2023. december 31., vasárnap

Decemberi zárás

Forrás.
Az évösszegzés előtt még jöjjön külön a decemberi havi zárás, ahogy az lenni szokott, hiszen ilyenkor több könyv is befigyelhet karácsonyi csomagolópapírba rejtőzve, és volt most is egy kis tervlistám a hónapra, aminek alakulásáról be szeretnék számolni. :)

Decemberben 5 új könyvem lett, és ezek mind karácsonyi ajándékok voltak. :) 

- Mihancsik Zsófia - Popper Péter: A tigris és a majom - Nikkincstől
- Elena Ferrante: Gomolygás - suhakatától
- Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt az emlékeid elhalványulnak - ezeket pedig a férjemtől
- Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére
- Durian Sukegawa: Édes palacsinta

Őszintén szólva az Édes palacsinta című könyvet teljesen az esélytelenek nyugalmával felejtettem ott a kívánságlistámon, mondván, hogy ez sosem fog megjelenni (Művelt Nép kiadó ugye...), erre nem megjelent? :D 

A blogon a hónapban ezzel együtt 6 bejegyzés született, ami nem is rossz, de persze tartozom még egy csomó mindennel. Az ilyenkor szokásos éves olvasmánylistát és a várólista csökkentős listámat persze meghoztam, bár minden eléggé a hónap végére tolódott. 
Lógok néhány könyves poszttal, például a Varázsalmanachról, és könnyedebb hangoskönyvekről. Ez utóbbiakat lehet, hogy csokorba fogom majd, és zanzaposzt lesz belőlük. 

21 könyvet fejeztem be decemberben, ebből 17 volt mesekönyv. A 4 rendes könyvből amúgy mind egy kissé rendetlen volt, mert a Varázsalmanach ugye egy képes lapozó, a másik három meg mind hangoskönyv volt. 
A papíron olvasott A titkos történet áttolódik jövőre, ahogy a folyamatban levő audióm is, a Let It Snow.

Saját képek.

Decemberi terveim így alakultak: 

x befejezni Donna Tartt-tól A titkos történetet
 legalább 5-öt posztolni a hónapban - ezek közt sok az ilyenkor "szokásos" poszt, mint az éves olvasmánylista és a jövő évi vcs-lista is
x elolvasni Simenontól a Ködös kikötőt
x karácsonykor többet olvasni, békében olvasni
✓ befejezni a HP varázsalmanachot
 összeállítani a vcs-listát
 összeállítani a jövő évi könyves tervet (új molyos funkció)
 adminisztrálni még a maradék gyerekkönyv olvasást idénre
 posztolni a The Butterfly Girlről
 befejezni a The Seven Day Switch-et
 meghallgatni Tracy Rees karácsonyi könyvét - szerintem ez lesz az utolsó hangoskönyv idénre talán, és ez lenne a karácsonyi olvasmányom idén
x vázlatolni az idei összegzőposztot, hogy lehetőleg még január első napjaiban tudjam hozni azt is ;)


Csomó mindent befejeztem és megcsináltam, és ma még némi polcátrendezésre is jutott idő, aminek nagyon örülök, mert átláthatóbbak lettek a polcok, és a gyerekkönyvek is jobban elférnek. Kiszanáltuk a piákat is, mivel senki nem segített gyakorlati tanáccsal, így egyszerűen kidobtunk mindent, amit úgyse iszunk meg, és most van pár plusz polcom, ráadásul üvegezett. :D Nem is ital való oda eredendően, hanem könyv! :D
Kár, hogy A titkos történet nem fért már bele idén, és még nagyobb kár, hogy nem jutott ki a nyugodt, békés olvasás karácsonykor, mert semmi nem úgy alakult, ahogy korábban gondoltam... Talán jövőre. 

Januárra ezeket tervezem: 

- befejezni Donna Tartt-tól A titkos történetet
- ...és posztolni is róla
- elkezdeni a vcs-listás könyvek apasztását! 
- tovább rendezgetni a polcaimat 
- kitölteni a könyves dolgaimmal a 2024-es határidőnaplómat 
- megírni az évösszegzőt
- írni egy zanzát a decemberi hangoskönyvekről
- képes értékelő a Varázsalmanachról
- egy délelőtt, amikor tojok mindenre és olvasok


A többiek decembere: 


BÚÉK! 
(képzeljetek ide egy pezsgős képet, nem keresgélek, mentem aludni!)


2023. december 30., szombat

Várólista csökkentés 2024

Csak telnek a napok, de csak nem készült el sajnos korábban a bejegyzésem a Várólista csökkentésről, pedig szeretek ilyenkor biztatni mindenkit, hogy vegyenek részt a játékon, amit Lobo szervez meg nekünk, külföldi mintára most már 14. éve!

31-én éjfélig még jelentkezhettek! :) 

Nagyon vártam idén is a kihívás kihirdetését, de sajnos elcsorogtak mellettem a napok, és több minden miatt úgy alakult, hogy csak nagyon a végére sikerült összeszednem, és főként pedig véglegesítenem a listámat. Bár már év elején el szoktam kezdeni pakolni egy polcra a következő évi vcs-s könyvek reménybeli hadát, ezek a korai tervek mindig sokat módosulnak decemberre, és sakkozok ide-oda egy-egy címmel, hogy vajon még idén leolvasom-e a listáról, és ha nem, vigyem-e tovább rajta, vagy ne? Ez a könyvrendezgetés, és válogatás rendszerint egy flow-élmény szokott lenni, de most nem igazán volt az, a kupacos fényképeket is a gyerekkel a hátam mögött leskelve készítettem el, de már muszáj volt valahogy, valamikor fotózni. :) 

Szerintem mindenképp érdemes részt venni ezen az olvasós kihíváson, mert még ha nem is sikerül a teljesítés, akkor is el lehet "tüntetni" néhány régóta a polcon várakozó kötetet a mindig bővülő várólistánkról. ;)

A szabályok változatlanok, a virtuális vagy valós várólistánkról kell kiválasztani 12 (+ legfeljebb 12 alternatív) könyvet, amik már legalább egy éve várnak olvasásra (tehát 2023-as megjelenések nem játszanak!), és ezeket kell elolvasni 2024-ben. Nincs megkötés a sorrendet, vagy a tempót illetően, és bármelyik cserepados könyv beállhat az alaplista bármely könyvének helyére, tehát szabadon variálható a 12+12, de végül jöjjön ki 12 elolvasott könyv a listáról. 

Kölcsönkönyvek, könyvtári könyvek, hangoskönyvek ugyanúgy jöhetnek, mint a ténylegesen otthon porosodók. ;) 

Az újraolvasás nem ér, és a listát előre el kell készíteni, a jelentkezési határidő pedig 2023.12.31. éjfél!
Ezek a főbb tudnivalók, de azért mindenképpen




Hajrá, várólista csökkentésére fel, éljenek az elolvasott oldalak, a kipipált várólista matuzsálemek, és fogyjanak szépen az otthoni olvasatlanok! :) 

Íme, az én 2024-es vcs-listám:

Az alap 12-es lista:

- Nick Hornby: How to Be Good
- Niccolò Ammaniti: I'm Not Scared
- Dorothy Koomson: The Ice Cream Girls
- Paul Torday: Salmon Fishing in the Yemen
- David Nicholls: One Day (félbehagyva 01.26.)
- Ken Kesey: One Flew Over the Cuckoo's Nest
- Szabó Magda: Disznótor
- Gurul a sok-sok pillanat (Szabó Magda élete képekben)
- Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni
- Meik Wiking: A hygge otthon

Az alap lista...


