikerül minden kellemetlen személyt sikeresen kiiktatniuk az útjukból.

Remekül szövi a szerző a szálakat, Finlay és Vero mindig ott lehetnek a sűrűjében, mindenre van adekvát magyarázat, de megvannak az apróbb-nagyobb elhallgatott részletek is - és mégis, azok nélkül is működőképes az alibijük, a helyzet tisztázása, a Nick-kel folytatott beszélgetésekbe sem csúszik hiba. Nem buknak le, nem lóg ki sehol a lóláb. Nem egyszerű ilyen profin elvarrni minden szálat egy bűntettekkel és orosz maffiózókkal terhelt krimiben, ahol szerelmi szálat is kell alakítani pont egy rendőrrel... Pláne nem egyszerű mindezt üdítően szórakoztató formában tenni. Ebben az epizódban az i-re a pontot egy kis civil rendőrakadémiázás teszi fel, ami páratlan terep a szereplőinknek, hogy kiderítsék, a rendőrség berkein belül van-e a tégla, aki EasyClean néven "tisztogatott". 

Nagyon tetszett a rendőrségen belüli nyomozás, és hogy közben részt vesznek a kiképzésen is, ahol mindenféle feladatot kell elvégezni, előadásokon részt venni stb.: fegyverhasználat, kémkedési módszerek... Külön poén volt, hogy Mrs. Haggardy, a kotnyeles szomszédasszony is tagja volt a csapatnak. :) 

Hogy legyen autóelkötés is, ebben az epizódban egy rendőrségi jármű kerül sorra, amivel titokban elhagyják a campus területét. ;) 

Egyedül az nem tetszik továbbra sem a sorozatban, hogy mennyire durván el vannak benne hanyagolva Finlay gyerekei. Ez nem zsonglőrködés az anyasággal,  a karrier meg a bérgyilkoskodás mellett... hiszen le se szarja őket. :D Vagy sosincsenek vele (ebben a részben is főleg Stevennel, meg Finlay anyjával vannak), vagy ha otthon vannak, akkor is Vero intéz mindent velük. És az egyik gyerek olyan kis pici porbafingó még, ezt így tökre nem lehet, hiteltelen...

De mindegy is, mert engem ebben a sztoriban pont annyira érdekelnek a gyerekek, mint Finlay-t, csak hát neki a sajátjai volnának ugye. :D

Várom a következő epizódot - meg kell tudnunk mi lesz az Aston Martinnal! ;)

Az első két részről itt írtam: 

- Finlay Donovan is Killing It (Finlay Donovan ölni tudna)

- Finlay Donovan Knocks 'Em Dead (Finlay Donovan mindent visz)

Elle Cosimano: Finlay Donovan Knocks 'Em Dead

Júliusban olvastam a Finlay Donovan első részét, és most látom csak, hogy mindkét kötetet egyformán 4-4 nap alatt sikerült "ledarálni", ami nálam jelen pillanatban elég jó teljesítménynek számít. :) Csak úgy száguldott a második rész is, ami egyébként villámgyorsan megjelent a Könyvfesztiválra magyarul is, Finlay Donovan mindent visz címmel az Agavénál.

A Finlay Donovan Knocks 'Em Dead szerencsére nem szenvedett "középső rész szindrómában" - egyáltalán nem ült le a sztori, szó sincs töltelékkötetről, nincsenek felesleges körök, hogy aztán valahogy ugyanoda lyukadjon ki az egész, ahol már az első rész végén is tartottunk. Nem kell félni az ehhez hasonló hibáktól. Finlay és Vero hozzák a formájukat. :) Előbbi ismét egy leadási határidő szorításában éli a mindennapjait - mert hát nem lehet folyton rosszfiúkat eltenni láb alól, néha be kell szolgáltatni egy-egy újabb kéziratot is... Meg hárítani bizonyos kedves rendőrök érdeklődését... Utóbbi pedig kordában tartja a háztartást, a gyerekeket, a könyvelést, a pénzügyeket... Vagy mégsem? Veróval kapcsolatban azt hiszem számíthatunk még néhány érdekes fordulatra, és ne aggódjatok, ez nem spoiler, csupán el lett hintve néhány dolog, ami még kibontásra vár, például rejtélyes múltbéli titkok. Reméltem és remélem továbbra is hogy nem fog megrendülni a bizalom Finlay és Vero közt, mert szuper párost alkotnak, ahogy azt az első részben is bizonyították már. 

Az első rész igen izgalmasnak ígérkező függővéggel zárult, ennek a kibontása, felgöngyölítése teszi ki a cselekmény jó részét. Finlay nyomozni kezd egy titkos női fórum tagjai után - ahol a férjére is vérdíjat tűztek ki-, sőt, megpróbál beépülni is. Ki lehet Fedup és Easyclean? Hogyan védheti meg Deliát és Zach-et, amikor Stevennel vannak, ha Stevenre potenciálisan épp egy profi bérgyilkos vadászik? És vajon mi okból akarja valaki likvidálni épp Stevent? Finlay persze szerencsétlenségére éppen rosszkor rossz helyen bukkan fel többször is, és akár gyanúba is keverheti magát...

