Maja Lunde: Hónővér

Csodás téli mesét olvashattam Nikkincs jóvoltából, köszönöm! ♥ Kölcsönkaptam kedves barátnőmtől ezt a kötetet, és bizony kicsit sajnálom is, hogy vissza kell szolgáltassam, mert öröm egy ilyen kívül-belül szép könyvet tudni a polcunkon, hogy akár a következő ünnepi időszakban is elővehessük.

Maja Lunde története tökéletes hangolódás adventre a téma és a felosztás miatt is. 24 fejezetét akár be lehet osztani az adventi várakozás napjaira is.

Karácsony előtt nem sokkal csöppenünk Noel történetébe, akinek nemrég meghalt a nővére, Júnó. Az egész család magába roskadt, és mindenki csak üres héja maradt önmagának. Még a korábban dinamitként emlegetett kishúg, Augusta, is csak halovány másolatnak tűnik. Az apátia annyira beleitta magát a család otthonának szöveteibe és a családtagok bőre alá is, hogy szinte szó sem esik arról, hogy mindjárt karácsony van. Nem kerül elő semmi ünnepi dísz, a pincében porosodik az adventi gyertyatartó is, és mindenki némán ül esténként a vacsoraasztalnál. 

Maggie Stiefvater: Forever

Szkeptikusan álltam a Mercy Falls farkasai (The Wolves of Mercy Falls) trilógiához - ami azóta tetralógiává bővült - még 2012-ben, de engem is rögtön megragadott a líraisága és a farkasfalka szoros összetartozása. 

Maggie Stiefvater akkor megvett magának, és élvezettel merültem bele a télbe és érdekelt ez a különös farkasfalka, az alakváltás és persze az érzelmek alakulása Sam és Grace között.

A Forevert jó régóta halogattam már, számtalan várólista csökkentős listára is felkerült mindhiába, csak tolódott és tolódott... Most viszont egyszercsak kedvet kaptam hozzá, talán A hóleány miatt, mert vágytam vissza valami hasonlóan hideg klímájú regénybe. :D Még ilyet! :D 

Mivel olyan rég olvastam az előző részt, kicsit kiestek képkockák az előző kötetekből és fel kellett eleveníteni az eseményeket.

“People don't change who they are. They only change what they do with it.” 

A Foreverben is négy narrátorunk van: Sam, Grace, Isabel és Cole. Változatlanul nagyon kedveltem a karaktereket, és Maggie írását is, a stílust, ami körbeölelt, mint a néma, havas erdő. Érdekes, mert én sokszor szoktam kifogásolni a regényekben, ha nagyon kevés dolog töténik, mégis ennél abszolút nem zavart most sem a relatív eseménytelenség. Ezek lassú cselekményszövésű könyvek, de a hangulat kárpótol. 

A történetben a farkasfalka legnagyobb problémája ezúttal, hogy Isabel apja eltökélte, levadássza őket, ha törik, ha szakad... A hajtóvadászat persze pont akkor veszi kezdetét, amikor Grace is épp farkasalakban rója a kilométereket... Előkerül Beck és Shelby is, és persze kapunk egy jó adagot Cole-ból, aki bátran, de néha felelőtlenül kísérletezik mindenféle anyaggal, hogy kórságukat megtörje-megfejtse valahogy. A farkasirtás gondolata megremegtette a gyomrom, és nagyon szurkoltam végig, hogy sikerüljön a menekülés, a gondolatok-képek jó közvetítése, és persze Cole agyalágyult kísérletei is. :)

Ó és majd' elfelejtettem, ebben az epizódban Grace végre jól beolvas az őt korábban nagyon elhanyagoló szüleinek... :) 

Forrás.

“I hated this. I hated knowing what I wanted and knowing what was right and knowing they weren't the same thing.” 

