A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 30., hétfő

Ilyen, olyan, és amolyan olvasmányokról - zanza

És következőnek megint egy zanzaposzt jön, hogy összegezhessem kicsit a sok szétszórt jegyzetemet és gondolatomat azokról a könyvekről, amiknek semmi közük egymáshoz, csak az, hogy mostanában olvastam őket.

J.D. Barker: The Fourth Monkey 

Azzal a feltett szándékkal vágtam bele Barker trilógiájába, hogy én most azonmód belepistulok a szerzőbe, és ott fogok toporogni a Könyvfesztivál díszvendégéhez kígyózó sorban a hó végén, hogy dedikáltathassak vele... Nem így alakult. Barker engem egyáltalán nem győzött meg, és őszintén nem tudom vajon mit esznek rajta, ennyi alapján. Nem túl maradandó olvasmány, és sokszor feleslegesen naturális. A szemkivájás nem az én terepem, bocsi, adjatok hozzá értékelhető cselekményt, valódi izgalmat, és ennél kevésbé tesze-tosza, és érdektelen nyomozókat... A vége picit felhúzta, való igaz, de nem annyira, hogy folytatni akarjam. 
A férjem szereti Barkert, hát meghagyom neki. ;) 



Hegyi Zoltán Imre: Tkp. ugyanaz

Aki követi a blogot, az tudja, hogy nagyon kevés verseskötetet olvasok, de Hegyi Zoltán könyveit mindig elolvasom. A Tkp. ugyanaz címűt is ismét a szerzőtől kaptam meg. 

Még mindig a Shizoo a kedvencem a könyvei közül, személyessége, szép fotói, szerkesztése miatt egyaránt. A rövidke Tkp. is tetszett, de első felében kevésbé igazodtam el, a Papírrepülő című második rész viszont már emészthetőbb, könnyebben értelmezhető volt számomra. Nézzétek el nekem, nem vagyok egy nagy műértő, és nem biztos, hogy mindent "jól" értelmezek, de nagyon kedvelem Zoli szóbodorításait és egyszerű kinyilatkoztatásait egyaránt.

"Szabály

Örömjutalmat 
hordoz magában minden 
elkészült perced.

Kivétel 

Papírrepülő
pottyan az öledbe - szél 
hátáról. Csak úgy."

Ezeket nagyon szerettem a kötetből: Temetés, Mindenszentek, Szürke árnyékot fázik, Két attitűd.

"Csend faragódik a tájra.
Mintha a táj is befelé fúlna, magába."

Shizoo versek még: >itt<

Köszönöm az élményt! :) 

Amy Harmon: The Unknown Beloved

Amy Harmon neve már ismerős volt, 3 éve ugyanis meghallgattam a What the Wind Knows című regényét is. Most lecsaptam egy másik sztorijára az Audible-ön. A WtWK tetszett, de nem volt világrengető, és valami hasonlóra jutottam a mostani történettel is. 
Harmon nagyon jó abban, hogy andalító és misztikus hangulatot teremtsen, jó hátteret írjon a karaktereinek, és képes arra, hogy úgy írjon meg szerelmeseket, hogy tényleg érezhető legyen köztük a kémia. Ez utóbbiért extrán hálás vagyok, mert ez a romantikus irodalom alapköve kellene hogy legyen. 
Szép az írás, elringatnak a szavak, érdekes a varrónő képessége, és ennek összekötése a gyilkosságokkal, de a bűntény maga annyira végülis nem volt izgalmas, nem jött igazi katarzis a tettessel kapcsolatban. De talán nem is ez a lényeg, hanem csak Dani Flanagan és Michael Malone együtt. :)
Magyarul is megjelent, Az ismeretlen kedves címmel, és talán kivételesen a magyar verziónak jobb lett a fülszövege. A borítók viszont valahogy kevéssé passzolnak, én egyik nőben sem látom Danit. 




John Marrs: The Vacation

És végül, ismét hallgattam egy John Marrsot is, amit a címe és a borítója miatt nyárra terveztem, de sajnos végül csak ebben a kicsit szürkés, őszi időben sikerült befejeznem. A nyárias borító(k)nak egyébként nem sok köze van a tartalomhoz, szóval sebaj. 
A Vacation érdekes egyveleg, ami emlékeztet a Part című filmre (és könyvre, de én csak a filmet láttam), amit egyébként az egyik szereplő is kedvel, és többször említenek is, illetve a Nine Perfect Strangersre, Liane Moriartytól. Marrs könyvei közül pedig a The One-t, az első olvasásomat idézte vissza a szerzőtől a sok vágással, ugrással, sokszereplős narratívával. 

