2017. szeptember 27., szerda

Soman Chainani: Jótett helyébe

A The Last Ever After, vagyis magyarul a Jótett helyébe című kötet a Jók és rosszak iskolájának befejező része, ami Könyvhétre jelent meg a Twister Mediánál, és ismét egy hatalmas, féltégla méretű regény sok-sok kis Iacopo Bruno készítette illusztrációval a fejezetek elején, és itt-ott máshol is, elszórtan a lapok közt. Ha az eddigi kötetek nagynak tűntek, vessetek egy pillantást a harmadikra, és máris "összemennek" hirtelen. A Jótett helyébe közel 800 oldalon szórakoztat minket tovább Agatha, Sophie és Tedros kalandjaival.

Chainani persze nem áll meg itt, és egy újabb sorozatot is indít ebben a világban, ezekkel a szereplőkkel, aminek első része a Quests for Glory lesz. Ezt helyenként 4. kötetként is emlegetik, ugyanakkor a sorozat címe pedig The Camelot Years, szóval nem tudom mennyire lesz valójában különálló, és hogy ez most másik sorozat vagy folytatás tulajdonképpen.

De először lássuk csak a Jótett helyébe hogy muzsikált. :) A kiadás gyönyörű, egyre színesebb, élénkebb, díszesebb lett a borítóterv az elsőtől a harmadik részig, nekem ez tetszik a legjobban eddig. Mégis úgy döntöttem, nem veszem meg könyv alakban, e-könyvben lett az enyém, és hogy megcsavarintsam az élményt kicsit saját magam számára is, Gaiman Interworldje után ennél a trilógiánál is megléptem azt, hogy eddig magyarul olvastam ugyan, de az utolsó epizódot mégis angolul vettem kézbe.

Jelenet az Itt nincsenek hercegek végéről...
Az Itt nincsenek hercegek izgalmas függővége döntés elég állította és elszakította a lányokat egymástól. Míg Agatha és Tedros Gavaldonban, Sophie és a megfiatalodott Gazgató az iskolában próbál zöld ágra vergődni sorsával.
Az iskolában voltak eddig jók és rosszak, majd fiúk és lányok, most pedig a tornyok a régi és az új nevében képviseltetik magukat. A divatos "ez az új amaz" megnevezések mintájára a rossz lesz az új jó. A régi mesehősök száműzetnek, és a mesék végét elkezdik átírni a gonosz győzelmeivel. Minél több győzelmet arat azonban a rossz a jó felett az új mesék szerint, annál gyorsabban kezd eltűnni a nap az égről...


Sophie még mindig a boldog véget hajkurássza, kétségek azonban most is vannak benne. Elfogadja-e a Gazgató gyűrűjét? Miért nem írja tovább a Ténetész a történetüket? Mi van Agathával és Tedrosszal? Vajon régi barátai tényleg az életére törnek? ú
Agatha is kínlódik, és szép lassan mindenki megkérdőjelezi a saját kis "boldog végét".

"Only Forever never seemed to last."

Chainani megint sok jó ötletet épített be a könyvbe, a régi, agg mesehősök klubja kifejezetten szórakoztató volt, és szintúgy Merlin, aki bármikor elő tudott varázsolni valami ínycsiklandó kaját, vidító célzattal.
Tetszett, hogy megismerhettük Tedros szüleit, Guinevere-t és Lancelotot, illetve a Sophie és Agatha családi múltjában rejlő titok felfedése, elmesélése is nagyon izgalmas volt.  A lányok valódi történetének háttere az emlékképekből az egész sorozat egyik legjobb része volt. Találgattam mi lehet a megoldása az üres sírnak és a Gavaldonbéli szövetségeknek, de erre a megoldásra nem is gondoltam.

Sophie koronája.
Ami viszont nem tetszett, az továbbra is a túlírtság. Ezt a kötetet már vagy 200-300 oldallal is meg lehetett volna vágni, olyan nagyon hosszan ecseteltek mindenféle szenvelgést, és néha úgy éreztem 3x is végigmegyünk ugyanazon a problémakörön. Kicsit már untam a kétkedést, boldog vég keresést, és azt hogy "vajon rossz vagyok, vagy jó", "vajon a rossz lehet-e jó", és ennek egyéb variációit.

Összességében jó lezárást kapott, és Sophie is a helyére kerül, egy olyan pozícióba, amiben talán megbékélhet önmagával és a sorsával. Agatha és Sophie mindketten sokat tanultak azt hiszem a hibáikból a három kötet során, és formálódott a világról alkotott képük, még ha a személyiségük nagyjából meg is maradt ugyanolyannak. Agatha továbbra is önzetlen, segítőkész, naivan hisz a jóban, Sophie pedig maradt elvakult, önző és makacs javarészt, még ha néha sikerül is moccannia a "jó" felé egy-egy döntésével.

Tedros nekem túl halovány volt. A többieket - Hester, Anadil, Pötty, Hort - jó volt viszontlátni, és Merlin is feldobta nagyon a mesehős-teadélutánokat. :)

Értékelés: 10/7 Szappanoperásan túlnyújtott mese régi és új mesehősökről. Néhány mondata viszont épp nagyon meg tudott találni, és a múlt meséje, titkai lekötöttek. A befejezésével meg lehet békélni, a mérleg nyelvei kiegyenlítődnek... Ezért nem vontam le több pontot.


Érdekes szavak, kifejezések:

kitschy - giccses
gruel - zabkása
pipsqueak - mitugrász
scram - meglép, elinal
spelunking - barlangászkodás
stampede - fejvesztett menekülés
awning - ponyvatető, napellenző


4 megjegyzés:

  1. Látom, a túlírtság, és a szappanopera nálad sem jött be annyira. Ettől függetlenül bűnös élvezet marad...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valahogy így. :) Te mindenképp folytatod a Camelot kötetekkel is?

      Törlés
    2. Meglátom, bár úgy láttam, kisebb a terjedelem... :)

      Törlés
    3. Igen, én is pont azt néztem tegnap, hogy rövidebb lesz, "csak" 4-500 oldal, nem 800. :D

      Törlés