2016. március 15., kedd

Könyvbolondériák: bolhabetűktől az iniciálékig

A márciusi Témázunk ezúttal a KÖNYV-RIGOLYÁK - a betűmérettől a kötésig című téma körül forog, avagy mit hogyan preferálunk a könyvekben: kemény- vagy puhaborítás a favorit, bolhabetűk vs. öregbetűk, csak jobb oldalon kezdődő fejezetek, vagy papírspórolós könyvek? Egyszóval mindenféle apróság, ami egy kicsit is befolyásolja az olvasás élményét, amit szeretünk látni közben, vagy amitől parányit összevonjuk a szemöldökünket. 

Azt hiszem ez kifejezetten olyan téma, ami önmagát írja, ahogy elgondolkodom rajta ugyanis, egyre több kis apróság jut az eszembe. Nem tartom magam nagyon bogarasnak, ezek inkább csak olyan dolgok, amik emígy vagy amúgy jobban tetszenek a könyv olvasása közben. Megpróbáltam kisebb kategóriákra bontani a kérdéskört: 

1. A könyv kötése

Nekem szimpik a kemény és a puhakötésű könyvek is. A keményekre jobban tudok vigyázni, a puhákon rendszerint inkább meglátszik a kezem nyoma, mert néha igenis jó kihajtani, és megtörni a gerincét. Régebben kifejezetten direkt tördeltem a könyveket, hogy látsszon, én ezt már olvastam... Azóta szebben bánok velük, van, amit teljesen megkímélek. A nagy, nehéz, keménykötésű könyvek néha zavarnak, hiába, az e-olvasók kényelme elért már engem is, furcsa, amikor tényleg soká kell tartani egy-egy féltégla könyvet. Kedvenceim egyébként a mass market paperback verziói a külföldi könyveknek, aprók, kézbevalók, kényelmesen forgathatók, igaz, törnek. A külső védőborítót én mindig leszedem az olvasáshoz, az számomra arra hivatott, hogy a polcon díszelegjen vele a könyv, nem arra, hogy a csupasz fedelet megvédje olvasás közben (ki látja amúgy a csupasz fedelet? senki). A puhaborítós könyvek közül szeretem azt a típust, amit törés nélkül lehet hajtogatni, nem tudom hogy hívják pontosan, de az Athenaeumnak és Agavénak is vannak ilyen könyvei, egyszerűen lehet hajtogatni és fogni, és nem lesz szinte semmi baja tőle.  


2. A könyv tagolása

Régebben azt szerettem, ha egy könyv fejezetekre tagolt, és ezek a fejezetek viszonylag rövidek. Ma már ez nem izgat annyira, de még most is jobban szeretem, ha van valami tagolás egy sor kihagyásán, csillagon kívül. Hogy a fejezetnek van-e címe, vagy nincs, arról az a véleményem, hogy általában fogalmam sincs már a fejezet végén, mi volt a fejezet címe. :D Ezeken valahogy átsiklik az ember, ha volt is jelentősége, szerintem utólag jössz rá, miért az a cím.
A részekre osztást is szeretem a fejezetekre tagoláson kívül, általában vannak tényleges határmezsgyék a történésekben is ilyenkor. 
Szeretem, ha van tartalomjegyzék, pedig szinte sose használom, de nekem egyszerűen tetszik. Akár ha csak annyi is hogy az első rész mettől meddig tart, majd a második... :) 

3. Betűméret, betűtípus

E-olvasón tök jó, hogy lehet állítani a betűméreten! Amikor fáradtabb vagyok, néha szükségem van nagyobb betűkre, sőt, esküszöm néha a gyorsabb haladást is elősegíti valahogy, ki tudja miért (pedig többet kell lapozni úgy). 
A bolhabetűktől olyan szinten el tud menni a kedvem egy könyvtől, hogy nagyon... Egy nyáron elkezdett könyvet félretettem, csak emiatt... (Rachel Johnson: Notting Hell) Annyira apró és sűrű, hogy elment a kedvem, a sztori pedig jó. Sajnos e-könyvként nem kapható, pedig olvasón nagyobb betűre állítva már rég elolvastam volna... 
Az öregbetűk is szoktak néha zavarni, főleg széles margóval együtt, kivéve ha meséskönyvről van szó. Papírpocsékolás, viszont haladós az olvasása. :)
Betűtípus: nem zavar, ha nem végig a szokványos, sőt, amikor levelek, jegyzetek, emailek is vannak egy könyvben, kifejezetten jó, hogy használnak viccesebb, non-konvencionális betűtípusokat is.  

