2018. április 20., péntek

Képes ízelítő a Könyvfesztivál első két napjáról

Anett képe. A zsákmányból is csak egy kis ízelítő
egyelőre... :) 
Idén a megszokottnál is több időt tudok a Könyvfesztiválon tölteni, ezért úgy gondoltam, hogy a szokásos végső összegzőposzt mellett, ami a beszerzésekről, élményekről szól, egy kis előzetest is hozok, főleg képekkel, tippekkel, ajánlóval, hátha kedvet kaptok még kinézni a nagy könyves nyüzsgésbe szombaton és vasárnap. 

A Könyvfesztivál a Millenárison található, és idén árilis 19-22-ig tart. A standok szombaton 10:00-20:00-ig, vasárnap pedig 10:00-19:00-ig leszek nyitva. A részletes programot a >könyvfeszt hivatalos oldalán< megtaláljátok a dedikálások listájával együtt. 

Ebben a két napban nagyrészt Zakkanttal jártam végig a standok rengetegét, és együtt fedeztük fel az akciókat, a kínálatot, és persze nézegettük és szagolgattuk a szebbnél-szebb könyveket. :) A Könyvfesztivál olyan, mint egy hatalmas könyvesbolt, ahol akármeddig tudnék bolyongani. :) 

Az idő szuper volt, és a következő két napra is  meleget  mondanak. ;) De most beszéljenek a képek, a könyvek, az akciók! :) (Saját fotók)

2018. április 19., csütörtök

Poket zsebkönyvek - az új őrület

Forrás.
Remek kezdeményezés indult útjára nemrégiben a Poket könyvekkel, amik apró notesz-szerű, akár zsebben is elférő klasszikus kiadványok, és a slusszpoén, hogy könyvautomatából vásárolhatóak meg. Az ötletgazda Vecsei H. Miklós, aki Grecsó Krisztiánnal karöltve választotta ki az első öt delikvenst, amik az automatákba kerülhettek, a címek azonban majd folyamatosan megújulnak, így aztán a lelkes könyvmolyok mindig rájárhatnak az automatákra az újdonságok felbukkanását lesve. Meg a nem könyvmolyok is persze, hiszen a dolog lényege pont hogy az olvasásnépszerűsítés

Az első öt könyvecske, amit meg lehet vásárolni a gépekből: 
  • Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
  • Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
  • Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
  • Szerb Antal: Utas és holdvilág
  • Esterházy Péter: "És mesélni kezdtem..." (válogatás)
Az automaták helye pedig: 
  • Széll Kálmán tér metró 
  • Déli Pályaudvar 
  • Móricz Zsigmond körtér, Gomba 
  • Vígszínház jegypénztár
  • +1 meglepetéshelyszín a Trafo House oldalában
Jó hír, hogy lesz még automata nemsokára a Keleti Pályaudvaron, a Stadionoknál és a Madách téren is, és folyamatosan töltik őket. Az már szuper hír, hogy ennyire tölteni kell! :D Elvileg lesz egy nyolcadik, mozgó, mikrobuszos automata is, ami majd nyáron járja a fesztiválokat az országban.

A kötetek ára 990 Ft darabonként.Várhatóan háromhavonta fog öt újabb címmel bővülni a kínálat.

Forrás.
Azt hiszem én is el fogok csábulni egy-két címre a mostani kínálatból... Kedvem támadt A Pál utcai fiúk újraolvasásához is, és az Ady Endre éjszakái is nagyon érdekesen hangzik, ahogy azt írták róla, ebben "Krúdy leírja az Adyval, Kosztolányival, Karinthyval közös éjszakáit egy novellás füzérben." De például az Egy elmebeteg nő naplóját sem olvastam még... Hajjaj, lesznek itt gondok. ;)

Forrás.
Az egyes kötetek védőcsomagolásán látható egy-egy "nagykövet", aki az adott könyvet ajánlja nekünk, mert ő is nagyon kedveli. Így Rudolf Péter ajánlásával érkezett az Utas és holdvilág, Zacher Gáboréval pedig az Egy elmebeteg nő naplója. 

A Poket zsebkönyvek >facebook oldala<.
>Egy jó cikk< a Poket kezdeményezésről. És >egy másik<, amiben van egy kis reklámspot is a Pokethez, Ember Márk főszereplésével.

Tipp: a Könyvfesztiválra menet ki is próbálhatjátok a Poket automatát a Széll Kálmán téren. ;) 


2018. április 17., kedd

Közeleg a Könyvfesztivál! Felkészültél?

A héten ismét ellephetik a könyvmolyok a Millenárist, eljött ugyanis a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ideje. Idén 2018. április 19-22-ig tart az esemény, így sajnos pont beleesik egy szombati munkanap is - lehetséges, hogy ez lesz az első alkalom, hogy elviselhető lesz a tömeg emiatt szombaton?! :) 

A programot a Könyvfesztivál oldalán >ITT< találjátok meg, a dedikálásokat pedig >ITT< listázták. Érdemes átböngészni, nehogy valamiről lemaradjon, aki ott van. Remélem idén jobb idő lesz, mint tavaly, akkor kabát és sál is kellett, de korábban volt már naptejjel kenekedős fesztivál is. ;) A szeszélyes április talán kegyes lesz most hozzánk és a szabadtéri programokhoz, standokhoz is: kiegyeznék egy kellemes napsütéses idővel, vagy ha már borul, legalább ne essen. :D Most hogy az időjárást megrendeltem, lássunk néhány praktikus infót, programot, könyvmegjelenést:

2018. április 16., hétfő

Ready Player One - a film

Két és fél éve olvastam el Ernest Cline regényét, a Ready Player One-t, és menthetetlenül beleszerettem, legyen bár hamisítatlan geek stuff az egész, telis-tele popkulturális utalásokkal a '80-as '90-es évekből... - mégis nagyon tudtam vele azonosulni. Már akkoriban is voltak hírek a megfilmesítéséről, 2018-ig kellett azonban várnunk, hogy megérkezzen az adaptáció Steven Spielberg rendezésében, és beülhessünk a moziba egy egészen egyedülálló élményre a Ready Player One vászonra készített változatára, ami szórakoztató, mozgalmas és kifejezetten egyedi lett, sok kreatív megoldással és magával ragadó látványvilágával. Egy sci-fi, ami mégis inkább kalandfilm, és kincskereső játék.

Nem utolsósorban pedig (végre) nem egy szokványos szuperhősfilm, hanem a fimek hőskorát idéző szuperfilm az, amit kapunk. ;) 

2018. április 9., hétfő

Márciusi zárás Primark túrával és ír könyvecskékkel

Forrás.
A márciusi zárás ezúttal kicsit rendhagyó lesz. Azon túl, hogy ismét megkésve tudom csak nektek prezentálni a havi olvasások, beszerzések és könyves-blogos egyebecskék érdekfeszítő (khm) arzenálját, lesz benne könyvajánlás is, valamint beszámolok még egy remek élményről is, ami Dublinban esett meg velem a múlt hónapban. Merthogy milyen üzlet van Dublinban? Hát Primark! (Csak valamiért Pennies-nek hívják ott) Nagy bánatom volt ősszel, hogy Amszterdamban nem jutottam el a Primarkba, de most tudtam, hogy ha a fene fenét eszik is, én akkor is megejtek egy bevásárlótúrát ott. Frusztrációmon nem sokat javított, hogy a Storm Emma miatt az első három (!) napban csak a Pennies leredőnyözött, bezárt kirakatát tudtam sóváran bámulni... Szerencsére aztán mégis kinyitottak, és beszabadulhattam... :)

2018. április 4., szerda

Találkozás Moninggal Dublinban

Annyira üres volt a Temple Bar, hogy szinte
"képeslap-fotót" lehetett lőni! (saját kép)
Nem csalás, nem ámítás a posztcím! Tényleg Dublinban jártam nemrég, március elején, méghozzá az új Fever kötet, a High Voltage Book Launch Partyján, amibe kissé bezavart az időjárás és a Storm Emma ugyan, de nem akadályozott meg abban, hogy élőben találkozhassak az én hőn szeretett szerzőmmel, Karen Marie Moninggal. :) 

Dublinban nem szokott havazni. Tudom, messziről indítok, de így bizonyára izgalmasabb is lesz, és ezeket a körülményeket tényleg le kell írjam, hogy átadjam ezt a különleges élményt. :) A hóesés nem kevés fennakadást okozott, a reptéren levőkön kívül ugyanis az íreknek nemigen vannak kotrógépeik, vagy akár csak hólapátjaik... Az üzletek előtt néhány lelkes alkalmazott partvissal próbálta tologatni a kb. 15 centis havat. És ettől a bizonyos 15 centi hótól effektíve megállt az élet Dublinban! :'D A tömegközlekedés napokig szünetelt, az alkalmazottak nem jutottak be a városba, alig volt bármi, ami kinyitott volna, mindenhol leredőnyözve álltak az üzletek, és még a nevezetességek és a pubok nagy része is zárva volt... Ez mérgelődésre adhatott volna okot, mert sajnos sokkal kevesebb idő és lehetőség volt felfedezni a várost, vagy kirándulni kicsit távolabbra, de ez az élmény így volt igazán különleges. Egy kihalt szellemváros lett Dublin és csak a miénk volt... :) Élvezettel fotóztunk és mászkáltunk az üres főutakon, mint később kiderült a kormány által elrendelt kijárási tilalomkor... :D Tudunk élni! ;)
Íme Dublin, a ghost town (Titti képei):




Életre szóló élmény lett az egész, ezzel a különleges és utánozhatatlan hangulattal és a hófúvással. :)

Guiness és a "badass" csizmám.
Pár nappal később pont itt dedikált nekünk Moning a VAT House-ban. ;)

Sajnos a hóhelyzet miatt azonban igencsak veszélybe került a Moningos programok nagy része is. A High Voltage szállítmány sem tudott megérkezni, refundot kaptunk csak, és maga a dedikálós programnap, amit egy stadionba szerveztek, teljességében elmaradt így.


A villás reggelit (ezen nem voltunk) azonban megtartották a VIP-knek, és aztán szerencsére rájöttek az írek is, hogy nem kell meghalni pár centi hótól, és elgurul azért az autó rajta... így aztán szép lassan visszatért az élet, és kinyitott a pompás Café an Seine is, ahol felolvasással egybekötött buli volt Moninggal és a Moning Maniac rajongótáborral. ;) 


A hely tényleg nagyon exkluzív volt, nézzétek csak a többi képet is:



 Az ott a színpadon, a kalapban pedig Moning, aki rémes hangosítással fel is olvasott az új könyvből (semmit nem értettünk yay!), és aztán rögvest el is vegyült a rajongók közt. :) A teremben alig volt néhány férfi, de a jobb alsó sarokban az ott kissé Lorra hajaz, nemde?! :D 

Az isteni finom Outciderrel az emeletről nézelődve.

