2017. december 31., vasárnap

A 2017-es kihívásokról

Forrás.
Nem, nem, ez még mindig nem az év végi összegzés. :)

Általában akkor írok a kihívásokról összefoglaló posztot, amikor ugye sikerülnek, avagy: Éljen, kész a várólista csökkentés! Megcsináltam az MRC-t! stbstb. Nos, most ez egy poszt arról, hogy ezek idén nem jöttek össze. Persze búslakodásra nincs ok, a könyvek megmaradtak, és ugyanúgy el lehet őket olvasni, nincs önmegsemmisítés, amikor kiderül számukra, hogy nem pipáltuk ki őket egy bizonyos dátumig bezárólag. ;) 

Most már évek óta minden évben csak három kihíváson veszek részt, de egyikért se küzdök azért vérre menően. Listázni jó, és ha sikerül teljesíteni, örülök, ha nem, hát nem. Sose akadályozott ez még abban, hogy újra jelentkezzem a következőre. A három állandó kihívásom a Goodreads Reading Challenge, a Miamona's Reading Challenge és a Várólista csökkentés

A Goodreadses kihívás csak egy szám, amit kijelölünk év elején, hogy mennyi könyvet szeretnénk elolvasni. Ez kicsit kisebb szám lett, mint az elmúlt években, de sebaj, a 65-ös célból, végül 69-es teljesítés lett. :) De nem a mennyiség a lényeg. Ez csak egy irányadó csúszka az év során. 

A várólista csökkentés hosszú-hosszú múltra tekint már vissza, és hol így sikerül, hol úgy. :) Látszólag nem nehéz ugyan egy éven belül elolvasni 12 könyvet, amik már régóta várnak, de mégis néha közbejön minden más, vagy valamitől nagyon elmegy a kedvünk. Az alternatív lista mankó, de nem mindig segítség az se a teljesítéshez. 

Idén 8 könyvet olvastam el a 12+12-ből, ami sikerként könyvelek el, mert bár  kihívást nem sikerült teljesíteni most, ettől függetlenül 8 régóta várakozó könyvemet elolvastam (és hát mondanom sem kell, amúgy egész éveben sokkal többet, amik ugyanúgy megfeleltek volna a kritériumoknak, csak épp nem kerültek rá a listára), és ezek közül kettő a szívem csücske is lett! A selyemhernyó és a Tolvajok tele is kiemelkedő élményt nyújtott idén, de kiemelkedő volt az Édes életünk is. 

Íme a vcs-ről elolvasott könyvek szolid kis társasága (mínusz a Gavalda, mert az kölcsönben volt nálam): 
Elolvasott vcs-k. :) 
A Zoo City és a The Elegance of the Hedgehog kimaradhattak volna, de legalább már nem sasolnak ádázul a polcról úgy, hogy nem tudom mit tartogatnak számomra. 

A Miamona's Reading Challenge kategóriát idén kicsit átszabtam magamra, és végül ennek ellenére nem sikerült mindegyikbe bepasszintanom egy könyvet, pedig sokszor olyan könnyűnek tűnik... Lehet, hogy nem is kellett volna változtatnom? :D 

Lássuk egyenként:

1.) Isztambul, óúóúó, Isztambul ♪♫ - Isztambulban játszódó regény... tágítottam a kategóriát azzal a kitétellel, hogy "...vagy török szerző könyve" - ide Pamuktól szerettem volna olvasni valamit, de tolódott, tolódik. x
2.) Nyugger-rockker - olvassunk belevaló öregekről! - Brooke Davies könyvét szántam ide, de nem olvastam. És véletlenül se botlottam bele belevaló öreg szereplőkbe. x
3.) Az isteni Backman - olvassunk Fredrik Backmantól! - Ez megvolt, de nem jött be. 
4.) Én kis kertet kerteltem - olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján, címében vagy középpontjában egy kert van! - Sophie Kinsella: My Not So Perfect Life  
5.) Otthonka - Avagy olvassunk olyan regényt, amiben otthonosan érezzük magunkat, ami körbeölel, amibe vágyódunk, és amit a sajátunknak is érzünk kicsit a stílus, a karakteralkotás, az atmoszféra miatt. - A hóleány igazi kabátkönyv lett. ♥ 
6.) Magyar szívbe magyar fantázia!- hazai fantazmagóriák a főszerepben - Veres Attila: Odakint sötétebb című, amúgy tényleg remek könyve átnyúlik a jövő évre, nem olvastam még el. x
7.) Déli regény - olvassunk az amerikai délen játszódó regényt! - A Szikomorfán születtemet szerettem volna ide. x
8.) Te, ott a polcon, ide veled! - lépjünk oda a polchoz, és olvassunk el legalább egyet azok közül, amit már egy ideje beszereztünk, de eddig csak szemeztünk vele! - Tolvajok tele ♥ 
9.) Hát te ki vagy?! - olvassunk olyan írótól, akitől eddig még soha! - Kőrösi Zoltán 
10.) Boncoljunk! - Olvassunk pszichológiai témájú, önboncolásra késztető könyvet! - Miért vagyunk boldogtalanok? De volt több más is. :)  
+1) Parlez-du English? - a jolly joker pedig az idegen nyelven olvasás - hú, ez volt a legtöbb, ha minden igaz több mint 60%, de majd az összegzésre kiszámolom. ;) Szóval például: Jodi Picoult: Small Great Things  ✓ 

A 10+1 kategóriából tehát 7-et pipáltam ki, ami tök jó, és egyébként is, volt amit túlteljesítettem, pl. sok pszichológiai könyvet olvastam, és ugye rengeteg angol nyelvűt. De több volt az otthonos hangulatú regény. Nem olvastam ugyan törököset, de jártam Dél-Afrikában, Ausztráliában, Alaszkában, Portugáliában, és az űrben is a könyvek révén. ;) Miamona jövő évi kategóriáit pedig ugyanolyan lelkesen várom, mint ha teljesítettem volna a mostani kihívást. Csak lehet, hogy ezúttal nem fogok változtatni semmin. ;) Egyébként, ha valaki úgy venné észre, hogy van mégis török könyv, vagy nyugger-rockeres szereplő, esetleg hazai fantazmagória a 2017-es olvasmánylistámban, ne habozzon szólni, hátha én néztem el valamit. :D 

Jövőre ugyanúgy ezeket a kihívásokat célzom meg, aztán meglátjuk, mi mennyire sikerül. ;) 

Decemberi zárás

Maggie Cole rajz, pinterestről.
Hamarosan jön az évértékelő posztok cunamija, én sem fogok természetesen ebből kimaradni, bár én szeretem megvárni amolyan babonás módon, hogy tényleg véget is érjen az év, és januárban értékelek, visszatekintve, de még ezelőtt azért lezárom a decembert is, könyves szempontból. :) 
Ebben a hónapban kicsit több beszerzésem lett, de korántsem olyan sok, mint régebben: 5 könyvvel gazdagodott a könyvtáram, amik közül 2 angol, 3 magyar. 

