Újdonságok

Egy ideje gyűjtögetem megint a friss megjelenéseket, és az egyéb, érintőlegesen könyves, vagy könyves-filmes híreket, és bár eleinte alig volt valami, mostanra igen szép adag újdonság gyűlt össze. :) Lássuk, mik is ezek! 

Forrás.

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

Frissen, gyorsan elkezdtem apasztani a várólista-csökkentős listát, és elolvastam róla a rövidke Ház a tó mélyént, Josh Malermantól. Malerman most eléggé aktuális a Bird Box film sikere miatt, de egyébként is már jó régóta szerettem volna valami mást is olvasni tőle.

A Ház a tó mélyén címe és fülszövege el is árulja a lényeget: két fiatal  egy romantikus kenuzós randira indul, ahol is egy titkos tó mélyén egy házra bukkannak... Úgy, ahogy mondom: meglátnak egy tetőt, és alámerülve kiderül, hogy két emelet is van, sőt, a ház be is van bútorozva... Búvárfelszereléssel térnek vissza a házhoz, hogy teljes egészében fel tudják fedezni a szobáit, és furcsaságait, sőt, egy idő után szinte megszállottjai lesznek, sajátjuknak, otthonuknak érzik azt. 

Érdekes volt ez a horror-szál: egy elhagyatott ház már önmagában is elég félelmetes, de mindez felturbózva a sötét titkokat rejtegető mélységgel, az egyedülléttel, elhagyatottsággal, vízalattisággal és azzal, hogy a segítségkérés teljesen el van vágva, ha egyszer lemerültek, igazán hátborzongató. Arról nem is beszélve, hogy nincs magyarázat, hogyan kerülhetett oda a ház. Odavitték? Lesüllyedt? Vagy egyenesen ott épült, a tó iszapos fenekén? Miért nem mentek tönkre a berendezési tárgyai, hogyhogy könyvek és festmények is vannak benne? Miért nem lebeg szinte semmi, a ruhákon kívül? Jason és Amelia megállapodnak, hogy semmit nem kérdőjeleznek meg, hogy hogyan és miért történik úgy, ahogy. A dolgok mégis furcsa fordulatot vesznek a lebegő ruhákkal, a titkos pincelejárattal és a borsszóróval kezdve... 

Namost ez nem csak egy sima horror, hanem szimbolikus jelentésrétege is van, ahogy a két szerelmes kapcsolatát bemutatja, és ahogy a ház maga a szerelmet testesíti meg (? öhm, igen, kicsit fura). Csak hát ezzel az a baj, hogy szerintem legkevésbé a ya-romantika csíráit keresnénk szívesen egy ilyen könyvben. Ettől a szerelmes maszlagtól igazából kissé unalmassá válik, pedig nagyszerű az alapötlete. Lehetett volna akár hosszabb is és akkor jobban ki lehetett volna aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Vagy maradjon rövidebb, egy novella egy gyűjteményben, mert annál még érthető ez a ködös lezártság, befejezetlenség, de egy kisregénynél már frusztráló. 

Malerman jól ír, fenntartotta az érdeklődésem, de a szerelmespáros bárgyúskodás nem az én asztalom. Kétségtelenül új színfolt az ilyesmi, horror a szerelem bimbózásáról, never-before-seen témafeldolgozás, de picit másra rendezkedtem be, amikor elkezdtem olvasni. 

A borító remekül néz ki, és szívesen látnék filmadaptációt is a sztoriból, de összességében kicsit kevés volt nekem. 

(Kukacoskodás: volt sajnos néhány kizökkentő, idegesítő hibája. Az elütéseket nem írtam mind fel, volt pár, de az "észervezett"-en eléggé fennakadtam, persze észrevett akart lenni. De volt olyan is, hogy felberregett "egy motor csónakja", illetve ami leginkább morcossá tett: "A bal karja még aludt." Jajj.)

Újabb hírposzt

Bár nemrég már hoztam egy nagyobb csokorral a közelgő, és főként könyvheti megjelenésekből, ismét összegyűlt egy posztra való újdonság, amikre felfigyeltem. Természetesen ezek csak egy pár órával az előző poszt után kezdtek szivárogni, ahogy az jó szokásuk... :) Lássuk mik fogják még sovánnyá varázsolni a pénztárcánkat: 

Forrás.