Amikor sok ember összegyűlik egy szállón, és mindenkinek van egy rakás titka, az rengeteg bonyodalomra ad okot.... A szereplők nagyon sokszínűek, és bár eleinte nehéz köztük eligazodni, sok a váltás, lassan indulnak be az események, mire mindenkivel megismerkedünk, de később szépen letisztul, és Marrs igen jól köti össze a szálakat - néha egész váratlan helyeken. 
Feszes a tempó, csomó rövid fejezet van, szokás szerint sokszor lógva hagy az egyes fejezetek végén, és más szálra tér át, hogy aztán rághassuk a körmünket, mi történt az aktuálisan izgalmasabb szálon. 
Gyémántvadaszat, betegség, énkeresés, barátság, vallási szekta, fanatikus rajongás, gyilkosság, baleset és más tragédiák... Ebben a sztoriban mindenből kijutott. 

A könyv megjelent Welcome to Wherever You Are címen is, ami talán jobban is illik hozzá.

Stay tuned, hamarosan jövök újabb havi zárással és könyves posztokkal is! :) 

2021. július 18., vasárnap

Futártempóban, Budapest utcáin

A ritka alkalmak, amikor verseskötetet veszek a kezembe, szinte csak Hegyi Zoltán Imrére redukálódnak egy ideje, akinek nemrég jelent meg az új gyűjteménye, a Futártempó, és akitől mindig szívesen olvasok. 

Mint a korábbi köteteknél, úgy itt is azt éreztem, hogy a személyes ismeretség, és az ismerősség érzése sokkal közelebb hozta hozzám az írásokat. Pár információmorzsa innen-onnan mindig beilleszthető a kirakós darabkái közé, és ettől picit más arca lesz az írásnak.

"Istenek ideje van,
fém-szürke felhőket püföl 
egy északi ököl félálomban elhajított kalapácsa."
/Megtérés/


Tetszett. Tetszik. A cím, a térkép, a sebességtől elmosódás, a versek maguk. 
Egy igazi, hamisítatlan körkép a mostani, a mai Budapestről.
Plasztikusan jelenik meg a futárkodás a biciklivel, a sok meleg étellel, amiket a város gyomrából valahogy az egyének gyomrába kell juttatni, legyen bár szeles-mocskos ítéletidő is éppen. Kicsapódó kocsiajtókkal, index nélküli vak-kanyarodásokkal, kitörő, fröcsögő indulatokkal nehezített a pálya, és ezek a körülmények mind ismerősek, otthonosak, a maguk kicsit szomorú módján. Zajos, nehéz lépcsőházajtók, kongó léptek fel és lefelé, átadások, bepillantások... Társadalmi metszet, futárszemüveg alakú kivágáson át szemlélve. 

"Állunk és eszünk az utcán.
Van bennünk valami közös.
Szégyentelen és szégyellt, 
konok rokonság."
/Street Food/

A Bűnevésről volt a kedvenc szekcióm, a legtalálóbb elnevezés pedig a Bezárabazária volt, ami természetesen már a(z első) covid-lezárás idején történteket mutatja be. 

"Megszokhatatlan a botrány
szomszédságában mosolygó
harmónia."

"Nehéz a világnak velünk, és
ezért nehéz velünk a világ -"
/Felvételen rögzített tények/

Nagyon megfogott ez az idézet, mert én is épp egy kicsit olyan időszakban voltam az olvasásakor, amikor állandóan azt éreztem, nem emlékszem még az előző napszak történéseire sem, törlődik: 

"A kaland valahol monoton lihegéssé lesz, 
ha már nem szálazódik önmagává benne 
egyetlen elem sem. Mi történt? Semmi,
mondom este a kedvesnek, mert kitörölte
belőlem a reggelt a délelőtt, a délelőttöt
a dél, a delet a délután, ebben a mindent
összemosó, kurva esőben." 
/Eső időben/

Kiemelem még A kis hülyéről 1-2 verseket, amiben remek párhuzam van egy-egy "pórázzal" és a tovalendüléssel - min múlik egy tragédia, mit idéz fel egy nyomokban hasonló villanásokat tartalmazó jelenet... 


