Jonas Jonasson: The Girl Who Saved the King of Sweden

Jonas Jonassonnal 3 éve ismerkedtem meg, és menthetetlenül beleszerettem a 20. század történelmén átívelő százéves emberes történetébe. Azóta kacagtam már Gyilkos-Anders képtelenségein is, és most végre sorra kerítettem a "köztes" kötetet is. :) 

A könyv magyarul Az analfabéta, aki tudott számolni címet kapta (és egy ismételten csak szörnyű borítót, de legalább passzol a többi közé - szerencsére nekem angolul van meg), ami meg kell hagyni szerintem sokkal jobban illik hozzá, mint a királymegmentős verzió, mert akkora királymegmentésről azért nincs szó. De lehetett volna akár Az atombombán ülő lány is. Jelzem a címben levő "lány" nem ijesztett el az olvasástól, lévén, hogy nem thrillerről van szó, és hogy Jonas Jonassonban volt azért már bizodalmam. :) 

A százévest nem érte utol, ötleteiből valóban merítkezett, felépítése, vonalvezetése néhol hasonló volt, humorában, fordulataiban viszont inkább Gyilkos-Anderses volt. Szóval kicsit ilyen is, kicsit olyan is, de a története nem volt olyan erős, mint az előbbié, a humora nem volt olyan gyilkos (haha), mint az utóbbié. Valahol középen parkol, és sajnos emiatt felejthetőbb is, úgy érzem.

A főhőse Nombeko Mayeki, az analfabéta, akinek valóban zseniális matematikai tudása van elmaradott körülményei ellenére, és aki a latrináknál kezd Dél-Afrikában, aztán a Pelindaba központba kerül, végül pedig Svédországba, mindezt úgy, hogy igazából hivatalosan nem is létezik. Ó, és szert tesz egy atombombára is, ami hogy, hogy nem, feleslegben volt (mondom én, ő tud számolni, mások nem). 

Megismerkedik Holger Eggyel és Holger Kettővel, a mindig dühös Celestine-nel, Kína és Svédország vezető politikusaival, és egy grófnővel is, aki talán igazából nem is grófnő. Nyomokban előfordulnak még hamisított vázák, kínai testvérek, lopott rendszámtáblák, fogak helyén eldugott gyémántok, véletlenül elsülő pisztolyok, óó, és combokba állított ollók is! Egy pirinyót rejtőjenősen hangzik így ömlesztve. :)

"The difference between stupidity and genius is that genius has its limits."

Amint az látszik ebből a rögtönzött összeállításból, egy jó nagy sületlenség az egész, persze abszolút humorosan és jó stílusban előadva. Sok szerencsétlenkedés egy rakáson, nem létező emberek és nem létező atombomba problematikája, valamint fejetlenség minden mennyiségben. :) A rákészülést elég hosszúnak éreztem, a könyv maga is kicsit túlnyújtott, de a történetben is azért sok év-évtized telik el, mire egyről a kettőre jutnak. 

Hektikus és vicces, mégis a végére egy kicsit kifulladt. 

10/8

Érdekes szavak, kifejezések: 

opine - gyanít, vél, gondol, véleményt nyilvánít

joist - gerenda, födémgerenda, kötőgerenda

halibut - lepényhal
lie fallow - ugaron hagy, parlagon fekszik, parlagon hagy

Ez volt idén a 8. várólistacsökkentős könyv, amit elolvastam. :) 

Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Hallottátok már azt a viccet, hogy a recepciós, a lelkésznő és a gyilkos egyházat alapít? Nem? Akkor sürgősen kerítsetek magatoknak egy példányt a Gyilkos-Andersből. És barátaiból. Meg azokból, akik nem azok. ;) 

Jonas Jonassonnal két éve ismerkedtem meg, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét ajánlotta ugyanis kedves Miamona barátném, és az pillanatok alatt kedvenccé avanzsált, valamint szerencsésen belebolondítottam apukámat és nagyapámat is Jonassonba - mondhatni zseniális biznisz lett belőle. 

Sejtettem azért, hogy nem vezetne semmi jóra, ha az előző, remek élményhez próbálnám már előre is hasonlítani a mostani új regényt, mert az nagyon-nagyon magas léc, és ezért nem is így álltam neki, nehogy emiatt érezzem kevesebbnek.

Zseniális vállalkozások története ez a könyv. Csalás persze, meg nem szép dolog egyik se, de mégis, az ember együtt tud érezni ezekkel a szerencsétlen csirkefogókkal, akik a változatosság kedvéért a sors által többszörösen megtiportan most végre a saját malmukra akarják hajtani a vizet. Dőljenek hát a milliók! 