Egy rég esedékes hírposzt

Forrás.

Van ismét néhány könyves-filmes hírem, amit meg szeretnék osztani veletek, mert nagyon felcsigáztak, érdekelnek, és már amúgy is régen volt hírverő - meg úgy egyáltalán a posztok is meg voltak ritkulva, szóval vágjunk bele! :)

Lássuk először a filmes újdonságokat!

Megérkezett a harmadik Robert Galbraith krimi, a Career of Evil BBC adaptációja. A trailer remek lett szerintem, intenzív, mozgalmas és nagyon feszült! Akárcsak a könyv. Még nem néztem meg, de amint sikerül, írok majd róla posztot is. Addig is >itt< elolvashatjátok az előző kötetek BBC adaptációiról írt véleményemet. 

Megérkezett a trailere a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak is, amit én nemrégiben elkezdtem olvasni,d e sajnos félretettem, és kiestem a ritmusából. Mindenesetre mind a könyv, mind a film továbbra is nagyon érdekel, nézzétek meg, szerintem nagyon jófélének ígérkezik a vásznon is: :)) 

A második Fantastic Beasts film, a The Crimes of Grindelwald következő, hosszabb előzetese is már megtekinthető, és nagyon hangulatos lett! A film novemberben érkezik. :) Kíváncsi vagyok mennyire tudom majd megszokni ezt a fiatal Dumbledore-t... :) 

Ez pedig a film plakátja: 

Kattintásra megnő.

Aztán kis apróhírekben és villanásokban az új könyvekről:

Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight (ACoTaR 3,1) (ami sajnos az eddigi rövidítés-összeolvasós módszerrel a rettenetes ACoFaS nevet adja ki, yikes!) - Megjelenés 2018. 05.01.
Az ACoMaF tetszett nagyon, és hát Rhysand... szóval szerintem elolvasom. ;) 

Gail Carriger: Competence - ezt berakom ide, de a múltkor már szóltam, csapjatok a kezemre, ha megint Carrigerhez nyúlnék... Nem fogom befejezni a Custard Protocolt, de azért megmutatom a borítóit, íme.  - Megjelenés: 2018. 07. 17.

Április közepére ígéri a Gabo Kiadó Charlie N. Holmberg Papírmágus trilógiájának harmadik részét, A mestermágust. Én tavaly angolul olvastam el a sorozatot, egyben, nagyon magával ragadott akkor, és az utolsó epizódot kedveltem a legjobban. :)

Holmbergtől egyébként 2018 május 15-én érkezik a Papírmágus spin-offja (vagy folytatása?), a The Plastic Magician. :) 

Aztán az imént belebotlottam egy ilyen kis Fumax Kiadós érdekességbe, Kij Johnsontló a Vellit Boe álom-utazásába. Egy lánykollégiumos fantasy csak jó lehet, pláne egy kis csavarral, és kisregény formába öntve. :)  

Jodi Picoult most jelentette be nemrég, hogy A Spark of Light címen új regénye jelenik meg 2018. október 2-án :)  Borító és fülszöveg még nincs, de az biztos, hogy egy kórházban zajló lövöldözés és túszejtés-túsztárgyalás lesz a témája, ami rendkívül izgalmasan hangzik.
Ide kapcsolódik még, hogy szép új kiadásban érkezik az Athenaeumnál Picoult két korábbi regénye, A nővérem húga és az Elrabolt az apám.

A végére pedig már két Könyvfesztiválos hír, bár még messzinek tűnik az esemény, lehet, hogy csak hármat pislogunk, és máris itt lesz az április 19-22. közt megrendezésre kerülő 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az Agave facebook oldalán láttam, hogy Pierce Brown jön dedikálni, és bár bevallom én nem olvastam tőle még semmit, de nagyon megfogott ez a jóképű hapi, szóval ki tudja, lehet, hogy a frissen beszerzett könyveivel fogok ott sorakozni a dedikálásra váró sorban. ;)

Néhány napja az Athenaeum tett homályos utalásokat egy lehetséges Cecelia Ahern dedikálással kapcsolatban (?), de egyelőre hivatalos infó nincs. UPDATE: Cecelia Ahern a Könyvhétre érkezik dedikálni! :) A szerzőt régen nagyon kedveltem, a kedvencem tőle az Ahol a szívárvány véget ér. :) 

Ti mit vártok leginkább ezek közül? :) 

Újabb hírposzt

Forrás.