Az alternatív lista:

- Georges Simenon: Maigret és a hazudós szeretők
- Georges Simenon: Maigret és a miniszter
- Georges Simenon: Maigret és a fantom
- Georges Simenon: Maigret albérletben (02.19.) 
- Georges Simenon: Maigret és a becsületes emberek (elkezdve)
- Rigó Béla: A Mézga család (elkezdve)
- Fehér Klára: Négy nap a paradicsomban
- Andrea Maria Schenkel: Macska és kölyke
- Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot?
- Popper Péter: Ne menj a romok közé!
- Csernus Imre: Főnix
- T. Halaburda: A Basic Book of Budgerigars Look-and-Learn

...és az alternatív lista.


Az idei vcs-ről ugyanúgy, mint tavaly, most is 2 könyvet hoztam tovább, a Főnix és a Maigret albérletben azok, akik maradtak. :) 

Amelyik könyveket nem látjátok a kupacokban, azok nincsenek meg, Audible-ről fogom őket meghallgatni hangoskönyvben. :) De lehetséges, hogy az angol nyelvűek közül is többet nem a papír formában forgatok majd, mert a hangosakkal jobban tudok haladni, kevés a leülök a fotelbe olvasni  - idő. 

A férjem szerint nagyon változatos lett a listám, amúgy szerintem is, de én így szeretem, és nagyon várom már, hogy belevághassak, és már év elején megtoljam az olvasásokat a listáról. Mindig vágyom rá, hogy sikerüljön az egész 24-es listát elolvasni, de ez még sosem sikerült (a legjobb év 17/24 volt). Nem ambicionálom idén se, de ha mégis így lenne, nagyon örülnék! Sok rövidebb olvasmányt tettem fel, van megúszósabb könyv is, jolly jokernek, pl. a képes album Szabó Magdáról, és a papagájtartási ismeretek. A szokásos 5 Maigret is befigyel, van 3 pszicho kötete, és 1 Poket. Valamint az alaplistára direkt rengeteg olyan angol címet tettem be, amiket lehetőségem van akár hallgatni is, ahogy feljebb is írtam. Szerintem szuper válogatott a 2024-es vcs! :D *tapstaps*

Már hagyomány, hogy Anettel vannak közös olvasmányaink, bár sajnos idén nekem nem sikerült mindkettőt elolvasni. De ezúttal is kettőt választottunk a The Ice Cream Girls és a One Day lesznek a közös olvasásaink. ;) Mint mindig, most is időről időre lelkesítjük és kérdezgetjük majd egymást, ki hogy áll, hogy biztos sikerüljön a kihívás!


Saját képek.


A posztban az év során frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez, amiket már elolvastam, és írtam róluk. Ezen a >listán< is vezetem az olvasásokat.


A korábbi vcs-k összesített eredményei nálam (csak legelőször indultam alternatív lista nélkül):

2011: 2/12 x
2012: 10/24 x
2013: 13/24 ✓
2014: 12/24 ✓
2015: 15/24 ✓
2016: 10/24 x
2017: 8/24 x
2018: 12/24 ✓
2019: 15/24 ✓
2020: 17/24 ✓
2021: 13/24 ✓
2022: 14/24 ✓
2023: 14/24 ✓
2024 februárban az állás: 3/24


Csökkentsük a várólistát 2024-ben is!


A résztvevők listája (és a "kész vagyok!" jelentése): >itt<.

2023. december 29., péntek

Olvasmánylista 2023

Forrás.
Hosszú évek óta hozom külön posztban az éves olvasmánylistámat, hogy végig lehessen mazsolázni, miket is sikerült idén elolvasnom. :) A legtöbb könyvről ezúttal is készült bejegyzés (vagy még fog készülni), mindenhol ott a link hozzá, a többiről - ezek ezúttal a mesekönyvek - pedig a Goodreadsen találtok egy-egy rövid értékelést. Ismét kettéosztottam az olvasmányokat "könyv-könyvekre" és meseolvasásokra. 

102 könyvet olvastam el idén, ami a Goodreads Reading Challenge-en beállított 57-es számot jócskán meghaladta, de sajnos, ahogy már tavaly is sopánkodtam miatta, ott teljesen fals számot kapok, mert  megszüntették, hogy bárki vihessen fel könyveket, csak könyvtárosként lehet ezt megtenni, én pedig nem mentem utána minden egyes, az adatbázisból hiányzó könyvnek. 
A 102 könyvből 43 volt könyv-könyv, és 59 mese. Ez az idei arány jobban tetszik a 2022-esnél! :) 
A lista természetesen év végéig még kiegészül az addig esetlegesen befejezett könyvekkel.


Lássuk hát, miket olvastam 2023-ban:

2023. december 24., vasárnap

Boldog karácsonyt!


Békés, meghitt, szeretetben eltöltött karácsonyi ünnepeket és térdig könyvekben gázolós, szuper olvasmányélményekkel teli új esztendőt kívánok minden kedves barátomnak, bloggertársamnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak, és a véletlenül idetévedőknek is! 



(Képek: pinterest.com, montázs: canva.com)


Töltsétek meg az ünnepet azzal, amivel szeretnétek! És kívánom, hogy jusson idő olvasgatni is a fa alatt!


2023. december 19., kedd

Rene Denfeld: The Butterfly Girl

Rene Delfeldtől tavaly olvastam a The Child Findert (magyarul Hol vagy, Madison Culver?) - ami a Naomi Cottle sorozat első része -, de a kapcsolatunk egészen 2016-ig nyúlik vissza, akkor ismertem meg ugyanis Az elvarázsoltak című regényét, ami egy igazán lenyűgöző történet volt. 

A Naomi Cottle-féle kalandokat Denfeld most a The Butterfly Girllel folytatta, és sajnos úgy vagyok vele, ha ehhez még írna további részeket, azokra már nem szívesen neveznék be. Valahogy sokkal kevésbé tudott megragadni ez a könyv, és úgy érzem kifulladt a történet, meg Naomi (és Jerome) karaktere is. Ez részben persze a révbe érésüknek is betudható. 

Sajnos ismét azt éreztem, ahogy az előző rész elején is, hogy ez túl "kommersz", nem volt meg az a líraiság, ami miatt annak idején megkedveltem a szerzőt, és sajnos a cselekmény sem lendített annyit rajta, hogy kompenzáljon ezért. A Child Findernél a 'nagy egész' stimmelt, és egyensúlyba került minden, de a Butterfly Girl megmaradt annak, ahogy elindult, és sajnos nagyon leült a sztorija középtájon, ahol azt éreztem, sosem lesz vége (pedig nem hosszú). Nem tetszett igazán. 

Naomi ebben a részben a húga nyomába ered, mindenképp meg akarja találni a lányt, aki annak idején fogvatartójuknál maradt, amikor Naomi el tudott menekülni onnan egyedül, és kénytelen volt hátrahagyni a testvérét... (szerintem ez egy totálisan feldolgozhatatlan trauma lehet egyébként).

