2026. július 3., péntek

17 éves lett a blog!

Kedveseim, nagy örömmel, ámde már leragadó szemekkel jelentem be, hogy a mai napon TIZENHÉT ÉVES LETT A PUPILLA OLVAS! 2009. július 3-án döntöttem úgy, hogy lehetne valamit pötyögni az éterbe, mert miért ne, ha mások is... :) És ittragadtam. ;) Éljen a blogolás azóta már-már retróvá vált műfaja, és éljenek a könyvek továbbra is! 


Forrás.

A hagyományokhoz híven rögzítem a (freeblogos előzmények nélküli) statisztikát, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt jelenleg 1.423 bejegyzés található a blogon, több mint 10.400 komment, és 119 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló pedig 1.125.832-n áll. *harsonák és fanfárok* 

Köszönöm, hogy ilyen sokan ellátogattok hozzám, böngészni, olvasgatni, keresgélni, és kommentelni! 
Tartsatok velem továbbra is! ♥ 


Boldog 17. szülinapot, blog! 

2026. június 21., vasárnap

Elena Ferrante: Véletlen találatok

Szeretem Ferrante írásait, és bár a legutóbbi olvasmányom tőle - a tavaly olvasott Tékozló szeretet -, nem az én könyvem volt, akkor is megállapítottam, hogy erőteljes, szép szöveg, igazi Ferrantés írás, mégha nekem nem is tetszett annyira.

Idén a Véletlen találatokat szemeltem ki az életmű folytatására, ami egy, a Guardian számára írt, rövid cikkekből összeállított esszékötet. A tárcák időrendi sorrendben szerepelnek benne 2018. januárjától 2019. januárjáig. Előre meghatározott témákról írta a reflexióit, bár néha szabadon kezelve kissé el is tért a témáktól. Sok erős írás van benne, életbölcsességek, gondolatok halálról, szerelemről, barátságról, félelmekről, művészetről, függőségről, nőkről és a nők érvényesülési lehetőségeiről, és persze több magáról az írásról, az alkotás folyamatáról is. Élvezettel csemegéztem a témáiból, minden érdekelt, még ha nem is tetszett mindegyik egyformán (rövid írásokkal teli gyűjtemények általános átka ugyebár).

Az írások mind azonos hosszúságúak voltak, hiszen - gondolom - ugyanabban az előre meghatározott hasábban jelentek meg az újságban. Rövidségük miatt könnyebben belefogtam akkor is, ha tényleg csak néhány percem volt két elkészült homoksüti szemlélése közben.

Az illusztrációkat a Dániában élő olasz grafikusművész, Andrea Ucini készítette. Kellemes, lágy színösszeállítás jellemzi rajzait, egyszerű, sokszor szinte minimalista ábrázolásmód, ami mögött mégis metaforikus jelentéstartalommal bíró apró részletek sejlenek fel. Mindig van az egyszerűnek hitt képen valami felfedezésre váró, rejtett motívum is. Sokat hozzátettek a kötethez ezek az illusztrációk. 
Az is jó volt, hogy ki tudja miért, de az elejétől a Nápolyi regények filmsorozat narrátorának hangján hallottam a fejemben a mondatokat, olvasás közben. :) 

Néhány idézet, ami megfogott: 

"Végtére is régi önmagunk nem több holmi elmosódott színfoltnál, amelyet mostani énünk támfaláról szemlélünk."


"Sokkal fontosabb, hogy odafigyeljünk a rettegésben tartott emberekre, ugyanis az ő haragjuk a valódi veszélyforrás."


" (...) ha a történetmesélő szerepét önkényesen magunkra osztottuk, nem érdemes a majdani olvasók kegyeit keresnünk, igyekezzünk inkább a lehető legtöbb szűrőtől megszabadulni, hogy a szöveg a lehető legárnyaltabban reflektáljon az emberi létállapotra."


" Abban reménykedünk, hogy a lehető leghosszabb élet jut osztályrészül, amely azonnal befejeződik, amint kiderül, hogy immár semmilyen gyógymód nem szavatolja az elviselhetőségét."


"Ami engem illet, minden nőt rokon léleknek érzek, kit ezért, kit amazért: egyszerre ismerek magamra legkiválóbb és leghitványabb nőtársaimban. Létezik, szegzik nekem a kérdés gyakorta, hogy soha életedben nem találkoztál egyetlen hárpiával sem? Már hogyne találkoztam volna: tele van velük az irodalom meg az élet. De mindent összevetve, mégiscsak az ő oldalukon állok."

"(...)a megváltáshoz vezető úton elsősorban önmagunkkal, nem pedig másokkal szemben kell kíméletlen őszinteséget tanúsítanunk."

"Egy jól összerakott történet akkor körvonalazódik, ha a sztereotípiák gubójából kihámozzuk a való életet, amely - valódiságából és elevenségéből adódóan - ide-oda ficánkol, és nem hagyja tetten érni magát." 

Ez utóbbi idézet emlékeztetett Márquez élet- és írásszemléletére is. 

Az írásról szóló részek rendkívül sokszínűek. Szó esik az alkotói szabadságtól,  adaptációktól kezdve a naplózáson és központozás kérdésein át az álmatlanságig, sztereotípiákig, irodalmi újszerűségig mindenről. Érdekes betekintés volt ez, mintha kicsit oda lehetett volna ülni a sarokba Ferrante dolgozószobájába, láthatatlanul, és megtudni regényeinek titkait. 

A próza a szerzőre jellemzően kissé távolságtartó, néha egészen karcos, a formátumból, de Ferrante stílusából egyaránt adódóan kompakt, de közben változatos, friss, frappáns. Érdemes volt elolvasni. 


2026. június 11., csütörtök

ZsebPotterek

Saját kép.
Tavaly jelentek meg a ZsebPotterek első kis színes kötetei, és azonnal kívánságlistára is tettem őket. Nemrég megkaptam szülinapomra a Harryről, Hermionéról és Ronról szóló részeket, és azon nyomban el is olvastam őket. 

