2018. július 21., szombat

Geroges Simenon: Maigret és a víg kompánia

Ahogy korábban is írtam, krimikre fájt a fogam mostanában, így a Maigret és a pikárdiai gyilkosságok után kaptam is a következő Simenon után, sőt, már egy harmadikat olvasok a sorban, de ne szaladjunk ennyire előre. ;) A Maigret és a víg kompánia még 2015-ben jelent meg az Agavénál de akkor bizony kimaradt az olvasása, és csak felkerült a polcra a gyűjteményembe. Idén beválogattam a vcs-listába is, és örömmel pipáltam ki, mert egy igazán remek darabja a Maigret krimiknek.

Fülszöveg"A júliusi kánikulában mindenki vidékre menekül Párizsból, aki teheti, és már Maigret is indulna Elzászba Madame Maigret után, ám nyomozóösztöne másfelé téríti. Pedig mi értelme egy uzsorás hat évvel korábbi meggyilkolásán töprengenie, ha az úgyis egy kivégzett külvárosi bandafőnök lelkén szárad?

A főfelügyelő víg kompánia közepébe csöppen egy Párizs környéki zöldvendéglőben, de az összeszokott társaság mulatságát pisztolylövés szakítja félbe. Mi köze ennek a gyilkosságnak a hat évvel ezelőttihez? Mire ez kiderül, Maigret számos Pernod-t megiszik a napsütötte teraszokon, és Párizs-szerte betekint a kispolgári álszentség kulisszái mögé."


Szegény Madame Maigret hiába várja, hogy férje csatlakozzon hozzá az elzászi vakációra, Maigret bizony ha szimatot fog, akkor addig nem nyugszik, amíg az ügy végére nem jár. Hiába, hogy ez egy hat évvel ezelőtti bűntett, most egy halálra ítélt utolsó szavai mégis új információval szolgálnak és a felügyelő elindul vándorútjára, ami ezúttal sörrel, habzóborral és számtalan pohárka Pernod-val van kikövezve.
A címben szereplő víg kompánia valóban az, aminek elsőre hangzik: egy hétvégi italozásokra és táncra, kikapcsolódásra összegyűlő összeszokott kis társaság, akiknek törzshelye a kétfrankos zöldvendéglő. Maigret is hirtelen köztük találja magát, és a felszabadult hangulatban fel sem ismerik, sőt kedélyesen letegezik őt. A jókedv azonban csak addig tart, amíg fel nem bolydul minden egy pisztolylövéstől, és valaki holtan nem esik össze... Megjelennek a múlt árnyai és bár friss bűntett is akad, Maigret hamarosan összeköti a szálakat azzal a bizonyos hat évvel ezelőtti gyilkossággal is.

Nagyon szeretem azokat a krimiket amik zárt helyen vagy mint itt, csak zárt körben történnek egy összeszokott társaságban, ahol egyébként első ránézésre mindenki nagyon kedvel mindenki mást, és csak a mulatság, a szórakozás a lényeg... Tetszik, amikor a felszínre kerülnek a régi ügyek, uzsora, tartozások, féltékenység, viszonyok és megcsalások. Mert bizony sosem olyan egyszerű egy kiterjedt víg kompánia háttértörténete, mint gondolnánk. :)

Kedveltem Maigret módszereit, hallgatásán túl az erőfeszítés nélküli beolvadását a társaságba, ügyeskedéseit a gyanús fickókkal a börtöncellában, és a sok elfogyasztott Pernod hatására elnehezülő gondolatait. :)
A pikárdiai gyilkosságokhoz hasonlóan ez is egy több szálon futó, elég sok szereplős, bonyolultabb történet, és mozgalmas is, annak ellenére hogy sokat ücsörög a különféle kocsmákban és vendéglőkben mindenki. ;)
James kiváltképp érdekes szereplője a sztorinak.

A fordítás nagyon tetszett, és most, hogy az Agave két különböző Maigret fordítójától olvastam egyet-egyet egymás után, nekem Ertl István felé húz a szívem, szebb a mondatformálás, hangulatosabbak a leírások, bővebb a szókincs.

"A főfelügyelő minden gondolata átértelmeződött, minden értéke a fonákjára fordult. Valahogy másképpen látta most még az utcát, a járókelőket, a csillogó hernyóként araszoló villamost is."

Értékelés: 10/10 Kár volt soká halogatni, a harmonikus, szép borító az egyik legjobb Maigret-t takargatja. Olvassátok! :)

>ITT< meg lehet rendelni. :)



2018. július 19., csütörtök

Újdonságok és hírmorzsák gyűjteménye

Forrás.