Jerome is vele tart, időközben összeházasodtak, de a férfinak nincs igazán ínyére ez a vándorló lét, és az, hogy nem tudnak gyökeret ereszteni valahol. Közben persze érti, hogy Naomi számára nincs most fontosabb, mint hogy végre meglelje a húga nyomát. Jerome viszont nem tud munkát találni, anyagi nehézségeik mellett pedig életük furcsa ritmusa nem tartható így sokáig.

Naomi nem vállal új ügyeket, amíg a húgát kutatja, de nyilván belebotlik valamibe a környéken, ahol fiatal lányok tünedeznek el, és kerülnek elő később holtan a folyóból... Megismerkedik Celiával, és kialakul egy kapocs közöttük. Celia a címadó lány egy különös fantáziavilágot teremtett magának, tele pillangókkal, hogy kitöltse az űrt, ami hiányzik számára az életből. Celia az utcára kényszerült drogos anyja és erőszakos mostohaapja miatt, és kénytelen a testét árulni. Naomival közös pont az életükben, a "hátrahagyott húg"; Celiának is van ugyanis egy kisebb testvére, akit nagyon félt. 

A szálak végül összeérnek, és kiderül az igazság a múltbéli eseményekről, és a környékbeli lányok elrablójáról is. A végkifejlet nagyon izgalmas és akciódús lett, ez a rész abszolút élvezhető, de összességében nem túl maradandó ez a kötet számomra.

2023. december 4., hétfő

November 2023

Saját képek.

És máris itt van a harmadik őszi hónap lezárása, de azért már csak mérsékelten fog kigurulni a szemetek, mint a csigának, ugyanis itt már visszafogottabb voltam, ha összegben nem is, de a könyvek számában biztosan. ;) A Libristóról érkezett meg még egy rendelésem novemberben, amiben benne volt két igencsak vaskos HP kötet is. Nagyon örülök, hogy idén ősszel kiegészíthettem mindennel a Rowling és a Simenon életművet, amivel szerettem volna. ♥

Novemberben 5 könyvvel lettem gazdagabb:

- J.K. Rowling: The Ickabog - Libristo rendelés, magyarul már megvan, és olvastam is, de szeretném angolul is. :)
- J.K. Rowling: Harry Potter and the Order of the Phoenix - Libristo, a Jim Kay-féle illusztrált kiadás, kiegészítettem vele a gyűjteményt, hiába nem lesz több ebből a verzióból, azért így kerek.
- The Harry Potter Wizarding Almanac - Libristo, mindenki vágyakozásának tárgya mostanság, az almanach! Már olvasom is, és nekem is, mint sokaknak, vegyesek az érzelmeim. De azt meg kell hagyni, a könyv igazi eye-candy, csodás kivitelezés. Csak hát a tartalom... meg a célja? Na de erről majd konkrétan a könyves bejegyzésben.
- Lugosi Viktória: Akit itt felejtettek - úgy alakult, hogy előkarácsonyozás során kaptam már két ajándékkötetet már novemberben, ez az egyik. Lugosi Viktória azon kevés kortást magyar szerzők egyike, akit nagyon kedvelek. Kíváncsi vagyok erre a könyvére is, bár még a Vándorhomárral is adós vagyok. 
- Marie Aubert: Igazából nem ilyen vagyok - ez pedig a másik ajándékkönyv. Marie Aubert-t idén kedveltem meg, a Felnőtt emberek nagyon tetszett tőle.

A blogon a hónapban 5 bejegyzés született, ez most abszolút boldoggá tesz, úgy éreztem volt elég időm írogatni, és jobb eloszlásban is tudtam posztolni most. 
Jó lenne a harmadik ponthoz is egy 5-öst hozni, de sajnos végül csak 4 befejezett könyvem lett novemberben. Ezek közül az abszolút legrosszabb - éves szinten is - a Vera volt, ami igencsak mellbevágott, jó élményre számítottam. A The Butterfly Girlről még nem sikerült írni, de hamarosan fogok. 

Novemberi kis tervlistám a következőképp alakult:  

befejezni a Maigret New Yorkbant
x elolvasni még egy Maigret-t a listáról (a Ködös kikötő van tervben)
x és hozni egy tripla Maigret posztot ;) - most már csak sikerül ;) 
✓ örvendezni az újabb Libristo rendelésnek :D
 nem rendelni könyvet a hónapban
 befejezni Grecsótól a Verát
x legalább egyszer olvasni a Stephens-Sarlós könyvből egy kicsit
 elkezdeni Donna Tartt-tól A titkos történetet, ami pont erre az őszi időszakra illik
✓ legalább 4 posztot hozni a hónapban

A Maigret-s tripla posztot végülis elvetettem, inkább kitettem csak kettőről egy zanzát, de azért még tervezek olvasni egy Simenont idén. :) A Libristo rendelésnek nagyon örültem, és halleluja, nem rendeltem könyvet már a hónapban, csak másoknak ajándékba. ;) A Stephens-Sarlós könyvet nem tudtam olvasni, sőt hát szinte semmit, mihez le kellett ülni a fizikai könyvhöz, a Tarttot is épp csak elkezdtem, a bevezetőt olvastam el, ami konkrétan 2 oldal, szóval sehol sem vagyok vele, de feltett szándékom elmerülni benne decemberben még. 

Forrás.

Decemberre a következőket tervezem: 

- befejezni Donna Tartt-tól A titkos történetet 
- legalább 5-öt posztolni a hónapban - ezek közt sok az ilyenkor "szokásos" poszt, mint az éves olvasmánylista és a jövő évi vcs-lista is
- elolvasni Simenontól a Ködös kikötőt
- karácsonykor többet olvasni, békében olvasni 
- befejezni a HP varázsalmanachot
- összeállítani a vcs-listát
- összeállítani a jövő évi könyves tervet (új molyos funkció)
- adminisztrálni még a maradék gyerekkönyv olvasást idénre
- posztolni a The Butterfly Girlről
- befejezni a The Seven Day Switch-et
- meghallgatni Tracy Rees karácsonyi könyvét - szerintem ez lesz az utolsó hangoskönyv idénre talán, és ez lenne a karácsonyi olvasmányom idén
- vázlatolni az idei összegzőposztot, hogy lehetőleg még január első napjaiban tudjam hozni azt is ;) 

Talán a legtöbbje bele is férhet. :) 

A többiek novembere: 


2023. november 27., hétfő

Grecsó Krisztián: Vera

"A szivacskosztümre Jakub bácsi öntötte rá a vermutot."


Tökéletes kezdőmondat, tökéletlen folytatással. 
Grecsó Krisztiánba 2020-ban habarodtam bele, a járvány előtti utolsó, barátnős színházi élményen. Zseniálisnak tartottam a Megyek utánadból készült darabot, és utána a Harminc év napsütést - ami egy tárcanovella gyűjtemény -, is elolvastam a szerzőtől, nagyon magával ragadó volt. Ott azt mondtam, én Grecsótól mindent el szeretnék olvasni, annyira jó! Az első kopp még szintén abban az évben, a gyerekverses köteténél jött (Belefér egy pici szívbe), ami nem tetszett. Most jutottam el a Veráig. És sajnálatos módon, ezzel a könyvvel úgy érzem, teljességgel ki is szerettem Grecsóból. Ez az egész valami borzalom volt. És talán még egy fokkal rosszabb volt amiatt is, hogy mennyien felmagasztalták, mert hát Szeged! és szabómagdás!, és ettől még nagyobb volt a csalódottságom.
Öröm az ürömben: nem gyűjtöttem össze nagy elánnal a Grecsó-életművet, amikor kezdetben fellelkesültem, csak ezt az egy kötetet vettem meg. 

