Ransom Riggs: Hollow City

Az Üresek városa (Hollow City) a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek (Miss Peregrine's Peculiar Children) a második része. Az első kötet engem annak idején megbabonázott, maxpontoztam, imádtam, reszkettem rajta, főleg az elején, a titokzatos halálesetnél és a rejtélyek kapcsán, elbűvölt az időutazás belekeverése, a sok-sok hátborzongató régi fotó, amik a könyvön végighaladnak. Ehhez képest most, a Hollow Cityvel elég nagyot koppantam, és vigyorogva dörzsölhetik a tenyerüket azok, akik meglepődve konstatálták 2,5 éve, hogy mennyire belehabarodtam ebbe a regényfolyamba. Hát most kiszerettem belőle. Pedig épp a napokban jelentették be, hogy érkezik a harmadik epizód: Library of Souls címen. 

Némi spoiler-szerűség előfordulhat.

A könyv rögtön ott folytatódik, ahol az első részben elváltunk a gyerekektől, elmenekültek a szigeről, Miss Peregrine madárformában van, és üldözik őket a fehérszeműek meg az üresek (hollows). 

No, hát körülbelül ebben ki is merül a könyv 2/3-a. Üldözés-menekülés, loop-keresés, aggódás Miss Peregrinért, hogy madárnak marad, ha nem találnak egy másik ymbryne-t (nem tudom magyarul hogy voltak ezek, bocsi), aki visszaalakítja... és eközben borzasztó sok kiabálás, üvöltözés, sikoltozás, és ennek minden szinonimája, mindenki agyonra üvölti magát ebben a könyvben, persze főleg futásra sarkallva a többieket, halálos unalom. Vándorcigányok, beszélő, peculiar állatok is befigyelnek, és persze Jacob és Emma kapcsolata is kicsit megbonyolódik, de nem annyira, hogy fel is kapjam a fejem. A "gyerekek" minden elől mindig éppenhogy kimenekülnek, épp időben megtalálják akit kell, és épp épp épp. Az egyetlen jó a vége volt, az utolsó kb. 30 oldal értékelhető volt, és néhány fordulat, illetve a lelkek témája kifejezetten tetszett (nem véletlenül van benne a harmadik kötet címében). De ez kevés így. A fényképeknél pedig én is úgy éreztem, ahogy több más értékelésben olvastam: voltak jók, de mintha az igazán jókat ellőtték volna az elsőben, és itt több photoshop-szagú, megmanipuláltnak tűnő kép is volt, például a borítón lévő is. Tény viszont, hogy elég sok creepy van közte megint, ami jó hangulatalapozó. 

Az első részből a filmet 2016. márciusára várhatjuk, Tim Burton rendezésében. Akármennyire is voltunk rosszban a Hollow Cityvel, azért erre a Burton-rendezte csodára persze kíváncsi vagyok, és szerintem remek hangulata lesz. :) 

Értékelés: 10/5 Akcióregény rendes karakterábrázolás és érzelmek nélkül. Hiányzott a nagyapás szál, vagy valami hasonló, kevés volt a sztori, nem igazán kötött le, hosszúnak is éreztem, és bár jó volt a végén az a pár fordulat, mindezt jobban élvezném filmen. 

Kedvenc karakterek: Esme, az ikerpár, akik felváltva beszélnek, Folding Man, Addison kutya

Kedvenc "lény": Emuráf 

Érdekes szavak, kifejezések: 

- provender: tartomány
- creed: hitvallás
- eddy: örvény, forgatag
- rolltop desk: redőnyös íróasztal

(A képek a könyvből származnak, google-lal találtam őket. )

Árvaház a szigeten

Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Hirtelen felindulásból kezdtem el pont ezt a könyvet olvasni a várólistámról, és nem is sokat tudtam róla, csak hogy úgy általában szereti az olvasóközönség, de ne számítsak nagy durranásra, mert mégiscsak inkább ifjúsági, és hogy vannak benne régi fényképek, képek.

Ezen információk birtokában vetettem magam bele Jacob történetébe. Jacobnak nagyapja, Abe gyerekkorától kezdve ugyanolyan történeteket mesél különös gyerekekről, egy szigetről, ahova a zsidóüldözés során került a világháború alatt, fényképeket is mutogat, és időről időre felemlíti a szörnyeket is... Jacob gyermekként tátott szájjal hallgatja a mesét, később azonban már egy háborodott elme fantazmagóriáinak tartja a dolgot, és próbál el is feledkezni róluk. Amikor azonban a nagyapa furcsán kezd viselkedni, és hamarosan igen különös módon veszti életét, Jacob megpróbál értelmet keresni látszólag zavaros utolsó mondataiban. Ezeknél is aggasztóbb viszont a látomás - vagy talán valóság lenne? - amit Jacob az erdőben látott, ahol nagyapját megölték. Hogy vad kutyákra fogják a gyilkosságot, az egy dolog... Jacobot nem hagyja nyugodni a többi rejtélyes eseményszál, egy különös levél,újabb fényképek.

