A következő címkéjű bejegyzések mutatása: George Orwell. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: George Orwell. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 15., csütörtök

Hány láb?

George Orwell: Animal Farm


Így utólag visszatekintve úgy érzem jól tettem, hogy az 1984-et olvastam el először, és csak utána az Állatfarmot. Az 1984 letaglózó olvasmány, az Állatfarm viszont szelídebb, szatirikusabb, mondhatni egy kis levezetés. Kis pofon, a telibe jobbegyenes után.  

A régi farmon az állatok Old Major - az egyik disznó - felbujtására az ember ellen szegülnek, fellázadnak, és letaszítva a kétlábút a trónról, saját maguk kezdenek "uralkodni" a farmon, amit át is neveznek Manor Farmról Animal Farmra (major és állatfarm). Egy látszólag demokratikus rendszer alakul ki (Animalism), ahol majd jobb lesz mindenkinek az ember nélkül. Megfogalmaznak egy hétparancsolatot is, elkezdenek építeni egy szélmalmot, kialakítják munka és pihenési rendjüket, egyszóval kezdetét veszi az új élet. 
Minden állat egyenlő. Persze a disznóktól származik az egész ideológia, így nyilván ők irányítanak. Mindenki elolvashatja a parancsolatokat, de persze nem mindenki tud olvasni, és nem is baj, ha nem tanulnak meg, elég pár betűt tudni... Nem alszanak az ember házában és ágyában - csak ha már kényelmetlen az ól... és csak a cocák. Nem isznak alkoholt - csak Napóleon, a vezérmalac. Vezérmalac?! Álljunk csak meg. Nem minden állat egyenlő? 

"All animals are equal, but some animals are more equal than others."

Szép lassan, de egyértelműen eltolódik a demokratikus rendszer egy diktatúrába, ahol Comrade Napoleon az isten, és ahol mindenki elnyomásban él, miközben a disznóké mindenből a legjobb, legfinomabb, és a szabályok sem vonatkoznak rájuk - ha a helyzet úgy kívánja, átírják a szabályokat: a falon éppúgy, mint a fejekben. 
Kevesebb az étel és többet kell dolgozni, gürizni látástól vakulásig. 

Napoleon szavahihetelenné kellene hogy váljon, mégsem történik semmi, csak hajt mindenki, mint az igásló, nehogy visszaköszöntsön rájuk az "ember", mert akkor ugye milyen rossz volt, ugye emlékeztek?...
Bizottságok alakulnak, a disznók fontoskodnak, kitüntetéseket és jelvényeket találnak ki, és büszkék a plecsnijeikre, miközben semmit nem csinálnak, csak folyik a népbutítás, a fejadagok csökkentése, a korrupció, tisztogatások a saját berkeken belül, és virágzik a személyi kultusz. 

Érdekes lenne egyenként végigmenni az állatokon, hogy ki kit testesít meg, és nem csak arra gondolok, hogy Orwell Napoleon alakját Sztálinról mintázta, hanem pl. a macska, aki munkakerülő, és mindig épp az aktuális rendszer vezetőinek hódol. A buta juhok, akiket bárhogyan lehet manipulálni, azt skandálják, amit csak akarsz, a kutyák, akik a vezér testőrei (KGB?), Boxer, a hűséges, kedves, lelkes sztahanovista hátasló, aki csak dolgozik és bízik... 

A lezárás tökéletes. Az állatok lesnek be az emberház ablakán és már nem tudnak különbséget tenni disznó és ember közt. Ennél a pillanatnál, de Boxernél is kis híján könnyek szöktek a szemembe. 

"The creatures outside looked from pig to man, and from man to pig, and from pig to man again, but already it was impossible to say which was which."

Értékelés: 10/9,5 Undorítóan zseniális. Pimaszul egyszerű, és primitíven lényegretörő szavakkal mondja el, tényleg szinte meseszerűen (ahogy az alcím hirdeti: Tündérmese), milyen is, amikor a szabadság igazából rabszolgaság.
Már az 1984-ből tudjuk: Freedom is slavery...