Tudom, hogy ezek a kis „nézegetős” kötetek igazából nem sok mindenre jók, gyereknek sem igazán, bár, ha már tudja olvasni a könyveket, lapozgathatja, olvasgathatja őket, de ha még nem, akkor akár spoileres is lehet néhány dolog. Felnőttnek meg mire jó? Semmire, pont ez a legjobb benne, csak egy csepp nosztalgia a rajongóknak, egy kis színes-szagos HP-zés, mint az almanach. :) 

A Harry Potter-kötetben Natalie Smillie ilusztrációi nagyon illenek ehhez a mesés varázsvilághoz, és különösen tetszett, hogy milyen kedvesnek rajzolta meg a karaktereket.
A legjobb kis elrejtett humorforrás: Madam Pomfrey kezében a kalapkúra feliratú bájital. :D

Valamiért meg voltam győződve, hogy az összes kis könyvecske illusztrátora ugyanaz a személy, pedig egy rápillantás is elég lett volna a címlapokra, hogy kiderüljön, nem így van.
A Hermionéről szóló kötet illusztrátora, Laura Proietti egy kicsit máshogy fogta meg a szereplőket, és Hermionén kívül a többiek itt nem sikerültek annyira jól. Hermionét is szokni kellett, hogy kicsit Millicent Bulstrode szélességű (jójó tudom, no fatshaming :D), de összességében ez is pont olyan kis kellemes semmiség volt, mint a Harryről szóló. :) Élveztem átlapozgatni. 


A Ronos kötethez érve egyértelművé vált, hogy minden kötet illusztrátora a címszereplőt alkotta meg igazán jól, valahogy a többiek mindig vázlatosabbak maradtak, ami persze valahol természetes is. Ron megint picit máshogy van ábrázolva, mint a többiek, a sál egészen sálnak néz ki a nyakában pl, nem is rajznak, hanem egy valódi kötött holminak. Biztos van ennek a rajztechnikának valami neve. :) Olia Muza az illusztrátor ezúttal.
Ami még fura volt, hogy Makesz mennyire dühödt kis csatornapatkánynak van megrajzolva. :D
Nagyon tetszett ez a kötet is, kellemes kis HP-bonbon.

Belepillantó. :) (Az instagramra még
tettem pár másik képet is.)

Remek hétvégi perceket okoztak ezek a könyvek, kellemes kikapcsolódás volt elolvasni őket, a  HP-újraolvasással párhuzamosan pláne.
Jó hír, hogy október végén érkezik két újabb kötete a sorozatnak: Albus Dumbledore és Luna Lovegood. Én várom, és szeretném a gyűjteményemben tudni őket is. :) 

Érkeznek az újabb részek!


2026. június 7., vasárnap

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Évek óta hallgatom, mennyire jó ez a Peter Wohlleben, és hogy milyen szuperül közel hozza a természetet, meg mennyire szórakoztató és érdekes, és hát most, hogy elolvastam végre tőle a cirka 7 éve várakozó Az állatok érzelmi élete című kötetet, egyetlen javaslatom van csupán: 

Olvassatok inkább Gerald Durrellt!

Merthogy ott aztán tényleg lehet tanulni ÉS szórakozni, sajnálom, de amit én etológiából eddig kaptam Durrelltől, az MESSZE messze, nagyon messze túlszárnyalja  Wohlleben bácsit. Természetesen tudom, azért más a műfaj, amiben alkottak, és elismerem, a kötet sok különböző, tudományos információt tartalmaz, mégis "össszedobáltnak" érződik, gyakran vált irányt, néha túl egyértelmű dolgokat mesél el, vagy épp nem mélyed el jobban egyes állatok szokásaiban, mond valamit, de nem sok tartalom van mögötte, csak némi találgatás. Sokat ugrál fajról fajra az egész kötetben, és különféle témák csapásirányát követve próbálja feltérképezni az állatok érzelmi életét, de az a helyzet, hogy míg Durrellnél még évekkel később is emlékszem egyes jelenetekre, mint például Cicely és Geronimo párharcára, vagy akár mondjuk egy olyan fajra, mint a teporingo vulkáni nyúl, addig Wohllebenről és az állatok érzelmi életéről az fog eszembe jutni, hogy hát igen, VAN. Mármint érzelmi élete az állatoknak. És hogy ezt eddig is tudtuk. 

Összességében korrekt, ámde csapongóan összerakott ismeretterjesztő kötet, rövid fejezetekkel, amely sokféle állatról oszt meg közepesen érdekes információkat, sajnos inkább kissé száraz stílusban. 

A fiamnak mindenesetre nagyon tetszett, hogy állatosat olvasok, és minden este az esti mese után még fel kellett olvassak ebből is pár oldalt neki. :) De erről is csak az jutott eszembe, hogy úristen, mennyire fogja imádni Durrellt! (És az is már csak néhány év talán!)

2026. június 6., szombat

Május 2026

Forrás.
Májusban igyekeztem visszaszuszakolni a napi olvasást a menetrendbe, és esténként többet olvastam. Nagyon sokat haladtam az audiókkal is, most már a Főnix Rendjénél tartok a Harry Potterek sorában. :) Választottam olvasmányokat a várólista csökkentésből is, igaz, ezeket még nem fejeztem be, de jelenleg is folyamatban van 2 vcs. könyv, amiket júniusban mindenképp befejezek. Rengeteg szuper könyvet kaptam ajándékba a hónapban, amiknek mind nagyon örülök!  

Májusban 17 könyvet fejeztem be, ezek közül csak 4 volt könyv-könyv, bár ezzel is lehet vitatkozni, mert a ZsebPotterek apró, illusztrált kötetei sem épp egyenértékűek egy normális regénnyel, de mivel ezek azért mégsem a kisfiamnak való meseolvasás kategóriájába tartoztak, így aztán menjenek inkább a normál könyvek közé. Mese 13 db volt, látszik, hogy megint megjártuk a gyerekkönyvtárat, illetve kapott néhány új könyvet is a fiam, pl. gyereknapra is. :) A ZsebPottereken kívül, amiket egyébként szintén szülinapi ajándékként zsebeltem be a hónapban, még A Marlow Nyomozóklubot fejeztem be véééégre valahára. Sajnos nem tetszett, és nagyon megakasztotta a többi olvasásomat is.  

A májusi zsákmány 8 könyv: 

- Beatriz Serrano: Elégedetlenség
- Mészöly Ágnes: Hajónapló
- Alba de Céspedes: Tiltott füzet
- Mélissa Da Costa: Visszatérés
- Valérie Perrin: Colette
- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Harry Potter
- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Hermione Granger
- J.K. Rowling: ZsebPotterek - Ron Weasley
Saját kép.