"Ne csaljon meg a látszat.
Az élet tényleg akkor a legélhetőbb, 
a maga ritmusában, amikor
egyáltalán nem érdekes."
/Helyrebillen/


Köszönöm az élményt, várom a következő kötet(ek)et. :)

2020. december 30., szerda

Ünnepi hangulat Kosztolányival és Karinthyval

Saját kép.
Korábban már mutattam szép új szerzeményeimet, a két idei Libri-Jaffa karácsonyi különkiadást, amiknél először csak Kosztolányihoz húzott a szívem, de végül mindkettőt hozzáadtam a rendelésemhez. 

Mindenképp szerettem volna sorra keríteni őket még az ünnepek alatt/körül, és ez szerencsére sikerült is. A megérzésem helytállónak bizonyult, így utólag, Kosztolányi közelebb állt hozzám, azt a kötetet is vettem előre. Most ebben a posztban mindkét olvasási élményről beszámolok. :) 

Amit egységesen megállapíthatok a két kötetről, az a csodaszép kivitelezés. Nagyon igényes és ízléses kiadványok, tetszik, hogy a két borító össze is illik egymás mellé téve, mintegy kiegészítve egymást. Nagy Norbert illusztrációi kísérik a verseket és novellákat, és azon túl, hogy hangulatosnak találtam a képeket, meglepett, hogy ugyanaz az illusztrátor, annyira követte ugyanis a két szerző különböző stílusát is a képekkel. Szerintem ezért külön dicséret illeti. :) 

Kosztolányi Dezső: Csodát nekem - Karácsonyi prózák és versek


Nem olvastam tőle sok mindent, de nagyon szeretem Kosztolányit, és örömmel vágtam bele a kötetbe. Olvastam értékelésekben, hogy sokan csalódtak, mert egy része a kötetnek A szegény kisgyermek panaszaiból áll, és mert nem minden írás karácsonyi, vagy mert szomorúak, nem jók hangolódni. Én ezzel abszolút nem értek egyet, és nekem nem okozott csalódást a kötet - de nem is vártam el tőle, hogy kizárólag karácsonyi hangulatot, témákat hozzon, és kizárólag csodát, emelkedettséget mutasson. Ezek szerintem olyan prekoncepciók, amik csak elrontani tudják az olvasás élményét. Kosztolányi csodálatos szerző, és a szavai a kevésbé ünnepi történetekben is képesek elringatni, megbabonázni. Számomra a versek is a helyükön voltak, gyönyörű képek villantak fel bennük: 

"Az ablakon fehért fehérre hímez
 a fagy, akár egy kínai leány.
Apám szivarja füstölög az útra,
és nesztelenül iszom a teám."

"Ódon, ónémet, cifra óra
áll a szekrényünk tetején, 
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém."


"Hagyjatok szaladni még, 
tündérekbe hinni. 
fehér csészéből szeliden
fehér tejet inni."

Hangulatkép a Kosztolányi
kötetből. Saját kép. 
Ami pedig a nehézségek, szomorúság, bánat, veszteség témákat illeti, hiába is terjed a nagy pozitivitás "járvány" mindenfelé, ezek a témák igenis a karácsonyhoz is kapcsolhatók. Sokszor gondol ilyenkor az ember az elvesztett szeretteire, vagy nehézségekre, amiket leküzdött az adott évben, valami szomorkás nosztalgia mindig belevegyül a karácsonyi fények nézegetésébe is - szóval ez valahogy mind-mind helyénvaló.
Az otthonnak van szíve rész volt a kedvencem, és a Vadregényes tél, a Feri, illetve a Prófécia című novellákat szeretném kiemelni, mint kedvenceket.

Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - Változatok egy ünnepre

Óhatatlanul is összevetettem a Kosztolányi kötettel, és bár szeretem én Karinthyt is, meg értékelem a humorát, éles eszét, nekem minden szempontból jobban tetszett a Kosztolányi-féle hangolódás. De ez teljesen szubjektív lehet. Más a hangulat, egészében mások a történetek, a versek. Versből egyébként nagyon kevés van benne.

