Carola Dunn: Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

Cseles az Ulpius, nagyon cseles... Megvettem a Daisyt... mert 999 Ft csak, a "hónap könyve" akcióban (még mindig tart, akit érdekel!). Meg mert olyan aranyosak és segítőkészek az ulpis boltban, de tényleg, és még jó nagy is a bolt, meg a választék, nem csak az ő könyveikből... szóval megvettem, és sikerült jó hamar el is olvasnom, mert pont a vásárlást követően egy autószervizben dekkoltunk egy rövidebb időt, ami nem volt ugye bekalkulálva, és elfogyott az utolsó 20-30 oldalam a nálam levő aktuális olvasmányomból... így hát Daisyvel rögtön ismeretséget kötöttünk.

Az 1920-as években járunk, télvíz idején. Daisy Dalrymple egy belevaló újságíró palánta, aki a nagy és neves Wentwater kastélyba érkezik, mert szeretne cikket írni a kastélyról, és képeket is készíteni róla kívül-belül. Jó családból származik, így könnyedén bejut az úri családhoz, akik szívesen fogadják, és szállásolják el. Egy régi barátja is épp a kastélyban tartózkodik, Philip, aki hugát Fenellát kíséri, a Wentwater ház urának leendő menyét. A grófnak fiatal felesége van, aki valamiért mindig szomorúnak tűnik... és ráadásul zaklatja a ház egyik vendége is, bizonyos Lord Astwick, aki csak úgy meghívatta magát, és folyton a szelíd Annabelle nyomában koslat.

Astwicket azonban hamarosan holtan találják a tónál, vízbe fúlva egy léknél... A rendőrség fiatal főfelügyelője Alec Fletcher érkezik a helyszínre és Daisy persze azonnal közel kerül hozzá, mi több, szinte a segédje lesz a nyomozásban, hogy kiderítsék, ki és milyen indítékkal tette el láb alól Astwicket, akinek amúgy is sok vaj volt a füle mögött, és hamarosan az lesz a kérdés ki nem akarta eltenni láb alól... a másik lista sokkal hosszabb. :) 

Elcsábultam... szép kis kedves rajzos borító - amin amúgy halálfej alakú hópihék hullanak, nézzétek meg közelebbről :) -, aztán kis a jó kis kastélyos krimi ígérete, 20-as évek ruhái és kalapjai, és persze fotómasinái... Szóval behálózott. 

Nem fogok róla sokat írni, strandkönyvnek, nyári olvasmánynak, valami kis könnyű kikapcsolódásnak pont jó, de semmi egyéb. Nagyon egyszerű, nagyon tinglitangli, és olyan rettentően nem vágyok folytatni sem, de azért a borító, és Daisy személye miatt vonz a második kötet is...: Daisy és a télikert rejtélye. Már megjelent, de hülye leszek 3500-ért megvenni, majdcsak beteszik ezt is hónap könyvének, és akkor... talántalán... elcsábulok megint, ha épp úgy alakul... :D (csak autószervizbe ne kelljen mellette menni!) 

Értékelés: 10/6 Egynek jó, élveztem olvasni, de azért kissé együgyű. Gyorsan haladós viszont, és előnyére szól, hogy nem lehet kitalálni a gyilkost - viszont a végén eléggé könnyen kiderül, elrendeződik és kisimul minden, szóval a kiszámíthatósági faktora mégis magas.

A fülszöveg nagyon Agatha Raisinhez akarja hasonlítani - abból is csak a sorozatkezdő kötetet olvastam, de azért elmondanám, hogy a nyomozók nemén kívül nem hasonlít rá semmiben. :) (Raisin persze sokkal jobb is).

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Nagyon régóta szemeztem ezzel a regénnyel, de most ha bottal ütnének sem tudnám megmondani hirtelen, hogy végül honnan, hogyan is lett meg. Teljesen homályba vész, de a lényeg, hogy itt volt már egy ideje a polcomon, és idén betettem a várólistacsökkentésbe is. 

Egy nagyon picinyke, nagybetűs, néhány órás könyvről van szó, tegnap szinte egyben olvastam el. Rövid, de nem könnyed, nagyon is nyomasztó és tabudöntögető. 

