2022. december 31., szombat

Olvasmánylista 2022

Forrás.
Itt a szilveszter, úgyhogy ideje véglegesíteni a különféle éves top és nem-top listáinkat. :) Ez még nem az összegzés, csak szokás szerint hozom egy posztban az olvasmánylistámat. Ezúttal kettéosztottam a sima könyv-könyvekre, és a mesekönyvekre, lapozókra. Sok olvasmányom volt idén, de mint láthatjátok, ennek nagy része apróbb, rövidke mesékből, képeskönyvekből állt, ez most egy ilyen időszak. :) 
Szeretnék majd ezek közül a legjobbakból egy-egy ajánlót rittyenteni, de amilyen ütemben írni tudok, a gyerekem már iskolás lesz, mire az 1 éveseknek valókat bemutatom. :D 

138 könyvet olvastam el idén, ami a Goodreads Reading Challenge-en beállított 65-ös számot jócskán meghaladta, de sajnos ott nem tudtam normálisan ledokumentálni az egészet, mert megszüntették, hogy bárki vihessen fel könyveket, csak könyvtárosként lehet ezt megtenni... Ahhoz viszont tesztet kell írni, hogy könyvtáros legyél, és mint kiderült, nem csak alibi-teszt, szóval ez most nekem nem megy, hogy erre kb. "tanuljak", ahogy az sem, hogy könyvtárosoknál kuncsorogjak, hogy a 65. gyerek leporellót is vigye fel nekem az adatbázisba. Szóval elengedtem, hogy pontos legyen mindkét stat, és ott csak azokat jelölgettem be, amiket tudtam. 
A 138-ból csak 36 volt "könyv-könyv" sajnos, bár az is igaz, ezek közt volt három db 1000 oldalas féltégla is.  ;) Ahol van link, azokról posztoltam is. Az utolsókról még szeretnék is, csak idő, idő... 

De lássuk, miket is olvastam 2022-ben:

2022. december 28., szerda

Várólista csökkentés 2023

Éssssss itt van a Várólista csökkentés, itt van újra! :) Megint lehet jelentkezni, és listát összerakni a már több mint egy évtizede zajló hagyományos éves kihívásra, amit Lobo szervez. A 2023. évi várólista csökkentés már a 13. a sorban! Nagyon vártam idén is a kihirdetést, és bár már hónapokkal ezelőtt elkezdtem felpakolni egy virtuális polcra a jelöltjeimet, azóta még rengeteget sakkoztam velük, cserélgettem, rendezgettem őket. Voltak, amik kikerültek mégis a válogatásból, és volt néhány cím, amiket az idei kihívásból viszek tovább, mert úgy alakult, már mégsem jut rájuk idő. 

Ha nem is sikerül a teljesítés, akkor is szuper, hogy akár csak 1-2-3 régebb óta várakozó könyv elolvasására is motivált a kihívás, és lekerülnek ezek a kötetek a végtelen, és egyre-egyre bővülő várólistánkról. :)

A szabályok változatlanok, a virtuális vagy valós várólistánkról ki kell választani 12 (+ legfeljebb 12 alternatív) könyvet, amik már legalább egy éve várnak olvasásra (tehát 2022-es megjelenések nem játszanak!), és aztán ezeket jól elolvassuk a következő évben. Nem kell havonta egyet, nem kell sorban haladni, és bármelyik cserepados könyv beállhat helyettesnek az alaplista címei helyett. A lényeg, hogy saját tempóban, év végéig az összesen maximum 24 kijelölt könyvből 12-vel végezzünk! 
Könyvtári és kölcsönkönyvek is jöhetnek, nem csak a saját polcokról lehet válogatni.

Az újraolvasás nem ér, és a listát előre el kell készíteni, a jelentkezési határidő pedig 2022.12.31. éjfél!
Ezek a főbb tudnivalók, de azért mindenképpen


Fogyjanak az olvasatlanok, kopjon szépen a várólista régi szekciója! :)

Íme, az én 2023-as vcs-listám:

Az alap 12-es lista:

- John Marrs: The Good Samaritan
- Max Brooks: Devolution (01.13.) 
- Alix E. Harrow: Ten Thousand Doors of January
- Lisa Jewell: Vince & Joy 
- Sofi Oksanen: Purge (01.28.) 
- Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete 
- Nick Hornby: Cicikrisztus (01.20.) 
- Moskát Anita: Horgonyhely
- Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis 
- David Foenkinos: Charlotte 
- Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

Az alap lista.

Az alternatív lista:

- Georges Simenon: Maigret New Yorkban
- Georges Simenon: Maigret és a kiugrott felügyelő 
- Georges Simenon: Maigret dühbe gurul
- Georges Simenon: Maigret albérletben
- Georges Simenon: Ködös kikötő
- Mark Seal: Vadvirág
- Chris Bohjalian: Hajnali alkony 
- Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton
- Csernus Imre: Főnix 
- Több szerző: Otthonról hoztuk
- Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
- Sviatlana Tatarnikava: Honnan pottyant le a sajt? 

Az alternatív lista.

Vegyes lett most is, sokféle műfajjal, egy érdekes merítés. A sajtos mesekönyv nyilván a kis Jolly Jokerem. ;) Ismét listáztam 5 Simenont, van még mit olvasnom az életműből, és ezek a rövidke kötetek jól szoktak csúszni. :) Van olasz, orosz, finn, francia és cseh szerző is, van némi pszichológia, ami mindig helyet kap. Változatosnak, jól teljesíthetőnek érzem most ezt, remélem nem fogy el a lendületem év közben sem, és továbbra is lesz kedvem a kiválasztott könyvekhez. Az idei vcs-ről 2 könyvet hoztam tovább: Rokon lelkek társaságaÉrzelmi biztonság. Többet nem akarok, ne nézegessem ugyanazokat jövőre is, de ehhez a kettőhöz most is van kedvem, csak nem fértek már be az évbe. 
Amelyik könyveket nem látjátok a képeken a kupacokban, azokat az Audible-ről fogom hallgatni hangoskönyvben. :)

Természetesen most is van közös olvasmány Anettel, méghozzá a Ferrante könyv, és a Devolution is, ami magyarul Ösztönlények címen fut. Remélem, sikeresek leszünk jövőre is a kihívással, amiben nagy löket mindig, a közös olvasásokon kívül, hogy motiváljuk egymást, és helyzetjelentést teszünk egymásnak időről-időre, hogy hogy állunk. :)


Saját képek.

A posztban az év során frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez, amiket már elolvastam, és írtam róluk. Ezen a >listán< is vezetem az olvasásokat.