Aztán újfent felbukkan a maffia is, és Feliks Zhirov, aki ugyan börtönben csücsül épp, de azért nem rest mozgatni a szálakat a háttérből, miközben minden követ megmozgat, hogy kiszabadulhasson... Finlay-ben emberére talál - izgalmas volt a közös jelenetük a börtönben, és nagyon intelligensen építette fel a szerző ezt a részt, nincs hiba. 

De akad más egyéb is: titkolózás, sportautó elkötés és száguldozás, egy fagyasztóláda és hajmeresztő tartalma, akció, akció hátán, és szerencsére ezek mellett a humor sem hiányzik. 

Nagyon csíptem Finlay anyját is ebben a részben, és kíváncsian várom a továbbiakat. ;)

Januárban érkezik - legalábbis eredetiben - a harmadik rész, a Finlay Donovan Jumps the Gun. Én biztosan olvasni fogom, tökéletes kikapcsolódás ez a sorozat. :) 

Susan M. Boyer: Lowcountry Boil

Akkor figyeltem fel erre a regényre, amikor tavaly a Könyvmolyképzőnél megjelent magyarul, Délvidéki pezsgés címmel. Aztán amikor idén bekerült az Audible-ben egy 1-et fizet, 2-t kap akcióba, akkor lecsaptam rá, miért is ne alapon. 

Sajnos nem vagyok elájulva, azt kell mondjam. Immár a második déli regény, ami csalódást okoz, A méhek titkos élete után. Abban legalább a hangulat megvolt. Itt nem is nagyon lehet érezni, hogy Dél-Karolinában vagyunk, úgy éreztem nem tudta megteremteni a miliőt, nem volt meg a kellemes kisvárosi feeling sem. A történet egy murder mystery sorozat első része, amiben Liz Talbot a főszereplő nyomozó. 

Az rendben van, hogy egy sorozatkezdő résznél sok mindent, és sok mindenkit kell bevezetni, és ezáltal érződik is, hogy ez az első rész, és még rengeteg minden fog történni a szereplők viszonyrendszerében, de azért általában azt illik megugrani, hogy a kedves olvasó ne fulladjon bele egy névtengerbe, amit ráborítanak, mint egy adag rákot a fedélzetre a halászhálóból... -.- Borzasztó sok név jött szembe már az elején, és ciki vagy nem ciki, még a végére se tudtam, most akkor John, Macky és Robert kicsodák? Grace és Kate is csak valahol 70%nál került a helyére, hogy jaaa, ja ők azok értem, a ki kinek a kije. Ez biztos nem csak az én figyelmetlenségem volt. A karakterek nagy része sajnos elég érdektelen is, fakók, és bizony Liznek sincs valami sok személyisége. Azt meg meg kéne már szüntetni, hogy bizonyos állandóan mantrázott tevékenységével jellemeznek egy szereplőt... Attól, hogy mindig nála a Sig 9 pisztolya, és hogy mindig fertőtlenítgeti a kezét, még nem lesz személyisége, tulajdonságai, jelleme... Ez nem jellemzés, ez megmarad az iskolás fogalmazás szintjén.

A történetben rengeteg az akció, de valahogy mégis nagyon nehezen halad előre, toporog. Szerintem nevetséges az is, hogy Nate - Liz nyomozótársa - végig a reptérről próbál csak bejutni a cselekménybe, és a könyv végén ér csak oda... mondjuk róla valószínűleg a többi részben majd többet hallani - de engem annyira nem tudott megvenni a szerző stílusa és a sztori maga, hogy folytassam.

A paranormális szál elment, kicsit Bűbájos boszorkák utánérzésem volt tőle, egy olyasmi '90-es évekbeli sorozatot el tudnék képzelni ezzel a tartalommal. Egy korábban meghalt barátnő, Colleen szegődik Liz mellé, őrszellemkent, és segít neki lavírozni a kis sziget eseményei közt. 

Az akciódús jelenetek közül persze a legmozgalmasabb a finálé, mindenféle üldözéssel, de az én kedvenc részem a könyv közepe táján volt - most hogy belegondolok az egyetlen igazán jó jelenet :D -, amiben Merry, Kristen (Kirsten?) és öööö, az a pacák... Troy? Tray? Trevis? Affranc... szóval ők hárman keverednek vérfagylaló dolgokba, és mindennek Liz is tanúja lesz... (ez így talán azért nem spoiler). 

A megfejtés bonyolult, és sokrétű, egy másik szellemet is kb. visszahoz a sírból, de  mégse  valami izgalmas. Sok a részlet, sok a hát mögött vakarózás. Az mondjuk tetszett, hogy a szerelmi szál nem volt nagyon tolva, és inkább leépítette Liz a végén is a fazont. :D 

Nekem ez a mystery inkább fárasztó volt kissé, semmint érdekfeszítő. Valahol mondjuk örülök is, hogy nem bonyolódom bele a Romantic Escapes és a Finlay Donovan után egy újabb sorozatba. Liz Talbotból van már 10 rész is (angolul), szóval bizonyára a hiba az én készülékemben van, de ettől a délvidéki sztoritól én nem annyira pezsegtem fel.