Hírek limonádé mellé

Néha hetek telnek el úgy, mintha a könyvbizniszben nem történne semmi említésre méltó, máskor pedig pár szempillantás alatt lesz tele az internet új és érdekes könyvmegjelenésekkel, könyves infókkal. Összegyűjtöttem ezekből megint egy adag böngészni valót. :)

Forrás.

Templomos lovagok és katicák

Gail Carriger -REM: Soulless - The Manga Vol. 3.

Egy ideje már szemeztem vele, és augusztusban ki is egészítettem a gyűjteményem ezzel a szépséggel. A kötet a Napernyő Protektorátus – The Parasol Protectorate sorozat harmadik részének, a Blamelessnek a történetét meséli el.

Nekem a ez a rész volt kicsit a mélypont a sorozatban, így nem számítottam semmi kiemelkedőre, de kellemesen csalódtam. Rosszabb emlékeket őriztem, bár ez lehet hogy azért van, mert amit kifogásoltam a kötetben, az főleg az akciójelenetek összevisszasága volt, és az, hogy úgy érzem Carriger hiába tud jó akciójeleneteket kitalálni, nem igazán írja meg őket jól. A templomos lovagokkal sok volt a kavarodás, a mangában persze ez teljesen máshogy jött le, hiszen néhány kockányi szöveg nélküli harc és civakodás lefedte mindazokat a részeket, amiket kevésbé élveztem olvasni.

A karakterek rajzaihoz már hozzászoktam, de úgy vettem észre, mintha Akeldamán változtattak volna kicsit, és most még lágyabb lett, aminek nem örülök, mert legyen bár akármennyire is dandy a drága vámpírúr, azért némi tekintélyt parancsoló vonása maradhatna. 

Élveztem a történetet, a változtatásokat, egyszerűsítést és a rajzokat is, így sajnálom, hogy úgy tűnik, nem lesz már több folytatása a 4. és. 5. kötetnek megfelelően. Ez a manga-rész az utolsó, és ehhez mérten egyébként szép lezárást kapott. :) 

Az indokok Gail Carriger blogján olvashatók: 

"Is this the last installment of the Manga series?Yes, it looks like it is. REM is a little burnt out on the project, it's been years of her drawing my characters, and I imagine she wants to draw her own (or something else, or nothing at all) for a while! I understand her feelings entirely and think Blameless makes a good ending for the series. Plus, she included a special bonus ending. Lastly, frankly, it was a little odd to think about how to manga-up an inconvenienced Alexia for Heartless. I think the first three hold as a trilogy. I'm happy with the decision, but since the manga creation process has been nothing but fun for me, I am a little sad to see that aspect end."

She... ez meglepett, azt hittem pasas rajzolta, de ne kérdezzétek miért. :)

A Custard Protocol első része - Prudence - 2015. márciusában jön, a Finishing School harmadik része - Waistcoats & Weaponry - pedig 2014. novemberében. 

A "színes" oldalak közül egy kis csemege:

Genevieve Lefoux és Alexia, valamint Professor Lyall és Conall Maccon

10/8,5

Timeless

Gail Carriger: Timeless (The Parasol Protectorate 5.)

“Scotsmen, she had occasion to observe, often did have nice knees. Perhaps that was why they insisted upon kilts.” 

Áldom a percet, amikor igent mondtam az első kötetre és úgy döntöttem kipróbálom ezt az elegáns napernyős furcsa-humoros Miss Tarabottit. Most, hogy az utolsó kötetnek is a végére értem, úgy érzem jó döntés volt, és igazi kikapcsolódást nyújtó sorozatot találtam magamnak, egyedi hangvétellel, agyzsibbasztó történésekkel, szarkasztikus humorral, némi szerelemmel, és utánozhatatlan, valódi angol karakterekkel. Hogy némelyik természetfeletti, netán természeten túli? Ugyan, mit számít? :) 

Magyarul most jelent meg a sorozat harmadik kötete, a Blameless - Szégyentelen. Felhívom mindenki szíves figyelmét, hogy mivel ez a poszt már a sorozat ötödik, azaz befejező kötetéről szól, némileg elkerülhetetlenek a spoilerek, ezért kérek mindenkit, hogy akik még nem olvasták a sorozatot legalább a Heartless végéig, óvatosan -  vagy egyáltalán ne - olvassanak tovább!

