Nekünk annak idején csak a Tüskevár volt kötelező olvasmány, a Téli bereknek már önszorgalomból álltam neki utána, mert teljesen magával ragadott az első rész. Most sem volt ez másként, és mindkét könyv remek volt, újraolvasva is. Kedvencnek is jelöltem őket ezúttal, annyira szerettem elmerülni a világukban. ♥
Igazi lelassulást jelentett a berek világa, a természet közelsége, a csodaszép leírások. És nem csak üres szavak ezek, hogy milyen szépen leírta a madarakat, a nád susogását, a természeti jelenségeket, tényleg fület/szemet gyönyörködtető az írás. Sok idézetet kiírtam, bejelöltem, annyira tetszett a stílusa, a szépsége, a sallangmentessége, a finom lélekrajza és a humora. Te jó ég! Hát micsoda humora van Matulának benne! :) Erre már nem is emlékeztem.
Annak ellenére, hogy "csak" egy-egy vakációzás, a természetben töltött néhány hét élményeit, és sok-sok jóízű étkezését meséli el ( :D ), rengeteg izgalmas fordulatot és valódi veszélyt tartogat.
A történet nagy része már homályos volt, csak körvonalak rémlettek mindenből, így aztán a nagyobb események is az újdonság erejével hatottak - a jégeső, a tüdőgyulladás, a vadászat.
Valahol szomorú, hogy ez már egy letűnt világ, nincs ilyen elvonulás, nincs ilyen vakáció, nincsenek ilyen felnövéstörténetek. És nincs meg az a könnyelmű szabadság sem, hogy a pákász pálinkával itatja meg a gyerekeket :), és hogy kompletten eltitkolnak a szülők elől egy tüdőgyulladást is. :O
Nem fogok külön írni a két kötetről, szinte egybe is olvadtak most az újraolvasás közben, és ez így volt jó.
Annyit említek csak külön a Téli berekről, hogy mennyire meglepett, hogy szinte csak a felénél jutnak ki a fiúk a berekbe (az újabb betegség miatt); de ugyanolyan jó volt olvasni az otthon töltött időszakról is.
A Tüskevárban is nagyon hangulatos egyébként az elején, amikor az iskolában ülnek, és azon gondolkodtam, vajon hogy tudnak ilyen remekül írni az osztálytermi légkörről a magyar szerzők? Karinthy, Molnár Ferenc és Fekete István is, hihetetlen plasztikusan, pontosan, valóságosan adják vissza a feleltetések, a krétaporos tanórák, az osztálybéli hierarchia rendjét. 
Tetszett, hogy Gyula és Béla milyen érettek lettek az első kaland után is, mennyit változtak, de az is teljesen természetesnek hatott, hogy aztán Gyula hogy elszállt magától, és aztán ebből a pökhendiségből hogy rántotta vissza a talajra, hogy faragta felnőtté igazán, újra az újabb berekbéli vakáció, és annak megannyi tanulsága. Matula igen bölcs ember, és jó tanító. Egyszerűsége egyenessége és becsületessége megnyugtatóan hat az emberre. Az egész könyv hangulatát meghatározza jelenléte, alakja. Kérgesnek tűnik, mégis csupa szeretet.
Az első szerelmek megjelenítése - Kati és Sári a két kiszemelt - sem zavaró, nem zavaros, nem erőltetett, csak a szokásos módon félszegek, kedvesek, tétovák voltak ebben a fiúk.
Minden jó volt ebben a két könyvben. Minden sor. Minden történés, minden szereplő. Kengyel tanár úr, Nancsi néni, Piri mama, a robosztus István bácsi is mind olyan valóságosak voltak. Úgy szerettem a kutyákat is, Csikaszt és Bikficet! ♥ A forró nyári napokat és a kopogós téli hideget egyaránt. A pipakupak csattanását. :) Minden sora a helyén volt, és én is megtaláltam benne a helyem. ♥
Imádtam, imádom ezeket a regényeket. ♥
Végül pedig csináltam egy gyűjtést, álljanak itt a kedvenc soraim mindkét kötetből. :)
Tüskevár
Két hónap!
Szabadság, szabadság!
Mosolyogtak, néha összenéztek, és gyengék voltak, mint a fűzfa fiatal hajtása.
– Gyere majd fel délután, mindent megbeszélünk.
– Persze – mondta Bütyök –, persze. Ezt meg kell beszélni.
