2024. április 19., péntek

Lynn Painter: Újra meg újra

Amióta megkezdtem ennek a posztnak a piszkozatát, az állt itt, hogy "pfuh", és ez nagyjából össze is foglalja az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Pedig olyan jól indult! A Groundhog Day (Idétlen időkig) mintájára egyetlen napot, történetesen egy Valentin napot kell mindig újraélnie a hősnőnek a könyvben. Valahogy rá kell jöjjön, hogy lépjen ki ebből az időhurokból, mert ráadásul ez a valentin nap elég sok rossz hírt, kellemetlen történést tartogat számára. 

Emilie Hornby átlagosnak mondható tinilány, aki szerelmes is, frusztrált is, kicsit megalkuvó meg önbizalomhiányos is. Szeret viszont tervezni, merthogy "a sors balekoknak való"... Azonban úgy tűnik, a sors úgy gondolja, beint neki. 
Szinte naplószerű formában ismerjük meg Emilie ismétlődő, rémálomszerű napjának történetét, és minden fejezet elején egy-egy vallomás van. 
A végzetes Valentin-napon Emilie-nek elég sok mindent fel kell dolgoznia - baleset, szerelmi bonyodalmak, tanulmányi nehézségek, és apja is váratlan hírrel rukkol elő... Amikor ismétlődnek a történések, Emilie-t már nem üti annyira szíven egyik dolog sem, és többféle módon próbál viszonyulni a történésekhez - megváltoztatni azonban nem sokban tudja őket. Amikor már sokadszor játssza újra a február 14-ét, úgy dönt, elég a tervekből, és kihirdeti a KNN-t, a "következmények nélküli napot". :D A szakavatott olvasók nyilván már sejtik, mi történik egy ilyen bátor (avagy botor?) elhatározás után. ;) 

A sztori jól indult, gördülékeny, olvastatta magát, Emilie-nek normális stílusa volt, nem volt túl tinis, nem volt koravén sem, szimpatikus volt. Nick Stark is megtetszett az elején, a sorozatos baleseteknél, komor és titokzatos, érett, felnőttes volt. De aztán valami nagyon félrement. A KNN-nek nagyon vártam már a végét, de persze tudtam, hogy mi lesz... Valahol már ott, a fele tájékán megváltozott az egész könyv. Ahogy egyre könnyelműbb lett Emilie, valahogy úgy futott ki az irányítás a szerző keze alól is. Stílustalan lett, rettenetes nyálas, tinis, élvezhetetlen párbeszédekkel - párbeszédnek nem is lehet nevezni az ilyen diskurzust, csak egymás után dobált mondatok voltak. A következetlenségek, az ide-oda rángatása a szereplőknek, a gejl részek teljesen elrontották az addigiakat, és összességében borzalmas lett a második fele, és a vége is. Random rohangálás és összevissza beszélés jellemezte. Elkanyarította valahogy a történet szálait persze a szerző, de már mindegy volt. Kiölt minden kedvelhetőt Emilie-ből és Nickből is, és vissza is minősítette őket bugyuta tinikké egy szempillantás alatt. 
Hozott komoly témákat - elvált szülők közti vergődés, testvér elvesztése -, de nem tudta ezeket jól tálalni. 

A műfaj állatorvosi lova ez a könyv; minden hiba fellelhető benne, ami miatt nem szeretek ilyesmit olvasni. De ráadásul hogy magyarul tettem, szerintem így még rosszabb volt, mert talán, de csak talán kicsit jobban csúsztak volna ezek a good for nothing dialógusok angolul. 

7 megjegyzés:

  1. Szerencse, hogy ez nem is érdekelt. :D Az alapötlet jónak tűnik pedig, szóval kár érte. Milyen sok romantikust olvasol mostanában. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, de sok jó alapötlethez nem tudnak igazán jó regény írni végül. Sajnos.
      Hát ne is mondd, most már leállok, elég volt. :D Persze így is vannak azért ilyen-olyan romantikusok a várólistámon, meg néha beficcen egy az oldalvonalról is.

      Törlés
    2. Basszus, nem tudom, mi van, bejelölöm, hogy értesítést kérek a hozzászólásokról, és nem jön. :O :(

      Én is több romantikust olvasok mostanában, mint korábban (szó szerint évi egyet), de a legtöbb sajna csalódás lesz. Vagy az egynek elmegy.

      Törlés
    3. Hmm, lehet, hogy nem működik? :O

      Hát sajna elég gyatra a mérleg nálam is, hogy menyniből mennyi tetszik, de néha azért találok/találtam már jóféléket. :) A Clare Pooley is tök jó volt pl., bár ott nem az összejövős szál volt a központi, de azért volt benne romantika is.

      Törlés
    4. Hát nem tudom, eddig mindig jött.
      Nekem az utóbbi időben nem is romantikus volt a csalódás, furcsa módon.

      Törlés
  2. Óh, pedig ezt nézegettem én is, hogy milyen klassz a fülszövege, de ezek szerint nem éri meg rá vesztegetni az időt. Köszi, hogy megkíméltél tőle! Viszont a bejegyzést olvasni nagyon szórakoztató volt, úgyhogy ezért is köszi! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem, de persze az összes blogon dicsérő szavak vannak... Szerintem ez nem színvonal, és tényleg annyira pocsék a dialógus, hogy mutogatni kéne, hogy így ne. :D
      Örülök azért ha jól szórakoztál! Mondjuk kifejezetten paprikás azért nem lett, az első fele megmentette attól.

      Törlés