2013. október 23., szerda

Pokoljárás

Dan Brown: Inferno


Elkezdtem írni ezt a posztot vázlatba, és valami borzalmasra sikerült. Rossz volt visszaolvasni is, személytelen, jellegtelen, unalmas, úgyhogy nyomtam egy delete-et és újraírom, mennyire is tetszett ez a szórakoztató utazás Firenzébe. Kategóriákkal jobb volt, mint az előző könyv amit a szerzőtől olvastam, Az elveszett jelkép, visszaidézte azt a hangulatot, nyomozást, és jelképrendszereket, amikért megszerettem annak idején az írásait. 

"Abandon all hope, ye who enter here."

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."


Miért volt olyan jó olvasni?
Először is, rendhagyó in medias res kezdéssel indul. Langdon professzor Firenzében ébred fel, egy kórházi ágyon, lőtt fejsebbel, és semmi emlékképpel az előző két napjáról. Sőt, még ikonikus Mickey Mouse karórája is eltűnt. A puzzle összerakásához azonban nem ideálisak a körülmények, egy Langdont üldöző bérgyilkos tűnik fel ugyanis a kórházban, és Robert menekülni kényszerül orvosával, Sienna Brooksszal együtt.

Teli van Olaszországgal, Firenzével és Velencével, csodás olasz épületekkel, a Palazzo Vecchioval, a Boboli kerttel, Pitti Palotával, Szent Márk térrel... és még egy másik ország híres helyszínével is, ahova végül kilyukadnak a csapattagok a feltételezett vírus nyomában... 

Gates of Paradise in Florence Babtistery
Bioterrorizmus, WHO, transzhumanizmus. Dan Brown mesterien ötvözte az irodalmi, vallási, kulturális jelképeket Dante segítségével, a világ túlnépesedésének matematikai és a génmanipuláció etikai kérdéseivel, beleoltva mindezt egy pörgős, izgalmas, a tőle megszokott néhány órányi hajszába, aminek során persze nem minden és nem mindenki az, aminek látszik. 

Az előző könyv amerikaias leegyszerűsödésének (én legalábbis olyannak éreztem) itt nyoma sincs, komoly kérdéseket feszeget a szerző, és elég határozott véleményeket ad a szereplők szájába is, amitől valahogy kénytelen az ember elgondolkodni, mi is lehetne a megoldás, ha egyáltalán van, egy túlnépesedő bolygón? 
Te megnyomnád-e a gombot? 

" (...) consider this. It took the earth's population thousand of years-from the early dawn of man all the way to the early 1800s-to reach one billion people. Then astoundingly, it took only about a hundred years to double the population to two billion in the 1920s. After that, it took a mere fifty years for the population to double again to four billion in the 1970s. As you can imagine, we're well on track to reach eight billion very soon. Just today, the human race added another quarter-billion people to planet Earth. A quarter million. And this happens every day - rain or shine."

Kicsit úgy érzem jót tesz Langdon profnak és a regénynek is, amikor Európában bóklászik, és itt bogozza össze a szálakat minden lehetséges jelkép közt. Olyan hihető az egész, hogy szinte összeesküvéselméletet sejtesz az Isteni színjáték sorai mögött is. Dan Brown szerintem teljesen egyedülálló ebben a maga teremtette kulturális-kalandregény műfajban.

Il Duomo
A pestis megidézése, a menekülés, a visszatekintésekből megismert Bertrand Zobrist, a Consortium és a WHO titkai, Dante maszkja és a tulajdonképpeni "megoldás" teljesen lekötött, alig vártam a végkifejletet, amiben minden elem a helyére kerül, és a kirakós összképén még mindig lehet agyalni. Komplex, jól sikerült regény, ami a sok okossága ellenére nagyon szórakoztató és néhol kifejezetten thriller-szerű.  

“Only one form of contagion travels faster than a virus. (...) And that's fear.” 

A helyszínek különösképp vonzóak voltak számomra, jártam már Firenzében és Velencében is, igaz, előbbire kevésbé emlékszem sajnos. Érdekes élmény volt, amikor leírják a Gates of Paradise-t, és döbbenten rájönni közben, jé, én ezt mintha láttam volna, és persze hogy láttam.

Érdemes utánakeresni a Wikipédián is a helyszíneknek, festményeknek, épületeknek, de akár a transzhumanizmusnak, és a regény wikipédiás lapját is jó volt átolvasni, persze szigorúan a befejezés után, mert ott nagy a spoilerveszély. 

“Remember,” she said, “ninety percent of personal recognition is body language, so when you move, move like an aging rocker.” 
Aging, I can do, Langdon thought. Rocker, I’m not so sure."



!!!SPOILER!!!