Egy ideje már aszalom ezt a posztvázlatot a piszkozataim között, de valahogy nem akaródzott elég tartalomnak összegyűlnie hozzá, hogy valóban jogosan viselje a címbe tett "gyűjtemény" nevet. ;) Mintha kicsit lassan éledezett volna minden az esőáztatta Könyvhét után, kevesebb megjelenésről csordogált infó, és annyira nagy vágyakozást nem is ébresztettek bennem a belengetett újdonságok. Azóta viszont változott a helyzet, és most lassan minden napra jut valami. Lássuk, mikre vetettem szemet, milyen apróhírek örvendeztettek meg mostanában:

2018. július 18., szerda

Karen Marie Moning: High Voltage - rövid vélemény

"Did he think I would beg him to stay? Never. People had to want to stay, choose to be with you, or it meant nothing."

Már egy ideje befejeztem a Fever sorozat legfrissebb epizódját, a High Voltage-ot, mégsem született meg róla a bejegyzés hosszú ideig, mea culpa. De természetesen nem azért nem írtam róla, mert nem tetszett. Viszont most, több hét távlatából, és előzetes jegyzetek híján inkább egy rövidebb posztra szorítkozom. Enjoy! :)

FIGYELEM! Ez a könyv egy sorozat 10. kötete, a korábbi kötetekre nézve elkerülhetetlenek a spoilerek! 

A Song of Making eléneklése és a világ megmentése után járunk két évvel, és Mac helyett visszakapjuk Danit narrátornak, de már a megújult, felnőtt Danit. Rejtélyes dolgok történnek: a fae-k visszahúzódtak egy időre, aztán egyszercsak elkezdenek eltünedezni a felnőttek, egy csomó árvát hátrahagyva... Valami ősi és mély titok ébredezik a földben, és talán botorság volt azt hinni, hogy egy olyan rettenetes horderejű dolog, mint a Song of Making eléneklése csupáncsak visszalendíti a dolgokat a régi kerékvágásba... Ennél sokkal nagyobb változásokat hozott létre, de ezeknek idő kell(ett) a kiteljesedéshez. Ryodan egy időre elmegy, Mac és Barrons sincsenek sehol, és ami még aggasztóbb, egyik napról a másikra az ikonikus BB&B is köddé válik. Dani borzasztóan egyedül érzi magát; barátai nélkül teljesen egyedül maradt a városban. Nem csak körülötte, de vele is megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Annak idején, amikor megölte a Huntert, keze "megsérült", és most ez a sérülés terjedni látszik, miközben valami képesség is ébredezik Daniben. Mi történik vele, és ki tud segíteni rajta, ha épp senki nincs a közelben? Halálos fenyegetést fog-e jelenteni ezentúl azokra is, akiket szeret? Küzdjön-e ellene, vagy ez valami olyasmit, amit úgysem tud megakadályozni, és el kell fogadjon? Őrlődését és az erő különféle megnyilatkozásait a múltba tekintő, gyerekkoráról és korábbi szenvedéseiről mesélő részek szakítják meg. 

“Because I know a priceless truth: when someone has done everything in their power to mangle your wings beyond recognition, to slice them to shreds so that they can never be used, there is only one way to win.
Fly.”

Igaz, hogy  60%-ig nagyon lassan építkezett a történet, sok üresjárat volt és alig történt valami, de ami utána következett, az mindenért kárpótolt. Nagy felfedezések, nagy áldozatok, nagy érzelmek könyve lett a High Voltage és egy igazán elmélyülő kapcsolaté Dani és Ryodan közt. Szeretem őket együtt, még ha kicsit néhol sziruposabb is lett a kelleténél. Ryodanen egy leheletnyit túl sokat finomított ehhez a viszonyhoz Moning, és ettől akadtak karakteridegen dolgok a viselkedésében. 

“Love doesn't build cages. It builds stairways to the stars.”