Értékelés: 10/7,5 Tetszett az atmoszféra, az írásmód, a líraiság, a szálak alakulása, de összességében talán most annyira nem tudott elsodorni magával, mint az előző epizódok, egy kicsit elmaradt azoktól. Még nem döntöttem el, hogy a Sinnert (hivatalosan 3,5-edik résznek van írva, de amúgy 4. persze...) fogom-e olvasni. 

“I thought, possibly, that what I really needed was to go where nobody knew me and start over again, with none of my previous decisions, conversations, or expectations coming with me.”

Az előző kötetekről írt posztok: 
Shiver, Linger

És amit nagyon utáltam Maggie Stiefvatertől: A hollófiúk

Eowyn Ivey: A hóleány

Adós vagyok még egy paprikás poszttal is, de az egész nap karácsonyi hangulatban telt, végtelen karácsonyi dalos youtube-lejátszási listákat hallgatva, és ehhez bizony jobban passzol A hóleány, ami remek ünnepre, télre hangolódós könyv.

Télen valahogy jólesik a hidegről olvasni. Ezt először Maggie Stiefvater Shiverénél realizáltam, ahol olyan gyönyörűen írtak a havas tájról, hogy egész más érzés volt utána a kabátujjba bekúszó fagyos levegő, veszített valamit a kellemetlenségéből. :) 

A hóleány az 1920-as évek Alaszkájába kalauzol az igazi vad, és zord télbe, ahol puha hótakaró borít mindent, és ahol hatalmas erdő veszi körbe a faházakat. Mabel és Jack egy középkorú pár (bár az én gondolataimban inkább idősebbként jelentek meg már elsőre, de valószínűleg még azért elég fiatalok a könyv elején), akiket elkerül a gyermekáldás. A világot  hátuk mögött hagyva a semmi közepére költöznek és nehéz, kemény munkával teli, elszigetelt életet választanak

Az életük akkor vesz fordulatot, amikor egy bolondos pillanatukban hógolyózni kezdenek, majd építenek egy hókislányt az udvarban. A kislány sálat, kesztyűt is kap, megsárgult fűből hajat, és ajkait áfonyával festik pirosra.

Amikor másnap reggelre valami feldúlja a hószobrot, és egy szőke kislány jelenik meg a ház környékén és az erdőben, aki a kesztyűt és a sálat viseli, Mabel és Jack nem tudják hová tenni a történéseket. Persze az ember sokszor talál magyarázatot a megmagyarázhatatlanra. Hogy a lábnyomok csak a hószobortól elfelé vezetnek? Hogy a kislány eltűnik nyárra a hegyekbe? Hogy a benti kandallótűz meleg neki, szinte kimenekül? Egy idő után természetessé válnak ezek is. Mabelnek eszébe jut a gyerekkorából egy régi mese, egy orosz mesekönyv Sznyegurocskáról, vagyis Hópelyhecskéről, és nővérével el is küldeti a könyvet magának. A képeket nézegetve azonban újabb kérdések merülnek fel... A kislány vajon el fog olvadni? De micsoda badarság ez, hiszen ez egy hús-vér gyermek... aki végre megadatott nekik. Vagy mégsem? Faina rendkívül szabad szellem. Vad és megzabolázhatatlan, mint az alaszkai tél maga. Vadászik, állatokat nyúz, és teljesen egyedül boldogul. Nem lehet őt megkötni és keretek közé szorítani.  

Bájos és keserédes mese szövődik, ami a misztikum és a valóság határán egyensúlyoz.

Engem már az elején megbabonázott, nagyon tetszett a stílus, tényleg bele lehetett süppedni, mint a térdig érő, frissen hullott hóba, és mégis melegen ölelt körül, mint egy megpakolt kályhával felfűtött rönkházacska biztonsága. 

Forrás.

