Papp-Szabó Vanília: Örökség

A Twister Média Bekezdés-díjas szerzőjének könyve az egzotikus Kenyába kalauzolja az olvasókat. Egyfajta énkeresés a regény története, romantikus szállal, utazással, lélektani elemekkel vegyítve. 

És, hogy hogy is került hozzám (elő)olvasásra ez a kötet? A szerző keresett meg, és bevallom az utazós-Kenyás téma, illetve egy bizonyos, Hemingway nevű szurikáta nagyon megtetszett, és úgy gondoltam érdemes esélyt adnom. Hozzá kell persze tennem, még mindig az a kissé kérges szívű olvasó vagyok, akit nem kenyerez le egy romantikus szál, szóval többet vártam a kötettől, mint hogy egy kellemes nyári szerelmi kalandot meséljen el nekem. Hogy ezt megugrotta-e? Igen. Mindazonáltal meg is fogom kritizálni. 

Remek borító készült a könyvhöz! 

A történet főszereplője Tamira Savannah King, akinek édesapja amerikai, édesanyja pedig magyar. Tamira - a későbbiekben Savannah, mert ezt a nevét jobban csípik a kenyaiak -, hátrahagyva korábbi életét, unalmas munkáját, és vőlegényét, Nairobi felé veszi az irányt, amikor megörökli nagymamájától egy ottani hotel irányítását. Kérdések és kétségek közt érkezik az ismeretlenbe, de hamarosan új családra lel a hotel, és a Masai Mara vadrezervátum dolgozói közt. Fiatal szőke nőként kell érvényesülnie a fekete kontinensen, ráadásul rögtön mindenki főnökeként, és a szálloda vezetőjeként... Közben megannyi kérdés kínozza: jó helyen van itt? Hol az igazi otthona? Hova kötik az embert a gyökerei? Lehet gyökeret ereszteni egy teljesen ismeretlen helyen? Ahogy az lenni szokott a szerelem is bekopogtat, hogy választ adjon - főleg egy igent, az utolsó kérdésre... 

A regény végig kellemes, hangulatos, az a fajta írás, amit szívesen olvasol, mert egész egyszerűen jól bele lehet helyezkedni, és érdekelnek a szereplői. Ez az "otthonos" írásmód eléri, hogy az ember kicsit elnézze az epizodikus felépítést, és a kiszámíthatóságot. Amit hiányoltam, az a konfliktus, nehézség, ami nélkül nagyon egy vonalon, egy szinten mozgott a történet, egy biztonságos takaréklángon. Alex, az elhagyott vőlegény pl. felbukkanhatott volna - nem is feltétlenül személyesen, de akár emailek útján. Életszerűtlen, hogy meg sem próbál kapcsolatba lépni, miután ilyen hirtelen huszárvágással ért véget a kapcsolatuk. 
Nincs a hotel személyzettel se ütközés. Mindenki kedves és önzetlen, és imádják Savannah-t, és senkinek nem piszkálja a csőrét az új vezetés. Apropó, hogy vezeti a szállodát vajon, akinek nincs benne tapasztalata? Értem, hogy Desta mindenben segítette, de valahogy az is hihetetlen, hogy valaki nem próbálta aláásni a dolgokat, megfúrni, átverni, kikerülni stb. Akár valami apróságban, kisebb bosszúságokat okozva ezzel, nem feltétlen a kassza megrövidítésével. Nem tudok annyira naivan jóhiszemű lenni, ahogy a történet minden szereplője az volt. A közös örömök és szeretet ezáltal sajnos néha átfordul giccsbe is (közös Csendes éj éneklés). 

Ami Desta és Savannah kapcsolatát illeti, kicsit meglepődtem, hogy milyen egyenes útjuk volt. Eleinte nem éreztem kapcsolódást, szikrát, inkább a kulturális különbségek, meg Desta visszafogottsága miatt azt vártam, mikor bukkan fel az a bizonyos ember, akibe majd Savannah beleszeret. Emellett pedig azt gondoltam, Destának valami titkát fogjuk felderíteni, és aztán feloldani őt valahogy. 

A kenyai tájleírások, szafarik, állatos kalandok tetszettek, nagyon szerettem olvasni a természeti részeket, és látszik, hogy hitelesek a háttérismeretek is. :) A többi kalandos epizód viszont néha kicsit erőltetett volt - a fejsérülés, helikopteres szállítás, és a lövészet annyira nem jöttek be. Desta nagymamája valahol félúton volt, a rémálmos részt jól lezárta legalább. 
Vannak hamisítatlanul romantikus jelenetek is, amik tényleg jól sikerültek, szinte filmvászonért kiáltanak, és el is képzeltem, ahogy ott hangzik el a Lala salama, Mapenzi! ♥ A kis szuahéli betétek autentikusak és nagyon hangulatosak voltak.

