Strike - a BBC sorozat

J.K.Rowling álnéven, Robert Galbraithként alkotott krimisorozatából filmsorozatot készített a BBC. Gyors egymásutánban forgatták le az első két kötetből készült részeket. A Kakukkszó 3, a Selyemhernyó pedig 2 részes minisorozat lett, és a Gonosz pálya is érkezik jövőre, szintén 2 részben. A részek egyenként 60 percesek, és a két főszerepet Tom Burke és Holliday Grainger játssza.

Nekem már a casting bejelentésekor tetszett Tom Burke, bár valóban eltér kissé az általam elképzelt Cormoran Strike képtől, a nyomozót ugyanis sokkal karcosabbnak és kevésbé szépfiúsnak képzeltem el. Tom Burke kölyökkutyás pillantása, és néha talán a könyvben szereplő karakterhez képest túlságosan is élénk arcmimikája, kedves meglepődései picit másnak mutatják őt, mint ahogy a lapokon megjelent, de egészében véve én abszolút elégedett vagyok vele. Burke mindig épp megfelelő mértékben volt ápolatlan, fésületlen, kialvatlan, leharcolt vagy épp bárdolatlan. :) A járása, mozgása is hozta a darabos, vén tengeri medvés feelinget, és ami az életkorát illeti, szerintem pont jó volt, Strike sem idősebb ennél, legfeljebb annak látszhat néha, mert sok mindent megélt már.  

Holliday Grainger tökéletes Robin Ellacott lett. Csinos, de nem szupermodell, félénk, és visszafogott, de közben mégis bátor és ambiciózus. Jól jelentek meg ezek a kettősségek, és az apró nüanszok a viselkedésében. Imádtam, hogy milyen másként viselkedett Cormoran és Matt társaságában. Rögtön látszik az oldottsága előbbinél, Matt-tel viszont kicsit mindig vissza kell fognia valódi önmagát, nem teljesen őszinte. Érezni a feszültséget kettejük közt. Az apró gesztusok és a mimika nagyon visszaadta ezt.

Az alakítások szerintem kifogástalanok, és még ha vannak is esetleg külsőleg eltérések attól, amit elképzeltünk, a két színész teljesen bele tudott bújni az alakított karakter bőrébe és nem csak eljátszotta, de igazán megjelenítette a nyomozópárost. 

Borzas kis "Kormi". :D 

Nagyon jól csinálták meg a visszatekintést a balesetre is, amiben Strike elvesztette a fél lábát. Szerintem kellőképp volt hangsúlyozva az is, hogy milyen nehézségeket okoz neki a műláb - lépcsők, fájdalmak, üldözések, na meg az a bizonyos pohár és tartalma... :D

A helyszínek, ó végre! Most végre engem is elkapott a londoni hangulat úgy, ahogy a könyvnél nem tudott. :) Nagyon tetszett, hogy könyvhűen csinálták meg Cormoran irodáját kívül-belül, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. Látszott a változás is, amint Robin betette oda a lábát, és megpróbálta otthonosabbá tenni. 

A főcím iszonyatosan el van találva! A hangulat kicsit noiros, klasszikus krimis, régifilmes. A zenéje is nagyon bejön és illik hozzá. 

 

Ciara Porter és Lula Landry

Evan Duffield

A Kakukkszó könyvben számomra kicsit unalmas felvezetésű és túl hosszú volt - bár 10 pontot adtam rá, a többi kötet tükrében ez túl sok -, és a bűntény maga sem volt olyan nagyon izgalmas, mint a későbbiek, mégis ez az eddig a kettő kötet közül, amit szerintem jobban sikerült adaptálni. A szereplők és mellékszereplők tökéletesek voltak, egyet kivéve: Evan Duffield szerintem sokkal jóképűbb szépfiú kellett volna hogy legyen, nem egy ennyire szétdrogozott kis patkány. Lula Landry volt a legjobb, és a filmben sokkal jobban érdekelt a sorsa, mint a könyvben, sikerült közelebb hozniuk őt. 