2023. november 21., kedd

Ismét két Maigret

Forrás.
Maigret-k - vajon mitől olyan bódító ezeket a rendre nagyon hasonló sorokat olvasni a Szajnán hömpölygő uszályokról, az ánizspálinkáról, a szüntelen pipázásról és a Dauphine sörözőből felhozatott sonkás szendvicsekről?... Kérdeztem magamban két hónapja, amikor ennek a posztvázlatnak megírtam az elejét. Feltett szándékom volt az idei várólista csökkentős listáról három Maigret-t elolvasni még gyorsan az ősszel, és együtt posztolni róluk. Azonban a kezdeti lendület elfogyott, és a második választott címen majd' két hónapot kotlottam - így alakult. S ráadásként, teljesen ellehetetlenítette a posztkezdő mondatomat - de már dafke úgy hagyom! -, mivel New Yorkban játszódott, és se a Dauphine sörözőből nem rendeltek szendvicseket, se nem nézhettem a Szajnán hömpölygő uszályokat Maigret irodájából benne. A harmadik kiválasztott miatt meg már nem várok tovább, majd kap külön posztot. :) 


Maigret dühbe gurul


"Maigret, hogy csillapítsa türelmetlenségét, belemerült adminisztratív teendőibe. Fel öt körül megunta a dolgot, felhúzta a zakóját, és magányosan beült a Dauphine sörözőbe egy pohár sörre. Majdnem rendelt egy másodikat is, nem szomjúságból, hanem hogy dacoljon Pardon barátjával, aki önmegtartóztatást írt elő neki."

Pardon doktor intelme ellenére lecsúszik még ebben a kötetben néhány aperitif, száraz fehérbor, és persze sörök, amiket néha igencsak sietve kell felhörpinteni. De azért Maigret javára legyen írva, elutasít benne egy kávé után kínált Calvadost. ;) 
Ami az étkeket illeti, akad makrahal és olajos papírban sült borjúmáj, de néhány otthon elköltött ebéd is, a kis hétvégi kiruccanás után pedig hideg sült húst esznek Madame Maigret-vel. 

Maigret ezúttal félig-meddig az alvilágba merül alá, amikor megtudja: Émile Boulay eltűnt. Boulay-nak mulatói voltak a Montmartre-on, több is, és esténként ezeket járta végig. Azonban egyik este nyoma vész, nem érkezik haza hajnalra sem. Megfojtott holttestét pedig csak két nap múlva találják meg... A fojtogatás nem vall a gengszterekre, ahogy a hullák tárolása sem... Vajon lehet mindennek köze a nem sokkal korábbi Mazotti-leszámoláshoz? Maigret követi megérzéseit, ösztöneit, tudván, ha kezdeti tételmondatai közül akár csak egy is hibás, akkor bizony tévúton jár... 

Számtalanszor végigjárja az Émile Boulay által naponta megtett köröket, többször beszél "Mikiegérrel", aki utoljára látta az áldozatot, Antonióval a sógorral, valamint Émile könyvelőjével és ügyvédjével is, és végül lassacskán kikristályosodik, mi is lehetett az indíték.

"Maigret nem követett előre megfontolt tervet. Nem volt semmi ötlete. Leginkább egy fel-alá szaglászó vadászkutyára hasonlított. És a lelke mélyén élvezte, hogy újra érezheti a Montmartre levegőjét, amelyet már évek óta nem szívott be."


Olvastam néhány értékelést, amelyekben azt írták, Maigret nem is dühös ebben a részben, és ez meglep, mert bizony iszonyú düh fogja el a felügyelőt, igaz, csak a történet végén, a szembesítéskor, és amikor kiderül, milyen machinációval dolgozott a gyilkos... Maigret falfehér arca, üvöltése, ököllel az asztalra csapása talán nem mutatják eléggé a benne fortyogó dühöt? 

Remek kötet, elejétől a végéig. Fojtott légkör, érdekesen összerakott cselekmény, jó karaktergárda. 

Maigret New Yorkban


Szinte ritkaságszámba megy, hogy egy-egy Maigret kötetet kicsit "gyengébbnek" minősítsek, most viszont nem tudom nem rányomni erre a részre, hogy talán bizony tényleg a megszokottnál kevésbé volt jó. Mert hiába volt tekervényes, amit kitalált Simenon, valahogy kevéssé működött a bűntény, sablonosabb volt, és a lezárás is kapkodós lett. Eleve, ahogy a lezárás felé közeledett, felgyorsult minden, és a hevenyészett telefonhívás is olyan méltatlan megoldásnak tetszett. 

Na persze mindemellett azért nagy élvezettel merültem el ebben a részben is, hiszen nagy újdonság, hogy a - már nyugalmazott - felügyelő New Yorkba hajózik. Megbízóját, Jean Maurát, akivel együtt utaztak, azonban már a kikötés pillanatában szem elől téveszti. Az eredeti megbízás nyomába eredve próbálja meg felkutatni a fiút, de egyre több a kérdőjel, és a gyanús esemény. Jean Maura apjához, a hideg tekintetű Little Johnhoz próbál bejutni, ám a titkáron is alig jut keresztül. Amerika más világ, és hiába viszi Maigret-t O'Biren felügyelő franciás hangulatú bárokba, a dolgok menete nem a szokásos, és a felügyelő kevéske angoltudásával kissé bekorlátozva érzi magát eleinte. Ennek ellenére természetesen rájön az igazságra, és valamennyire ráhúzza a new york-i környezetre is sajátos módszereit, a kóborlást, az iszogatást, a múlt megidézését. 

"- Beszél valamennyire angolul?
- Csak mint mindazok, akik az iskolában tanultakat elfelejtették."

Közben rengeteg alkohol is fogy: törkölypálinka a kezdés, aztán jön a beaujolais (egy kis borban főtt kakassal és házi mokkatortával), a Coca Cola (jobb híján, sör helyett a sült kolbász mellé), armagnac, további pohár borok és sörök, két Manhattan koktél egymás után legurítva (pedig irtózik a koktéloktól!), aperitifek, kávé a room service-től (némi szalonnás tojással és többféle lekvárral a reggelihez) és temérdek whiskey. 
Maigret ebben a részben még mozizik is a Broadwayen!

Remekül volt megírva, hogy mennyire fullasztónak érezte a jósnővel egy szobában töltött kis időt, és hogy menekült ki, hogy végre fellélegezhessen, és érzékletes volt az a leírás is, hogy Maigret milyen is, mielőtt megoldana egy ügyet: 

"Maigret egyik percről a másikra sűrűbbnek, tömörebbnek látszott. Másképpen ékelte pipáját a fogai közé, ritkábban és rövidebben szívta meg, szinte alattomosan nézett szét maga körül. Minden erejét igénybe vették a benne zajló folyamatok."