Hamarosan Wales mellett, azon a szigeten találja magát az édesapjával, ahol annak idején nagyapa is tartózkodott gyermekként. Vándorsólyom kisasszony házának helyén viszont csak egy szétbombázott, gazzal benőtt, üres rom várja...Az elhagyatott árvaház túlságosan is elhagyatottnak tűnik. Tetézendő az elszigeteltséget, nem működnek a szigeten az elektromos berendezések, és egyetlen vezetékes telefonvonal van csak, az is persze a kocsmában.

"I slammed out of the Priest Hole and started walking, heading nowhere in particular. Sometimes you just have to walk through a door." 

Hogyan találhatja meg a válaszokat, és talán annál sokkal többet is, a sorsát nagyapja múltján keresztül Jacob?

Őszintén szólva lehűtöttem magam amikor hallottam hogy hát jó jó ez a könyv, de többet is ki lehetett volna hozni belőle, meg jók az alapok, de... Ehhez képest igazán pozitívan csalódtam. Nekem nem kellett ebbe a könyvbe több. Az elején jól be is fosatott, amíg nem tudtuk, hogy kik hol és mi, én nem is mertem sötétben olvasni. Különösen jó volt a jelenet amikor Jacob az elhagyatott házban kutat, és megtalálja a ládát, de a nagyapa halála is elég hátborzongató.

"He wore a bartender's apron and had a bushy unibrow and a caterpillar mustache that made his face look striped."

 

A kötetben lévő képek nagyon jók, kellően groteszkek, morbidak, furcsák, valóban jó hangulatalapozók. Egyik kedvencem Olive, aki a könyv címlapján is van, és elsőre nem is tűnik talán fel, de nincs talaj a lába alatt, lebeg. De tetszettek a borzongatásmentes képek is, főleg amiken Abe volt.

Hibaként lehet felróni, hogy a karakterek elég kidolgozatlanok, talán van néhány időcsavaros pontatlanság is, és a párbeszédek főleg Emma és Jacob közt néha akadoztak, néha kicsit túl gyermetegek voltak a reakciók. Az élményből viszont ez összességében nem igazán vont le, legalábbis számomra. :)

 

A könyv eredetileg egy képeskönyvnek indult, de rábeszélték Riggset, hogy a képek csak irányadók legyenek egy történethez amit köréjük fűz. Igazán érdekes volt a végén megtudni a fotók forrását is, és hogy ezek valóban igazi vintage képek. Az ember elgondolkodik kicsit, hogy vajon hogy is lehetett ez, volt ebben trükk, mi volt a képek készítésének hátterében, kik vannak a képeken?

Kedvenc karakter: nagyapa, Bronwyn

Értékelés: 10/10 Nem szeretnék levonni, mert nekem ez így egyben megért egy tizest, végig élveztem és kíváncsi voltam rá, volt benne elég misztikum, rejtély, félelem, izgalom, és kellően befejezetlen, de mégis egy része szépen lezárt. A birkákért és a walesi elhelyezésért külön pluszpont :)

Várható egy folytatás is, amiről még nincs egyenlőre info, és jön a filmadaptáció is, ami szerintem ennél a könyvnél szinte kötelező. Olyan Más világ hangulatot tudok hozzá elképzelni.

Itt megnézhetitek az igen jól sikerült könyvtrailert is!
Magyarul a könyv Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei címen jelent meg.

A könyvről a Wikipédián (spoileres!).

Meg kell említeni hogy a nyelvezete igazán szép, és sok régebbi kifejezés, meg érdekes szó volt benne:
- moniker: név, elnevezés
- cul-de-sac: zsákutca
- dust jacket: könyvborító
- guzzle: fal, lakmározik
- recluse: remete
- perpetuate: megörökít, állandóvá tesz
- threadbare: foszlott
- brine: sósvíz, tenger
- vanity table: fésülködőasztal :)
- padlock: lakat
- tarpaulin: vízhatlan ponyva
- wainscoting: lambéria
- topiary: kertészi, bokorból, fából metszett alak
- ingress point: bemeneti pont
- halycon days: régi idők
- impunity: büntetlenség
- bunkum: ostobaság, lárifári
- rambunctious: izgága
- brawny: erős, fejlett izomzatú
- tourniquet: érleszorító, nyomókötés
- wherewithal: anyagiak, szükséges összeg valamihez
- mollycoddle: babusgat, édesget / anyámasszony katonája
- doorjamb: ajtófélfa

(A képek a könyvből valók, illusztrációként szerepelnek)