Saját kép.

És akkor megint egy ellenpont erre, hogy hogy lehet kizökkenni a hangulatból: felesleges technikai részletek, hétköznapi apróságok túlgondolása, túlrészletezése, vagy egyáltalán említése. Pl. a hőlégballonozásnál, hogy akkor hányan mehetnek, kik mennek... a poggyászkiadásnál, hogy mennyit kell várni, a fejsérülés után, hogy visszaér-e másnapra a hotelbe elbúcsúzni Benjitől... Az ilyesmik ellen van ott az alkotói szabadság... Ne kösd meg magad a cselekményben apróságokkal, mert minek? A legidegesítőbb ezek közül viszont az volt, hogy feltétlen el kellett mesélni, hogy Savannah menstruál, amikor megy a lövészet vizsgára. Valamikor olvastam kritikát arról, hogy a Harry Potterben miért nem fürdenek meg pisilnek soha a diákok. Hát megmondom én: mert senkit nem érdekel. Ugyanígy az sem, hogy cserél-e tampont a főszereplő a hosszú sivatagi túrán. Az egésznek annyiban van, és lehet jelentősége, hogy hangsúlyozza, Savannah még egy ilyen nehéz napon is milyen jól teljesített a lövészetben, a többi mind csak olyan felesleges technicality volt, amire tényleg nem kíváncsi senki (elfogy a gyógyszere, a recepciós ad neki, mennyit kell abból szedni, mikor mennyit szed még be, megállnak-e a útközben tampont cserélni, illetve hello, most akkor hány napig is tart ez, mert ne bújassuk már ágyba a kellős közepén a szereplőket!) El lehetett volna különíteni ezt a többi, utána következő dologtól, hogy ne legyen ilyen kínos - és nem, ezt nem azért mondom, mert erről nem lehet beszélni, vagy tabuként kezelendő, csak azért, mert ez egész egyszerűen nem kell egy könyvbe, kizökkentő, nem ad hozzá a cselekményhez, és ahogy feljebb is írtam: nem érdekel senkit. 

A kis részletek kapcsán azt éreztem még, hogy a szerző nagyon-nagyon sok mindent rakott bele önmagából a kötetbe, és a főszereplőbe. Ez egy nagyon felületes, molyos ismeretség alapján is feltűnő.  

Kedvenc mellékszereplő: Jelani
Kedvenc név: Dakarai
Kedvenc állat: természetesen Hemingway, bár sajnos nem szerepel olyan sokat.
Legfurcsább szó: cucctáska - mi az a cucctáska? Rákerestem, de csak vaterás dolgokat ad ki, sima sporttáskákkal. Szóval gondolom sporttáska? (igen, az) 

Egy érdekesség még az olvasási élményről: a megfilmesítés gondolatáról jutott eszembe, hogy valahol félúton esett le, hogy mennyire európai és mennyire "fehér" a gondolkodásom... Akkor jöttem rá, hogy nem is feketéket képzeltem el szereplőnek... Hirtelen át kellett színeznem őket gondolatban a fejemben.

Összességében kellemes, könnyed olvasmány akár nyárra, a sok forró, kenyai rész miatt, akár télre, a karácsonyi hangulatú vég miatt. Hangulatos, de kicsit kiszámítható szárnypróbálgatás egzotikus helyszínen, kellemes szereplőkkel. Sajnos humort nem nagyon sikerült belecsempészni, talán a Pásztory nénis jelenetet leszámítva. Az én szőrös kőszívemet nehéz bármilyen románccal megolvasztani és elvarázsolni, other than Büszkeség és balítélet, de minden kritikám ellenére - amit építőnek szántam - élveztem olvasni a kötetet, és bebarangolni vele Kenyát. :) 

Köszönöm az előolvasás lehetőségét!
A kötet október 9-én jelenik meg, rendeld elő >ITT< 25% kedvezménnyel! :)

Papp-Szabó Vanília írói oldala. 

Forrás.

Újdonságok

Egy ideje gyűjtögetem megint a friss megjelenéseket, és az egyéb, érintőlegesen könyves, vagy könyves-filmes híreket, és bár eleinte alig volt valami, mostanra igen szép adag újdonság gyűlt össze. :) Lássuk, mik is ezek! 

Forrás.