Összességében érdekes kaland volt, vannak apró részletek, amik kedvelhetővé tették, de a fősodor, a bűnügyi szál nem volt különösebben izgalmas. 

Terveim szerint a Ködös kikötő lesz a következő Simenon olvasásom. ;) 

2023. november 17., péntek

Benjamin Stevenson: Everyone in My Family Has Killed Someone

Ti nem tudom, hogy vagytok vele, de folyton ez a könyv jött szembe velem mindenhonnan, egész októberben. Mintha minden ismerősöm Benjamin Stevensont olvasott volna, valami nagy, közös megegyezés alapján. Hú, mondtam magamban, de jó, milyen népszerű, milyen közkedvelt, hát ez nagyon szuper lesz! Aztán elég vegyesre sikeredett a viszonyunk. Eleinte somolyogtam, középtájt megharagudtam, és nem értettem semmit, de aztán a végére megbékéltünk egymással, és jó szívvel fejeztem be, sőt, már most tudom, olvasni fogom a következő részt is. ;) Na de kezdjük az elejéről. 

A könyv nemrég magyarul is megjelent az Agavénál, A családomban mindenki gyilkos címmel. Meg kell hagyni jó a címválasztás, mert azonnal felkelti az ember figyelmét; hát milyen egy família ez?! Félig-meddig arra számítottam, valami bohókás, szatirikus család életébe nyerünk majd betekintést, kicsit színpadias jelenetekkel, komikusnak ható túlzásokkal. Aztán valami teljesen új és egyedi bontakozott ki, mind a történetet, mind a stílust tekintve. Bár azt meg kell hagyni, a színpadiasságból azért volt valamennyi, és ebben emlékeztetett a Tőrbe ejtve című filmre. 

A Cunningham család életébe akkor csöppenünk bele, amikor családi összejövetelt szerveznek egy hegyi szálláson. A hó persze mindent belep, és a külvilágtól elzártan maradnak. Nyilván nem sokkal később lesz hulla is, na ráadásul senki se tudja, ki az... A családi hepaj apropója egyébként az, hogy az egyik Cunningham fiú most szabadult a börtönből. Ahová állítólag az öccse, Ernest miatt került. A sztorit el is mesélik az elején, hogy hogy is ölt meg Michael valakit (mert hiszen itt mindenki megölt valakit - így vagy úgy), de a fejezetek előrehaladtával kiderül, sokkal több minden van a háttérben, mint gondoljuk, és a régmúlt eseményeivel is összefügg minden. 

A stílus nagyon egyedi, a bűntény, bűntények, rejtélyek pedig elképesztően tekervényesek, nagyon bonyolult az egész. Rengeteg szereplő van, röpködnek a nevek, nehéz volt követni, ki kicsoda is. Két alkalommal nagyon elvesztettem a fonalat, és meg is orroltam kissé, de mentőövként szolgáltak a 14,5. és a 38. fejezetek, ahol áldásos módon összefoglalja Stevenson az addigi tudnivalókat. 
Ironikus, önironikus a stílus, kifigurázza az összes, krimiben használt sablont, és mégis dolgozik sablonokkal, ráadásul az orrunk előtt, de kiderül, az olvasó (én legalábbis) akkor is hülye ehhez, ha lengetik a szeme előtt, hogy helló, ezt nem véletlenül jellemeztem 80 szóban... :) Szerintem megfejthetetlen. Jók a terelések, nehéz összekötni az összetartozó pontokat (pontokat!!! mondom pontokat!!! :D).

A zavarosságon kívül még a karakteralkotást kritizálom meg. Jó lett volna, ha kidolgozottabb karakterekkel dolgozik, szerintem rendkívül egyforma volt mindenki, a nőket kiváltképp alig tudtam elkülöníteni egymástól, személyiségjegyek, hol bujkáltok?
Az egyik karakter - akit most nem fogok nevén nevezni - azt hiszem a lassú gondolkodású olvasók miatt lett olyan, amilyen, bár sokat azon kívül ő sem villantott magából, hogy a poirot-i jelenetben a végén mindig felteszi a kezét, hogy ez ki? az ki? mivan? :D Na ő én voltam, aki nem ért semmit! :) 

Érdekes, hogy kifejezetten nem szeretem az olvasóhoz való kiszólogatást, a direkt szellemeskedést és haverkodást, itt mégis valahogy remekül működött, nagyon jó egyensúlyt teremt a szerző. És az ügy is tényleg baromi csavaros, ilyennek kell lenni egy bűnténynek a regényekben. Szóval, részemről jöhet a következő, már kicsit felvértezve indulok majd neki, és várom az összefoglaló fejezeteket, hátha belejövök a bonyi krimikbe is valamikor. ;))
Lesz film(sorozat) is belőle, az HBO-nál, szerintem jól fog működni úgy is, kíváncsi vagyok rá. 

A következő rész címe: Everyone on This Train is a Suspect - vonatos helyszín, összezártság, ismét egy szuper cím, juhú! :)

2023. november 5., vasárnap

Október 2023

Saját képek. Az ehavi stóc.
Íme, itt a beígért másik hónap, amikor kigurul a szemetek, mint a csigának (illusztrációt ld. lentebb!), ha meglátjátok mennyi könyvvel gyarapítottam megint a könyvtáramat! Arról már ne is szóljunk szerintem, hogy még egy rendelést leadtam azóta, ami novemberben fog megérkezni, szóval ez az egész ősz ilyen kiguruló szemű csigás marad már. :P Semmi megbánás nincs bennem ezzel kapcsolatban, mert egyrészt vannak, amiket nagy kedvezménnyel vettem meg, másrészt a Simenon életmű beszerző projekt (tegyetek bele valahova egy kötőjelet, én már nem tudom hova kéne :D) kiteljesítése fontos volt számomra, és már pár éve húzódik, ideje volt gyorsan rövidre zárni, mielőtt valamit már végképp nem lehet megszerezni az antikváriumokból sem, harmadrészt pedig Rowlingos könyveket vettem még meg, és ezek közt is voltak már régóta áhítottak, különleges kiadások. A könyv a szenvedélyem, ennél károsabb sose legyen, és ez most egy olyan év, amikor nem annyira a tudatos vásárlásé a főszerep. ;) Cserébe boldog malacvisongások közepette vettem át, és bontogattam ki a kis(nagy) könyvcsomagjaimat!

2023. november 1., szerda

A Grund és Nemecsek

Nagyon keresgéltem, mikor is olvastam én A Pál utcai fiúkat, mert bizony úgy rémlik, hogy valamikor nyolcadikos, vagy kisgimnazista koromban is újraolvastam... Erről azonban nem találok felírást az olvasmányjegyzékemben. Pedig előttem van az emlékkép, hogy írtam róla egy 6 oldalas esszét a kis füzetembe, és az szerintem nem akkor volt, amikor először a kezembe került, kb. negyed századdal ezelőtt. :")

A mostani újraolvasás katalizátora Bea ezen blogbejegyzése volt, amiben az audiodrama-n megtalálható felolvasásról mesélt. Teljesen felvillanyoztak Bea dicsérő szavai, és hogy hangoskönyvként is megismerhetem, s aztán még inkább örültem, amikor kiderült, a spotify-on is megtalálom ezt a verziót, amit Széles Tamás olvas fel. Mit felolvas, előad, eljátszik! Remek az egész, tökéletes minden szempontból, és szuper élményt nyújt, ahogy van. Nemecsek hangja, hangszíne különösen tetszett.