Tetszett ahogy megtanították Guy Somé nevét kimondani, és tetszett a kis affér is Ciara és Cormoran közt. Shankernek pedig roppant mód örültem, és aztán amikor felismertem, hogy Ben Crompton az, aki Edet játssza a Trónok harcában, még jobban megörültem neki. :) 

A Bestigui-k

Robin és Strike remekül nyomoztak együtt és élvezetes volt az egész Lula Landry ügyet újraélni. :)

10/10

A Selyemhernyó úgy gondoltam nagyobb falat a megfilmesítés szempontjából, és ezért is lepett meg, hogy ez bizony két részbe van csak sűrítve, nem háromba, de igaz, ami igaz, itt már nem kell a főszereplőket, a helyet bemutatni, bele lehet csapni rögtön a lecsóba, ahogy a könyvben is tették.

Ez a kötet rendkívül izgalmas és összetett volt, de úgy érzem, bár nagyon jól adaptálták filmre, mégis, ehhez tényleg elkelne a mankó... Kell mögé a könyv, és annak részletessége, a kiadói világban szereplők alaposabb bemutatása. Nem tudom, vajon aki nem olvasta a könyvet, az vajon megnézi-e egyáltalán mennyire igazodik ki a sok karakter közt, és a Bombyx Mori mint "történet a történetben" is feladja a leckét. Bonyolult és szerteágazó. Chard, Waldegrave, Fancourt, Owen Quine, Joe North. Liz Tassel... és a múltbéli történések köztük, valamint a Bombyxból megjelenített rémálomszerű jelenetek és kitalált nevek zavarosak és nehezen követhetőek lehetnek háttérismeretek nélkül.

Orlando és Leonora egyszerűen remek volt. Rowling nagyon jól hozza ezeknek az egyszerű, kispolgári, nehézségekkel küzdő karaktereknek a megjelenítését, ahogy azt már a The Casual Vacancyből megtudtuk és meghajlok a filmesek előtt is, minden apró részletért velük kapcsolatban. 

A többi mellékszereplő is fantasztikus jó volt, pl. Manny, az inas Daniel Chardnál, vagy Al, Corm igen jóképű testvére. ;)

Orlando (Dodo) és Robin

Nagyon vártam, amikor Cormoran és Robin Devonba autóztak, hogy mikor jön ama bizonyos majdnem balesetes jelenet, és kissé csalódott voltam, hogy kiváltották némi sáros rodeózással az egészet, de érthető, hogy ehhez lehet, hogy alacsony volt a költségvetése a sorozatnak, és kellettek volna biztos kaszkadőrök is.
Úgy rémlik, a végén is volt a könyvben autós üldözés, nem csak futás, de lehet, hogy rosszul emlékszem. 

A Matt-Strike-Robin csúcstalálkozó is ebben a részben szerepelt, és jól visszaadták a feszélyezettséget, a kínos csendet, témakeresést... Robinon is látszik, hogy megjátssza magát Matt jelenlétében. Örültem, hogy a Robin számára sokatmondó "nice bloke" beszólást is benne hagyták Cormorantól.

Strike és Robin közt finoman szövődnek a szálak, és szépen zárul az egész az ajándékkártyával, és egy visszafogott, de bájos és jelentőségteljes kézcsókkal.
Robin szorgos kis méhként dolgozik Cormorannak és megérdemli a megbecsülést és elismerést, és hogy ne érezze magát veszélyben, vagy úgy, hogy valaki mással akarják pótolni.

Kritikával illetném azt, hogy nekem úgy rémlik, diszkrétebben kezelte a láb-kérdést Strike, és pl. nem vette volna le a pubban a műlábat, meg nem beszélt kencékről Robinnak, de lehet, hogy már halványulnak az emlékeim. 

A sok, a semmiből előtűnő Cormoran becenév is zavaró lehet az avatatlan néző számára, aki nem ismeri a könyveket (Bob, Bluey), illetve túl hamar kiderül hogy a B. a C.B. Strike-ból Blue. Ez szerintem csak a Gonosz pályában került elő, amikor jelentőséget kapott a név a zenekar miatt. 

Persze ezek inkább apróságok. Összességében remek volt a második kötetből készült két rész is, nagyon lekötött, és hozta a bizarr hangulatot, amit a Bombyx Mori és az undorító bűntény teremtett a regényben. De kétségtelenül az első a favorit filmben. 

Rettentően várom a BBC-sorozat folytatását, a Gonosz pályát, és persze a negyedik könyvet is, a Lethal White-ot. :) 

10/9