Karinthy más hangot ütött meg, kevesebb volt az olyan sor, mondat, amin megálltam tűnődni, vagy csak mert szép volt. Ő nekem valahogy mindig picit gőgös, és ezt a gőgöt most is érezni véltem néhol. Sajnos egy-egy történetet untam is, helyenként önismétlőnek is éreztem, sok hasonló téma, visszatérő elem volt. Ez pl. a szilveszteri, noteszes sztorikban már zavaró is volt számomra, annak ellenére, hogy egyébként zseniális ötlet a megmaradt, kidolgozatlan dolgok jegyzékének "végeladása", és maguk a felvázolt ötletmorzsák is. 

Karinthy kétségtelenül nagy koponya volt, és remek gondolatai voltak, de nekem helyenként sok volt ez a nagy ego, kicsit magamtól távolabbinak éreztem az írásait, sőt, sajnos volt, amit nem is annyira értettem (A költő), vagy nem vagyok irodalmilag eléggé művelt, hogy értékelni tudjam (az irodalmi karikatúrák). 

Legjobban az utópisztikus elképzelések tetszettek, mind az azokban megjelenő humor, mind az éleslátás miatt. 
Kedvenc írások: És mi lehet még?..., Az inkarnátor, Gombócverseny és jó volt a Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai szekció is, bár kicsit használati utasítás jellege volt. 

És végül, néhány hangulatos sor a Tündérországból:

"Hidegország lilaország - lila színe és lila szaga és lila íze van a levegőnek, és mindennek, amit levegő takar. A hóesés elállt, ködfátyolon át didereg a lila ég, fázik, összezsugorodva, náthásan pislog, feltűri felhőbundáját."


Ti megvettétek a karácsonyi köteteket? Mi a véleményetek róluk? 

2020. március 2., hétfő

Ha vers, akkor Hegyi Zoltán Imre


"Addig jó, ameddig foszlik a pillanat.


Amíg nem kell részenként megállni
benne."

Két éve olvastam Hegyi Zoltán Imre első verseskötetét, a Shizoo-t, és nagyon kedveltem, több okból is: személyes mivolta miatt nagyon sok apróságot tudtam benne felfedezni, ami bensőségessé tette, remek szerkesztése volt, sok szép fotó vegyült a versek közé, és andalítóak voltak a szavai is. 

Másként, és ezúttal csak néhány villanásra, de ez is nagyon személyes. Rövidsége miatt viszont nem engedett annyi játékot a szerkesztésben, annyi rendezgetést, variálást. Régebbi versek is szerepelnek, egyfajta ars poeticába rendezve talán az egészet, felépítve egy sort, elmesélve a honnan-hovát. Na persze kis hal vagyok én a verselemzéshez, és nem is akarom megmondani "mire gondolt a költő?". :) Nem szoktam verseket olvasni, gyakran érzem úgy, hogy nem kötnek le, vagy nem értem meg őket. Ez a kötet azonban ismét el tudott kicsit ringatni a soraival - pedig bizonyára van, amit nem értek belőle teljességében. 
Andalító sodrása van néhol, és én ezeket a részeket kedveltem legjobban, szinte a szöveg mögöttes tartalmától függetlenül is, mert van benne valami megbabonázó. 
Persze helyet kapnak igen erőteljes, kritikus hangú költemények is, pl. a "Sziszüphoz hazaviszi a munkát", és helyenként a merengő, szirmokat csodáló verssorok is váratlan zárást kapnak. Külső szemlélődések és belső monológok egyaránt vannak, a múlt emlékei (katonaság) és a közelmúlt eseményei (Hableány) is felderengenek. 

Sok a visszatérő motívum (pl. a bűnevés nagyon érdekes volt), de azért nem maradhatott ki egy "karmincás szőrgombóc" szeretetteljes említése sem, oldani kicsit a komolyabb felvetések okozta torok-gombócokat. Egészen összetett kép rajzolódik így ki, a változatos versek, a témák variálása által, akár lehetett volna még hosszabb is.

Érdekes utazás volt, érdemes volt elolvasni. Nagyon köszönöm a kötetet, és az élményt! 

A kedvenceim voltak "a szabadság története", "a feladat", a "Palotai tornyok" és a "Margit híd, Margitsziget".

"Léptek visszhangja egy párhuzamosban -
ha nem találkoznak, miért hallod
a másik választás csábító nevetését?"


Shizoo versek még: régebben >itt<, most pedig >itt<.

2018. május 24., csütörtök

Shizoo - néhány délutánra elraboltak a versek

"valahol mögöttem pár centit nyújtóztak
éjjel a hegyek
felhőket terel fölém a forgás alattam"

(32. o. Légzőgyakorlat)

Nagyon ritkán olvasok verseket, de Hegyi Zoltán Imre kötetével kivételt tettem és nem bántam meg. Már régóta "ismerem" és kedvelem Shizoo-t és Ilwerant is, a Könyvvizsgálók blog szerzőit, és néha figyelemmel követtem  az önálló verses blogot, az Irodalmi szabad rablást is. 
Tavaly Prágai Tamás-díjat nyert Shizoo, és rendületlenül ontja a költeményeket és darálja a slamet. :) 

A kötet igazán remekül van összerakva, több ciklusnyi verssel, szinte egy egész élettel, pedig csak 2012-től keletkezett irományokat tartalmaz. 

Biztosan voltak olyanok, amiket nem értettem meg igazán, de majdnem mind elfogott egy kicsit. Az egyik a szavaival, a másik a dallamával, a harmadik a gondolatának falhoz csapó egyszerűségével. 
A természeti képek különösen megkapóak, és úgy éreztem tőle, szeretném én is így látni a világot. Képesnek lenni így szemlélődni... 
A fényképek mind-mind hozzáadnak a versekhez, sokatmondóak, helyükön vannak. 
A kötet érdekessége még, hogy QR-kódok révén bekúszik még néhány szerzemény surranópályán. :) 

Az első oldalon ott áll: Timi könyve, aki egy csomó versben is ott van persze. Annyi mindent sikerült betenni a sorok közé, ami bensőséges, saját életből származó dolog. Belátni ezáltal az élettérbe, a függöny mögé. Nagyon örültem ezeknek a felvillanó képeknek, amiket kiegészítették az eddig ismert kép kirakósdarabkáit. :)

Néhány részlet, ami nagyon tetszett: 

"télvég fakult
vakolatán cirógat 
méláz a délután

hány mérő fényt
csorgat át magán egy
vesszőfonatnyi élet?"

(35.o.)

"Én úgy hívom: úgy hagyottság.
A mozdulatok helye a tárgyakon.
Még nem nyűg, hogy úgy maradt -
de már nem is fáj olyan nagyon."


(45. Papó háza)


"aki csobban, nem látja
milyen rajzot vet
tőle a hullám"

(66. Narkisszosz sír)

"Anyagfáradás
Nem jó, ha a rutin
minimumtávolsága
lesz a maraton."

(84.o. Állapotjelentés)

Kedvenc ciklusok: A Kedves megszelídítése, Tektonikus rétegek

Kedvenc versek: Péter éjszakája, Fölött (ennek a ritmusa teljesen magával ragadó), Főnök úr, Ha úgy mondják (fityisz!), Az ifjú ara (mindazonáltal :)), Mentális életkor - négy modorban, Hangminták újfent (Reggeli rítusok, Esti), A kedves és a macska (!), Állapotjelentés (Fortuna, Anyagfáradás), Ha én egyszer (mint egy svéd gyerekvers :)), Beszélgetés mindenki örömére.

Kedvenc szavak: kohóhő (106.o.), hódarahordó szél (114.o.)

Kedvenc fotó: 163. oldal, Sashegyi József képe
"égcsepp-tarisznya
csillog a rügy kinyíló
szomjas ujjain"

Köszönöm az élményt! :) 

2016. április 11., hétfő

A költészet napjára

Tőlem szokatlan ugyan a versek olvasása-méltatása, de ma, a költészet napján kicsit én is hangulatba kerültem mások verses posztjait látva. Álljon most itt az én egyik kedvenc versem: 

Forrás.
Juhász Gyula: Szerelem? 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!


A személyes motívum, ami miatt kedvenc lett ez a vers, azon túl, hogy nagyon szép, lírai, érzelmes, pedig az, hogy amikor már felnőtt fejjel estem a szerelem sötét vermébe, és azt elmeséltem a nagymamámnak, ő ezt a szépséget küldte el nekem levélben. Postán. Tudjátok, rendes bélyeggel, borítékban. Írógépen legépelve. 
Szeretettel gondolok vissza arra a régmúlt szerelemre, a nagymamámra és a sorokra, amiket azóta is kívülről tudok. 

Videó Vikitől egy remek feldolgozásról, vigyázat, libabőrös lesz az ember! Köszönöm, Viki! :)



2016. február 17., szerda

Verslavina

Ritkán olvasok verseket, és nem vagyok kifejezetten a műfaj rajongója, de nem tudtam nem belebonyolódni a közösségi hálón szövődő verslavinába, amit Szabó T. Anna indított el, amikor Lackfi Jánost versben köszöntötte ott születésnapján. A motolla beindult, és válaszolgatás kezdődött, baráti adok-kapok, persze versben, a téma pedig a nő és a férfi, főleg, de nem csak, ha negyven... vagy harminckilenc csak még, vagy több akár.  :) Csatlakoztak mások is, lelkes amatőrök és több más szerző, író-költő is, az Athenaeum pedig szemfüles volt, és egy remek válogatást ki is adott ebből a vers-párbajból. A nő meg a férfi - #Verslavina címmel. 

Élveztem olvasni ezeket a sokszor vicces, önironikus írásokat, az egymásra rímelést, egymás verseire válaszolgatást, a szálak szövődését, ahogy görgették tovább a lavinát indító hógolyót, kicsit erre, vagy inkább arra lendítve tovább a szokatlan beszélgetést. Érdekes, és szerintem szívmelengető is, hogy egy egyre inkább elidegenedő világban, ami kevéssé fogékony a kultúrára, pláne a versekre, egy ilyen kezdeményezésből ilyen egyszerűen és egyértelműen siker és közkedvelt téma lesz/lett. Ki gondolta volna, hogy elkezdünk verselni a korunkról, a párunkról, vagy épp a társtalanságról. 

Összességében Lackfi János versei tetszettek a legjobban, de álljon itt egy kis válogatás, néhány, számomra kedvenc versrészlettel a könyvből: 


"A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér"
/Lackfi János/
Az "elkövetők" és egyben "felbujtók". Forrás.

"A nő, aki negyvenes, érti a férfit,
nem vágyja uralni, de ő se hajol,
már tudja a földit és érzi az égit,
a testet, a lelket is ismeri jól."

"A férfi…? Ez csak szó. Csak puszta ketrec.
A férfi: ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec,
hogy nem a pénisz teszi. A gerinc."

"itt van az ősz, visszanyárni
nem lehet."
/Szabó T. Anna/

"a nő meg akkor nő, amikor játszik,
eszelős tyúkot, dívát, szemetet,
egy jó cipőért eladja a lelkét,
egy dolgot akar (vagy nem): gyereket."
/Lázár Júlia/

"A nő a férfival örömre termett.
Nem csatára. Csak megülni nászát.
Mindegy is, a konyhában, ki tesz-vesz.
Egy jó spagettivel ki várja társát."
/Molnár Krisztina Rita/
Forrás.

"Bóbita, Bóbita negyven,
lankad a kezdeti bája,
már magas olykor a szerva,
pár tini, hopp, bedarálja."
/Lackfi János/


"Ne gügyögj, ne csalj, és ne csábíts:
a férfi ettől lesz gyerek.
Herceg…? Nem herceg. Nincs fehér ló.
Ő király lesz – ha engeded.
De ha szidod, hát ne csodálkozz,
ha előtted csak kisgyerek."

/Szabó T. Anna/


Értékelés: Antológiákat általában nehéz értékelni egészében, de nem ezt! Szellemisége, humora egységes, a téma kedvemre való volt, szerettem a párharcokat, a kedves bölcselkedést, és a csipkelődést, ami néha igazából simogatás egymás felé. Copfhúzkodás felnőttmód ez a kis kötet. Persze vannak mélységei a nemi szerepekről, öregedésről, elfogadásról, csatározásokról, sztereotípiákról is... érdemes elmerülni benne. 

10/10 
Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak! :) 
Forrás.
Rendeld meg a Verslavinát >itt<

Trivia: egy kis érdekesség és anekdota, mert tényleg üldöznek engem az anekdoták... :) Beszélgettünk a témázós csajokkal nemrég, amikor Marija Morevna történetét olvastam. A kérdés csak szimplán a "mit olvasol?" volt, és írogattunk többször, hogy épp mit olvasunk, hol járunk benne, hogy tetszik. Én nagy sebbel-lobbal bejelentettem az oroszos olvasmányom után, hogy Verslavinát fogok olvasni. Zerge pedig ezt a címet is orosz női névnek vélte hirtelen. :) Érdekes, amikor valami nyelve beállítódik az agy, hirtelen egy más nyelvbe tartozó szót néha nehéz elhelyezni. :D 

2015. június 15., hétfő

Ami a szívedet nyomja...


Három költőnő írásait tartalmazza a kötet: Britt G. Hallqvist, Ingrid Sjöstrand és Siv Widerberg. Valahogy ez az információ mindenhonnan lemarad, vagy elsikkad, és úgy rémlik fel ez a kötet, hogy: "mai svéd gyermekversek". 
Gyerekkoromban sokszor olvastuk együtt Anyukámmal, és elég sok emlékem maradt róla. 1978-as kiadásom van (10 Ft!), azt hiszem ez a legrégebbi, de azóta vagy 6-7 újranyomás is született, szóval tényleg mindenkinek lapulhat egy otthon. :)


Egyik kedvencem volt a Bélyeg

"Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget."

és a Szerelem

"Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elállófül."
Holnap leszek nyolcéves című vers is megmaradt bennem; akkor olvastuk (vagy akkor is), amikor még csak hatéves forma lehettem, és direkt meg akartam jegyezni, hogy majd pont a nyolcadik szülinapom előtt is olvassuk el. :) ... 
Most, hogy újraolvastam a kötetet, nagyon tetszett még A hajam a derekamig ér, a Társasutazás és a Titkos béketárgyalások, utóbbiban is kiváltképp a "háboristák", akik a háborúzó emberek volnának. Milyen találó szó. 
A felnőttek furcsák néha című versből pedig felrémlett, hogy bizony ezt a tanulságot már jó korán elkönyveltem én is... vagyis hogy: 

"A felnőttek furcsák néha. 
Azt hiszik, elég összeterelni két "alkalmas korú" gyereket,és a két gyerek automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni papát találomra egy "alkalmas korú"bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e"

Értékelés: 10/9  Jó volt egy langyos, kinn üldögélős estén újra átlapozni, és megmosolyogni a gyermeki gondolatait - amik nagyon is a helyükön vannak. :)
Szecskó Tamás illusztrálta, nagyon szeretem a kötet rajzait.

2012. február 2., csütörtök

Éggel bélelt ház


Hűség
gyöngyfényű csodapalota
ezer zuga, bejárhatatlan csarnoka
és fészekodú erdő mélyén
pihenés egymás tollpihéjén
és felhővállú katedrális
remeg a térd, a szív, a száj is
és dombtetőn zömök kápolna
hol minden szó imádság volna
és hűvös, ódon borospince
tüzes bora hegyek kincse
és vízzel körülvett erőd
mi megsokszorozza az erőd

vágy a teljességben lakjék:
a hűség a legszebb hajlék
Időnként belém bújik a kisördög, és bár nem vagyok a vers műfaj rajongója, csak-csak a kezembe akad néha egy verses kötet. Kivételesen most olyan kincset kaptam teljesen véletlenül, ami még így, verses formájában is lenyűgözött.
Mást talán nem is érdemes mondanom, csak hogy nagyon sok olyan vers van benne, amilyeneket mindig is szerettem volna írni.

Kertész Eszter: Éggel bélelt ház
Értékelés10/legyen 10, mert élvezet volt elmerülni a szavaiban, még a vallásos témájú versek ellenére is. Gyönyörű a kiadás is. Olvassátok el.


Ősz (részlet)

Az avar bennem gyűlik,
a harang bennem zeng,
humuszos csenddé gyűri
valami mégis-rend.
Jött az öröm (részlet)

Nem akartam. De nem védekeztem.
Mégis. Újra lélegezni kezdtem.

Levegőég (részlet)

Éggel bélelt házban lakom.
Befér az ég az ablakon,

megbújik könyvlapok között,
szempillák közé öltözött.


(A részletek Kertész Eszter: Éggel bélelt ház c. könyvéből származnak.)