Maggie Stiefvater: Forever

Szkeptikusan álltam a Mercy Falls farkasai (The Wolves of Mercy Falls) trilógiához - ami azóta tetralógiává bővült - még 2012-ben, de engem is rögtön megragadott a líraisága és a farkasfalka szoros összetartozása. 

Maggie Stiefvater akkor megvett magának, és élvezettel merültem bele a télbe és érdekelt ez a különös farkasfalka, az alakváltás és persze az érzelmek alakulása Sam és Grace között.

A Forevert jó régóta halogattam már, számtalan várólista csökkentős listára is felkerült mindhiába, csak tolódott és tolódott... Most viszont egyszercsak kedvet kaptam hozzá, talán A hóleány miatt, mert vágytam vissza valami hasonlóan hideg klímájú regénybe. :D Még ilyet! :D 

Mivel olyan rég olvastam az előző részt, kicsit kiestek képkockák az előző kötetekből és fel kellett eleveníteni az eseményeket.

“People don't change who they are. They only change what they do with it.” 

A Foreverben is négy narrátorunk van: Sam, Grace, Isabel és Cole. Változatlanul nagyon kedveltem a karaktereket, és Maggie írását is, a stílust, ami körbeölelt, mint a néma, havas erdő. Érdekes, mert én sokszor szoktam kifogásolni a regényekben, ha nagyon kevés dolog töténik, mégis ennél abszolút nem zavart most sem a relatív eseménytelenség. Ezek lassú cselekményszövésű könyvek, de a hangulat kárpótol. 

A történetben a farkasfalka legnagyobb problémája ezúttal, hogy Isabel apja eltökélte, levadássza őket, ha törik, ha szakad... A hajtóvadászat persze pont akkor veszi kezdetét, amikor Grace is épp farkasalakban rója a kilométereket... Előkerül Beck és Shelby is, és persze kapunk egy jó adagot Cole-ból, aki bátran, de néha felelőtlenül kísérletezik mindenféle anyaggal, hogy kórságukat megtörje-megfejtse valahogy. A farkasirtás gondolata megremegtette a gyomrom, és nagyon szurkoltam végig, hogy sikerüljön a menekülés, a gondolatok-képek jó közvetítése, és persze Cole agyalágyult kísérletei is. :)

Ó és majd' elfelejtettem, ebben az epizódban Grace végre jól beolvas az őt korábban nagyon elhanyagoló szüleinek... :) 

Forrás.

“I hated this. I hated knowing what I wanted and knowing what was right and knowing they weren't the same thing.” 

Értékelés: 10/7,5 Tetszett az atmoszféra, az írásmód, a líraiság, a szálak alakulása, de összességében talán most annyira nem tudott elsodorni magával, mint az előző epizódok, egy kicsit elmaradt azoktól. Még nem döntöttem el, hogy a Sinnert (hivatalosan 3,5-edik résznek van írva, de amúgy 4. persze...) fogom-e olvasni. 

“I thought, possibly, that what I really needed was to go where nobody knew me and start over again, with none of my previous decisions, conversations, or expectations coming with me.”

Az előző kötetekről írt posztok: 
Shiver, Linger

És amit nagyon utáltam Maggie Stiefvatertől: A hollófiúk

Surmóriadó! - a Hollófiúk röpte és bukása

Maggie Stiefvater: The Raven Boys

Ez a kötet már elég régen kíváncsiságot ébresztett bennem, hiszen Maggie Stiefvater farkasos könyveit is szeretem (bár még az utolsó kötet olvasásra vár a Mercy Falls farkasai trilógiából), és mert sokaknak nagy kedvence a Hollófiúk története.

Én nem tudom melyik kerekem hibás vajon, de oltári nagy csalódás volt ez a könyv... Megint egy majdnem paprikás poszt, ami megakadályozta a paprikásodást, az az, hogy az egész olyan langymelegen semmilyen lett a végére is, hogy nem bírtam magam felhúzni sem rajta rendesen... Szóval... mégis mi a fene volt ez?!

Itt megkérem Tittit, ne olvasson tovább! :D Tényleg!

Mindazonáltal szeretném Titti posztját felhasználni a sajátomhoz. Így egyszerűbb dolgom lesz. Olvassátok el! Ugyanis homlokegyenest az ellenkezőjét gondolom mindenről, amit  ő leírt az egyébként nagyon aranyosan lelkendezős bejegyzésében. :) 

- "messze messze jobb mint a Shiver.... " - utol sem éri, mintha nem is ugyanaz írta volna, hangulat zéró. 