Szinte követhetetlen egymásutánban érkeznek a friss megjelenések és a könyvekből adaptált filmek hírei, így a nemrégiben összeállított "Dömping" bejegyzés után, most ismét egy nagyon hosszú ajánlóposzttal jelentkezem. 

A megjelenéseknek persze nagyon örülünk mindig, de a pénztárcánk, és a roskadozó könyvespolcaink már valószínűleg nem annyira lelkesednek. ;)

Az itteni felhozatalból gyakorlatilag mindegyik jöhetne... Lássuk hát az újdonságokat  Shrivertől Gavaldáig. 

Könyvhírek

A könyvfesztivál után mindig elkezdődik a könyvheti megjelenések bejelentése, és persze a szekér nem áll meg, folyamatosan kapkodhatjuk a fejünket az újabb és újabb megjelenések után, legyen szó akár könyvhétről, akár az utána következő időszakról. ;)  Hoztam most egy csokornyi újdonságot, amik felkeltették a figyelmemet. 

Először is, itt vannak az Agave újdonságai, egy csokorban:

Ezek közül három négy is érdekel rögtön. A Gaiman-Reaves kötet a tavalyi Köztesvilág folytatása lesz, ami jó szórakozást nyújtott. A Veres Attila kötet borítója elképesztően jó lett szerintem, maga a sztori pedig azóta érdekel, amióta hallottam róla Velkei Zolit beszélni a könyvfesztiváli sci-fi és fantasy beszélgetésen. :)

És hát a Kirajzás! Arachnofóboknak nem ajánlott a borító, ami tényleg igen ijesztő lett. Ezt egyébként lehet, hogy angolul olvasnám inkább.
Negyedikként pedig befigyel még Wesley Chu is, az időutazós történetével... Hm-hm, lesz min gondolkodni.

A Fumaxtól érkezik Josh Malerman regénye: A végzet tébolyult kereke, ahol Malerman ismét a hallásunkra támaszkodva fog ijesztgetni, bár most másként, mint a Madarak a dobozban című könyvében. Hamarosan pedig Andy Weirnek is új könyve jelenik meg: az Artemis novemberre várható angolul, és a kiadó minél előbb szeretné hozni magyarul is. Mondanom sem kell, mindkettő felcsigázott.

A Twisternél megjelenik a Jók és rosszak iskolájának befejező kötete, a Jótett helyébe címűt, ami azonban mégsem teljesen a vége az egész mesének. Soman Chainani ugyanis The Camelot Years címen folytatja a Jók és rosszak univerzumában játszódó történetfolyamát. A "negyedik" epizód, vagy ha úgy tekintjük az új sorozat első része a Quests for Glory címet viseli és angolul idén szeptember 19-én jelenik meg.

Szintén új Twisteres megjelenés még S.J. Kincaidtől A kárhozott (The Diabolic az eredeti cím). Június 13. a megjelenés várható időpontja.

Nem "új" ugyan, de jó hír, hogy kijön új köntösben Joanne Harristől a Csokoládé, ami egyben azt is jelenti, hogy a Libri úgy tűnik átveszi végre Joanne Harrist az Ulpius "örökségéből". Remélem hamarosan jönnek még kiadatlan kötetek is tőle, nem csak a régiek.

Az Animus épp néhány napja jelentette be, hogy kiadják magyarul Fredrik Backman kisregényét, az And Every Morning, the Way Home Gets Longer and Longert A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb… címen. A Könyvhétre érkezik! :) UPDATE: megvan a magyar borító is, íme:

 

A külföldi megjelenések közt vettem észre az új Tracy Chevalier könyvet is, a New Boyt, ami egy modern Othello átdolgozás, és a Hogarth Shakespeare sorozat része, amelyben kortárs szerzők dolgoznak fel híres shakespeare-i műveket.