A korábbi vcs-k összesített eredményei nálam (csak legelőször indultam alternatív lista nélkül):

2011: 2/12 x
2012: 10/24 x
2013: 13/24 ✓
2014: 12/24 ✓
2015: 15/24 ✓
2016: 10/24 x
2017: 8/24 x
2018: 12/24 ✓
2019: 15/24 ✓
2020: 17/24 ✓
2021: 13/24 ✓
2022: 14/24 ✓
2023 januárjában az állás: 4/24 


Csökkentsük a várólistát 2023-ban is!

A résztvevők listája (és a "kész vagyok!" jelentése): >itt<.

2022. december 24., szombat

Boldog karácsonyt!


Boldog, békés, szeretetben eltöltött karácsonyi ünnepeket és remek, maradandó olvasmányélményekben gazdag, egészségben eltöltött új esztendőt kívánok minden kedves barátomnak, bloggertársamnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak, és a véletlenül idetévedőknek is!

Legyen sok szép könyv a fa alatt, és kívánom, hogy legyen idő olvasgatni is őket, lazítani kicsit, megtöltein az ünnepet azzal, amivel szeretnétek!

/Képek: pinterest.com, montázs: canva.com/


2022. december 21., szerda

Blake Crouch: Upgrade

A Recursion óriási kedvencem Crouchtól, de sajnos úgy tűnik, bármi, amit olvasok tőle azóta, a nyomába sem ér annak. Az Upgrade se váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A génmódosítás jó téma, az upgrade-elt ember tapasztalásai is érdekesek, valahogy mégse sikerült semmi igazán izgalmasat, vagy maradandót kihozni ebből az egészből, ami nagy kár.

Egy titkos génlaborban razziázva Logan Ramsay egy előre kimódolt támadás áldozata lesz, amikor is a testébe valami furcsa vírus kerül... Megfigyelés alatt tartják ugyan, ám eleinte a lázat és szörnyű izomfájdalmakat leszámítva szinte semmi figyelemreméltó változás nem történik... Később kristályosodik ki - akárcsak Logan elméje -, hogy egyfajta upgrade-et kapott a DNS-e. Ember még, vagy  már valami másként kéne definiálnia magát? Nemsokára újra célkeresztbe kerül emiatt, és sok minden üldözi a múltból is, édesanyja ugyanis igen alapos népirtást végzett korábban egy génmódósítás révén... 

Furcsa, mert jó könyv is lehetett volna, mégis nagyon gyenge maradt. Akciódús és mégis lapos volt egyszerre. Kiszámítható, több ponton is. És sajnos a nagy-nagy üzenete igencsak nyálas lett. Pedig elgondolkodtató az emberiség jövőjének kérdése annak tükrében szemlélve, amit itt belenget Crouch - hogy mi lenne ha... okosabbá, értelmesebbé lehetne tenni az embereket? Na de mi van, ha mindenki ilyen superhuman lesz, hová vezetne ez? Mi van, ha a szociopatákból, pszichopatákból is a végletekig kiélesedett elmék lesznek? Istent játszani, előrevivő? Az emberiség megmenekítésének céljával ugyan, de talán csak a vesztünket okozná bármi ilyesmi... 
A kimenetel persze kétséges, ahogy pl. KIS SPOILER! a kísérleti vírusterjesztés is kisöpör szinte egy egész várost... Ezekben a tudományos dolgokban mindig ott van a szelekció, és ez nyilván nem lehet etikus semmilyen vonalvezetés mentén. 

A génekkel kapcsolatos leírások szerintem nem voltak túl érdekesek (de érthetőek voltak, olvasmányosan ír a tudományos témáról), valahogy csak háttér maradt ez a remek génhackelős téma, és a menekülésből, öldöklésből volt több. Nem szerettem a Logan és nővére, Kara közt kialakult csörtéket sem, teljesen el volt szúrva szerintem a cselekménynek ez a szála.  

Most egy darabig azt hiszem kiábrándultam Crouch-ból, szóljatok, ha a Recursionhöz méltó könyvet írt ismét.
A Csúcshatás című film nekem nagy kedvencem - és nem, nem csak Bradley Cooper varázslatos tekintete miatt - , és bár ott egy drog hatására válik a világ összefüggéseit seperc alatt megérteni képes egyénné bárki, mégis hasonló témának érzem, sokkal jobb kidolgozással, értelmesebb konfliktusokkal, izgalmasabban felépített történettel. Pedig a génmanipuláció, a belülről való, végleges változtatás, a drog múló hatásával szembehelyezve számtalan remek kiindulási pontot adhatott volna. 

Magyarul is megjelent már a könyv az Agavénál, Géncsapda címen. 



2022. december 20., kedd

Robert Galbraith: The Ink Black Heart

Nagyon régóta szerettem volna már írni az új Cormoran Strike kötetről, amivel az októberemet töltöttem, és ami azóta kijött magyarul is, A Koromfekete szív címmel. Örülök, hogy nem Tintaszív lett belőle - ez a koromfekete valahogy jobban illik a sorozat hangulatához, és magához ehhez az epizódhoz is. 

Szokás szerint otthonos volt vissszahelyezkedni a szereplők közé, és várni mind az új bűneseteket, mind pedig a magánéleti szálak bogozódását, gabalyodását. Sokszor idézte fel bennem ezúttal az írásmód a Harry Potterek stílusát, kellemes nosztalgiával mosolyodtam el ilyenkor, és előjött az érzés, azokat is újra kellene olvasni ismét. ♥

Rowling sokféle témát vett már elő az előző részekben, és a mostani témaválasztás az online világgal is nagyon érdekes, de a sok, online térben zajló beszélgetés, a chatek, tweetek, kommentek nem kedvezőek az audiobook verzióhoz; felolvasva furán hatnak. Máshogy cikázna a szem az ilyen diskurzuson, ha leírva látja. Az időstempli állandó felolvasása, illetve, hogy ki kinek válaszol a tweetben (mindenkinek lol), hosszassá, frusztrálóvá teszik az egyébként pergő beszélgetéseket, és nehezen követhető, mikor kinek a hozzászólásáról is van szó. 
Hasonló picit Joanne Harris Blueeyedboy című könyve, szerencsére ott tudtam előre, hogy jobban járok, ha a papírverziót forgatom. Kevés könyvnél mondok ilyet, de ha választhattok, az IBH-t ne audioban hallgassátok, vagy inkább sima olvasást követően tegyétek csak, mert elvesz az élményből.

Nehéz volt még megszokni a sok-sok szereplőt is, akiknek persze van online nickjük is, másik platformon használt felhasználónevük, és rendes nevük is... Próbáltam rákeresni spoilerbe futás nélkül a szereplők nevére, hogy lássam, hogy is van ez-az leírva, pl. a főgonosz Anomie-re azt hittem Enemy, annyira úgy hangzik - és annyira logikus is volt, valljuk be. 