Az Elégedetlenséget magamnak vettem, a többit pedig ajándékba kaptam. A ZsebPottereket azonnal el is olvastam, és nagyon jólesett most a lelkemnek egy pár oldal kis varázsos semmiség megint, főleg az újraolvasással párhuzamosan. :) Írok majd róluk posztot is!

A blogra sajnos mindössze 2 bejegyzés került ki, a HP kötetekről ugyanis készült közben egy nagyobb, amiben az első négy kötet újrázásáról egyben írtam.
Könyvektől ezúttal sem szabadultam. 

Júniusban mindenképp szeretném befejezni a megkezdett könyveimet - és köztük a kissé beragadt Katalin utcát is -, valamint folytatni a vcs-könyvek sorát is, akár még egy másik Magdával is, és Maigret is kell a nyárra! :) Szerintem még a nyáron befejezem az 5-6-7. HP kötetet is, és nagyon birizgálja a fantáziámat egy Fever újraolvasás is, úgy tűnik ez egy ilyen év! :D

A többiek májusa: 


Egyébiránt pedig, induljon a nyár! :) 

Forrás.


2026. június 5., péntek

Harry Potter újraolvasás 2026 - 1-4. kötetek

Lám, csak eljött az idő újra, és akadt apropó is, a nagy Harry Potter újraolvasási projekt útnak indításához. Egyfelől, annyi csalódást okozó olvasmányom, és félbehagyásom volt már idén, hogy éreztem, csak a Roxfortban lelhetek békét. Másfelől pedig megérkeztek az Audible-re a full-cast audio verziók a könyvekből! Amikor elkezdtem az újrahallgatásokat, akkor még hiányzott azt hiszem a két utolsó rész, de időközben már teljes lett a sorozat. A férjem a végére is ért, dehát várható volt, hogy lehagy, engem mindig mindenki leelőz valahogy az olvasásban, akkor is, ha hetekkel előbb kezdek el valamit. :D (lásd könyvklubos könyveink, bocs!)

Gemini által generált kép (AI). 


Nagyon rég, 2018 végén - 2019 elején olvastam újra utoljára a Pottereket, akkor a Jim Kay-féle illusztrált kötetek addig megjelent három része indított el az úton. Elképesztően sok idő telt el azóta, de a lelkesedést pont ugyanolyan gyorsan megtaláltam. :) Most is mind a 7 kötetetet beterveztem újraolvasásra (nehéz is megállni, ha nekilendülök!), és ebben a posztban az első 4-ről írok néhány gondolatot. 

2026. május 23., szombat

Robert Thorogood: A Marlow Nyomozóklub

Egy újabb nyomozóklub, ami nem tudott magával ragadni... Annak idején nagyon hamar félbehagytam A csütörtöki nyomozóklubot, nem jött be, és bizony azt hiszem ezzel is jobban jártam volna, ha kaszálom, de végül elolvastam. 

Kihagyott lehetőség a Marlow, mert az öreglányok vicces alapanyag lehetnének a nyomozóklubhoz, de teljesen sótlan és stílustalan marad az egész, iparosmunkaként megírt „párbeszédek”, és még részben ki is találtam a végét, pedig tényleg nagyon rossz vagyok krimi-megfejtésben. A Garda-tavas kriminél is így jártam, de az mondjuk tényleg egy égetnivaló darabja az irodalomnak, míg Thorogood könyve csak szimplán tucat-silány. Pedig az elején tetszett, remek felütéssel indít, meg is lepődtem, milyen tökös öreglány lesz a főhős, Judith Potts személyében, de hamar elmúlt az éjjeli meztelen úszás és a kisvárosi sorozatgyilkosság keltette izgalom. 

Nekem ezek a cozy mysterynek aposztrofált írások egyre kevésbé tűnnek cozynak; mintha valaki benézte volt ezt a műfajt valahol a kanyarban, és ami nem a silány és közhelyes könnyed romantikusba tartozik, és történik benne gyilkosság, azt betették a cozy mysterybe, jóvanazúgy
Túl hígak ezek a történetek, súlytalanok a szereplők, én nem oldódom fel az ilyesmiben, hanem inkább húzom a számat. 
Ha otthonos, kellemes krimis hangulat, akkor nekem még mindig AC és Simenon  a szint.

Lám, van felolvasás is?

2026. május 1., péntek

Április, tavasz, lebegés

Forrás.
Április, ó április! ♥ Életünk egyik legemlékezetesebbje, pedig azért akadtak már emlékezetes áprilisok, nekem például 5 éve, amikor a fiam született. ♥ De félre személyes tartalmak, lássuk, hogy olvasás és könyvek szempontjából mit hozott ez a tavaszi szeles hónap.

Áprilisban 18 könyvet fejeztem be, ebből 3 volt könyv-könyv, a többi mese. Látszik, hogy ismét mentünk egy kört a gyerekkönyvtárban, valamint a húsvéti nyúl sem fukarkodott az új mesekönyvekkel :) A mesék közül kiemelkedő volt az Éjjel alszik a nap? (Momó és Max 1.) és a Kerék mesék nagykönyve, ami az előző hónap slágerének, a vonatosnak a testvére, valamint a Cicamozi, ami Miamona ajándéka volt. A könyvtári könyvek közül a Puffancs morog, gyomra korog nagyon bejött mindkettőnknek (azért az páratlan, amikor a fiam ebből idézve kiált rá egy másik kisgyerekre a játszótéren, hogy "te közveszélyes túrós rétes!" :D ), és a 3-5-8 perces mesék jóéjtmesés kötete. Ebből - talán az események mostani sodra miatt is - a fiam kedvence, amikor a Katica csoport óvodásai a Parlamentbe mennek törvényjavaslatot benyújtani az ott dolgozó pulikutyusoknak a délutáni alvás eltörléséről. :"D Spoiler alert: aztán felébrednek!
Na jó, azt hiszem kicsattanó jókedvem és személyes morzsáim mindenhogy át fognak ütni a sorokon. :) 

Ami a könyv-könyveket illeti, a sorozatos vcs-csalódások és félbehagyások óta semmihez sem volt kedvem, szóval a komfortkönyveimhez és újraolvasásokhoz, újrahallgatásokhoz fordultam. A három áprilisi könyv ennek eredményeképpen a HP 1-2-3 voltak. :) És egy percig sem bánom, hogy újra belevetettem magam a varázsvilágba, sőt. Egy összesűrített posztot tervezek is írni a mostani újrázás élményéről, és a full-cast audióról, mert most ebben a formában hallgattam őket. 
Sajnos az audiókra jutott csak idő, vagy volt csak lehetőség most is, a mesekönyveken kívül. Remélem, hogy ebben majd azért fordul a kocka, mert nagyon hiányzik az "egy regénnyel leülök a fotelbe" életérzés. 