Két érdekesség, amit beleszőttek a történetbe, és nagyon-nagyon tetszett: 
Red thread és a Googolplex. :) 
És még egy kis apróság: Ryodannek megtudjuk a teljes nevét (gondolom amit ebben a pár évszázadban használt :D), és imádom! ♥
Amit pedig kifejezetten élveztem, hogy volt egy egész oldalnyi BBC-s Sherlock utalás, és én pont mostanában néztem meg a sorozatot és szerelmesedtem bele totálisan, szóval csak úgy szívtam magamba ezeket a részeket, és szinte ugráltam tőle örömömben, hogy itt is visszaköszönt hozzám a nagyszerű detektív. ;) 


"You don't grieve love; you celebrate that you had it."
10/9

2018. július 16., hétfő

Alkonyattól pirkadatig a Nyugat nagyjaival - irodalmi zombiirtás

Csepella Olivér: Nyugat + zombik


Amikor hosszú évekkel ezelőtt először gyűrűzött be a zombi-had az irodalomba, és nem csak önálló kötetek által hódította a borzongani vágyó közönséget egy lehetséges apokalipszis rémképével, hanem különféle szépirodalmi alkotásokat is megfertőzött, úgy gondoltam, ennél nem létezhet kapitálisabb baromság. Gondoljunk csak a Büszkeség és balítélet meg a zombikra. Azóta sok minden változott, és nyitottam a zombis könyvek felé (World War Z, Kiéhezettek, Feed). Egy zombikkal kevert, klasszikus alakokkal dolgozó képregény a 10 évvel ezelőtti énem számára valami olyasmi lett volna, amit élből elutasítok. Mostanában azonban jobban élvezem a furcsa kombinációkat, talán nyitottabb is lettem, és ki tudja miért, de éreztem, hogy nekem ez tetszeni fog. Habár vegyes vélemények érkeztek róla, és sokat kellett várni a megjelenésére, mégis tudtam, hogy a polcomon a helye. :) 

A kötet érdekessége, hogy közösségi finanszírozásból jöhetett létre, csak némileg csúszott a szerző a határidővel (dehát ez olyan "magyarosan" megszokott, nem? :D). 

"- Tessék, jegyajándék. 

- Köszönöm, nem hiszek a fegyverekben. 
- Pedig léteznek"


A Nyugatosok nagyjai a történetben összegyűlnek a New York kávézóban, hogy megünnepeljék Babits születésnapját. Ady, Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits ötösfogatához később csatlakozik Móricz Zsigmond és Csáth Géza is. Amikor este elszabadul a pokol, és a kávéház vendégei vérszomjas, a Nyugatosok vérét követelő zombihordává változik, Kata, a pincérnő siet még a bagázs segítségére. Babits mély érzelmekkel viseltetik a hölgy iránt, és az est folyamán a veszélyes helyzet és a halál szele közelebb is legyinti őket egymáshoz. 

"BABITS: Kata! Én… Én… szeretem magát! 

KATA: Akkor tegeződjünk!"


Rendkívül szórakoztató a stílus, sziporkákkal, utalásokkal, frappáns beszólásokkal és idézetek ferdítésével van tele, és ezek nagy részéhez nem is kell akkora nagy irodalmi háttértudás, de nyilván ahhoz, hogy mindent észrevegyen az ember, ismerni kell a szerzőket és műveiket. 
Három kedvenc poénom lett, de természetesen magasan a legjobb a Csinszkás pár kocka. :D 

Forrás. A képek kattintásra megnőnek.

De szakadtam a röhögéstől akkor is, amikor Karinthy felkiáltott a zombisereget pusztítva: "Így irtok én!", és később a "Szabad-e sírni a kárpitok alatt?". :"D

"- Hoztál valami jó piát?
- Nincs nálam, csak ópiát."

Látszik, hogy Csepella Olivér szívét-lelkét beleadta a párbeszédekbe, poénokba, rímekbe, az alakok kidolgozásába, és abba, hogy kinek mit adjon a szájába. A hangeffekteket külön szeretném még kiemelni, tetszett, hogy mennyire nem szokványosak voltak: bemm, csukk, tüss, bumm-piű. :D 

Forrás.

"- Kezdjen mesélni, még mielőtt elsül a puskám. Apuskám."