A hallgatás vs. olvasás előnyein hátrányain kívül, ami még eszembe ötlik:
 
- Jó lett volna valami ütősebb jelenet még Robin és Strike közt a költözködősön kívül - tetszett a dolgok alakulása és a belső monológok, de mintha ez előző kötetekben lett volna mindig egy-egy kiemelt, ikonikusabb közös scene is. Lehetett volna romantikusabbra, kicsit elmélyültebbre venni a költözködős jelenetet is, és akár a vonatos után is lehetett volna egy összeölelkezés legalább. 
- Patet egyre jobban csípem! :D 
- A Madeline-kaland nekem tetszett, jó kis üdítő színfolt volt a veszekedésekkel. Cormoran mellesleg baromira hülyén kezeli a kapcsolatait tényleg. 
- A Halvening-szál annyira nem jött be...
- ...ahogy Edie és Josh sem igazán mozgatott meg bennem semmit, nem nagyon érdekelt a sorsuk, egyszerűen antipatikusak voltak, ahogy sajnos az egész rajzfilm sem az én világom, nem különösebben érdekelne a fantáziavilága, és a játék maga sem. 
- Josh situs inversusa érdekes kis tidbit, szeretem, ha ilyesmi előjön. 
- VÉGIG jófelé tapogatóztam, jól éreztem merre kell keresni Anomie-t, és erre kicsit büszke vagyok.  :) 
- Picit meg lehetett volna vágni ezt a részt - a Troubled Blood 1000 oldalánál nem éreztem ezt, itt viszont most igen.

Minden kritikai észrevételem ellenére azért nagyon jó kis könyv ez, még ha nem is teljesen azt hozta, amit megszoktam. 
Sidenote: Joanne Harris ebben a konkrét témában az istencsászár marad a Blueeyedboy-jal számomra. Az az a fajta intellektuális cyberthriller, amit nemigen lehet überelni.

Érdekes szavak, kifejezések
- Brown-nosing - hát ezt imádom! :D 

2022. december 7., szerda

November és tervek

Forrás.
Novemberben alig írtam, alig olvastam, és nem vettem új könyvet. Ennyivel rövidre is zárhatnám a hónapot, de gondoltam pár mondatot azért még idebiggyesztek hozzá. :) 

Nem sokat tudtam könyvekkel foglalkozni sajnos, ezért aztán nem is csábultam vásárlásra, és hirtelen nem is tudom, mikre kellene még idén ácsingózni... Amit még várok idén, az filmsorozat, méghozzá a Troubled Bloodból készült - december 11-én kezdik leadni, 4 részes lett az adaptáció. :) 

Csak két könyvet fejeztem be novemberben, a The Family Upstairs-t, Lisa Jewelltől, és a Maigret és a csapodár közjegyzőt, utóbbi a vcs-lista további apasztása volt a kihívás októberi teljesítése után. Úgy esett, hogy ezekről már írtam is a blogra, de egyébként eléggé elmaradtam a posztokkal, és csak most kezdem magam egy kicsit behozni. Az októberi olvasmányok közül még nem sikerült írnom a The Ink Black Heartról, és Blake Crouch Upgrade-jéről, de mindenképp fogok, hamarosan. 

Kicsit visszatértem a Netflixezéshez, bár könyves sorozatból csak épp most fogom folytatni a Locke & Key-t, egyébként csak mindenféle mást daráltam, pl. a The Good Place-t, és a Wednesdayt. (Szerk.: mint utólag megnéztem, ez utóbbi kettőt igazából már decemberben daráltam, bár a Good Place-t valóban novemberben kezdtem még el. :D)

Az őszi tervek - amik most csak mindenféle pontokba szedett dolgok voltak, nem konkrét könyvlista - tök jól sikerültek végül, a feljegyzett 8 pontból igazából 7-et kipipálhatok: befejeztem a Halásznegyedet, eljutottam a Könyvfesztre, megvettem amit akartam és még dedikáltattam is, befejeztem a vcs-kihívást, adminisztráltam gyerekkönyveket (még lesz egy nagyobb batch), megvolt a Strike-projekt is (TB és IBH is), és elkezdtem egy idén beszerzett könyvet is még, a Gyerekfejjelt. :) Egyedül A vidéki templom titkaira nem került sor - se beszerzés, se olvasás szintjén, de még mindig érdekel. 

Év végéig nincs sok tervem, úgysem fér bele majd annyi, mint amennyit kigondolnék, vagy szeretnék. Barack Obama Promised Landjét mindenképp szeretném még év vége előtt befejezni, jó hosszú, de úgy látszik idén többször is nyúltam 1000 oldalas könyvekhez a sok leporelló és mese közt. ;)
Az elkezdett Gyerekfejjelt is szeretném befejezni decemberben még, illetve valami vcs-listás olvasmányt is jó lenne utoljára kipipálni az idei listáról. Esélyesek Vekerdy és Domenico Starnone. 
Karácsonyra hangolódós olvasmányom szerintem idén nem lesz. 

Lassan össze lehet állítani a jövő évi várólista csökkentést is (már van egy hevenyészett terv), és amilyen tempóban haladok, jobb, ha az év végi összegzést is elkezdem írni. ;) 

A többiek novembere: 

2022. december 6., kedd

Lisa Jewell: The Family Upstairs

Rettentő régóta szeretnék már olvasni Lisa Jewelltől, van is tőle vagy három könyvem itthon, pl. a Vince & Joy. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy végül nem egy chick-lit vonalon mozgó regényével nyitok majd, hanem thrillerrel. :) Amikor először hallottam a The Family Upstairs-ről, a Másvilág című klasszikus film jutott eszembe róla. A történet más persze: egy kis kellemesen visszafogott idegborzolás, semmi igazán rémisztő, vagy megmagyarázhatatlanul misztikus, de azért ha belegondolunk, így is elég borzalmas, és az emberi faktor teszi azzá, semmint holmi szellemek.  

Három szálon követhetjük az eseményeket: Libby, Lucy és Henry mesél, és meséjükből rengeteg sötét titok bontakozik ki. Libby a 25. születésnapján megörököl egy házat, ahol korábban furcsa dolgok történtek... Libby kisbaba volt még, amikor a rendőrség egy aggódó szomszéd bejelentése nyomán három halottat talált, akik bár több napja ott feküdtek, Libby, a baba, mégis frissen volt pelenkázva, és megetetve, elégedetten szuszogott a kiságyban...
Kik laktak a házban még, hová lettek, mi történt az öngyilkosságok éjszakáján?

Tetszettek a váltások a narrátorok között, mindnek egyedi hangja volt, és kellemesen nyitva maradt egy-egy kérdés a fejezetek végén, érdekelt a folytatás. Jó volt a dinamika, és a hangvétel is. 