Újdonságok és hírmorzsák gyűjteménye

Forrás.

Egy ideje már aszalom ezt a posztvázlatot a piszkozataim között, de valahogy nem akaródzott elég tartalomnak összegyűlnie hozzá, hogy valóban jogosan viselje a címbe tett "gyűjtemény" nevet. ;) Mintha kicsit lassan éledezett volna minden az esőáztatta Könyvhét után, kevesebb megjelenésről csordogált infó, és annyira nagy vágyakozást nem is ébresztettek bennem a belengetett újdonságok. Azóta viszont változott a helyzet, és most lassan minden napra jut valami. Lássuk, mikre vetettem szemet, milyen apróhírek örvendeztettek meg mostanában:

Újabb hírposzt

Forrás.

Szinte követhetetlen egymásutánban érkeznek a friss megjelenések és a könyvekből adaptált filmek hírei, így a nemrégiben összeállított "Dömping" bejegyzés után, most ismét egy nagyon hosszú ajánlóposzttal jelentkezem. 

A megjelenéseknek persze nagyon örülünk mindig, de a pénztárcánk, és a roskadozó könyvespolcaink már valószínűleg nem annyira lelkesednek. ;)

Az itteni felhozatalból gyakorlatilag mindegyik jöhetne... Lássuk hát az újdonságokat  Shrivertől Gavaldáig. 

Soman Chainani: Jótett helyébe

A The Last Ever After, vagyis magyarul a Jótett helyébe című kötet a Jók és rosszak iskolájának befejező része, ami Könyvhétre jelent meg a Twister Mediánál, és ismét egy hatalmas, féltégla méretű regény sok-sok kis Iacopo Bruno készítette illusztrációval a fejezetek elején, és itt-ott máshol is, elszórtan a lapok közt. Ha az eddigi kötetek nagynak tűntek, vessetek egy pillantást a harmadikra, és máris "összemennek" hirtelen. A Jótett helyébe közel 800 oldalon szórakoztat minket tovább Agatha, Sophie és Tedros kalandjaival.

Chainani persze nem áll meg itt, és egy újabb sorozatot is indít ebben a világban, ezekkel a szereplőkkel, aminek első része a Quests for Glory lesz. Ezt helyenként 4. kötetként is emlegetik, ugyanakkor a sorozat címe pedig The Camelot Years, szóval nem tudom mennyire lesz valójában különálló, és hogy ez most másik sorozat vagy folytatás tulajdonképpen.

De először lássuk csak a Jótett helyébe hogy muzsikált. :) A kiadás gyönyörű, egyre színesebb, élénkebb, díszesebb lett a borítóterv az elsőtől a harmadik részig, nekem ez tetszik a legjobban eddig. Mégis úgy döntöttem, nem veszem meg könyv alakban, e-könyvben lett az enyém, és hogy megcsavarintsam az élményt kicsit saját magam számára is, Gaiman Interworldje után ennél a trilógiánál is megléptem azt, hogy eddig magyarul olvastam ugyan, de az utolsó epizódot mégis angolul vettem kézbe.

Jelenet az Itt nincsenek hercegek végéről...

Az Itt nincsenek hercegek izgalmas függővége döntés elég állította és elszakította a lányokat egymástól. Míg Agatha és Tedros Gavaldonban, Sophie és a megfiatalodott Gazgató az iskolában próbál zöld ágra vergődni sorsával.
Az iskolában voltak eddig jók és rosszak, majd fiúk és lányok, most pedig a tornyok a régi és az új nevében képviseltetik magukat. A divatos "ez az új amaz" megnevezések mintájára a rossz lesz az új jó. A régi mesehősök száműzetnek, és a mesék végét elkezdik átírni a gonosz győzelmeivel. Minél több győzelmet arat azonban a rossz a jó felett az új mesék szerint, annál gyorsabban kezd eltűnni a nap az égről...

Sophie még mindig a boldog véget hajkurássza, kétségek azonban most is vannak benne. Elfogadja-e a Gazgató gyűrűjét? Miért nem írja tovább a Ténetész a történetüket? Mi van Agathával és Tedrosszal? Vajon régi barátai tényleg az életére törnek? ú
Agatha is kínlódik, és szép lassan mindenki megkérdőjelezi a saját kis "boldog végét".

"Only Forever never seemed to last."