Az audiodrama-n egyébként inkább hangjátékok szoktak lenni, de ez most teljes hangoskönyv volt.

2023. október 30., hétfő

The Running Grave

“So here stood Cormoran Strike, slimmer, fitter, clearer of lung, alone in his attic, poking broccoli angrily with a wooden spoon, thinking about not thinking about Robin Ellacott.”


BLOODY HELL, hogy én mennyire imádom még mindig ezt a nőt, akár Robert Galbraith-ként ír, akár J.K. Rowlingként! Imádtam olvasni a The Running Grave-et, ami már a hetedik kötete a Strike sorozatnak, és amire szerencsére most nem kellett sokat várnunk (csak egy év telt el az Ink Black Heart óta). 

A Running Grave tökéletes adagolásban tartalmaz drámát, feszültséget, borzalmakat, szürreális helyzeteket, és tekervényes nyomozást. Egyformán szerettem a magánéleti szálak továbbsodorgatását, és a fő nyomozás részletezését is, miközben a palettát az ügynökség egyéb, apróbb-cseprőbb ügyei is tarkítják, szokás szerint. 

2023. október 8., vasárnap

Könyvfesztivál 2023 - képes beszámoló

Saját képek. A bejárat.
Szerencsére sikerült megoldani, hogy eljussak a Könyvfesztiválra idén is - bár nehezen tudom megszokni, hogy már nem a szokott idejében, áprilisban van, hanem megmaradt szeptember-októberi forgatagnak. Mondjuk az időjárás kb. ugyanolyan csalfa tud lenni illyenkor is. :D Mindenképp el akartam kerülni a nagy tömeget, így csütörtökön látogattam el a Millenárisra, de meg kell mondjam, az eddigiekhez képest már ez a nap is kezd zsúfolt lenni, annyi éve papoljuk ugye több csatornán, hogy menjetek csüt-pénteken, hogy egyre többen megfogadják ezt a tanácsot... Ergo már akkor is tömeg lesz!... Nem tudom mekkora hely kellene a fesztnek, de ennél nagyobb, az biztos. Mindenesetre a szokott épületben jobb volt azért, mint a labirintus-szerű másikban tavaly. (Milyen nagy épületek vannak, amiben ti el tudnátok képzelni a Könyvfesztet?)

2023. október 6., péntek

Jodi Picoult: The Book of Two Ways

Life asked death, „Why do people love me but hate you?”

Death responded, „Because you are a beautiful lie and I am a painful truth.”

-Unknown

Jodi Picoult annyi mindent akart, és tudott belepakolni ebbe a regényébe, hogy az majd szétpattan a széleken. Egyiptológia, ásatások, régészet, rivalizálás, párhuzamos világok, kvantumfizika, egy szerelmi háromszög, a "mi lett volna ha?" örök kérdésköre, sorstörténetek, és az ezekből vonható párhuzamok, féltékenység, művészet, kételyek, kövér tinédzserkor, valamint egy számomra eddig ismeretlen foglalkozás: a haláldúla. Aki ezt a mondatot elolvassa, szerintem őszintén nem tudja ezek után, miről is szól ez a könyv (vagy hát miről nem?!), és ebben az sem segít, hogy a fülszöveg némileg félrevezető, egy csavar miatt, amit nem árulhat el, ezért inkább hazudik róla. 

A történetben Dawn Edelsteinnel, a haláldúlával akkor találkozunk, amikor épp túlél egy repülőszerencsétlenséget, és a katasztrófa pillanatában ráébred, nem is a jelenlegi férje jutott eszébe, hanem korábbi szerelme, Wyatt Armstrong, akivel együtt régészkedtek korábban, egy "másik" életben... Ez a kezdő jelenetsor csak nagysokára kerül helyére aztán a könyvben, és közben persze megismerjük az egyiptomos múlt (és jelen) részleteit is, Briant és Meretet, akik Dawn kvantumfizikus férje és a lánya, Wint, akit Dawn kísér haldoklása során, Wyattet, és persze Dawnt magát, még jobban. 

“There are five things we need to say to people we love before they die…: I forgive you. Please forgive me. Thank you. I love you. Goodbye.”

Nagyon sok információ van ebben a könyvben, és valahogy mégis kicsit vontatott  volt sokáig. Az
egyiptológiás, sírfeltárásos, hieroglifák jelentésével kapcsolatos fejezetek csak úgy zúdítják az  olvasóra a tudásanyagot, de valahogy mégse annyira érdekesek. Vagy csak engem nem villanyozott fel annyira ennek a Dzsehutinahtnak a sírja. Nem tudtam annyira átérezni a felfedezés jelentőségét.

“Ancient Egyptians believed that the first and most necessary ingredient in the universe was chaos. It could sweep you away, but it was also the place from which all things start anew.”

A szerelmi háromszögeket sem szeretem, és mégis azt kell mondjam, nem zavart annyira ez a helyzet, inkább kíváncsivá tett. És bár látom a hibáit a könyvnek - pl. hogy mi a frászért ment el se szó se beszéd Dawn annak idején -, mégis úgy csuktam be (az appot, mert audiobook volt), hogy végső soron tetszett. Kikapcsolt, elég eseménydús, és változatos volt a cselekménye, és nem volt rossz, ahogy összeértek a szálak. Vannak megható részei, és vannak elgondolkodtató részei is. 
Az időbeli csavaron kívül tetszett benne a másik fordulat is, bár számíthattam volna rá, mégis meglepetésként ért. 

“Did you ever wonder who you would have been, if you hadn’t become who you are?”

A haláldúla foglalkozás pedig, akármilyen hülyén hangzik is, nos, szükség lenne rá, és jó volna, ha nem azt a furcsállkodást váltaná ki az emberekből, mint belőlem is az elején. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy az egyiptomi halálkultúrával hogyan hozta ezt az egészet összefüggésbe Jodi Picoult. 
Azt hiszem a történet hézagait számomra most kitöltötte az, hogy látom, mennyi munkája volt benne a szerzőnek, és hogy érezni, hogy szerette írni. 

Mindemellett, sajnos, már most kezdem elfelejteni, hogy is volt, mi is volt a vége?... Szóval maradandónak nem maradandó. 

A különféle külföldi borítók szerintem szuperek, a magyar viszont szerintem nem sikerült valami jól. 




2023. október 4., szerda

Szeptemberi zárás - 2023

Saját képek.
Két nullás hónap után két olyan hónapot hozok nektek, hogy szerintem kigurul a szemetek, mint a csigának! :D És már most van két olyan rendelésem, amik októberben érkeznek majd meg, de addig is lássuk a szeptemberi könyvhalmokat, amik három irányból is támadtak.

Először is kaptam ajándékkönyveket, másodszor is itt volt a Könyvfesztivál, ahova sikerült idén is eljutni, hurrá! Harmadszor pedig, kigondoltam, hogy bizony most már beszerzem a Simenon életmű hiányzó darabjaita magánkönyvtárunkba, és három részletben meg is rendeltem ezeket a köteteket. Ebből eddig két pakk még szeptemberben megérkezett. :) 

Szeptemberi zsákmányom tehát (szám szerint 16): 

- Marie-Aude Murail: A lélekdoki - 3. évad - ajándék Suhakatától :) 
- Jessica Fellowes: Gyilkosság a vonaton - ajándék Nikkincstől! :) 
- Valérie Perrin: Trió - ajándék a férjemtől :) 

- Georges Simenon: Néger negyed
- Georges Simenon: Fekete eső
- Georges Simenon: Maigret és a lusta betörő
- Georges Simenon: A Bicêtre harangjai
- Georges Simenon: Fej nélküli holttest
- Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő
- Georges Simenon: Liberty bár / Maigret csalódik- eddig antikvarium.hu rendelés


- Georges Simenon: Maigret utazása
- Georges Simenon: Maigret vallomása
- Georges Simenon: Monsieur Hire jegyessége
- Réz Pál (szerk): 24 izgalmas novella I-II - ezek pedig regikonyvek.hu rendelés



- Alena Mornštajnová: Hana - könyvfesztiválos szerzemény a Csirimojó kiadótól
- Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam… - és ez is könyvfesztiválos szerzemény a Jaffánál az 1000 Ft-os állványról



Mindnek nagyon örülök, és főleg, hogy elég jó áron is szereztem be őket, a legtöbb antikváriumos kötet 800 Ft körül mozgott. Az jutott eszembe, talán hamarosan elfogynak tényleg ezek az utolsó példányok is a régi Simenonokból, és ki tudja, kiadja-e ezeket valaki valaha újra... Ha meg marad is majd néhány, teljesen horror áron lesznek. Szóval még talán jókor "kapcsoltam". 
Az ajándékkönyveimnek is nagyon örülök, és a könyvfesztiválos szerzeményeknek is - nem vásároltam túl sok mindent magamnak, de persze a gyerekkönyves részleg bőven szaporodott, ezeket képen mutatom. 



Plusz, hát vicces, hogy tulajdonképpen miért is fizessem ott a -20% kedvezménnyel az árat, és cipekedjek, ha közben egész idő alatt 31%-ot adtak a Book24-en mindenre? Szóval szombaton a tömegnyomor helyett inkább leadtam még egy rendelést a többi kinézett fesztes címre. ;) Apropó kedvezmény, azért oké, hogy a Csirimojó milyen niche, meg non-profit, de hogy tényleg egy kanyi százalék kedvezményt nem adnak a könyveikre a feszten, az fura. Persze eléggé felmentek az árak minden könyvnél, de ugyanúgy, ahogy eddig, az igazi, óriáskönyvtárat birtokló könyvmoly nagyon nem szeret teljes áron vásárolni - épp eleget támogatom én a könyvbizniszt mindenütt. :D Ezek után a neten keresgélve, mikor megláttam, hogy azért van, ahol igenis  lehet találni Csirimojós kiadványt -20%-kal, kicsit elhúztam a számat. Persze tudom, akkor meg a posta viszi el, és inkább legyen a kiadóé. Mindenesetre jó azért, hogy láttam a könyveiket élőben, belelapoztam párba, és végre el tudtam dönteni, hogy kell-e, vagy nem. 

A könyvfesztiválról még tervezek írni a napokban egy külön posztot egyébként. 

Szeptemberben a blogon sajnos csak 3 bejegyzés született, adós vagyok még két könyves poszttal és a Könyvfeszt beszámolóval. 
Olvasni is 3 könyvet sikerült, a Véres Balatont, egy Maigret-t és egy Picoult-t. :) 
A Véres Balatonnal befejeztem a várólista csökkentős játékot, juhú! De továbbra is válogatok még az idei listámról, pl. Maigret-ket. :) 

 Szeptemberi terveim így alakultak: 

Forrás.
✓ befejezni a The Book of Two Ways-t
✓ elkezdeni az új Strike kötetet! :)
x eljutni a Stephens-Sarlós program kb. harmadáig (tömény eléggé)
x a felső polcot lepakolni, átrendezni a könyvespolcon :D
✓ a szabadban olvasni egy órácskát
✓ krimiket olvasni (vagy hát legalább egyet :D)

A Stephens-Sarlós könyvvel konkrétan egy sort nem haladtam, remélem azért még idén el fogom tudni olvasni... Fogalmam sincs, bárki aki valami értelmezhető tanulmányt folytat, egyetemi szakot végez a gyereke mellett, az mégis HOGYAVIHARBA már elnézést, hát se időm, se agyam a szakszöveghez, néha a krimihez is alig. 
A szabadban olvasás összejött, nagyon sokat tudtam egyben olvasni a Zajácz D. könyvből, de el kell mondjam, ehhez egy szabadnap kellett konkrétan, és hogy megállítsam magam a szokásos teendők közepén, hogy najó, akkor most egyszerűen vége a to-do-listeknek és kikapcsolódás jön, és nem 20 percnyi, hanem órák, egyben. 

Októberre: 

- az a fránya felső polc pakolás legalább, ah, már csak sikerül
- befejezni a Maigret New Yorkbant
- elolvasni még egy Maigret-t a listáról
- és hozni egy tripla Maigret posztot ;) 
- posztolni a The Book of Two Waysről
- élménybeszámolni a Könyvfesztiválról
- elkezdeni a Haragos Balatont
- örülni a megérkező könyvrendeléseknek ;) 
- semmi különösebb spooky vagy halloween témájú könyvet nem olvasni :D 

Forrás.


Az új Strike-kötet befejezését direkt nem írtam ide, most úgy érzem én az életben nem fejezem be ezt a 34 órányi felolvasást, főleg, hogy állandóan belealszom. :')

A többiek szeptembere: 



2023. szeptember 11., hétfő

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

Retró krimit tessék, retrót! A jó értékelések, egységes méltatások hatására hamar felfigyeltem Zajácz D. Zoltán könyvére. Aztán úgy esett, hogy végülis nem magamnak, hanem ajándékba vettem meg a kötetet, ugyanakkor az én várólistámon is rajta maradt, és nemrég kölcsönkértem. Lassan indult a viszonyunk, mert kevés, lopott időm volt csak rá, de aztán végre-valahára összejött két olvasós nap egymás után, így le tudtam darálni a könyvet két nagyobb falatban. Nagyon hiányzott már az ilyen koncentrált, belemerülős olvasás.

A Véres Balaton azóta már négy részes sorozattá nőtte ki magát. Hogy én folytatni fogom-e? Igen, mindenképp, mert könnyed, jóféle kikapcsoló olvasmány, ami szuperül hozza a '70-es, '80-as évek magyarországi hangulatát. A hangulat, és ez a balatoni retró az, ami a legjobb a könyvben, és feledteti apróbb-nagyobb következetlenségeit, hibáit is. Ezek közül egy gondos szerkesztő többet is kigyomlálhatott volna, de erről még később. 

Miről is szól a regény? Az alcím részben elárulja: Gyilkosság az úttörőtáborban. Több bűntény is történik a könyvben, ez csak az egyik közülük. Zánkán vagyunk 1979 nyarán, táboroznak a gyerekek, magyarok és külföldiek egyaránt, Nemzetközi Gyermekév van. Német és francia gyerekek is érkeztek, köztük Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának lánya. Marion a tihanyi hajókiránduláskor eltűnik, már nem érkezik meg Zánkára. A hajón még többen is látták, vízbe eshetett talán? Belökték? Valaki elkábította és fogva tartja? Számtalan lehetőség felmerül, amikor a rendőrség nyomozói a kezükbe veszik az ügyet. A helyi erők mellett természetesen a pesti kollégák is beszállnak, hiszen nemzetközi botrány fenyeget. A nyomozás vezetésével Adorján Máté hadnagyot bízzák meg, aki hamarosan nem várt segítőre is akad a táborban.
Gyerekkori ismerőse, Lendvay Laura édesanyjával az úttörőtáborral szomszédos vállalati üdülőben nyaral, és hamarosan kiderül, a napokban össze is barátkozott az áldozattal... De melyik áldozattal? Holttestet találnak a parton, kivájt szemekkel... A rejtélyek megszaporodnak, és a rendőrség azt sem tudja, hogyan is ossza fel csapatait, mert épp ekkor folyik a nyomozás Gyulai Károly főtörzsőrmester meggyilkolásának ügyében is... A Soós Lajos féle gyilkosság nem a képzelet szüleménye, és a szerző jó érzékkel passzintja be ezt a többi bonyodalom közé. 

Laura egyébként orvostanhallgató, és borzasztóan érdekli a pszichológia és a kriminalisztika, különösen a profilozás, amiről csak nemrég jelentek meg az első írások, angol és német nyelven, és még teljesen ismeretlen Magyarországon. Magánnyomozásba kezd, de aztán Máté oldalán belefolyhat a hivatalos ügymenetbe is, és még egy kis profilalkotás is kijut neki. Sőt, talán még az édesanyja is boldog lehet, hogy nem kell már állandóan a kerítő szerepét alakítania? ;)

Kékre festett strandkorlátok, gyékények, Melba kocka, Dunakavics és Traubi a büfében, Nők Lapja a strandtáskában, meg persze párttitkárok, hazugságok, jachtozó és vadászgató elit, a Kádár-korszak minden jellegzetes eleme... A nagyemberek közti játszmák, a főorvosok és politikai főseggnyalók hierarchikus rendszere, a titkolózások és a kiskosztümös titkárnők által tálcán behordott feketekávék mindent belengő aromája hamisítatlanul hiteles atmoszférát teremtett. A Zámbó Jimmy sorozat (A király) jutott eszembe, bár az főleg az egy évtizeddel későbbi dolgokban, de ugyanilyen remekül hozta ezeket a viszonyokat és díszleteket.

A humort sem nélkülözi a regény, bár persze a szörnyű bűntények mellett kevés vidámság férhet meg. 
Ez volt az egyik kedvenc dialógusom: 

"– Csak azt ne mondja, hogy a magyar rendőrségnél tanult meg így verekedni…
– Nem, nem ott – erősítette meg Máté. – Még srác koromban, Algír külvárosában.
– Mi a fene? – szaladt ki az őrmester száján. – Maga Algériában nőtt fel?
Miután nem érkezett válasz, óvatosan hozzátette:
– Tehát, ha jól értem, szolgálati úton van Belgiumban.
– Nem nyomozni jöttem, hanem egy együttműködési megállapodást készítek elő a belga és a magyar rendőrség között. És persze meglátogattam az apámat és a kishúgomat.
– Úgy érti, a családja Brüsszelben él?
– Igen. Az apám a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövete.
Mertens őrmesternek ez már sok volt.
– Mondja, őszentségét, a pápát nem ismeri véletlenül?"

A párbeszédek pörgősek, gördülékenyek voltak, gyorsan olvasható a könyv. Ugyanakkor, bár élveztem a történéseket, nem tudtam lerázni magamról az újra meg újra felbukkanó gondolatot, egy kicsit amatőr. A hangulatteremtésen túl sokszor éreztem picit gyenge lábakon állónak a nyomozást (mitől voltak olyan biztosak a dolgukban?), illetve zavaró volt, hogy mindent nagyon a szánkba rágnak, mindent megbeszélnek a nyomozók. Amikor pedig a végén hirtelen elhallgatják az olvasó elől valakinek a személyét, akkor már teljesen egyértelmű, kiről van szó. A bűntény(ek) azért nem annyira csavarosak, hogy annyiszor el kelljen ismételni dolgokat. A krimiolvasó elég jó abban, hogy 7-8 infót bőven megjegyezzen, sőt nagyon is figyeli magától is az elejtett dolgokat, mellékszereplőket stb. Namármost akkor ehhez képest a karakterre nézve feleslegesen degradáló olyan mondatot adni a sztárnyomozó szájába, hogy a Hadnagy vezetéknevű gyanúsítottat csak azért tudta megjegyezni, mert ez a saját rangja is? Öhm, hát Máténak ezzel vagy 20 pontot esik az IQ-ja! Ez egy teljesen feleslegesen beszúrt mondat volt. Adorján Máté szerintem jó karakter, jó nyomozó, az éles eszét, jó gondolkodását kell hangsúlyozni, ha hibázik, persze azt is leírni, de ilyen bárgyú dolgokat mondatni vele... illúzióroboló. Ahogy az is, hogy Laurának olyat mond, "okos kislány vagy"... ?! Kihagyható lett volna ez az atyáskodó mondat is tőle. Az, hogy Laura mennyire belefolyhat egy hivatalos nyomozásba, kicsit hihetetlen, lehet, hogy több titkolózással, véletlen lelepleződéssel jobb lett volna ez a szál. Igaz, ez nagyon nem a mai kor, talán könnyebben elsikáltak ilyen dolgokat. 

!!!SPOILER!!! Marion megmenekülése után több részt elég érzéketlennek éreztem: nem hiszem, hogy a kislány egy idegen férfival utazva a repülőn a történtek után ilyen bizalmas lenne, illetve hogy pont a fogságban kapott túró rudi lenne a szíve vágya, ezek valahogy furán veszik ki magukat, ahogy a másik lány macskáját elkérni és elvinni is, öhm, legalábbis szemöldökfelhúzós részlet (és kihagyható lett volna). SPOILER VÉGE!

A zánkai Úttörőváros. Forrás.

Sajnos, ahogy fentebb említettem, volt még néhány hiba, pl. a francia tolmácsot német tolmácsnak nevezték. Bogár Sára egyszercsak Bogdán nyomozó vezetéknevét kapta meg véletlenül, és francia nyelven folyó társalgásban beszélnek valakiről, akiről csak később derül ki, hogy nem férfi, hanem nő, hát, akkor elég kacifántos mondatok lehettek, hogy nem volt benne személyes névmás. Emellett a beszúrt magyar és francia mondatokat viszont nem fordították le lábjegyzetben. 
A jelentésmódosító vesszőhibák is jellemzőek voltak pl. "a látottakat mesélte a két autóban maradt kollégának". De ez jórészt már a szerkesztő sara. 

A szerzőt viszont mindenképp megszerettem, köszönöm, hogy elrepített vissza a régi idők Balatonjához, és hogy ilyen jó kikapcsolódást nyújtott ezzel a könnyed krimivel. Azóta néztem vele készült videókat, beszélgetéseket, nagyon szimpatikus, és mindenképp figyelemre méltó a kortárs könnyed krimi műfajában - az hogy retró, már csak hab a tortán. :) 

Folytatása következik! :)