 |
| Nekem ez a kiadás van meg. |
Mark Haddon könyve magyarul A kutya különös esete az éjszakában címmel jelent meg, nem túl szerencsés borítóval - inkább az angolokat villantom a posztban is. A könyvről sok jó véleményt olvastam, és néhány éve használtan szereztem be az MMBookmarketről, párszáz forintért. Hogy végre el is olvassam, betettem az idei várólista csökkentésbe is. :)
A könyv főszereplője Christopher, egy 15 éves autista kisfiú, aki a szembeszomszédék kertjében holtan találja Wellingtont, Mrs. Shears kutyáját. A kutyából egy vasvilla áll ki, így még a fiú kissé szögletes gondolkodásának is egyértelmű: a kutyát meggyilkolták. Christopher nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki lehet a tettes, és iskolai tanára biztatására könyvet is ír erről - ez maga tulajdonképpen A kutya különös esete az éjszakában. A fiú apja nem örül a nyomozósdinak, és többször is határozottan megtiltja Christophernek, hogy beleüsse az orrát más emberek dolgaiba...
A narrátor tehát egész végig Christopher, és bár eleinte rendkívül érdekes volt megfigyelni a sok apró dolgot, amitől fél, ami megijeszti, amibe nem tud belehelyezkedni, vagy csak szimplán megérteni a fogalmát, a végére roppantul idegesített... Hiába matekzseni, ha ennyire életképtelen és teljesen ellehetetleníti a szüleit is. Mellesleg váratlan helyzetekben lesz agresszív is - tudom, hogy ez jellemző az autistákra, de könyörgöm, ez azért ijesztő - megüt, ha hozzáérsz? Előrántja a kését, amivel mászkál, és azzal fenyeget meg?
A nyomozás jó volt, de azt is körülbelül a feléig élveztem igazán, a Londonba való eljutás maga volt a pokol számomra, ez a rengeteg szorongás és várakozás, és önnyugtatás... az agyamra ment, teljesen frusztrált állapotba kerültem tőle én is.
Nagyon jó volt viszont, hogy a könyv tele volt kis ábrákkal, grafikonokkal, gyerekes rajzokkal, de még egy-két matematikai és csillagászati ábrával is, feldobták. A fejezetek mind prímszámok, tehát az első fejezet rögtön 2-es, és 233-ig megyünk így el. (matekosok megmondhatják akkor hány fejezet is volt, engem hidegen hagy :D). Pörgős, szellős, gyorsan olvasható kötet. De idegesítenek az autista vonások, a tőmondatos magyarázás. Az hiszen nálam az autista-mérő Don Tillmannél van a normális szinten, egyébiránt, kiakad. Még akkor is, ha pl. én is szeretek ezt-azt egy sorba rendezni, megszámolni, vagy mániákusan egymás után csinálni bizonyos folyamatokat. :)
 |
Értékelés: 10/6,5 Az első felét imádtam, non-konvencionálisan volt szórakoztató. Sok-sok apró momentuma nagyon tetszett: a csillagok bámulása, az egyedüllét kedvelése nekem is szimpatikusak, tetszett az autók szín szerinti számolása is - ilyesmit én is csináltam gyerekkoromban, de a normálistól túlságosan eltérő dolgokat nehezen fogadtam be - kaják elutasítása, amik egymáshoz érnek, nyögések, állati hangok kiadása, begubózás, nem beszélés, absztrakcióra való képtelenség... Az emberek "normális" hülyesége is felhúz, hát még a nem-normális.
Érdekes szavak, kifejezések:
- plaice: lepényhal
- It's brass monkeys out there - hideg van
- I'm going to hit the hay - lefekszem aludni
- Lets rustle up some tucker - kaját csinálni