A fenti fiktív vicc tulajdonképpen le is fedi a regény egy részét, bár van még néhány más, nem szokványos kereseti lehetőség, amit a fura csapat kiaknáz. Tele van botcsinálta gengszterekkel, elfuserált megbízásokkal és kacagtató véletlenekkel. Jó a stílus, kifejezetten Jonassonos, bár tény, hogy most is előjött belőlem kicsit a Rejtőhöz hasonlítási vágy, de inkább csak bizonyos elemeknél, helyzeteknél. Nem rejtős, tényleg sajátos a humora, kicsit faviccesebb is a százévesnél, és nem olyan szerteágazó a cselekménye. De ezt nem kritikaként mondom, szinte borítékoltam volna, hogy a kedvencet nem fogja ledönteni trónjáról. Nem is az a lényeg, hanem hogy szórakoztató. Kuplerájból hotellé váló hotel, egy nem-tágító gondnokkal megvásárolt templomépület, darazsas magánsziget és egy olyan szereplőgárda, ahol mindenki kicsit defektes, korrupt, sunyi, de mégis szeretnivalók. :)

A cselekményt magát nem szeretném nagyon elspoilerezni, ezért többet nem árulok el, ha bírjátok a morbid és a fekete humort (is) akkor mindenképp olvassátok el!

Értékelés: 10/9 Kacifántos üzleti vállalkozások és abszurd kalandok egy megtért, balfácán ex-gyilkos köré csoportosítva. 

A borító nem tetszik most sem, de a történet fényében van értelme az összeállításnak rajta, meg persze meg a többi Jonasson kötethez is, de nekem ez a jobb alsó design jobban tetszene. :) 

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Rendeld meg: >itt<!

Megjelenések

Forrás

Az a helyzet, hogy lehet, hogy eddig én nem figyeltem eléggé az ilyesmikre, vagy nem volt ennyi engem is érdeklő új regény, vagy pedig tényleg soha nem látott méreteket öltött a szuper, friss könyvmegjelenések időszaka... Mert nekem nem rémlik ekkora őszi dömping egyik korábbi évből sem, de páran már próbáltak megcáfolni, szóval lehet, hogy mégis én voltam vaktyúk... :) Most aztán van miből válogatni. Mutatok egy adagot, amik engem felcsigáztak.

Érkeznek, vagy már itt vannak: 

A százéves ember, aki kilépett a mozivászonra

Tavaly tavasszal olvastam a százéves embert, és imádtam. Amikor megtudtam, hogy film készül ebből is, egy kicsit megijedtem, vajon hogy fog menni a megvalósítás, mennyire lesz gördülékeny, mennyire fér bele kvázi a 20. század történelme másfél-két órába, úgy, hogy még röhöghessünk is párat. 

A svédekre úgy fest, rá lehet ezt bízni. Amióta a Millenium-trilógiát (Stieg Larsson) láttam filmen, azóta birizgálja a csőröm, hogy néha jobb, ha valami nem amerikai - stílusában és kivitelezésében sem. Mindenesetre megnézném az amerikai változatot is a százévesből - ha lenne -, mert annyira szeretem a sztorit. 

A film castingja ki-vá-ló. Imádtam a szereplőket - szinte mindenki hasonló volt a könyvben bemutatott karakterhez -, és a magyar szinkront is (Rudolf Péter, Liptai Claudia, Szabó Győző) Sztálin elvtárs is nagyon jól lett kiválasztva, és úgy egészében, a megvalósítás remek. Külön köszönet, hogy senki sem "mázas", senki sem tökéletes és nem szépségideál! A színészek Svédországban *dobpergés* emberek (!), és nem viaszbábuk, akiken nincs egy ránc, egy deka háj hastájékon, vagy egy félreálló hajszál. Az amerikaiak elleshetnének néha ezt-azt...

A két szál, a múltbéli és a jelenlegi kalandok zökkenőmentesen kapcsolódtak egymásba, és minden lényeges pont belefért - még Szonja az elefánt is! :D Egészében elég könyvhű volt. :) 

Jókat röhögtem, imádtam a gyorsított magyarázós, poénos részeket, ahogy a hullák sorsára fény derült például. Külön öröm volt felismerni Budapestet az itt forgatott jelenetek láttán.

Hiányoltam viszont Kim Ir Szen és Mao Ce-tung felbukkanását, azért egy jó nagy szelet kikanyarítását jelentették a filmből. Keveset szerepel Herbert Eistein is sajnos, de a mosodás kalamajka kifejezetten jól lett megoldva, és emlékeztetett Forrest Gump és BB közös jelenetére. :)

Ami még nem tetszett hogy talán túlzásba vitték, Allan mennyiszer és mennyire van bepiálva. Persze eláztak rendesen a regény lapjain is, de azért mégis, egy rövidített verzióban azt is jobban kellett volna érzékeltetni, hogy valamivel néha azért le is nyűgözte őket, és nem volt tökfej sem, sőt, okos, értelmes a maga módján és józan paraszti eszével. Kevéssé lehetett kivenni miért is volt különleges szellem.
Na de ezeket leszámítva, még a petúniaágyás is stimmelt, hogy oda lép ki az ablakból... :D

Ahogy az lenni szokott, azért úgy vagyok vele, hogy a könyv sokkal többet adott, és sokkal jobban is tetszett, de a film is megért nálam egy 10/8,5 pontot, és érdemes volt beülni rá.

Ja, és még annyit, olvastam valahol, hogy kifogásolták, az Allan Karlssont játszó színész, Robert Gustafsson maszkírozását és játékát. Szerintem sokkal jobb volt így, hogy ugyanaz az ember játszotta a fiatalkorától kezdve végig, és úgysem lehetett volna igazán idős - hihetően ennyi idős - emberrel eljátszatni a szerepet. A maszk és az alakítás is teljesen jól hozta Allant, és meggyőzően adta el Gustafsson az öreges allűröket, mozdulatokat, a lassúságot, mindent.

Ez egy ilyen kicsit szétszórt poszt, mert valahogy ezt egyrészt ismerni, másrészt látni kell, és egyszerűen: szórakozni rajta, akármelyik formájára is "fizet be" az ember. :)

Trailer:

A képek jelenetek a filmből, forrás: google.com

Jön az új Jonasson könyv!

November végén világszerte megjelenik Jonas Jonasson svéd szerző új regénye, Az analfabéta, aki tudott számolni. :) A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt az idei év egyik legjobb könyve volt számomra, és legyen bár megint vásárian ocsmány a magyar borító (de legalább kiviláglik a többi közül), biztos vagyok benne, hogy bombasiker (!) a sztori. :) Alig várom! 

Külföldi borítók, kattintásra megnő. Forrás.

A Jonasson oldalán található ismertető:

“The Illiterate Who Could Count” challange fundamentalism in all its forms, together with the fallacy of different peoples different value.Nombeko Mayeki started working at the age of five, was orphaned at ten, and runed over by fifteen. There was no indication that she wouldn’t live in her shack in South Africa’s largest shantytown, and then die, missed by no one. If she hadn’t been who she was. Nombeko Mayeki was the illiterate who could count.The destiny along with her talent led her away from Soweto, to large international politics, to the other side of the globe, to two identical and very different brothers. During the trip, she managed to anger the world’s most feared security service before she one day found herself trapped in a potato car.

Robbantásügyi szakértőnek lenni kifizetődő

 Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Motoszkált bennem, hogy el kell olvasnom A százéves ember…-t, de olyan nagyon mégsem vonzott. Nem tartom jó ómennek, ha „viccesnek”, mi több, az év legviccesebb könyvének kiáltanak ki egy könyvet. Az elején is úgy voltam vele, hát ebből ugyan mi fog kisülni, humorosnak sem éreztem, sőt, jött az a sok-sok politikai és történelmi utalás, ami riasztónak tűnt. Később rájöttem, jól bizonygatták sokan, hogy ez egy amolyan Forrest Gump történet. És vicces is, de úgy egészében lehet átlátni a humorát, szarkazmusát, iróniáját… egy egész élet, egy évszázadnyi élmény tükrében, ami nem más, mint Allan Karlsson, a százéves ember élettörténete.

Sosem hittem volna, hogy nevetni fogok egy könyvön, amiben atombomba van, és Sztálin…

Allannel a 100. születésnapjának délutánján találkozunk, akkor, amikoris úgy dönt, ő bizony nem akar részt venni az otthonban saját születésnapi ünnepségén, ezért aztán különösebb cél nélkül fogja magát, és kimászik szobája ablakán (nyugalom, földszint!), átgyalogol a virágágyáson, és aztán újabb apró döntések sorozataként odajut, hogy megkaparint egy pénzzel teli bőröndöt, hidegre tesz néhány maffiózót, barátságot köt egy Szonja nevű elefánttal, és bizony sorozatgyilkosság körözött bűnözőjévé válik – legalábbis a rendőrség és a sajtó szerint.

"- Miért jártok kamionnal? 
– Van nálunk egy elefánt is. 
– Elefánt? 
– Szonja a neve. 
– Elefánt? 
– Ázsiai. 
– Elefánt? 
– Elefánt. 
Bosse egy ideig némán töprengett. Azután azt mondta: 
– Az elefántot is loptátok? 
– Nem, azt azért nem mondanám. 
Bosse újra elhallgatott. Azután azt mondta: 
– Grillcsirke sült krumplival a vacsora. Megfelel?"

De ez tulajdonképpen mind semmi, Allan élettörténetéhez képest, amit a jelenkori, 2005-ös szállal párhuzamosan ismerhetünk meg, és ami átível a 20. századon, születésétől, egész addig, amíg a két szál össze nem fut a jelenben. És hát mit Karlsson úrnak némi félreértésből elrabolt pénz?… Korábban szinte egész Európa, Amerika és Ázsia történelmét ő irányította apró, finom szálak mozgatásával. Alig végzett iskolákat, mégis robbantásügyi szakértő lett, tudta hogy kell atombombát gyártani, tudta hogy kell egyszer erre, másszor arra tendálni kicsit a politikában – ami mellesleg cseppet sem érdekelte soha –, ismerte az összes fontos történelmi személyiséget a században, és nem is akárhogy: Truman, Churchill, Sztálin, Kim Ir Szen, Mao Ce-tung vagy Nixon csak néhány azok közül, akiknek ha azt mondták Allan Karlsson keresi őket, azt felelték: "áh, szervusz Allan, hogysmint?", és már hívták is ebédelni, kávézni, vagy épp hozzávágtak néhány százezret a megfelelő pénznemből... Allannel rengeteg dolog esik meg véletlenül, jókor van jó helyen, vagy épp rosszkor rossz helyen, és ebből adódóan váratlan és lehetetlen helyzetekbe bonyolódik. 

„A politikával az a helyzet, hogy nem csak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.”

Imádtam Allan viszonyulását a politikához, és azt, ahogy egyszerűen csak a maga érdekeit tartotta szem előtt, de mindezt olyan sztoikus nyugalommal tette, és olyan egyszerű alapelvek vezérelték, amiken nem lehet mást tenni, mint derülni egy kicsit.
Ez a rész volt az, ahol először azt mondtam magamban, Allan tényleg kicsit Forrest Gump:

"Ha nem hiányzott volna a pálinka. Allan pontosan öt évig, és három hétig bírta. Akkor azt mondta:
- Most már szeretnék inni valamit. De itt nincs semmi. Ideje odébbállni."

Mindezt persze hol? A Gulagon, Vlagyivosztokban, öt év után... :D Mint amikor Forrest Gump bejelenti, hogy egy kicsit elfáradt a futásban, és hazamegy. :)
Jajj, és még Herbert Einstein is... egy kicsit mint BB :))

„ – Így jár, aki nem vigyáz – mondta Allan a lába előtt heverő, öntudatlan kínai katonának. – Jobb ha nem próbálsz versenyt inni egy svéddel, hacsak nem vagy finn, vagy legalább orosz.”


Allan elképesztő egy figura, de a többiek se semmik - a pitiáner tyúktolvajtól kezdve az évtizedeken át egyetemeket végző utcai büfésen át, a szabadszájú vörös bigéig -,  akiket a kaland során a véletlen folytán összehoz a sors. Szép kis csapat verbuválódik belőlük, és a képtelen történetből csavarodik egy még képtelenebb is a végére.

Senki ne ijedjen meg a történelmi, politikai részétől, nem volt száraz, és észre se vettem, már sodortak az események tovább. Nem mondom, hogy hangosan röhögtem, ez a könyv nem úgy vicces, ahogy a reklámja sugallja, hanem tényleg, egészében, ahogy összefutnak a szálak, ahogy meglátod, hogy Jonasson, a szerző mekkora háttértudással rendelkezhet, hogy ezt így összerakta, hiba nélkül, években, elnökökben, politikai irányzatokban, atombombában stimmelve... Elképesztő. Abszurd helyzetekkel és helyzetkomikummal van tele, és nem idegesítően és erőltetetten próbál megnevettetni. :) Pedig, amilyen ronda a borítója, nem hittem volna, hogy ilyen okos történetet rejt magában.
A Forrest Gumpon kívül emlékeztetett még Az ember, aki túl keveset tudott című filmre is, ami szerintem szintén szenzációs, persze kicsit másként. :)

Értékelés: 10/10 Megfakult már a kezdeti értetlenség és a posztópapucs emléke, megérdemli a max pontot, annyira jót szórakoztam ezen a lüke Karlssonon. :) Imádtam!
A könyvet melegen ajánlom Apukámnak, még jobban fogja imádni, mint én. :)

A végére pedig néhány szép, száz év feletti ember képe az alábbi linken: >100+ emberkék<