Szkeptikusan álltam a Mercy Falls farkasai (The Wolves of Mercy Falls) trilógiához - ami azóta tetralógiává bővült - még 2012-ben, de engem is rögtön megragadott a líraisága és a farkasfalka szoros összetartozása.
Maggie Stiefvater akkor megvett magának, és élvezettel merültem bele a télbe és érdekelt ez a különös farkasfalka, az alakváltás és persze az érzelmek alakulása Sam és Grace között.
A Forevert jó régóta halogattam már, számtalan várólista csökkentős listára is felkerült mindhiába, csak tolódott és tolódott... Most viszont egyszercsak kedvet kaptam hozzá, talán A hóleány miatt, mert vágytam vissza valami hasonlóan hideg klímájú regénybe. :D Még ilyet! :D
Mivel olyan rég olvastam az előző részt, kicsit kiestek képkockák az előző kötetekből és fel kellett eleveníteni az eseményeket.
“People don't change who they are. They only change what they do with it.”
A Foreverben is négy narrátorunk van: Sam, Grace, Isabel és Cole. Változatlanul nagyon kedveltem a karaktereket, és Maggie írását is, a stílust, ami körbeölelt, mint a néma, havas erdő. Érdekes, mert én sokszor szoktam kifogásolni a regényekben, ha nagyon kevés dolog töténik, mégis ennél abszolút nem zavart most sem a relatív eseménytelenség. Ezek lassú cselekményszövésű könyvek, de a hangulat kárpótol.
A történetben a farkasfalka legnagyobb problémája ezúttal, hogy Isabel apja eltökélte, levadássza őket, ha törik, ha szakad... A hajtóvadászat persze pont akkor veszi kezdetét, amikor Grace is épp farkasalakban rója a kilométereket... Előkerül Beck és Shelby is, és persze kapunk egy jó adagot Cole-ból, aki bátran, de néha felelőtlenül kísérletezik mindenféle anyaggal, hogy kórságukat megtörje-megfejtse valahogy. A farkasirtás gondolata megremegtette a gyomrom, és nagyon szurkoltam végig, hogy sikerüljön a menekülés, a gondolatok-képek jó közvetítése, és persze Cole agyalágyult kísérletei is. :)
Ó és majd' elfelejtettem, ebben az epizódban Grace végre jól beolvas az őt korábban nagyon elhanyagoló szüleinek... :)
 |
| Forrás. |
“I hated this. I hated knowing what I wanted and knowing what was right and knowing they weren't the same thing.”
Értékelés: 10/7,5 Tetszett az atmoszféra, az írásmód, a líraiság, a szálak alakulása, de összességében talán most annyira nem tudott elsodorni magával, mint az előző epizódok, egy kicsit elmaradt azoktól. Még nem döntöttem el, hogy a Sinnert (hivatalosan 3,5-edik résznek van írva, de amúgy 4. persze...) fogom-e olvasni.
Az előző kötetekről írt posztok:
“I thought, possibly, that what I really needed was to go where nobody knew me and start over again, with none of my previous decisions, conversations, or expectations coming with me.”
Shiver, Linger
Na, pedig már elgondolkodtam ezen a sorozaton meg A hollófiúkon, de akkor inkább mégis kihagyom.
VálaszTörlésÉrdekes, mert az első részt háromszor-négyszer is elolvastam, de a folytatásokat valamiért sose... Pedig jók azok is, és most miattad kedvet kaptam hozzá, viszont a Sinnert abbahagytam 100 oldal után, pedig egyből megvettem és nagyon vártam. Az már valahogy nem az igazi szerintem.
VálaszTörlésEz sorozat olyan nagy kedvencem volt, de a Sinnert még én sem olvastam. Gratula, hogy végre sorra kerítetted!
VálaszTörlésA téli és a lírai hangulat miatt szerettem és ajánlom ;)
Bea, A hollófiúkat nem tudom jó szívvel ajánlani, de szerintem ez lehet, hogy tetszene, a líraisága miatt. :) Az első két kötet főleg.
VálaszTörlésAvilda, az szippantott be téged is legjobban, úgy látszik. :) A Sinnert lehet, hogy nem kellett volna már megírni hozzá (?).
Dóri, köszi! Olyan jó egy régóta halogatott sorozatbefejezés után megveregetni a vállunkat. :D :D
Érdekes, annyian imádják A hollófiúkat, de persze, ez nem feltétlenül jelent bármit is. :)
TörlésOké, észben tartom. ;)
Igen, nagyon sokan kedvelik, nálam a "nagyon nem" kategória volt... Surmósááág! :)
Törlés