Ilyet tanítsanak az iskolában, ne a száraz történelmi tényeket. 

Érdekességek: 
- Mind az 1984, mind az Állatfarm be voltak tiltva a Szovjetunióban és az Eastern blocban 1989-ig.
- Napoleon, a fődisznó neve az első francia kiadásokban még César (Caesar) volt. 
- Az állatok zászlaján lévő szarv és pata természetesen a sarló-kalapácsra hajaz.
- Franciaországban a mai napig nem lehet disznót Napoleonnak elnevezni (állítólag törvény is van rá, de ezt nem találtam).
- Az Állatfarmról a Wikipédián.

2013. augusztus 10., szombat

1984

"We shall meet in the place where there is no darkness."


George Orwell 1984 című regényének úgy nekivágni, hogy annyit tudsz róla, innen van a "Big Brother", több szempontból is kellemetlen. Elsősorban azért, mert azonnal kiderül, milyen tájékozatlan voltam, és mennyire nem ismertem ezt a híres regényt. De azért is, mert ennyiből nem tudhattam előre, milyen nehéz, nyomasztó olvasmányról is van szó, ami sajnos nem is olyan utópisztikus, mint egykor volt. 

A főszereplő Winston 1984-ben él, bár pontos dátumot lehetetlen tudni, egy totalitárius rendszerben, amit Big Brother, a Nagy Testvér irányít, és aminek minisztériumai ellentmondásos nevükkel és jelszavaikkal teljesen mást próbálnak sejtetni, mint amit valójában művelnek... Minden épp az ellenkezője a hangoztatottaknak. A nagy testvér mindent figyel, mindent lát. Mindenhol teleképek (telescreen) és mikrofonok lehetnek. Kötelező napi programoknak kell megfelelni a kötelező jellegű arckifejezés felöltésével. Hallgatni az állandó háborúról szóló híreket, amik a három szuperhatalom, Óceánia, Eurázsia és Keletázsia közt (nem) zajlanak Afrikáért. Egyik héten ez az ellenség, másik héten amaz. Persze a történelmet ennek megfelelően kell változtatgatni is. Winston is a minisztériumban dolgozik, középosztálybeli. A minisztérium embereket "töröl ki", adatokat másít meg, szavakat cserél ki... Minden azzá válik a múltban amivé ők akarják tenni. Máshogy emlékszel? Kizárt dolog. Nemhogy hangot nem adhatsz ilyesminek, de még csak nem is gondolhatsz rá, mert az már gondolatbűn (thoughtcrime), és érted jön a gondolatrendőrség, netán vár a 101-es szoba... 

"If you want to keep a secret, you must also hide it from yourself."

Rémisztő, hátborzongató, ijesztő, felkavaró, frusztráló. És ismerős is lehet. A Wikipédia 1984-es oldalán épp elég csak ránézni a Sztálinos, megmásított képre. Unperson. Memory hole. ... És ez csak ha messzire akarunk tekinteni. 
Láttunk azóta már sok Big Brothert, amin lehet nevetni, és bambulni a bezárt embereket, de  a világ is kicsi, és mi is lehetünk "bezárva", mit sem jelent, ha a ketrecet nem látod. Talán csak nagyok a rácsok közt a távolságok. A mikrofonok és technikai eszközök meg egyre kisebbek. 


Egy kicsit unatkoztam a könyv közepe felé, de ez hamar elmúlt, mert rájöttem, hogy megint más elvárásokat támasztok, és az hogy tudom, érzem a következő történést, hogy nagyjából előre látható mi lesz, elkapják-e őket, nem jelent semmit, mert az egész helyzet a maga száraz, távolságtartó hangnemével együtt mégis pofán vág a végére, és nem is feltétlenül a legvége miatt. Ez kifejezetten egy olyan alkotás, amit hagyni kell, hogy ... nem is tudom, hogy mondjuk ezt magyarul, hogy sink in. Hogy eljusson a tudatodig, és lehet hogy borsództál tőle valahol, valami felületes szinten, amikor eljön ez a pillanat, akkor belülről borsódzol tőle, a zsigereidből...

A nyelvezet külön téma. Angolul olvastam, így nem nagyon tudom mindennek a magyar megfelelőjét, bár utánaolvastam, és láttam ilyesmiket, hogy duplapluszjó. Orwell világában terjed (terjesztik) a Newspeak. Egyszerűsített szavak, összevonások, lebutítás, szópusztítás, és persze a hatalmi érdekek érvényesítése ezzel is, amennyire csak lehetséges. Thoughcrime, doublethink, unperson, Ingsoc, goodthinkful... 

"WAR IS PEACE 
FREEDOM IS SLAVERY
IGNORANCE IS STRENGTH"

Nagyon érdekes utazás volt, és elgondolkodtató, nem hagyja nyugodni az embert. Számtalan cikket is elolvastam azóta, keresgéltem, rácsodálkoztam... 
Furcsa véletlen, hogy nemrég olvastam a Clockwork Orange-ot is Burgesstől, és mit sem tudva a más létező összehasonlításokról, magamban ehhez a könyvhöz hasonlítottam Orwellét is. Megtalálják az embert a megfelelő könyvek, a megfelelő időben, úgy tűnik. (Big Brother, was that you?!) Amellett, hogy mindkettő érdekes nyelvi kirándulás is volt, sok elemükben hasonlítanak. A mérleg nyelve azonban egyértelműen billen az 1984 felé. 


„Who controls the past,” ran the Party slogan, „controls the future: Who controls the present controls the past.”

A keresgélés közben tudtam meg, hogy Ákosnak (igen, a mi Ákosunknak!) van egy 101-es szoba című száma, ITT megnézhetitek a videót, érdemes figyelni a szövegére, és arra is, amit Ákos mond az elején.

Ajánlom még a Wikipédia böngészését a 1984, Newspeak, Room 101 cikkszavaknál and beyond. Mert igen sok minden született ennek kapcsán, és bizony nem a Big Brother show a legillusztrisabb példa. A nyelvünkbe is bekerültek Orwell szavaiból. Antony Burgess írt egy 1985 című könyvet. A 101-es szoba fogalom lett, ami megjelenik több helyen, sorozatokban, filmekben, zenékben... Aztán ott van a sok egyéb kémkedéssel, megfigyeléssel, titkolózással és az ehhez kapcsolt rettegéssel operáló alkotás, pl. a Gattaca, ahol egy szempillát is gondosan el kell tüntetni, (mint a regényben az álcázó porszem...) mert megtalálnak a DNS-ed alapján... vagy Jim Carrey és a Truman Show... de úgy tudom Ray Bradbury és Stanislaw Lem is írtak hasonlókról... 
De nézd meg, neked nincs-e letakarva a webkamerád "szeme" a gépen, amikor nem használod? Nem is kell olyan messzire menni, megintcsak, ugye?

"Freedom is the freedom to say that two plus two make four." 

Értékelés: Óriási regény. Nem is tudom mit mondjak. 
Őszintén, az ízlésvilágomat és úgy általában az ingerküszöbömet nézve valószínűleg nem adnék rá jobb pontot, mint egy 7-est. De itt más küszöböket lépnek túl a szavak. 
Amikor a bőröd alá mászik egy könyv, és nem is feltétlenül akkor rezonál, amikor épp olvasod a szavait, hanem utána, és amikor van kedved utánanézni, olvasni még róla, megtudni többet, látni, hogy mi lett még belőle, másokból mit sajtolt ki, akkor az jelent valamit. 
Ebből a szempontból nem tudnék nem 10 pontot adni rá. 


Szerinted, mennyi 2+2? ...