- " nem a magyar ATV féle telefonos megtévesztést űzik" - ezobizé, tisztánlátók, kártyavetés és igen, teljesen atv-hangulatom támadt, tedd a kezed a tévére! :D
- a karakterek... nem szerettem senkit, sőt... mindenki üres vagy ellenszenves volt. Nem szerettem a konfliktusaikat, az attitűdjüket, az egész surmóságot, ami körülvette őket. Kőgazdag, önelégült, nyegle ficsúrok benyomását keltették, és valahogy azok is maradtak a szememben, olyanféle fiúkák, akiktől menekülök - élőben és könyvlapokon egyaránt. Surmóriadó! Verekedés, bajkeverés és a "küldetés" .. ajj
- Ezzel a küldetéssel is nagy bajom volt, az a helyzet, márpedig ez adja a gerincét a történetnek. Ley-lines, Ley vonalak...  Amikor elkezdték mondogatni, gondoltam semmi jelentősége nem lesz, de a fenének nem akartak lekattanni a témáról, hogy energia vonalak meg egyéb hókuszpókusz, és Gansey nagy terve, hogy megtalálja Glendower, halott walesi király sírját, és feltámasztja... öhm, oké.  Sehogy se tudtam belehelyezkedni ebbe a nevetséges küldetésbe, és nem tudtam komolyan venni, pedig vannak nekem minden bizonnyal fantasy receptoraim, de mégis itt valami olyan enzimek ülnek ezen a könyvön, hogy képtelen vagyok velük kapcsolódni, mind lepattan. Innentől kezdve meg melyik részét vegyem még komolyan a könyvnek? Azt hogy Blue szerelme meghal majd ha megcsókolja. o.O Jaj. Nem tudtam, hogy ilyen szerelmeses vonal is lesz ebben, mellesleg meg nem igazán értettem, hogy jött össze Blue Adammel? Semmi kapcsolódást nem éreztem. 
- A karaktereket nehéz volt megkülönböztetni egymástól, nagyon egysíkúak, antipatikusak. 

- Egy szuperjó nevű kisvárosban játszódik a regény, Henrietta (Virginia), de sajnos semmi kisvárosi, poros hangulatom nem támadt tőle. 

- A Mercy Fallst és ezt is angolul olvastam, akik a fordításra próbálják fogni a két sorozat különbözőségeit, nyelvben is, tévednek. Angolul is van valami mássága, nem olyan szép, kifinomult, szofisztikált, nem zenél úgy, mint a Shiver. 

Forrás

- autók... Úgy éreztem a földhöz vágom ha mégegyszer azt mondja benne valaki, hogy Camaro vagy hogy BMW. Könyörgöm, ki a tökömet érdekel, hogy hogy szállnak ki abból a tetves Camaroból?! Wááá. Ugyanitt hülyét kaptam Gansey nevétől, és a Monmouth Manufacturingtől is, úgy éreztem ezek, és a Camaro, ha mégegyszer meglátom, vagy meghallom, akkor megzakkanok. Miért van ez? Belőletek is váltottak már ki ilyen ellenérzéseket nevek, sokszor használt szavak egy könyvben? Hogy utálhatom ennyire ennek a könyvnek az apró részleteit? Utoljára Margo Roth Spiegelman nevét utáltam ennyire, ami körülbelül trilliószor fordul elő John Green Papírvárosok című regényében. Hasonlónak találtam a hangulatot, és hát tudjuk mennyire nem szerettem a Paper Townst sem... 

Nem jött be. Sehogy se. A sztori se, a karakterek se. Egyetlenegyszer kaptam fel a fejem, amikor kiderült hogy SPOILER Noah halott SPOILER VÉGE, de utána megint nem történik semmi. Mindenre fura fejet vágtam - a megjósolt jövő, a kártyavetés, az Aglionby-s fiúk, a vonalak és a walesi király sírja, a latinul beszélő fák (XD)... Ez nem az én könyvem.

Értékelés: 10/3,5 Néhány értékelhető poént leszámítva parttalan, semmitmondó volt az egész, és a stílus se fogott meg. Egyébként is távol tartom magam minden olyan könyvtől amiben ilyesmi suhancok vannak, nem bírom én őket, nekem Barronst adjatok. :) 

Gretty értékelése a Goodreadsről, amivel teljes mértékben azonosulni tudok: "mentünk, mint a vak ló valami után, de hogy minek és miért jó az nekünk, arra egyszerűen képtelen voltam rájönni"

Linger

Maggie Stiefvater: Linger (The Wolves of Mercy Falls 2.)