Íme a lista: 

- J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them - illusztrált kiadás a Bookdeporól, kuponos kedvezménnyel
- J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban - illusztrált szintén, Bookdepóról, volt egy kis frász bennem, mert a képen másik betűtípussal volt a cím rajta, de végül jól tettem, hogy az isbn-számnak hittem, a sorozatomba illőt kaptam meg. :) 
- Catherine Rider: Csók New Yorkban - a Book a Sloth téli romantika doboz zsákbamacska könyve
- Felkai Ádám: Para körút - ez egy csere-ajándék Dóritól, akinek a BASC doboz másik könyvét odaadtam (Szelídíts meg), és bár nem kértem érte semmit, Dóri meglepett. :) 

A kupac.
Összességében nem sok beszerzésem lett, most sem, és az egész évet tekintve is totálisan visszafogott voltam, soha ilyen még nem volt, amióta online-kodom is: 36 zsákmánnyal zárom az évet (Igen, including: recik, ajándékok, vásárlások. E-bookok mindig exluded ebből.), ami elég alacsony szám! :) De félreértés ne essék, nem szenvedtem azért hiányt semmiben, szóval nem bánom ezt a kis "böjtöt". :) A tudatos vásárlás felé elmozdulás sikeres volt, és bőven van mit olvasnom így is! 
De erről majd még az év végi összegzésben regélek. 

Szépségesek a HP kötetek, ugye?
A HP-kötetek amúgy karácsonyi ajándék magamtól magamnak. Csak egyszer jussak is el az olvasásukig ugyebár! :) Nézzétek milyen szépek belülről is: 



Decemberben kicsit megtáltosodtam olvasásilag, 10 11 könyvet fejeztem be ugyanis eddig, de még sanszos egy vagy két befejezés 31-én éjfélig bezárólag. ;) Ebben persze ismét volt néhány mesekönyv és egy rövid novella, de azért megelégedésemre szolgál, hogy a nagy része "rendes" regény-regény (see what I did there? :)). Végre sikerült újra elkezdeni és belelendülni Sylvain Neuvel könyvébe, az Ébredő istenekbe is, ami végül annyira nagyon jó élmény lett, hogy valószínűleg bekerül a top 5-be is idén! A poszt átcsúszik januárra, de mindenképp fogok róla áradozni! Az év végi tervekből persze nagyrészt nem lett semmi, de sebaj, csomó mindent olvastam azért, és megvárnak azok is, amik nem kerültek most terítékre. 
Forrás.
A blogon több mint dupla annyi bejegyzés született most decemberben, mint novemberben, ez a zárós poszt már a 16. lesz. :) Update: lett még egy 17. is. :) 
A hónap legjobb olvasmánya az imént említett fantasztikusan jó Ébredő istenek után A hóleány volt. :) A legrosszabb a Magic Bitter, Magic Sweet, amiről visszafogottan paprikás poszt született. 

A hónap könyves irl eseménye pedig a pazar Könyvbáros meghívásunk volt Anettal, ahol is megettük A fiú, akit Karácsonynak hívnak menüsort. *-*

A többiek decembere: 



2017. december 30., szombat

Várólista csökkentés 2018

Szinte hihetetlen, de ez már a nyolcadik év, hogy összegyűlünk várólistát csökkenteni Lobo szárnyai alatt, külföldi mintára. :) A várólista csökkentés egy jó kis játék, ahol év végén kijelölünk 12 (+12 alternatív) könyvet, amik már egy ideje várnak ránk a polcon (avagy a virtuális várólistánkon, amit nem muszáj vezetni se), hogy ezeket elolvassunk a következő évben. Lobo blogján elolvashatjátok >> a szabályokat << (ajánlott is!), és itt is külön felhívom a figyelmet arra, hogy egy nagy fontos változás történt az eddigiekhez képest: nem elég ha fél éve megjelent már és várakozik a könyv, egy évre nőtt ez a keret, vagyis 2017-ben megjelent könyvekkel nem lehet pályázni,  csak korábbiakkal, bármennyire is régóta vártunk esetleg a megjelenésre. 

Fogyasszuk az itthoni olvasatlanokat! Olvassuk el, amik régóta ülnek a polcainkon (persze lehet kölcsön, vagy könyvtári is, mindegy. :)) !

Lássuk, mik kerültek most az én 2018-as várólista csökkentős listámra:

2017. december 29., péntek

Könyvbár - páratlan karácsonyi ízorgia

A Könyvbár&Restaurant a karácsonyi időszakra egy igazán friss és népszerű könyvet választott: Matt Haigtől A fiú, akit Karácsonynak hívnak című mesét, és e köré kanyarított egy olyan, de olyan pazar menüt, hogy állandó könyvbár-látogató társammal, Anettal csak ámultunk-bámultunk, kóstoltunk és mormoltuk a dicsérő szavakat újra és újra. Azt hiszem teljes egyetértésben kijelenthetjük, ez volt az eddig legjobb étel-összeállítás, amit csak kipróbáltunk a Könyvbárban, és ez nem csak az ízekre, hanem az egész élményre, az ötletekre, megjelenítésre is vonatkozik. 
Az már alap, hogy mindig ínycsiklandó ételeket kapunk, de ezúttal a degusztációs menü minden szépségét és ízét végigélvezhettük, a hozzá passzoló borkóstolóval együtt. :) 

A fiú, akit Karácsonynak hívnak menüsora a következő volt: 
  • Mika egér képzeletbeli sajtja (Gorgonzola hab, olíva bogyó tapenád, karamellizált dió) 
  • Zöldségbaba (Csicsóka leves, zeller)
  • Szánkó (Lazac, narancsvirág-mártás, sült cékla, csicseriborsó-püré) 
  • Koboldvacsora (Gesztenyés bélszín ragu, édesburgonya, mandula, ecetes szeder) 
  • Karácsonyi áfonyás pite 

2017. december 27., szerda

2017-es olvasmánylista

Forrás.
Már hagyománnyá vált, hogy karácsony után valamikor megmutatom az évi olvasmánylistámat, idén sem maradhat hát ki ez a poszt. A linkek elvezetnek az adott könyvről írt bejegyzéshez. Természetesen idén is volt néhány, amiről nem írtam, ezek javarészt mesekönyvek voltak, ott nem található link. Az év még nem ért véget, és az elkövetkezendő napokban még tervezek befejezni néhány könyvet, úgyhogy a lista kiegészül még azokkal is.