A cselekménybe belevegyül egy misztikus szál is egy ősi magyar táltossal, és némi időutazással megfűszerezve. A fejezetek közt kapunk bepillantást ebbe a történetrészbe, és a végére nagyjából kikristályosodik, hogy mi köze is van a zombitámadáshoz. Szerintem a sámánozásból lehetett volna kevesebb is, vagy valami kisebb jelentőséggel bíró dolog, mert kicsit nagy falatnak bizonyult mindezt összehozni. Összességében rövidíteni is lehetett volna, és akkor talán nem fullad ki. Mert én is azt éreztem, amit a többség is kifogásolt a könyvvel kapcsolatban: az eleje pörög, teli van eredetiséggel és jó ötletekkel, és látszik, hogy átgondolt, de aztán az akciójelenetek kerülnek előtérbe, túlzsúfolttá válnak a képek, kevesebb a verbális kommunikáció, nincsenek olyan jó jelenetek, kaotikus lesz az egész. Néhol nehéz értelmezni is, mi történik épp a csata hevében, kihez tartozik egy szövegbuborék, de ennél zavaróbb az, hogy szétesik a történet is, mintha csak a feléig lett volna jól átgondolva és kidolgozva, elveszik a struktúra. A táltossal kapcsolatos misztikus dolgok szerintem itt válnak túl nagy falattá. Ezeket a részeket vendégrajzoló készítette, ahogy néhány másik képet is, ezáltal jól elkülönül az álombeli szál és a Nyugatosok jelenében játszódó. A rajzolás nekem egyébként bejött, a vendégrajzolók közül jócskán kiemelkedik Csepella Olivér stílusa, és szerintem szuper ez a sárga-fekete-fehér kombináció, és a játék azzal, hogy milyen hátteret kapnak az élők, és milyet az élőhalottak. :) A Nyugatosok figuráinak arca részletes, jellemző és kifejező lett. Jó színek, találó rajzok, és kézbevaló, kényelmes kötés. :)

(Az viszont sajnálatos, hogy ennyi év munka után, és egy viszonylag kevés szöveget tartalmazó könyvben, hogy maradhatott benne ennyi typo.)
Forrás.


"A ZOMBI-HORROR ZSÁNERÉBEN JÁRTAS OLVASÓ BIZONYÁRA MEGISMERI AZ OLYAN, ÚJRA ÉS ÚJRA ELHANGZÓ MONDATOKAT, MELYEKET BALSORS ÉS HALÁL KÖVET. ILYEN MONDAT PÉLDÁUL, HOGY: 
Ketté válunk. [Babits]"


A történet és a cselekmény lebonyolítása, maga a "rendezés" emlékeztetett az Alkonyattól pirkadatig című filmre. 

Értékelés: 10/8 Kicsit vajszívűen felpontoztam, de hát lehet erre kevesebbet adni, ha hibáitól eltekintve annyit, de annyit nevettem rajta hangosan?! :) Előre VadNyugat! :D 

Örömmel vennék kézbe mást is a szerzőtől, akár egy egész sorozat készülhetne az irodalom nagy alakjaival újszerű helyzetekben, nem akkora szentségtörés ez. :) 

2018. július 15., vasárnap

Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok

A Maigret és a pikárdiai gyilkosságok, az Agave következő darabja a sorozatban, ezúttal egy olyan kötet volt, ami már korábban megjelent magyarul, Maigret és a kicsi Albert címen. Nekem azonban az eredeti címe tetszik legjobban: Maigret et son mort - Maigret halottja. A felügyelő ugyanis szinte saját halottjának tekinti a kötet elején leszúrt férfit, aki halálát megelőzően egész nap hívogatta Maigret-t, hogy követik...

Calvadosszal, sörökkel és sonkás szendvicsekkel átvirrasztott, nyomozós éjszakák várnak a rendőrségre, és az ügyről hamarosan kiderül, hogy sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Néhány további halott, egy összehangolt rendőrségi razzia és a lóversenypályán tett látogatások után lassacskán aztán összeáll a kép, és Maigret talán végre hazatérhet Madame Maigret-hez kialudni magát... 

A hangulat természetesen most is kellemesen Simenonos volt, a Szajna vizének csobogásával, a hajnali fényekkel, a rakparttal és a sok kis kocsmával, ahol Maigret és kollégái megfordulnak telefonálgatni, megfigyelni és felhajtani némi itókát. ;) A megszokottnál azonban sokkal mozgalmasabb epizód volt, és ez nem csak a bűntény összetettségéből fakadt. Maigret aktívabb, beszédesebb és valamivel pimaszkodóbb is volt ebben a részben. A Coméliau bíróval folytatott telefonbeszélgetése, és Madame Maigret hüledezése közben kétségkívül a könyv legjobb jelenete, bár csak kicsivel marad el a nagyszabású rendőrségi razziától, amit a gyilkos felkutatása érdekében tartanak egy egész városnegyedben. 

A korábbi magyar
kiadás.
Azon túl, hogy ki kell deríteni, ki is volt a telefonálgató emberke, miért találják meg másutt, mint a gyilkosság tényleges helyszíne, kik furikázhattak a városban egy sárga Citroënnel aznap éjjel, ott van folyamatosan a levegőben, a kérdés, hogy mindennek mi köze van a címben szereplő pikárdiai gyilkosságokhoz? Maigret-nek nem kevés energiát kell belefektetnie a szálak kigabalyításába. 