Chainani megint sok jó ötletet épített be a könyvbe, a régi, agg mesehősök klubja kifejezetten szórakoztató volt, és szintúgy Merlin, aki bármikor elő tudott varázsolni valami ínycsiklandó kaját, vidító célzattal.
Tetszett, hogy megismerhettük Tedros szüleit, Guinevere-t és Lancelotot, illetve a Sophie és Agatha családi múltjában rejlő titok felfedése, elmesélése is nagyon izgalmas volt.  A lányok valódi történetének háttere az emlékképekből az egész sorozat egyik legjobb része volt. Találgattam mi lehet a megoldása az üres sírnak és a Gavaldonbéli szövetségeknek, de erre a megoldásra nem is gondoltam.

Sophie koronája.

Ami viszont nem tetszett, az továbbra is a túlírtság. Ezt a kötetet már vagy 200-300 oldallal is meg lehetett volna vágni, olyan nagyon hosszan ecseteltek mindenféle szenvelgést, és néha úgy éreztem 3x is végigmegyünk ugyanazon a problémakörön. Kicsit már untam a kétkedést, boldog vég keresést, és azt hogy "vajon rossz vagyok, vagy jó", "vajon a rossz lehet-e jó", és ennek egyéb variációit.

Összességében jó lezárást kapott, és Sophie is a helyére kerül, egy olyan pozícióba, amiben talán megbékélhet önmagával és a sorsával. Agatha és Sophie mindketten sokat tanultak azt hiszem a hibáikból a három kötet során, és formálódott a világról alkotott képük, még ha a személyiségük nagyjából meg is maradt ugyanolyannak. Agatha továbbra is önzetlen, segítőkész, naivan hisz a jóban, Sophie pedig maradt elvakult, önző és makacs javarészt, még ha néha sikerül is moccannia a "jó" felé egy-egy döntésével.

Tedros nekem túl halovány volt. A többieket - Hester, Anadil, Pötty, Hort - jó volt viszontlátni, és Merlin is feldobta nagyon a mesehős-teadélutánokat. :)

Értékelés: 10/7 Szappanoperásan túlnyújtott mese régi és új mesehősökről. Néhány mondata viszont épp nagyon meg tudott találni, és a múlt meséje, titkai lekötöttek. A befejezésével meg lehet békélni, a mérleg nyelvei kiegyenlítődnek... Ezért nem vontam le több pontot.


Érdekes szavak, kifejezések:

kitschy - giccses
gruel - zabkása
pipsqueak - mitugrász
scram - meglép, elinal
spelunking - barlangászkodás
stampede - fejvesztett menekülés
awning - ponyvatető, napellenző
convivial - ünnepi, vidám, víg

Könyvhírek

A könyvfesztivál után mindig elkezdődik a könyvheti megjelenések bejelentése, és persze a szekér nem áll meg, folyamatosan kapkodhatjuk a fejünket az újabb és újabb megjelenések után, legyen szó akár könyvhétről, akár az utána következő időszakról. ;)  Hoztam most egy csokornyi újdonságot, amik felkeltették a figyelmemet. 

Először is, itt vannak az Agave újdonságai, egy csokorban:

Ezek közül három négy is érdekel rögtön. A Gaiman-Reaves kötet a tavalyi Köztesvilág folytatása lesz, ami jó szórakozást nyújtott. A Veres Attila kötet borítója elképesztően jó lett szerintem, maga a sztori pedig azóta érdekel, amióta hallottam róla Velkei Zolit beszélni a könyvfesztiváli sci-fi és fantasy beszélgetésen. :)

És hát a Kirajzás! Arachnofóboknak nem ajánlott a borító, ami tényleg igen ijesztő lett. Ezt egyébként lehet, hogy angolul olvasnám inkább.
Negyedikként pedig befigyel még Wesley Chu is, az időutazós történetével... Hm-hm, lesz min gondolkodni.

A Fumaxtól érkezik Josh Malerman regénye: A végzet tébolyult kereke, ahol Malerman ismét a hallásunkra támaszkodva fog ijesztgetni, bár most másként, mint a Madarak a dobozban című könyvében. Hamarosan pedig Andy Weirnek is új könyve jelenik meg: az Artemis novemberre várható angolul, és a kiadó minél előbb szeretné hozni magyarul is. Mondanom sem kell, mindkettő felcsigázott.

A Twisternél megjelenik a Jók és rosszak iskolájának befejező kötete, a Jótett helyébe címűt, ami azonban mégsem teljesen a vége az egész mesének. Soman Chainani ugyanis The Camelot Years címen folytatja a Jók és rosszak univerzumában játszódó történetfolyamát. A "negyedik" epizód, vagy ha úgy tekintjük az új sorozat első része a Quests for Glory címet viseli és angolul idén szeptember 19-én jelenik meg.