!!!SPOILER!!! A spoilermentes részhez tekerj lejjebb! :) 

A kötet egy rendkívül bájos jelenettel kezdődik, Prudence Alessandra Maccon-Akeldama ugyanis fürdeni kénytelen, ám ennek nemigen akar eleget tenni, és hevesen tiltakozik. Alexiával való legutóbbi találkozásunk óta mintegy 2 év telt el, Prudence szépen cseperedik, és már mutatja soul-stealer (léleklopó?) képességeit, aminek megfékezéséhez szükség van Alexia érintésére. Ha Prudence hozzáér pl. Lord Akeldamához, vagy bármely más vámpírhoz, ellopja időlegesen a természetfeletti képességet, és őbelőle lesz vámpír, míg a megérintett személy halandóvá válik. Ez persze visszafordítható, ha teszem azt egy lélektelen megérinti a gyermeket, a természetfeletti visszaszáll, Prudence ismét normális lesz. :) 

El kell hogy mondjam, tündéri karaktert írtak Prudence-ből, bájos, érdeklődő, és csacsogós, habár még nem sokat tud beszélni, tiltakozásainak (No!) hevesen helyt ad. :)  

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a családi idillből ki kell lépni egy váratlan meghívás miatt. A meghívás pedig, mit ad Isten épp Egyiptomba szól, abba az országba, ahonnan a God-Breaker Plague is elindult és amiről az előző kötet természeten túli múmiája miatt Alexia nem őriz túl jó emlékeket... A meghívást azonban a protokoll szerint nem lehet visszautasítani, egy neves vámpírkirálynő kívánja ugyanis vendégül látni őket (jaj ez de hülyén hangott, pedig ez egy viszonylag normális para-normális könyv :D), és különösképp kíváncsi a kisgyermekre, és annak képességeire. 

Alexiáék és az egész bagázs útra kel hát, Ivyval, Tunstellel, azok ikergyermekeivel (Primrose és Percival),színésztársulatuk egy részével, és még Madame Lefoux is velük tart. Alexia Biffyn és az éteren keresztül tartja a kapcsolatot az otthoniakkal, és értesül néhány felettébb különös dologról múmiákkal, az apjával és a God-Breaker Plague-gel kapcsolatban is. 

A vámpíroknak tetszik ugyan a színi bemutató, mégsem fogadják őket a várt szeretettel, és az egyik gyermeknek hamarosan nyoma vész... 

Biffy háza táján sem egyszerű a helyzet, szerelmi viszonyba bonyolódik Lyall professzorral, akinek kis titkára a falkával kapcsolatban szerencsétlen módon fény derül... és ez bizony Alexiára sem vet jó fényt, hisz titkolódzott férjura előtt is...  Biffyről pedig hamarosan kiderül, egy véletlen folytán, hogy Anubisz-alakot képes ölteni... amire csak az alfák képesek... 

Kedvenc részek: 

- Prudence minden megnyilvánulása, kiváltképp a no!-jai, és elnevezései Lord Akeldama (Dama!) és Madame Lefoux (Foux!) részére :)

- Alexia nem hazudtolja meg magát, félcsípőre vetett gyermekkel is amazonként harcol napernyőjével :) És mellesleg az anyaság nem irtotta ki egyéniségét és hamisítatlan angol udvariasságát, imádtam ahogy a gyermeki gügyögésekre is a legimpeccable Englishével válaszol. 

- mechanikus katicabogár gyermekbarát változatban, állati! 

- Ivy, mint vámpírkirálynő, nooos, a legmeglepőbb fordulat, de valahogy mégis rendjén való volt.

!!!SPOILEREK VÉGE!!!

Egyszóval (és kicsit spoilermentesebben): ez a kötet is bővelkedik az izgalmakban, de szerencsére nincs annyi akciójelenet, hisz itt is inkább a párbeszédeket, a furcsa szituációkat, a kiderülő igazságokat lehet igazán élvezni. És persze a karaktereket, akiket ennyi kötet után már a szívünkbe zártunk. 

