Egy zanzaposzt erejéig összehozom most a Grindelwald bűntettei film eredeti forgatókönyvét és gyerekkorom egyik kedves/kedvenc kötetét, Webstertől a Nyakigláb Apót és annak még cukibb folytatását, a Kedves Ellenségem!-et.
J.K.Rowling: The Crimes of Grindelwald - The Original Screenplay
Ismét csak egy ellenállhatatlanul szép kiadást kaptunk, mind a külső borítást, mind a belső illusztrációkat tekintve. Tényleg pusztán a gyűjtemény részének tudni is érdemes, mert különlegesen szép kötetről van szó. Azonban egyre azt éreztem, hogy a moziban megnézés intenzív élménye után a jeleneteket és a dialógusokat ilyen pőrén látva, sajnos még jobban kijönnek a cselekmény gyengeségei, a történet hibái. Gyakran feleslegesen ugra-bugrál, néha kissé érthetetlen, hogy valami miért úgy történik, ahogy, és jött a szappanopera érzés is a különféle rokonsági kapcsolatok, és a régmúltban történt csecsemőcsere kapcsán. Rowling eddig ennél jobbakat kreált történetvezetés és karakterek szintjén is. Sajnálom, mert bár élveztem gyönyörködni a kötetben, és persze baromi gyorsan el lehet olvasni, inkább csak rontott az eddigi Grindelwaldos élményen.
Reménykedem benne, hogy Rowling nem süket a kritikákra, és egy picikét megpróbálják máshogy kanyarítani a maradék filmeket, és hogy a kánonnal ahogy összeérnek a szálak, nem marad nagy bukkanó, kátyúk meg pláne...
Jean Webster: Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem!
A Nyakigláb Após könyv gyerekkoromban az egyik kedvencem lett. Imádtam a kis illusztrációkkal ellátott duplakötetemet, és a levelek végtelen során való utazást Abbottoktól Pendletonokig. :) Nagy kedvvel álltam neki az újraolvasásnak nemrég, és bár jöttek a kellemes nosztalgikus képek, azért meg kellett állapítanom, hogy nagyon más ezt felnőtt fejjel, és néhány száz könyvélménnyel érettebben olvasni. Kiszámítható, példának okáért. De a 10 éves énem nem látott még akkor csavarokat és fordulatokat a könyvekben. ;)
Judy hisztijeit és kiborulásait kicsit túlzónak éreztem. Kéthavonta megharagszik Nyakigláb Apóra kb. a semmiért. Apó az a névtelen jótevő egyébként, akinek nagylelkű adománya révén a kis árva Judy főiskolai tanulmányokat folytathat, és cserébe csak annyi a teendője, hogy havonta levelet küld pártfogójának - aki ezekre nem válaszol.
Judy hisztijeit és kiborulásait kicsit túlzónak éreztem. Kéthavonta megharagszik Nyakigláb Apóra kb. a semmiért. Apó az a névtelen jótevő egyébként, akinek nagylelkű adománya révén a kis árva Judy főiskolai tanulmányokat folytathat, és cserébe csak annyi a teendője, hogy havonta levelet küld pártfogójának - aki ezekre nem válaszol.
Az is furcsa volt számomra, hogy itt főiskoláról volt szó... Annyira zöldfülűnek tűnik Judy végig, mintha inkább csak most végezné a gimnáziumot... Arról nem is beszélve, hogy a kötetből készült japán anime sorozatban még kisebb kislányként tűnik fel.
Egyetlen gondom valahogy az volt, hogy a levélforma és az illusztrációk ellenére folyamatosan azt éreztem, hogy "túl sok betű van egy oldalon", zsúfolt a szedése, nagyon lassan haladtam vele előre, és ezért vagy két hónapig olvastam ezt a két, amúgy tényleg rövidke levélregényt.
Kíváncsiságból lehet, hogy újraolvasom majd Jean Webstertől a Patty könyveket is. :)