Szintén új Twisteres megjelenés még S.J. Kincaidtől A kárhozott (The Diabolic az eredeti cím). Június 13. a megjelenés várható időpontja.

Nem "új" ugyan, de jó hír, hogy kijön új köntösben Joanne Harristől a Csokoládé, ami egyben azt is jelenti, hogy a Libri úgy tűnik átveszi végre Joanne Harrist az Ulpius "örökségéből". Remélem hamarosan jönnek még kiadatlan kötetek is tőle, nem csak a régiek.

Az Animus épp néhány napja jelentette be, hogy kiadják magyarul Fredrik Backman kisregényét, az And Every Morning, the Way Home Gets Longer and Longert A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb… címen. A Könyvhétre érkezik! :) UPDATE: megvan a magyar borító is, íme:

 

A külföldi megjelenések közt vettem észre az új Tracy Chevalier könyvet is, a New Boyt, ami egy modern Othello átdolgozás, és a Hogarth Shakespeare sorozat része, amelyben kortárs szerzők dolgoznak fel híres shakespeare-i műveket.

Az I.P.C. könyveknél találtam még egy érdekes megjelenést, méghozzá Augusta Trobaugh könyvét, a Sophie és a felkelő napot. Május 23-án jelenik meg, második világháborús, romantikus regény, ami egy álmos, georgiai kisvárosban indul. Kell ennél több? :) Elsőre megtetszett, de lehet, hogy kissé túl romantikus nekem.

Nektek mi tetszik legjobban ezek közül? Mit terveztek beszerezni a Könyvhéten? 

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Nagyon vártam már a Jók és Rosszak iskolájának második részét, az Itt nincsenek hercegeket, mert az előző kötet is egy nem szokványos, egyedi és nagyon izgalmas történet volt, mégis csupa klasszikus elemet is találhattunk benne. Aki figyelte az olvasásaimat, láthatta, hogy sokáig porondon volt a könyv, azonban ez nem azt jelenti, hogy lassan tudtam olvasni, vagy nem tetszett volna, egyszerűen csak rosszkor vettem kézbe, és sok más sorakozott elé. Amikor végre bele tudtam lendülni, akkor aztán egy pár nap alatt be is faltam a két úgynevezett "Könyvfaló": Agatha és Sophie újabb történetét. :) A kötet ugyanolyan vaskos, mint az előző, de ismét csak szuper a kötése, nagyon jól bírja a gyűrődést. 

Agatha és Sophie visszakerültek Gavaldonba és egy időre "sztárok" lettek, akik megmentették a falu gyerekeit, nem lesz több gyerekrablás, nem jön a Gazgató, jöhetnek helyette az autogram-osztások, dicsőítő színdarabok, arany szobrok emelése. Csakhogy minden csoda három napig tart. A mesékben pedig akár egyetlen kívánság is megnyithat egy ajtót, legyen az akár egy meggondolatlan kívánság, amit talán nem is gondoltak teljesen komolyan... (?) A mese újra kinyílik, Agatha és Sophie pedig visszakerülnek a kívánság miatt az iskolába, ahol azonban óriási változások mentek végbe, mióta viharos körülmények közt távoztak... Már nem a Jók és a Rosszak tornyai állnak egymással szemben, hanem a Lányok és a Fiúk elkülönült hadosztályai... Előbbiek tündöklő kékben mutatnak fityiszt a megszokott rózsaszín helyett, utóbbiak haragos vörösben pompáznak, vagy épp félmeztelenül, kissé megvadultan lengenek a kastély korlátjain. A lányok oldalán megannyi kék pillangó repdes, és hamarosan feltűnik "gazdájuk" is, a titokzatos új dékán: Evelyn Sader. 

Az illusztrációk megint nagyon jók voltak. :)

Agatha és Sophie számára kiderül, hogy száműzettek a férfi tanárok, és a férfiúi dicső tettek képei is mind eltűntek, mindent felvált a harcos hercegnők, furmányos királylányok győzedelmes pillanataiból összeállított dicsőségfal, sőt még a kerti tujákat is átszabták, hogy női diadalt, a férfiak megvetését és sárba tiprását hangsúlyozzák vele. A mesék tehát átíródtak. Látszólag helyrehozhatatlan a kár és elkerülhetetlen a háború kitörése a két fél közt. Mivel mindenhol ugyanazokat a meséket olvassák, Agatha és Sophie története szerte a vidéken hatást váltott ki, és mindenhonnan kidobták a haszontalannak ítélt hercegeket, királyokat, akik általános megvetés tárgyává váltak. Nos, itt tényleg nincsenek akkor hercegek, ugye? Mert úgy fest talán nincs is szükség rájuk...?