Moninggal találkozni óriási élmény volt! Ennél azt hiszem csak Rowling anyánk jelentene többet nekem, míg szegény Pamuk a dobogó harmadik fokán ácsoroghat, de immáron kipipált találkozóval ő is (tavalyi könyvfeszt). ;) 

Sajnos közelről nagyon látszik mennyire "meg van csinálva" Moning, az arca, az ajkai... De mindezt feledteti a kedvessége, a közvetlensége, és hogy tényleg mennyire képben van mindennel! Mondtam neki, hogy Magyarországról jöttünk, és azonnal, kapásból tudta, hogy a kiadás nálunk az Iced-dal fejeződött be egyelőre. Wow! Nem volt kapkodó idegbeteg, bárkivel szívesen váltott néhány szót, és fotózkodott rendületlenül. :) Nagyon soványka, de csinos, mindig kalapban volt, és finom illatfelhő övezte. :)
A dedikálás elmaradása miatt szerveztek végül egy igen spontán, pubba beülős dedikálást, amire bármit vihettél, ami nálad volt - másik könyveit, vagy akármi egyebet is. Kaptunk High Voltage-es nyakbaakasztót is, és képeslapot is, azt is dedikálgatta bőszen, de én még a Dublin útikönyvemet éreztem érdemesnek a feladatra, szóval azt is elibe tettem. ;) Illetve Apukám Dublin útikönyvét... Bocsi, Apa! :D Einstandoltam, és most már az enyém, a szuper dedikálással benne. :)) Moning meg is jegyezte, hogy kedveli és ismeri ezt az útikönyvet. :)

(UPDATE: jaj, azt el is felejtettem, hogy a sorban PONT előttünk állt Susan Elizabeth Phillips, írónő, ő is dedikáltatni jött Karennel! :D )

Kincsecskék dedikálva. *-*
Stay to the lights üzenetet kaptam, és hát sajnos csak monogramot, de nem számít, így is örök emlék, és szuper kis relikvia lett az útikönyvből, a kis apróságok meg már csak hab a tortán. 
Van közös képünk is, de mivel magamat nem mutogatom, ezt nem teszem ki közszemlére. ;) 
The Stag's Head - a BB&B ihletője.

A pubos dedikálás után voltunk a The Stag's Head nevű fogadóban is, ami az ihletet adta Moningnak a Barrons Books and Baubleshez. :) Sajnos egyáltalán nem olyan majestic, mint ahogy a BB&B-t képzelem és lefesti, de értem, vajon miért fogta meg a hely hangulata, és hogyan gondolta tovább. 

A találkozás összességében tényleg nagyon jól sikerült, bár egy picit bánom, hogy Storm Emma bezavart az eseményekbe - vagy inkább a Hoar Frost King volt a bűnös? :D - , és emiatt nem lett meg a dedikált High Voltage-unk, de a Moning Maniac csapat azért igyekezett mindent megoldani, elsimítani, és kielégíteni a rajongók igényeit. A refund is nagyon gyors volt. A High Voltage-ot pedig így is úgy is olvasni fogom, amint a nagy újraolvasási projekt végére érek (már a Burned végefelé vagyok!). 

Ez a dublini út életem egyik legjobb - ha nem A legjobb - utazása volt, minden kellemetlenség ellenére, és így volt tökéletes és páratlan. ♥ 
Ami kimaradt, amiatt egyszer még vissza fogok térni. :) 

May the luck of the Irish be with you! 

Forrás.


2018. április 3., kedd

Sarah Andersen: Herding Cats


Immáron harmadik éve kerül sor egy Sarah Andersen képregényre ilyenkor tavasszal, ugyanis nemrég jelent meg a Sarah's Scribbles collection harmadik darabja, a Herding Cats. Jó hír, hogy a Fumax természetesen ezt is hozza magyarul is a Könyvfesztiválra, Macskapásztor címen. 

A megszokott figurák és az ismerős témák remekül elszórakoztattak most is; Sarah szokásához híven olyan bosszantó, zavarba ejtő vagy nosztalgikusan kedves szituációkat rajzol meg, amihez abszolút tudunk kötődni saját életünk vicces, vagy épp cikis pillanatai miatt. A kis introvertált lányfigura nagyon közel áll a szívemhez, és most is akadt jó pár képkocka, amin magamra ismerhettem.

A kötetek hossza sajnos egyre-egyre csökken, ez a harmadik rész a legrövidkébb sajnos, és én úgy is éreztem, igazán fért volna még bele valami.

Az Adulthood is a Myth maradt a csúcstartó a sorban, mint eddigi legjobban összeállított kötetke. A Big Mushy Happy Lumpot is kedveltem, bár abban sok volt a szöveges rész is, amit igazából annyira nem kíván ez a képregény-formátum. A Herding Cats sajnos követi az előző rész nyomvonalát és a második felében ennek is van szöveges rész+ hozzá néhány kocka. Ez a rész a művészlelkeknek szól főleg, és az internet mint befogadóközönség alakulásáról, valamint önbizalomnövelő, motiváló tartalmú sorokkal van tele, hogy ha alkotni szeretnél, igenis alkoss, vedd figyelembe a kritikát, de a trollok rosszindulatúskodása ne tántorítson el.

Ez a pár sok mondjuk nagyon tetszett benne: 

"You are also capable of surviving pretty much anything. Think back to all the times you swore you couldn’t get through something. If you’re here, then you did get through it."