Hogy mit kell megbeszélni, azt egyik sem tudta, de tele voltak valamivel, valami simogató, meleg ragyogással, és – szerencsére nem tudták, hogy a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani."
"– Nem kerestek? – kérdezte Gyula izgatottan. – Nem keresett senki?
– Dehogynem – suttogta a Jogász, aki a verstől egészen megvadult –, a verebek kerestek a szemétládában, később még visszajönnek…"
"– Elhiszem, de… – és Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.
És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
– Gyuszkó, ébredjen, mert felkelt a napcsi… – hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is. De nem, ez nem is lehetséges!
"Matula a szokott helyén ült a konyhában, és úgy nézett a két gyerekre, mint a vén sas a fiaira, amikor visszakapja őket."
Téli berek
"Szalutált és kiment, de még hallotta, amikor a magas rangú egyén azt mondta:
“Marha!” (Abban az időben ezeknek az “uraknak” lehetett ilyeneket mondani.)
A kalauz megfordult, és szelíden mosolygott.
“Uram – mondta –, ne felejtse el, hogy a MÁV nem alkalmaz marhákat… csak szállít…”"
"– Van itt hely még elég…
– Hát három tetű elférne még, tudod, olyan kisebbfajta. Na, Jóska, mehetünk."
"Bütyök ezen úgy elérzékenyedett, hogy kiemelt egy kis gömbölyű paprikát, kedélyesen leharapta a csutkáról – mint Matulától látta –, aztán kitátotta a száját, és döbbent arccal körülnézett.
– Víz! – mondta elhalóan és megrendülten. – Borzasztó!
– Hát, ha nagyon csíp, akkor adok egy kis bort…
– A-had-jo-hon, Gergő bá-há…. sokat!
Tutajos, az óvatos Tutajos majd lefordult a székről, annyira élvezte Bütyök „lángolását”, közben egy szálka megakadt a torkán, és egyszerre elment nevető jókedve.
– Gergő bácsi, szálka van a torkomban!
- Jó – mondta az öreg – Béla előbb szólt…"
"Bütyök egy kis idegenkedéssel húzta kezére a kesztyűket, és megnyalta a szája szélét, ami ebben az esetben meglepetést jelentett.
– Mint a kályha. Hol vette, Gergő bácsi?
– Nem vettem, kaptam. Itt a berekben, egy macskától. Mondom neki: nem adnád a bőröd oda, te macska? Hát odaadta… Jószívű macska volt, meg aztán puskával kértem…"
"kékes párák takarták a téli titkokat."
"cifra szerszám, öreg ló"
"szél nélkül nincs is hideg"
"– Nem kelnek föl? Engedett az idő, majdnem meleg van.
Bütyök mélyen behúzódott a takarók alá.
– Gergő bácsi talán azt a meleget érzi, ami kimegy…
Matula nevetett.
– Hát ennél szebben már igazán nem lehet mondani, hogy tegyem be az ajtót. Hiába, aki finom ember, az csak finom ember! Ezután én is finoman kérdem meg, meddig akarnak még tehénkedni, mert dolgunk van!"
"– Amondó vagyok – kezdte Matula a beszélgetést –, amondó vagyok, érdemes lenne kinézni…
Derék barátaink azonban nem voltak “amondók”… Kiváló barátaink még félig az álom csónakjában hevernek, és ez a csónak csak a hideg közreműködésével tudja őket partra fordítani.
– … kinézni – folytatta Matula a magánbeszélgetést—, és a fára gondolni, amit aztán kaparhatunk a hó alól, de még akkor is vizes lesz…
– Vizes? – nézte Tutajos a gerendákat, amelyek szárazak voltak. – Mi lesz vizes, Gergő bácsi?
– A fa!
– Hát akkor menjünk – feküdt tovább Bütyök is –, menjünk, és hordjunk be fát.
Matula mosolygott.
– Nem muszáj felkelni, azt már nem is mondom. Majd kis kereket faragok az ágylábak alá, semmi az, csak nyolc kerék kell, aztán kihúzom magukat, meg visszahúzom…
– Kelünk már, Gergő bácsi – nevetett Tutajos."
"De jól emlékezzék ám! Mert a sötétben minden tehén fekete."
♥
Érdemes lenne vajon megnézni a filmadaptációkat? Emlékeim szerint sosem láttam a régit, és az újabbat sem...