4. Extrák

A könyvek végén lévő extra tartalmak valamiért engem általában hidegen hagynak. Nem szeretem a beleolvasókat, reklámokat, nem olvasok el interjút vagy más könyvből való részletet. Plusznovellát se szívesen, köszönetnyilvánítást nagyon ritkán. Utóbbiról beszéltünk egyszer Zenkánál. Számomra nem sokat mondanak a nevek, amiket felsorolnak. Vannak persze kivételek, szívhez szóló, nem nevekkel-terhelt köszönetek, azok jók.
Kivétel néha az angol nyelvű regények végén a könyvkluboknak szánt rész, kérdésekkel, ezeket néha megnézegetem, régen jó ötletnek tartottam, hogy van ilyesmi, és ez alapján meg lehet beszélni a könyvet, működőképes lehet egy irl könyvklubnál, de akár neten is, a bloggerek közt. :)

5. Illusztrációk és egyéb ábrák, rajzok, segédletek...

Emlékeztek, hogy a régebbi könyvekben divatos volt, hogy voltak képes oldalak? Poros ifjúságik, de akár sima regények is kaptak illusztrált oldalakat, egy-egy magyarázó mondattal. Ez néha hiányzik, feldobná a regényeket, máskor meg lehet, hogy hülyét kapnánk tőle, mert nem felelne meg az ábrázolásmód a fejünkben keletkező képnek. :) 
A régiekben szerettem a rajzokat. Mostanában külön, illusztrált köteteket kell keresni ehhez az élményhez. Ha van a fejezet elején egy-egy motívum, vagy néha az oldalon a szövegbe beszúrva valami képecske, azt bírom. A Jók és Rosszak iskolájában is nagyon csíptem a kis apró rajzokat.

Az illusztrációkon kívül szeretem nagyon a térképeket (fantasykban rendszerint van), ezeken végigkövetni a szereplők útját, aztán a családfákat, amik néha tényleg nagy segítséget nyújtanak olyan szerzőknél, akik bedobnak egyszerre 15 nevet, és a fényképeket is, amik néha tarkítják a különleges regényeket (pl. Ransom Riggs könyvében).
A J.J. Abrams-Doug Dorst regényről pedig akkor ne is szóljunk... ami ugye tele van mellékletekkel, levelekkel, szalvétával, iránytűvel, képeslapokkal... Egy kis kincsesbánya! (nem, még nem olvastam, csak simogatom és nézegetem :D )

6. Ismétlődő sorok

Gondolok itt a szerző nevére, könyv címére, ami végigfut minden oldalon. Ti hogy vagytok ezzel? Engem néha azért zavar, mert a szemem minduntalan beleolvassa azt is a történetbe, a mondatok közé, ahogy lapozok. 

7. Olvasás közbeni bolondériák

Könyvjelzőt szoktam használni olvasáshoz, még ha az épp egy vonatjegy is, mert nincs kéznél más, de van egy egész nagy könyvjelző-gyűjteményem is, szeretem őket. :) Viszont néha szamárfülezek is, nem ahhoz, hogy azt jelöljem, hol tartok, hanem hogy a nekem tetsző idézetekhez, esetleg hibákhoz, vagy olyan dolgokhoz, aminek utána szeretnék nézni, visszataláljak. 

A könyvbe belefirkálni sem szentségtörés szerintem, de ritkán csinálom. Mindenesetre nem kapok tőle infarktust. A könyv van értem, nem én vagyok a könyvért. :)
Persze értelmetlen firka nem kell, de aláhúzás, jelölés, jelzés simán. Később igen értékesek lehetnek ezek a kis megjegyzéseink, főleg egy kedvencben, amit többször olvasunk el.