Az I.P.C. könyveknél találtam még egy érdekes megjelenést, méghozzá Augusta Trobaugh könyvét, a Sophie és a felkelő napot. Május 23-án jelenik meg, második világháborús, romantikus regény, ami egy álmos, georgiai kisvárosban indul. Kell ennél több? :) Elsőre megtetszett, de lehet, hogy kissé túl romantikus nekem.

Nektek mi tetszik legjobban ezek közül? Mit terveztek beszerezni a Könyvhéten? 

David Benioff: Tolvajok tele

"A hideg Oroszország anyácska legősibb fegyvere – mondtam; a rádióban hallhattam ezt a közhelyet. Máris visszaszívtam volna, mert lehet, hogy igaz, de hónapok óta már csak propagandaklisének számított. Hülyén vigyorgó úttörőnek éreztem magam tőle, akik fel-alá masíroznak a parkokban, és a Mint a mókus fenn a fán-t harsogják."

1942, Leningrád, avagy "Pityer", ostrom, éhezés és csontig hatoló hideg... A Tolvajok tele nem egy könnyű regény, témája is, jelenetei is néha vérfagyasztóak, szörnyűek, mégis, David Benioffnak sikerült könnyeddé és olvasmányossá tenni némi jól elhelyezett humorral, feszes tempójával, és a megindító barátsággal, amit megírt benne.

"Ha Dzsingisz kánnal szembeszálltál, vagy lecsapták a fejedet, vagy fizethetted neki az adót. Ez könnyű választás. De a németekkel vagy szembeszállsz és meghalsz, vagy megadod magadat és meghalsz."

A történetben Lev és Kolja mindketten börtönbe kerülnek, és kivégzésük elkerülhetetlennek látszik... Előbbi lopott - ugyan csak egy halott némettől, de akkor is lopás a lopás -, utóbbi pedig dezertőr; elhagyta az egységét. A két szerencsétlennek azonban szerencséje lesz: az ezredes lányának esküvőjére készülnek, így feladatot kapnak: szerezzenek egy tucat tojást az esküvői tortához... Pityerben, ahol már csak a csiriz maradt édességnek?

"A srác úgynevezett könyvtári cukorkát árult: letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."

A küldetés lehetetlennek látszik. Kolja és Lev elindulnak, és elképesztő utat járnak be együtt. Lehet mondani nagy szavakat, hogy fejlődésregény, Lev férfivá érik, stb, mégis szerintem a barátságuk a legszebb az egészben. És hát Kolja... Kolja a világirodalom egyik legjobb alakja! De komolyan! Félre Raszkolnyikovok és Anyeginek. Kolja páratlan. Imádtam. Laza, lezser, nagyszájú, merész. Mindig dumál, mindig viccelődik. Igaz barát, és bátor társ. A jég hátán is megél. Szó szerint is. 

Nem mellesleg pedig nagy szoknyapecér és rendkívüli szerető. ;) Még az éhezés közepette is képes a szeretkezésen agyalni - sőt, nem csak agyalni.

"Nincs magányosabb hang a világon, mint a mások szeretkezése."

Kolja az idei év egyik kiemelkedő és kedvenc új karaktere lett számomra.

A könyv többször szorongatta a torkomat, rettenetes dolgok vannak benne - mint bármely ilyen témájú regényben. Akár a nácik kegyetlenkedését, akár a leningrádiak elkeseredett túlélési ösztöneit nézzük, brutális dolgok történtek... A történet, az egész lehetetlen küldetéssel mégis magával ragadó, és sodró. Kerek, lezárt, tökéletes. De közben csontig hatol, mint az orosz tél. 

"Már azt hittem, sosem ér véget az éjszaka. A németek lelőtték a kurva napot, elvégre megtehetnék, a tudósaik a legjobbak a világon, csak kifundálhatnák, hogyan kell. Vagy rájöttek, hogyan lehet megállítani az időt. Vak és süket voltam. Csak a hideg meg a szomjúság emlékeztetett rá, hogy élek."