Hallottam másoktól, hogy unalmasnak tartották az elejét, de engem érdekelt ez az elszigetelt házaspár, a depresszióban szenvedő, magányos nő, és tetszett, hogy hogyan alakult a sorsuk a kislány megjelenésétől. Mabel tényleg a gödör alján volt, nem véletlen merészkedik ugye a vékony jégre a legelső fejezetekben... Faina reményt adott, és rengeteg örömet hozott számukra. Valahogy sikerült egymáshoz is közelebb kerülniük újra egymásra találtak. Kedveltem Mabelt és Jacket együtt. Rendkívül egyszerű emberek, a szó jó értelmében, és nagyon kedvesen, gyengéden tudták szeretni egymást. Volt valami otthonos ebben a regényben, ami a kabátkönyvek jellemzője. Lehetséges, hogy engem jókor talált meg éppen. :) 

Furcsa volt egy ennyire technológia-mentes korba visszarepülni, és ez különösen kiütközött akkor, amikor pl. Mabel a hóangyalkák nyomait meg akarta mutatni Esthernek, de aztán behavazódott minden... Manapság minden repül az instagramra egy kattintás után... Olyan jó volt visszalassulni egy másfajta létezésbe (s olyan jó lenne néha tényleg így létezni újra...).

Esther igazán belevaló karakter, csíptem. Csupa kérges férfiasság kívül, kezeslábasban és nadrágban, de mégis igazi melegszívű nő azért, aki érti a másik nők nyelvét, de a férfiakét is, hamisítatlan fiús anyukaként. Nagyon tetszett, amikor beköltöztek a fiával és segítettek talpra állni Mabelnek és Jacknek.

Ha sorozatot forgatnának ebből a könyvből, kicsit Váratlan utazásos lenne, némi háztáji mágiával megspékelve. :) 

Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire sok évet felölel majd a könyv, azt hittem Faina és Mabelék sorsa egyetlen tél-tavasz váltakozás során eldől, ehelyett szép nagy íve lett. És bár melankolikus, szomorú az egész, valahogy mégis szívet melengető tudott lenni. 

Néha a szomorkás könyvek hordozzák a legnagyobb boldogságot. 

Ajánlom télre, ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet, és aki szeretné megérezni a hófödte csend varázslatosságát. :) 

10/9

A magyar borító kissé félresikerült szerintem, bár kétségtelen, hogy olvasás után rápillantva már mást ad, kicsit megvillantja azt a mesebeliséget, amit Faina és a rókája varázsoltak elő, mégis inkább a külföldi borítókat preferálom: 

Kattintásra megnőnek. 

Linger

Maggie Stiefvater: Linger (The Wolves of Mercy Falls 2.)

Figyelem! Ez a könyv egy sorozat második kötete. Az első részről, a Shiverről is olvashatsz a blogon. A poszt tartalmazhat spoilereket azok számára, akik nem olvasták az első részt. 

Amikor befejeztem a Shivert alig vártam, hogy a Linger után nyúlhassak, valahogy mégis úgy esett, hogy eltolódott, és nyári olvasmány lett belőle. Rejtélyes oknál fogva iszonyú lassan tudtam csak haladni vele, de tény, hogy a könyv hangulata, lassú folyása, melankolikus mivolta is tulajdonképpen erre késztet. 

Sam és Grace története mondhatni happy enddel ért véget a Shiverben, hiszen megtalálták a gyógymódot, és bár a hatékonyság csak 50%-os volt a tesztalany szereplőkön, a lényeg, hogy Sam életben maradt, és a lázas állapot kiirtotta belőle a farkast. Mercy Fallsban ugyanis farkasfalka van, akik a hőmérséklet változásának megfelelően emberi alakot is tudnak ölteni. Ha meleg van, emberek, ha hidegre fordul az idő, bizonyos Fahrenheit alatt már csak farkasbundában érzik jól magukat, e változás felett nincs hatalmuk, s bizonyos idő elteltével egyre melegebbre van szükségük ahhoz, hogy visszaváltozzanak emberré, vagyis végső soron farkasbőrbe kényszerülnek. Bár lehet hogy ez nem hangzik igazán érdekfeszítően, mégis kiemeli a sorozatot a többi hasonszőrű, mostanában népszerű könyv közül az, hogy nincsenek igazán misztikus dolgok, természetfeletti képességek, ijesztő, vad vérfarkasok, csupán egy alakváltás történik ilyenkor. A hangsúly a melankolikus hangulaton, a szép szavakon van. És a csodás, észak-amerikai erdőségek ropogós haván. :)

"(...the) evening transformed the woods, making ribbons of warm sunlight across the forest floor and painting stripes of blue shadows over our bodies. Everything was splashes of yellow and indigo, an impressionist painting of three teens at an evening funeral."