Figyelem! Ez a könyv egy sorozat második kötete. Az első részről, a Shiverről is olvashatsz a blogon. A poszt tartalmazhat spoilereket azok számára, akik nem olvasták az első részt. 

Amikor befejeztem a Shivert alig vártam, hogy a Linger után nyúlhassak, valahogy mégis úgy esett, hogy eltolódott, és nyári olvasmány lett belőle. Rejtélyes oknál fogva iszonyú lassan tudtam csak haladni vele, de tény, hogy a könyv hangulata, lassú folyása, melankolikus mivolta is tulajdonképpen erre késztet. 

Sam és Grace története mondhatni happy enddel ért véget a Shiverben, hiszen megtalálták a gyógymódot, és bár a hatékonyság csak 50%-os volt a tesztalany szereplőkön, a lényeg, hogy Sam életben maradt, és a lázas állapot kiirtotta belőle a farkast. Mercy Fallsban ugyanis farkasfalka van, akik a hőmérséklet változásának megfelelően emberi alakot is tudnak ölteni. Ha meleg van, emberek, ha hidegre fordul az idő, bizonyos Fahrenheit alatt már csak farkasbundában érzik jól magukat, e változás felett nincs hatalmuk, s bizonyos idő elteltével egyre melegebbre van szükségük ahhoz, hogy visszaváltozzanak emberré, vagyis végső soron farkasbőrbe kényszerülnek. Bár lehet hogy ez nem hangzik igazán érdekfeszítően, mégis kiemeli a sorozatot a többi hasonszőrű, mostanában népszerű könyv közül az, hogy nincsenek igazán misztikus dolgok, természetfeletti képességek, ijesztő, vad vérfarkasok, csupán egy alakváltás történik ilyenkor. A hangsúly a melankolikus hangulaton, a szép szavakon van. És a csodás, észak-amerikai erdőségek ropogós haván. :)

"(...the) evening transformed the woods, making ribbons of warm sunlight across the forest floor and painting stripes of blue shadows over our bodies. Everything was splashes of yellow and indigo, an impressionist painting of three teens at an evening funeral."

A Linger végre érdemben kitér arra a furcsaságra, ami Grace Brisbane-t lengi körül. A tény, hogy megharapták gyermekkorában a farkasok, mégsem változott át soha. A megoldást erre a rejtélyre abban látták, hogy Grace-t apukája bezárta a meleg autóba (kvázi felforralta, bele kellett volna hogy haljon), nem sokkal a harapást követően, és mivel Samből is a lázkeltő vírussal igyekeztek "farkast űzni", úgy látszik, ez a válasz a kérdésre, Grace miért nem változik át. De mi történik, ha egyszercsak lázas betegség, majd rosszullétek kezdik gyötörni Grace-t, akinek mellesleg furcsa farkasszaga is van...

"The entire room was so yellow that it looked like the sun had thrown up on the walls and wiped its mouth  afterwards on the dresser and curtains."

A falka új tagjai, és kiváltképp a könyvbéli Narkotika együttes frontembere, Cole St. Clair is komolyabb szerephez jutnak ebben a kötetben, és Isabel Culpeper is "hangot kap", az előzőekkel ellentétben tehát a kettőből négy narrátorunk lesz. Ez nagyon kellemes újítás volt, örültem a változásnak, Cole és Isabel kapcsolata kifejezetten érdekes, Cole pedig egy remek karakter. :) 

A többi falkatag viszont nagyon hiányzott, persze láttam, hogy miért jobb így, Samnek és Grace-nek nélkülük kellett a problémával megbirkózni, és Samnek egyébként is meg kell tanulnia falkavezérré válni, Beck állandó segítsége nélkül.

"'I'm naked', I said. 
'So am I', Isabel replied. 'Under my clothing."

A narrációt nem tudom senki máséhoz hasonlítani, Maggie Stiefvater olyan egyedi hangot üt meg. Ha össze akarom foglalni a könyvben történteket, megtehetem egy jó fél oldalban, több nem történik, nincs nagy cselekmény, mégis, mintha nem lenne felesleges szó, nem unatkoztam, csak engedtem, hogy vigyenek a szép mondatai, leírásai, árnyalásai magukkal. Minden olyan "lágy", zenés, melankolikus ebben a részben is, mint a Shiverben. Ha mégis össze kell őket hasonlítanom, talán hajszálnyival nyerne a Shiver, de meg kell mondjam, a Linger javára írhatók az érdekesebb karakterek, és talán a meglepőbb "fordulat", már ha lehet ezt annak nevezni. Hiszen valamennyire már az elejétől sejtettük, hogy annak a bizonyos régi harapásnak csak-csak lesz valami hatása...