Értékelés: 10/9,5 Még mindig bolondul szeretem a rakpart leírását a hajnali fényben, a régi ügyek félmondatos felemlegetését, a mindig türelmes és megértő Madame Maigret-t, és ezt a kellemes és "retró" életérzést hozó nyomozást, sok-sok csilliárdos taxizgatással, fülkékből és kocsmákból telefonálgatással és rengeteg, munka közben ledöntött alkohollal.
Egyedül talán a végén nem tetszett a felvetés Maigret-től a gyermekkel kapcsolatban... Szerintem ez felesleges volt, és nem is vezetett volna jóra az ötlet.

Kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >ITT<! 


Fülszöveg: "Maigret felügyelőnek nehezen indul a napja. Egy szenilis asszonyság attól tart, hogy az összes rokona meg akarja mérgezni, majd egy ismeretlen egész nap hívogatja a főfelügyelőt, mert meg van győződve arról, hogy az életére törnek. Miután hajnalban egy holttestet találnak a Concorde téren, felmerül a gyanú, hogy az előző napi telefonálóé, és Maigret úgy érzi, személyesen kell vállalnia a nyomozást. Az elkövető kézre kerítése során a kötekedő, kritikus hajlamú Coméliau vizsgálóbíróval is meggyűlik a baja. A felügyelő ezúttal is mindent megtesz azért, hogy beleélje magát az áldozat helyzetébe, és az sem okoz gondot a számára, hogy az elkövető fejével gondolkodjon, így lassan feltárulnak előtte az ügy részletei…"

A margóra: Sajnos a kötetben maradtak hibák, pedig a Simenon könyveknél elég jó szokott lenni a rosta. Elütés, névelőhiba, ragozási hiba és igekötős hiba is van benne sajnos, ami kicsit megakasztja itt-ott az élményt. Azt viszont már fordítói/szerkesztői hibának tudom be, hogy a szível és a szívlel szavakat sikerült felcserélni és nem megfelelően használni. :(
Nem értem azt sem, ebben a kötetben miért Brasserie Dauphine szerepel, mikor ezt legtöbbször le szokták fordítani Dauphine sörözőnek. 

2018. július 6., péntek

Mid-Year Book Freak Out Tag 2018

Forrás.
Akárhogy is nézem, bizony eltelt az év fele, és ilyenkor szoktuk kitölteni ezt a "féléves könyves kiakadás taget". Idén eddig úgyis csak egyszer volt book tag a blogon, épp ideje egy újabbnak. :) 
Jó áttekinteni ilyenkor az eddigieket, bár megmondom őszintén az előző évekhez képest jóval kevesebb könyvnél járok idén június végéig, szóval nem akkora halmazból történik most merítés.

Szerencsére különféle tervekről is szól ez a book tag az év második felére vonatkozóan, úgyhogy nemcsak áttekintés, de előre tekintés is. ;) Lássuk 2018-ban miket pakoltam az egyes kategóriákhoz: 

2018. július 4., szerda

Júniusi zárás

Forrás.
A június úgy röppent el, mintha nem is lett volna, de szerencsére a nyár még mindig tart, sőt, van akinek csak esetleg most kezdődik a vakáció, a nyaralás, a szabi. :)

A fellélegzős, hűvösebb napok nekem kifejezetten jólestek, és élveztem, hogy minden beszorult Celsiusocskát ki lehetett tessékelni egy nagy szellőztetéssel. Az olvasási kedvem is visszatérőben van, de sajnos júniusról még nem zengedezhetek nagy történeteket ilyen szempontból... Hó elején nagy lendülettel befejeztem két könyvet is (az egyiket ráadásul a vcs-listáról, hurrá!), és azt gondoltam ez a lendület ki fog tartani egész hónapban, ehhez képest viszont azóta sem sikerült bárminek is a végére jutnom. Az egyik júniusi olvasmányról még a posztot sem írtam meg frissiben. Ami késik, nem múlik, mindenképp írni fogok a High Voltage-os élményről azért. ;)  

Sajnos egy félbehagyás is nehezítette a dolgomat: alaposan megakasztott a Beartown, aminek kétszer is nekiálltam, de végül úgy döntöttem nagyon nem fog csúszni, és inkább nem erőltetem.