De ezen túl egy kicsit szűk keresztmetszetnek éreztem ennek a résznek a célközönségét. Nem csak, és nem főleg az alkotó (és itt főként rajzolót értek ezalatt) ember olvas Sarah Andersent szerintem. A cím pedig ily módon megtévesztő. Azt hittem sokkal több cicás kontentet kapunk majd. Kevesebb szöveget, több macskát! :)

Kedvenc képkockák (kattintásra megnőnek):



 /Az illusztrációk Sarah Andersen munkái./

Értékelés: 10/8

Sarah kockáit a facebookon is követhetitek. :)


2018. március 13., kedd

Egy rég esedékes hírposzt

Forrás.
Van ismét néhány könyves-filmes hírem, amit meg szeretnék osztani veletek, mert nagyon felcsigáztak, érdekelnek, és már amúgy is régen volt hírverő - meg úgy egyáltalán a posztok is meg voltak ritkulva, szóval vágjunk bele! :)

Lássuk először a filmes újdonságokat!

Megérkezett a harmadik Robert Galbraith krimi, a Career of Evil BBC adaptációja. A trailer remek lett szerintem, intenzív, mozgalmas és nagyon feszült! Akárcsak a könyv. Még nem néztem meg, de amint sikerül, írok majd róla posztot is. Addig is >itt< elolvashatjátok az előző kötetek BBC adaptációiról írt véleményemet. 


Megérkezett a trailere a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak is, amit én nemrégiben elkezdtem olvasni,d e sajnos félretettem, és kiestem a ritmusából. Mindenesetre mind a könyv, mind a film továbbra is nagyon érdekel, nézzétek meg, szerintem nagyon jófélének ígérkezik a vásznon is: :)) 


A második Fantastic Beasts film, a The Crimes of Grindelwald következő, hosszabb előzetese is már megtekinthető, és nagyon hangulatos lett! A film novemberben érkezik. :) Kíváncsi vagyok mennyire tudom majd megszokni ezt a fiatal Dumbledore-t... :) 


Ez pedig a film plakátja: 

Kattintásra megnő.

Aztán kis apróhírekben és villanásokban az új könyvekről:

Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight (ACoTaR 3,1) (ami sajnos az eddigi rövidítés-összeolvasós módszerrel a rettenetes ACoFaS nevet adja ki, yikes!) - Megjelenés 2018. 05.01.
Az ACoMaF tetszett nagyon, és hát Rhysand... szóval szerintem elolvasom. ;) 


Gail Carriger: Competence - ezt berakom ide, de a múltkor már szóltam, csapjatok a kezemre, ha megint Carrigerhez nyúlnék... Nem fogom befejezni a Custard Protocolt, de azért megmutatom a borítóit, íme.  - Megjelenés: 2018. 07. 17.


Április közepére ígéri a Gabo Kiadó Charlie N. Holmberg Papírmágus trilógiájának harmadik részét, A mestermágust. Én tavaly angolul olvastam el a sorozatot, egyben, nagyon magával ragadott akkor, és az utolsó epizódot kedveltem a legjobban. :)


Holmbergtől egyébként 2018 május 15-én érkezik a Papírmágus spin-offja (vagy folytatása?), a The Plastic Magician. :) 

Aztán az imént belebotlottam egy ilyen kis Fumax Kiadós érdekességbe, Kij Johnsontló a Vellit Boe álom-utazásába. Egy lánykollégiumos fantasy csak jó lehet, pláne egy kis csavarral, és kisregény formába öntve. :)  


Jodi Picoult most jelentette be nemrég, hogy A Spark of Light címen új regénye jelenik meg 2018. október 2-án :)  Borító és fülszöveg még nincs, de az biztos, hogy egy kórházban zajló lövöldözés és túszejtés-túsztárgyalás lesz a témája, ami rendkívül izgalmasan hangzik.
Ide kapcsolódik még, hogy szép új kiadásban érkezik az Athenaeumnál Picoult két korábbi regénye, A nővérem húga és az Elrabolt az apám.


A végére pedig már két Könyvfesztiválos hír, bár még messzinek tűnik az esemény, lehet, hogy csak hármat pislogunk, és máris itt lesz az április 19-22. közt megrendezésre kerülő 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az Agave facebook oldalán láttam, hogy Pierce Brown jön dedikálni, és bár bevallom én nem olvastam tőle még semmit, de nagyon megfogott ez a jóképű hapi, szóval ki tudja, lehet, hogy a frissen beszerzett könyveivel fogok ott sorakozni a dedikálásra váró sorban. ;)


Néhány napja az Athenaeum tett homályos utalásokat egy lehetséges Cecelia Ahern dedikálással kapcsolatban (?), de egyelőre hivatalos infó nincs. UPDATE: Cecelia Ahern a Könyvhétre érkezik dedikálni! :) A szerzőt régen nagyon kedveltem, a kedvencem tőle az Ahol a szívárvány véget ér. :) 

Ti mit vártok leginkább ezek közül? :) 


2018. március 12., hétfő

Karakterek sírboltja felett merengve

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja egy kissé komor és komoly téma lett, aminek fedőneve: R.I.P. - kedvenc karakterek halála, a halál és gyász tematikája a könyvekben. Bevallom őszintén nekem erre a témára már hónapok óta egy kész kis gondolat csokrom volt, mert nagyon bevésődött számomra a kedvenc, vagy kedvelt karakterek halála a könyvekben. Néha felér egy arculcsapással, amikor a szerző egyszerűen elteszi láb alól az addig kulcsfontosságúnak tűnő szereplőt, vagy csak olyasvalakit, aki tetszik nekünk a sztoriban, szimpatikus és mégis hirtelen meg kell válnunk tőle. 

Gyakori az is, hogy egy-egy szereplőt azért tüntet el az író, hogy a hősnek ne legyen már segítsége, egyedül kelljen végigmennie az úton, a nehézségeken amik rá várnak, és a személyiségfejlődés szempontjából is fontos ilyenkor ez a veszteség. De még ha elkerülhetetlen és kiszámítható is egy-egy mellékszereplő vagy fontos szereplő halála a könyvben, néha akkor is nehéz feldolgozni, vagy villámcsapásként ér a történés... 

Számomra a legemlékezetesebb karakterhalál a Harry Potter és a félvér hercegben szerepel, SPOILERes a következő bekezdés azoknak, akik nem olvasták ezt a részt, és nem szeretnék tudni, hogy kiről beszélek. 
Emlékszem, hogy épp nyaralni voltunk a szüleimmel, amikor a frissen megjelent hatodik kötetet olvastam, és hiába volt ott a meleg, napsütéses olasz tengerpart, engem úgy megrázott Dumbledore elvesztése, hogy tényleg szabályosan gyászoltam őt napokig. Rettentő rossz hangulatom volt, magán a jeleneten pedig zokogtam, mint a záporeső, és hát a veleje pedig csak később esett le, ezért masszívan utáltam Pitont (Snape-et) egy pár hétig... A halál jelenet után még volt azért jópár fejezet, de kipeckelt szemmel és kislámpával hajnalig olvastam, és befejeztem a könyvet még aznap. Dumbledore halála rendkívül megrázó, és főként azért, mert bár vétett hibákat, mégis pont a hatodik részben kerül közel hozzánk és Harryhez, lesz nagyon emberi és esendő, közeli és sokkal közvetlenebb is.

Forrás.
A hetedik rész aztán egy egész "halállistát" tartogatott, kezdve Hedviggel, akinek az elvesztése nagyon szíven ütött, mert Harrynek nagyon fontos volt, és a egyedüllét egy következő lépcsőjét jelentette. Fred Weasley is szívszorító, és főleg a későbbi, rajongói mémek ütik szíven még az embert vele, velük kapcsolatban. Persze összességében csoda, hogy csupán egyetlen Weasley halt meg a nagy csatában, mégis szívszorító veszteség. Nagyon sokáig egyébként azt hittem, hogy Rowling anyánk lesz olyan kegyetlen, hogy Ront veszi el... Hálistennek nem így történt. Dobby elvesztése is örökre megmaradó emlékkép... JKR nem egy George R. R. Martin, de azért bőségesen megtépázta a lelkünket. :")

A következő emlékezetes halálok A Gyűrűk Urából valók,  SPOILERES bekezdés azoknak, akik nem olvasták, vagy nem szeretnék tudni, hogy kikről beszélek. 
Amikor gimnazista koromban olvastam a köteteket, olyan mérhetetlen módon meglepett Gandalf halála - mert ez volt az első igazán komoly karakterhalál, amivel találkoztam azt hiszem (bár most egy pillanatra beugrottak az indiános könyvek is hmm) -, hogy még az asztali naptáramba is felvéstem arra a napra: Gandalf lezuhan! Nagyon megrökönyödtem, hogy így elveszíthetünk egy igazán fontos és bölcs, nagy alakot egy könyvben... Aztán amikor újra színre lép, annak megint csak nyoma volt a naptárban egy vidám "Gandalf nem halt meg!" felkiáltás által. :D 
Boromir halála is igencsak erőteljes volt, bár bevallom, nekem az a filmből jobban rémlik... "(...) testvérem, vezérem, királyom..."

Forrás.
A könyvtolvaj egy igazán különleges regény, és nem csak egyes szereplőinek halála miatt kötődik szorosan a halál témaköréhez. Markus Zusak regényében a halál a narrátorunk, aki kézen fog, és végigvezet a történeten, és csodaszép líraisággal mesél. SPOILER Az áldozatok listája nem rövid, de természetesen nem kérdés, hogy Hans Hubermann volt az, akiért a legtöbb könnyet hullajtottam... Rosáért is persze, nem kevésbé. SPOILER vége. 

Hogy a magyar szerzők és könyvek közül is hozzak egy példát, meg kell említenem Szabó Magda Az ajtó című kötetét. SPOILER itt is, ha nem akarod tudni!  Emerenc halála a karakter részletessége és nagysága miatt és persze a körülményektől különösen megrázó. 
A régebbi posztomból idézek Emerenc alakjáról, mert ennél jobban most sem tudnám őt szavakba önteni: "Emerenc alakja zseniális. Elképzelhetetlen hogy ilyen volt, és mégis elhiszem, hogy pont ilyen volt, ahogy meg van írva. Őrült és bölcs egyszerre. Mániákus, érthetetlen, mégis tiszta, világos. Egyszerre volt dacos kölyök, irgalmas szamaritánus és ateista szűz mária."

Sokat sírtam olyan könyvek kedves karaktereiért is, ahol valamilyen betegség volt a porondon, pl. Jodi Picoult My Sister's Keeperén, vagy John Greentől a The Fault in Our Starson.
És még felsorolásszinten: Anna Gavalda: 35 kiló remény, Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége, Fredrik Backman: A Man Called Ove

Különös és egyedi könyv a Harmónia, amiben a halál egy sor öngyilkosságban is megjelenik. A Caprese salátáról sajnos már mindig a könyv ikonikus jelenete fog eszembe jutni... 

Forrás.
Nektek mi jut eszetekbe a halálról a könyvekben? Kit sirattatok meg leginkább, melyik karakter elvesztése fájt nagyon? 

A témát még nagyon sokfelől meg lehet fogni persze, én tényleg a karakterekre koncentráltam inkább, de kíváncsi leszek, a többiek merről közelítenek. A gyászfeldolgozásban segítő könyvek, gyásszal kapcsolatos regények is nagyon fontosak szerintem, de erről kevesebbet tudnék írni. 


A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!



A többiek témázós posztjai a halálról és gyászról: 




Utóvéd (később csatlakozók):




2018. március 11., vasárnap

Megkésett februári összegzés

Forrás.
Jelentem megvagyok még! ;) Sajnos, vagy szerencsére az élet néha annyira zajlik, hogy tényleg nagyon háttérbe tudnak szorulni más dolgok. Amikor az irl élmények sokasága nem hogy percnyi szabadidőt nem hagy, mert a pillanatot éljük, de a ténylegesen megmaradó szabadidőt sem tudjuk ilyenkor a szokásos tevékenységekre fordítani, mert hirtelen nem esik jól a megszokott kellemes hobbi sem, nincs türelmed hozzá, annyira másban élsz. :) 
Nos, azt hiszem egyértelműen látszik, hogy remek dolgok történtek velem februárban, és fel vagyok dobódva. :) Az élmények közt akad azért könyves is, amiről természetesen kis csúszással fog születni bejegyzés is majd. :) Ahogy minden másról is, amivel lemaradtam magamhoz képest, de ez most igazán nem számít, sőt, in the long run, egyáltalán nem. :) Eltűnni nem fogok. ;)

A februárom könyves szempontból a fent említettek miatt mondhatni kicsit "gyér" volt, de ez nem azt jelenti, hogy azért nem olvastam jókat, és nem töltődtem fel a posztírások közben. Sem olvasott könyvből, sem posztból nem sok jutott erre a rövidke hónapra, előbbiből 3 volt, utóbbiból 5, igaz az egyik egy elég nagylélegzetű a Fever sorozat egyik felének újraolvasásáról. Jutott azért mindenféléből a bejegyzésekbe: témáztunk is, hírposzt is született, és könyvajánló is, szóval tömörítve, de megvolt a keresztmetszet mindenből. 

A februári szerzemények.
Ami a beszerzéseket illeti, két nagyon különböző kötet került a karmaim közé ebben a hónapban, az egyik Robert I. Suttontól a Kis seggfejkalauz (reci) a másik pedig egy kis francia szépirodalom, Olivier Bourdeaut-tól a Merre jársz, Bojangles? (vásárlás egy molytól). Erről a kisregényről hallottam hideget és meleget is, meg szeretném nézni magamnak is. 

A március igazából nekem most lendül be, és remélem jó dolgokat tartogat számomra. Hamarosan jövök néhány megkésett poszttal is, és az olvasásba is némileg visszalendülök, folytatom a Fevereket és más megkezdett könyveimet is. Stay tuned! 

A többiek februárja: 


2018. február 21., szerda

Moning Maniac - a nagy újraolvasás első felvonása


Se szeri, se száma a Fever (Tündérkrónikák) posztoknak az oldalon - lessétek csak meg a Fever címkét -, és most mégis, megint egy újabb ilyennel jövök... *sigh* Ezt a sorozatot nem lehet sokáig félretenni anélkül, hogy nem fogna el a vágy az újraolvasásra. Az alap 5 kötetet így immáron ötödjére olvasom most, és úgy döntöttem poszt az most is lesz, persze inkább impressziókból, idézetekből összeállítva - és a rajongókhoz szólva leginkább. Ez az első felvonás az első négy részről. (összesen ugyebár már 9 van, márciusban érkezik a 10.)

Minden másraott a Mastercard már úgy is fenn van a blogon, íme: 
(Az első olvasáskor írt freeblogos posztok nincsenek itt - nem mintha nem lenne elég így is :D)

Confessions of a Moning Maniac - a 2012-es első nagy újraolvasás összegzése
2013-as újrázás:
A 7 kötet újraolvasása 2016-ban a Feveborn előtt
Feverborn
Burned és Feverborn újraolvasás 2017-ben, a Feversong előtt
Feversong

2018. február 11., vasárnap

"E szexi kígyó"

"A legelőn úgy ellepték a varjak az Áruló Tölgyfáját, mintha tollas gyümölcs nőtt volna rajta."


Sarah Perry: Az essexi kígyó című könyve berobbant a könyvpiacra, és azonnal ellopta a szívünket a csodálatos külsejével, és a misztikus történet ígéretével a fülszövegében. Én sem jelentettem kivételt: megbabonázott a szépséges szexi kígyó, ahogy emlegetjük már bennfentes körben, és hamar el is olvastam, mert nem hagyott nyugodni, mit is rejt, mi a titka, milyen történet fog kikerekedni belőle.
Nem volt könnyű, kicsit küzdöttünk a lápon, a "sóson", de megszerettem a birkózásunk. Megkockáztatom, hiányozni is fog, hogy az utolsó sor elolvasásával kirángattattam a karakterek közül és a festői szépségű, ámde zord Aldwinterből, mint ahogy a kígyó is levésetett arról a bizonyos padról...

Az 1800-as évek végén játszódó regényben Cora Seaborne-t követhetjük nyomon, aki miután szörnyű betegség miatt elvesztette férjét, fiával Francisszel Essexbe látogat. Nem kell sok idő, hogy ők is tudomást szerezzenek a pletykákról egy mitikus szörny előbukkanásáról a Blackwater partjainál. Hamarosan minden furcsa és megmagyarázhatatlan történést, halált és megbetegedést a kígyónak tulajdonítanak. Cora a korabeli nőktől eltérő nőalak mind megjelenésében, mint elveiben, gondolkodásában. A házasság béklyóját levetve megszabadul a szépség "terhétől" is, és boldogan, felszabadultan bóklászik a sárban, kövületeket, fosszíliákat gyűjtve. Nem restell nagy férfiruhákat és nadrágot-csizmát ölteni, vagy épp egy sárba ragadt birkát megmenteni a lápon. Tudományos érdeklődése miatt eleve racionálisan próbálja megoldani a kígyó rejtélyét és egy réges-régi sárkánygyíkkal azonosítja, és próbálja magyarázni létezését. Meg akarja találni a kígyót, hogy aztán annak csontváza mellett az ő neve ékeskedhessen a British Museumban egy plaketten. Az élet azonban sosem ilyen lineáris és egyszerű... Cora megismerkedik William Ransome-mal és annak bájos családjával, és már nem csak a fosszíliák kötik ezentúl Aldwinterhez...
Közben mindemellett ízelítőt kapunk a Manó és Spencer révén a korabeli sebészkedések csínjáról-bínjáról és Ambrose-ék és Martha révén pedig az elszegényedett rétegek szociális problémáiról. A kis klikkek közt pedig mindenhol van összekötő kapocs, és bizony nem csak Cora Seaborne személyében. :)

Az essexi kígyó igazi szépirodalmi alkotás. Ennek megfelelően sokszereplős, szerteágazó, és rengeteg komoly témát érint, vagy próbál érinteni. Talán ebben rejlik kicsit a gyengesége is, hogy sokat akar markolni: egy-egy társadalmi téma sokkal nagyobb kifejtést is elbírt volna, hogy jelentősége legyen, a felszínt kapirgálta fontos témákban a szerző, és a mellékszereplők némelyikében is bőven lett volna egy-egy könyvnyi akár, olyan összetettek voltak. A könyv nem volt mentes a fordulatoktól sem, és kiváltképp érdekes volt nyomon követni az essexi kígyó mítoszának kialakulását, hogy hogy fordított fel mindent fenekestül... Mi is derül ki a falu népéről, a hiszékenységről, a hit és ráció kapcsolatáról, és apróságokról, amik felett néha könnyű elsiklani, amikor sötét van a sóson, és furcsa zajokat hoz az északi szél...

A szerző. Forrás.
Kiváltképp érdekes volt a pap családja számomra, illetve a Cora és a pap közt kialakuló kapcsolat.  Egyébként ahogy említettem, Cora nem egy tipikus korabeli nőalak, nos ugyanígy Will Ransome sem egy tipikus pap-figura. Egyikük sem felelt meg a kor elvárásainak; két, a sztereotípiáktól nagyon eltérő szereplőt ismertetett össze a szerző, és ez még különlegesebbé tette a történetet. Szívesebben tudtam volna meg még többet a Manóról és a magába forduló Francisről is. Szívfájdalmam az is, hogy Cora bántalmazó házasságáról és a korábbiakról is vajmi keveset mutattak meg. A
legantipatikusabb karakter Martha volt, és vele együtt a lakások témája.


"(...) messze elöl, egy lankás lejtőn úgy meredtek az égbe a csupasz kőrisek, mint megannyi földbe szúrt, szürke toll." 

A hangulatteremtés remek volt. A bevezető fejezet megadta az alaphangot, és utána a végig fenntartott kérdőjelesség, a nyikorgó zajok, a babonaság, az elsuttogott varázsszavak, a kék tárgyak, a lábatlan koldus és a nyúzott vakondok képe elevenen felsejlik, ha csak a könyvre nézek...
Tetszett a szerkesztés is a havonkénti felosztással, hogy így ölelt fel egy évet a történet, és a közbeszúrt levelezések is nagyon jók voltak.

Kicsit sajnálom, hogy SPOILER nem lehetett kihagyni a romantikus szálakat ebből a könyvből sem... Az elején nagyon örültem, hogy Cora és William milyen remekül kijönnek és hogy milyen mély barátság alakult ki köztük, mennyire tudnak egymással viccelni, beszélgetni már a kezdetektől. Holott az első levél után William elkönyveli holmi banyának Corát. :D ... A szexet is kihagyhatták volna altogether, és ez megintcsak a szépirodalom álszentsége fejezet nálam... Roppant kifinomultan van ugyan leírva, de köszi, se maszturbálás, se avarban hirtelen felindulásból elkövetett dugás nem érdekel, és nem is kell egy ilyen könyvbe... Mellesleg nagyon zavart, hogy a jóravaló pap képét én meg akartam őrizni magamban, és kvázi csak akkor tudtam volna örülni a frigynek, ha mindezt mondjuk Stella, a beteg feleség halála után követik el... A Martha és a Manó közti affér is szinte érthetetlen, és nem fair Spencerrel és Corával szemben sem... Mindenki páratlanul marad és mindenki máshol vezeti le a szenvedélyét, mint ahol eredetileg akarta. Hát ez elég nagy fail, szóval akkor egyáltalán minek kellett a romantikus vonal? El kellene kezdeni tanítani írókurzusokon, hogy nem kell szerelmi szál, anélkül is lehet, nagyon szuper egy regény... sőt, anélkül lehet igazán az néha. SPOILER VÉGE.

Összességében pedig végül egy kérdés maradt bennem: mindent összevetve, miről is szólt ez a könyv? Jó volt olvasni, és sok mindent ölelt fel, mégis nem tudom, mi az értelme, a lényege? Miről is akar mesélni? Az emberi kapcsolatokról? Társadalmi normákról? Véletlenekről és babonaságokról? Barátságról és gyűlöletről? Hitról és rációról?  Akárhogy is, egy igen-igen jó könyv, de valami elégedetlenség motoszkált bennem végig, és meg is maradt, nem oldódott fel.

"A kőriseken túl állt az utolsó aldwinteri ház, amit emberemlékezet óta a Világ Végének hívtak. Moha és zuzmó virult a rogyadozó falakon, s az évek során annyi toldalékkal egészült ki az épület, hogy az eredeti méretének kétszeresére hízva a szívós földön lakomázó élőlénynek rémlett."

Értékelés: 10/8,5 Hangulatos, erőteljes regény csipetnyi misztikummal, vedernyi babonával, sok sós levegővel, ammoniteszekkel, és néhány vérpöttyel egy kék keszkenőn...
Annyira nem volt átütő, mint vártam, mégis maradandó élmény.


Érdekes szavak, kifejezések
- grádics  - lépcső
(seprű)zanót
- zseníroz - idegesít, zavar, feszélyez
- gibernyúz - sovány

2018. február 5., hétfő

Kicsi a bors - tematikus ajánló

Visszatértünk! :) A Témázás következő köre a kis karácsonyi szünet után egy picit átcsúszott februárra most. Ebben a hónapban megint egy "kakukktojást" választottunk ki, méghozzá a Tematikus ajánló - mutass egy csokorra valót abból, amit szeretsz olvasni! elnevezésű témát.

Vannak, akik szinte állandóan csak egyvalamit falnak: csupa ya-t, űroperát, csak military sci-fit, cosy krimiket. Vagy épp rajonganak a caminós, a hegyvidékeken játszódó, az anya-lánya kapcsolattal foglalkozó könyvekért, vagy a déli regényekért...
Mindannyian szeretünk ilyen vagy olyan visszatérő motívumokat, hasonló jellegű dilemmákat, hasonló helyszíneket, azonos műfaji sajátosságokat az olvasmányainkban, és most összeszedtünk egy-egy kis csokornyit olyanokból, amiket valami összeköt, és szeretjük ezt bennük. :) 

Sokat töprengtem, hogy milyen csokrot is hozzak a saját tematikus ajánlómban, és nem volt könnyű, mert ahogy egyszer Nima is rávilágított számomra, tényleg nagyon sokfélét olvasok, és folyton tapogatózom erre vagy arra, és alapvetően a jó könyveket keresem, szóljanak bármiről is, és lehetnek műfajukban is nagyon eltérőek. Tudom, erre varrjunk gombot, hogy mi az a "jó könyv"?! Maradjunk annyiban: felismerem, amikor találkozom vele. ;) Mindazonáltal nekem is van seregnyi olyan olvasmányom, amik hasonlóak valamiben. Én is olvastam több déli regényt is, szekérderéknyi klasszikus krimit, lightosabb sci-fiket, jópofán vicces képregényeket...

Most mégis kicsit másként szeretnék közelíteni, és nem a fentebb felsorolt szempontok alapján összerakni az ajánlómat. Apró könyveket választottam velős mondanivalóval. :) Avagy alig 100-200 oldalban is remekül lehet mesélni és nagyot is szólhat a kisregény: kicsi a bors, de erős.

Szeretem, ha egy-egy ilyen rövid könyv nyomot hagy, megfog és akár meg is ríkat. Nem lehet véletlen az sem, hogy több ilyen kis kötet a kedvencemmé is vált. Sokszor a kevesebb több, és egyébként sem szeretem a túlírtságot a regényekben - mindamellett, hogy semmi kifogásom a hosszabb könyvek ellen persze és élvezettel merülök bele a többszáz oldalas monstrumokba is (ha jók! khm). 

De lássuk, hogy mik azok a rövidke, ütős regények, amiket most összeszedtem. 


Számomra ők igazán értékesek voltak:



Néhányat már régebben olvastam ezek közül, így részletes ajánlókat most nem biggyesztek melléjük, mert lehet, hogy az túl felületes lenne. Ahol írtam a könyvről posztot, ott belinkeltem.
A 35 kiló remény, a Minden dolgok könyve, az Oszkár és Rózsa mami és a Selyem is kedvenc könyveim a listáról, de tulajdonképpen mind-mind elég meghatározó élményt jelentettek, kiemelkedő olvasmányok.


Folyton keresem is az ilyen könyveket, hogy gyarapíthassam a kicsi a bors, de erős listát, néha azonban kissé félrecsúszik a dolog... De ez nem az a poszt, ahol a csalódást okozó aprókról szó lesz. :) 
Kinéztem már a Merre jársz, Bojangles? című kötetet, azt hiszem az is beillik majd talán a sorba a jók közé. ;) Ti mit ajánlanátok még? 

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek tematikus ajánlói (nagyon kíváncsi vagyok milyen témákat választottak!): 


Utóvéd (később csatlakozók):

DóriSister,


(A képek forrása.)