A történet Harriet és David életét mutatja be, akik ifjú házasokként nagyon lelkesen vágnak bele az életbe és főleg a családalapításba, egymás után jönnek a gyerekek, szinte szünet nélkül. Már előre hatalmas házat vesznek, benne óriási nappali, több emeletnyi szoba, manzárd, a családi meleg és a sok rokonos vendégségek idilli helyszíne. Jó néhány évig valóban az is. Az élet a karácsony, húsvét, nyári vakáció állomásokból áll, amikor is megtelik a ház rokonokkal, vendégekkel és gyerekeikkel, a menetrendet pedig csak itt-ott szakítja meg egy újabb csemete érkezése.
Az ötödik gyerekkel azonban valami gond van... nem beteg, és nem fogyatékos - legalábbis nem tudja senki rámondani, mégis... abnormális. Már anyja hasában gonosz kis féregként próbálja megkeseríteni Harriet életét, és később sem lesz jobb a helyzet... Ben, ahogy az ötödik gyereket nevezik, furcsa, veszélyes, ijesztő, gyilkos hajlamú... Ahhoz, hogy a család egyben maradhasson, intézetbe kéne adni, de vajon képes-e erre Harriet?

Tulajdonképpen elvárások nélkül vágtam neki a könyvnek, talán ezért is tetszett annyira. Mintha a Beszélnünk kell Kevinrőlt gyúrták volna össze a Rosemary gyereket várral. Egy kicsit ez is, egy kicsit az is, bár kétségtelenül nem a klasszikus sátán gyermeke sztori, inkább realisztikus, és ugyanúgy felveti azokat a tabutémákat, mint Shriver a Kevin-könyvben: lehet-e rossz, gonosz a gyerek eleve? Lehet-e az anyának nem szeretni a gyerekét? ... Mindez persze sokkal rövidebben, tömörebben, valahogy egyszerűbben, és közel nem annyira gyomrot megfekvően.

Értékelés: 10/8,5 Az elején úgy gondoltam ez egy vicc lehet, hogy Lessing, a Nobel-díjas ilyen kisiskolásan, lecsupaszított stílusban ír, de aztán hamar megkedveltem, és érdekelt, hogy vajon mit lehet kezdeni egy "ilyennel", mint Ben. Lehet-e erre válaszolni? Te otthagytad volna az intézetben, vagy visszahozod? Mikor lehet tisztább a lelkiismeret?

Tetszett a nyitott befejezés is, az egész téma, a kérdésfelvetés. Tetszett a Down-kóros gyerek szerepeltetése is, Ben mellett, hogy még jobban lássuk, mi is a probléma.
Szerintem ennyi pont elég egy ilyen jellegű regényhez, patikamérlegen kiszámolva, semmiből se túl sok, mindenből épp egy kicsit elgondolkodtató.

A borító telitalálat, a záptojással... még az Ulpius szép-korszakából ;)

Hm, most látom csak, van folytatása is: Ben, In the World címen.

Yorkshire Puding Klub

Milly Johnson: Yorkshire Puding Klub

Akármilyen butus címmel látják el, és akármilyen semmi történetet sejtetnek is néha, nekem ezek a rajzos-romantikus-csajos borítók mindig bejönnek. A Puding Klubosról Pöfivonatnál olvastam jókat, de sokan mások is dicsérték, gondoltam akkor talán nem lehet ez is amolyan "üres" könyv, megnézem magamnak. 

A kötet három, negyven felé közeledő barátnő története, akik egyszerre esnek teherbe, miután ellátogatnak egy ősi termékenységi jelképhez. Igazándiból ezzel csak egyikőjüknek állt szándékában rásegíteni az örömteli eseményre, de végül hogy, hogy nem, mindhárman felkoppintva néznek szembe a jövővel. 

Kicsit féltem, hogy az egyszerre vagyunk terhesek juhéé az egész téma, és semmi más nem lesz, csak gyagya párbeszédek a babákról meg a szülésről, de szerencsére ez nem igazolódott be.

Bár a könyv elején sok a döccenő, és kicsit forgattam a szemem azon, mennyire elmerülnek a részletekben, hogy most akkor kinek mikor van hányingere és ilyen hülyeségeket is régen olvastam már, hogy egy 40 éves nő nem tudja, hogy a fáradékonyság is hozzá tartozik a terhesség "tüneteihez", szóval hát vannak benne kritizálható részek, de szerencsére ezek kikopnak, és onnan kezdve, hogy mindhárman tisztában vannak a helyzettel, zökkenőmentesen zajlanak az események. 

