2024. február 23., péntek

Donna Tartt: A titkos történet

"Öten ​voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker."

2013-ban bitang sok könyvet vásároltam, és ezek közül jópárat Nitával együtt, amikor antikváriumban, a Red Busban, vagy éppen turkálókban garázdálkodtunk. A Sugár könyvturkálóban a kezembe nyomta ezt a régi, kopottas Európa kötetet, azzal a felkiáltással, hogy ezt bizony meg kell vegyem! És, ahogy az lenni szokott, a zsákmány ült egy évtizedet nálam a polcon... A túl sok könyv, túl kevés idő ismételten megjelenő problémaköre. A véleményeket olvasva, és a szóbeli lelkendezések alapján egy idő után valamiféle ködös titokzatosság lengte körül a könyvet, és egy mitikus, örökbecsű regét gondoltam a borító mögé. A könyv valóban érdekes, feszült, hangulatos, és érdemes volt elolvasni, viszont néhány dologban, azt gondolom, nem annyira jó, mint azt sokan tartják, és egyes részei kérdéseket vetettek fel bennem. A Dark academy stílust, és légkört pedig nem teljesen érzem magaménak, pedig azt gondoltam, nagyon bejön majd a műfaj. 

2024. február 13., kedd

Joshua Ferris: To Rise Again at a Decent Hour

Tessék, csak tessék, ismét egy vacak könyv, amit PuPillának sikerült kihalásznia az nagy könyvtenger mélyéről! Hát komolyan mondom, felmondok lassan mint olvasó! :D Hol vannak a jó könyvek, és miért bujkálnak előlem? Joshua Ferris kötetét 2014-ben vettem meg, szóval ez is már egy évtizedes matuzsálem volt a várólistámon, gondoltam ideje végre elolvasni, betettem hát a várólista csökkentésbe.
Egyetlen indokom van rá, hogy tényleg be is fejeztem ezt a regényt, méghozzá az, hogy az előző választásomat is félbehagytam a listáról, és rendben van, hogy ez is egy módja a várólista csökkentésének, de azt már igazán nem szerettem volna, hogy teljesen elfogyjon az egész, úgy, hogy el se olvasok semmit róla. :') De a következő, utamba kerülő vackokat ismét csak kíméletlenül félbe fogom hagyni.

FIGYELEM! Kissé paprikás poszt! 

2024. február 11., vasárnap

A hosszú január

Forrás.
A maga 31 napjával ismét egy végtelen futam volt a január, ehhez képest a február bizonyára megint csak elszelel, hogy a vonatfüttyöt is alig fogjuk hallani a nyomában (már 11-e van!)...

A borongós időben ebben a hónapban azon borongtak a gondolataim, vajon mikor találnak meg végre a jó könyvek? Eleddig nem sok jót sikerült olvasni, így februárban kénytelen voltam gyorsan betenni egy Simenont, mert az mindig a megszokott minőség, és tutira élvezni fogom. ;) 
Januárban 4 könyvet fejeztem be, ezek közül kettő csak ilyen átlapozós, képes "valami" volt, a másik kettő pedig regény, amik közül egyik sem fogott meg igazán, és sok kritikai megjegyzésem akadt az olvasás során. 
A titkos történetet is olvastam még egész januárban is (ismét egy három hónapon keresztül olvasott sztori), de csak februárban fejeztem be végül, nemsoká írok róla - ő sem esélyes az év végi kiemelkedők közé  kerülésre sajnos, szintúgy akadnak kritikai megjegyzéseim, bár kétségkívül azért érdemes volt elolvasni. 

A várólista csökkentéssel haladok ugyan, de eddig elég gyatra a tetszési index, a januárban elolvasott Harvesting the Heart ugye nem volt túl jó, ahogy fentebb is említettem, a One Day című kötetet félbehagytam a listáról, számomra szörnyen Sally Rooney-snak imponált, szenvedés volt olvasni már az elejét is, a Joshua Ferris könyv, amit most olvasok, szintén elég szörnyű, és nagyon nem az, amire számítottam, de ezt már inkább nem hagyom félbe... És így érkezünk meg Maigret-hez, ami szintén vcs-s és most már benne van minden bizodalmam, hogy végre valami igazán jót olvassak. :) 

A tavalyi posztzuhatagos januárt sajnos nem tudtam reprodukálni, mert sok minden egyéb közbeszólt, és csak 3 poszt született. Ezek is még az előző évi zárás, és az előző évi elmaradt könyvértékelések voltak. Szóval lemaradtam, mint a borravaló, de lassan behozom magam. ;) 

Zsákmányom januárban csak 1 volt, Hegyi Zoltán Imre új kötete, a Tkp. ugyanaz, amit a szerzőtől kaptam meg ajándékba. Mindenképp elolvasom hamarosan, így aztán idén nem marad ki a verseskötet sem a felhozatalból. :) 

Saját kép.