Rengeteg nemvárt dolog történik, egyiptomi utazástól és gyerekrablástól kezdve, vámpírrá alakuláson át egészen egy, a vízben tett kirándulás okozta furcsa, tudományos felfedezésig. :) Még szerencse, hogy Alexiának megérkezik a várva-várt új szuperszonikus steampunk napernyője a sok rejtett bizgentyűvel. :) 

Értékelés: 10/9 Senki ki ne hagyja, akinek egy kicsit is tetszett az első kötet, remek befejezés, izgalom, pánik, és a szokásos báj és cserfesség :)  Mindez a lehető legudvariasabb angol modorban, sok teával. :) 

“I never gossip. I observe. And then relay my observations to practically everyone.” 

(A képek illusztrációk, forrás: www.google.com - steampunk keresőszó)

Heartless

Gail Carriger: Heartless (The Parasol Protectorate 4.)

Figyelem, mivel ez már a sorozat negyedik kötete, szinte elkerülhetetlenek a spoilerek, kérek mindenkit, hogy akik még nem olvasták a sorozatot legalább a Changeless (2. kötet) végéig, óvatosan -  vagy egyáltalán ne - olvassanak tovább!

Fülszöveg:

"Lady Alexia Maccon, soulless, is at it again, only this time the trouble is not her fault. When a mad ghost threatens the queen, Alexia is on the case, following a trail that leads her deep into her husband's past. Top that off with a sister who has joined the suffragette movement (shocking!), Madame Lefoux's latest mechanical invention, and a plague of zombie porcupines and Alexia barely has time to remember she happens to be eight months pregnant.

Will Alexia manage to determine who is trying to kill Queen Victoria before it is too late? Is it the vampires again or is there a traitor lurking about in wolf's clothing? And what, exactly, has taken up residence in Lord Akeldama's second best closet?"

Egy kicsit félrevezető a fülszöveg, mert a szellem csak hírvivő, de amúgy tény, hogy a negyedik kötetben egymást követik a bolond szellemek, zombi sündisznók, fémpolipok, titokzatoskodó nővérek és örökbefogadó vámpírok :) 

Lord és Lady Maccon úgy próbálja elejét venni a vámpírok ellenségeskedésének, hogy a születendő gyeremeket "örökbe adják" majd Lord Akeldamának, aki ugyebár az előző kötet eseményeit követően az új Potentát lett. Időlegesen át is költöznek hozzá. 

Ekkor jön a csekély értelmű szellem, aki ködös módon figyelmezteti Alexiát és férjurát, hogy a királynőt veszély fenyegeti... A helyzetet bonyolítja, hogy Alexiára sünök támadnak - természetesen ismét akkor, mikor kocsikázna - , Madame Lefoux valami hatalmas fém monstrumot épít titokban a kalapbolt alatt, Ivy egyszerre lesz egyre okosabb és egyre bárgyúbb is egyben :D (Puff Bonnet Rulez :D), és hát arról ne is beszéljünk, mik derülnek ki a skót múltról, Alexia apjáról ésatöbbi. 

Mellékesen Alexia nyolc hónapos terhesen rohangászik a kötetben, ami jó alapot szolgáltat a viccelődésre :) 

Steampunk stílusú lánc. Forrás: google.com

“Lady Maccon.”
“By George, Boots! How the deuce can you possibly tell that there is Lady Maccon?” queried the other top-hated gentleman.
“Who else would be standing in the middle of a street on full-moon night with a raging ruddy fire behind her, waving a parasol about?”
“Good point, good point.” 

A végén szokás szerint felpörögnek az események, minden teliholdkor tetőzik, és adódik néhány hamisítatlan pillanat, amit csak Gail Carriger írhatott meg így, és csak Alexiára és világára. :) 

“The Gamma paused. “You have a crazed werewolf in your wine cellar?”
“You can think of a better place to stash him?”
“What about the wine?” 

!!!SPOILER!!!

Nagyon tetszett a végén ez az egész vámpír-áthurcolkodás, véletlen kilakoltatása a Woolsey falkának, és maga a születés, és annak hihetetlen körülményei abban az Octomatonban :D 

A megoldás egy része viszont egy kicsit lapos volt szerintem, a fiúcska elrablása erre ösztökélte Madame Lefoux-t? És innen kipattant ez a szellemes, Viktória királynőt belekeverős mizéria? Hm..