8. Tapogatózás

Szeretem, ha a borítón vannak kidomborodó betűk, vagy fényes részek. Az egyéb érdekes effekteket is csípem rajtuk, pl. ha színesek a lapszélek (sajnos nagyrészt csak romantikusoknál jellemző igazán), vagy kivágott a borító (pl. a Déli Végek trilógiánál), sejtelmesen áttetsző a védőborító (Neil Gaiman: The Sleeper and the Spindle).

9. Oldalszámok

Kellenek! Az mindegy, hogy középen, vagy a sarokban. Tetszik, ha van valami kis ábra körülötte, pl. egy fogaskerék van a Waistcoats & Weaponry oldalszámai köré rajzolva minden lapon. :)
Ja és nekem tetszik, ha valami a 10. oldalon kezdődik! :D Rögtön olyan, mintha már tényleg belendültem volna a könyvbe. ;)

10. E-könyv olvasós preferenciák

Az egyik pontnál már említettem, nagyon szeretem az állítható betűméretet, nagy könnyebbség néha, és gyorsabban pörgeti a szemem az adott szövegrészt úgy. A landscape beállítást nem használom, csak normál, egyenes állásban szoktam olvasni, túl hosszúnak érzem máshogy a sorokat.
Különösebben mást nem szoktam állítgatni, nekem nem pw van, szóval a tokból lóg ki a lámpám, őskövület kindli, a fényerőt nem tudom állítgatni, de olvastam már pw-n, praktikus, hogy ezt is lehet variálni. :)
Az oldalszámok kérdése itt nehezebben megoldható, sajnos nekem szinte csak %-ot tud mutatni az olvasó. Már megszoktam, de jó lenne néha a rendes oldalszámot látni, nem minden könyvnél lehet.

Nos, azt hiszem nagyjából ennyi, de biztos vagyok benne, hogy a többiek posztját olvasva eszembe jut még néhány rafinált részlet, ami most nem ugrott be. :)

A témához most is lehet csatlakozni, ha szeretnétek! Elő a könyv-rigolyákkal! :) Szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek preferenciái:

Nima, Bea, FFGIlweran, tigi

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu,

A képek illusztrációk. Forrás.

33 megjegyzés:

  1. nekem sose okozott problémát kihajtogatni a könyveket.
    én a fejezetcímeket azért nem szeretem, mert mindig elárulja előre, mi fog történni a következő x oldalon, és ne akarja nekem összefoglalni fél mondatban. majd elolvasom.
    most, hogy így mondod, az oldalszám kell a tájékozódás végett, mondjuk nekem az olvasóm mutatja, bele se gondoltam, hogy akár hiányozhatna is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor pacsi! :) Nagyon sokan mániásan nem hajtják ki - nem baj, néha én is úgy vagyok vele, hogy óvatosan olvasom, bár többnyire a továbbadandó könyveknél van ez így. :)
      Az a helyzet, hogy, ahogy a posztban is írtam, én sokszor nem szoktam emlékezni a fejezetcímre, még ha el is árulja a következő történést. :) Az a régi fajta fejezetcím + ebben a fejezetben blabla is tetszik néha, most pl. Valente meséjében van így, és hangulatos. :) De inkább az ifjúságikhoz, mesékhez illik ez a stílus.

      Törlés
    2. én mániákusan rettegek a mániákus kinemhajtók könyvei kézbevételétől. úgy érzem, már azzal tönkreteszem az ilyen ki nem hajtott könyveket, hogy csak rájuk nézek. képtelen lennék így olvasni.
      nálam általában a szerencsén, meg a minőségen múlik, megtörik-e bárhol is.

      Törlés
    3. Egyszer egy kölcsönkapott, már olvasott könyvet nem mertem sehogy fogni szinte, olyan érintetlennek látszott. A külső részén nem is fogtam meg, nehogy zsíros legyen a kezemtől, hanem csak a belső, papíroldalakon fogtam a kezembe, a borító meg még kijjebb, érted. :D Nagyon vigyáztam rá, mert úgy látszott, ez a tendencia.