Januári terveim így alakultak:

x befejezni Donna Tartt-tól A titkos történetet
x ...és posztolni is róla
 elkezdeni a vcs-listás könyvek apasztását!
x tovább rendezgetni a polcaimat
 kitölteni a könyves dolgaimmal a 2024-es határidőnaplómat
 megírni az évösszegzőt
 írni egy zanzát a decemberi hangoskönyvekről
 képes értékelő a Varázsalmanachról
x egy délelőtt, amikor tojok mindenre és olvasok

Azért több, mint a felét kipipálhattam a pontoknak, ennek örülök. Sajnos a polcrendezgetés folytatása és az olvasással töltött délelőtt most esélytelen volt. 

Februári miniterv

- posztolni A titkos történetről (a másik két könyvet már nem írom bele, amikről sikerült posztolni ebben a hónapban, de azok is be lettek volna tervezve, ha időben eljutok a zárós posztomig. :D :D 
- befejezni a Joshua Ferris könyvet és rituálisan elégetni írni róla
- befejezni a Maigret albérletbent
- további Maigret-kkel folytatni a vcs-t 
- egy délelőtt, amikor tojok mindenre, és olvasok (?) 
- végre eljutni mindenkinek az évösszegzőjéig, és kommentelni is rájuk (még mindig nem értem végig bahh)
- néhány újabb könyvet feltenni eladásra 

A többiek januárja:



2024. február 9., péntek

Jodi Picoult: Harvesting the Heart

Az elmúlt években általában egy-két Picoult jutott egy évre, úgyhogy mondhatjuk, hogy most korán teljesítettem az "adagot", és valóban, lehet, hogy nem is olvasok már tőle idén. Lassan haladok az életművel, és nem is mindegyik fog meg ugyanúgy, de ez végülis nem meglepő, nem lehet mindenki Rowling. :D

A Harvesting the Heart című regényt már piszkosul régóta tologattam magam előtt, több vcs-listát is megjárt, és már 2013 óta ült a polcomon... (és még hány ilyen van, jaj!) Most végre sikerült elolvasni, ám az érdekes témafelvetés ellenére nem igazán ütött nagyot. Ez egy korai, 1993-as Picoult, amiben nincs szenzáció és tárgyalás sem, van viszont nyál, egy csomó hiba és lovak... Na meg hol volt a szokásos dilemma? Nem nehéz innentől kitalálni, hogy ez (sem) az én könyvem volt. Túl kritikus vagyok  mostanában, vagy tényleg ennyire nehezen találnak rám a jó történetek? 

2024. február 7., szerda

Beth Moran: Let It Snow

Viszonylag ritkán találkozom olyan könyvvel, ami jól indul, megszeretteti magát, izgalmasnak, nem sablonosnak ígérkezik, majd konkrétan zuhanórepüléssel vesz lejtmenetet valahol a kötet felénél, és egyre laposabb lesz. Kár érte, pedig jó az alapötlet, és hangulatosan indul, sőt, még egy igen érdekes versenyhelyzetet is kitalál, ami viszont túl hamar kifullad, és ki is futtatja a szerző a történetből... 