“I'd subliminally determined at this point that the only way to really know what was going on in the world was to listen to women talk. Anyone who ignores the chatter of women is poorer by any measure.”

Stílusában Liane Moriarty könyveit, témájában pedig Daniel Höra Betolakodók című regényét is felidézte bennem a sztori. Hihetetlen milyen észrevétlenül lehet a játszmákat szép lassan úgy alakítani, hogy szinte észre se vegyék a delikvensek, irányítva vannak, csapdába estek, nincs kiút... Rémisztő igazságok vannak benne manipulációról, hatalomról, hazugságról, gonoszságról... Hogyan lesz egy "közösségből" valódi szekta. David, mint egy szent guru, befolyása alá von mindenkit, és messiásként vezeti őket, egyre több szabály közt. Pedig nem is ő került először a házba, idegenként. Birdie és barátja miatt inkább hippis, gyógynövényes kultnak tűntek nekem először, és azt hittem esetleg valami vallásos elem lesz a középpontban. Nem tudom megérteni egyébként, hogy gondolhatja valaki jó ötletnek, hogy emberbaráti szeretetből befogad másokat az otthonába, gyakorlatilag megkötések nélkül... Teljes elnyomásba, kontrollvesztésbe torkollik itt is minden, de mindenki csak tűr, mint a birkák, és teljesen feladják korábbi életüket, szokásaikat, önmagukat, de még tárgyaikat, ruháikat is. A gyerekeket sajnáltam legjobban - ugyanakkor kissé érthetetlen, hogy "csak" ennyi lelki nyomorral jöttek ki ebből az egészből. 

A csavarok számomra nem voltak kiszámíthatóak, és tetszett a lezárás is, kíváncsi lettem a következő részre is (The Family Remains), mert szerintem van még mit mesélni. Gördülékeny, könnyed, mégis kicsit vérfagylaló sztori. 


Magyarul is megjelent a könyv, a 21. század Kiadónál, A fenti lakók címen. 

2022. december 3., szombat

Dupla Maigret

Forrás.
Ha lenne egy irodalmi kávézóm, ez akár az egyik ital neve is lehetne. :) De persze most csak arra utal, hogy ismét elolvastam két Maigret kötetet Simenon életművéből. Az idei várólista csökkentést részben biztonsági játékból, részben pedig azért, mert nagyon kikapcsolnak ezek a kis kötetek, és sok olvasatlanom van még belőlük, jól megtűzdeltem Maigret-vel. Az első verzióból még le is válogattam párat, végül öt maradt, és boldogan jelenthetem be, ezt az ötöt el is olvastam a listáról. :) 

Egy közös posztban hozom most őket, ahogyan a múltkoriakat is. Érdekes, hogy bár semmi tervszerűség nem volt a választásokban, és a sorrendben, mégis úgy alakult, ebben a kettőben akadt néhány közös pont. 
Egyfelől Maigret felügyelő mindkettőben valahogy számára "idegen" világba csöppen, másfelől pedig én mint olvasó kicsit többet vártam a sztoriktól, egy leheletnyivel több mélységet, háttértörténetet, bonyolultabb megoldást. A hangulat, az állandó elemek persze ugyanúgy megvannak, és remekül bele lehet merülni a Szajna-parti nyomozásokba, kellemes olvasmányok, de nem a legsikerültebb Maigret-k.


Maigret és az öreg szerelmesek

Bár nagyon hangulatos, Maigret kötet, valami kis hiányérzetem maradt utána. Egy picit fojtogatott a légköre, pont mint Maigret-t a sok idős szereplő jelenléte a drámában, a rejtélyben. 

A megoldás szerintem túl egyszerű volt, és nagyon hirtelen lezárást eredményezett. Valami kis csavar még kellett volna talán, vagy valami ami összezavarja az olvasót egy lehetséges gyanúsított irányába. Valóban létezik, hogy senki sem hazudik egy bűnténynél? - nyilván nem, de ezt meg lehetett volna még tekerni, kisajtolni belőle egy fondorlatosabb véget.

A házvezetőnő roppantul feszélyezett, nagyon kellemetlen személy volt szerintem. A gróf és a hercegnő szerelme-levelezése kicsit meseszerű, túl naiv, ártatlan dolog volt, ilyesmi aligha létezik igazából... A motiváció... igencsak gyenge lábakon állt.

Miért tetszett mégis? Jár az elismerés szegény Maigret-nek, Lapointe-nek, Janvier-nak, akik próbáltak eligazodni ebben a számukra idegen miliőben, Jacquette karvaly-pillantásától kísérve, és kibogozni az öreg szerelmesek titkait. 

Maigret-nek ebben még rémálma is van, és csak néha-néha tud legurítani egy jól megérdemelt sört. De szendvicseket azért hozat a Dauphine-ből! ;)

"Ő, mintha csak bosszút akarna állni, nem hagyta abba a járkálást, úgy evett, egyik kezében a szendvicset tartotta, a másikban a pipát, és csak azért állt meg, hogy igyon egy-egy korty sört"


Maigret és a csapodár közjegyző


"Maigret ablakán kissé még fázósan pillantott be a márciusi nap. A főfelügyelő játszogatott. Persze nem építőkockákkal, mint kisgyerekkorában, hanem a pipáival."

Így indul Maigret és a közjegyző története, ezzel a kellemes és otthonos képpel. Csakhogy a felügyelő gondolatait épp komoly dolog köti le: a Bűnügyi Rendőrség igazgatójának akarják megtenni... Ám ő szeretne a dolgok sűrűjében maradni, a Bűnüldözési Osztályon, és így is fog tenni. A gyanúsítottakat szeretné megszorongatni továbbra is, és nem holmi aktahalmok fölött görnyedezni. 
Ekkor jelentik Madame Sabin-Levesque érkezését, aki természetesen csakis Maigret-vel akar beszélni, hogy bejelentse, eltűnt a férje... már egy ideje... Kicsapongó élete miatt azonban megszokott volt tőle korábban is el-eltünedezni napokra, néhány hétre, így aztán nem tűnt különösebben furcsának, hogy kimaradt.

" - Ön Maigret főfelügyelő? 
- Én vagyok. 
- Kövérebbnek képzeltem." 

A feleségről hamarosan kiderül, hogy legjobb barátja a konyakosüveg, és hogy a házban mindenki utálja őt a szobalányon kívül. A vagyon egyedüli örököse a nő, amennyiben a férj már nem él... Ehhez azonban egy holttest is kéne.
Maigret Lapointe-nal karöltve járja végig a helyi mulatókat a férj nyomát keresve, akiről kiderül, Monsieur Charles-ként ismerik. Hamarosan fény derül a feleségével való megismerkedésük titkaira is, és akad valaki, aki utoljára látta, eltűnésének éjszakáján.