A Linger végre érdemben kitér arra a furcsaságra, ami Grace Brisbane-t lengi körül. A tény, hogy megharapták gyermekkorában a farkasok, mégsem változott át soha. A megoldást erre a rejtélyre abban látták, hogy Grace-t apukája bezárta a meleg autóba (kvázi felforralta, bele kellett volna hogy haljon), nem sokkal a harapást követően, és mivel Samből is a lázkeltő vírussal igyekeztek "farkast űzni", úgy látszik, ez a válasz a kérdésre, Grace miért nem változik át. De mi történik, ha egyszercsak lázas betegség, majd rosszullétek kezdik gyötörni Grace-t, akinek mellesleg furcsa farkasszaga is van...

"The entire room was so yellow that it looked like the sun had thrown up on the walls and wiped its mouth  afterwards on the dresser and curtains."

A falka új tagjai, és kiváltképp a könyvbéli Narkotika együttes frontembere, Cole St. Clair is komolyabb szerephez jutnak ebben a kötetben, és Isabel Culpeper is "hangot kap", az előzőekkel ellentétben tehát a kettőből négy narrátorunk lesz. Ez nagyon kellemes újítás volt, örültem a változásnak, Cole és Isabel kapcsolata kifejezetten érdekes, Cole pedig egy remek karakter. :) 

A többi falkatag viszont nagyon hiányzott, persze láttam, hogy miért jobb így, Samnek és Grace-nek nélkülük kellett a problémával megbirkózni, és Samnek egyébként is meg kell tanulnia falkavezérré válni, Beck állandó segítsége nélkül.

"'I'm naked', I said. 
'So am I', Isabel replied. 'Under my clothing."

A narrációt nem tudom senki máséhoz hasonlítani, Maggie Stiefvater olyan egyedi hangot üt meg. Ha össze akarom foglalni a könyvben történteket, megtehetem egy jó fél oldalban, több nem történik, nincs nagy cselekmény, mégis, mintha nem lenne felesleges szó, nem unatkoztam, csak engedtem, hogy vigyenek a szép mondatai, leírásai, árnyalásai magukkal. Minden olyan "lágy", zenés, melankolikus ebben a részben is, mint a Shiverben. Ha mégis össze kell őket hasonlítanom, talán hajszálnyival nyerne a Shiver, de meg kell mondjam, a Linger javára írhatók az érdekesebb karakterek, és talán a meglepőbb "fordulat", már ha lehet ezt annak nevezni. Hiszen valamennyire már az elejétől sejtettük, hogy annak a bizonyos régi harapásnak csak-csak lesz valami hatása...

Forrás

Mindenképp meg kell még említenem Grace szüleit, akiket eddig sem szerettem, de most aztán tényleg berágtam rájuk. Persze ez könyv, és igen, persze Grace-ék szemszögéből látjuk a történteket, de akkoris tipikusan fafejű szülőként viselkedtek. Bezárják, eltiltják, meghiúsítják az eltervezett és leszervezett születésnapi meglepetést... És amiket elvárnak hirtelen, holott eddig egyáltalán nem viselkedtek szülőként...? Grace kvázi önellátó volt, sőt, ő főzött és takarított a szüleire is, amellett, hogy eminens, igazi jókislány, és bár érthető, hogy a "Fiú" megjelenése kisebb szívrohamokat okoz lányos szülőknél, azért nem hinném, hogy ekkora patáliát kellett volna csapni. Főleg az előzményeket nézve, hogy eddig rá sem hederítettek a lányukra. Ne akarjon szülő lenni 5 perc alatt az, aki az előtte levő 5-10 évben nem volt az, és főleg ne várja azt, hogy hirtelen szülőként tiszteljék.

Forrás

Értékelés: 10/9 Egy kicsit elfogult vagyok a hangulata miatt, amibe úgy beleszerettem, ami úgy megborzongat néha. Hihető volt továbbra is ez a szép szerelem Grace és Sam között, nem voltak túlcsorduló jelenetek, jók az új szereplők és az ő nézőpontjaik, és tetszett az újabb rendezés, a megváltozott helyzet a végére. 

Furcsa volt így a nyári kánikulában olvasni egy részét, de most is ugyanúgy oda tudott varázsolni az ébredező, de még fagyos erdőkbe.
Nemsokára elolvasom a trilógia befejező kötetét, a Forevert is. Kíváncsi vagyok, melyik alakjuk lesz a forever.

"Folded in my arms you’re a butterfly in reverse 

giving up your wings inheriting my curse 

you’re letting go of me 

you’re letting go"

Érdekes szavak, kifejezések: 
- mileage - mérföldek száma
- ostracize - kiközösít
- to blow somebody a raspberry - kidob, kikosaraz vlkit, kosarat ad vlkinek
- reticent - tartózkodó
- respite - pihenő, szünet (vagy halasztás, haladék)
- brawn - izom, izomerő

Maggie Stiefvater: Shiver

Sok mindent hallottam a Shiverről az elmúlt években, és bár volt értelme az ajánló sorokban rejlő szavaknak, valahogy mégsem állt össze bennem semmivé. 
Hideg… farkasok… lágy, dallamos írás, mintha zongora szólna közben… Jó-jó, mocorgott a realisztikus énem, de mégis mi a jó benne, miről szól? Ja hogy szerelmes is, és trilógia, kösz nem kérek belőle, meg a hülye farkasok se érdekelnek.

Fordult a kocka és mégis feltettem egy érdeklődős listámra, amiről előbb-utóbb csak-csak olvasásra kerülnek a címek. És most hol tartok? Hogy ha megkérdeznétek mi ez a könyv, azt válaszolnám:

Hideg… farkasok… lágy, dallamos írás, mintha zongora szólna közben. És szerelmes is. És persze trilógia – hál’ Isten, mert ennyi nem volt még elég belőle. :)

A történet Grace-ről és Samről szól – avagy a lányról és a farkasról, akik egymásba szeretnek. De leginkább, akik kezdettől szerették egymást, és láthatatlan szálak fűzték össze őket hosszú éveken keresztül, amikor ismeretlenül figyelték egymást. Grace az erdő szélén lakik Mercy Fallsban, a szüleivel, akik művészlelkek, elfoglaltak, és nem sokat foglalkoznak az okos, csendes, kicsit introvertált lányukkal. Házuk hátsó verandája az erdőszéllel szomszédos, ahol rendre látni farkasokat is, kiváltképp sokszor egy szürkét, sárga, igéző szemekkel. Grace farkasa. A farkasok javarészt szelídek, bár gyermekkorában egyszer Grace-t is érte támadás, az emberek nem félnek tőlük igazán, egészen addig, amíg Jack Culpeper áldozatul nem esik a falkának… Ideje Grace-nek kiállni a farkasai mellett, és ideje Samnek is megmutatni magát. De hogy teljesülhet be a végzetük?

"Then I did what I always wanted to – I put a hand to his dense ruff, and when he didn't flinch, I buried both my hands in his fur. His outer coat was not soft as it looked, but beneath the coarse guard hairs was a layer of downy fluff. With a low groan, he pressed his head against me, eyes still closed. I held him as if he were no more than a family dog, though his wild, sharp scent wouldn't let me forget what he really was. For a moment, I forgot where - who - I was. For a moment, it didn't matter." 

A farkas-ember alakváltozásának hőmérséklettől való függése, a farkasok viszonylag szelíd természete, és nem a megszokott vérfarkas-mítosz megjelenítése nagyon szimpatikus volt. A farenheiteken múlt minden. A jelenetek hétköznapiak voltak és filmszerűek. Imádnám ezt filmben is látni csak ne Kristen Stewartot castingolják!. Sok apró jelenet autókban, sárgulós leveles, majd havas erdőben, nagy ablaktáblás, verandás észak-amerikai házakban, iskolapadokban, padlásszobában, könyvesboltokban, sufnikban.

"As the hours crept by, the afternoon sunlight bleached all the books on the shelves to pale, gilded version of themselves and warmed the paper and ink inside the covers, so that the smell of unread words hung in the air."

És szerelem. Amit velem nehezen lehet lenyeletni. Mert utálom, ha hiteltelen. Ha csöpög. Ha unalmas és érdektelen szenvelgés. Ha kiszámítható. Ha öncélúan írnak szexet a történetbe.

Akkor fogadom el könnyen a szerelmi szálakat, és akkor tudom szeretni a szerelmes típusú regényt, ha van a nyálcsere mögött karakter. Ha elhiszem, hogy szeretik és szerethetik egymást. Ha van miért olvasni, ami független a szerelmi száltól. És ha van benne egy csipet fűszer. Ezeknek a kritériumoknak eddig legjobban Az időutazó felesége felelt meg számomra. Most már a Shiver is ide tartozik, bár nem mondom hogy tökéletes volt, mert egyes jelenetek kicsit már a mezsgyén mozogtak, hogy átbillenjenek kicsit a nyálcsorgásba (pl. a cukrászda), de szerettem olvasni ezt az összefonódást Sam és Grace között. 

Tetszett a probléma amivel szembesültek, és szerettem elhinni a szerelmüket. Szerettem, hogy nem voltak gyermetegek, de kellően voltak félszegek, és maximálisan odaadók.

"You're like a song that I heard when I was a little kid but forgot I knew until I heard it again."

Forrás: hotdog.hu

A falkatagok is jó karakterek, de még van mit kibontani rajtuk. Beck és Shelby különösen érdekel.

Grace nagyon érdekes karakter, mert fiatalsága ellenére elég kiforrott jellem, mégis olyan módon, hogy ne legyen zavaró. Értelmes, önálló, független, talpraesett. 

Sam meg kell hagyni, kicsit szerencsétlennek van megírva, de próbáltam magamban néha felülírni a gyengeségeit, hogy egy nekem is tetsző alak legyen, ne feltétlenül egy emo-kid :) ha Barrons a mérce, senki nem elég jó Lehet hogy farkasként jobban tetszik?! :D

"'Isn't Munchausen when you invent sicknesses to get attention?'
'Is it?' I just like saying 'Munchausen'. I feel like I can actually speak German when I say it.'"

Beck

A végkifejlethez vezető megoldást kicsit furcsának tartottam, és vesztett a történetvezetés a gördülékenységből, de aztán kellő drámaiság került bele, és ez a kissé nyitott, kérdésekkel teli lezárás telitalálat. Alig várom, hogy nekikezdjek a következő résznek, a Lingernek :) 

SPOILER!!! Miért kellett pont meningitisz, és miért pont vér? Lophattak volna valami laborból tisztán bacikat is, valami oldatban, vagy nem tudom, valami más lázkeltő betegséget, ami kevésbé veszélyes... SPOILER VÉGE!!! 

Értékelés: 10/9,5  Hatással volt rám ez a könyv, beitta magát a lágy stílusával a bőröm alá, az agyamba, a gondolataimba.

Shelby

Azt hiszem egy kicsit beleszerettem a télbe... 

Kicsit más volt a szélbe tartani az arcomat... 

Egy kicsit máshogy rázott ki a hideg, ahogy a kabátujjamba, vagy a nyakamba kúszott a sál mellett.

Egy kicsit fojtogatott néhol a sírás.

Nagyon szép, nem hittem volna, hogy szeretni fogom. 

Paul

Sam