Igazi karácsonyi sztorinak ígérkezett a Let It Snow (magyarul is megjelent ugyanezen a címen, Szerelem karácsonyra alcímmel), és mivel Tracy Rees karácsonyi kötete úgy bejött, gondoltam, miért is ne olvassak az ünnepek körül (után) még egy hasonlót. Azt hajlamos vagyok elfelejteni ilyenkor, hogy a könyvek rajongója vagyok, a romantikusaké nem különösebben, és az átfedés kicsi a két kategóriában. ;D

A történetben Bea Armstrong, aki időjós, hazautazik a családjához karácsonyozni. Bea-nek épp most ért véget egy hosszú és kissé se veled, se nélküled kapcsolata első szerelmével, Adammel, aki zenész. Bea családja egy alapítványi iskolát (vagy valami hasonlót) vezet, a Sherwoodi erdőben, Charis House néven, a régi családi otthonban. Minden évben rendeznek műsoros karácsonyi estet is, Christmas Spectacular néven, amin a családtagok is részt szoktak venni. Bea várja is a karácsonyi hangulatot, a családdal töltött időt, meg nem is, hiszen piszkálódások céltáblája lehet a szakítás után. És mindennek a tetejébe Henry Fairfax is Charis House-ban vendégeskedik majd... Henryt és Bea-t gyerekkoruk óta össze akarják boronálni... már csak ez hiányzott! 

Egy váratlan állásinterjú kirángathatja Bea-t a darázsfészekből, azonban az interjúhoz azonnal Skóciába kell utazni, és végül Henry lesz az, aki elfuvarozza oda az egyre inkább szakadó hóesésben... Vajon mi történik ebben az együtt töltött két napban? És mi történik, amikor Adam is újra felbukkan a színen? 

Cselekményleírás a következő bekezdésben! 

Megmondom én: nem sok. A kezdeti izgalmak után átmegy a regény egy kit válasszak vergődésbe - amikor pedig igazából nem is kéne választani senkit, lehet csak tovább meteorológuskodni is, hello! 
Adam egyértelműen rossz választás, és nincs is min dilemmázni, de Henryvel meg nincs semmi kémia. Na meg miért is akarna rögtön hozzámenni feleségül? Nem értem ezt az instant házasodási szándékot. 
Az állásinterjús lehetőség comic relief lehetne, de sajnos el van kicsit bénázva. Először is, azért nem értesül róla, mert nem kapta meg az emailt? A munkahelyi emailcímét adta meg kontaktnak, (wtf?) miért nem egy sajátot, egy privátot? A munkahelyibe ugyanis belehackerkedett az egyik kotnyeles munkatársa... 
A jövendőbeli főnök, Baxter - aki egy hamisítatlan seggfej - az állásinterjút egy éhezők viadala-szerű versennyé teszi a meteorológusok közt. Persze kezdettől egyértelmű, hogy Bea a legjobb, az igazi sztár köztük. De tényleg kell neki ez a meló? Ez a háttér? Ez a főnök?!
Henry vicces szerepet kap, és akaratlanul is belefolyik a versenybe. A feladatok tetszettek, a verseny abszolút üdítő és újszerű dolog volt, egészen a dobozkák keresgéléséig, aminél azonban kifulladt a sztori, és nem is nagyon tudta innen tovább vinni Moran. Bea is inkább hazaindul, lesz egy fura kis kuckóban eltöltött éjszaka Henryvel, meg egy sztereotíp szláv (?) nénike, és aztán a végéig majdnem semmi a karácsonyi kínos mókafutamon kívül, amit a Christmas Spectacular jelent... A cselekmény nagyon egyenlőtlenül van elosztva a könyvben. 
A pluszban behozott "nyomozós szál" a valamikori nagyapa keresésére tett kísérletekkel meg halotthalvány. Kissé nevetséges is, majd pont ő fog adni pénzt, hogy ne csődöljön be Charis House? Esetleges és erőltetett. 

Összességében tényleg nagyon jó volt az ötlet, enemies to lovers toposszal egy egyedi helyzetbe vinni a szereplőket, méghozzá egy meteorológus-versenybe, amiben még ötletes feladatok is vannak, kikényszerítve a jobban megismerkedést a két főszereplő közt a közös utazással a romantikusnak tetsző hóvihar fenyegetésében... Mindemellett még a családi gondok, az iskola csődfenyegetettségének árnya, és a nyomozás is jól megfért volna, de jobban ki kellett volna ezt dolgozni. Nagy hibája még a regénynek, hogy se humora, se igazi karácsonyi hangulata nincs szegénynek. 