Bemutatják a háttértörténeteket, vannak barátságuk kezdetére való visszatekintések, a családjukat is megismerjük, a férjeiket/párjaikat, azok munkáját, a saját munkahelyi gondjaikat, plátói és nem plátói szerelmeiket. Szép lassan három dimenzióssá töltődnek fel a karakterek, amellett, hogy közben szépen ki is gömbölyödnek. :)

Milly Johnson néhol a fejezetek végére beletűzdel egy-egy meglepő, apró fordulatot ígérő mondatot is, aminek örültem, mert szinte egyáltalán nem számoltam ilyesmivel. Hétköznapi, hihető dolgok, kisebb és nagyobb családi drámák, barátságok, szerelmek titkaiba tekinthetünk bele. Ez az a fajta könyv, amire tényleg, jószívvel rámondom, hogy még ha egyszer olvasós is, "könnyed" és "strandkönyv" és"nyári", a szavak mindenféle pejoratív értelme nélkül. 

Hogy el tudjátok helyezni a skáláimon, cirka 14ezerszer jobb, mint a Nászajándék Salzburgból, viszont sajnos nem éri el a Kinsella-féle chick-lit színvonalat, nincs benne annyi humor, konfliktus, helyrerakandó zűrzavar és gördülékenység.  

Janey, Helen és Elizabeth

Az ilyen könyveket kiváltképp könnyű elszúrni a vége felé, főleg, hogy adja magát az amerikai vígjátékok hülye finálé lehetősége, avagy hogy mindenki egyszerre visít a szülőszobában és utána öröm és boldogság. No, megnyugtatok mindenkit, nincs benne ilyen. :) Teljesen életszerűen nem történik egyszerre semmi, és nincs túl sok szirup sem, egy epilógusban megkapjuk röviden mi történik még utána, és igenis kicsit megható az egész: ennek a három nőnek a barátsága, a sok szerencsétlenkedése, és az a sok szerencsétlenség is, ami adódik az életükben. Változások munkafronton, egy házasság felbomlása, rég eltemetett érzelmek előásása és végül a gyermekáldás. ... :)

Értékelés: 10/7,5 Limonádés nőci-sztori, ami helyenként férjeket tartalmaz. :) Kicsit emlékeztetett itt-ott a Szex és New Yorkra. 

Kedvenc karakter: Elizabeth

Kedvenc utálat tárgya: Simon
Szerethető szépfiú: John Silkstone :)

Kedvenc páros: Janey és George

A könyvet ti is megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban!

Köszönöm az olvasás lehetőségét! 

Dafke

Lugosi Viktória: Dafke

A Dafke mondhatni az ölembe ugrott egy pályaudvari kiárusítás könyvei közül, mindössze 500Ft-ért. Hülyének is megéri ugyebár, el is hoztam, és elspájzoltam. Idén felkerült a várólistacsökkentésre, ezzel folytattam hát a sort. A gyermektelenség, gyermekért küzdés szerintem mindig kedvelt téma, de sajnos csak kevés jó adaptáció születik az ötletből, legyen szó akár filmről, akár könyvről. Általában idióta vígjátékokat kreálnak belőle, ami mind egy kaptafa, könyvben pedig nehéz igazán egyedivé tenni. A Peteérés című könyv olvasása kis híján el is tántorított az efféle olvasmányoktól, de szerencsére a Dafke nem egy újabb csalódásként lépett a képbe, hanem pont megkaptam tőle, amit eddig hiányoltam. Egyedi hangot, jó történetet, amiben nem folyamatosan a hormonijekciókon hisztizünk, és napokat számolunk, mert őszintén, ez a saját életedben lényeges persze, de ha már egy regényt olvasol, legyen benne más is. Ebben van.

A főszereplő páros gyermeket szeretne, de együtt valahogy nem kompatibilisek egymással. Sikertelen próbálkozások után orvoshoz fordulnak, kivizsgáltatják magukat, és nekivágnak a mesterséges inszeminációknak. Na igen, első, második, harmadik, stb kísérletek jönnek, de az a jó, hogy nem kell ebben elmerülni, elsüllyedni. Mert közben megismerjük a családot, a nő a tévénél dolgozik, a férfi mesterszakács, a mama: elviselhetetlen érzelmi zsarológép, a nagyi rém öreg, a másik nagyi Mici néni egy földreszállt angyal, aki  jelen van, amikor jelen kell lenni, és nem szól bele mindenbe, és persze a Direktor, a másik após, Trudi, a távoli, beteg rokon, Imruska, és Géza bácsi. Végigmegyünk riportok során, otthoni bíbelődéseken, virágpicozáson, illatos levendulacsokrokon, a kórházak szobáin és lakóin, nővérkéken, karácsonyi és egyéb összejövetelek megszokott feszültségein, vitáin, haláleseteken, igazságtalanságokon. 