Maigret a konyaktól kissé elundorodik az alkoholista nő miatt, de később inspirációt keresve ő is legurít azért egy pohárkával az ánizslikőr mellé. Gombás borjúmirigy, pacal és mandulás sütemény is fogy ebben a részben, valamint megtudjuk, hogy Maigret reggeli kávé adagja bő három deci. :)

" - Elment vele a hölgy?
- Az nálunk tilos, főfelügyelő úr - szólt közbe a tulaj.
- Hogyne, tudom. Elment vele?"

Remek neveket adtak a mulatóknak, legjobban a Riccs-raccs és A háncsszoknya tetszettek. Az meg külön kis mosoly volt, hogy szerepel a könyvben a "luxuspipi" szó. Nagyon tetszett a fordítás (Ertl István). :) És a borító is az egyik legjobb a Parkos kiadványok közt.

Tanultam két új kifejezést is a könyvből: 

- zákányos - mámoros, ittas kapatos
- fügét mutat = fityiszt mutat

Idénre azt hiszem ennyi volt a Maigret-adag, de jövőre is legalább 5 újabb részt tervezek elolvasni. :)

2022. november 22., kedd

Meik Wiking: Hygge

Julie Caplin The Little Café in Copenhagen című könyve miatt kezdtem érdeklődni a hygge iránt, és mindenki Meik Wiking könyveit ajánlotta a témában. Valamikor korábban is felfigyeltem már rájuk, de mivel nem igazán szoktam életmód könyveket olvasni, a periférián maradt.

A könyv valóban gyönyörű, élmény lapozgatni. Kétoldalas képek is tarkítják, sok az infografika benne, kellemesek a színek, rajzok, a szedés is. Elég hyggelig olvasni. :)
De azért némi kritikával is kell illetnem. Számomra egy jó része olyan volt, mint egy női magazint olvasni - amiket valamikor vásárolgattam, de aztán leszoktam róluk. Picit az az érzésem volt, egy újságokból összegyűjtött, többrészes cikksorozatot olvasok a hyggéről, kellemes, de néhol kicsit ismétli is magát, kevés új tartalommal teli listákat sorakoztat fel (hygge kívánságlista, hyggekészlet vészhelyzetre, hyggekatalizátorok, 10 filléres hyggeelfoglaltság... - ugye hogy női magazinos cikkcímek?), néhány ismeretterjesztő jellegű infó itt-ott betűzve, pajtiskodó hangnem, sok kép, stb.
Valamennyire aztán leküzdötte ezt a magazin-szindrómát, és voltak érdekes részek is. 

A legjobbak az ismeretterjesztő infókkal megtűzdelt fejezetek voltak számomra: a lámpákról, fényekről, dán szokásokról, Koppenhágáról szólók. Néhány statisztika is tetszett, főleg ilyen színes-szagosan, de azért vannak köztük bőven lebutítottak is. 

Saját képek.

Sajnos engem a receptek is idegesítettek, ezeket csak átlapoztam, sose olvasok el recepteket. 

Hazudnék, ha azt mondanám nem tudtam meg többet a hyggéről, mint hogy gyertyák és párnák kellenek hozzá, ;) de mégis kicsit másra számítottam.
Ettől függetlenül tényleg nagyon jó volt kézbe venni ezt a könyvet, szerintem fogom nyitogatni, nézegetni többször, és azért el tudtam belőle tenni a megfelelő üzenetet magamnak, hogy a hygge az élet egyszerű örömeinek értékelése. :) És magunknak kell megtalálni mit tudunk és mit szeretnénk beépíteni a mindennapjainkba a hygge elemei közül. Kellemes nosztaligával idéztem fel, hogy régen én is mennyire a hygge pillanatoknak éltem. ♥



Egyébként jó lenne, ha a boldogságkutatás lenne a legfőbb dolog, amivel foglalkozni kell a mai világban. De azért örülök, hogy a dánoknál van ilyen is. 


"(...) kérdezzük meg magunktól, hogyan rendezné be a nappaliját egy viking mókus."

Mindenképp lapozzatok bele a Hyggébe, ha tehetitek! Megnyugtató hangnemű, kellemes és szép könyv, nem kell rajta sokat gondolkodni, kikapcsol, eltereli a figyelmet a napi rohanásról és apróbb-nagyobb gondokról.
Fogom olvasni Az emlékteremtés művészetét is Meik Wikingtől nemsokára, kíváncsi vagyok rá. 

2022. november 4., péntek

Októberi zárás

Saját képek.

Eltelt az október, és így visszatekintve igen-igen eseménydúsra sikerült, több szempontból is. Végre újra eljutottam a Könyvfesztiválra, csodás októberkezdés volt ez, Anettel nagyon jót bandáztunk, és az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. :) Az épületek kissé át lettek variálva, de a megszokott helyszín, a Millenáris, nagyon sok nosztalgikus emléket felhozott bennem. A szombat mindig zsúfolt, rendszerint nem szerettem ezen a napon részt venni a feszten, de most így jött ki a lépés, és igazából nem annyira zavart a tömeg sem. Anett rábeszélt, hogy álljunk be a Veres Attila sorba, így végül az új szerzemény, A valóság helyreállítása dedikáltan jött velem haza. :) Ezen kívül magamnak nem, de a gyereknek nagyon sok könyvet vettem, örültem, hogy meg tudom őket nézegetni, és válogattam egy adagot. Megvettem pl. a Tölgyerdő meséi hiányzó köteteit. Örülök, hogy kiadták újra a már nem kaphatókat is.
A mesestóc. 

Októberben 4 könyvet fejeztem be. Igen érdekesen alakult a hónap, mert sokáig úgy tűnt, egy könyvvel sem haladok, aztán a végére megsokasodtak a befejezett az olvasmányok. Az Ink Black Heart volt persze az, amit sokáig olvastam (hallgattam), amint befejeztem, kicsit meglódultam a többivel is. Elolvastam a nemrégiben kapott Hyggét, Blake Crouch-tól az Upgrade-et, és egy Simenont is. Ez utóbbival teljesítettem az idei várólista csökkentő kihívást is, juhé! A Maigret és az öreg szerelmesek ugyanis már a 12. kipipált cím volt a listámról. Persze még folytatom az onnan való szemezgetés is, azóta bele is fogtam egy újabb Maigret-be. ;)

A blogra 3 posztot sikerült írni októberben, ami nem olyan rossz, de ennél remélem több is összejön ebben a hónapban - sok az elmaradt könyvajánló, és mindenről szeretnék írni. :) 
A zsákmány.


A felnőtt-zsákmányom 6 könyv volt, a képről most szerencsére nem maradt le semmi. ;) Hármat vettem, hármat pedig ajándékba kaptam.  

