2024. szeptember 30., hétfő
Ilyen, olyan, és amolyan olvasmányokról - zanza
2021. július 18., vasárnap
Futártempóban, Budapest utcáin
2020. december 30., szerda
Ünnepi hangulat Kosztolányival és Karinthyval
![]() |
| Saját kép. |
Mindenképp szerettem volna sorra keríteni őket még az ünnepek alatt/körül, és ez szerencsére sikerült is. A megérzésem helytállónak bizonyult, így utólag, Kosztolányi közelebb állt hozzám, azt a kötetet is vettem előre. Most ebben a posztban mindkét olvasási élményről beszámolok. :)
Amit egységesen megállapíthatok a két kötetről, az a csodaszép kivitelezés. Nagyon igényes és ízléses kiadványok, tetszik, hogy a két borító össze is illik egymás mellé téve, mintegy kiegészítve egymást. Nagy Norbert illusztrációi kísérik a verseket és novellákat, és azon túl, hogy hangulatosnak találtam a képeket, meglepett, hogy ugyanaz az illusztrátor, annyira követte ugyanis a két szerző különböző stílusát is a képekkel. Szerintem ezért külön dicséret illeti. :)
Kosztolányi Dezső: Csodát nekem - Karácsonyi prózák és versek
Nem olvastam tőle sok mindent, de nagyon szeretem Kosztolányit, és örömmel vágtam bele a kötetbe. Olvastam értékelésekben, hogy sokan csalódtak, mert egy része a kötetnek A szegény kisgyermek panaszaiból áll, és mert nem minden írás karácsonyi, vagy mert szomorúak, nem jók hangolódni. Én ezzel abszolút nem értek egyet, és nekem nem okozott csalódást a kötet - de nem is vártam el tőle, hogy kizárólag karácsonyi hangulatot, témákat hozzon, és kizárólag csodát, emelkedettséget mutasson. Ezek szerintem olyan prekoncepciók, amik csak elrontani tudják az olvasás élményét. Kosztolányi csodálatos szerző, és a szavai a kevésbé ünnepi történetekben is képesek elringatni, megbabonázni. Számomra a versek is a helyükön voltak, gyönyörű képek villantak fel bennük:
"Az ablakon fehért fehérre hímez
a fagy, akár egy kínai leány.
Apám szivarja füstölög az útra,
és nesztelenül iszom a teám."
![]() |
| Hangulatkép a Kosztolányi kötetből. Saját kép. |
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - Változatok egy ünnepre
Óhatatlanul is összevetettem a Kosztolányi kötettel, és bár szeretem én Karinthyt is, meg értékelem a humorát, éles eszét, nekem minden szempontból jobban tetszett a Kosztolányi-féle hangolódás. De ez teljesen szubjektív lehet. Más a hangulat, egészében mások a történetek, a versek. Versből egyébként nagyon kevés van benne.
Karinthy más hangot ütött meg, kevesebb volt az olyan sor, mondat, amin megálltam tűnődni, vagy csak mert szép volt. Ő nekem valahogy mindig picit gőgös, és ezt a gőgöt most is érezni véltem néhol. Sajnos egy-egy történetet untam is, helyenként önismétlőnek is éreztem, sok hasonló téma, visszatérő elem volt. Ez pl. a szilveszteri, noteszes sztorikban már zavaró is volt számomra, annak ellenére, hogy egyébként zseniális ötlet a megmaradt, kidolgozatlan dolgok jegyzékének "végeladása", és maguk a felvázolt ötletmorzsák is.
Karinthy kétségtelenül nagy koponya volt, és remek gondolatai voltak, de nekem helyenként sok volt ez a nagy ego, kicsit magamtól távolabbinak éreztem az írásait, sőt, sajnos volt, amit nem is annyira értettem (A költő), vagy nem vagyok irodalmilag eléggé művelt, hogy értékelni tudjam (az irodalmi karikatúrák).
Legjobban az utópisztikus elképzelések tetszettek, mind az azokban megjelenő humor, mind az éleslátás miatt.
Kedvenc írások: És mi lehet még?..., Az inkarnátor, Gombócverseny és jó volt a Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai szekció is, bár kicsit használati utasítás jellege volt.
És végül, néhány hangulatos sor a Tündérországból:
"Hidegország lilaország - lila színe és lila szaga és lila íze van a levegőnek, és mindennek, amit levegő takar. A hóesés elállt, ködfátyolon át didereg a lila ég, fázik, összezsugorodva, náthásan pislog, feltűri felhőbundáját."
2020. március 2., hétfő
Ha vers, akkor Hegyi Zoltán Imre

"Léptek visszhangja egy párhuzamosban -
ha nem találkoznak, miért hallod
a másik választás csábító nevetését?"
Shizoo versek még: régebben >itt<, most pedig >itt<.
2018. május 24., csütörtök
Shizoo - néhány délutánra elraboltak a versek
2016. április 11., hétfő
A költészet napjára
![]() |
| Forrás. |
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Videó Vikitől egy remek feldolgozásról, vigyázat, libabőrös lesz az ember! Köszönöm, Viki! :)
2016. február 17., szerda
Verslavina
/Lackfi János/
![]() |
| Az "elkövetők" és egyben "felbujtók". Forrás. |
"Ne gügyögj, ne csalj, és ne csábíts:
a férfi ettől lesz gyerek.
Herceg…? Nem herceg. Nincs fehér ló.
Ő király lesz – ha engeded.
De ha szidod, hát ne csodálkozz,
ha előtted csak kisgyerek."
/Szabó T. Anna/
![]() |
| Forrás. |
2015. június 15., hétfő
Ami a szívedet nyomja...

"Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget."
"Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elállófül."
"A felnőttek furcsák néha.
Azt hiszik, elég összeterelni két "alkalmas korú" gyereket,és a két gyerek automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni papát találomra egy "alkalmas korú"bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e"
2012. február 2., csütörtök
Éggel bélelt ház
ezer zuga, bejárhatatlan csarnoka
és fészekodú erdő mélyén
pihenés egymás tollpihéjén
és felhővállú katedrális
remeg a térd, a szív, a száj is
és dombtetőn zömök kápolna
hol minden szó imádság volna
és hűvös, ódon borospince
tüzes bora hegyek kincse
és vízzel körülvett erőd
mi megsokszorozza az erőd
vágy a teljességben lakjék:
a hűség a legszebb hajlék
a harang bennem zeng,
humuszos csenddé gyűri
valami mégis-rend.
Mégis. Újra lélegezni kezdtem.
Befér az ég az ablakon,
szempillák közé öltözött.
(A részletek Kertész Eszter: Éggel bélelt ház c. könyvéből származnak.)


