Jelen állás szerint idén 69 könyvet olvastam el, ami az elmúlt évekhez képest egy pici visszaesést jelent. Ősszel meg is ijedtem, és visszavettem a Goodreadsen kitűzött 70 könyvet 65-re, de végül még lehet, hogy sikerül felkerekíteni a számot az eredetileg eltervezettre. :)

Lássuk az ezévi olvasmánylistámat:

2017. december 26., kedd

Maggie Stiefvater: Forever

Szkeptikusan álltam a Mercy Falls farkasai (The Wolves of Mercy Falls) trilógiához - ami azóta tetralógiává bővült - még 2012-ben, de engem is rögtön megragadott a líraisága és a farkasfalka szoros összetartozása. 

Maggie Stiefvater akkor megvett magának, és élvezettel merültem bele a télbe és érdekelt ez a különös farkasfalka, az alakváltás és persze az érzelmek alakulása Sam és Grace között.

A Forevert jó régóta halogattam már, számtalan várólista csökkentős listára is felkerült mindhiába, csak tolódott és tolódott... Most viszont egyszercsak kedvet kaptam hozzá, talán A hóleány miatt, mert vágytam vissza valami hasonlóan hideg klímájú regénybe. :D Még ilyet! :D 
Mivel olyan rég olvastam az előző részt, kicsit kiestek képkockák az előző kötetekből és fel kellett eleveníteni az eseményeket.

“People don't change who they are. They only change what they do with it.” 

A Foreverben is négy narrátorunk van: Sam, Grace, Isabel és Cole. Változatlanul nagyon kedveltem a karaktereket, és Maggie írását is, a stílust, ami körbeölelt, mint a néma, havas erdő. Érdekes, mert én sokszor szoktam kifogásolni a regényekben, ha nagyon kevés dolog töténik, mégis ennél abszolút nem zavart most sem a relatív eseménytelenség. Ezek lassú cselekményszövésű könyvek, de a hangulat kárpótol. 
A történetben a farkasfalka legnagyobb problémája ezúttal, hogy Isabel apja eltökélte, levadássza őket, ha törik, ha szakad... A hajtóvadászat persze pont akkor veszi kezdetét, amikor Grace is épp farkasalakban rója a kilométereket... Előkerül Beck és Shelby is, és persze kapunk egy jó adagot Cole-ból, aki bátran, de néha felelőtlenül kísérletezik mindenféle anyaggal, hogy kórságukat megtörje-megfejtse valahogy. A farkasirtás gondolata megremegtette a gyomrom, és nagyon szurkoltam végig, hogy sikerüljön a menekülés, a gondolatok-képek jó közvetítése, és persze Cole agyalágyult kísérletei is. :)
Ó és majd' elfelejtettem, ebben az epizódban Grace végre jól beolvas az őt korábban nagyon elhanyagoló szüleinek... :) 



Forrás.
“I hated this. I hated knowing what I wanted and knowing what was right and knowing they weren't the same thing.” 

Értékelés: 10/7,5 Tetszett az atmoszféra, az írásmód, a líraiság, a szálak alakulása, de összességében talán most annyira nem tudott elsodorni magával, mint az előző epizódok, egy kicsit elmaradt azoktól. Még nem döntöttem el, hogy a Sinnert (hivatalosan 3,5-edik résznek van írva, de amúgy 4. persze...) fogom-e olvasni. 

“I thought, possibly, that what I really needed was to go where nobody knew me and start over again, with none of my previous decisions, conversations, or expectations coming with me.”
Az előző kötetekről írt posztok: 
ShiverLinger
És amit nagyon utáltam Maggie Stiefvatertől: A hollófiúk

2017. december 24., vasárnap

Boldog karácsonyt!


Minden kedves barátomnak, bloggertársamnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak és a véletlenül idetévedőknek is nagyon boldog, békés karácsonyt és kivételes könyvélményekben gazdag új esztendőt kívánok! Kerüljenek szépséges könyvhalmok a fa alá! 

/Képek: pinterest.com, montázs: tumblr.com/

2017. december 21., csütörtök

Felpaprikázott süti, mágikus csillámporral!

Charlie N. Holmberg: Magic Bitter, Magic Sweet

A szerzőtől nemrég olvastam A papírmágus trilógiát, és mivel azt igencsak kedveltem - különösen a mágia mikéntjét, a különféle anyagokkal való varázslást, és a zárórészt -, gondoltam megpróbálkozom a szerző egyik egyedülálló kötetével is, a Magic Bitter, Magic Sweettel. Azt hiszem jobban jártam volna, ha nem kezdek vele... 

Figyelem, felpaprikázott poszt! 

A Magic Bitter, Magic Sweet akár jó is lehetne, mert egy igazán érdekes alapötlettel dolgozik: van egy lány, akinek a különleges tulajdonsága az, hogy érzelmeket és képességeket tud belesütni a süteményeibe. Nem csak a szimpla bájitalos trükkökkel operál tehát, hanem ennél spécibb dolgokkal is meg tudja spékelni a kekszeket, muffinokat és tortákat, mint például tudással, intelligenciával. Ki ne szeretne sütisütésről olvasgatni, némi varázsporral? Aha. Nos, a feketeleves akkor jön, amikor az ember lánya ráébred, hogy a könyvnek nincsen cselekménye. :D Vagy ami van, az sem vezet sehova, és csak tapicskol a semmiben. 

