Gabriel García Márquez: Száz év magány

Igen, igen, igen! Elolvastam hát az Aureliánók és José Arcadiók nagy eposzát! A szépirodalom legnagyobb és legelvetemültebb szappanoperája elevenedik meg ebben a több generáción átívelő, hömpölygő nagyregényben. 

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe."

Micsoda kezdőmondat! És micsoda folytatás következett! Nagyon meglepett, hogy a regény tényleg egy egybefüggő nagy áradat, és nincsenek fejezetek, tagolások, csak néhány kisebb törés, de akkor is megállíthatatlanul folyik tovább a cselekmény. A párbeszédek hiánya is tömbösíti a szöveget. Nehéz bármiféle fogódzót találni, illetve az elején kifejezetten féltem is letenni a könyvet, nehogy elveszítsem a fonalat. Egyébként is törekedtem rá végig, hogy még ha csak 2-3 oldalt is, de olvassak belőle napi szinten, különben nehezebb visszahelyezkedni ebbe a zsivalygó, szenvedélyes, mágikus és forró hangulatú eposzba. 

"(...) kezdte megsejteni, hogy a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal."

10 év távlata

Forrás.

2026 első Témázása, ezen a csodaszép tavaszon egy olyan témával érkezik, amit nemrég a social media felületein kaptak fel: 2016 vs. 2026, avagy TÍZ  ÉV TÁVLATÁBAN. Egy kis nosztalgia, és az egy évtizeddel ezelőtti olvasások, élmények, rajongások és csalódások összevetése a mostanival. 

Magamtól is eszembe jutott néhány dolog 2016-tal kapcsolatban, de azért inkább más fogódzók mentén, és az olvasmányok kicsit összekeverednek az ezt megelőző, és az ezt követő évvel. Segítségül hívtam a 2016-ös összegzés posztomat, és az azévi olvasmánylistát. 

Arra emlékeztem, hogy sajnos 2016 volt az egyik olyan év, amikor nem sikerült a várólista csökkentős kihívást teljesítenem, de ezen túl, visszaolvasgatva, hogy mi is történt még, ért pár meglepetés az olvasmányaimmal kapcsolatban. 

2016 volt az év, amikor pl. végre elkezdtem olvasni a Strike sorozatot! Bizony, a Kakukkszóval csak ebben az évben ismerkedtem meg először. Az elmúlt évtizeden tehát végighúzódott a sorozat, és még nincs is vége! Azóta már a 9. epizódot várjuk. 

Innen nézve őrült sok, 81 könyvet olvastam, igaz volt köztük akkor is mese, de csak ~10 db. A posztok száma is elképesztő volt, 145 abban az évben, és az uborkaszezonnak nevezett júliusban is 9 bejegyzést tettem közzé. :') 

Megdöbbentő számomra, hogy mennyire sokat reciztem akkor még, 18 könyv volt 2016-ban, amit recenzióra kaptam! :O 

2016-ban ismertem meg Backmant és vált kedvencemmé Ove. ♥ Érdekes, hogy pont olvastam tőle idén év elején is, igaz, csak egy kis rövid szösszenetet. Ovét szívesen újráznám valamikor.

2016-ban újraolvastam az egész Fever sorozatot az akkori aktuális új rész, a Feverborn előtt. Ekkor olvastam a HP színdarabot is, Az elvarázsoltakat, a Horrorstört, a Madarak a dobozbant (köszi Anett a kölcsönzést! :D), de az Én, Livia, az Arkangyal éjjel és a Baby Jane is ebben az évben voltak! Tobzódásnak tűnik innen nézve az egész olvasmánylistám, amibe csak úgy hevenyészetten belefért Hawkingtól kezdve még 3 Maigret sztorin át David Sedarisig és Szabó T. Annáig MINDEN. És akkor a csalódásokról és félbehagyásokról még szót sem ejtettem - pedig az emlékezetes Marija Morevna olvasás is ekkor volt. 

Forrás.

Visszatekintve tényleg olyan, mintha akkoriban MINDENRE lett volna időm. Ennyi könyv, ennyi műfaj, rengeteg poszt - állandó jelleggel témáztunk is -, és akkor még hol vannak a könyves programok... ! :) Ekkor volt pl. Graeme Simsion könyvbemutató és dedikálás Mo-n, és ez remek élmény maradt, de Baráth Katalinnal is ebben az évben dedikáltattam, a Könyvhéten! Ezen a Könyvhéten volt az a záporeső, amit a Szamos ernyői alatt vészeltünk át, egy kupac blogger, nagyokat nevetve. :) Anettal 2016-ban ettük végig a HP és a titkok kamrája menüt, amit épp most nemrég, 2026 tavaszán olvastam újra. :)) Körbeértünk volna? :D Rowling mindenképp ott volt, és itt van, mind 2016-ban, mind pedig 2026-ban, ez örök!

Moziban láttam az Ove, az Inferno és a Legendás állatok (megintcsak Rowling!) filmet. Na ehhez képest a mostani nézet az, hogy 6 éve nem is voltam moziban. :') ... 

2016-ban még volt Bookdepository is. :') 

2016 egy nagyon vegyes év volt számomra, mert mondhatni nyugisan indult, és magánéleti válsággal ért véget. De az biztos, hogy olvasni nagyon sokat olvastam, és hogy valahogy "más" volt a világ. A covid előtti "normális" évek egyike volt, mint ahogy valamelyest az egész 2010-es évtized is az volt, legalábbis így visszatekintve.