      Törlés
    4. Nima, akkorát nevettem, hogy rettegsz a kinemajtók könyveit tönkretenni!
      Én nem szeretem egyenes vonalnál kijjebb hajtani, sajnos nagyon sok olyan minőségű kötés van, ami ezt is alig bírja.
      Van egy ismerősöm, aki még a keménykötésűt is kihajtva olvassa. Ezt onnan tudom, hogy kölcsönadtam neki két könyvet (egyiket még nem is olvastam) és lapokra esve kaptam vissza. Az olcsóbbat "nagylelkűen" kifizette, a másikat nem. Azóta meg minden alkalommal kér könyvet, mondom, hogy már senkinek nem adok kölcsön Embert leszámítva, mert nekem sokba vannak. Persze mindig pont ő az, aki bizonygatja, az ő esetében nincs mitől félnem... :S
      Lehet, ezért is féltem már annyira a könyveimet. Tipikus nemkihajtós lettem :)

      Törlés
    5. Bubu, mondjuk az durva, ha tényleg darabjaira esett nála. :S Én sem adnám kölcsön utána.

      Törlés
    6. Milyen pofátlan emberek vannak, basszus! :( Képes tönkretéve visszaadni. De behúznék az ilyennek.

      Törlés
    7. Én szerintem eleve egy újat vennék és adnék vissza, ha már ilyesmi történik. De egy csomóan nem vigyáznak a kölcsönholmira. :S Nem csak könyvre.
      Legjobb, amikor kávéalátét lesz a könyv hátulja. jujjjjj.

      Törlés
    8. Ráadásul a drágább könyv 4500,- Ft volt. És még neki állt feljebb, hogy ne már, biztos olvastam, és azért esett szét...

      Törlés
    9. Ja, ja, én is újat vennék, ha valami történt a kölcsönkapottal. Fel sem fogom, a máséra ezerszer jobban vigyázok, mert ha a magamét tönkreteszem, hát úgy kell nekem, de ha a másét... hogy nézek a másik szemébe? Komolyan, nem értem az embereket. :(

      Törlés
    10. na, ezért nem kérek én kölcsön könyveket. :D nem mintha tönkretenném, de szeretek nyugodt lélekkel olvasni, és akkor már inkább megveszem, aztán úgy hajtogatom, ahogy akarom.
      de azért keménykötést körbehajtani, az azért elég durva, marok kell hozzá, hogy azt megtartsa az ember.

      Törlés
    11. Amúgy kis félreértés van, nem hajtja ki teljesen, csak kb 240 fokos szögben. De az is elég, hogy szétjöjjön a könyv...

      Törlés
  2. A bolhabetűket én se szeretem... a Beholder megcsinálta a Goldenlane könyveknél és néha azt hittem, kiesik olvasás közbe a szemem :S
    A védőborítót leveszem :D Van olyan ismerősöm, aki fennhagyja a könyvön és nem zavarja olvasás közbe :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elég fárasztóvá tudja tenni az olvasást, plusz ezer év mire az oldal végére érsz. :)
      Juhé, még egy védőborítót leszedő! :)

      Törlés
    2. Én is szedem a védőborítót. Eredetileg nem is tudtam, hogy az védő. Azt hittem, az a csecse. Leveszem, elolvasom, aztán visszateszem és a könyv csinin mehet a polcra, én meg elsétálok a bótba, és kérek még három métert ugyanebből. :DDD