Ami a beszerzéseket illeti, a könyvheti beszerzéseken túl - ami valljuk be, azért elég visszafogott lett -, is lett zsákmányom még, méghozzá ajándékok révén, így összesen 5 könyvvel zárom a hónapot. Kaptam néhány használt angol könyvet is, de ezeknek egy részét nem szeretném megtartani, így nem kerülnek be a zárásba sem. 

A júniusi zsákmány tehát

- Csernus Imre: A harcos - könyvhét, musthave. :) 
- Veres Attila: Éjféli iskolák - reci, alig vártam a szerző új kötetét, már olvasom.
- Lugosi Viktória: Vándorhomár - szintén könyvheti szerzemény, az Ajvé nagy kedvenc volt.
- Wass Albert: A funtineli boszorkány - ajándék
- Lionel Shriver: A Mandible család - ajándék

Saját kép.

Mivel A funtineli boszorkány háromkötetes szépen megnyomja a kupacot. :) Annak idején Miamona emlékszem nagyon szerette, és már akkor el szerettem volna én is olvasni. És egyébként most esett csak le, hogy a címben nem két l van, hanem csak egy... :$
A Vándorhomárról Nikkinccsel is beszélgettünk, és egy elszólás folytán átkeresztelte Tékozló homárra. :D

Saját kép.

Ami a blogos aktivitást illeti, 10 bejegyzés született júniusban, amibe jutott egy kis témázás a bloggerkedésről, és sorozatnézős poszt is, megnéztem ugyanis végre a Strike harmadik évadát. :) Alig várom már a következő kötetet!

Jelenleg négy könyvet olvasok párhuzamosan és most már tényleg szeretném elfelejteni idénre a beragaditisz jelenségét, és inkább sorban olvasni őket. ;) A Maigret és a pikárdiai gyilkosságokat még ma szeretném befejezni, nem sok van belőle és a Throne of Glassnak is a felénél járok, pár napon belül kivégzem. Júliusra hozok elmaradt könyves posztot is, és remélhetőleg sok másik irományt is. ;) Szeretnék néhány könyvet elolvasni a vcs-ről is, főleg a krimiket, amiket a nyári tervekbe is betettem. De semmivel nem rohanok, ahogy sikerül. ;) 

A Poket könyvekkel mi a helyzet amúgy mostanság? Nem lesznek új címek? Én már nagyon várom őket! :) 

A többiek júniusa: 

2018. július 3., kedd

Blogszülinap - 9 év

Stílszerűen a bloggerlét elemezgetése után érkezett el a jeles alkalom, amikor is örömmel jelenthetem be, hogy KILENC ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! A szemfülesek és a régi motorosok persze tudják, hogy nem a blogspoton indult a történet, hanem a freeblogon még 2009-ben, egy szép nyári napon, amikor Lobo bejegyzéseitől megihletődve én is megragadtam a billentyűzetet - és bizony azóta el sem akaródzik engedni. ;)

Forrás.

Mint minden évben, most is jöjjön egy pici statisztika, de épp csak annyi, hogy ne szaladjatok tőle világgá, és ez is csak azért, mert már hagyomány, és mert máshol nem őrződik meg ilyenformán. 
Jelenleg ezzel a poszttal együtt számolva 849 bejegyzés közül lehet böngészni a blogon, és 117 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 336624-en áll most.  Köszönöm, hogy benéztek hozzám könyvekről olvasgatni! :)

Ide szoktam még írni a kommentek számát is, de képzeljétek, valamit változtattak, mert már nem mutat róla összesítést a blogger... Mindenesetre tavaly 5800+nál jártunk és ~1200-zal nő egy évben ez a szám, szóval hozzávetőlegesen 7000 komment érkezett már, ami szupersoknak hangzik. :) Köszönöm, hogy ezzel is élővé teszitek a blogot!

Hamarosan hozok új könyves posztot is, a lányokkal tovább folytatjuk a témázást, és olvasgatom a nyári terves és várólista csökkentős listám könyveit is tovább. A tartalom nem fogyott el, a forma marad - még ha unjátok is esetleg az állandó sablonomat :D -, szóval tartsatok velem továbbra is! :)

Köszönöm ezt a 9 évet veletek! Várlak titeket továbbra is a blogon, olvassatok, ajánljatok, böngésszetek és kommenteljetek, ahogy a csövön kifér! ;) 

Boldog 9. szülinapot a blognak! :) 

Forrás.