Először nagyon örültem, hogy a kicsi "normál" emberi lényként látta meg a napvilágot, de aztán még jobban örültem, amikor kiderült a képessége, hogy akihez hozzáér, aki őhozzá ér, annak alakját fel tudja venni, "el tudja lopni". 

A név pedig, telitalálat. Prudence Alessandra Maccon Akeldama :D A Prudence kellően arisztokratikus, és illik a családhoz, szinte el se lehet képzelni más variációt, amint kimondják, Tarabotti papa nevének lányos változata pedig méltó tiszteletadás. :) 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/7,5 Sok szarkazmus, néhány remek párbeszéd, jó visszautalások, szórakoztató, de alapvetően felejthető sztori. A Blamelessnél szerintem jobb volt, de nem kiemelkedő. A hangoskönyv változatot melegen ajánlom, utolérhetetlen a hangutánzás, hangsúlyozás, akcentusok. :) 

"Alexia Macaroon?" :)) 

Előző kötetek: 

Soulless, Changeless, Blameless.

Forrás: www.weheartit.com

Türkiz szatén ruhaköltemény...

... a borítón. Amit állandóan csak nézegetek. Nagyon szép élőben, és az első pár oldal ismét színes, az előző részhez hasonlóan. 

Nemrég jelent meg a Soulless manga változatának második része, ami a Changeless történetét fedi le rajzos-képregényes formában, ezt most nem ismertetem újra, a posztban megtaláljátok, nemrég írtam róla. 

Érdekes volt olvasni, mert ezt a sztori részt csak hangoskönyv formában fogyasztottam, így volt néhány meglepő szó vagy név, és hát a Kingairben játszódó jelenetek roppantul skótra sikeredtek skótos akcentussal és írásmóddal (isna, dinna, na, nae...). 

Jó volt ilyen tömören "átismételni" az eseményeket, az akció pár képkockába sűrítve, a beszélgetések és jó jelenetek vicces képes formába öntve. 

Kedvenc részeim: 

- Ivy értetlenkedés és ájulása, amikor Alexia kizuhan a léghajóból - és azért az a pozitúra is megér egy misét, ahogy le van ez rajzolva :D

- the parasol in action :) jó volt látni is, mi mindenre jó gyakorlatban

- a megismerkedés Major Channing Channing, of the Chesterfield Channings-szel :) Nem, nem unom meg kimondani/leírni a nevét XD

Kimaradt, és sajnálatos, hogy kimaradt a csattanós mondatrész, hogy Tunstell milyen halakat is szeret :D

Új kedvenc név, most hogy leírva is láttam: Captain Featherstonehaugh :D (eddig azt hittem Festonhugh) 

A rajzokat már megszoktam, azonosultak a karakterekkel. Alexia domborulatai díjnyertesek :), Channinget teljesen így képzeltem el, Lyall Professzor kissé kilógott a sorból, de egészében jól illettek a rajzok a hangulathoz, történésekhez. Ivy haláli. :))  

Imádom az udvarias angolos nyelvezetét is! Kis szótár a kedvenc érdekes szavaimból, amik előfordulnak a könyvben:
- bollix: szitokszó kb.: basszus, francba, a szarba
- claviger: talpas (a könyv saját szóalkotása)
- clientele: ügyfélkör
- dalliance: enyelgés
- barnacle: kagyló, tengeri makk
- miscreant: bűnös, gazfickó
- alacrity: fürgeség
- thespian: színész, drámai
- to perjure oneself: hamisan esküszik

Értékelés: 10/9,5 akárcsak a regény maga. Humoros, szórakoztató, igényes szókincsű vérbeli angol steampunk-fantasy kaland fekete-fehér kockákon ezúttal, szarkasztikusan komolytalanra véve :) 

Blameless

Gail Carriger: Blameless - The Parasol Protectorate 3. 

A Blameless a Parasol Protectorate - Napernyő Protektorátus harmadik kötete a sorozatnyitó Soulless (Lélektelen) és a Changeless (Változatlan) után. Jelenleg még magyarul nem kapható.

A második kötet meglepő vége után rögtön nyúltam is a következőért, hogy kiderüljön, mi történt azután... De persze gondoltam már jó előre, hogy a konfliktus bizonyára csak ennek a kötetnek a legvégére rendeződhet valamilyen úton-módon.

Spoilermentes övezet egyenlőre: 

Alexia újra a Loontwill-rezidencián találja magát, a semmitmondó reggeli beszélgetések közepette, persze városszerte hatalmas botrányfelhőt kavarva saját feje fölé. Pedig ő igazán ártatlan... De a rosszmájúak és a pletykás nyelvek hamar elterjesztenek mindent...

Alexia és baráti köre - akik a tulajdonéppeni Napernyő Protektorátussá válnak a könyv végére - útra kelnek, hogy maguk mögött hagyják a rosszindulatú áskálódást és kiközösítést, és Olaszországba indulnak. Nem csak levegőváltozás céljából persze, hanem nyomozni is kezdenek, és hamar belecsöppennek a dolgok sűrűjébe. Alexiát már Londonban megtámadják először a mechanikus katicabogarak, majd egy csapat vámpír, és mindennek tetejébe Lord Akeldama és Biffy is eltűnnek... Lyall Professzor pedig megpróbálja vállára venni a falka minden nyűgét s nyilait, és kijózanítani formaldehidtől folyamatosan mámoros urát, Lord Maccont. 

"I am rather fond of ladybugs. They are so delightfully hemispherical."

Forrás

A veszedelmek közt olyan váratlan szörnyűségek is felbukkannak, mint őrült francia professzorok, templomos lovagok, akik szabadidejükben hímezgetnek, és mindenek legborzasztóbbika, a KÁVÉ, a megszokott tea helyett... :D :) 

"'I remembered that awful thing I had heard about Italy.' Ivy dabbed at ther corner of her eye with her handkerchief in an excess of sentiment. 'What I heard... Oh, I can hardly speak of it... I heard that in Italy they drink' - she paused -... coffee.'"

!!!SPOILER!!!

Aki olvasta a második részt, tudja, hogy Alexia terhessége kavarja fel a kedélyeket, nem is kicsit. A gyerekről szinte semmit nem tudni eleinte, csak hogy nem is létezhetne. Majd kiderül, valószínűleg meg sem fog születni, és ha mégis, Alexia nem lehet vele egy légtérben, mivel két természeten túli taszítja egymást... De mi van, ha a gyermek valami egészen más lesz: normális. Vagy esetleg életre kel vele az egyiptomi leírások ritka lénye, a lélek-lopó (soul-stealer)?

Mindenesetre haláli volt, ahogy Alexia Infant Inconvenience-ként emlegeti a gyereket. :) 

És hát a kis magánéleti problémákon kívül történnek itt komoly politikai dolgok is, ember avagy vámpír rablás, a potentát halála, az új potentát kijelölése, a harapás, és így Biffy átváltoztatása... huh, kemény dió. 

!!!SPOILER VÉGE!!!

A stílus a szokásos, de az arányok sajnos némiképp eltolódtak. Gail Carriger nagyon jó a párbeszédekben, szarkazmusban, frappáns dialógusok rittyentésében, viszont szerintem egyszerűen nem megy neki az, hogy hitelesen és pörgősen megírjon egy-egy csata vagy akciójelenetet. Nem szerettem azokat a részeket, ahol túl sok minden történt, amik mozgalmasak voltak, mert elkalandoztam, untam, vártam a végét, néha inkább seregszemlének érződött az egész, és nem is mindig volt szerintem követhető, hogy most mi miért... 

Forrás

"I have died and gone to the land of bad novels." 

Alexia kicsit kevesebbet aktívkodik, de ebben én semmi különöset nem láttam, ez egy ilyen epizód éppen. 

"Professor Lyall, cursing his Alpha for departing so precipitously, balled up the piece of paper and, after minor consideration for the delicacy of the information it contained, ate it."

Emlékezetes pillanat: Lord Akeldama Randynak és Dolfynak becézi Lyall Professzort :D Röhögőgörcs!

Legkedvesebb karakterek: Lyall Professzor, Alexia, Ivy. Üdítő volt, hogy megtudhattuk Ivynak bizony van sütnivalója, nem olyan butácska, mint kalapjai sejtetik. :)
Legviccesebb "találmány": hairmuffs! :))) 

Még mindig rejtély kicsit: Floote.

