Be kell, hogy valljam, én szeretem a Halloweent. Nem tartom marhaságnak, Amerika-majmolásnak (lévén, hogy gyökerei nem is onnan származnak), és nem tartom a Mindenszentek és a Hallottak napi temetőjárás megcsúfolásának sem. Mert miért ne faragjunk csúf grimaszú vagy kedélyes vigyort a gyerekkel egy tökbe? Attól még ugyanúgy tudni fogja, hogy a sima gyertyát a temetőben a nagypapáért gyújtja... Imádtam, amikor néhány évvel ezelőtt a mi utcánkban is elkezdtek a gyerekek beöltözni és cukorkát kérni ezen az estén. :) És imádom hogy a szembeszomszédainknál jelenleg négy csodásan faragott tök csücsül a kerítés tetején. Röviden ennyi az üzenetem az antihelovinistáknak (mecsoda új kreálmány ez a szó). De nem is erről akarok beszélni, hanem az a helyzet, hogy villám-témázunk! :) És ha Halloween, akkor spooky könyvek, szellemjárás, fekete macskák és ijesztő sikolyok...
Alapvetően azt mondhatom magamról, szeretek borzongani. Csak aztán ha borzongatnak, elképzelhető, hogy égve akaródzik hagyni a kislámpát éjjelre. :) A horrorfilmeknél is úgy vagyok, hogy kicsit eltakarom a szemem, de azért hadd látom, mi folyik ott!
Legutóbb Joe Hilltől olvasta borzongató, szellemjárta könyvet, A szív alakú dobozt, de igazán nem tudott rám ijeszteni. Sokkal többet várok Kingtől, tőle viszont eddig csak a realisztikusabb regények közül olvastam a Cujót, viszont tervezek több másikat is, ami remélhetőleg tovább borzolja majd az idegeimet.
Érdekes, hogy a YA-nak bélyegzett Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekein is jót borzongtam annak idején, és ehhez elég egy jól megteremtett hangulat, amikor a hátad mögé akarsz nézni, nehogy ott legyen valaki ,valami, ami lecsap rád.
Sokszor nem is a lehulló fejek, vagy az ocsmány szörnyek az ijesztőek a rémisztő filmekben, sokkal rosszabb, gyomorcsavaró érzés egy pszichothriller - egy nyitott ajtó, aminek márpedig zárva kéne lenni..., egy meglebbenő függöny, egy titkos jel. Talán a legjobb pszichothriller, amit eddig olvastam, az a Téboly, Pierre Lemaitre-tól. Ilyen könyveket szívesen olvasnék még.
Mert szó mi szó, nem olvasok sok ilyen jellegű sztorit. A kísértethistóriákkal próbálkoztam, de kicsit túlhaladottnak érzem őket, pl. A csavar fordul egyet és A fekete ruhás nő is, jó-jó, de azért nem csinálom össze magam, nem félek igazán, nem tud olyan hátam-mögé-tekintősen rám ijeszteni.
Érdekes, de ha csak egy kiragadott jelenetet kellene mondanom az irodalomból, amitől felállt a hátamon a szőr, a Pi életéből ragadnám ki, amikor kibontja... tudjátok, a gyümölcsöt. Nem árulom el, aki olvasta, tudja mi van benne, aki nem, az pedig olvassa el. :)
Szeretnék vérfagylaló skandináv krimit is olvasni, és időutazó sorozatgyilkost: a Tündöklő lányokat, akikhez Nima olyan jó kedvcsinálót írt.
De ma este még... Az El Camino hóhéráé vagyok, aki merő véletlenségből, szintén egy időutazó sorozatgyilkos... megnézem hogy szedi áldozatait, az utolsó oldalakon... :)
A képek illusztrációk. Forrás.
A többiek is rendhagyó villám-témáztak Halloweenre:
.jpg)

.jpg)

.png)