!!!SPOILER!!!

Nagyon szomorú voltam Kolja miatt, de valahogy így volt ez rendjén - ha már megsérült. Elég hiteltelen lett volna, ha valahogy túléli a dolgot, ennyire legyengülve és ilyen vérveszteséggel... A tojások... szívbemarkoló, amikor hozzáteszik a többi tucathoz. :( 

A kannibálok, a kisfiú a kakassal..., Abendroth és az Einsatzgruppe kegyetlensége, a sakkjátszma... bevésődő jelenetek lettek.

Lev valóban nagyon sokat fejlődött a regény során, nagyon szépen írta meg Benioff hogy hogy lett a kis nyikhajból egy használható férfiember. Egy túlélő.

Lev és Vika... A "késharcos" és a mesterlövész. Gyönyörű történet, igazi társra találás. :) 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Elborzasztott, meghökkentett és meghatott. Az összes szörnyűsége ellenére mégis szórakoztatott és megnevettetett. Szerettem,  ez a legjobb szó rá, hogy nagyon szerettem... Kivételes regény, amit régóta tartogattam már, és nagyon örülök, hogy végre tudom, mi van benne. 

A vége után valóban érdemes újra elolvasni az előszót, bár nekem anélkül is leesett a tantusz, de akkor is olyan jólesett megbizonyosodni még egyszer... :) 

Remélem lesz ebből film, valamikor, és azt is, hogy Benioff a Trónok harca után (forgatókönyvírója és producere a sorozatnak) megörvendeztet majd minket néhány ilyen tömör, igazi jó regény-regénnyel. 

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Josh Malerman könyvére már felfigyeltem egy ideje, és bár nagyon a biztos választások felé akartam nyúlni sok korábbi csalódásom után, megadtam az esélyt az ismeretlennek. Nagyon azt éreztem, hogy ez tetszeni fog. 

A könyv már külsőleg is nagyon szép, jó a design, tetszenek az ágak a fejezetek elején és az áttört borítóterv a karikában a madarakkal. Ahogy elkezdtem olvasni, pont átsütött rajta az ablakból a fény, és ez megadta az alaphangulatot is, némi libabőrrel. 

Az alapötlet amiatt zseniális szerintem, hogy folyamatos bizonytalanságban tartja az olvasót. Láttunk már sokféle apokalipszist, poszt-apokaliptikus világot, és rendre mindben van valami okozó: egy vírus, egy mutáció, egy természeti- vagy atomkatasztrófa. Van magyarázat, vissza lehet vezetni, hogy mégis mitől lett az "előtte" világból az "utána" világ. Határvonal persze Malerman könyvében is van, bár elmosódott - ki tudja a világ különféle pontjain meddig voltak egyesek biztonságban még, vagy hogy összességében hányan éltek túl?... De magyarázat nincs, csak sejtés és néhány információ, felvétel, aztán semmi, csak a süket csönd a médiából. A hírforrások elapadnak, nincs már aki bemenjen megírni az újságcikket, elkészítse a riportokat. Csak annyit tudni, hogy az emberek megőrülnek, ön- és közveszélyessé válnak ha meglátnak valamit... Valamit, na de mit? Az első néhány szörnyű hírt követően még vannak szkeptikusok, de nagyon hamar elkezd mindenki bezárkózni (aki életben maradt - a szkeptikusok nyilván elég hamar meghaltak...), és gyakorlatilag soha többé nem kinézni az ablakon. Illetve a szemén sem, ha kimegy a barikádból... A szemfedő kötelező kellék lesz, és akár csak egy pillanatig kinyitni a szemed odakint, életveszélyessé válik. A sokat emlegetett "lényeket" meglátni egyenlő a halálos ítéleteddel, akár csak néhány ezredmásodperc is elég lehet, ki tudja...  Te kibírnád? Lesnél? Mernél lesni? 

Nagyon ott volt a szeren ez a történet. A folyamatos bizonytalanság, és ez a "vakon" létezés egy szörnyű víziója a posztapokaliptikus világoknak. Maroknyi túlélőcsapatok húzódnak meg itt-ott, a fekete függönyökkel eltakart ablakok mögött... Malorie is egy ilyen házban van, és menekülését tervezi. 

