2019. június 27., csütörtök

Szabó Magda: Az élet újrakezdhető

Szinte hihetetlen, de a Jaffa Kiadó által "újjáélesztett" Szabó Magda-életműsorozatnak ez már a 29. kötete.

Bár Szabó Magdát régóta kedvelem, és sok könyvét olvastam, az új kiadásra, és ezen belül is az "új" kötetekre csak nemrég figyeltem fel, amikor megismerkedtem a Csigaházzal. Korábban a fiók mélyén lapuló első kisregénye töredékes ugyan, de minden ízében "magdás", és remek kedvcsináló volt számomra. 

Ez a mostani persze más; Az élet újrakezdhető egy válogatás interjúkból és fiktív levelekből. Beszélgetések, kérdéssorok mindig valami motívum köré rendezve: sorsfordító pillanatokról, ünnepekről, régi bútorokról, kedves háziállatokról, az otthont jelentő helyek változásairól kérdezik a szerzőt  neves irodalmárok, újságírók, kritikusok. 

Már a legelején megfogott a válaszaiból is mindig előbukkanó "regényes" szóhasználata, a rá jellemző dölyfös és bölcs irodalmisága. Néha csak egy-egy szó elég, de az az egész mondatot megpecsételi: egy jó helyre odaszúrt "reális" vagy egy ismerős "voltaképpen". ♥

Az első interjú maradt a kedvencem mind közül, a sorsfordító pillanatokról, Kabdebó Lóránttal. Rögtön megtetszett, hogy a túl drámai "sorsdöntő pillanatokról" Magda javasolta a változtatást "sorsfordítóra". Érdekes volt végigkövetni, miket tartott az életében ilyen fordulópontoknak, amikortól valami megváltozott és attól kezdve megváltoztathatatlanul másként volt. Megbabonázva olvastam életének titkait, és számomra is csak most derült ki, mennyi mindent nem tudtam róla, olyat is, ami alapvető volt az életében. Én mindig is a műveiken keresztül szerettem ismerkedni a szerzőkkel, nem a lexikonokból kileshető információk által. Ez az interjúkötet most egy köztes megoldást kínált nekem: a szerző mesélő szavaiból rajzolódott ki élettörténete. A máshol száraz információk megelevenedtek a papíron. Nekem kell az ilyen körítés, és valljuk be, így hiteles igazán.

Nem olvastam még Szabó Magdától mindent, és bár több önéletrajzi ihletésű művén is túl vagyok már, mégis meglepetésként értek helyenként a való életből merített figurái. Élveztem ezeket a boncolgatásokat, különösen amikor bevallja, hogy mennyire saját magát írta meg A pillanatban.

"Különben is, hol vagyunk még attól, hogy megmondható volna, ki vagyok. Ahhoz az kell, hogy meghaljak, egy életműről nem dönthet a jelenkor, a kortárs, csak az, aki egy halott vetését szedi számba."

Szobotka Tiborral. Forrás.

Sok mindent nem tudtam az Újholdasok társaságáról, közös döntésükről, a hallgatás éveiről - milyen elképesztően nehéz lehetett ez -, a visszavont Baumgarten-díjról, arról, hogy tanított általános iskolában is, vagy épp bécsi vőlegényéről Szobotka előtt...

"Az élet a haladás és változás bénításával szűnnék meg, és akkor sajnálni se kellene, hogy elmúlik."

Szó esik a sikereiről persze, más díjairól, nemzetközi elismertségéről, és arról, hogy is került ki a német és a francia kiadókhoz. Félt a sikertől, de leginkább azért, hogy nem értik majd meg, amit mondani akar.
Forrás.

"A siker azzal a fura félelemérzettel tölt el, hogy csak nincs már vége mindennek? Amikor rengeteg mindent meg kellene még írnom."