Maire nem emlékszik a múltjára, hogy honnan jött, kik a szülei, hogy került ide, ahol él... Lóg a levegőben. 
A gonosz Allemas elrabolja egy napon, és mivel ismeri a lány képességét, sütiket süttet vele, mindazokkal a dolgokkal, amik kapóra jönnek neki. Allemas egy bizarr és agresszív gonosz, ugyanakkor szörnyen egyszerű lélek is. Maire-e meg mintha nem is érdekelné, hogy raboskodik, gyakorlatilag nem is tesz a szabadulásáért sok mindent... Elég sok erőszak is van a történetben, Maire sérülései néhol már túlzóak, ismétlődésükben viszont unalmasak is voltak. 

Forrás.
Már az elejétől kezdve többször megjelenik Maire közelében egy szellem, Fyel (vannak ezeknél hülyébb nevek, de komolyan?), aki tud valamit a lány múltjáról, azonban nem hajlandó elárulni, csak kéreti magát. A visszatartott információ ilyen mértékű kihasználása időhúzásra, nooos, kedves szerzők: nagyon nem szexi. :( Unalmassá vált egy idő után az egész, főként, hogy közben tényleg nem történik semmi a sztoriban. Egy nagy zagyvaság az egész, ami különösebb cél nélkül halad előre. Az információk szándékosan vannak visszatartva, nem derül ki semmi, mert Fyel nem hajlandó elmondani... utána meg a nevetségesnél is nevetségesebb dolgok történnek, például Maire helyett Fyel lesz amnéziás, és akkor már nem tudja elmondani... 

A szerző valami nagyon epic véget akart kanyarítani a dologból, és kissé összekutyulta nem evilági dolgokkal is a nemlétező cselekményt. Nekem nem jött be. Se az eleje, se a közepe, se a vége. Egyetlen kérdés kavargott a fejemben: 

mégis mi a jó élet ez? 

 Forrás.
Akkor kaptam fel a fejem, amikor Allemas gonosz dolgai közt előkerül néhány ismertebb mesére való utalás, pl. Maire-rel készítteti el a híres mézeskalács-házat a Jancsi és Juliskából, illetve említés szintjén ott van a Gingerbread Man is, de ezek sajnos mind csak felvillannak, nem fejtik ki őket egyáltalán. 

A karakterek nem fejlődnek semmit, légüres tér mind, akiknek szavakat biggyesztettek a szájába, körülbelül ennyit lehet elmondani a személyiségükről. 
Maire még emellett kifejezetten életképtelen is. 

Forrás.
Ez a könyv egy nagy tétova ide-oda rohangálás. A világfelépítése is nagyon vázlatos, semmilyen.  Egy kicsit emlékeztetett a cselekménye (haha hahahhaaha mégegyszer leírtam, ami pedig nincs is....) az ACoTaR-ra, és még a főszereplő neve is ugyanolyan csengésű (Feyre, Maire), szóval akiknek az tetszett, ne habozzanak belevetni magukat ebbe az unalmas és frusztráló önkínzásba, mert lehet, nekik bizony tetszeni fog. :D

Értékelés: 10/2 Szörnyű volt, kiakasztó. A fejemet verem a falba az ilyen könyvektől. Túl sokáig reménykedtem, hogy jobb lesz, meg majdcsak kiderül valami, vagy történik valami, de nem így lett... Egy részét át is lapoztam bevallom, mert kibírhatatlanul unalmas volt. 
Ez a könyv egy olyan rejtély, ami útközben elveszi a kedvet a megfejtésétől. 

Így visszanézve nem is paprikázódtam fel annyira... :D De ettől függetlenül nagy eséllyel pályázik ez a könyv az év citrom-díjára... :/ :)

2017. december 20., szerda

Eowyn Ivey: A hóleány

Adós vagyok még egy paprikás poszttal is, de az egész nap karácsonyi hangulatban telt, végtelen karácsonyi dalos youtube-lejátszási listákat hallgatva, és ehhez bizony jobban passzol A hóleány, ami remek ünnepre, télre hangolódós könyv.

Télen valahogy jólesik a hidegről olvasni. Ezt először Maggie Stiefvater Shiverénél realizáltam, ahol olyan gyönyörűen írtak a havas tájról, hogy egész más érzés volt utána a kabátujjba bekúszó fagyos levegő, veszített valamit a kellemetlenségéből. :) 

A hóleány az 1920-as évek Alaszkájába kalauzol az igazi vad, és zord télbe, ahol puha hótakaró borít mindent, és ahol hatalmas erdő veszi körbe a faházakat. Mabel és Jack egy középkorú pár (bár az én gondolataimban inkább idősebbként jelentek meg már elsőre, de valószínűleg még azért elég fiatalok a könyv elején), akiket elkerül a gyermekáldás. A világot  hátuk mögött hagyva a semmi közepére költöznek és nehéz, kemény munkával teli, elszigetelt életet választanak
Az életük akkor vesz fordulatot, amikor egy bolondos pillanatukban hógolyózni kezdenek, majd építenek egy hókislányt az udvarban. A kislány sálat, kesztyűt is kap, megsárgult fűből hajat, és ajkait áfonyával festik pirosra.
Amikor másnap reggelre valami feldúlja a hószobrot, és egy szőke kislány jelenik meg a ház környékén és az erdőben, aki a kesztyűt és a sálat viseli, Mabel és Jack nem tudják hová tenni a történéseket. Persze az ember sokszor talál magyarázatot a megmagyarázhatatlanra. Hogy a lábnyomok csak a hószobortól elfelé vezetnek? Hogy a kislány eltűnik nyárra a hegyekbe? Hogy a benti kandallótűz meleg neki, szinte kimenekül? Egy idő után természetessé válnak ezek is. Mabelnek eszébe jut a gyerekkorából egy régi mese, egy orosz mesekönyv Sznyegurocskáról, vagyis Hópelyhecskéről, és nővérével el is küldeti a könyvet magának. A képeket nézegetve azonban újabb kérdések merülnek fel... A kislány vajon el fog olvadni? De micsoda badarság ez, hiszen ez egy hús-vér gyermek... aki végre megadatott nekik. Vagy mégsem? Faina rendkívül szabad szellem. Vad és megzabolázhatatlan, mint az alaszkai tél maga. Vadászik, állatokat nyúz, és teljesen egyedül boldogul. Nem lehet őt megkötni és keretek közé szorítani.  