Márciushoz hasonlóan áprilisban is 3 bejegyzés került ki a blogra, és ezek közül is különösen örülök annak, hogy végre sikerült megírnom az élménybeszámolómat Márquez csodás regényéről, a Száz év magányról, ami kedvencemmé is vált. 

Az eddigi visszafogottság után ezúttal 5 új könyvvel gyarapodott a könyvtáram, ezek közül 1 ajándék volt, szintén Miamonától, a másik 4-et pedig Libristóról rendeltem magamnak. (A mesekönyvek most is a fiam könyvtárának gyarapodását terhelik, nem az enyémet!!! :D )

- Isida Só: Még egy macskát receptre - Miamonától
- Joanne Harris: Vianne - egyszer már majdnem megvettem a Bestsellersben Bp-n, de Libristón olcsóbb volt
- Jessie Inchauspé: Glucose Revolution 
- Debbie Tung: Everything is OK
- Grant Snider: I Will Judge You by Your Bookshelf

Saját kép.


Ezúttal nem adtam el könyvemet semelyik platformon, de (főleg gyerek)ruháktól közben azért szabadultam. :) 

A várólista csökkentés a félbehagyások óta nagyon megbotlott nálam, de más is volt a fókusz eleve, szóval nem tragédia, hogy kicsit lemaradtam. Az a tervem, hogy május-júniusban lassan visszatérek az arról a listáról való olvasás priorizálásához a nagy újraolvasások mellett is. :) 

Saját kép.

A többiek áprilisa: 


2026. április 23., csütörtök

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Igen, igen, igen! Elolvastam hát az Aureliánók és José Arcadiók nagy eposzát! A szépirodalom legnagyobb és legelvetemültebb szappanoperája elevenedik meg ebben a több generáción átívelő, hömpölygő nagyregényben. 

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe."

Micsoda kezdőmondat! És micsoda folytatás következett! Nagyon meglepett, hogy a regény tényleg egy egybefüggő nagy áradat, és nincsenek fejezetek, tagolások, csak néhány kisebb törés, de akkor is megállíthatatlanul folyik tovább a cselekmény. A párbeszédek hiánya is tömbösíti a szöveget. Nehéz bármiféle fogódzót találni, illetve az elején kifejezetten féltem is letenni a könyvet, nehogy elveszítsem a fonalat. Egyébként is törekedtem rá végig, hogy még ha csak 2-3 oldalt is, de olvassak belőle napi szinten, különben nehezebb visszahelyezkedni ebbe a zsivalygó, szenvedélyes, mágikus és forró hangulatú eposzba. 

"(...) kezdte megsejteni, hogy a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal."

2026. április 20., hétfő

10 év távlata

Forrás.
2026 első Témázása, ezen a csodaszép tavaszon egy olyan témával érkezik, amit nemrég a social media felületein kaptak fel: 2016 vs. 2026, avagy TÍZ  ÉV TÁVLATÁBAN. Egy kis nosztalgia, és az egy évtizeddel ezelőtti olvasások, élmények, rajongások és csalódások összevetése a mostanival. 

Magamtól is eszembe jutott néhány dolog 2016-tal kapcsolatban, de azért inkább más fogódzók mentén, és az olvasmányok kicsit összekeverednek az ezt megelőző, és az ezt követő évvel. Segítségül hívtam a 2016-ös összegzés posztomat, és az azévi olvasmánylistát
Arra emlékeztem, hogy sajnos 2016 volt az egyik olyan év, amikor nem sikerült a várólista csökkentős kihívást teljesítenem, de ezen túl, visszaolvasgatva, hogy mi is történt még, ért pár meglepetés az olvasmányaimmal kapcsolatban. 

2016 volt az év, amikor pl. végre elkezdtem olvasni a Strike sorozatot! Bizony, a Kakukkszóval csak ebben az évben ismerkedtem meg először. Az elmúlt évtizeden tehát végighúzódott a sorozat, és még nincs is vége! Azóta már a 9. epizódot várjuk. 

Innen nézve őrült sok, 81 könyvet olvastam, igaz volt köztük akkor is mese, de csak ~10 db. A posztok száma is elképesztő volt, 145 abban az évben, és az uborkaszezonnak nevezett júliusban is 9 bejegyzést tettem közzé. :') 
Megdöbbentő számomra, hogy mennyire sokat reciztem akkor még, 18 könyv volt 2016-ban, amit recenzióra kaptam! :O 

2016-ban ismertem meg Backmant és vált kedvencemmé Ove. ♥ Érdekes, hogy pont olvastam tőle idén év elején is, igaz, csak egy kis rövid szösszenetet. Ovét szívesen újráznám valamikor.
2016-ban újraolvastam az egész Fever sorozatot az akkori aktuális új rész, a Feverborn előtt. Ekkor olvastam a HP színdarabot is, Az elvarázsoltakat, a Horrorstört, a Madarak a dobozbant (köszi Anett a kölcsönzést! :D), de az Én, Livia, az Arkangyal éjjel és a Baby Jane is ebben az évben voltak! Tobzódásnak tűnik innen nézve az egész olvasmánylistám, amibe csak úgy hevenyészetten belefért Hawkingtól kezdve még 3 Maigret sztorin át David Sedarisig és Szabó T. Annáig MINDEN. És akkor a csalódásokról és félbehagyásokról még szót sem ejtettem - pedig az emlékezetes Marija Morevna olvasás is ekkor volt. 
Visszatekintve tényleg olyan, mintha akkoriban MINDENRE lett volna időm. Ennyi könyv, ennyi műfaj, rengeteg poszt - állandó jelleggel témáztunk is -, és akkor még hol vannak a könyves programok... ! :) Ekkor volt pl. Graeme Simsion könyvbemutató és dedikálás Mo-n, és ez remek élmény maradt, de Baráth Katalinnal is ebben az évben dedikáltattam, a Könyvhéten! Ezen a Könyvhéten volt az a záporeső, amit a Szamos ernyői alatt vészeltünk át, egy kupac blogger, nagyokat nevetve. :) Anettal 2016-ban ettük végig a HP és a titkok kamrája menüt, amit épp most nemrég, 2026 tavaszán olvastam újra. :)) Körbeértünk volna? :D Rowling mindenképp ott volt, és itt van, mind 2016-ban, mind pedig 2026-ban, ez örök!
Moziban láttam az Ove, az Inferno és a Legendás állatok (megintcsak Rowling!) filmet. Na ehhez képest a mostani nézet az, hogy 6 éve nem is voltam moziban. :') ... 
2016-ban még volt Bookdepository is. :') 