Szódával elment azért. Jaj és egy utóirat. Bea az nem 'Bea', hanem nyilván "bí". Úgy látom a magyar olvasók nagyon átbeásították szegényt. Milyen jó is volt régen a kiejtési útmutató a könyvek végén. :D 

Most, hogy végre megírtam az egyik januári elmaradásomat, hamarosan száguldok tovább a posztokkal! Stay tuned! :) 

2024. január 12., péntek

Összegzés 2023

Lida Ziruffo képe. Forrás.
Bőven benne járunk már a januárban, de mivel még tartoztam néhány elmaradt poszttal, az összegzés előtt még azokat is megírtam, és mi tagadás, nehezen jutottam el odáig, hogy végre leüljek összegezni az évet. Általában több töredék részletben tudom csak megírni az ilyen nagy lélegzetű posztokat - sokszor a többit is -, de máris könnyebb, amikor már nem csak egy hevenyészetten idevetett szavakból álló vázlat van a piszkozatban, hanem egy komplett bevezető is. ;) 
Ezúttal egyébként egy fél szabadnapom ment rá, de ám legyen, végre kész, és nagyon élveztem megírni az idei évösszegzést is. :) 


Lássuk hát milyen is volt 2023 könyves szempontból, és hogy mik a terveim 2024-re! 

2024. január 9., kedd

The Harry Potter Wizarding Almanac

A tavalyi év nagy szenzációja volt, hogy megjelenik a nagy Harry Potter Varázsalmanach, és gondolom sokunknál landolt karácsonyi ajándékként akár angolul, akár magyarul, hiszen az Animus Kiadó is gyorsan kapcsolt, és kiadták magyarul is.

Egy nyomdacsoda és festéktenger ez a könyv, az illusztrált kiadások koronázatlan királya, amelyben hét különböző illusztrátor munkája elegyedik. Ettől a sokféle stílustól, a sokszínűségtől kissé eklektikus az egész, de ez összességében nem zavaró. 
Az illusztrátorok: Peter Goes, Louise Lockhart, Weitong Mai, Olia Muza, Pham Quang Phuc, Levi Pinfold and Tomislav Tomic. 

Nem sok újat fogok tudni mondani az Almanach-ról, mint amit minden más értékelésben és blogbejegyzésben is olvashattatok már, és aminek a veleje az, hogy szép, sőt gyönyörű, de mégis mi az értelme ennek a könyvnek? Kinek készült? Információt nemigen tartalmaz újat - vagy bármi, ami ebből új volt esetleg egy HP olvasónak, vagy netán csak elfeledkezett róla, azt egy google-kereséssel is megtalálja, és ezen kívül pedig csak egy színes-szagos bogarásznivaló az egész, vegyes színvonalon. 
Vannak benne elbódítóan részletgazdag oldalpárok, igazán varázsos elképzelések, de infantilis listák, furcsa összefoglalók, skiccszerű, már-már gagyi rajzok is. Mindez pedig tele van tűzdelve idézetekkel és random tényekkel a hét HP kötetből.

Saját képek.

A szereplőkről hozott tudnivalók, a varázsigék és bájitalok felsorolása olyan, mint amit esetleg iskolásként mi is megpróbáltunk összeírni a kedvenc könyveinkről, csak ugye mi nem kaptunk hozzá menő illusztrációkat, max rajzolgattunk valamit, és aztán spárgával összekötöttük az egészet füzetnek. 


A szemet gyönyörködtető részeken túl ezt a nagy céltalanságot persze egyvalami menti még meg: a nosztalgia-faktor. Hogy akárhogy is van, a HP világában elmerülni, a HP világába visszamenekülni mindig jó, és kicsit megcsiklandozta az újraolvasókámat is - jó lenne újra elolvasni a sorozatot. :) 

Ami még jó volt, hogy megtudtam, Rowlingnak van egy jkrowlingstories.com nevű weboldala, ami nagyon tetszetős kidolgozás, nézzétek meg. :) 

Kedvenc oldalak: a tiltott rengeteg kihajthatós oldala, Halloween, karácsonyi lap, Hogwarts Library, Dark Magic és Patronus oldalak, Ministry of Magic emeletei. 
Idegesített: a Marauder's Mapen a tükörírás, nem bogarászgattam inkább, azok az oldalak, ahol összevissza tekergett a szöveg, pl. idővonalak, és Weitong Mai rajzai, amik nagyon gyermetegek és túl egyszerűek voltak, kirítt nagyon a többi, tehetségesebb illusztrátor közül.

Rajta kívül még Louise Lockhart volt nekem kicsit olyan semmilyen, túl színes, de nem különleges. A többiek közül mindnél találtam olyat, amit nagyon kedveltem, de talán Peter Goes és Tomislav Tomic rajzai, oldalai tetszettek legjobban, pedig elsőre nagyon zsúfoltnak éreztem az utóbbit, de aztán egyre jobban bejött ez a stílus. Pham Quang Phuc szuperül rajzol karaktereket és állatokat, lényeket is, az ő kezét dicséri a borítókép is. Olia Muza pedig nagyon kellemesen tölti ki az oldalt erősebb színekkel is, neki jutott a legkevesebb oldal, de az mind szép. :) 



Szóval mi legyen a verdikt? Jó? Rossz? Szükséges? Egy rajongó polcán szerintem ott a helye, és érdemes néhány órát eltölteni a böngészésével, már csak azért is, hogy esetleg meghozza a kedvet egy újraolvasáshoz. 


De kicsit inkább gyerekeknek valónak tűnik - ami több mint furcsa, miért nem az eredeti HP generációt akarták megörvendeztetni a kompendiummal? :) 


Mindenesetre sok része művészi értékű, kidolgozott, szép, és a szépnek végülis mi egyéb célja van a művészetben, mint gyönyörködtetni? Ennek eleget tesz. 


Vannak videók, ahol végiglapozzák a könyvet, pl. >itt<. Lessetek bele!
>Itt< pedig könyvbemutató Tóth Tamás Boldizsárral.

2024. január 7., vasárnap

Három könnyed hangoskönyvről röviden

Néhány könnyedebb hangoskönyvet hallgattam decemberben, olyan szerzőktől, akiktől már olvastam korábban is: Kelly Harms, Tracy Rees és Elle Cosimano kerültek terítékre - és kerülnek most bele egy zanzaposztba. 

Forrás.


Kelly Harms: The Seven Day Switch


Kelly Harmstól 1999-ben, jesszus, dehogyis, 2019-ben (:"D) hallgattam meg egy ingyenesen elérhető rövidke novellát az Audible-ön (You Can Thank Me Later), és emlékszem, meglepődve tapasztaltam, hogy nem is rossz. Tetszettek a karakterek és a változatos események benne. Akkor eldöntöttem, el fogom olvasni valamelyik regényét is majd. Kicsit váratott magára a dolog, de decemberben meghallgattam a The Seven Day Switch című könyvét, ami magyarul is megjelent Bezzeg a másik élete címen. 
Ahogy az a címekből már sejthető, egy életcserés, testcserés könyvről van szó, amelyben a két főszereplő anyuka, Celeste és Wendy egy átsangriázott éjszaka után egyszercsak a másik bőrében ébred fel. Mi történhetett, és vajon hogy lehet ezt visszacsinálni? Addig, amíg valami megoldás kínálkozik, élni kell a másik életét, nevelni a gyerekeit, és úgy egyáltalán, helytállni otthon és a munkában, kinek mi. A két anyuka ugyanis nagyon különböző életvitelt folytat, minden szempontból. Celeste háztartásbeli, három gyerekkel, szuper törődő férjjel, és komoly elvekkel, legyen szó környezettudatosságról, meal-prepekről, vagy arról, hogy a gyerekek mennyire nem nézhetnek tévét, és milyen pontosan meg vannak határozva az otthoni feladataik. Wendy ehhez képest a junk food és korlátlan képernyőidő koronázatlan királynője, igazi karrierista nő, ún. productivity consultant (nem tudom ezt hogy kell jól lefordítani), ami kissé ironikus ebben a felállásban. Wendy teljes mértékben ura mindennek a munkában, és nők százainak ad tanácsokat a jó időbeosztást és feladatlistákat illetően. Aztán csak otthon nem marad ideje ebben következetesnek lenni, és a gyerekeivel töltött ideje elúszik, és elcsúszik rossz irányba, hiszen kedvezni akar nekik a sok "rendetlen" étellel és képernyőidővel, amikor végre velük van. 
Celeste Wendy testében vajon mennyit tud változtatni a két lustuló gyerek életvitelén, és motiváltságán? Az nem kérdés, hogy Wendy spájzpolcait seperc alatt át tudja rendezni, és remek rendszert alakít ki, de vajon mi van akkor, amikor egy rangos eseményen beszédet kell tartania Wendy helyett? 
Wendy is érdekes és nem-várt kalandoknak néz elébe Celeste-ként, miközben a külföldről rendelt csodaitalt várják, amiből a koktélt keverték, hogy az majd varázsütésre mindent visszacsináljon... 
A két túlhajszolt nő rengeteg új és értékes tapasztalatot szerez, és nekem tetszett ez a történet, a maga nemében teljesen rendben van, szórakoztató, ugyanakkor vannak benne komolyabb részek is. Néha kicsit túl convenient, ahogy meg van oldva egy-egy dolog, de ám legyen, el lehet nézni a hibáit. 