- Veres Attila: A valóság helyreállítása
- Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete  
- Baár Tünde: A mezítlábas grófnő 
- Sólyom Anna: Macskabár 
- Molnár T. Eszter: Hidegkút
- Simone Davies: Montessori tipegő

Mindre nagyon kíváncsi vagyok! 

A többiek októbere: 


2022. október 22., szombat

Szeptemberi összegzés

Saját képek.
Mielőtt megint kéthavi gyűlik össze, inkább külön elmesélem még, mi történt szeptemberben nálam könyves fronton. :) 

Számokban kicsit csalóka lenne, ha leírnám, hány könyvet is írtam fel olvasottnak, ugyanis az történt, hogy végre bejelölgettem, felírtam egy nagy adag gyerekkönyvet, de ezeket nyilván nem mindet most olvastam - ugyanakkor gyakorlatilag minden nap olvasom őket. :'D A gyerekkönyveken és lapozókon kívül két "rendes" könyvet fejeztem be szeptemberben: a régóta megkezdett Halásznegyedet, amiről azóta írtam is, és a féltégla Troubled Bloodot, ami újraolvasás volt az új rész előtt. Ez utóbbiról nem lesz külön bejegyzés most, de annyit azért összességében el kell mondjak róla, hogy baromi jólesett ez a könyv, még mindig kedvenc, imádom! Remek volt az újrafelfedezés, nagyon sokat felejtettem belőle, és így újra élvezhettem összerakni a kirakóst. :) A krimi és a magánéleti szálak is egyszerűen tökéletesen vannak szőve.  

Ami a gyerekkönyveket illeti, örülök, hogy kicsit elkezdtem összerendezni mi is van meg, mit olvastam el, miből szeretnék beszerezni több más kötetet is. Még két nagyobb adagban szeretném felvinni ezeket a könyves elmaradásokat a kis listáimra. A Goodreadsen való pontos adminisztrálást feladtam, ami fenn van, bejelölöm, ami nincs, kimarad az ottani statisztikámból. Mégiscsak a kockás füzet az igazi? :D 

A blogra nagyon kevés időm jutott szeptemberben is, sajnos. Mindössze két bejegyzés született, azok is zárás és tervek voltak.

Új beszerzésem öt volt a hónapban:

- Georges Simenon: Maigret és az éjjeli utas
- Jeff VanderMeer: Kolibri szalamandra - ez a kettő előrendelés volt az Agavétól, csak a megújult honlap miatt beakadt/elveszett a rendelésem, így csak szept kaptam meg végül (de nagyon rendesek voltak, segítettek :)) 
- Robert Merle: Állati elmék - elcsábultam az új, Kapszula könyvtár kiadásra. Sosem olvastam még Merle-t, de nagyon kíváncsi vagyok rá. 
- Mark Seal: Vadvirág - Nikkincstől kaptam ajándékba ezt a régóta kívánságlistán levő kötetet. :)
- Meik Wiking: Hygge - ezt pedig a férjemtől kaptam, és sajnos lemaradt a képről, elfelejtettem, mert épp olvasom, és másutt volt. :( :/


A többiek szeptembere: 

2022. október 19., szerda

Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed

Ritkán ugrok neki ilyen gyorsan folytatásoknak, de nagyon-nagyon megörültem, hogy milyen hamar jött nálunk is A visszaadott lány következő része, és annak még inkább, hogy Nikkincstől meg is kaptam ajándékba. :) 
Az már sajnos a  körülmények szomorú kis összjátéka volt, hogy ahogy korábban említettem, ez a szegény pici könyvecske gyakorlatilag az egész nyarat velem töltötte, annyira nem sikerült leülni vele és belemélyedni rendesen. Áldozatul esett az ilyenkor szokásos újrakezdésnek is, mert az ember elfelejti, mi is volt, hogy is volt az első 20-25 oldalon, amit olyan lelkesen behabzsolt egy jó hónappal korábban... De azért amikor végre nekiveselkedtem rendesen, vitt magával, és könnyű volt újra belehelyezkedni a jellegzetes hangulatba, amit Donatella Di Pietrantonio teremt. 

"Olyan pontos emlékeket őrzök a lakásról, hogy még ma is fel tudnám sorolni minden jellegzetességét: az ingatag járólapot a fürdőszobában, amely megzörrent, ha ráléptünk, és a fény játékát a falakon. Arra ébredtünk hogy halkan kattan egyet az ablak, amikor a napfény melegétől hirtelen kitágult az üveg."

A második rész kicsit más, mint ahogy az előzőben haladtunk. Nem ott folytatódik, ahol A visszaadott lánynál elbúcsúztunk a szereplőktől, és nem is lineáris, ahogy az időben halad. A főszereplők felnőttek, és hol közelebb sodródnak egymáshoz, hol távolabb kerülnek. A kötelék persze mindig ott van köztük.  A továbbra is névtelen elbeszélő egy francia városkában tanít, amikor egy telefonhívás miatt váratlanul haza kell mennie Pescarába. Az olvasó is csak később tudja meg ennek pontos okát, addig pedig emlékek közt csapongunk, ide-oda ugrálva az időben. Ez kicsit zavaró volt eleinte, de azért összeáll a történet. 
Adriana és nővére nagyon különböző életutat járnak be, de mindkettejüknek jutnak hasonló jellegű tapasztalások. Ferrante Nápolyi regényeiben is hasonló, ahogy Lila és Lenú kapcsolata alakul, bár az összetettebb és részletesebb is. Adrianaéknál is tulajdonképpen az történik, hogy az egyik "megszökik", a másik "marad", nem tudnak mindketten kitörni a korábbi helyzetükből. 

"(...) Adriana mezítláb ment ki az erkélyre a ruhában, amelyet az előző heti esküvőn viselt. A szellő hullámokban lebegtette a szoknyát a lába körül, olyan volt, mint egy szeletnyi tenger." 

Adriana a zűrösség és vadság megtestesítője, nehéz vele egy hullámhosszon maradni, akárcsak Lilával. Nagyon tetszett most is a fordításban, hogy milyen jól érezni Adriana mondataiból, csak néhány ragozásból, pattogósabb végből, hogy ő máshogy beszél (talán ez volt a Ferrante könyvekben a "nyelvjárás"). 
A Pieróval való kapcsolat érdekes volt, tetszettek a leírások, és meglepő fordulatot hozott, én nem számítottam rá. 

"Téli vasárnapokon néha ahhoz sem volt kedvünk, hogy felkeljünk a kanapéról, és kilépjünk a város utcáira. Csontig melengetett minket a két összepárosított magány."

Nagyon hiányoltam a könyvből Adalgisát, kíváncsi lettem volna mi van vele és az új családjával... És sajnos Giuseppének is vajmi kevés szerepe volt, alig jelent meg. Lesz vajon folytatás, előkerülhetnek ezek a szereplők? 