A Ténetész rabságban sínylődik a Fiúk tornyai közt rostokló régi Iskolamester tornyában. Agathának és Sophie-nak el kell jutnia oda, és elérni, hogy közös, szívből jövő kívánságuk által a Ténetész átírja történetüket, ők visszajussanak Gavaldonba, és helyreálljon a Jók és Rosszak iskolájának korábbi rendje.

De mi van a korábbi kívánsággal? Hogy lehetne őszinte a mostani, ha abban is tiszta érzelmek és őszinteség lakoztak? A két lány közt lassan elmélyül a bizalmatlanság is, és amikor Sophie-n ismét előtörnek a boszorkány-tünetek, úgy tűnik talán lehetetlenné válik a küldetés.
De vajon miben mesterkedik a dékán? Ki lehet a beszélni állítólag nem képes, titokzatos új lány, Yara? És hogy juthatnak a lányok a Ténetészhez, ha azt hét lakat alatt őrzik, és a két iskola közt pajzsok feszülnek, az átjárás szinte lehetetlen?

A sok akadályt Agatha és Sophie a régi barátok, Anadil, Hester és Pötty segítségével igyekeznek leküzdeni, miközben váltakozó mértékben hol rombolnak, hol építenek kicsit barátságuk omladozó bástyáin.

Közben újra feltűnik a daliás Tedros, és bepillantást nyerünk a mellőzött fiúk lakhelyébe is. Hamarosan pedig halálos, vérre menő Mesetlon indul a két rivális csapat közt, amiben Agatha és Sophie is kénytelenek részt venni a dékán döntése értelmében.

A végkimenetel teli volt izgalmakkal és váratlan fordulatokkal, és egy remek-remek-remeeeeeeek cliffhangerrel zárult, teljesen kiszámíthatatlan volt ez a része. :) Egyetlen hibája szerintem a túlírtság, egy pár jelenettel jobb lett volna rövidebbnek, különösen a könyv első kétharmadából lehetett volna csippentgetni.

Érdekes ötlet volt a fiúk-lányok különválasztása, a rivalizálás és annak érzékeltetése, hogy mennyi minden változott meg azzal, hogy a fiúk megvetés tárgyává váltak. A lányok függetlenedtek, önállósodtak, kitört rajtuk az "azt-csinálok-amit-én-akarok" életérzése, és ennek nyomán volt aki lefogyott, volt aki kedvére csemegézve meghízott, és volt olyan is, aki leborotválta csodás hajkoronáját - mert ugye kinek akarjon tetszeni? A 'széptelenítés' mint tantárgy be is került az órarendbe... :)
Pötty szerintem nagyon szórakoztató volt ebben a részben, Agathát pedig továbbra is kedvelem.

A szerző, Soman Chainani.

Furcsa az a vonulat a könyvben, hogy feltétlenül választani kellene barátság és szerelem közt, hiszen megférhet a kettő egymás mellett, de abban bízom, hogy ez majd a harmadik kötetben egyensúlyba kerül. Talán ez is a fejlődés-felnövés része lesz. A harmadik kötet címe The Last Ever After, magyarul Jótett helyébe... lesz. :)

Értékelés: 10/8,5 Pont olyan jó volt, mint az előző, csak másként. Abban még fel kellett építeni a világot és a karaktereket, itt viszont már lehetett kanyarintani egy kicsit bonyolultabb, szövevényesebb sztorit, új szereplőket bevonva, a viszonyrendszerekbe mélyen belenyúlva. Jó kis történet, örülök, hogy elolvastam és nagyon várom a befejezést.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Twister Mediának!

Rendeld meg >ITT<, vagy ha még nincs meg az első, csomagban a kettőt együtt >ITT<! :)

U.i.: Szegény Yuba neve egyszer átment Yodába. :D Biztos vele volt az erő! :D

SPOILER!!! (kifehérített rész) A nemváltások nagyon tetszettek, Sophie Filipként átélt kalandjai szerintem sokat nyomnak majd a latban jellemfejlődésénél. Vicces volt, hogy Tedros szinte így is beleszeret. Vajon tényleg Agatha után ácsingózik mégis? Vagy olyan véget kapunk majd, amiben nem lesz herceg?? :))) SPOILER VÉGE!!! 

Veszedelmek. Veszed? - Könyvheti beharangozó 3.