Bájos és keserédes mese szövődik, ami a misztikum és a valóság határán egyensúlyoz.

Engem már az elején megbabonázott, nagyon tetszett a stílus, tényleg bele lehetett süppedni, mint a térdig érő, frissen hullott hóba, és mégis melegen ölelt körül, mint egy megpakolt kályhával felfűtött rönkházacska biztonsága. 
Forrás.
Hallottam másoktól, hogy unalmasnak tartották az elejét, de engem érdekelt ez az elszigetelt házaspár, a depresszióban szenvedő, magányos nő, és tetszett, hogy hogyan alakult a sorsuk a kislány megjelenésétől. Mabel tényleg a gödör alján volt, nem véletlen merészkedik ugye a vékony jégre a legelső fejezetekben... Faina reményt adott, és rengeteg örömet hozott számukra. Valahogy sikerült egymáshoz is közelebb kerülniük újra egymásra találtak. Kedveltem Mabelt és Jacket együtt. Rendkívül egyszerű emberek, a szó jó értelmében, és nagyon kedvesen, gyengéden tudták szeretni egymást. Volt valami otthonos ebben a regényben, ami a kabátkönyvek jellemzője. Lehetséges, hogy engem jókor talált meg éppen. :) 
Furcsa volt egy ennyire technológia-mentes korba visszarepülni, és ez különösen kiütközött akkor, amikor pl. Mabel a hóangyalkák nyomait meg akarta mutatni Esthernek, de aztán behavazódott minden... Manapság minden repül az instagramra egy kattintás után... Olyan jó volt visszalassulni egy másfajta létezésbe (s olyan jó lenne néha tényleg így létezni újra...).

Esther igazán belevaló karakter, csíptem. Csupa kérges férfiasság kívül, kezeslábasban és nadrágban, de mégis igazi melegszívű nő azért, aki érti a másik nők nyelvét, de a férfiakét is, hamisítatlan fiús anyukaként. Nagyon tetszett, amikor beköltöztek a fiával és segítettek talpra állni Mabelnek és Jacknek.
Ha sorozatot forgatnának ebből a könyvből, kicsit Váratlan utazásos lenne, némi háztáji mágiával megspékelve. :) 

Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire sok évet felölel majd a könyv, azt hittem Faina és Mabelék sorsa egyetlen tél-tavasz váltakozás során eldől, ehelyett szép nagy íve lett. És bár melankolikus, szomorú az egész, valahogy mégis szívet melengető tudott lenni. 
Néha a szomorkás könyvek hordozzák a legnagyobb boldogságot. 
Ajánlom télre, ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet, és aki szeretné megérezni a hófödte csend varázslatosságát. :) 

10/9

A magyar borító kissé félresikerült szerintem, bár kétségtelen, hogy olvasás után rápillantva már mást ad, kicsit megvillantja azt a mesebeliséget, amit Faina és a rókája varázsoltak elő, mégis inkább a külföldi borítókat preferálom: 


Kattintásra megnőnek. 

2017. december 19., kedd

Év végi book tag

Forrás.
Abstractelfnél láttam először ezt a book taget, és megtetszett. Most még éppen belefér az évbe, mielőtt elér minket az ünnep, a két ünnep közti időszak, majd az év végi összegzések. :)
Egyébként nyáron volt utoljára book tag a blogon, igaz, akkor négy is! :D ... 

Év végi book tag

1. Milyen könyvet kezdtél el már, amit be kell fejezned?

A kérdést inkább átfogalmaznám kell nélkül arra, hogy amit be szeretnék fejezni. A megkezdett könyveimet mind nagyon szeretném befejezni, ezek pedig: 
- Sylvain Neuvel: Ébredő istenek - valamiért nehezen megy a ráhangolódás, de ilyenkor fordul elő mindig, hogy amikor belemerülök igazán, 2 nap alatt be is fejezem.
- Veres Attila: Odakint sötétebb - őt még nyáron kezdtem el, és eléggé sikerült félrerakni, pedig nagyon szuper. :)
- Maggie Stiefvater: Forever - túl a felén. Elkapott a téli, "hideg" könyvek iránti vágy. 
- Mary Ann Shaffer, Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság - most kezdem. :)

2. Van ún. őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Nem annyira rutinszerű az újraolvasás nálam, így nincs olyan jellemző könyv, amivel nekiindulok az év végének, bár kétségtelen, hogy a Harry Potterek eszembe jutnak ilyenkor, és tervezem is újrázni őket. Idén, ahogy az előző kérdésnél írtam, kedvet kaptam a téliesebb könyvekhez a végére, és elolvastam A hóleányt, most pedig a Forevert. :)

3. Milyen új megjelenést vársz még?

Azt hiszem idei újat már nem várok, de a most frissen megjelentek közül várom, hogy majd olvashassam Szabó Magda Magdalénáját - A másik Für Elise nyomában... A Jaffa adta ki. Illetve az új Anna Gavalda is birizgál: Életre kelni. 


4. Mi az a három könyv, amit idén még nagyon el akarsz olvasni?

Természetesen vagy 20 különféle könyv tolakodik az agyamba, és a világ ideje nem lenne elég, hogy még elolvassam őket év végéig... Készítettem egy tervet is, ami persze dugába fog dőlni, a túl sok könyv, túl kevés idő szindróma miatt. :) 
Amiket még nagyon el szeretnék olvasni, azok leginkább a várólistacsökkentős listámon vannak, ezek közül is 4.50 from Paddington az, amit most leginkább kézbe vennék, vágyom egy kis Agatha Christie-re, nagyon rég olvastam tőle bármit is. Őt követi szorosan a Szikomorfán születtem Edward Kelsey Moore-tól. 



5. Van-e olyan könyv, ami még esélyes az év könyve címre?

Igen, ha sikerül még besuvasztani őket, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság és a Szikomorfán születtem című könyvek előzetes véleményei alapján azt hiszem nálam is nagyon be fognak találni, jó az előérzetem. :) De ha nem, akkor marad a Tolvajok tele és a Rowling krimik az év könyvei, avagy a top5-ös listám csúcsán. :)


6. Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?