2016 egy nagyon vegyes év volt számomra, mert mondhatni nyugisan indult, és magánéleti válsággal ért véget. De az biztos, hogy olvasni nagyon sokat olvastam, és hogy valahogy "más" volt a világ. A covid előtti "normális" évek egyike volt, mint ahogy valamelyest az egész 2010-es évtized is az volt, legalábbis így visszatekintve.

Természetesen vannak olyan könyveim, amiket akkortájt vettem, és azóta sem olvastam még, óh, hát hogy ne lennének! Lehet, hogy lesz közülük, amit nem is fogok, de ez a jövő zenéje. És az is biztos, hogy 2016-ban is várólistás volt már a Száz év magány, amit csak idén sikerült elolvasni. :) 
Mindenesetre akár minden évben csinálhatnánk ilyen 10 éves visszatekintéseket, mert nagyon érdekesek! Nagyon kíváncsi vagyok ki mit fog kiemelni, mire emlékezett vissza, vagy épp mi volt a meghatározó, kedvenc olvasmánya ekkortájt. 

A témához bármikor lehet csatlakozni, írjátok meg, ti mit szerettetek olvasni 10 éve, miért rajongtatok akkor, van-e amit azóta sem olvastatok még el a polcotokról, és van-e amit idén is újraolvastatok, vagy újraolvasnátok. :) Mi tette emlékezetessé könyves szempontból 2016-ot? 

A többiek nosztalgiavonata: 


Utóvéd (később csatlakozók): 

Forrás.



2026. április 13., hétfő

Március 2026

Forrás.
A lendület nem hogy kifogyott, de még csak nem is volt márciusban (bezzeg most ;))! :D Igaz ugyan, hogy 16 könyvet fejeztem be a hónapban, de ezek közül csupán 1 volt "könyv-könyv", az is a Száz év magány, ami inkább február fő olvasmánya volt, március első napján fejeztem be. Nagyon sokat gondolkodtam rajta és gondoltam rá azóta is, ami kétségtelenül az igazán jó könyvek ismérve. Az idei top5-ben biztosnak tűnik a helye, és néhány nappal a befejezés után kedvencnek is jelöltem. Annyira egyedi, semmihez sem hasonlítható történet, és a hangulatát sem fogom soha elfelejteni; megérdemli a kedvenc státuszt. Sajnos írni még mindig nem sikerült róla, egyszerűen nem jutok el odáig, hogy egy épkézláb poszt összejöjjön. De vázlat már van, mindenképp írok róla... valamikor.

A meseolvasások közül kiemelkedik Medvendel és a névtelen erdő és a Vonat mesék nagykönyve. :) Azért jutott ennyi újabb meseolvasás a hónapra, mert mentünk egy kört a könyvtárban ismét, és kapott néhány könyvet ajándékba is a fiatalember. Megejtettük az első igazi anya-fia könyvesboltos böngészést is, és nyilván azt is egy könyvvásárlás koronázta meg (a Vonat mesék). :)

A rendes könyvek olvasása valahogy kudarcra volt kárhoztatva egész márciusban. Két audiómat is félbehagytam, mindkettő vcs-listás is volt pedig, de sajnos annyira rosszul választottam, hogy csak szenvedésnek éreztem őket. Az egyik egy Alice Hoffman kötet, erről írtam is röviden, a másik pedig az Evvie Drake Starts Over, ami csupa One Day és Normális emberek utánérzést hozott az érdektelen karaktereinek érdektelen beszélgetéseivel, és még sport is volt benne (bah). Annyira szerencsétlennek éreztem magam mindezek után, hogy úgy gondoltam semmi más nem segít itt, csak a Harry Potter. :) Nekivágtam hát az újrázásnak a full-cast audio verzióval. 
Közben egész márciusban benne voltam (vagyok is) a Marlow nyomozóklubban, de sajnos annyira nehezen megy az olvasás, hogy nem tudom mikor fogom azt is befejezni. Pedig egész jónak tűnik eddig, de 1 hónap alatt 20%-ig jutottam csak. 

Saját kép. Az új szerzemény. 

3 bejegyzés született márciusban (még ezt is csodálom, hogy ennyi összejött), és 1 könyvvel lettem gazdagabb. Egy kis antikváriumi nézelődés során akadtam rá egy szép kiadású Iskola a határon kötetre, és végül nem tudtam otthagyni. Igaz, már van egy példányom a könyvből, de sosem szerettem igazán annak a kinézetét. 
3 könyvemtől szabadultam meg, Vinteden ill. személyesen adtam el őket. 

Saját képek a HP kiállításról.
Márciusban egy fontos programpont volt a Harry Potter kiállítás, amire még karácsonyra kaptam VIP jegyeket a férjemtől. Nagyon tetszett minden, nekem jó élmény volt, még ha látom is a hiányosságait, azért bele tudtam magam élni, és érdekelt. Varázslatosak voltak az egyes termek, a kiállított filmes tárgyak és a jelmezek is. Meglepő volt számomra, hogy milyen vastag anyagúak, rendes szövetből készültek voltak a jelmezek. Könnyebb, selymesebb anyagokat képzeltem el. A HP újrázáshoz is egyébként itt jött meg a kedvem - nyilvánvalóan. :) 

Lassan csökkennek, lemennek a "kötelező körök", amik elég sűrűek nálunk tavasszal, még áprilisra is jut azért, de remélem utána már többet tudok foglalkozni az olvasással, újra. Hogy a reményem csak hiú ábránd-e, kiderül. ;)  

A többiek márciusa: 


És még egy kis HP ízelítő: 




A pálcák. 