A könyvheti beharangozókat néhány aprósággal zárom. Holnap ugyanis már lehet indulni a Vörösmarty térre, és a vidéki programokra is azt hiszem. :) 

Jó tudni, hogy: 

- A Tarandus Kiadónál - 12-es stand - 10%-kal fejelik meg a 30%-os kedvezményt, ha a molyon kedvenceltétek a kiadót előzetesen. Ez azért nem rossz! :) 

- Csernus Imre a Jaffánál dedikál vasárnap, 12-én, 15:00-tól. Sajnos, ha jól láttam, a doki új könyve, A férfi - Srácoknak csak a Könyvhét után jelenik meg. :( :O
UPDATE: most meg úgy látom megjelent... :) 

- A PIMnél jó kis küttyöket lehet majd megint kapni - csoki, tea, kitűző, bögre... 

- Az Alineánál pedig a szuper Jane Austenes bögréket és fityegős könyvjelzőket. (>Itt< van webshopjuk is amúgy.) 

Aztán, a többi kiadónál (szerintem) ezeket a könyveket lesz érdemes megsasolni: 

A Parknál: 

Ó és a Parknál mindig vannak ilyenkor régebbi, filléres Maigret kötetek is! :) 

Az Animusnál: 

A Twister Mediánál: 

A Könyvmolyképzőnél kiegészítő kötetkéket találhatunk Böszörményitől és On Saitól:

A Magvetőnél: 

Ti miket fogtok beszerezni az idei Ünnepi Könyvhéten? :) 

Könyvhírek, filmhírek

Hirtelen megint megszaporodtak az érdekes újdonságok, egyre jönnek a hírek a könyvheti megjelenésekről, így aztán megint csokorba szedem azokat, amik felkeltették a figyelmemet. :) Remélem találtok benne ti is kedvetekre valót. Mindjárt nyakunkon a Könyvhét! :D 

Először is álljon itt az a könyv, amit talán most a legjobban várok. Ez nem más, mint Kati Hiekkapelto Védtelenül című könyve, a Fekete Anna sorozat második kötete. A Kolibrit tavaly nagyon szerettem, és élmény volt a szerzővel való személyes találkozás, a könyvbemutató is. 

A kötet az Athenaeumnál jelenik meg 2016. június 7-én.

Fülszöveg: A nagy sikerű Kolibri szerzőjének új regénye

Észak. Késő délelőttbe nyúló komor éjszakák, fénytelen nappalok Milyen környezet lehetne ennél alkalmasabb a gyilkosságokra, a holttestek eltüntetésére?
A viszonylag nyugodalmas finn város hirtelen brutális gyilkosságokra és kábítószeres leszámolásokra ébred. Vajon van-e a zord télnek is szerepe az erőszakos halálesetekben vagy a küzdelmekkel teli lét feladásában, a sokkoló végső megoldásokban? Legfőképpen pedig: milyen szánalmas motiváció vezethet egy önmagából kivetkezett gyilkost? Ezt kell kiderítenie a vajdasági magyar származású nyomozónak, Fekete Annának és társainak. És Anna persze ezúttal sem vall kudarcot... De ez még nem minden. Az írónő igazságérzete, empátiája, társadalomkritikus hangvétele megint átüt az izgalmas történet kommersz burkán. Neki az is fontos, hogyan keveredik ebbe a mészárlós rémálomba egy szerencsétlen, kitaszított menekült, aki előtt az utolsó sorompó is lecsapódott. Akit a biztos halálba küld vissza a lelketlen bürokrácia. A drogos bandaháborúk, a kicsinyes emberi haszonlesésből fakadó tragédiák háttere előtt a humánumot, az együttérzést, a nyílt emberi arcot és szívet keresi. És bár ritkán találja meg, még mindig hisz benne. Hát ezért szeretjük Kati Hiekkapeltót."

Szintén az Athenaeumtól érkezik Makai Rita könyve, a Határtalan szerelem Párizsban. Bevallom őszintén, már azt hittem, hogy végül megszakad a Magyarok külföldön sorozat, amit a nagysikerű Let's kifli indított, de szerencsére jön a következő kaland, ezúttal egy magyar lány és egy arab fiú találkozásáról a szerelem városában.

Megjelenik: 2016. június 3. 

Fülszöveg: "Volt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem. Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt. 

Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage). 

Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó. 

De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt. 

Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában."

Az Agave könyvheti megjelenései közül amit legjobban várok az természetesen Baráth Katalin új regénye, az Arkangyal éjjel. Ez nem Veron-történet, aminek én most kifejezetten örülök, nem annyira szerettem ugyanis az utolsó Veronkát. Erre viszont roppantul kíváncsi vagyok, és sokakkal ellentétben, nekem nincs bajom a borítójával. Legfeljebb a tipográfia az, ami szerintem kívánnivalót hagy maga után. 