Ó, persze! Már rakosgatom össze a várólista csökkentést, tervezgetem, hogy az idei listából miket viszek át rá (szerencsétlen Mester és Margarita még hány listán lesz rajta?! :D), és milyen másik könyvek kerüljenek még fel. Próbálok mindig olyan listát összeállítani, amihez december végén nagy kedvem van, de nem mindig sikerül jól belendülni. 
A többi olvasásra vonatkozóan is tervezgettem már, Az essexi kígyót például januárban biztosan elolvasom, és szeretnék több olyan könyvet elolvasni, amiket az elmúlt 3-4 évben vettem könyve eseményeken, és még mindig a polcon csücsülnek. 



A book tag szabadon vihető, én most nem jelölök senkit. :) 

Ti mit szeretnétek még mindenképp elolvasni idén, mi férjen még bele az évbe? 

2017. december 18., hétfő

Téli romantika - a Book a Sloth decemberi doboza

Saját képek.
Egy kicsit vacilláltam rajta, hogy megrendeljem-e a Book a Sloth Club decemberi dobozát, aminek témája a Téli romantika volt, ugyanis tudvalevőleg nem vagyok nagyon oda a romantikus könyvekért, pláne a romantikus ya-kért. De végül nem tudtam ellenállni neki, hajtott a kíváncsiság is és nem akartam lemaradni valami jóról - a novemberi dobozban Funko Popos Harry Potter kulcstartók voltak ugyebár, és rágtam a kefét kicsit, hogy lemaradtam (tudom, vegyek egyet, ha annyira akarok :)).

A doboz pontosan és időben megérkezett, bár a postai értesítésekkel akadtak sajnos gondok (telefonszámok és emailcímek cserélődtek fel, de nem a Book a Sloth hibájából). 
Nagyon tetszett a mostani karácsonyi design, a mikulás sapkás, karácsonyfás lajhárral, és a nagyobb odafigyelés is a mintadobozhoz képest: a doboz külön nagy borítékba helyezve, a postai címke így nem károsítja meg a mintát, a tervezés letisztultabb, szebb. 

Lássuk a kicsomagolás képeit:

A doboz felnyitásakor piros lapocska fogadott, idézettel, hópehelymintákkal, és zöld selyempapír. :) A doboz tartalma a kártya hátoldalán volt. Pozitívum, hogy kidolgozottabb lett ez a leírás, nem csak egy összehajtott papír, hanem színes-fényes kártya, ugyanakkor sajnos volt ami kimaradt a felsorolásból, így hiányos a lista. 


A zöld-piros színhatás folytatódott ezzel a kis herceges felvarróval (lánykori neve folt :D). Hallottam, hogy ezt van, aki könyvjelzőnek nézte, ööö szerintem ez nem könyvjelző, ezt ruhára lehet felvarrni...
A kis herceget nagyon szeretem, ez az elem így nekem nagyon tetszett, és én fel is fogom varrni egy egyszínű pólóra vagy trikóra. :)


Tovább bontogatva a papírt előtűntek volna a könyvek, de ezúttal elrejtőztek egy zöld vászonszatyorba, amit könyvkupacon fekvő lajhárminta díszít. :) Nekem ez is nagyon tetszik, mindegy, hogy kisebb a szokásos táskáknál, pont könyvekhez való. :) Mindig van nálam könyv, és azt szeretem is védeni a táskában hordás szörnyű következményeitől (kosz, gyűrődés, szamárfülek stb.), kapóra jön. Így, hogy ebbe voltak rejtve a könyvek, nem lehetett rögtön látni, mit is kaptunk. 


A könyves szatyorka alatt lapult egy karácsonyi mintás zokni - az enyém karácsonyfás -, egy mogyorós forró csokis ital pálcika és két könyvjelző. A kritikám annyi talán, hogy ez a fa könyvjelző szerintem túl vaskos, én ilyeneket nem használok, illetve hogy hasonló elemekből több van megint (két könyvjelző). (De legalább nem képeslap! :D)


És íme, minden kicsomagolva. A két könyv Catherine Rider Csók New Yorkban és Róbert Katalin: Szelidíts meg! Előbbit el fogom olvasni, utóbbi magyarázatot ad a kis herceges-rókás vonulatra. A rókás könyvhöz tartozott még egy üzenet a szerzőtől egy lapon, és egy kis herceges képeslap, ami inkább egy nagyobbacska kép fényképpapíron. A Szelidíts meg!-et elajándékoztam engem nagyon nem érdekel ez a könyv. A szerző üzenete egyébként szerintem nem lett túl jól megcsinálva, olyan, mintha egy fénymásolat fénymásolata lenne, halovány. 



Ó, majd elfelejtettem, a Csók New Yorkban könyvhöz tartozott még egy kis fémdobozos, felmatricázott illatgyertya is, ott van a képen középen. :) 

A teljes Téli romantika doboz. :) 
Összességében jó összeállítás, örülök, hogy megrendeltem, szerzett néhány örömteli pillanatot a dobozka kibontása, a meglepetések felfedezése. A magyar szerzős KMK-s könyvnek nem örültem, de találtam neki jó gazdát, a többi tetszik, és a bolondos zokni, meg a kis herceg felvarró különösen aranyos. A doboz designért, a táskáért is pluszpont. :)))

Hamarosan lesz angol nyelvű doboza is a Book a Slothnak, egyetlen bánatom, hogy minden ott is young adult... :(

Nektek hogy tetszik a Téli romantika doboz? Rendeltetek januárit, a fantasy hősnők témában? :) 


Forrás.

2017. december 13., szerda

Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés

Almási Kittitől idén olvastam először, a Hűtlenséget, és nagyon megkedveltem a stílusát, és alaposságát, amivel körüljár egy témát. Utána nem sokkal olvastam is még a Miért vagyunk boldogtalanok? című könyvet is, amiben szintén részt vett szerzőként, és beterveztem a Bátran élnit. Úgy esett viszont, hogy most mégis a legújabb kötet került először hozzám, a Lezárás, elengedés, újrakezdés, ami az Athenaeum friss kiadványa.

A könyv elég konkrét élethelyzetet vesz górcső alá, a szakítást, és a szakítás(ok) utáni újrakezdést, újra randizást, speciálisan azokat a félelmeket, amik ilyenkor gyötörhetik az embert. Azt elemzi, hogy lehet talpra állni, és elengedni a rossz érzéseket, a fájdalmat, csalódást.

2017. december 9., szombat

Mi fér még bele az évbe?