Magical Me :) 

2026. március 8., vasárnap

Alice Hoffman: The World That We Knew

“If you do not believe in evil, you are doomed to live in a world you will never understand. But, if you believe in it, you may see it everywhere, in every cellar, in every tree, along streets you know and streets you've never been on before.”

Ilyen remek sorokkal indít Alice Hoffman regénye, a The World That We Knew, azonban sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Alice Hoffman az évek során Gaimanhez hasonlóan átcsúszott nálam a kiszámíthatatlan szerzők közé. Van, hogy nagyon imádom, amit ír, van, hogy egyáltalán nem értem, ugyan mit is szeretek Hoffmanban. Nos, ez a könyve az utóbbi kategóriába tartozik. Viszont csak egy pár sort fogok idevetni róla, hiszen kb. 30%-nál azt mondtam ne tovább, nem pazarlok rá több időt, és félbehagytam. Addigra is már nagyon meguntam, hogy újrahallgatok részeket, nem köt le, nem találom, hol tartottam, stb. Ez nem jellemző nálam az audióknál, szóval rögtön éreztem, hogy nem stimmelünk a könyvvel. 

A témaválasztás erős, második világháború, zsidóüldözés. Belevisz némi misztikus szálat is, életre hívnak benne ugyanis egy gólemet, ami a Lea nevű lánykát hivatott megvédeni a köteten át. Érdekes egybeesés, hogy itt is gólemről volt szó. Egyik előző olvasmányomban, Dan Brown könyvében szintén fontos szerepet játszott ez a mitikus lény. 

Nem igazán sikerült kapcsolódnom a történethez, a történelmi fikciós és a misztikus részeket egyaránt unalmasnak éreztem. Sajnos valamiért viszkettem a szereplők nevétől is, tudom, ez piszlicsáré apróságnak tűnik, de valahogy kínzásnak éreztem volna azt is, hogy továbbra is Ettie, Lea és Ava nevei visszhangozzanak a fejemben a felolvasás további óráiban is. Valamint a nem párhuzamos tekintetű kishölgy is idegesített a borítóképen - khm, tudom, külsőség ez is, de akkor is. 

Próbáltam különféle napszakokban, különböző lelkiállapotban hallgatni, de minden alkalommal az egyik fülemen be, a másikon ki lett a végeredmény, és sajnos a felolvasásnak is nagy szerepe volt ebben, elég rossz felolvasót választottak, aki motyog. Olyan volt, mintha őt sem kötné le igazán a szöveg. 
Hiába tettem a várólista csökkentős könyvek közé, a The World That We Knew most oly módon csökkenti a várólistámat, hogy félbehagyottan kerül le róla. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok már Alice Hoffmant olvasni, várnak még tőle könyvek, de azért nem örülök az ilyen bicsaklásoknak. A The Ice Queen szerepel tőle még az idei vcs-listán, az össz TBR listámon pedig még több másik cím is. 


2026. március 7., szombat

Február 2026

Forrás.
A lendület természetesen megtört februárban, ez valahogy törvényszerű azt hiszem, és bár felújítási projektek már nem annyira jönnek ezen a tavaszon, vagy csak kisebb dolgok, mégis, már most látom, mennyire sűrű lesz a következő időszak is... Ez sok jót nem ígér az olvasással és blogolással kapcsolatban. A meseolvasások viszont meg fognak szaporodni, illetve már meg is szaporodtak, mert a jó időben nagyobb lelkesedéssel csatangolunk el a könyvtárig is, és ez alkalmanként legalább 8 új mese olvasását hozza magával. :) 

Sajnos már eltelt február közepe is, mire befejeztem a hónapban az első olvasmányomat, a The Overdue Life of Amy Bylert, és végül nem is akadt társa, csak mesekönyvekkel szaporodott a lista. Februárban így csak 6 könyvet olvastam el, és ebből 5 mese volt. Viszont azért az mindenképp megemlítendő, hogy ennek ellenére azért február fő olvasmánya a Száz év magány volt, csak a befejezése csúszott át márciusra. :) S míg Amy Bylerről sikerült már írni, Márquez könyvéhez még kell találjak magamnak egy sávot, amikor agyam is lesz összeszedni a gondolataimat a nagy eposzról, ami mindenképp az év egyik legfontosabb olvasmánya volt. 

A mesék közül A föld alatt meglepően jó volt, szerző nincs, a linken megtaláljátok a könyvet. Bár úgy tűnt, kicsiknek való, nagyon aranyos verses sorai, és a sok-sok föld alatt élő állat bemutatása is remekül sikerült. Tetszett még a Bori és a meseünnep is, bár az végül nem jött haza a könyvtárból velünk, csak helyben olvastuk el. 

A hónapban összesen sajnos csak 2 poszt született, ami önmagában is látványos visszaesés a januárhoz képest, de ismét bebizonyosodott: nem tudom tartani a tempót hosszú távon, még mindig. A 2 bejegyzés is még januári olvasmányélményekről szólt.

Beszerzésem nem volt februárban, és nem is szabadultam meg könyvektől. Volt viszont egy jó kis könyves-barátnőzős programom, ahol könnyesre nevettük magunkat a csajokkal, és beszélgettünk Marie Pavlenkótól Moningig mindenféle olvasmányról. :) 

Februári terveim közül nem sok teljesült, sajnos filmnézés, sorozatnézés sem volt, egyszerűen sehol nem találok a napjainkban erre időt... De nagyon szeretném megnézni a Száz év magány Netflix sorit, és a Száll a kakukk fészkére filmet is (már mióta). 
Könyvpakolás és várólista gyomlálás sem valósult meg most.
Remélem azért a márciusom ennél kicsit pezsgőbb lesz! :D A szép időnek nagyon örülök, feltölt a napsütés. :) És kilátásban van egy újabb barátnős, nyerítős, könyvezős találka is, hurrá! :) 

Mini tavaszi tervező

- Száz év magány poszt 
- a várólista csökkentős könyvekkel haladni 
- várólista szanálás
- könyveladások felpörgetése
- az éves tervekből továbbiak megvalósítása, pl az újraolvasási projektek elkezdése
- elolvasni A Nap őrzőjét
- olvasni valami krimit is

A többiek februárja: 


2026. március 2., hétfő

Anya elszabadul

2019 és 2023 után ismét visszatértem Kelly Harmshoz, és nem csalódtam most sem. A The Overdue Life of Amy Byler már jó ideje a radaromon volt, idén feltettem a várólista csökkentős könyvek közé, és már év elején meg is hallgattam Audible-ről. 

