A Kolibri után nem kellett sokat várni Kati Hiekkapelto következő könyvére, ami a Fekete Anna sorozat második darabja. A főhős természetesen nem tévedésből magyar nevű, Szerbiából származik, a délszláv háború elől menekülve került családjának megmaradt részével Finnországba. Az első kötetben került Anna az erőszakos bűncselekmények osztályára, és próbált beilleszkedni. Vérfagyasztó bűntények és egy kiterjedt és izgalmas nyomozás után akkor elkapták a "kolibrit", aki erdei futókat gyilkolászott. Anna pedig úgy tűnt megtalálta helyét, és kezd jól kijönni a kollégákkal, még a kiállhatatlan, rasszista Eskóval is... :)
A Védtelenülben ismét nem marad munka nélkül a kis csapat, de most drogügyletek és bandaháborúk állnak a középpontban. Elütve találnak egy pizsamás idős urat is, eltűnik egy idős hölgy is, helyi tinik pedig véres mészárlás nyomaira és egy nagy tőrkésre bukkannak a fagyos erdőben... Hogy függhet össze a "nyugdíjasklub" kiruccanása a drogdílerek élet-halál harcával? Kit vonszoltak el zsákban a vérfürdő helyszínéről? És kicsoda Sammy Mashid, akivel rögtön a könyv elején megismerkedhetünk?
Sammy Pakisztánból menekült, letelepedési engedélyét megtagadták, így már hónapok óta iratok nélkül bujkál, és súlyosan drogfüggő is lett, bár nem vallja be magának sem, mennyire szüksége van az anyagra. Sammy rettenetesen fél, hogy hazatoloncolják, mert otthon üldözték, és a biztos halál várna rá.
Anna aktívan részt vesz a halálesetek-gyilkosságok felgöngyölítésében, közben persze ismét láncban szívja a cigiket, és sokat iszik, lassan egyre jobban hasonlít ebben Eskóra, aki szintúgy piál és szív folyamatosan a regényben. :D Kicsit csalódtam abból a szempontból, hogy vártam volna valami fejlődést Esko és Anna kapcsolatában, barátságában, de ebben az epizódban szinte alig voltak együtt, alig volt köztük érdemi kontaktus.
A csak Eskóról szóló részek bejöttek, tetszett, hogy jobban belemásztunk az ő fejébe is, a félelmeibe, terveibe beleláthattunk. Üldözés közben együtt lett vele légszomjunk. Érdeklődve figyeltem, hogy az a bizonyos önkéntes munkás hirdetés hogy keltette fel a figyelmét. Karakteridegennek éreztem, és végül örülök, hogy a szerző is visszaterelte a megfelelő, vagy inkább megszokott mederbe. Túl nagy váltás lett volna ez, és nem tudnál elképzelni Eskót egy ilyen munkában.
Sari és Virkunnen is az osztályon vannak, és Raunóról is hallunk. A gárda tehát ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz, azt hiszem egyedül a jóképű és megnyerő Niels új.
Sari úgy érzem kicsit túlságosan is a háttérbe szorult most, de talán majd nagyobb szerephez jut a következő részben. A finn nevekkel megint meggyűlt a bajom egyébként, nagyon nehezen jegyzem meg őket, az eltűntek és gyanúsítottaknál néha azt se tudtam hirtelen kire utalnak... :) Ez valami hibás cella az agyamban, úgy tűnik.
Érdekes, hogy a főszereplők szokásai, életvietele még mindig nagyon zavar. Anna és Esko bagózásai, az az egyéjszakás kaland, a sok érthetetlen futás-síelés egy ilyen önpusztító életmód mellett nem tetszenek..., valahol mégis szimpatikus az emberi mivoltuk. Nincs bennük semmi hősies vagy különleges. A magányuk pedig tapintható. Annával történik most néhány olyan esemény is, ami ezt még mélyíti is.
Kíváncsi leszek a bátyja, Ákos sorsának alakulására, és hogy Anna visszatér-e a szülőhazájába, és ha igen, mennyi időre.
A harmadik rész.
A Védtelenül az előző rész építkezése után kicsit epizodikusabbnak tűnt, egy fejezet a bűnügyi osztály életéből, de ugyanúgy egy csavaros, soktényezős krimi-szállal, amiben minden összefügg egy picit, és még a véletlen is közrejátszik.
Kicsit rövidebb volt a Kolibrinél, amit sajnálok, olvastam volna még tovább. A stílus a megszokott volt, gördülékeny és olvastatta magát, nagyon gyorsan be is fejeztem.
Ismét egy olyan történet, ami nem csak krimi. Sok benne a társadalmi probléma, ezúttal is sarkalatos pont a bevándorlók kérdése, pozitív és negatív példát is mutat, és elvisz a drogbáról és a függőség titkos-tiltott, alvilági poklába is.
Nem csak epizodikus jellegében volt más ez a kötet, de abban is, hogy két cliffhangert is kapunk a végén, ami meglepett, de nagyon várom miattuk (is) a folytatást, ami eredetiben Tumma (The Exiled) címmel jelent meg idén márciusban.
Hirtelen megint megszaporodtak az érdekes újdonságok, egyre jönnek a hírek a könyvheti megjelenésekről, így aztán megint csokorba szedem azokat, amik felkeltették a figyelmemet. :) Remélem találtok benne ti is kedvetekre valót. Mindjárt nyakunkon a Könyvhét! :D
Először is álljon itt az a könyv, amit talán most a legjobban várok. Ez nem más, mint Kati Hiekkapelto Védtelenül című könyve, a Fekete Anna sorozat második kötete. A Kolibrit tavaly nagyon szerettem, és élmény volt a szerzővel való személyes találkozás, a könyvbemutató is.
A kötet az Athenaeumnál jelenik meg 2016. június 7-én.
Fülszöveg: A nagy sikerű Kolibri szerzőjének új regénye
Észak. Késő délelőttbe nyúló komor éjszakák, fénytelen nappalok Milyen környezet lehetne ennél alkalmasabb a gyilkosságokra, a holttestek eltüntetésére? A viszonylag nyugodalmas finn város hirtelen brutális gyilkosságokra és kábítószeres leszámolásokra ébred. Vajon van-e a zord télnek is szerepe az erőszakos halálesetekben vagy a küzdelmekkel teli lét feladásában, a sokkoló végső megoldásokban? Legfőképpen pedig: milyen szánalmas motiváció vezethet egy önmagából kivetkezett gyilkost? Ezt kell kiderítenie a vajdasági magyar származású nyomozónak, Fekete Annának és társainak. És Anna persze ezúttal sem vall kudarcot... De ez még nem minden. Az írónő igazságérzete, empátiája, társadalomkritikus hangvétele megint átüt az izgalmas történet kommersz burkán. Neki az is fontos, hogyan keveredik ebbe a mészárlós rémálomba egy szerencsétlen, kitaszított menekült, aki előtt az utolsó sorompó is lecsapódott. Akit a biztos halálba küld vissza a lelketlen bürokrácia. A drogos bandaháborúk, a kicsinyes emberi haszonlesésből fakadó tragédiák háttere előtt a humánumot, az együttérzést, a nyílt emberi arcot és szívet keresi. És bár ritkán találja meg, még mindig hisz benne. Hát ezért szeretjük Kati Hiekkapeltót."
Szintén az Athenaeumtól érkezik Makai Rita könyve, a Határtalan szerelem Párizsban. Bevallom őszintén, már azt hittem, hogy végül megszakad a Magyarok külföldön sorozat, amit a nagysikerű Let's kifli indított, de szerencsére jön a következő kaland, ezúttal egy magyar lány és egy arab fiú találkozásáról a szerelem városában.
Megjelenik: 2016. június 3.
Fülszöveg: "Volt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem. Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt.
Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage).
Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó.
De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt.
Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában."
Az Agave könyvheti megjelenései közül amit legjobban várok az természetesen Baráth Katalin új regénye, az Arkangyal éjjel. Ez nem Veron-történet, aminek én most kifejezetten örülök, nem annyira szerettem ugyanis az utolsó Veronkát. Erre viszont roppantul kíváncsi vagyok, és sokakkal ellentétben, nekem nincs bajom a borítójával. Legfeljebb a tipográfia az, ami szerintem kívánnivalót hagy maga után.
Megjelenik: 2016. június 9.
Fülszöveg: "Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.
Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?
Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban."
Könyvheti Agave lesz még a már korábban emlegetett N.K. Jemisin: Az ötödik évszak is, 2016. június 9-én jelenik meg.
Én mondjuk időközben lebeszéltem magam róla, mondván nem kell minden újdonságra ráugrani, de majd még meglátjuk. :)
Fülszöveg: "Így ér véget a világ… utoljára.
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér."
Új kiadásban lehet a Könyvhéten beszerezni Neil Gaiman Csillagporát is az Agavétól, nézzétek, milyen mesés külsőt kapott:
Tóth Krisztina néhány éve a Vonalkóddal megnyert magának, így most, bár még lenne mit olvasnom tőle (Pixel, Pillanatragasztó) felkaptam a fejem az új könyv hírére, ami egy verseskötet: Világadapter.
Érkezik újdonság a Twister Mediától is, Amy Harmontól az Arctalan szerelem2016. június 8-án jelenik meg. Még nem vagyok benne biztos, hogy olvasni fogom, de biztató, hogy külföldön sokan szeretik.
Fülszöveg: "Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is"
2016. június 30-ára tolódott Robert Galbraith - vagyis J.K. Rowling - újabb Cormoran Strike krimijének megjelenése a Gabo Kiadónál. Ez a sorban a harmadik kötet: Career of Evil. Magyarul sajnos azt a suta címet kapta, hogy Gonosz pálya.
Nem tudom a sztorihoz mennyire fontos, hogy pont pálya legyen, és ne karrier, hogy gonosz legyen, ne ördögi vagy bűnös, de kapásból vagy hat másik címalternatíva körözött a fejemben: Törtető gonosz, Bűnös hivatás, Ördögi karrier, A bűn útja, Gonosz törtetés... Ha az előző címek egyszavasságát nézem, akkor pedig még akár egy olyan is beillik a sorba a Kakukkszó és a Selyemhernyó mögé, hogy Bűnlajstrom.
De mindegy is, nekem a Career of Evil verzió lesz meg majd. :)
Szintén a Gabo-nál jelenik meg Clara Bensen regénye, a Poggyász nélkül, amire megmondom őszintén nem figyeltem volna fel magamtól, elég tucatromantikus benyomást kelt, de aztán megláttam ezt a másik borítós verziót (jobb oldali, na meg persze elolvastam a fülszöveget) és BAMM! Azóta érdekel. :) Egyébként Theodoránál hallottam a tam-tamot a magyar megjelenésről.
Magyar megjelenés: 2016. június 3.
Fülszöveg: "Egy ruha, három hét, nyolc ország – nulla poggyász
A fiatal felnőttkori magába zuhanásból épphogy felépült Clara Bensen úgy dönt, hogy az egyik online párkeresőn való regisztrálással teszteli visszatérését az életbe. Az álmában sem jutott eszébe, hogy a konvenciók felrúgásáról elhíresült, rendkívül energikus egyetemi professzorral, Jeffel fog megismerkedni. Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv, és ami a pláne, poggyász nélkül teszik.
Clara sztorija a kalandorokat és az otthon ülőket egyaránt meg fogja érinteni – egyszerre szerelmi történet, úti beszámoló és ragyogó modern megközelítése az ősrégi kérdésnek: honnan vegyük a bátorságot, hogy felfedezzük a komfortzónánkon túli világot? Lehet valakit szeretni címkék és elkötelezettségek kényszere nélkül? Valóban lehetséges hátrahagyni a poggyászunkat?"
Filmes hírek:
Van már trailer A lány a vonatonhoz, várom a filmet, bár a könyv számomra lapos és középszerű volt, a filmváltozat ígéretesnek tűnik, már az előzetes izgalmasabb, mint maga a könyv volt. :) A poszter pedig kifejezetten ötletes lett a cipzár-sínnel.
Dan Brown Inferno-jának trailerét is meg lehet már nézni, szerintem szuper lesz, alig várom, hogy láthassam ismét Tom Hankset Langdonként. :) Tervezem újraolvasni a könyvet, nagyon szerettem.
Kinek mi tetszik a híregyvelegből? Mi lesz fix vásárlás, mit vártok, mire vágytok leginkább ezek közül? :)
Sötét és nyomasztó borító, de nagyon illik
a könyvhöz.
Kati Hiekkapelto: Kolibri
Fekete Anna, a regény főszereplő rendőr-nyomozója, ahogy a könyv fülszövege is írja, bevándorló. Szerbiából származik, ahonnan családjával a háború elől menekültek, és Finnországban telepedtek le. A család kissé szétszakadt, az egyik fiú, Áron, meghalt a fronton, anyjuk hazaköltözött, Ákos, Anna másik testvére képtelen a beilleszkedésre, sosem tanult meg rendesen finnül, és most csak züllik és zenél... Anna kiválóan beilleszkedett, a nyelvet is anyanyelvi szinten beszéli, de persze mindig állít elé új kihívásokat az élet. Alighogy elhelyezkedik az erőszakos bűncselekmények osztályán a rendőrségen, két súlyos ügy is a nyakába, vagyis az egész csapat nyakába zúdul... Bihar, a kurd kislány segélykérő telefonhívása, majd a tagadások, és a sörétes puskával meggyilkolt futó holtteste... Utóbbiból pedig hamarosan több is akad... Ennyit az ismerkedős, laza munkakezdő időszakról.
Német nyelvű kiadás
A futókat öldöklő sorozatgyilkos motivációjára és az összefüggésekre nem könnyű rájönni. Még az azték istenségek is a képbe keverednek: az áldozatok zsebében lévő nyaklánc Huitzilopochtlit ábrázolja. Ennek az istennek a nevéből ered a könyv címe is, a Kolibri - de ez sokáig nem derült ki, én is a felénél eszméltem fel, hogy még mindig nem tudom, vajon miért ez a cím. :) Türelem persze kolibrit terem a könyvben is - nem is egyet! De ez így izgalmas. Több a gyanúsított, a furcsa körülmény, és sokáig úgy fest, a többszöri kihallgatások sem vezetnek eredményre. Természetesen mindig mindenkinek van valami kis mellékes titka, valami mocskos dolga a háttérben, vagy épp a szándék, hogy védjen valakit, akiről azt hiszi, ő tehette... A szálak rendkívüli módon összegubancolódnak a végére.
Megmondom őszintén, az elején nem tetszett annyira. Kissé vontatottnak találtam, valahogy nem lendült be, ahogy vártam, és egy ideig nagyon amatőrnek tetszett a nyomozás is.
Angol nyelvű kiadás
A szerzővel való személyes találkozás, a könyvbemutató napján fordult át minden, és nem csupán azért, mert jobban érdeklődtem a szuper élmény miatt a könyvért is, hanem mert aznap egy hatalmas falatot sikerült haladnom is a könyvben, és egyre inkább olvastatta magát, egyre több rejtély várt megoldásra. Szóval a felvezetés apró döccenői ellenére egy remek könyv lett belőle, és egy igazi jó élmény, abszolút elégedetten csuktam be. Minden szálat elvarrtak, és mindezt kellő információcsepegtetéssel, nyomok elhintésével, nem túlbonyolítva, de mégis úgy, hogy a végén a fejemre csaphassak, hát persze, tényleg... Plusz az utolsó harmadban két igazán izgalmas jelenet is helyet kapott a végkifejlet előtt. A mellékszálakat is nagyon ügyesen mozgatta Kati, a nyomozócsapat egyes tagjainál is lehetett min izgulni, a családi hátterekbe is bekukkanthattunk, volt némi életveszélybe kerülés is, fenyegető, perverz sms-ek ismeretlen számról, és hát persze Esko... :D
Esko Niemi lett Anna társa az osztályon. Tipikus rasszista, hímsoviniszta disznó, aki elhanyagolt külsővel rendelkezik, piál és cigizik folyamatosan, és mogorva, utálkozó hangnemben kommunikál. Igazi művészet őt megkedveltetni az olvasóval ez alapján, ugye? :D És mégis sikerült. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő részben hogy alakul Annával a viszonya, a barátságuk.
Jó volt látni a karakterfejlődést, a viszonyrendszer átalakulását, remek kis páros lesznek ők szerintem. :) Hogy Esko általános hozzáállása hogyan változik, jó kérdés, de ha marad ilyen mufurc, gyűlölködő, én azt se bánom, akkor is jó alapanyag. :)
A Kolibri nem csak krimi, hanem komoly kérdéseket feszegető regény is: bevándorlás, asszimiláció, kulturális különbségek... A kislány, Bihar ügye összefonódik Annáéval, a nyomozó felelősséget érez iránta, és sorsközösséget is, próbálja védeni, még akkor is, ha az ügyet szinte nemlétezőnek, lezártnak bélyegzik meg, saját szakállára tovább ténykedik. Látszólagos biztonság, vallási különbségek, elnyomás, elrendezett házasság... Rengeteg mindent sikerült belevinni, súlyos témákat, és bár mellékesnek tűnhetett mindez a sorozatgyilkosságok ügye mellett, valahogy mégis ugyanolyan fontos volt.
Anna személye eleinte nagyon semleges volt számomra. Nem tudtam rajta "fogást" találni, miért szeressem, miért ne szeressem? Ami idegesített, az a rossz szokása, az ismétlődő panelek a cigarettázásával, úristen, ha nem szívott el egy karton cigit a lapokon, akkor egyet se... Kicsit önismétlő volt a szerző itt-ott, főleg amikor Anna álmatlanságában többször kóválygott ki a teraszra bagózni... De ez apróság volt, és később nagyon is beleillett minden a képbe, a kialvatlanság, a rossz szokás, aztán Eskóval, Ákossal, a férfiakkal való kapcsolata, futó kalandjai. Észrevétlenül rajzolta meg Kati a portrét Annáról, apránként, és a végén kialakult róla a kép bennem is. Meg is kedveltem kicsit, bár azonosulni annyira nem tudok vele még most sem - honvédség, rendőrség, cigi és bűnüldözés, hát ez nem én vagyok. :D
Kritikai pontként még egyedül azt hozhatom fel, hogy én egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni ezeket a finn neveket... duplázott betűk, és idegen hangzás. Persze ez az én hiányosságom, nem a könyvé, de vért izzadtam, hogy Riika Rautio neve megmaradjon, főleg, hogy összezagyváltam a nevét az R betűs nyomozófickóéval, ne kérdezzétek mi volt, és aztán jöttek Riika szülei, és a kihallgatott idős szomszédság, huuh. Azt hiszem nem fogok megtanulni finnül. :)
Nagyon várom a következő részt, angolra már lefordították: Suojattomat azaz The Defenceless.
Szintén ez a nyomozócsapat lesz benne. :)
Értékelés: 10/9,5 Kidolgozott, összetett, igényes, több szálon futó regény, ami egyszerre thriller és társadalmi krimi, sok-sok mocskos aprósággal, fontos kérdésekkel, és jó karakterekkel. A második felétől lesz igazán izgalmas és bonyolult, érdemes kivárni.
Bár sorozat, nincs függővége, simán olvasható önálló kötetként! :)
Mivel én is épp olvastam a Kolibrit, és csábított a lehetőség, hogy ezzel a különleges szerzővel személyesen is találkozzak, elmentem a péntek esti Athenaeum könyvbemutatóra. Kati Hiekkapelto, a finn szerző azért lehet különösen érdekes számunkra, mert rendkívül jól beszél magyarul - és a könyvében is egy Szerbiából származó magyar lány, Fekete Anna a főszereplő. Örülök, hogy a kiadó lecsapott erre a krimire, és, hogy itt volt a szerző is Magyarországon, élmény volt vele találkozni.