Szikár, olaszos, életszagú könyv volt, mégis kellemes olvasmány sorstörténetekről, kapcsolatokról, kötelékről.  Egy leheletnyit kevésbé tetszett, mint az első kötet, de összességében méltó folytatás, és abszolút ugyanaz a hangulatiság. 

Donatella Di Pietrantonio itt járt Magyarországon a Könyvfesztiválon, és dedikált is, de sajnos most lemaradtam róla. 

2022. október 9., vasárnap

Elle Cosimano: Finlay Donovan Knocks 'Em Dead

Júliusban olvastam a Finlay Donovan első részét, és most látom csak, hogy mindkét kötetet egyformán 4-4 nap alatt sikerült "ledarálni", ami nálam jelen pillanatban elég jó teljesítménynek számít. :) Csak úgy száguldott a második rész is, ami egyébként villámgyorsan megjelent a Könyvfesztiválra magyarul is, Finlay Donovan mindent visz címmel az Agavénál.

A Finlay Donovan Knocks 'Em Dead szerencsére nem szenvedett "középső rész szindrómában" - egyáltalán nem ült le a sztori, szó sincs töltelékkötetről, nincsenek felesleges körök, hogy aztán valahogy ugyanoda lyukadjon ki az egész, ahol már az első rész végén is tartottunk. Nem kell félni az ehhez hasonló hibáktól. Finlay és Vero hozzák a formájukat. :) Előbbi ismét egy leadási határidő szorításában éli a mindennapjait - mert hát nem lehet folyton rosszfiúkat eltenni láb alól, néha be kell szolgáltatni egy-egy újabb kéziratot is... Meg hárítani bizonyos kedves rendőrök érdeklődését... Utóbbi pedig kordában tartja a háztartást, a gyerekeket, a könyvelést, a pénzügyeket... Vagy mégsem? Veróval kapcsolatban azt hiszem számíthatunk még néhány érdekes fordulatra, és ne aggódjatok, ez nem spoiler, csupán el lett hintve néhány dolog, ami még kibontásra vár, például rejtélyes múltbéli titkok. Reméltem és remélem továbbra is hogy nem fog megrendülni a bizalom Finlay és Vero közt, mert szuper párost alkotnak, ahogy azt az első részben is bizonyították már. 

Az első rész igen izgalmasnak ígérkező függővéggel zárult, ennek a kibontása, felgöngyölítése teszi ki a cselekmény jó részét. Finlay nyomozni kezd egy titkos női fórum tagjai után - ahol a férjére is vérdíjat tűztek ki-, sőt, megpróbál beépülni is. Ki lehet Fedup és Easyclean? Hogyan védheti meg Deliát és Zach-et, amikor Stevennel vannak, ha Stevenre potenciálisan épp egy profi bérgyilkos vadászik? És vajon mi okból akarja valaki likvidálni épp Stevent? Finlay persze szerencsétlenségére éppen rosszkor rossz helyen bukkan fel többször is, és akár gyanúba is keverheti magát...

Aztán újfent felbukkan a maffia is, és Feliks Zhirov, aki ugyan börtönben csücsül épp, de azért nem rest mozgatni a szálakat a háttérből, miközben minden követ megmozgat, hogy kiszabadulhasson... Finlay-ben emberére talál - izgalmas volt a közös jelenetük a börtönben, és nagyon intelligensen építette fel a szerző ezt a részt, nincs hiba. 
De akad más egyéb is: titkolózás, sportautó elkötés és száguldozás, egy fagyasztóláda és hajmeresztő tartalma, akció, akció hátán, és szerencsére ezek mellett a humor sem hiányzik. 
Nagyon csíptem Finlay anyját is ebben a részben, és kíváncsian várom a továbbiakat. ;)


Januárban érkezik - legalábbis eredetiben - a harmadik rész, a Finlay Donovan Jumps the Gun. Én biztosan olvasni fogom, tökéletes kikapcsolódás ez a sorozat. :) 

2022. szeptember 13., kedd

Őszi tervek 2022

Forrás.
Utoljára pont egy éve írtam évszakos tervlistát, azóta sajnos nem sikerült eljutni a tervezésig sem, nem hogy esetleg egy adott lista pipálgatásához... De nem baj, tudtam, hogy előbb-utóbb újra eljön az ideje ennek is. ;) Most viszont nem a klasszikus 6-8-12-kitudjahány könyves listámat hozom, hanem ömlesztve sok mindent, hogy mit is tervezek az őszre - persze könyves szempontból. :)

A némileg így is redukált őszi könyves tervek pedig a következők valának: 

- Befejezni végre Donatella Di Pietrantonio könyvét, a Halásznegyedet, amit május végén kezdtem el (aztán egyszer újrakezdtem, mert túl sokat pihent az első két fejezet elolvasását követően), így aztán e-g-é-s-z nyáron pislogott rám különféle bútorok tetejéről és táskáim belsejéből, de valahogy nem sikerült előrevenni, mindig volt más, hétköznapi feladatok, vagy épp sok-sok hangoskönyv furakodott elébe. 
Egyébként tetszik, de kicsit nehéz az időbeli ugrásokat követni (és jót tesz/tenne neki, ha inkább két nagy falatban olvasnám).  Szerk.: elfelejtettem kitenni a kész posztot (no comment),  így ez a pont azóta már éppen teljesült is. :)

- Kijutni a Könyvfesztiválra, esetleg egy dedikálásra is, Veres Attilának ugyanis új könyve jelenik meg, és talán beleférhetne egy találkozás is. Plusz a baráti találkozások. :))

- Az őszi megjelenések közül az előbb említett Veres Attila könyvet várom leginkább, aminek címe A valóság helyreállítása. Ez biztos beszerzés lesz. 

- Kipipálni a várólistacsökkentős kihívást, aminek teljesítéséhez már csak egy könyvet kell elolvasnom a listámról. :) Esélyesek: Domenico Starnone: Hurok, Georges Simenon: Maigret és az öreg szerelmesek, Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság. Persze a teljesítés után is szívesen folytatom a listát, jó kis összeállítás lett idén úgyis. :) 

- Kicsit szűkíteni a tátongó rést az elolvasott és adminisztrált gyerekkönyvek közt... Nyehh, nem szeretem a pontatlanságokat, megőrülnék, ha az egyiket fel tudnám vinni Gr-en, a másikat nem, és különböző számú olvasmányt mutatnának ezek a listák stb. Év végéig jó lenne felvinni pótlólag is a hiányzókat. 