Forrás.
Lehetett volna a bejegyzés címe decemberi tervek is, de lassan már a decemberből is csak a fele marad meg, ha nem igyekszem összeírni, miket is terveztem be még magamnak. Jellemzően ilyenkor mindig nagyon túltervezem magam, most talán mégsem ez lesz a helyzet, az olvasási kedvem ugyanis elég nagy, és lesz szabim is még év végén - azt a neonfénnyel villogó tényt meg megpróbálom a sarokba száműzni, hogy eddig is volt, és mégis úgy alakult már évek óta, hogy év végén sosem olvastam annyit, amennyit akartam... A "majd a fa alatt olvasok" egy ábránd volt, mert mindig enni és menni kell ugyebár karácsonykor. :) Na de majd most! 

Az év végéig nagyon szeretném teljesíteni a várólistacsökkentést, és Miamona kihívását is, de a kettő együtt elég lehetetlennek tűnik már, mert több kategória hibádzik az utóbbinál... De még meglátjuk. Mégis leginkább ezekhez igazítom a még hátralevő időre a könyveket, hátha... :) Plusz a recik, megkezdett olvasmányok játszanak. 
A listám tehát (11 10könyv, néhol választós)

Recik: 
- Veres Attila: Odakint sötétebb - szegény mostoha reci félbeszakadt, és újra kell kezdeni, olyan rég hagytam abba... pedig totálisan beleszerettem az elejébe. 
 Sylvain Neuvel: Ébredő istenek - az Alvó óriások folytatása, már olvasom. 
Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés - túl a felén. 

Kupacka. Választási opciókkal.
Fent Kindle. :) 
Megkezdett könyvek: 
 Eowyn Ivey: A hóleány - téli olvasmány. :) 

Tervek a vcs-ről: 
- Agatha Christie: 4.50 from Paddington/Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó
- Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
- Jacqueline Wilson: The Story of Tracy Beaker
- Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem/Sue Monk Kidd: The Secret Life of Bees (ez MRC is - déli regény)

Miamona kihívására, ha belefér még bármi: 
- Orhan Pamuk: A piros ruhás nő (Isztambul és/vagy török szerző kategória)
vagy
- Brooke Davies: Az elveszett és meglett dolgok könyve (nyugger-rocker)
- Kleinheincz Csilla: Ólomerdő (hazai fantazmagória) ehhem, Ilweran szólt, hogy a Veres Attila is úgyis az, szóval ez sztornó most. 
Ezek közül egyet ki tudok azért jolly jokerezni is, szóval ebből kettő egy választandó. :)  

Természetesen megint vágyakozva nézem az illusztrált Harry Pottereket - bekerült az is a képbe így...  -, sorban már hármat is a polcon... már két éve húzom az újraolvasást, és azt, hogy ezeket a szépséges kiadásokat kézbe veszem... Szégyen, hogy már mennyi pottertelen hónap áll már mögöttem! :O :) Viszont már tényleg nem bírom soká sütőtöklé és Félig Fejnélküli Nick nélkül.

Befigyel egy illusztrált HP is. :D
Persze a könyvmolyszív mindig valami másfelé húz, mint amit épp olvasni szándékozott /kéne. :D Így most például Maggie Stiefvater Shiver trilógiájának befejező kötetével, a Foreverrel ( :D ✓ )szemezek, ami évek óta halasztódik... :)
Egyébként meg 11 10 könyv még most a hónap második felére betervezve?! Amikor általában 4-5 könyvet sikerült egy hónapban elolvasni... ajj. :D

És nektek mik a terveitek? :) 

Forrás.

2017. december 5., kedd

Yann Martel: The High Mountains of Portugal

 Yann Marteltől a Pi élete a kedvencemmé vált annak idején, és azoktól a szerzőktől, akik ilyen maradandó élményt nyújtanak nekem, mindig szeretek mást is elolvasni. A Pi után már megismerkedtem Marteltől A helsinki Roccamatio család a tények tükrében című kötettel, ami négy novellát tartalmaz, most pedig a The High Mountains of Portugalt vettem sorra, ami három rövidebb történet összefonódása. 

A három történet meséje mind elég elvont, metaforikus, és a mágikus realizmus elemeivel telített. A végére persze összefutnak a szálaik, és bezárul a kör, de sajnos valahogy úgy éreztem, mégsem értettem meg maradéktalanul. A történeteket összeköti a lisszaboni helyszín, az autómobilok, a halott feleségek, és a csimpánzok. A vallásos vonulat kicsit sok volt benne számomra, az autóvezetési leírások pedig kifejezetten untattak. A felsorolásokat is úgy érzem túlzásba vitte Martel, néha fél oldalon keresztül csak sorolt és sorolt dolgokat. Értem én, hogy ezt stilisztikai eszközként alkalmazta, de az ismétlődések, a költőiség jobban megy neki, a felsorolástól csak elbambultam. 

A következő bekezdés cselekményleírást tartalmaz, de spoilert nem!

A 20. század elején indul az első történet, aminek középpontjában Tomás áll, aki elvesztette feleségét és kisfiát is. Visszafelé jár, mármint hátrafelé, egész meglepő magabiztossággal, és aztán megtanul autót vezetni. Megszállottan keres egy napló alapján egy vallási ereklyét, egy fakeresztet, amin csimpánz van.
A második sztoriban 30 évet ugrunk előre az időben egy Eusebio nevű megözvegyült patológushoz, akihez fura bőrönddel állít be egy asszony, és aki egy fura boncolást hajt végre az éjszaka közepén azután... Hogy a csimpánz itt honnan kerül elő... ó hagyjuk is. Ó és van ebben a részben sok-sok Agatha Christie, a patológus és neje ugyanis nagy rajongói voltak.
A harmadik történetrészhez több évtizedet ugrunk előre egy kanadai politikushoz, aki szintén elvesztette a feleségét, és a gyász arra ragadtatja, hogy örökbe fogadjon egy csimpánzt... akivel aztán elköltözik Portugáliába, ahonnan egyébként eredetileg is származik a családja, hogy az állatnak ott jobb legyen (klíma, szabadság stb.). Egész különleges kapcsolata lesz a csimpánzzal, és aztán együtt felfedeznek valami meglepőt, ami visszakanyarodik egész Tomásig. 