Forrás

Mindenképp meg kell még említenem Grace szüleit, akiket eddig sem szerettem, de most aztán tényleg berágtam rájuk. Persze ez könyv, és igen, persze Grace-ék szemszögéből látjuk a történteket, de akkoris tipikusan fafejű szülőként viselkedtek. Bezárják, eltiltják, meghiúsítják az eltervezett és leszervezett születésnapi meglepetést... És amiket elvárnak hirtelen, holott eddig egyáltalán nem viselkedtek szülőként...? Grace kvázi önellátó volt, sőt, ő főzött és takarított a szüleire is, amellett, hogy eminens, igazi jókislány, és bár érthető, hogy a "Fiú" megjelenése kisebb szívrohamokat okoz lányos szülőknél, azért nem hinném, hogy ekkora patáliát kellett volna csapni. Főleg az előzményeket nézve, hogy eddig rá sem hederítettek a lányukra. Ne akarjon szülő lenni 5 perc alatt az, aki az előtte levő 5-10 évben nem volt az, és főleg ne várja azt, hogy hirtelen szülőként tiszteljék.

Forrás

Értékelés: 10/9 Egy kicsit elfogult vagyok a hangulata miatt, amibe úgy beleszerettem, ami úgy megborzongat néha. Hihető volt továbbra is ez a szép szerelem Grace és Sam között, nem voltak túlcsorduló jelenetek, jók az új szereplők és az ő nézőpontjaik, és tetszett az újabb rendezés, a megváltozott helyzet a végére. 

Furcsa volt így a nyári kánikulában olvasni egy részét, de most is ugyanúgy oda tudott varázsolni az ébredező, de még fagyos erdőkbe.
Nemsokára elolvasom a trilógia befejező kötetét, a Forevert is. Kíváncsi vagyok, melyik alakjuk lesz a forever.

"Folded in my arms you’re a butterfly in reverse 

giving up your wings inheriting my curse 

you’re letting go of me 

you’re letting go"

Érdekes szavak, kifejezések: 
- mileage - mérföldek száma
- ostracize - kiközösít
- to blow somebody a raspberry - kidob, kikosaraz vlkit, kosarat ad vlkinek
- reticent - tartózkodó
- respite - pihenő, szünet (vagy halasztás, haladék)
- brawn - izom, izomerő

Maggie Stiefvater: Shiver

Sok mindent hallottam a Shiverről az elmúlt években, és bár volt értelme az ajánló sorokban rejlő szavaknak, valahogy mégsem állt össze bennem semmivé. 
Hideg… farkasok… lágy, dallamos írás, mintha zongora szólna közben… Jó-jó, mocorgott a realisztikus énem, de mégis mi a jó benne, miről szól? Ja hogy szerelmes is, és trilógia, kösz nem kérek belőle, meg a hülye farkasok se érdekelnek.

Fordult a kocka és mégis feltettem egy érdeklődős listámra, amiről előbb-utóbb csak-csak olvasásra kerülnek a címek. És most hol tartok? Hogy ha megkérdeznétek mi ez a könyv, azt válaszolnám:

Hideg… farkasok… lágy, dallamos írás, mintha zongora szólna közben. És szerelmes is. És persze trilógia – hál’ Isten, mert ennyi nem volt még elég belőle. :)

A történet Grace-ről és Samről szól – avagy a lányról és a farkasról, akik egymásba szeretnek. De leginkább, akik kezdettől szerették egymást, és láthatatlan szálak fűzték össze őket hosszú éveken keresztül, amikor ismeretlenül figyelték egymást. Grace az erdő szélén lakik Mercy Fallsban, a szüleivel, akik művészlelkek, elfoglaltak, és nem sokat foglalkoznak az okos, csendes, kicsit introvertált lányukkal. Házuk hátsó verandája az erdőszéllel szomszédos, ahol rendre látni farkasokat is, kiváltképp sokszor egy szürkét, sárga, igéző szemekkel. Grace farkasa. A farkasok javarészt szelídek, bár gyermekkorában egyszer Grace-t is érte támadás, az emberek nem félnek tőlük igazán, egészen addig, amíg Jack Culpeper áldozatul nem esik a falkának… Ideje Grace-nek kiállni a farkasai mellett, és ideje Samnek is megmutatni magát. De hogy teljesülhet be a végzetük?