Megjelenik: 2016. június 9. 

Fülszöveg: "Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban."

Könyvheti Agave lesz még a már korábban emlegetett N.K. Jemisin: Az ötödik évszak is, 2016. június 9-én jelenik meg.
Én mondjuk időközben lebeszéltem magam róla, mondván nem kell minden újdonságra ráugrani, de majd még meglátjuk. :)

Fülszöveg: "Így ér véget a világ… utoljára.

Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.

Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.

N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér."

Új kiadásban lehet a Könyvhéten beszerezni Neil Gaiman Csillagporát is az Agavétól, nézzétek, milyen mesés külsőt kapott:

Tóth Krisztina néhány éve a Vonalkóddal megnyert magának, így most, bár még lenne mit olvasnom tőle (Pixel, Pillanatragasztó) felkaptam a fejem az új könyv hírére, ami egy verseskötet: Világadapter. 

A Magvető adja ki, megjelenik: 2016. június 6.

Érkezik újdonság a Twister Mediától is, Amy Harmontól az Arctalan szerelem 2016. június 8-án jelenik meg. Még nem vagyok benne biztos, hogy olvasni fogom, de biztató, hogy külföldön sokan szeretik.

Fülszöveg: "Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is"

2016. június 30-ára tolódott Robert Galbraith - vagyis J.K. Rowling - újabb Cormoran Strike krimijének megjelenése a Gabo Kiadónál. Ez a sorban a harmadik kötet: Career of Evil. Magyarul sajnos azt a suta címet kapta, hogy Gonosz pálya. 

Nem tudom a sztorihoz mennyire fontos, hogy pont pálya legyen, és ne karrier, hogy gonosz legyen, ne ördögi vagy bűnös, de kapásból vagy hat másik címalternatíva körözött a fejemben: Törtető gonosz, Bűnös hivatás, Ördögi karrier, A bűn útja, Gonosz törtetés... Ha az előző címek egyszavasságát nézem, akkor pedig még akár egy olyan is beillik a sorba a Kakukkszó és a Selyemhernyó mögé, hogy Bűnlajstrom. 

De mindegy is, nekem a Career of Evil verzió lesz meg majd. :) 

Szintén a Gabo-nál jelenik meg Clara Bensen regénye, a Poggyász nélkül, amire megmondom őszintén nem figyeltem volna fel magamtól, elég tucatromantikus benyomást kelt, de aztán megláttam ezt a másik borítós verziót (jobb oldali, na meg persze elolvastam a fülszöveget) és BAMM! Azóta érdekel. :) Egyébként Theodoránál hallottam a tam-tamot a magyar megjelenésről.

Magyar megjelenés: 2016. június 3.

Fülszöveg: "Egy ruha, három hét, nyolc ország – nulla poggyász

A fiatal felnőttkori magába zuhanásból épphogy felépült Clara Bensen úgy dönt, hogy az egyik online párkeresőn való regisztrálással teszteli visszatérését az életbe. Az álmában sem jutott eszébe, hogy a konvenciók felrúgásáról elhíresült, rendkívül energikus egyetemi professzorral, Jeffel fog megismerkedni. Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv, és ami a pláne, poggyász nélkül teszik.

Clara sztorija a kalandorokat és az otthon ülőket egyaránt meg fogja érinteni – egyszerre szerelmi történet, úti beszámoló és ragyogó modern megközelítése az ősrégi kérdésnek: honnan vegyük a bátorságot, hogy felfedezzük a komfortzónánkon túli világot? Lehet valakit szeretni címkék és elkötelezettségek kényszere nélkül? Valóban lehetséges hátrahagyni a poggyászunkat?"

Filmes hírek: 

Van már trailer A lány a vonatonhoz, várom a filmet, bár a könyv számomra lapos és középszerű volt, a filmváltozat ígéretesnek tűnik, már az előzetes izgalmasabb, mint maga a könyv volt. :) A poszter pedig kifejezetten ötletes lett a cipzár-sínnel.

Dan Brown Inferno-jának trailerét is meg lehet már nézni, szerintem szuper lesz, alig várom, hogy láthassam ismét Tom Hankset Langdonként. :) Tervezem újraolvasni a könyvet, nagyon szerettem. 

Kinek mi tetszik a híregyvelegből? Mi lesz fix vásárlás, mit vártok, mire vágytok leginkább ezek közül? :)