2018. június 30., szombat

Bloggerlét

Forrás.
A Témázós csapattal ezúttal az "Egy könyvesblogger élete - antikvározástól a posztírásig" című témát választottuk, ami eléggé önmagunkról mesélős téma.

A bloggerlétről időről-időre megjelennek írások, és sokszor hegyezik ki ezeket a recenziós példányok kérdésére, illetve arra, hogy milyen is a jó könyves blog, hogyan "kell" könyves blogot írni, mik ennek a szabályai. Na, pont ezek azok, amikről nem szeretnék beszélni. A recitémát nagyon lerágtuk, és nem fogok érvelni ellene vagy mellette; én magam kissé belefáradtam a határidőre olvasásba, és alig-alig vállalok recit. Azt pedig többször elmondtam, hogy szerintem a blogolás egy rendkívül szabad műfaj. Ne korlátozzuk magunkat felesleges szabályokkal. ;)

2018. június 20., szerda

Én a vízilovakkal vagyok - nem a medvékkel

Kétszer lendültem neki, kis kihagyással, de ez a könyv egyszerűen nem csúszik nekem. Másodszori nekifutásra sem jutottam tovább... Pedig olvastam már Backmantól mást is, sőt kedvenc könyvem is került ki ezek közül az olvasmányok közül, mégsem tudom megemészteni az újabbat. A Beartown (Mi vagyunk a medvék), olyan, mint egy sűrű és poros massza, amit nem tudok letuszkolni a torkomon. Bizonyára nagyon sok minden érdekes történik benne a kisvárosi környezetben a szereplők közt, és van bőven dráma, intrika, és titkok, de rájöttem, hogy nem is vagyok rájuk kíváncsi. 

Kevin, Benji és Amat nem mozgattak meg eléggé, a szereplők és viszonyaik kuszák, és nincs türelmem kivárni, hogy ez letisztuljon a következő fejezetekben. 
Ha pedig nem élvezem a könyv olvasását, minek erőltessem tovább?

A medvék nálam most elbuktak, a hoki nem tud felcsigázni, és úgy döntöttem, én a vízilovakkal vagyok. 

Medvék, meséljetek, nektek miért tetszett annyira ez a könyv?

Forrás.

2018. június 16., szombat

Nyári tervek 2018

Forrás.
Tavaly elfelejtettem nyári terveket csinálni, mert túl későn kaptam észbe, és már augusztus volt akkor, de talán így június közepén belefér még a tervezgetés. Az iskolásoknak elvégre csak most kezdődik a nyári vakáció. ;) 
Mindig túltervezem magam, és rengeteg könyvet stócolok fel, de most megpróbáltam egy párat lehúzni a listáról, hogy ne legyen olyan irdatlan nagy kupac könyv. Az évszakos tervlistákat egyébként rendre nem teljesítem, és mindig van néhány olyan "mumus" regény, ami már évek óta vándorol egyik listáról a másikra. Emlékeztek, hogy a Galbraith-féle Kakukkszó hány listát megjárt? Külön örömünnep volt, amikor végre lekerült! :D). Ilyen most a Leányrablás Budapesten, de a Szikomorfán születtem is... Már jóóó ideje csak tervbe véve vannak, és eddig ott is maradtak mindig. 
De majd most (talán - mondja a kicsike hang)! :D

Íme, ezt a 12 könyvet tervezem ezen a nyáron elolvasni (de összesen remélhetőleg ennél többet, csak legfeljebb mást is :D): 

Nyári terves kupacka.

Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok - reci, már elkezdtem
- Georges Simenon: Maigret és a mamlasz unokaöcs - vcs, rövid, nyaralásra való
Georges Simenon Maigret és a víg kompánia - vcs, és miért ne olvasnék ennyi Maigret-t? :) 
- Almási Kitti: Bátran élni - kis frissen kapott pszicho
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem - vcs- és listaveterán
- Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - még egy vcs- és listaveterán
- Veres Attila: Éjféli iskolák - reci, már elkezdtem
- Fredrik Backman: Beartown - elkezdtem, de kissé megakadtam, viszont folytatni akarom (UPDATE: félbehagytam)
- Joyce Maynard: Lány a hegyen - vcs, kölcsönkönyv, megtörik-e a "lány"-os thrillerek átka? 
- Hiraide Takasi: A macskavendég - rákívántam
- Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai - vcs 
- Dr. Csernus Imre: A harcos - ez meg az új könyve a dokinak :) 


És kiterítve is.
Szóval ezek a tervek, nincs persze kőbe vésve semmi, ha máshoz támad kedvem, azt fogom lekapni a polcról. ;) Mindenesetre szeretek listázni, és jópár könyvet szeretnék kipipálni nyáron a vcs-listámról is, a krimik és pszichológiai könyvek pedig könnyen csúsznak. :) 

Ti terveztek, vagy spontán válogattok nyári olvasmányokat? :) 
Többet olvastok nyáron, mint máskor?