A múlt és a jelen eseményeit is megismerjük két szálon. Feszültség, fordulatok és akció is akadt bőven, annak ellenére, hogy egy borzongató jelenet néha csak egy egyszerű pár méteres út a kútig, hogy vizet hozzon az ember... Attól is megfagy az emberben a vér, hogy mintha nehezebb lenne a vödör, amit felhúz a kútból... mintha!... Lehet, hogy nem csak a vizet viszi be vele a házba?!

Megtornásztatta az agytekervényeimet, gondolkodtam lehetséges módszereken, kísérleteken, terveket szőttem, vagy csak a lények kilétén filozofáltam. Egy Tom veszett el bennem a szereplők közül... vagy egy George? (Amúgy nem, mert az ötleteimet nem hiszem, hogy ki mertem volna próbálni... ld. majd lejjebb.)

A madár-doboz ötlete remek volt. És egyáltalán az egész koncepció szerintem csillagos ötös. Féltem közben, és mégis alig bírtam letenni, teljesen magához láncolt. Gördülékeny és csak úgy folynak át egymásba az izgalmasabbnál izgalmasabb fejezetek, hogy a múlt és jelen eseményei aztán egyszerre csúcsosodjanak ki. 

A vége is tetszett, és legalább nem tojtam be teljesen. :) Ez szerintem nagy erénye a könyvnek - meg tud maradni izgalmasnak, anélkül, hogy teljesen beszaratna azért. Vannak benne elgondolkodtató részek, drámák, konfliktusok és horror elemek is. És a horrornak is megvan a lélektani és a természetfeletti oldala is. 

A karakterek elég vegyes csoportot alkotnak, nincs mindenki jól kibontva, de ez szerintem pont a titokzatosság fokozásának kedvez és növeli a bizonytalanság-érzést. Nem tudod kiben bízhatsz. Abszolút megértettem az aggályoskodókat, amikor újabb túlélő kopogtat az ajtón... érdemes beengedni? Kit engedsz be? 

Milyen világ van egyáltalán odakinn? Voltak persze kinn a szereplők, de nem kaphattunk részletes leírást, mert nem láttak semmit. Csak legfeljebb beleütköztek néha valamibe... Emberi hullák, állati tetemek, bomlás és rothadás mindenhol... Elhagyatott, leamortizált épületek, kifosztott boltok...

Azt hiszem én nem sokáig húznám egy ilyen világban. Inkább azt választottam volna, hogy kinyitom a szemem és megőrülök. Valószínűleg megőrülnék attól is, hogy kimenjek a házból vizet hozni, és közben tudom, hogy ott vannak körülöttem valamik, amiket nem láthatok meg. Amik nem bántanak, ha csak meg nem látom őket... De nem tudnám elviselni a tudatot, hogy nekik is mehetek, ott lélegezhetnek a nyakamba, nézik, amit csinálom és kivárnak... 

!!!SPOILER!!! 

Nagyon érdekes volt Malorie és a gyerekek kapcsolata, a nevelési elvek, amiket az új világ diktált. Egy kicsit kicsinek éreztem a kölyköket ehhez az egészhez, de ha ilyen világban kell felnőni, akkor hamar fel kell nőni, nincs mese. Kicsit néha kegyetlennek tűnhetett Malorie és a módszerei, de erre volt szükség. És azért kaptunk rá bizonyítékot, hogy jól csinálta, jók voltak a feladatok, abszolút kiképezte a kicsiket arra, hogy a fülükkel lássanak. Nem lepett meg a megvakítás gondolata, mert bennem is felmerült a dolog. Ezzel ugyanis tényleg örökké biztonságban tudná őket a lényektől. Végső soron örülök, hogy nem tudta megtenni, és annak is, hogy a kommunában, ahova megérkeztek, véget vetettek ennek a kötelező gyakorlatnak. 

