Benjamin Stevenson: Everyone This Christmas Has a Secret

Nyárra a gyerekkönyvtárból jó csomó karácsonyi témájú könyvet sikerült kihozni, hiszen azok ilyenkor nem aktuálisak, így aztán - ha már hangulatba kerültem -, gondoltam miért ne választhatnék a saját könyveim közül is valami karácsonyi időszakban játszódót! :) Kapóra jött, hogy az Everyone This Christmas Has a Secretet ráadásul az idei várólista csökkentésbe is beletettem. :) 

Benjamin Stevenson Ernest Cunningham sorozatát még 2023-ban kezdtem el. Ez a rövidebb, karácsonyos rész a harmadik a sorban. Gondoltam gyorsan írok róla pár gondolatot, mielőtt teljesen összekeveredik bennem a követlező epizóddal (Everyone in This Bank Is a Thief), amivel rögtön folytattam is a sort.

Az Everyone This Christmas Has a Secret egy kis adventi naptár formájában meséli el a történetet, amiben ezúttal bűvésztrükkök is szerepelnek, és szerintem ismét csak megfejthetetlen a tettes személye (vagy csak én vagyok ennyire béna). Ernest pedig szokásához híven segédkezet nyújt (bár talán most valamivel kevesebbszer), és kiszól az olvasóhoz. A kisregény végén pedig ismerteti a karácsonyi különkiadások alapvető szabályait is. :D 

Ernest a Blue Mountainsbe utazik, hogy megnézzen egy bűvész showt, de ez csak álca, ugyanis igazából egy gyilkosság történt, amiben Ern exfeleségét, Erint gyanúsítják. Amikor a második gyilkosság is megtörténik, jön a kérdés, vajon hogy függenek ezek össze? Az első áldozat miért írta azt a vérével, hogy Christmas? És hogy lehetne tisztázni Erint? 

“Juliette was okay with you coming?”

“I, uh,” I stumbled. “I didn’t tell her. She doesn’t like it when I get involved with … extramarital murders.”

Bonyolult és ötletes volt a felépítés, élveztem olvasni és tetszett a dupla gyilkosság, a bűvésztrükkös főleg. Rengeteg elhintett dolog volt, apró nyomok, amik közül sokat észre se vettem, csak akkor tűnt fel, hogy gyanakodnom kellett volna, amikor Ern összefoglal mindent a nagyjelenetben. Semmit sem tudtam a helyére tenni, de szuper volt, ahogy a végén a szerző összeillesztette a kirakós darabkáit. A végjelenet kifejezetten egyedi volt, egy üvegfalú libegőben. Jójó, nem kicsit hatásvadásznak tűnhet, de őrülten izgalmas pillanatokat tartogatott! 

“What is this, your third mystery to solve?” I shrugged. Technically it’s a Holiday Special, which makes it two and a half, but I didn’t want to get into semantics.”

Egyedül azt sajnáltam megint, hogy annyira nehezemre esett most is megjegyezni és megkülönböztetni egymástól a szereplőket, és ki kicsodázni velük, hogy a végén hirtelen nem voltam biztos abban, ezek közül mindenkit ismerek? De ez ismét csak az én bénaságom a krimik terén, és főleg valahogy Stevensonnal kapcsolatban. Most, a negyedik kötetben is erőnek erejével igyekszem figyelni a nevekre és megjegyezni a szereplőket, hiszen ha nem tudom a gyanúsítottak halmazát azonosítani, akkor tippelni is elég nehéz a gyilkosra. :D A kilogikázást hagyjuk is! De mindenhogyan tetszett a megoldás, és szájtátva olvastam, meg persze a magyarázatot is, hogy miből is jöhettem volna rá én is. Fel kéne jegyezni legközelebb a fura, elejtett mondatokat, és megnézni, hogy jegyzetekkel hátha megyek valamire (de még így se hinném :D).
Narrátor: nem jegyzetel most sem. ;')

“We used to send the insane to the mountains while we stayed in the cities. Now the cities drive us insane and we try to escape to the mountains.”

Ötletesek voltak az elkövetési, és másra kenési módok, feszült volt a nyomozó monológja, amiben minden kiderül, és közben még egy csipet karácsonyi hangulat is befigyelt, bár nem a klasszik, hiszen Ausztráliában játszódik. 

Ahhoz képest, hogy először kicsit idegennek éreztem ezt a meta-krimi műfajt, Stevensont és nyomozóját is nagyon megkedveltem. Hamarosan befejezen a negyedik részt, és írok arról is. :)