"A papa ült a hintaszékében az állólámpája alatt, körbebástyázva a könyvekkel, ahogy egy klasszika–filológus dolgozik. Kapkodta a levegőt, szorította a mellén a borogatást. A mentő későn jött, hogy érdemes lett volna beszállni. Az infarktus így is negyven percet várt. Igazán türelmes volt. 
A mama mellett álltam, jobban éreztem a rettegését, mint a sajátomat. A félelemnek azóta is mamaszaga van."

Egyszóval nem izzadságszagúan a gyerekcsinálás van a központban, akkor sem ha megjelennek a kötelező kórházi folyosós és szobás jelenetek is. A részek címe mindig az adott számú próbálkozásra vonatkozik (első, második, harmadik menet stb.), mégis, néha nincs is szó benne az adott inszeminálásról, csak az akkor történt egyéb eseményekről. Más érzelmi húrokat is penget. És ez így jó, mert az emberrel igenis egy ilyen életszituáció közepette is történik ezer más minden. Vesz és elad, és intéz, és jön-megy, dolgozik, utál és szeret. 

"Amikor újra elérkezett az idő, az adjunktus úr ajtaja előtt újra a szokványos kép fogadott, fásult tekintetű szótlan párok. Mint a már időtlen idők óta a menhelyen várakozó kutyák: nem ugranak a rácsnak, nem csaholnak, hogy felhívják magukra a figyelmet, mint korábban, amikor még azt hitték, értük jött az idegen."

Lugosi Viktória pedig jól ír. Nem tucat lesz a könyvből, és nem csak egy "nem jön össze a gyerek" most mi lesz történetet hoz össze, hanem észrevétlenül megismerteti és megszeretteti a szereplőit velünk, úgy, hogy drukkolsz te is, és a végén elsírod magad a Chez Micin. 

"…Ágnes kiváló feleség és rendkívüli anya volt, csak hát szaglott az igyekezettől. Pfuj! Mici meg olyan volt, mint a levegő, amely észrevétlenül életben tart. Ott volt, ha szükség volt rá, de senkit sem fullasztott meg."

Értékelés: 10/9 Felülmúlta a várakozásaimat, és nagyon örülök, hogy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem. Érdekes és szerethető-utálható szereplőkkel enged betekintést egy olyan családba, ami legalább annyira nem normális, mint bárki másé. És közben küzdenek egy kis utánpótlásért. :) 

U.i.: amiért megint nagyon mérges vagyok, mint a Jessie Lambnél nemrég, néhol itt is keveredik a sperma és a spermium fogalma... Aki ilyen témájú könyvet ír, könyörgöm, nézzen ennek utána! (A sperma még mindig az ondó, a spermium a sejt.)

Nem semmi

Tóth Szabolcs: Nem semmi

A stand-up comedyt már jónéhány éve kedvelem, és próbálkoztam már a mostani menő stand-uposok közül Kiss Ádám Szütyiő című könyvével, de nem győzött meg, sőt. Eltántorított attól hosszú időre, hogy írásban fogyasszam ezt az alapvetően élőbeszédnek tervezett szórakoztató műfajt. A Szütyiős emlék már megfakult, és Tóth Szabolcs karaktere egyébként is nagyon mást ígért, másra is számítottam tőle könyv formában is, és nem csalódtam. A Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik fele kitett egy egészet is. :) 

Nem mondom, hogy nincsenek laposabb, unalmasabb vagy épp fárasztóbb sztorik a kötetkében, de nem is vártam el, hogy végig a hasamat fogjam a röhögéstől, hiszen a stand-up közben is néha csak összemosolygunk, hogy naja, vagy csak csóváljuk a fejünket, esetlen figyelmesen hallgatunk, hova lyukadunk ki a végén. Amolyan eredeti "szabis" stílusú, ironikus, kellemes, hétköznapi, de azért persze humoros történeteket vártam, és ezt tulajdonképpen meg is kaptam. 