Az Örömhozó, bánatrontó óta tudom, hogy rendkívül szerette az állatokat, és külön örültem, hogy ebben a kötetben is szó esett róluk, a velük való kapcsolatáról. Tudta, hogy minden háziállatát ki kell ismernie, és aszerint kommunikálnia velük, amilyen karakterek. Óriási szíve volt, és nagyon tudta szeretni négylábú kedvenceit. Lettem volna nála macska. ♥

Mindig is tetszett benne, és örülök, hogy az interjúkból is kiviláglott, hogy tisztában van saját magával, és a képességeivel. Nem igyekezett soha kevesebbnek feltüntetni magát, és habár néha gőgösnek tűnhetett, túlontúl magabiztosnak, mégis megvolt benne az alázat - az egész élettörténete erről mesél.

"Soha többé nem tiltottak semmitől, se látványtól, sem olvasmánytól, tudták, az, amit a fantáziám a cserepekből, a valóság ellesett szilánkjaiból komponál, veszedelmesebb bárminél."

Rengeteg értékes gondolatot tudtam magammal vinni ebből a könyvből, legyen szó akár öregedésről, sikerekről, haladásról, önazonosságról, vagy azokról a bizonyos sorsfordító pillanatokról.

"Azért nem éreztem az öregedésnek a kínkeservét soha, mert azt mondtam, hogy miközben haladok fölfele, nagyobb lesz a terület, amit föntről belátok."

Az utolsó szekcióban az "olvasóknak" címzett fiktív levelei lefestik egész ars poeticáját. Megfogalmazza véleményét a kritikáról, kritikusokról, az írók sorsáról, és az írás, karakteralkotás folyamatáról is beszél. Hol szigorú, hol megengedő, és a megfelelő helyeken vidáman önironikus is.

A Szabó Magdát kedvelőknek ez a válogatás igazi csemege.

"A dolgok vagy elmúlnak, vagy kisimulnak, vagy rendbe jönnek."  - és az élet újrakezdhető. :)


Kiadja a Jaffa Kiadó, rendeld meg >ITT<!

2019. június 24., hétfő

Thanks, but no thanks

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja a "Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk, félelmeink, amikről nem akarunk olvasni" című téma lett. Egy csomó dolog frusztrálhatja, nyomaszthatja az embert, még akkor is, ha semmi személyes érintettsége nincs a témában. Ha pedig van, akkor pláne kellemetlen lehet olyasmikről olvasni, amiktől tartunk, amilyen élethelyzetben mi is voltunk, vagy vagyunk éppen, és rosszul érint a szabadidőnkben, kvázi szórakozás közben is belemerülni ugyanabba a dologba, vagy annak különféle változataiba. De kerülhetünk akár olyan triviális apróságokat is, mint hogy kórházban játszódó sztorit, vagy baltás gyilkosost nem szívesen olvasunk, ezért eleve várólistára sem tesszük, ha kiderül, hogy a központi elem - okkal, vagy ok nélkül - éppenséggel nemkívánatos számunkra.

Nekem is van néhány ilyen dolog, amitől tudatosan távol tartom magam - persze néha nehéz, mert jelentheti épp a könyv csattanóját is, amiről amúgy nem szívesen olvastunk volna, és ilyenkor értelemszerűen szinte lehetetlen kikerülni. 

Az abszolút "távozz tőlem" típusú könyv nálam bármi, aminek pedofília a témája. Rettenetesen utálom ezt a témát, és semmi kedvem olvasni róla, mert elborzaszt. Kiesett miatta már pár olvasmány, és nem is hinném, hogy a jövőben olvasnék bármit, amiben ez a központi elem, mert annyira taszít. Nemrég beszélgettünk Péterfy-Novák Éva új könyvéről, az Apád előtt ne vetkőzz-ről, és rövid úton ezt is sikerült félresöpörnöm, nem vagyok kíváncsi erre a bántalmazó kapcsolatra a nagyapa és az unoka között. 
Ehhez közvetlenül kapcsolódva a családon belüli erőszak, vérfertőzés, bántalmazás, abúzus különféle egyéb formái is inkább olyasmik, amikről kevésbé szeretek olvasni - de ezeket azért nem kerülöm abszolút kategorikusan. Sok kortárs novellában is előjön ilyesmi, de novelláskötetnél pláne nem lehet kiszűrni, és nem is akarnám, kellenek a kemény gyomrosok is, de egész könyvet, regényt ebben a témában akkor sem szívesen olvasok. 