"Floote, what is going on? Do they think I am contagious? Should I assure them I was born with a nose this size?"

Értékelés: 10/7 Ez kicsit felejthető volt, bár kétségtelen, hogy az idézett mondatokon jót derültem. :) 

Changeless

Gail Carriger: Changeless (The Parasol Protectorate 2.)

Miss Alexia Tarabotti szokatlan steampunk történetének második epizódja a Changeless, nemrég jelent meg magyarul is Changeless - Változatlan címen. Megkapó a külseje is, de a belseje... hmm, nyami. :) 

Bocsássátok meg, ha a poszt kissé zizi lesz, de hogy máshogy lehetne írni egy kissé zizi könyvről, ami szerencsére önmagát se veszi igazán komolyan? 

Apró spoilerbubuk előfordulhatnak azok számára, akik nem olvasták az első kötetet, a Soullesst (légyszi ne írjátok egy s-sel, gömbhallá leszek mérgemben, amikor meglátom úgy), avagy a Lélektelent. 

Alexiával immár Lady Woolsey-ként, Lord Maccon hitveseként találkozunk újra, hol máshol, mint a hitvesi ágyban. :) A felvágott nyelvű hölgyemény félálomban jóformán vitatkozásba bonyolódik férjurával, holott amaz egy szellemmel diskurál éppen, és háborodik fel valamin olyannyira, hogy se szó se beszéd elhúzza farkasfarkát. :) Na de hova és miért? 

Alexiánk hamarosan Skóciában találja magát jóura nyomába eredve, díszes társasággal, még díszesebb turnűrökkel és nos, némi kalamajkával megspékelve. 

Lánykérések, ocsmány kalapok, kissé becsípett Ivy, ősi múmiák, vicces kütyük, érdekes nemi identitás-tudatok, hasznos napernyők és hirtelen meztelenkedések tobzódnak különféle gyilkossági kísérletek közt megbújva! 

Mindemellett pedig a központi probléma egy kór, ami halandóvá teszi a természetfelettieket... A farkasok nem tudnak átváltozni, egészséges arcszínnel rendelkeznek még a vámpírok is... a "járvány" vonzáskörzete nagy, és roppant rémisztő ez az ismeretlen és kéretlen "átoktörés". Alexián múlik hogy kiderítsen mindent. 

“Ivy waved the wet handkerchief, as much as to say, words cannot possibly articulate my profound distress. Then, because Ivy never settled for meaningful gestures when verbal embellishments could compound the effect, she said, "Words cannot possibly articulate my profound distress.” 

Forrás: eztkeremkaracsonyra.blogspot.com

Legjobb helyszín: A kalapbolt és a léghajó. 

Kedvenc név: Major Channing Channing of the Chesterfield Channings elvitte a pálmát Miss Ivy Hisselpenny elől. :D

Legjobb jelenetek: Ivy alkoholos mámorában majdnem nem menti meg Alexia életét; Major Channing Channing of the Chesterfield Channings (ugye hogy nem lehet betelni a nevével? :)) bemutatkozó jelenete... 

Keveset szerepeltek sajnos: Professor Lyall, Biffy, Lord Akeldama.

Megdöbbentő és kissé felháborító: a vége. 

Végre: tudom mi van a polipokkal :D

Forrás: gothic4weddings.blogspot.com

Értékelés: 10/9,5 Jobban tetszett, mint az első, jobb szövegek voltak, több humor, több izgalom, több cselekményszál, kevesebb szenvedélyes szerelmes rész. Eleinte kicsit zavart, hogy magyarul kezdtem a sorozatot és most angolra nyergeltem át, de végülis hamar megszoktam - mindenesetre a magyar fordítás tényleg nagyon pöpec, eleinte szinte hiányzott. Bármilyen nyelven is: a stílus és a nyelvezet üdítő :) Nagyon kíváncsi vagyok hogy folytatódik a történet. 

“She moved with such purpose it was as though she walked with exclamation marks.” 

U.i.: aki hiányolná az első részről írott véleményem, ITT van, ez előtt a kötet előtt nemrég újravettem mégegyszer, de túl korán volt ez még, ezért nem írtam újra róla. 