Vannak itt rövid, anekdota-szerű sztorik, ufók, csacsogás, rémtörténet, idő-visszaforgatás, és egész hétköznapi dolgok kicsit más színben elmesélése is, vagy akár csak egy-egy kellemetlen jelenet részletes lefestése. Ez utóbbiak közül a kedvencem volt, amikor a főhősnek pisilni kell menni, de hangversenyen vannak egy templomban a feleségével, és nincs lehetőség kislisszolni sehogy sem, végig kell bizony szenvedni Vivaldinak mind a négy évszakát. :) A másik ilyen kedvenc, amikor az ember leül egy étterembe, és mivel nincsenek nagyon szabad helyek, és aztán vele szemben is leül valaki, aki ismeretlen, de végülis kénytelenek ugye együtt ebédelni. A kínos szitu, amikor nem tudja az ember, beszélgessen-e vagy ne, elforduljon-e vagy ne, odanézzen-e, lassabban egyen-e? :)

Aki szereti a Szomszédnéni Produkciós Iroda-féle néha lassúbb, de aranyosabb, meglepődős, belefeledkezős, szemedet forgatósan felnevetős humorát, de akár a többi stand-upost is, szerintem nyugodtan belemerülhet ebbe a könyvbe. Bár még csak a második Dumakönyvtáras kötetem, eddig ez a kedvencem közülük. :)

A borítóról muszáj szólnom, mert nem tzdok szó nélkül elmenni mellette, hogy mindkét változata mennyire csúnya... Igazán tervezhettek volna valami igényesebbet, kevésbé harsány színekkel. Még szerencse, hogy az e-booknak nem kell lesni olvasás közben a külsejét. :)

Értékelés: 10/8,5 Egy kevéske otthoni stand-up, amit én végig Tóth Szabolcs hangon hallottam a fejemben. :))

A könyvet ti is megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban! Most akcióban van, csak 780 Ft, vasárnap estig! :) 

Nézzetek körül, mert nagyon sok könyv le van árazva akár 70%-kal is ezen a hétvégén! 

Köszönöm az olvasás lehetőségét! 

Fábián Janka: A zöld macska

Fábián Janka neve néha-néha feltűnik a többi könyv között, és gondolkodóba ejt, akarom-e olvasni, szeretném-e a családregényeit. Aztán mindig feledésbe merül, vagy csak kullog valahol a várólisták várólistájának legvégén, miközben minden más követeli előtte az olvasást. 

Most azonban mégis úgy hozta a sors, hogy végre megismerkedtem Fábián Janka írásával, még ha a legkurtábbal, és a sorból legjobban kilógóval kezdtem is. A zöld macska ugyanis Janka meséje, ami, ha jól tudom, csak e-book verzióban jelent meg az Ulpiustól. Az nem titok, hogy időről időre kedvet kapok a mesék olvasásához, legyen az akár modern, akár ilyen klasszikusnak is mondható, mint amilyen a macskás mese volt. 

Miért klasszikus? Mert szép, klasszikus meseelemekkel dolgozik, van öreg király és királyné, királyfik, királyleányok, vándorlás, egy kis varázslat, és persze a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mesélése is hagyományos, meseszövése követi a népmesei "ritmust". 

A szerző

A történet Aranymálinkó királykisasszonról szól, aki későn született meglepetésgyermek volt az öreg királyi pár számára, akik már ezelőtt felosztották minden vagyonukat korábban született 20 gyermekük közt. Aranymálinkót így a keresztanyjára bízzák, a kislány azonban felcseperedve új otthonra vágyik, elindul hát, hogy a bátyjai és nővérei húsz országán keresztülvándorolva eljuthasson a huszonegyedik országba. Az út során találkozik többek közt a zöld macskával is, akinek az a képessége, hogy drágaköveket tud sírni, sok nehézségen segíti át őket. De nem ez a macska egyetlen titka... :) 

Egy kicsit láttam magam előtt a régi magyar népmesék tv-ből ismerős kanyargó vonalait, ahogy rajzolódott ki a mese lelki szemeim előtt. És volt benne valami Brémai muzsikusok utánérzés is, mivel a macska után jött a kutya, meg a rigó is. :) Az, hogy az ikerpárt pedig Benedeknek és Eleknek hívták, nagyon kedves tisztelgés a mesemondó előtt.

Értékelés: 10/10 a maga nemében. Szívesen olvasnám fel esti mesének, így azt hiszem a célját elérte. :) 

Azt hiszem kipróbálom Fábián Janka regényeit is nemsoká.  

A könyvet ti is megvásárolhatjátok >itt< a BookandWalk e-book áruházban!

Köszönöm az olvasás lehetőségét!