- A Strike-projekt: elkezdtem a The Ink Black Heartot, az új részt, de annyira homályosak az emlékeim a Troubled Bloodról - ami pedig kedvenccé is vált -, hogy inkább "gyorsan" újrázom, mielőtt tényleg belevágok az új epizódba. Már amennyire gyorsan be lehet darálni 1073 oldalt. :D Dehát ez egy piszok jó könyv - nothing like Anna Karenina ;D -, szóval nyilván nem szenvedés, vagy büntetés, nagyonis élvezem újra felfedezni. A bűntényről több minden megmaradt, de a személyes dolgokból kevésbé. 

- Az idén beszerzett könyvek közül is olvasni valamit/valamiket még, pl. Almási Kittit, vagy Ferrantétól a Véletlen találatokat. :) De a Gyerekfejjel is most aktuális, nem szeretném soká halogatni. 

- Piszkálja a csőröm A vidéki templom titkai című könyv is, olyan kis cosy-nak tűnik, lehet, hogy elolvasom ősszel. 

Nos, ennyi lenne most az én kis hektikus listám, és persze ezeken kívül is kedvemre olvasni, és lehetőség szerint posztolni is a könyvekről. :) 

Ti mit terveztek őszre? 

2022. szeptember 4., vasárnap

Július-augusztus 2022

Saját képek.
Ismét kéthavi zárással jelentkezem, és tekintve, hogy csak egy-egy könyvvel gazdagodtam július-augusztusban, talán jobb is így. :) Persze a gyerekkönyveket nem számolva. Mert azokból mostanában is megint beficcent egy adag, de a legkevésbé sem bánom.

De lássuk azért kicsit részletesebben a két hónap történéseit. Ma egyébként augusztus 25. van, amikor elkezdem írni ezt a posztot, így talán sikerül időben kikerülnie, és nem csak szeptember közepére. :D
(...) Hahaha, mire ezután a mondat után visszajutottam ide, már bőven szeptember van. :D 

JÚLIUS

Júliusban 11 könyvet fejeztem be, de ebből csak három volt regény, a többi lapozó, mesekönyv, mondókáskönyv - felelevenítettem pl. Füzesi Zsuzsa klasszikus mondókáskönyveit. 

Igazán jól sikerült válogatni, nagyon jó könyvek estek erre a hónapra. Lori Gottlieb-tól a Maybe You Should Talk to Someone, ami ötvözte az önsegítő könyv és a regény műfaját, nagyon jólesett, de két sorozatkezdő kötet meg aztán végképp elrabolta a szívemet! Elle Cosimano Finlay Donovanje és a Romantic Escapes első része, Julie Caplin: The Little Café in Copenhagen olyan szuperek voltak, hogy mindenképp folytatom mindkét sorozatot, sőt Finlay második részét augusztusban már be is kebeleztem. :) 

Egy könyvvel lettem gazdagabb, Almási Kittitől A Te döntésed című kötetet kaptam meg ajándékba a kívánságlistámról - köszi Kata! :) 

Júliusban 4 posztot írtam a blogra, ezek az előző havi elmaradt könyvajánlók voltak, havi zárós poszt, és a 13. blogszülinapról is megemlékeztem. :) 

Életem eddigi legnagyobb használt könyv-eladás üzletét bonyolítottam le júliusban, egy kedves moly ugyanis 13 eladó könyvemtől szabadított meg egyszerre, főleg angol nyelvűektől, de néhány magyartól is. Hurrá! A többi, polcon csücsülő, már szanált könyvemet el akartam adni egy könyvfelvásárlónak - nem mondok nevet... -, akik annak ellenére, hogy a nekik írt emailem ELSŐ SORA az volt, hogy több angol nyelvű eladó könyvem van, megvárták végül, hogy listázzam, lefotózzam a könyveket (napokba telt a gyerek melletti tempómmal), majd közölték, ja hát ők nem vesznek angol könyveket, mert nincs rá kereslet. Dude, wtf? Hogy ne lenne rá kereslet? És miért nem lehet ezt előre elmondani? Pláne ha fel is merül a téma... Amit megvettek volna, arra pedig elég nevetséges árajánlatot kaptam... 

Egy másik bosszantó könyves dolog is történt júliusban, vagy legalábbis én ekkor fedeztem fel, hogy már nem lehet mezei felhasználóként könyveket felvinni a Goodreadsre, csak könyvtárosként... Ehhez viszont tesztet kell írni, azon meg (elsőre) elhasaltam, és őszintén szólva semmi kedvem erre pazarolni az időmet, hogy megtanuljam a szabályokat, és kvázi vizsgázzak ebből... Pfff. De így egyre jobban kezd megint tátongani a szakadék a felvitt-elolvasott-felolvasott gyerekkönyvek közt. Totál elveszi a kedvem, hogy az egyik a molyon nincs fenn, a másik a Goodreadsen nincs. Én csak kipipálni akarnék mondjuk 10 lapozót, amit nézegettünk a fiammal, de ehhez lassan egy délelőttnyi adminisztráció szükséges - és a Gr- változások jóvoltából segítség nélkül már nem is megy, kéregetni kell, hogy valakik vigyék fel helyettünk... :(

És saját gyerek. :D 

AUGUSZTUS

Augusztusban 5 könyvet fejeztem be, ezek közül 3 volt regény, a másik 2 mesekönyv. Abszolút a Finlay Donovan második része volt a legjobb a hónapban, alig várom a következő epizódot! Írni még nem írtam róla, de fogok hamarosan. :) 
Egy nagyon régi adósságot, és várólista csökkentős könyvet (idén már a 11.!) is kipipáltam a hónapban, a The Secret Life of Beest, ami viszont sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 
Csalódás volt a Lowcountry Boil is, aminek viszont abból a szempontból örülök, hogy a fentebb említett két sorozaton kívül ennek a többi része már nem adódik a végtelen várólistámhoz - nem fogom folytatni. 

Ebben a hónapban végre, végre, végre le tudtam ülni posztokat írni, igaz, majdnem egyszerre írtam meg a sok bejegyzést, vagy legalábbis a nagyjából kész vázlataikat, és részben a telefonról is irkáltam, amit egyébként nem szeretek annyira. 6 poszt került ki összesen, amivel rekorder hónap lett az augusztus! A megkésett félévzáró bejegyzésen kívül a többi mind könyvajánló/kritika volt. 

Augusztusban szintén egy új szerzeményem volt, de ezt én vásároltam magamnak (-31%): Karolien Raeymaekers Gyerekfejjel. Nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem lesz benne hasznosítható dolog. 

Nagyon meglepődtem, és totál feldobódtam, amikor ebben a hónappban kaptam egy e-mailt egy kedves olvasómtól, aki szólt, hogy a Red Bus Books működik online webshopként - check it out -, és aki nagyon örült a "posztzuhatagnak". ♥ :)))

Bár nem ígérem, hogy fenn tudom tartani ezt a tempót, azért szeretnék szeptemberben is megint sokat írni, és persze olvasni is. :) 

A többiek júliusa: 


és augusztusa: