2017. szeptember 25., hétfő

Dömping!

Forrás.
Igazi filmes és könyves dömping jön őszre, ezekből hoztam egy nagy csokornyit most, amik engem is érdekelnek. Olyan jó, hogy ennyi érdekes újdonság érkezik, teljesen feldobott. :) A vénasszonyok nyarának elmaradása sem szegheti kedvem, ez a szemerkélő esős, hűvös, őszi idő abszolút az otthoni olvasásnak és a kimozdulós mozizásoknak kedvez. Az elengedhetetlen alapanyagot pedig máris mutatom hozzá:


2017. szeptember 23., szombat

Viktória királynő és Abdul - a film

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy könyvesből filmessé változik a blog - PuPilla sasol? -, megnyugtatok mindenkit, egyáltalán nem erről van szó. Több könyves bejegyzés is várakozik a sorára, elmaradtam jó néhány poszttal ilyen-olyan események miatt, és véletlenül úgy esett, hogy a Csábítás című film után megint egy adaptációról írt poszttal jelentkezem. A Viktória királynő és Abdul, ami Shrabani Basu könyvéből készült, és igaz történet az alapja, nemrég került a mozikba. 
A könyvet az Athenaeum adta ki. 

Különösen izgalmas az, amikor a történelemnek egy addig nem ismert kis darabkáját villantja meg egy alkotás, egy kis titkot, olyasvalamit, amiről a történelemkönyvek nem szoktak beszélni... Az uralkodók magánügyei, az udvartartás kisebb-nagyobb titkai mindig módfelett érdekesek, és az ilyen apróságok miatt gyakran elkezd foglalkoztatni az adott történelmi kor, és az akkori események - pedig nem vagyok éppenséggel a történelem nagy rajongója. Talán, hogy jobban megkedveljem, olyasmiket kellett volna tanítani az iskolában is, hogy Viktória királynőnek volt egy, a szívéhez igencsak közelálló indiai szolgálója, akit ki is emelt a szolgálók sorából, s ezt az udvartartása nem nézte jó szemmel...

Jelenetek a filmből.
Abdul Karim azért érkezik a királynő színe elé, hogy népe nevében átadjon egy érmét az uralkodónak. Magassága miatt esik a választás a fess indiaira, akivel küldenek egy kicsit köpcösebb, alacsony alakot is, Mohammed Bukshot. A királynő hamar a kegyeibe fogadja Abdult, és barátok, bizalmasok lesznek. Abdul hamarosan munsivá avanzsál, ami egy tanító-féle, és többek közt hindi ás urdu nyelvre is tanítja őfelségét. 


A film szerintem csodálatos volt. Nem számítottam nagy durranásra: egy egyszerű történetre az alacsony és a magas rangú barátságáról, közhelyes konfliktusokkal, kis gejl-érzéssel, és néhány poénnal persze, ehelyett azonban egy sokkal összetettebb élményt kaptam, és ezt őszintén nem vártam... Meglepett és megörvendeztetett. A film nagyon sok érzelmi húrt megpendít, és közhelyesség nélkül merül el olyan témákban, mint a rangbeli, rasszbeli, hitbeli, értékrendbeli különbségek; hátrányos megkülönböztetés, barátság és az élet értelme. A kedves és megható pillanatok egyensúlyban vannak a kissé bohókásabb, humoros részekkel. Az eltúlzott udvari etikett, és az udvartartás szereplőinek alakítása már-már karikatúraszerű, mégis pont a szórakoztatóság határán tud maradni, és ettől igencsak élvezetes. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor mindenki elől elveszik a tányért, amint Viktória királynő befejezte az evést. A mellékszereplők pedig egytől-egyig zseniálisak, a pökhendi Bertie hercegtől Ponsonbyn át Dr. Reidig, aki különösen komikus, amikor árkon-bokron át rohan, hogy átadjon egy kárörömre okot adó információt a többieknek.


Rendkívül érdekes volt az is, hogy mutatták be a nagyon idős királynő és a nála sokkal fiatalabb Abdul kapcsolatát. A valóságban 14 évet ölelt fel botrányos barátságuk, a filmben talán ha 2-3-at, így itt kicsit más volt a dinamika. Nagyon-nagyon finoman egyensúlyoztak azon, hogy vajon volt-e itt szerelmi kötődés is. Az érzelmek igen mélyek voltak köztük, de nagyon árnyaltan, okosan finoman játszottak a filmesek ezzel, és így meghatóan szép és méltóságteljes tudott maradni ez a kötődés; különösen tetszettek a kézszorítások, apró gesztusok, és a két szereplő helyes kis tánca. 


Ali Fazal alakítása (ami kicsit túl pökhendivé is válik a végére) persze elhalványul Judi Dench mellett, aki tökéletesen hozta a házsártos, zsémbes, kiállhatatlan, önző matrónát - aki tudja is magáról, hogy ilyen. És mégis, csodás volt, ahogy lehámlottak róla a rétegek, megtört a keménysége, ahogy meg tudott valakiben bízni, és szinte kivirágzott élete utolsó szakaszára. Érdeklődő és kedves is tudott lenni. Emberi lett, esendő. Szép volt az, ahogy bemutatták, hogy nem vagyunk fekete-fehérek, és hogy mégis milyen sokat számít, hogy feketék vagyunk, vagy fehérek... Az udvar rendkívüli rosszallással tekintett Abdul Karimra, és el akarták távolítani a királynőtől, aki persze annál jobban ragaszkodott hozzá, és Indiába és az indiai kultúrába is nagyon "belebolondult".

Meg kell említeni azt is, milyen gyönyörűek a helyszínek, a díszletek, a képek is... :) 

A kacagtató és a könnyfakasztó jeleneteknek is megvan a helye ebben a nagy odafigyeléssel összerakott filmben. Életigenlő és tanulságos, mindenféle szájbarágás nélkül. Egyszerűen szép.
Biztos vagyok benne, a könyvből még több érdekességet, még részletesebb korrajzot kaphatunk. Viktória királynő a történelem egy nagyon fontos, és nagyon izgalmas alakja, és élettörténete ezzel a nemrégiben napvilágot látott, sokak által rossz szemmel nézett barátsággal, amit egy igen alacsony rendű indiaival ápolt, még izgalmasabbá vált. 

10/10

A könyvet megvásárolhatjátok >ITT<.

A film előzetese:




Az igazi Viktória királynő és Abdul: 

Forrás. FOTÓ: PROFIMEDIA, MARY EVANS PICTURE LIBRARY
Valamint további megmaradt képek, és információk erről a furcsa barátságról: itt, itt, itt és itt

2017. szeptember 10., vasárnap

Csábítás - a film

Nem olyan rég jelent meg az Athenaeumnál Thomas Cullinan könyve, a Csábítás, rögtön filmes borítóval, mert gondolom a megjelenés apropója is már az volt, hogy megérkezett a mozifilm, amit Sofia Coppola rendezett. A könyv bár felkeltette a figyelmemet, mégis úgy döntöttem, hogy inkább a filmverzióval szeretnék megismerkedni. A Csábítás nagy színésznevei valóban becsábítják az embert a moziba: Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Elle Fanning, Colin Farrell... 

Nikkinccsel moziztunk együtt, és meglepően egyforma véleménnyel voltunk mindenről a filmmel kapcsolatban - közben is megbeszéltük a gondolatainkat, na persze csak halkan, vagy legalábbis úgy, hogy a popcorn ropogtatása még elnyomja a sutyorgásunkat. :) 

A képek szerintem csodásak voltak. Nagyon jó volt minden vágás, közelítés, és érezni lehetett, hogy meg vannak komponálva a jelenetek, a beállítások, a díszlet. A drapériák és a jelmezek különösen tetszettek. Sokszor mutatták a nagy, oszlopos házat kintről (milyen hideg lehet ott bent, brr), a verandát, a napfelkeltéket, a ködöt, a susogó erdőt... Illettek ezek az ismétlődő képek a feszült, lassú folyású cselekményhez. 

Az amerikai polgárháború idején játszódik a történet, Miss Martha Fansworth Leánynevelő Intézetében, ahol azonban csak néhány lányka maradt és két nevelőnő. Az egyik lány, Amy gombaszedés közben egy sebesült katonát talál az erdőben, aki ugyan az ellenséghez tartozik, és fel kéne adniuk, mégis, keresztényi szeretetből (?) befogadják, és felépüléséig ottmaradhat a házban. Csúnya lábsebe van a tizedesnek. 
A kicsi, csak nőkből álló közösség élete alaposan felbolydul a hímnemű jelenlététől a házban, akin ráadásul nem könnyű kiigazodni... Vajon mit akar? Jó-e, vagy gonosz, csak mert az ellenséghez tartozik? És mit akarnak tőle ezek a nők, akik eddigi unalmas napjaikat most hirtelen felcserélik a szépítkezésre, és mindenáron imponálni akarnak az idegen katonának? 

Nicole Kidman kortalanul öregszik.
Volt egynéhány olyan jelenet, amin hangosan kacagni kellett, annyira eltalálták a nők közti versengés hangulatát, a lopott vagy épp sanda pillantások, az egymásra licitálást... A csábításra tett gyengébb és erőteljesebb próbálkozások egész tárházát vonultatták fel a nők és még a kislányok is egyfolytában a katona kitüntető figyelméért harcoltak. Egy meglepő fordulat, a megcsalatás érzése, a düh és a véletlenek játéka folytán aztán a történet sötétebbé válik, és jóképű katona ide vagy oda, ki kell találni hogyan tovább... 

Érdekes módon nagyon tetszett a film végig: maga a folyamat, a kis nüanszok, a képváltások, a csinos, korabeli ruhák, a színészi játék is remek volt (főként Nicole Kidman és  Elle Fanning brillíroznak - Kirsten nekem túl fapofa volt). Szóval minden klappolt, kivéve, hogy rettenetesen antiklimaktikus véget kapott az egész. Úgy éreztem kellett volna még valami csavarintás, valami plusz hozzá, mert így tényleg csak mintha elvágták volna, és picit szájbiggyesztve sétáltunk ki a teremből... 

Mindenki kicicomázva.

A figyelem középpontjában.

Spoileres fejtegetés következik, aki látta/olvasta, spoiler jelölésével kommenteljen majd, szívesen megbeszélném más mit gondolt róla. :)

!!!SPOILER!!!

Az első amit nem értettem: vajon McBurney tizedes miért Alicia szobájába ment be, amikor Miss Edwinának ígérte meg a látogatást? Azt értem, hogy mindegyik nőcit fűzte - mindet, amelyik nem volt kiskorú, vagy tényleg túl gyerek -, de akkor miért nem ésszel csinálta? Egymásra és magára haragította őket, és ebből lett a baleset. Egyébként a láblevágás is kissé hirtelen volt, onnantól már nem tudtam mire fognak kilyukadni, de őszintén szólva a tizedes helyében én is egy üvöltő pszichopatává avanzsáltam volna, ha ezek miatt a tyúkok miatt a lábam is elvesztem... :D Nem értettem a motivációját, hogy miért másik szobába ment be?
Utána pedig Edwinát nem értettem, miért ment fel hozzá? Mellette tette le a voksát? Elment volna vele világgá? 
A gombás cselszövés, és ahogy az angyalarcú Marie bedobta az ötletet, remek volt. Ugyanakkor itt sem értettem, vajon miért nem avatták be Edwinát is, nehogy véletlenül egyen belőle. Féltek, hogy elárulja őket? Innen tulajdonképpen elég egyenes minden, csak az történik, hogy eszik a tizedes a gombából, és meghal mérgezésben. Lehetett volna még valami, ami meglepő. Pl.: 1. rájön a tizedes, hogy mérgezett lehet a gomba, mert annyira mondják ugye Edwinának hogy nem szereti, ő ne egyen, meg mert senki más nem eszik belőle... és akkor mondjuk rendez a tizedes egy kis lövöldözést, és egy fémről visszapattanó golyótól pont Edwina hal meg, ő pedig utána fejbe lövi magát. Vagy esetleg őrá pattan a golyó és azon a sebesülésen már nem tudnak segíteni, elvérzik... 2. Edwina is eszik a gombából, és nem mernek szólni neki, ő is a tizedessel hal - feláldozzák kvázi őt is, saját biztonságuk érdekében. 3. Még ha így is ért véget, a mérgezéses halállal, bedobhattak volna egy vágóképet azzal, hogy fél évvel később, amin Edwinát látjuk a távolba révedni, majd a kamera lejjebb vándorol a gömbölyödő hasára, mert terhes maradt a tizedestől. 
Nem tudom, de valami hiányzott itt. Túl egyszerűen lett vége. 

!!!SPOILER VÉGE!!!

John és Edwina.

A feszült felvezetés miatt nagyobb csattanót vártam. Elfért volna több intrika, több cselszövés is benne, ennyi elfojtott érzelemnél. A spoileres részben írt befejezés verziókat, drámaibb véget vártam, de ennek ellenére nagyon tetszett az egész az atmoszférateremtés, a pszichológiai vonatkozások és a jó alakítások miatt. 

10/7
Miss Martha. 

U.i.: A filmhez tartozó hosszú trailereket nem javaslom, mert túl sokat elárulnak, ez a teaser jobb, de ez meg sokkal izgalmasabban van összevágva,  mint amennyire a film valójában pörög. :))
Érdekesség még, hogy van ebből egy régebbi, 1971-es film is ugyanúgy The Beguiled címmel (A tizedes háreme a magyar cím :D), és Clint Eastwood játssza a katonát benne.


2017. szeptember 9., szombat

Tabutémáról könnyedén - Soma pajzán könyve

Soma Mamagésa: Tiszta szex


Egy kedves ismerősöm mondta, hogy épp ezt a könyvet olvassa most, és olvassam el én is, mert vannak benne jó gondolatok, én pedig úgy voltam, miért is ne, ha már nekem is itt áll a polcomon meg a várólistámon ideje... Aztán úgy esett, hogy én végül előbb be is fejeztem, mint  az olvasótársam. A poszttal viszont adós maradtam, most pótlom.

Az, hogy Somától könyvet olvasni ciki-e, vagy hogy Soma maga ciki-e, sőt, hogy a szexről könyvet olvasni ciki-e, engem nem igazán érdekel. A témát ezerféleképpen körbe lehet járni, és ez összességében nem egy rossz, vagy rosszul összerakott könyv. Somát lehet szeretni, vagy utálni, de ehhez a pajzán témához szerintem pont illik az ő nyitott, bohókás, harsány, szókimondó egyénisége. Ha valaki a szexről beszél, akkor ne legyen visszafogott, és ne kerülgesse a forró kását.

A könyv elején azt hittem menten elhajítom, de legalábbis olvasás után biztos túladok rajta, jött ugyanis a számomra igen kevéssé szimpatikus spirituális és ezoterikus vonal, és Soma elkezd magyarázni a 8-as szám mindenféle vetületéről meg hurkáról, hát köszi, ez engem nagyon nem érdekel, ahogy a csakrák se, meg a meridiánok... Utána saját élmények következtek, bontakozó, bimbózó szexualitás, a szüzesség témaköre, ami megint elsőre azt váltotta ki, hogy köszi Soma, de ezt nem akarom tudni rólad... Szerencsére azonban ez átfordult, érdekessé vált mégis. Nem volt ugyanis vulgáris és helyenként meglepő volt, ami vele történt. Azután pedig úgy éreztem más lett a hangvétel, mintha pályára állt volna, és folyt tovább a szexualitás boncolgatása. A péniszológia fejezeten kifejezetten jól lehet szórakozni - azt leszámítva, hogy ordas nagy hiba, ha valaki egy ilyen témájú könyvben összekeveri a kerület és az átmérő fogalmát... Helló. Nem mindegy, hogy mi merre hány méter 10 centi. És hogy erre a szerkesztő, korrektor, stb. senki se tapintott rá hibaként, hááát...

Ez az újabb kiadás borítója... szerintem
borzalmas. A régi jobb volt (ld. fent).
Soma sok mindenről beszél, sok mindent kipróbált már, és ebből van ami szimpatikus, van ami elfogadhatatlan számomra. Férjével való kapcsolatáról úgy érzem túl sokat tudtam meg, ugyanakkor érdekes volt a dinamikájuk az évek során - tulajdonképpen most is valamiféle nyitott kapcsolatban élnek, ami az én megítélésem szerint nem működhet jól, de áldásom rájuk, ha nekik működik.

Nagy tapasztalata ellenére úgy érzem Soma összességében mégsem mondott sok újat a szexről, és ezzel alulmúlta az elvárásaimat a könyv. A hogyan dobjuk fel a szexuális életünket fejezet kifejezetten a sablon, bármely női magazinban olvasható, hasból adott válaszokat tartalmazza.
A nemi szerves szinonimaszótár pedig egyenesen infantilis... ugyanakkor persze nagyon is becsülendő, hogy ezzel a kissé gyerekesen vihogós, felszabadult attitűddel megy neki a témának, ami még mindig sokszor tabutémaként van kezelve.

Egyszóval nem lehet erre a könyvre egyértelműen azt mondani, hogy vacak, de azt se hogy éppenséggel jó. Ez egy könyv a szexről, ami merész, ami nem célozgat, hanem kimond; nem álszent.

Kritikával illetném még benne a sok önreklámot... a korábbi könyveinek a címei, témái annyiszor megjelenne, hogy az már nekem sok volt. Valamint egyszerűen rettenetesek a dalszöveg- és versbetétek. Fájt ezeket olvasni.

Kedvenc új szóalkotás: orgazméker. :D
Rettenetes szóalkotás: "vanás" - a "levés", lét, élés helyett, én nem is tudom miért használja így, szörnyű.
Könyvajánlás a könyvben: Nancy Friday: Nők a csúcson, Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és meggyógyítja

Értékelés: 10/5,5 Akad bőven hibája, de mégis tök jó, hogy van egy ilyen könyv a szexről, ami könnyedén, természetesen kezeli a témát, őszintén beszél, izgalmas kalandként mutatja be a szexet, és nem fintorog semmin, nem viszolyog semmitől, kiváltképp attól nem, hogy nevén nevezzen mindent, és ne óvatoskodva, finomkodva közelítsen. 

2017. szeptember 7., csütörtök

Őszi tervek

Forrás.
A nyári terveket nem tudtam elbukni idén, ugyanis az történt, hogy túl későn kaptam észbe, és már augusztus volt, amikor rájöttem, nem is csináltam tervet! :) Az ősszel viszont nem akartam így járni... Igenis csinálok egy listát, amit aztán majd jól nem teljesítek... - vagy mégis? ;) Ezúttal tényleg nagyon tetszetős válogatást hoztam össze úgy érzem, így esélyes a teljesítés is. 

Íme, az őszi terveim (12 könyv): 

- Soman Chainani: The Last Ever After - nemsoká befejezem
- Anna Gavalda: Édes életünk - vcs
- Veres Attila: Odakint sötétebb - reci
- Georges Simenon: Maigret emlékiratai - reci
- Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem - vcs
- Lionel Shriver: Big Brother - vcs
- Szabó T. Anna: Törésteszt - új szerzemény
- Hiraide Takasi: A macskavendég - új szerzemény
- Alina Bronsky: Baba Dunya utolsó szerelme - új szerzemény
- Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság - vcs
- NatGeo Amszterdam zsebkalauz 
- Lingea Felfedező: Amszterdam

Saját kép.

Igyekeztem változatos és nem túl hosszú listát kreálni, amiben egyaránt helyet kaptak a várólistacsökkentős régebbi könyvek és az új szerzemények közül is néhány. :) Plusz az a pár reci, ami még megmaradt. Szemfülesek levonhatnak bizonyos következtetést az útikönyvekből is. ;) 
Saját kép.
Ebben a listában most több a magyar nyelvű könyv, de ezeken kívül is szeretnék persze mást is olvasni. Ez csak egy tervlista, meglátjuk mi sikerül belőle. Remélem a vcs-ből minél több, mert különben lassan veszélybe kerül az éves kihívás teljesítése (btw, mintha csak most állítottuk volna össze a listát, hogy lett hirtelen szeptember?!).

Örülök a mostani hűvösebb időnek, szinte jólesett felvenni egy blézert végre, és szellőztetni, ablakot nyitni. Remélem azért még lesz kellemes, napos időnk is, de kiegyezek a sok csendes esővel is. Szeretek az ablakon kopogó hang mellett üldögélni egy csésze kávéval, és nem csinálni mást, csak belemerülni nyakig egy jó regénybe. 

Nektek is vannak őszi könyves terveitek, vagy csak ahogy esik, úgy puffan?