Taszít az alkoholizmus is, és az alkoholista főszereplő. Emlékszem, A lány a vonatonban is mennyire zavart Rachel ivászata. Nem kedvelem az egyéb zülléseket sem, a drogos naplopókat például. 

Forrás.
Érdekes módon "zavar" az anorexia is, és egyéb evészavarok a könyvekben. Azt vettem észre, hogy nem tud belőlem sok empátiát kiváltani, inkább csak idegesít, és nem tudom megérteni mögötte az agyi történéseket. Pont nemrég futottam bele egy anorexiás lányról szóló könyvbe, nem tudtam, hogy erről fog szólni, csak mentem a fősoroddal, hogy finn és ifjúsági... A csodálatos tenger volt az. 

Borzalmasan utálom a hegymászós könyveket. Lehet szó bármilyen csodás megmenekülésről, nehézségekről, emberfeletti kitartásról, meg saját karját levágó áldozatról, bámulatos sportteljesítmény helyett nekem ilyenkor csak egyetlen dolog zeng a fejemben: aki hülye, haljon meg! ... Szerintem kevés feleslegesebb és veszélyesebb dolog van, mint a hegymászás, és nem titkolom, teljesen kattantnak tartok mindenkit, aki erre adja a fejét, úgyhogy nem fogok ilyenekről olvasni. 

Forrás.

Ingoványos terep a vallás is, főleg a szélsőséges dolgok, de azért alapvetően nem zárja ki, hogy kezembe vegyem a könyvet, csak óvatosabban nyúlok feléjük. A viskó (Young) kicsit már túltolt, elvont volt számomra, de pl. Jodi Picoult könyvében, a Salem Fallsban eléggé élveztem a betekintést a Wiccába. 

Forrás.
Nem kedvelem a zenét, zenés témákat sem a könyvekben. Ha valamiben fontos szerepet játszik a "banda", a zenekari próbák, valami hangszeren játszás, ami a főszereplőt meghatározza, az engem nagyrészt elveszített. 

A romantika mint olyan, nem az én műfajom, de találok néha olyat, ami megfog. Viszont a romantikus olvasmányok közül kerülöm a sima a és b szerelmes lesz egymásba és összejönnek típusú, nagyon lineáris vonalvezetésű könyveket, amik semmi egyebet nem érintenek, és az a nem tud dönteni b és c között jellegű szerelmi háromszögeket, amik módfelett idegesítenek.

És végül, legyen bár komolytalan és felszínes kizáró ok, akkor is idekívánkozik: nem bírom az állatfejes borítókat, és külön kiemelten a lovasakat. :( (Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek, Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

Nézzétek meg a többiek "távozz tőlem" posztjait: 


Utóvéd (később csatlakozók):



2019. június 21., péntek

Neil Mulholland: Harry Potter pszichológiája


Kilenc év telt el azóta, hogy megvásároltam ezt a szuper érdekesnek ígérkező olvasmányt, ami pszichológiailag közelíti meg a Harry Potter univerzumot, és annak szereplőit. Mindig azzal tettem félre, hogy majd akkor olvasom el, amikor épp megint a végére értem a sorozatnak, és ismét friss az élmény, hogy minden kis nüansznyi dolgot tudjak benne élvezni és értékelni. Mint tudjuk, sajnos az újraolvasás maga is csúszott egy pár évet, de most végre nem hagytam elúszni az alkalmat, levettem a polcról kiegészítésnek az újrázás után - és nem bántam meg!

Természetesen elég nehéz egészében értékelni a kötetet, mert rengeteg szerző, különböző témájú tanulmányai vannak beválogatva, és a színvonal nem egyenletes. Voltak sajnos olyan fejezetek, amiknek a stílusával volt gondom, csúsztatások voltak bennük, vagy a mondanivalójuk volt túlságosan belemagyarázós, erőltetett, esetleg kevéske egy esszéhez, de akadtak igazán elgondolkodtató, okos fejtegetések is bőven.

2019. június 17., hétfő

Michelle Obama: Becoming

Amikor 2008-ban megválasztották Barack Obamát, rettentően örültem neki. A politikában nem vagyok ugyan jártas, annyit mégis láttam, hogy milyen végtelenül szimpatikus, nyílt ember, és hogy milyen óriási lépés, hogy ő lett az első színes bőrű amerikai elnök (majdnem azt írtam, hogy elnökünk, lám, nagyon felhorgadt bennem valami rejtett amerikai patriotizmus) - bár kétségtelen, hogy történelmet írhatott volna Hillary is mint első női elnök. 2008 még az msn* kora volt, és ez csupán azért tartozik még ide, mert amikor Barack Obama elnök lett, bizony nekem még az msn-em is "beöltözött" az alkalomra: Obamás avatarom volt és "Change has come to America" felirat díszelgett rajta. Az erőteljes szlogenekkel, american dream jellegű dolgokkal, emlékezetes beszédekkel mindig is könnyen meg lehetett engem fogni...
Ez a kötet persze nem Barack-ról szól, ez Michelle Obama, a 44. first lady önéletrajza. 

2019. június 16., vasárnap

Könyvhét 2019

Saját képek. 
A 90. Ünnepi Könyvhét idén a Vörösmarty tér felújítása miatt a Duna-korzóra költözött, és milyen jól tette! :) Szerintem akár meg is tarthatnák ezt a helyszínt, mert szellősebb, kellemesebb, kevésbé terhelt turistákkal és árnyékot is nyújtanak a fák. A hosszanti elrendezés kényelmesebben végigböngészhető, nincs az az összevisszaság. 
Idén egyetlen napon látogattam csak ki a Könyvhétre, és korábbi szabályaimat megszegve nem hétköznap mentem, hanem szombaton, dacolva a tömegiszonnyal és a nehézkes nézelődéssel (délelőtt egyébként még tök jó volt!), és nem vittem hátizsákot sem, mert tudtam, hogy alig lesz, amit tényleg meg is akarok venni. Végül három könyvet zsákmányoltam, de ezeket is csak a legvégén, hogy ne kelljen egész nap cipelnem.

2019. június 8., szombat

Jodi Picoult: Salem Falls

Úgy emlékeztem, hogy már vagy 5 éve nem olvastam Jodi Picoult könyvet, de kiderült, hogy ez nem igaz, 2017-es olvasás volt ugyanis a Small Great Things, ami akkor jött ki magyarul is, Apró csodák címen. Az a kötet egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat, mert bár rendkívül fontos és érzékeny témához nyúlt - mint mindig -, mégis átlagos maradt, és túl lineáris. Nem volt elég és eléggé kidolgozott mellékszereplő sem, akik pedig nagyon érdekesek szoktak lenni a szerzőnél. A Salem Falls egy régebbi, 2001-es regény, most jelent meg nemrég magyarul is, mint 'Ítélet'. Jó választásnak bizonyult az előző Picoult után, mert az akkor kifogásolt dolgok ebben a történetben pont a helyükön voltak számomra. Nem átlagos kötet, a felépítés izgalmas, a szálak sokfelé futottak, ennek megfelelően a mellékszereplők is nagyon kidolgozottak és fontosak voltak mind.

2019. június 5., szerda

Csemegéző az új címekből

Forrás.
Jó pár szép és érdekes új könyv érkezik nemsokára, ami persze a Könyvhét közeledtével természetes, és már vártam is a "dömpinget". :)  Kicsit félek, vajon mekkora lesz a júniusi kupacom... Jönnek egyre az újabb csábítások... :) Lássuk nekem mi keltette fel leginkább az érdeklődésemet a felhozatalból!