Nagyon meglepő volt, hogy a gyerekeknek tényleg nem volt neve, amíg rá nem kérdeztek ott... Egy kegyetlen világ új szabályai... Fiú, Lány. Mert ugye egyáltalán nem biztos, hogy valaha is szükségük lenne névre... Szerencsére mégis lesz. 

Mivel egyszerre szültek Olympiával, egy pillanatig azt hittem, Malorie talán nem is fogja tudni, hogy melyik nemű gyerek az övé - akár lehetett volna olyan kavarodás, hogy nem derül ki... Azt gondoltam ki fogja játszani a szerző ezt a kártyát is.

A ház lakóinak lemészárlása egyébként azért elég brutális volt. Bár már a jelenbeli dolgokból és a vérfoltokból lehetett erre következtetni, hinni akartam, hogy például legalább Tom túlélte valahogy.

Az ötletek néha tényleg elvetemültnek hangzottak - például, hogy elmennek kutyákat keresni, meg egyáltalán a leevezés a folyón, vakon, autóvezetés, vakon... huhh. De valamit tenni kellett... Nekem egyébként az jutott eszembe, hogy miért nem próbáltak soha úgy menni, hogy a szemfedő alatt a lábukhoz lelássanak, kukucskálva? De aztán elhessegettem a gondolatot, hiszen semmit nem tudunk ugye a lények méretéről, vagy bármiről, így is megláthatod akár az egyiket, és akkor kész vége. Túl nagy a kockázat.

A George-ról felidézett jelenet a videó megnézésével tisztára a Kör című filmet juttatta eszembe. 

Ó, és nagyon tetszett az a gondolat is, hogy az eleve őrült talán túlélheti... Gary... Gary vajon hova lett? Tényleg immúnis?! És azért, mert őrült, vagy...? 

!!!SPOILER VÉGE!!! 

Úgy hallani egy ideje, hogy lesz belőle film, támogatom az ötletet, abszolút filmvászonért kiált. És némileg folytatásért is, bár vehetjük lezártnak, van lehetőség ezt folytatni és kibontani. 

Értékelés: 10/10 Beeszi magát a fejedbe, hogy ne is tudj másra gondolni, csak a túlélési esélyeidre és lehetőségeidre egy ilyen helyzetben. Bizarr és rémisztő, állandó feszültségben tart, pörög, és a hangulata sem ereszt. 

Sci-fi és fantasy - Könyvheti beharangozó 2.

A könyvheti beharangozót az Agave és Fumax és Gabo újdonságokkal folytatom. Az Agavét a Váci utcában, a 136-os pavilonnál találjátok, ha jól emlékszem ez a megszokott helyük.
Íme egy kis montázs a friss könyveikről, amit a kiadó oldaláról "loptam":

Forrás.

Ezek közül én a Baráth Katát és a Neil Gaimant fogom olvasni, de ajánlom még a Csillagport is, a gyönyörű új kiadásában, és érdekesnek tűnik Az ötödik évszak is, bár végül úgy döntöttem, nem az én vonalam. :) 

Lesz Baráth Katalin dedikálás 11-én, szombaton délután 4-től! Veronokat is lehet vinni! ;) 

Kattintásra megnő. Forrás.

A Fumaxot a 107-es satndnál találjátok. Bár nem annyira az én kiadóm, meg kell mondjam, a Chuck Wendig könyvükre - Vészmadarak - én is felfigyeltem. :) Írtó jó a borítója, és a "meglátni mások halálát" téma mindig izgalmas. 

Vicces kedvű csalogató térkép. :D Forrás.

Jöjjön egy Gabo frisskönyves montázs is (nem csak sci-fi és fantasy :)) :

 

A Gabo standja a 46-os lesz. Menjetek dedikáltatni is: vasárnap Moskát Anita + Kleinheincz Csilla párosával találkozhattok. :) 

Forrás.

Mostan aranyszín paripákról álmodom...

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

Elragadó könyvet írni a halálsorról, a börtönvilágról, erőszakról és kegyetlenségről? Lehetséges. 

Gyönyörű stílusú regény, tele reménnyel és csodával, egy zárt világból, ahol a föld alatt aranyszőrű paripák vágtatnak...