Természetesen vannak olyan könyveim, amiket akkortájt vettem, és azóta sem olvastam még, óh, hát hogy ne lennének! Lehet, hogy lesz közülük, amit nem is fogok, de ez a jövő zenéje. És az is biztos, hogy 2016-ban is várólistás volt már a Száz év magány, amit csak idén sikerült elolvasni. :) 

Mindenesetre akár minden évben csinálhatnánk ilyen 10 éves visszatekintéseket, mert nagyon érdekesek! Nagyon kíváncsi vagyok ki mit fog kiemelni, mire emlékezett vissza, vagy épp mi volt a meghatározó, kedvenc olvasmánya ekkortájt. 

A témához bármikor lehet csatlakozni, írjátok meg, ti mit szerettetek olvasni 10 éve, miért rajongtatok akkor, van-e amit azóta sem olvastatok még el a polcotokról, és van-e amit idén is újraolvastatok, vagy újraolvasnátok. :) Mi tette emlékezetessé könyves szempontból 2016-ot? 

A többiek nosztalgiavonata: 

Anett, Dóri, 

Utóvéd (később csatlakozók): 

Forrás.

Március 2026

Forrás.

A lendület nem hogy kifogyott, de még csak nem is volt márciusban (bezzeg most ;))! :D Igaz ugyan, hogy 16 könyvet fejeztem be a hónapban, de ezek közül csupán 1 volt "könyv-könyv", az is a Száz év magány, ami inkább február fő olvasmánya volt, március első napján fejeztem be. Nagyon sokat gondolkodtam rajta és gondoltam rá azóta is, ami kétségtelenül az igazán jó könyvek ismérve. Az idei top5-ben biztosnak tűnik a helye, és néhány nappal a befejezés után kedvencnek is jelöltem. ♥ Annyira egyedi, semmihez sem hasonlítható történet, és a hangulatát sem fogom soha elfelejteni; megérdemli a kedvenc státuszt. Sajnos írni még mindig nem sikerült róla, egyszerűen nem jutok el odáig, hogy egy épkézláb poszt összejöjjön. De vázlat már van, mindenképp írok róla... valamikor.

A meseolvasások közül kiemelkedik Medvendel és a névtelen erdő és a Vonat mesék nagykönyve. :) Azért jutott ennyi újabb meseolvasás a hónapra, mert mentünk egy kört a könyvtárban ismét, és kapott néhány könyvet ajándékba is a fiatalember. Megejtettük az első igazi anya-fia könyvesboltos böngészést is, és nyilván azt is egy könyvvásárlás koronázta meg (a Vonat mesék). :)

A rendes könyvek olvasása valahogy kudarcra volt kárhoztatva egész márciusban. Két audiómat is félbehagytam, mindkettő vcs-listás is volt pedig, de sajnos annyira rosszul választottam, hogy csak szenvedésnek éreztem őket. Az egyik egy Alice Hoffman kötet, erről írtam is röviden, a másik pedig az Evvie Drake Starts Over, ami csupa One Day és Normális emberek utánérzést hozott az érdektelen karaktereinek érdektelen beszélgetéseivel, és még sport is volt benne (bah). Annyira szerencsétlennek éreztem magam mindezek után, hogy úgy gondoltam semmi más nem segít itt, csak a Harry Potter. :) Nekivágtam hát az újrázásnak a full-cast audio verzióval. 

Közben egész márciusban benne voltam (vagyok is) a Marlow nyomozóklubban, de sajnos annyira nehezen megy az olvasás, hogy nem tudom mikor fogom azt is befejezni. Pedig egész jónak tűnik eddig, de 1 hónap alatt 20%-ig jutottam csak. 

Saját kép. Az új szerzemény. 

3 bejegyzés született márciusban (még ezt is csodálom, hogy ennyi összejött), és 1 könyvvel lettem gazdagabb. Egy kis antikváriumi nézelődés során akadtam rá egy szép kiadású Iskola a határon kötetre, és végül nem tudtam otthagyni. Igaz, már van egy példányom a könyvből, de sosem szerettem igazán annak a kinézetét. 

3 könyvemtől szabadultam meg, Vinteden ill. személyesen adtam el őket. 

Saját képek a HP kiállításról.

Márciusban egy fontos programpont volt a Harry Potter kiállítás, amire még karácsonyra kaptam VIP jegyeket a férjemtől. Nagyon tetszett minden, nekem jó élmény volt, még ha látom is a hiányosságait, azért bele tudtam magam élni, és érdekelt. Varázslatosak voltak az egyes termek, a kiállított filmes tárgyak és a jelmezek is. Meglepő volt számomra, hogy milyen vastag anyagúak, rendes szövetből készültek voltak a jelmezek. Könnyebb, selymesebb anyagokat képzeltem el. A HP újrázáshoz is egyébként itt jött meg a kedvem - nyilvánvalóan. :) 

Lassan csökkennek, lemennek a "kötelező körök", amik elég sűrűek nálunk tavasszal, még áprilisra is jut azért, de remélem utána már többet tudok foglalkozni az olvasással, újra. Hogy a reményem csak hiú ábránd-e, kiderül. ;)  

A többiek márciusa: 

Dóri, 

És még egy kis HP ízelítő: 

A pálcák. 

Magical Me :)