      Törlés
    3. Átnevezzük csecse-borítónak. :D Pont így csinálom én is. :D

      Törlés
  3. Akartam is írni, hogy az e-olvasó egy csomó ilyen gondot megold, mint a méret meg a vastagság, de amíg nincs minden könyv e-ben, addig ez nem mindig megoldható.
    A Kindle Paperwhite-on sincs oldalszám. Nem tudom, tudod-e az okát (Kindle esetén), nem akarok okoskodni, ha igen. De valami olyasmi az indok, hogy ha ugyanazt a könyvet más típusú olvasón olvasod (okostelefon, tablet, PC, stb.) a más méret miatt máshová esne az oldalszám, ezért van % meg valami Loc (location) jelzés, ami viszont állítólag minden olvasón ugyanott van. Nem tudom, ez az indoklás mennyire helytálló, mivel én csak a kindlin olvasok könyvet. Engem különben nem zavar a %-os beosztás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszi, nem tudtam az okát, bár sejtettem, mivel tényleg ezzel a Loc.-kal jelöli, valószínű ez egységes, és tök máshova esnének az oldalak. De valahogy laikusként végiggondolva elvileg megoldható kéen hogy legyen, hogy ugyanaz a hely ugyanazon az oldalon van a nyomtatottban, hogy ez alapján mégis jelezze... na mindegy, annyi baj legyen, annyi minden más problémát megold az e, hogy ezt megbocsáthatjuk! :D
      Engem se annyira zavar a % -os, főleg, hogy Gr-en be lehet úgy is jelölni. :)

      Törlés
    2. mondom, az enyémen van oldalszám (wayteq) ami logikus is, hiszen egy adott hosszúság oszlik el x oldalra felbontástól függően. ha megváltoztatom a betűméretet, a margóvastagságot, sortávot, változik az oldalszám is. sztem a kindle-n csak egyszerűsítettek, mert vannak más funkciói, aminek kellett a hely.

      Törlés
    3. Hmm, a tiéd okosabb akkor. :)

      Törlés
  4. Annyira jók a képeid!!!- mint mindig :).
    Sok helyütt csak bólogatni tudtam, én is szamárfülezek- de én abból az indokból, hogy ha majd újra olvasom a könyvet, tudjam, hogy nemsokára hiper-szuper rész következik.

    Én nagyon szeretem a fejezetcímeket, a tartalomjegyzéket, - a térképekért rajongok, és imádom a családfákat és képeket is! :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Sokat keresgéltem. Nekem legjobban a fésülködő napocska tetszik! :)
      Az se rossz indok a szamárfülezésre! Néha muszáj behajtani ott, annyira nagy valami van!! :D

      Akkor vannak közös pontok! Próbáltam azt kiemelni, amit szeretek az ilyen olvasási apróságok közül. :)

      Törlés
  5. Óóó, milyen kis összeszedett voltál PuPi!
    Engem a hideg kiráz a gondolatra hogy nem látom az oldalszámokat :o
    Mindig megnézem, hol tartok és mennyi van hátra, akkor is, ha egyébként élvezem a könyvet, nem csak amikor visszaszámolom az oldalakat kínomban, ez ilyen mánia nálam :D

    Védőborító off +1 : D
    A fejezetcímekre én sme szoktam emlékezni, mindig visszalapozok, a Déli végek sorinál volt érdeke,s ott igen sokatmondó fejezetcímek voltak. Gyerekkönyvnél imádom én is a kis összefoglaló fejezet-alcímeket, Valente <3

    Ja ha már Déli végek, azok a kivágott borítók... imádtam! Egyébként most jutott eszembe még egy ötletes borító: Lionel Shiver: Születésnap után, egyszerű, semmi extra, de a védőborítót levéve... tök szellemes, egyszerűségében nagyszerű megoldás :D

    Én sosem hajtom ki a könyvet, igazából meg vagyok döbbenve hogy van aki igen :D Már attól frászt tudok kapni ha normál olvasás mellett törik a gerinc, de manapság ez kb elkerülhetetlen...

    Ja és imádom a macskás képet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz! :D Akartam valami rendszert vinni bele, és pontokba szedés lett.
      Haha, akkor ezért nincs igazából e-olvasód! Az oldalszám! :) ;)

      Én is nézem, hol járok, és hogy mennyi van vissza! :D Ez szerintem sokakra jellemző, akik olvasnak. És nem azért van, mert annyira a végére akarunk érni, csak a haladásunk nézzük, nem? :)

      Ó, nem tudom hogy néz ki a Születésnap után, védő nélkül... De jók az ilyen kis meglepik. Főleg, ha a jelentés is rendben.