Azt hiszem a rövid összefoglalóból is látszik, hogy elég nehéz ezen a könyvön kiigazodni, tele van olyan szimbolikával, amit nem tudtam összerakni teljesen. Érzi valahol az ember, hogy Martel akart mondani valami mélyet, de a csimpánz és halott feleség-rétegek közt elvész a jelentéstartalom valahogy. Érdekes, de kissé pszichedelikus utazás, főként a boncolás. A vége szomorú, de közben nem is tudjuk, miért is olyan szomorú. Révbe érés-e ez? 

Maradok Pi-nél és a Roccamatio családnál.

Értékelés: 10/6

2017. december 4., hétfő

Erőszakos vonulat a könyvekben

Forrás.
A Témázunk rovatban ezúttal AZ OLVASÓ ÉS AZ ERŐSZAK - téged hogy értint? témát szavaztuk meg, ami bár nem a legszebb téma így advent kezdetére, mégis elég aktuális a sok-sok mostanában előkerülő botrány és a #metoo hashtag miatt is. Természetesen nem csak a családon belüli erőszakról, nemi erőszakról, zaklatásról szól ez a téma, hanem mindenféle erőszakról a könyvekben, és hogy arra hogy reagálunk... mit bírunk el? 

Azt akartam írni az elején, hogy én alapvetően nem szeretem az erőszakos témájú könyveket, aztán rájöttem, hogy dehogynem, és mielőtt mindenki szemöldöke az egekig szalad, elmagyarázom. :) 
A legjobb skandináv krimik, de a klasszikus krimik is gyakran elég szörnyű gyilkosságokkal indulnak, és a hullák csak szaporodnak bennük, ha szerencsénk van és jó könyvet fogtunk ki. ;) Az, hogy éppenséggel milyen kegyetlenséggel ölték meg, darabolták fel, fojtották meg, vagy mártogatták savba az áldozatot, nem szokott zavarni a könyvekben, egyrészt, mert a tv-t kapcsolgatva is minden második csatornán ilyenbe botlunk (Dr. Csont, Helyszínelők, Gyilkos elmék), és másrészt pedig mert tudom, hogy csak elképzelt karakterekről van szó. Könnyebb is a helyzet olvasáskor, mint filmnézéskor, mert az ember agya kicsit kihomályosíthatja azokat a részeket az elképzelt képben, amik már kissé túl grafikusak számára. 

Rowling álnéven írt krimijében, A selyemhernyóban is igazán borzalmas és borzongató gyilkosságról olvashatunk, és egyéb rettenetek is vannak benne, a szürreális, rémálomszerű képek, a regény a regényben története elég morbid és undorító. Nekem személy szerint nem viselte meg annyira a gyomrom, de tudom, hogy van akinek már sok volt. Én inkább fejet hajtok Rowling előtt, hogy meg merte ezt is lépni, és, hogy valóban ennyire sokfélét tud ugyanolyan magas szinten, jól megírni.
Van aki ezeket az undorító részleteket, van, aki pedig egy-egy adott típusú bűntényt nem tud elviselni a könyvekben, pl. a gyerekgyilkosságot, vagy gyermekek eltűnését, a családon belüli erőszakot, a pedofíliát. Utóbbi témát én is inkább messze elkerülöm, ez az, amiről tényleg nem szeretek olvasni, semmilyen formában sem.
Az állatok ellen elkövetett erőszakos cselekmények is eléggé nehezen csúsznak le, nehezen viselem az állatkínzást, állatok halálát a könyvekben - igen, néha sokkal nehezebben, mint az emberekét...

Forrás.
A családon belüli erőszakról két könyv jutott konkrétan az eszembe, az egyik Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra! című regénye, amiben a férj bántalmazza és testi-lelki terrorban tartja a feleségét. A másik pedig az Arkangyal éjjel, Baráth Katalin tavalyi remek krimi-thrillere, amiben a névtelen főhősnő igyekszik igazságot tenni, és önbíráskodva megbüntetni a nőkkel erőszakoskodó férfiakat. 

A testi bántalmazásokon kívül szerintem néha sokkal megterhelőbb a lelki terrorról olvasni, ugyanúgy, mint ahogy néha a szörnyes horroroknál sokkal nagyobb félelmet kelt a pszichothriller. A CGI vérnyúl vs. egy félig nyitott ajtó, aminek zárva kéne lennie... ugye? Tavalyról jut eszembe szintén egy könyv a lelki terrorról, az egyre növekvő nyomásról, fenyegetettségről: Dirk Kurbjuweittől a Félelem - felhatalmazás gyilkosságra. Remek regény, de nagyon rá tud telepedni az emberre. Persze az ilyen témájú könyvnek ez a dolga, különben nem is igazán mély. 

Valahogy egész máshogy csapódnak le az erőszakos jelenetek a krimikben, thrillerekben, ahol alapvetés, hogy előforduljanak, mint a szépirodalomban, családregényekben... 
Forrás.
Ti hogy vagytok ezzel? Miről nem bírtok olvasni, mit kerültök el? Mi volt az, ami már sok volt, van-e ilyen emlékezetes könyv, vagy könyvjelenet? 

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek erőszakos posztja (hömm, nem volt nagy a lelkesedés): 


Utóvéd (később csatlakozók): 

Bea,


UPDATE: amik nagyon kimaradtak a posztomból, nem is értem hogy, és kommentek-beszélgetések eszembe juttatták: 
- Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - maradandó lelki traumát okozó könyv rengeteg tesi-lelki kegyetlenséggel, ami beitta magát a bőröm alá, és bizony lehetetlen elfelejteni... :( 
- David Benioff: Tolvajok tele - a kannibalizust juttatta eszembe Nima, de más szörnyűségek is helyet kapnak benne, nemi erőszak, kegyetlenkedés, kínzás. Borzalmas volt olvasni, kirázott némely jelenetétől a hideg, egyszerűen annyira brutális. 
- Stieg Larsson: A tetovált lány - Zakkant posztja idézte fel bennem az erőszakolós jelenetet Lisbeth-tel. :( 
- William Golding: A legyek ura - a romlás szétcincálja a józan észt...  
- Jordi Llobregat: Vesalius titka - kegyetlenkedések anatómiai szaktudással, a legrosszabb párosítás valami vérfagyasztóhoz. 

(ha eszembe jut, még kiegészítem)