John Marrs: The Good Samaritan

Igen, igen és IGEN! Ez a könyv elképesztően jó volt! Igazi csemege, valódi jó thriller! Már a legelső fejezete is lélegzetvisszafojtva olvasós, és rengeteg kérdést vet fel, miközben baromi izgalmas is egyben. Aztán az építkezés után egyre-másra jönnek a pofonok, nem kíméli John Marrs az olvasót. Több ízben is leesett az állam, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre, de nem csak arra, egyszerűen minden kis mozzanatra közben. Beteg könyv, elképesztően beteg lelkivilág, hamisítatlan pszichopatával a főszerepben. Na EZ az igazi jó thriller, nem a Holtodiglan féle maszatolás!

Nagyon jólesett egy ilyen könyvbe belefutni, ami ennyire magába ránt. Mindig alig vártam, hogy folytathassam. 

Korábban a The One-t olvastam John Marrs-tól, ami szintén nagyon tetszett (Egy szabad értelmezésű, nem könyvhű, de nagyon jó adaptáció is készült Netflixre belőle.), és már ott is megjelent az egyik szálon egy pszichopata sorozatgyilkos, akinek néhány fejezeten át beköltözhettünk a fejébe. A The Good Samaritanben übereli ezt, egy női pszichopata főszereplővel.

Laura Morris a "The end of the line"  lelkisegély szolgálatnál dolgozik telefonos operátorként. A szabályzatukban benne van, hogy nem beszélhetnek le senkit az öngyilkosságról, ők azért vannak ott, hogy meghallgassák a telefonálót, beszélgessenek, kérdéseket tegyenek fel. Hosszú tréningen vesznek részt előtte. A munka önkéntes. 

Laura körül azonban valamiért hullanak az emberek... Az ő osztályukon van a legtöbb öngyilkos, bár azt nem tudják, hogy mindez konkrétan Laurához köthető, akinek már-már perverz mániája az öngyilkos utolsó lélegzetvételét meghallgatni... Kiválasztja áldozatait, gondosan felméri mennyire gondolják komolyan tervüket, és aztán segít nekik eltervezni és kivitelezni az öngyilkosságot. 

Laura amellett, hogy önkénteskedik, háromgyerekes családanya, süt-főz, állandóan a munkatársaknak is hoz mindenféle házi készítésű finomságot - kivéve, hogy azok mind boltiak... Tökéletes az élete - kivéve, hogy lappang néhány sötét titok a nem is olyan távoli múltjában. Báránybőrbe bújt farkas ez a nő.

Az egész könyv egy óriási meglepetéscsomag, ami nagyon apránként bomlik ki, viszont amikor elkezdenek jönni a csavarok, meglepetések, ráeszmélések, nincs megállás. John Marrs ráadásul nagyon NAGYON bátor, nincs szerintem egyetlen konvencionális fordulat sem, nem volt kitalálható, hogy mi fog történni, de számomra az is teljesen sötétben tapogatózás volt, hogy mi történhetett korábban. Semmire nem jöttem rá, úgyhogy volt ahol fejezetenként újra meg újra kigurult a szemem is a csodálkozástól.

Laura "kis" szórakozása egyértelműen emberéletekbe kerül, de ez csak a sztorinak egy része, beteg elméje tényleg nem ismer határokat, és kegyetlen játékai, manipulációi, játszmái elképesztőek. 

A sugalmazáson túl van itt pszichológiai hadviselés, hidegvérű gyilkosság, zsarolás, befeketítés, érzelmi  manipuláció és hazugságok dögivel.

A vége pedig... nos abszolút nem így képzeltem, de nem lett volna talán klisés is, ahogy én elképzeltem?! Nem az a jó, amikor egy szerző tényleg tud újat mutatni? Egy kicsit nekem Joanne Harris jutott eszembe a befejezésről, persze ez is, with a twist. 

Nem nagyon merek többet írni a témákról, amik még előkerülnek, nehogy lelőjek valamit előre. Magyarul A jó szamaritánus címen jelent meg (miért nem irgalmas?). A kötélen lógó telefonkagyló a magyar borítón nagy ötlet volt. Elsőre észre se vettem ezt a kis különbséget az eredetihez képest. 

Szövevényes, rettentően izgalmas olvasmány. I-MÁD-TAM! Kedvencelésen gondolkodom. :)

A szerző többi könyvét is tervbe vettem. :) Note to self: ez a könyv pedig azt hiszem bármikor jó lehet arra is, hogy kihúzzon egy olvasási válságból.