Nem lesz túl maradandó, de teljesen jó volt kikapcsolódásnak, fogok még Kelly Harmstól hallgatni (méghozzá az Amy Bylert!)

Tracy Rees: The Little Christmas House


Tracy Reestől a Hidden Secrets at the Little Village Church című könyvet olvastam, ami a Hopley Village sorozat első része, és magyarul A vidéki templom titkaiként jelent meg. A Hopley sorozat következő kötete ez a karácsonyi könyv, amit már a templomos olvasásakor kinéztem magamnak az ünnepek idejére (és ami nem jelent meg karácsonyra magyarul is, ami egy óriási kihagyott ziccer szerintem). A részek önállóan is olvashatóak, csak a helyszín azonos, és esetleg néhány mellékszereplőbe belefuthatunk, de semmi egyéb. 

A mesebeli Hopley télen talán még szebb és varázsosabb, és az ünnepekre készülődve Holly és Edward története bontakozik ki előttünk. Nyiiiilván ez egy romantikus sztori, amiben egymásnak van kitalálva a két fél, és mégis, szerencsére sikerült úgy megírni, úgy megoldani, hogy ne csöpögjön a nyáltól, és hihető jelenetek legyenek benne, empátiával megírva. Mindkettejüknek megvan a kissé terhelt háttér, hiszen Edwardot és a lányát Elizát otthagyta a feleség, hogy színészi ambícióit beteljesítse, Holly pedig épp azt emésztgeti, hogy nem lehet gyermeke, miközben az exe épp gyereket vár az új párjával... A mellékszereplők, apróbb történések, az iskolai színházi darabra való készülés is mind-mind jól el voltak találva, tényleg élveztem ezt a regényt - akárcsak a templomosat. :) Rees erőlködés nélkül tud olyat írni, ami kis cuki, nem tűnik sablonosnak, és nem is gejl. Ez utóbbi pedig azért egy karácsonyos könyvnél extrán nehéz! 

Valószínűleg nem lesz persze igazán maradandó élmény ez sem, de kategóriájában szuper, olvasmányos, és kicsit engem a Váratlan utazás hangulatára emlékeztet, csak persze modernebb időkkel. 


Elle Cosimano: Veronica Ruiz Breaks the Bank


Elle Cosimanót már nem kell bemutatnom, a Finlay Donovan sorozat itthon is méltán népszerű lett, és az Agave már ki is adta az eddig megjelent három kötetet. Amíg várunk a következő epizódra (Finlay Donovan Rolls the Dice), addig is találtam egy ilyen kis szösszenetet Veróról, ami 3,5. résznek van jelölve. Igazából egy előzménytörténet abból az időszakból, amikor Vero otthagyta a főiskolát, mert igaztalanul megvádolták némi hiányzó pénz miatt. Unokatestvérénél, Ramónnál lel menedékre, és persze itt van a színen Javi is... Vero munkát keres, elhelyezkedik egy bankban, ahol épp mindenféle kétes ügylet zajlik fű alatt, és nem tudják megfejteni, vajon ki sikkasztja a pénzt, és hogyan. Rengeteg érdekes mellékszereplő, egy kis mini-nyomozás, ami annak ellenére, hogy röviden van bemutatva és lezárva, pont elég csavaros és izgalmas. Végül pedig még Finlay is feltűnik a színen, és megtudhatjuk, hogy is kötöttek ki egymás mellett hőseink! ;) 

Korábbi Finlay posztok: 

Hamarosan hozom még a Varázsalmanachról a posztot, az évösszegzőt, és az idei év első befejezett könyvéről is írni fogok - stay tuned! :)