2019. június 3., hétfő

Nyári tervek 2019

Forrás.
Nagyon vártam már, hogy összerakhassam a következő évszakos tervlistát, részben azért, mert beköszönt a nyár, részben pedig azért, mert - lekopogom - úgy tűnik kicsit sikerül jobban tartani magam ahhoz, amit eltervezek olvasás szintjén. Nem csak találomra dobálom össze a könyveket a polcról, hanem tényleg azokat szedem össze, amikre az elkövetkező három hónapban sort szeretnék keríteni. Utána pedig próbálok elsősorban ezek közül válogatni. Nagyon furcsa, de nagyon felszabadító is egyben, hogy recim még egyáltalán nem volt ebben az évben - persze nem kizárt, hogy lesz, meg nem is baj. :) Mindenesetre most nincs soha "házi feladat", még ha az is valami érdekes könyv lenne esetleg, nem szorít semmilyen határidő, csak kedvemre olvasok. 

És akkor lássuk, hogy ezen a nyáron miket szeretnék kedvemre elfogyasztani: 

A befejezésre várók

Neil Mulholland: Harry Potter pszichológiája - 10%-nál tartok, kicsit szárazabb, mint gondoltam, de ettől függetlenül érdekel, és be fogom fejezni
Michelle Obama: Becoming - 50%-nál járok, nagyon tetszik ez a bepillantás az Obama család életébe :) 
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - 10% még csak, de már most nagyon beszippantott, szerintem kedvelni fogom végig. Egy éve aszalom már szegényt a polcon... 

A további tervbe vett könyvek

- Moskát Anita: Horgonyhely - hallottam hideget-meleget róla, van akinek a legjobb altató, van, akinek a legjobb magyar fantasy... Kipróbálom magamnak, és ez alapján eldől, hogy az Irha és bőrt is akarom-e.
- Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - listaveterááán! 
Saját kép.
Craig Thompson: Blankets - Takarók - megkaptam ajándékba ezt a gyönyörű graphic novelt és szerintem nem fogom soká tartogatni az olvasását, hiába hogy téli hangulatú
Georges Simenon: Maigret és a Dél Keresztje - nem telhet el nyár Maigret nélkül, és ez vcs-s is
- Emylia Hall: The Book of Summers - nyári is, vcs is
Kalo-Pándy-Popper-Ranschburg: Felcserélt szerepek 
- Csepeli-Kígyós-Popper: Magára hagyott generációk - egy kis pszichológia és vcs mindkettő
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata - vcs, plusz kölcsönkönyv
- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima - nagyon érdekel, és újra "aktuális" az HBO sorozat miatt, amit szintén nézni szeretnék

Ismét 12 betervezett könyv, amikkel, ha minden jól megy, kész lesz a várólista csökkentés is, és szuperül is fogok szórakozni. :) Vegyes társulat persze, és nem csak és kizárólag őket fogom és szeretném forgatni, lesznek további spontán választások is. Nagyon szeretném olvasni a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágbant is, de a Párducpompához és Celeste Ng Little Fires Everywhere című könyvéhez is kedvet kaptam nemrég... (Álljanak itt bónusznak :D )

Aktuális állás: 7/12 (8/15)


Ti milyen könyveket terveztek nyárra? Mi az, ami semmiképp nem maradhat ki? 

2019. június 2., vasárnap

A záporos május lezárása

Saját képek.
És remélem nem csak a hónap lezárása ez, hanem tényleg az esős időé is egy darabig, mert bár könyvmolyként szeretjük, amikor kinn esik, mi pedig a szoba rejtekében olvasgatva pillantunk csak ki az ablakon, dehát könyörgöm, közben június lett! :D Én ilyenkorra már megunom a fotel+pléd+kakaó kombinációt és inkább ejtőznék hintaágyban és napsütésben. ;) Tegnap azért már volt némi nyár-ízelítő, remélem ti is kimentetek kicsit a szabadba! 

De a nagy nyári láz előtt lássuk, hogy is alakult a tavasz utolsó és általában legszebb hónapja, velem és a könyveimmel.