"Then I did what I always wanted to – I put a hand to his dense ruff, and when he didn't flinch, I buried both my hands in his fur. His outer coat was not soft as it looked, but beneath the coarse guard hairs was a layer of downy fluff. With a low groan, he pressed his head against me, eyes still closed. I held him as if he were no more than a family dog, though his wild, sharp scent wouldn't let me forget what he really was. For a moment, I forgot where - who - I was. For a moment, it didn't matter." 

A farkas-ember alakváltozásának hőmérséklettől való függése, a farkasok viszonylag szelíd természete, és nem a megszokott vérfarkas-mítosz megjelenítése nagyon szimpatikus volt. A farenheiteken múlt minden. A jelenetek hétköznapiak voltak és filmszerűek. Imádnám ezt filmben is látni csak ne Kristen Stewartot castingolják!. Sok apró jelenet autókban, sárgulós leveles, majd havas erdőben, nagy ablaktáblás, verandás észak-amerikai házakban, iskolapadokban, padlásszobában, könyvesboltokban, sufnikban.

"As the hours crept by, the afternoon sunlight bleached all the books on the shelves to pale, gilded version of themselves and warmed the paper and ink inside the covers, so that the smell of unread words hung in the air."

És szerelem. Amit velem nehezen lehet lenyeletni. Mert utálom, ha hiteltelen. Ha csöpög. Ha unalmas és érdektelen szenvelgés. Ha kiszámítható. Ha öncélúan írnak szexet a történetbe.

Akkor fogadom el könnyen a szerelmi szálakat, és akkor tudom szeretni a szerelmes típusú regényt, ha van a nyálcsere mögött karakter. Ha elhiszem, hogy szeretik és szerethetik egymást. Ha van miért olvasni, ami független a szerelmi száltól. És ha van benne egy csipet fűszer. Ezeknek a kritériumoknak eddig legjobban Az időutazó felesége felelt meg számomra. Most már a Shiver is ide tartozik, bár nem mondom hogy tökéletes volt, mert egyes jelenetek kicsit már a mezsgyén mozogtak, hogy átbillenjenek kicsit a nyálcsorgásba (pl. a cukrászda), de szerettem olvasni ezt az összefonódást Sam és Grace között. 

Tetszett a probléma amivel szembesültek, és szerettem elhinni a szerelmüket. Szerettem, hogy nem voltak gyermetegek, de kellően voltak félszegek, és maximálisan odaadók.

"You're like a song that I heard when I was a little kid but forgot I knew until I heard it again."

Forrás: hotdog.hu

A falkatagok is jó karakterek, de még van mit kibontani rajtuk. Beck és Shelby különösen érdekel.

Grace nagyon érdekes karakter, mert fiatalsága ellenére elég kiforrott jellem, mégis olyan módon, hogy ne legyen zavaró. Értelmes, önálló, független, talpraesett. 

Sam meg kell hagyni, kicsit szerencsétlennek van megírva, de próbáltam magamban néha felülírni a gyengeségeit, hogy egy nekem is tetsző alak legyen, ne feltétlenül egy emo-kid :) ha Barrons a mérce, senki nem elég jó Lehet hogy farkasként jobban tetszik?! :D

"'Isn't Munchausen when you invent sicknesses to get attention?'
'Is it?' I just like saying 'Munchausen'. I feel like I can actually speak German when I say it.'"

Beck

A végkifejlethez vezető megoldást kicsit furcsának tartottam, és vesztett a történetvezetés a gördülékenységből, de aztán kellő drámaiság került bele, és ez a kissé nyitott, kérdésekkel teli lezárás telitalálat. Alig várom, hogy nekikezdjek a következő résznek, a Lingernek :) 

SPOILER!!! Miért kellett pont meningitisz, és miért pont vér? Lophattak volna valami laborból tisztán bacikat is, valami oldatban, vagy nem tudom, valami más lázkeltő betegséget, ami kevésbé veszélyes... SPOILER VÉGE!!! 

Értékelés: 10/9,5  Hatással volt rám ez a könyv, beitta magát a lágy stílusával a bőröm alá, az agyamba, a gondolataimba.

Shelby

Azt hiszem egy kicsit beleszerettem a télbe... 

Kicsit más volt a szélbe tartani az arcomat... 

Egy kicsit máshogy rázott ki a hideg, ahogy a kabátujjamba, vagy a nyakamba kúszott a sál mellett.

Egy kicsit fojtogatott néhol a sírás.

Nagyon szép, nem hittem volna, hogy szeretni fogom. 

Paul

Sam