 |
| Apró illusztrációk is vannak ebben a kiadásban. |
Régi adósságom volt már ez a Picoult-kötet, amibe valamikor tavaly (?) bele is kaptam, de félretettem. Most újra elővettem, és némileg az
állatos témához való visszatérés jegyében, elolvastam.
Luke Warren és a lánya, Cara autóbalesetet szenvednek, amiből a lány egy komolyabb vállsérüléssel keveredik ki, az apa viszont agysérülést szenved, és kómába esik. Luke a farkasok szakértője, aki egyszer két évre ott is hagyta a családját, hogy egy falkával éljen együtt a vadonban. Házassága feleségével Georgie-val, visszatérése után elromlott és elváltak (no big surprise there). A nő új férje, Joe ügyvéd, és ikreik születtek.
Luke és Georgie nagyobbik gyermeke, Edward 6 évvel ezelőtt, egy vitát követően Thaiföldre költözött. A baleset hírére persze ő is hazaérkezik, és nem kis teher hárul rá, ő ugyanis az, akinek döntenie kéne, mi legyen az apjával, lekapcsolják-e a gépekről... Cara pár hónap híján még nincs 18 éves, de foggal-körömmel próbál küzdeni azért, hogy édesapját életben tartsák, a felépülés reményében, és hogy minderről ő hozhasson döntést, ne a bátyja. A két ellentétes álláspont egymásnak feszülését, a testvérek marakodását nézhetjük végig ebben a regényben a döntés joga felett, illetve visszatekintések révén Luke-ról és farkasairól is kapunk információkat.
Namármost, nem leszek kesztyűs Picoult-val, akármennyire kedvelem is egynéhány regényét. A Magányos farkas egyértelműen a gyengébbek közül való. Összecsapottnak, emellett mégis túlírtnak tartom, és sajnos pont az hiányzik belőle, ami a gerincét szokta adni a köteteinek: a dilemma. Szerintem ez nem is volt itt igazi döntési helyzet... Kerek perec megmondták, hogy nem épül fel, innentől kezdve az egészből csak mindenféle műbalhét lehet kerekíteni. Ez persze meg is történik, így jutunk el ismét a Picoult-kötetek következő kötelező eleméhez, a tárgyaláshoz. Pedig ezek a tárgyalótermi jelenetek mindig jók szoktak lenni, de valahogy ez is felszínes maradt. Túl sok volt a kapcsolódás is, ami szerintem nem is lenne engedélyezett... Könyörgöm, Edwardot Joe védi egy ügyben, ahol a másik oldalon a nevelt lánya van? Lehet ilyet egyáltalán? Meg még előtte a Boyle fazonnak a testvére volt az arrébb taszajtott nővérke? Ehh. Az első "ügyet" le is söprik az asztalról, vihar a biliben az egész, főleg, hogy Boyle tudta, Cara hamisan tanúzott...
Nem voltak mellékszereplők sem, vagy csak villanásokra, pedig egészen jó sztorit szokott köréjük is szőni a szerző. Helen Bedd halotthalvány volt, és számomra cseppet sem volt a humor forrása a neve (nem is értem, miért rugóztak ezen). Zirkonia Notch pedig egész egyszerűen nevetséges, és egy közhelyhalmaz volt.
A csalódásom azonban akkor érte el a magasfokát, amikor utánaolvastam kicsit a farkasoknak. Merthogy a könyvben legalább a farkasos részek érdekesek és autentikusak voltak - gondoltam. Aztán kiderült, hogy azok, akik igazán értenek ehhez a témához,
kiakadtak Picoult-ra a temérdek kitaláció és pontatlanság miatt, amikkel a falkát jellemezte. Például semmi olyan előre elrendezett táplálékmegosztás nincs a falka rangsora szerint, amit Picoult részletezve leírt. És természetesen az alfa nőstény nem tudhatja előre hány kölyke lesz, és azok milyen neműek...
Picoult egy Shaun Ellis nevű férfival konzultált, aki együtt élt vad és fogságban tartott farkasokkal is (és könyvet jelentetett meg erről), de aki ugyanakkor se nem tudós, se nem szakember a témában... A könyv innentől kezdve még lejjebb csúszott nálam.
Se hitelesség, se jó sztori, se egyedi hangok... Az írásmód gördülékeny, de a szereplők unalmasak, és a felvázolt szituáció nem vált ki kérdéseket. Az útközben kiderülő "nagy titkok" sem tudták megfűszerezni utólag a sótlan előkészítést.
Összességében, szerintem, ha Picoult-t akartok olvasni, ne ezt olvassátok.
Érdekes szavak, kifejezések:
- SOL: shit outta luck (szebben: strictly out of luck)
.jpg)