Az első kötet manga változatáról ITT találtok írást, a Changeless manga változata pedig már úton van felém a bookdepositoryról :) - I am hopeless, de ez szerencsére nem lesz kötetcím! :) 

“I like fish," chirruped Tunstell.
"Really, Mr. Tunstell? What is your preferred breed?"
"Well"--Tunstell hesitated--"you know, the um, ones that"--he made a swooping motion with both hands--"uh, swim.” 

Forrás: commons.wikipedia.org

“Ah, Lady Maccon, how lovely. I did wonder when you would track us down.” 
“I was unavoidably delayed by husbands and Ivys,” explained Alexia. 
“These things, regrettably, are bound to occur when one is married and befriended.” 

Soulless – a manga

Nem tudom mi ütött belém, amikor megrendeltem a Soulless manga változatát a bookdepositoryról, mivel nem voltam teljesen, tízpontosan elájulva a könyvtől, és nem szeretem a mangákat. Vagyis úgy gondoltam nem szeretem a mangákat, és hogy ez egy kifejezetten geek-kategória. Nem lettem rajongója most sem, de meg kell hogy mondjam kellemesen csalódtam a műfajban.

A képregény változat minden lényeges részt tartalmaz a sztoriból, és azért ahhoz képest, hogy képes, képregényes, elég vastag.

A borító nagyon tetszik, bár már az elején látszik ebből talán a legnagyobb  hibája a rajzoknak, hogy nem olyan karaktereket rajzoltak, amilyenek meg voltak írva, hanem a sablon szerinti, kissé „barbiebabás” hősnőt kapunk. Nuku hatalmas banyaorr, nuku sötét bőrtónus, és azért a teltségéből is elvettek elég sokat, és próbálták a darázsderék ruhákba beszuszakolni Miss Tarabottit. Lord Maccon sem annyira Lord Macconnak néz ki, hanem inkább Barbie párja, Ken… Ennek ellenére úgy gondolom szépek a rajzok, és tetszett a kicsit sematikusabb változat váltogatása a kidolgozottal. Igazán azt fájlalom, hogy csak az első pár oldal színes, fényes, a többi ugye mind fekete-fehér… Jó lett volna színesben élvezni az egészet.

Egy csomószor az jutott eszembe, hogy kislányként hogy örültem volna egy efféle színezőnek :D

Értékelés: 10/8 Ugyanaz a jó sztori kicsit más élményként, aminek egyetlen tényleg felróható hibája, hogy képileg nem egészen azt nyújtja a szereplőkről, amit leírás szerint kéne.

Érdemes elolvasni így is, jópofa. :)

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Mivel fogalmazásbéli válságban és krónikus idő-, és ebből kifolyólag olvasás-hiányban szenvedék, nehézséget okoz értelmesen írnom a Tarabotti-élményről. Tetézendő a bűnlajstromot, már cirka két hete el kellett volna olvasnom, és ha különféle bürokratikus, diplomatikus blahblah, mondatni "biznisz" és előre elrendezett szerveződések miatt nem kellett volna önbörtönömben itthon csücsülni, hát akkor még Gail Carrigerrel is találkoztam volna egy remek molyos teadélután keretében a Könyvfeszten (ahova nem jutottam el, bár ilyen közel még sosem jártam hozzá!). Így csak siratom a balsorsomat, és inkább írok a könyvről - nem könnyű, mert magam sem döntöttem el, hányadán is állunk, pedig jópár órát töltöttünk egymás társaságában.

A legrosszabb talán pont az volt, hogy rajtam kívülálló okok miatt nagyon lassan tudtam csak olvasni, nagyon aprócska, úrinőhöz illő - de könyvfogyasztásban igencsak fogyókúrásnak mondható - falatokban, és ez bizony, akármennyire is mentem vissza mindig egy kicsit, mint zenka, amikor Jace még  mondani akart valamit...., nem mindig tudtam megragadni a hangulatomat, amit valahol elhagytam, hol Lord Akeldama házában, hol a bolyban, hol Ivy kalapjának tollai közt. Hmm.

Rendhagyó regény, mert fogalmam sincs hova soroljam be, de nagy szerencse, hogy már megtették helyettem, és így dobálózhatok olyanokkal, hogy steampunk (amiről eddig azt se tudtam hogy egyben is lehet alkalmazni, nem csak mint steam meg mint punk), meg urban fantasy, meg paranormális szerelmes, meg hát úgy egészében vámpíros, farkasemberes, szatirikus napernyő-regény!