A regény végéről nem tudok spoilermentesen nyilatkozni. 
Tetszett, hogy végül egy ilyen vírusvektorral oldották fel (?) a feszültséget, bár kétségtelenül ez is problémás, és persze hogy az emberiség egyharmada nem akarna terméketlenné válni (vagy legalábbis nem biztos, hogy az az egyharmada, akik valóban azzá váltak). Szóval elég humanitárius megoldás lett a bioterrorizmusból, ahhoz képest, hogy a bubópestist szuggerálták belénk egész végig. 
A sterilitás mint megoldás a bolygó túlnépesedésére, nos, ha tetszik ha nem, véleményem szerint ez már elkezdődött - nem mi generáltuk persze, hacsak nincsenek titkos Bertrand Zobristjaink, de elég sok ember válik terméketlenné a sok stressz, vagy épp a vegyi anyagok miatt, egyre több a meddő pár, sokaknak csak sokadszorra, vagy csak lombikprogramokkal lesznek utódaik. Szerintem ez mind önszabályozás valamilyen magasabb szinten. De alacsonyabb szinteken is találkozhatunk vele, vegyük csak például hogy van, ahol meg van szabva, hogy csak egy gyereked lehet. 
Ha tetszik ha nem, bizonyos szempontból tényleg elkerülhetetlen a katasztrófa, amit a Föld túlnépesedése okoz, és a matematika megdönthetetlen. Egyszerűen túl sokan kezdünk lenni... megmentik a 400 grammos újszülöttet is, nincs Taigetosz, jók a gyógyszerek, egyre tovább élünk, szerveket növesztünk, de hová fog ez vezetni? 
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken lehet tovább filozofálni az Inferno után... 
Persze el lehet kanyarodni inkább Dante Isteni színjátéka felé is, az kicsit nyugalmasabb terep... ;)

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Nem nagyon ingott meg ugyan a hitem Dan Brownban Az elveszett jelkép után, mert hűséges vagyok a kedvenc szerzőimhez (írhatnak bármit, én megemésztem :D), de az biztos, hogy az új regény, az Inferno teljességgel visszaállította a mutatót. Azoknak is ajánlom, akiknek annyira nem tetszett valamelyik írása, kifejezetten jól sikerült kötet lett, jó témaválasztással, szép helyszínekkel, ütős gondolatokkal, és nem csak egy szokványos kódfejtés. 


(U.i.: az első bekezdést képtelen vagyok sorkizártra tenni, a blogger hibája, mi scusi)

6 megjegyzés:

  1. Én már beleolvasgattam, de alig bírtam letenni, mert most más dolgok kötnek le, de ez hamarosan sorra kerül majd és az fix, hogy DB nem fog csalódást okozni :) Szuper post lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj mindenképp folytasd hamar, nagyon jó könyv! :)) Várom a te posztodat is róla!
      És valóban, elég letehetetlen már a kezdés is. :)

      Törlés
  2. Szerinted nem maradok le semmilyen utalásról/poénról, ha csak az Angyalok és démonokat, illetve a Da Vinci-kódot olvastam anno és a következő könyveit nem? Vagy mivel úgyis olvasmányos, könnyű nyelvezetű, gyorsan átrághatóak az alkotásai, ne is filózzak ilyen kérdésen? ;) Köszi előre is a választ! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dyna! :) Nem, semmiről nem maradsz le, nyugodtam olvashatod a többi kihagyása nélkül, a Langdonok is csak lazán kapcsolódnak, epizodikusak, rengeteg minden történik ebben a történetben is, így nincs is lehetősgé sem visszautalgatni, nem spoilereznek semmit az előzőekből :)
      Ahogy mondod, ne filózz, olvasd ;) Biztosan tetszeni fog, ha az Angyalok és a Da Vinci bejött! :)

      Törlés
    2. Köszi! :) Szívleltem ezt a két könyvet, nem azt mondom, h nagy kedvenc, de gyorsan túl voltam rajtuk, közben pedig élveztem és jól szórakoztam. Valamikor a "közeljövőben" akkor ennek is neki állok. ;) Bár most már egy hete a Trónok harcára "készülök elő", vagyis sosem merem elkezdeni, mert azt mondta egy barátnőm, h az első száz oldal picit nyögvenyelős és akkor kellene megjegyezni a több tucat szereplő nevét, így ez valahogy mindig elrettent a neki veselkedéstől. :) Pedig már névjegyzéket is nyomtattam, mert a Kindle-ön visszalapozni macerásabb. :) Egyébként meg kapóra jön a kis könyvmentes időszak, végre utolérem magam női magazinok terén is... :)

      Törlés
    3. Akkor biztos tetszeni fog :) Talán nem is baj, hogy kihagyod Az elveszett jelképet, az egy picit gyengébb a többinél, bár kétségtelenül ugyanolyan pörgős, és a szokásos sémáival operál benne Brown. Jó szórakozás olvasni a regényeit, egyetértek, és minden tiszteletem az övé, az utánajárásai, jelképek összehozásai, egyáltalán, a háttértudása miatt. :))
      Hmm, a Trónok harcával én is régóta szemezek ám! :) Tényleg elrettentő a sok szereplő, meg a kötetek hossza is, kitartás az elejéhez! :)

      Törlés