Szerintem méltánytalanul mellőzött ez a könyve is a szerzőnek, de a magyar borítót elnézve nem is csoda, ha nem sokan figyeltek fel rá, fura lett a tipográfia, és nem hangsúlyozzák a könyves tartalmat sem, pedig a kötet címszereplője egy elcsigázott könyvtáros anyuka. Amyt három éve elhagyta a férje és azóta mindent egymaga old meg a két gyerekkel. Észre sem vette, mennyire szüksége lenne a pihenésre, és arra, hogy kiléphessen a robotpilóta üzemmódból és az anyálkodásból. A férje - akitől időközben elválni is elfelejtett - azonban egyszercsak újra felbukkan, és szeretne a gyerekekkel tölteni némi időt, mondjuk a nyári szünetből egy hetet. Az egy hétből aztán később több lesz, de már hét nap is elképzelhetetlenül csodásnak tűnik, amikor nem a mindennapi élet apró-cseprő dolgaival kell megküzdenie, hanem önmagával foglalkozhat, és lazíthat. Hóbortos barátnői révén egy teljes makeoverben is részt vehet, amit egyikőjük, Talia divatmagazinja le is dokumentál. A cikkek által igencsak felkapottá válik Amy és a #momspringa is, ahogy elnevezik ezt a bizonyos "anya elszabadul" hetet a  social media felületeken. :) 
A név egyébként az Amishok "rumspringa" kifejezésének átirata. A rumspringa az a szabad időszak a kamasz Amishok életében, amikor szabadjára engedik őket, hogy kipróbáljanak olyasmiket, amik a közösségben tiltottak. Majd eldönthetik, hogy aztán továbbra is a közösség tagjai akarnak-e lenni, vagy nem. 

Amy is fejest ugrik hát mindenféle olyan tevékenységbe, amire egy ideje nem volt lehetősége. Vakrandikat szerveznek neki, átalakítják a ruhatárát, frizuráját, megdesignolják a szemöldökét is. :) Sőt, még egy könyvtáros kongresszuson is részt vesz közben, ahol előadja egy ötletét az olvasás népszerűsítésére a fiatalok körében. Amikor először mérlegelte, hogy mit is kezdjen azzal a potya egy héttel, amiről szó volt a nyári szünet elején, és gyakorlatilag elsőre az jut eszébe, hogy tanulhatna valami újat, és hogy keres továbbképzést, hát felhorkantam. :D Anyám!! Évek óta nem pihentél, de a most adódó potya pihenés egy részét is elkonferenciázod?! Persze a döntés jó volt, a képzésen is találkozik érdekes emberekkel, és tényleg kikapcsoló számára ez a közeg; a könyvtáros projektje is beindulhat, és az egy hét anyaszabi is bőven megnyúlik aztán. 

A gyerekei persze hiányoznak neki, és ahogy belekóstol ebbe a nagy szabadságba, más életbe, hirtelen meg is ijed az egész helyzettől. Na meg a kis flörtnek induló dolog Daniellel nyár elején, kicsit komolyabbnak tetszik, semmint, hogy csak úgy lemondjon róla. Találnak-e majd valami megoldást, úgy, hogy mindkettőjüknek van gyerek is a képben, és hogy más városban élnek? 
Amyt egy vészhelyzet rántja ki aztán dilemmáiból, és a reality check sok mindenre jó lesz, talán helyre is tudják rakni a korábbi kérdéses dolgokat a családdal, és Daniellel is. 

Bár kissé felszínesnek tűnhet talán a makeover és a külsőségek miatt, azért bőven megtelik fontos tartalommal is a kötet, és remekül példázza, mennyire szüksége lenne minden anyának a #momspringákra. Amynek persze különösen, hiszen széltoló férje miatt évek óta egyedül boldogul mindennel, és szinte már nem is tudja, hogy kéne kikapcsolódni. Ez a nyár mindent megváltoztat, és jobbra fordít az életében. A kötet végén a vészhelyzetet éreztem csak egy kissé túlzónak, lehetett volna valami csekélyebb dolog is, ami követeli a figyelmét, nem ennyire életveszélyes krízis, és akkor nem fordul át melodramatikusba a zárás. 
Szerettem a karaktereket, nem egydimenziósak, és elég színes palettát festett belőlük Kelly Harms. A korábbi köteteiben is kedveltem a szereplőit. 

Szórakoztató olvasmány, jó témaválasztás; okosan, humorosan, érzékenyen tálalja az anyaság nehézségeit, a szabadság és felszabadultság varázsát, és az ezzel kapcsolatos bonyolult érzéseket is. 
Jó szívvel ajánlom igazából bárkinek, aki szereti az igényesen megírt, nem kaptafa chick-liteket, amiben nem csak a nyálrománc a fősodor, hanem vannak valódi dilemmák, érzelmek is. Pluszbónusz minden könyvmolynak a könyvtáros-könyves téma a könyvön belül, és persze az olvasásnépszerűsítés. :) 

2026. február 17., kedd

Dan Brown: The Secret of Secrets

“Social media, Dana thought. The biggest intelligence boon since the Catholic Church invented confession.”

Wow! Ez igazán remek volt, biztos, hogy az év kiemelkedő szórakoztató olvasmányai között fogom emlegetni. Ha Dan Brown, akkor az nekem kell, ez egyértelmű volt, hiába, hogy volt már szerencsém néhány gyengébb könyvéhez is, mindenképp nagy rajongója vagyok, és természetesen szó sem lehetett róla, hogy ezt az új Robert Langdon kötetet kihagyjam. 
A kedvencem tőle továbbra is az Angyalok és démonok (megérdemelne egy újrázást is), a későbbi köteteket és cselekményüket néha picit keverem. A standalone-jai közül szuper élmény volt még a A megtévesztés foka is.

“Einstein had famously declared: Coincidence is God’s way of staying anonymous.”