      Melyik macskát? :D

      Törlés
    2. :D nem vettem észre hogy kettő van :D a hármas pont macskájára gondoltam ;)

      Törlés
    3. Nekem iPadom van, és ott mindig kiírja, hány oldalas a könyv, hol járok, és azt is, mennyi van vissza a fejezetből. És ha változik a betűméret, vagy a vízszintes/függőleges, mindig újraszámolja. És közben zenét is hallgathatok rajta.
      Amúgy mostanában nem értem, miért van, hogy egyenesben is nyikorognak a könyvek...
      A cicák tényleg cukik, de a 3.-nál lévő mindent visz!

      Törlés
    4. :D Sejtettem, hogy az! Kigurul a szeme szegénynek az apróbetű sillabizálástól! :D

      Bubu, egyre szarabb a ragasztásuk szerintem. Nem évtizedekre gyártják már a könyveket, mint rég... meg mint semmi mást se már. :/
      Kindlin is lehet amúgy zenét hallgatni olvasás közben, csak nem szoktam.

      Törlés
  6. Csatlakoznék utóvédnek:
    http://www.bubumaczkokuckoja.hu/haklisok-klubja/

    VálaszTörlés
  7. Oké, mi az az öregbetű? :D

    Egy csomó olyan szempontot írtatok, amibe eddig bele sem gondoltam... asszem a ronda borítókon (főleg, amiken emberi arcok vannak) kívül nem nagyon zavar semmi, csak a tartalmi dolgok, de szerintem arról már volt értekezés (szar fordítás, gondatlan szerkesztés, stb).
    Annyit amúgy észrevettem, hogy a papírkönyvekhez jobban kötődöm, mint ha kindlin olvasnám ugyanazt. Meg ha saját példányt olvasok, azt is jobban akarom szeretni, mint ha mondjuk könyvtárit.

    A térképeket én is imádom, a családfa is jöhet, kivéve ha elspoilerezi a könyvet (mert mondjuk történelmi regény, és én pont nem tudtam, hogy iksz fáraó felesége meg gyerekei miben haltak meg).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lóbetű! :D Nagyon nagy betűk. :)

      Elvileg jobban is emlékszünk a papíron olvasottra, én nem tudom ez mennyire igaz, azt vettem észre, hogy a feleljtős könyveket ugyanolyan gyorsan elfelejtem papíron is, viszont amit e-ben olvastam és kedvenc, kizárt, hogy kiessen úgy igazán. Na meg hogy lehetne ezt lemérni? A hangulatra emlékezést sehogy, az eseményekre emlékezés meg elég változó.

      Törlés
  8. Egy vallomás: amíg a dühöngős posztomhoz nem írtad, addig eszembe se jutott, hogy akár le is vehetném a védőborítót és ott hagyhatnám a polcon, valahogy mindig is annyira szorosan a könyv részének éreztem, hogy a szétválasztás lehetőségére nem is gondoltam. Emlékszem, hogy rémesen butának éreztem magam, amikor írtad, mert hát annyira logikus, azóta én is leveszem :)

    Régebben én is szamárfüleztem, de egy konferencia után ránk maradt egy csomó kis színes post-it, azóta azokat rakosgatom bele.

    Egyébként én sem érzem magam rigolyásnak, először nem is jutott semmi eszembe, de ahogy elkezdtem rajta gondolkodni azért előjött pár dolog, lehet, hogy én is szánok nekik egy posztot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nahát, micsoda vallomás! ;) :)
      Nekem is vannak post-itjeim, nagyon cukik, sokféle, de valahogy sosincsenek kéznél, amikor kellene... Vannak apró fekete cicásak is, rettentő cukik. Majd igyekszem használni azért őket.

      Mondom én, önmagukat írják az ilyen posztok! Elsőre azt hiszed neked nincs semmi ilyened, aztán, hopp, mégis. :)

      Törlés