Ennyit írtam rövid értékelés gyanánt róla a Goodreadsen, és bajban vagyok, hogy is folytassam, hogy is fejtsem ki, mert Az elvarázsoltak tipikusan olyan regény, aminek konkrétumairól jobb minél kevesebbet beszélni, nem részletezni, csak utalni, nem kitárni az ajtót, csak meglibbenteni a függönyt... Miközben van, ahol nincs függöny se, de még ablak se. Egy szeletkéjét látni az égboltnak kiváltság lehet. Elszigeteltség, az érintéstől, az emberi kapcsolatoktól való megfosztottság, végtelen magány, képzelgések és kapaszkodók... A halálsor rejtett világa, ahol a legnagyobb bűnösök várnak sorukra. Megérdemlik, mondod? Mindenki, mindent, és meddig? És mi a jobb büntetés, mi az, hogy jó büntetés? Mi az igazságosság? Miből terem a bűnöző? Hogy formál meg minket a múltunk? Mi van, ha nincs jövőnk, mégis el kell számolnunk a fogalmát vesztett idővel, ami még megadatik?

" - Büntetésképpen, de nem büntetésért érkeztek a börtönbe - mondja nekik a terem végében álló őr. - Hozzák ki belőle a legjobbat!"

Ez a könyv rengeteg kérdést felvet, de ránk bízza a válaszadást. Nem göngyölít fel mindent, de több fonalgombolyagot elindít, hadd szaladjunk a szál után, miközben mégsem a nyilvánvalóról szól, a halálbüntetés létjogosultságáról, humánus és kevésbé humánus szempontjairól, bár kétségtelen, hogy ez is ott van benne. 

"De az anyja már csak ilyen. Orvosi terminussal élve szociális válaszkészség hiánya jellemzi, ami az elegáns megfogalmazása annak, hogy valaki rohadt idegesítő." 

Egy névtelen, elítélt bűnöző mesél nekünk egy bukott papról, egy hölgyről és egy másik, nevesített elítéltről. Négy sarokpont, sok magasra emelkedő fal, bűnök, fájdalmak, titkok, terhek és remények... 

A börtön zárt világát azt hiszem még senki nem írta meg így. Korrupt, sötét, szörnyű, hierarchikus rendszerű hely, sajátos szabályrendszerrel, és mégis van benne valami megfoghatatlan, zsigeri és különleges. Hitelességét az adja még, hogy a szerző valójában civilben az általa megírt "hölgy" munkáját végzi... 

Hiteles marad a misztikus elem ellenére is: apró kalapácsos emberkék bújnak elő a falakból, ördögfiókák  lopakodnak elő a krematóriumban és hőtől izzó, aranyszínű lovak rázzák magukról az olvadt fémet a föld alatt... Képzelgés lenne, egy beteges agy szüleménye, menekvése, vágyai és félelmei? Vagy...?

"Nem akarom, hogy ez az ötlet kiszabaduljon a világba. Az ötleteknek hatalma van; jobban kéne vigyáznunk velük. Tudom, hogy vannak, akik nem értenek egyet velem - akik szerint az ötletek olyanok, mint az étel: belekóstolhatnak, és ha nem ízlik, kiköphetik. A gondolatok azonban ennél erősebbek. Az ember megízlelhet egy ötletet, és mire észbe kapna, már nem tud szabadulni tőle. Hacsak nem tesz valamit érte." 

Elborzasztó és felemelő és egyszerre ez a regény. Depresszív és elbájoló. Remek az írásmód, leláncol a stílus: feszült és eleven, mint az aranyszőrű lovak... Egy mestermű, és a fordítása főhajtást érdemel. Lírai és egyedi, amit Kleinheincz Csilla csodálatosan adott vissza, minden mondatban. Igazi széppróza.

Mit is mondhatnék még? Az elvarázsoltak.., elvarázsoltak. 

10/10

Vedd meg a könyvet >itt<
Interjú a szerzővel >itt<.

Egy számomra eddig ismeretlen magyar szó:
- cirkli - kémlelőnyílás

Az első könyv, aminél sanszos, hogy az idei top5-be is bekerül. :)