...melyben egy könyvtárszobába csöppenünk, ahol hősnőnket, a nagyorrú, nagy...öööbájú, sötét bőrű, rémségesen vén, 25 éves (esélye sincs, egyértelmű!) vénlány Alexia Tarabottinkat megtámadja egy igen modortalan vámpír, aki azt se tudja mi fán terem a lélek! Pimaszság!

Alexia ugyanis lélektelen, de ez korántsem jelenti kedvességének vagy szatirikus, néha naivás személyiségének hiányát. Ő természeten túli - végre valami új fogalom a sok megszokott unikornis, vérfarkas, szellem satöbbi közt! - aki semlegesíti a természetfelettit. Már ha megfogja. Kesztyűben vagy anélkül, egál.

Másik főszereplőnk Connal Maccon, aki mellesleg lord, mancsilag meg alfahím. Nem elhanyagolható az sem, hogy igen nagy vonzalommal viseltetik a teliholdra elmékeztető kerekded idomokkal kapcsolatban, és talán a sötét bőrtónus, a kelleténél nagyobb orr és ezüsthegyű napernyő sem rettenti el, mondhatni semmitől.

A könyv bővelkedik a humorban, ironikus és szatirikus csattanókban, komolytalan történetvezetésben, szerelmetes jelenetekben (vigyázat, főleg csak 16+!). Helyenként felbukkannak iszonytató kalapok és félrekötött kravátlik, uborkák, lila bársonyzakók, viaszemberek, és persze üvöltő farkasfalka.

Kedvenc név: az angol sitcomokat idéző Miss Ivy Hisselpenny.

Kedvenc karakterek: Floote, aki majdnem furulya, és nagy tehetséggel bámulja az előtte becsapkodott ajtókat, de egyébiránt az inasok krémje!
A bétahím - már a rangja is...
Lord Akeldama - aki azonnal Lakatos Márk alakját öltötte a fejemben, és menthetetlenül az is maradt, minden allűrjével, ruhájával, beszédfordulatával, ajvé :D

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy megválaszolatlan maradt a polipok kérdése!:O Valamint hogy kicsit lehetett volna több steam, mondjuk főleg azokból az érdekes gőzgépekből, meg laborbigyókból. De kicsit lehetett volna kicsit kevesebb is a steam, mondjuk főleg a bringóhintókat, meg kikocsikáztató kocsikat belehelősből.
És most hogy belegondolok, lehetett volna bizony több napernyő, vagy napernyőzés is!

Ezt mindet összerakni egy logikus értékelésbe, hahh, lehetetlen, de azért megpróbáltam. Ha modoros volt, tartsuk szem előtt, még mindig jobb, mintha modortalan lenne! ;)

Nekem ez most: 10/8 Furcsa és beszipolyozós - Miss Tarabotti tehet róla, ez kétségtelen! -, észrevétlenül bonyolódós, de nem túl bonyolult, komolytalanul cselekményes, de komolyan rekeszizomtornáztató regény, amiből egy nem is elég, úgyhogy van neki folytatása is, több!

U.i.: és ez spoileres lesz! Nem értettem egészen a gólem eltörlést... Vixi olyan jó lett volna névnek, hogyhogy nem kimondani kellett mondjuk visszafelé ezt, vagy ha ez a megoldás, de akár akkor is ha az, ami volt, miért volt ilyen egyszerű hogy mit kell letörölni, miért volt a homloka kellős közepén a felirat? Amúgy meg, azt gondoltam, római számok, és majd ki kell mondani a számot, vagy visszafelé a számot :D (ugyemilyenjóötlet?) de nem! Így jár, aki járatja az agyát, gondolkozok inkább tovább a polipokon, amik mellesleg bronzok! Spoiler vége!

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak az olvasás lehetőségét!

Terv: elolvasni angolul is, leginkább hangoskönyvben, ahogy a páratlan Oxford English még több fűszert visz bele :D, és elolvasni a képregényt, ami - minő botrány - már száguld is felém a bookdepo jóvoltából... :)