Dan Brown nagy mestere a különféle izgalmak bonyolításának, miközben sok érdekes és hasznos információt is megoszt az olvasókkal. Ezek gyakran a művészettörténethez, festményekhez, szobrokhoz, szimbólumokhoz köthetőek, de titkos társaságok, mesterséges intelligencia, evolúció, az élet értelme, túlnépesedés, bioterrorizmus is szerepelt már a témái közt. Sokszor vet fel vallási, filozófiai, etikai kérdéseket. Remekül vegyíti a tudományt, a történelmet és a művészeteket, és mindezt thrillerszerű akció-kalandregényekbe ágyazza. Nagyon kíváncsi voltam, vajon a titkok titkával mire utalhat, mit fog boncolgatni ezúttal. 

Először is a helyszín PRÁGA, az isteni Prága, aminek roppantul örültem, mert mondhatni ismerős terepnek érezhettem egy részét, mint annak idején Rómát, Velencét, Firenzét is, ahol szintén megfordultam már. Langdon ezúttal Katherine Solomonnal utazik a cseh fővárosba. Kedvesét, a híres noétikus kutatót (jaj de furcsa ez így magyarul) ugyanis Brigita Gesner felkérte egy előadás megtartására. Katherine nemrég fejezte be, és adta le könyvének kéziratát, amiben igazán meglepő, és új kutatásait, felfedezéseit összegzi, főként az emberi tudattal kapcsolatban. 

“The city of Prague had always felt enchanted to him. It was a moment frozen in time. Having
suffered far less damage than other European cities in World War II, the historical capital of Bohemia enjoyed a dazzling skyline that still sparkled with all its original architecture—a uniquely varied and pristine sampling of Romanesque, Gothic, Baroque, Art Nouveau, and Neoclassical designs. The city’s nickname—Stověžatá—literally meant “with a hundred spires,” although the actual number of spires and steeples in Prague was closer to seven hundred. In the summer, the city occasionally illuminated them with a sea of green floodlights; the awe-inspiring effect was said to have inspired Hollywood’s depiction in The Wizard of Oz of the Emerald City—a mystical destination that, like Prague, was believed to be a place of magical possibilities.”

De mi van, ha ez a tudás valakire veszélyt jelenthet? Mi van, ha elméletek, hitrendszerek dőlnek össze? Mi van, ha valami kiderül, aminek nem lett volna szabad? 

“(...)noetic science is the study of human consciousness. Contrary to what many believe, consciousness research is not a new science—it is, in fact, the oldest science on earth. Since the dawn of history, we have sought answers to the enduring mysteries of the human mind…the nature of consciousness and of the soul. And for centuries, we have explored these questions primarily through…the lens of religion.”

A prágai utazás nyilván nem egy Károly-hídon andalgásban kulminál - hiszen Dan Brownról van szó -, hanem nagyon hamar, már a könyv elején tobzódhatunk bombariadótól kezdve, a folyóba ugró Langdonon át, a gyilkosságig mindenben... Egy rejtélyes, gólem-maskarában járkáló alak is előkerül. Katherine kéziratát hackerek lopják el, maga Katherine pedig eltűnik. Misztikus elemként megjelenik egy furcsa jelenés is, akit Katherine előző éjjel rémálmában látott. De nyugalom, magyarázatot végül, mindenre kapunk, még arra is, ami tényleg kissé elvontnak, túlzónak tűnik. Elképesztően izgalmas jelenetek követik egymást, hajsza indul a gyönyörű városban, és azon kívül is, hiszen a szálak New Yorkba és Londonba is elvezetnek, a titkok nyomában. 
“The world’s new popularity metric. Digital applause.”
Az emberi tudattal kapcsolatos eszmefuttatások, a halálközeli élmények leírása, egységességük különös mivolta, a mortality salience fogalma, a TMT (Terror Management Theory), a non-local consciousness, a sudden savant syndrome és az ESP (extrasensory perception), mind elképesztően érdekesek, ahogy a különféle leírt kísérletek is, a gondolatok, a tudat és a tudattalan tudományos megfigyeléseivel kapcsolatban. A biokémiai részek, a fejtegetések a neurotranszmitterekről is lebilincselőek, és (szerintem) érthetőek is. Remek eszmefuttatások vannak a digitális világról, a mai korról, amiben élünk, és arról, hogy alakul ördögi körré, amit világunkkal teszünk. 

“The worse things get, the worse we behave. And the worse we behave, the worse things get.”

Rendkívül okos könyv, és közben persze megmarad szórakoztató irodalomnak is egy szinten, hiszen izgulhatunk a menekülő Langdonért, az eltűnt Katherine-ért, de ugyanúgy bevonódunk a mellékszereplők sorsának alakulásába is - Michael Harris, Sasha Vesna, Jonas Faukman mind nagyon érdekes karakterek voltak -, és nincs hiány fordulatokban. Vannak kifejezetten hátborzongató részei, és nem csak a szórakoztató, hanem a tudományosan megalapozott elemekben is bőven. Ezzel kapcsolatban mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy a könyv elején bizony ott van feketén-fehéren: 

Saját kép.

Nekem voltak pillanatok, amikor hideg futkosott a tarkómon egyes kísérletektől, a CIA tevékenykedéseitől, és hogy vajon mennyi minden zajlik titokban, akár az emberi tudattal kapcsolatban. Milyen határokat feszegethetnek?

Nehéz ezekről a tudományos érdekességekről írni, mert nem akarok butaságot mondani, ahogy belebonyolódom, illetve egy részét pont a könyv hivatott megismertetni az olvasóval, hogy aztán elképessze helyenként. :) Illetve mivel angolul olvastam, nagyon angolul ül minden a fejemben is, nem könnyű magyarul értekezni róla.

A könyv már magyarul is megjelent, ráadásul két kiadásban is! :) Jó szívvel ajánlom a Dan Brown rajongóknak, és azoknak, akik szeretik a fast-paced akcióregényeket némi extra, okos-töltettel. 

Bár ebben kevesebb a szimbolika, és a kódfejtés, és szinte nem is Langdon a főszereplő, hanem Katherine, attól még izgalmas, elgondolkodtató, olvasmányos, gördülékeny, és imádtam a csavarjait is. Zseniális volt ez a témaválasztás, és ahogy végigvitte. Remélem érkezik még sorozatrész, vagy akár valami más a szerzőtől, és hogy ezúttal nem kell majd ilyen sokat várni rá. :)