2018. június 14., csütörtök

Liane Moriarty: What Alice Forgot

Egy régóta várólistán levő saját választás ami szórakoztató, eredeti és ráadásul nem is sorozatrész: ez volt a What Alice Forgot, Liane Moriartytól. Magyarul Add vissza az életem! címen jelent meg a Pioneer Booksnál. :) Nem tudom miért nem olvastam már el évekkel ezelőtt, amikor megvettem, de örülök, hogy most lekaptam a polcról.

Jólesett olvasni ezt a könnyed, de minőségi chick-litet. Ritkán nyúlok a műfaj képviselői után (Kinsellára ráuntam már párszor), mert sokszor sablonosak, túl nyálasak és bevallom Alice-szel kapcsolatban is megvolt az a félelmem, hogy semmi érdekes fordulat vagy újdonság nem lesz benne, és közhelyeket hoz majd az amnéziás alapszituációra, de egyáltalán nem így történt. 

A kulcsmotívum valóban az amnézia, e köré építkezik a szerző, de nem a könnyű utakat járva. Nagyon sok témát érint: házasságot, elhidegülést, barátságok, testvéri kapcsolatok alakulását, gyermekvállalást, meddőséget, féltékenységet... Alice beveri a fejét az edzőteremben és egy csapásra kiesik az emlékezetéből élete előző 10 éve. 29 évesnek hiszi magát, boldog házasnak a férjével, Nick-kel, akivel épp első gyereküket várják. Ehhez képest arcul csapja a realitás: hamarosan betölti a 40-et, a férjével válnak, és nem csak egy, de már három gyerek édesanyja, akikről semmit nem tud az ég világon, és nem is emlékszik rájuk, vagy bármire velük kapcsolatban, az elmúlt évtizedből. Szép kis rajtkocka, nemde? Nem irigyeltem Alice-t, szinte feldolgozhatatlan változásokkal kellett szembesüljön a fejsérülése után. A családjában is akadtak merész új fordulatok (Roger és a salsa :D), és szomorú epizódokat is meg kellett ismerjen, amikor húga életéről érdeklődik. Ami azonban abszolút meglepő számára, hogy teljesen más személyiség lett ebben a 10 évben. Magára sem ismer... szigorú rendszer és rendszabályok szerint él, lefogyott, imád sportolni, futni, ellentmondást nem tűrő hangnemet tud megütni, aktívan részt vesz mindenféle rendezvényen, sőt épp Guiness-rekord kísérletet készül megdönteni a következő hétvégén egy csapat másik anyukával. :O Szuper-Alice lett? Akkor vajon mégis miért viselkedik vele olyan ellenségesen Nick? Mi lett régi barátnőjével, Sophie-val? Miért romlott meg a kapcsolata a húgával? Még a kedves szomszéd néni is csúnyán néz rá, és nem integet vissza... Ki az a Gina, akiről mindenki sajnálkozva beszél, de neki semmi emlékképe róla? De ami a legfőbb: mégis hogy juthattak el Nick-kel a válásig, ha olyan boldogok voltak, és látszólag mindenük megvan, amire 10 évvel ezelőtt vágytak?

Borítók (a montázst a canva.com-on készítettem).

A magyar kiadás.
A stílus remek volt, gördülékeny, szórakoztató. Elizabeth pszichológusának írt "házi feladatai" és Frannie dédnagyi (!) blogbejegyzései (oltári az öreglány! :D) tarkították és tették még színesebbé a fejezeteket. Alice-t nagyon megkedveltem, és együttéreztem vele. Szerintem nem is lehetett volna jobban leírni, ami lezajlott benne, és ahogy az egyes információmorzsákat fogadta, valamint a változást próbálta értékelni. Szimpatikusabb volt a régi Alice, és úgy örültem, hogy nem próbált belebújni az új Alice szerepbe, hanem az emlékek lassú visszatérése után is megőrzött valamit abból a naiv kedvességéből, ami régebben jellemezte. :) Kedveltem Elizabeth-et is, akinek brutálisan nehéz sorsot szánt az élet (vagyis a szerző, tudom, tudom, de úgy beleéltem magam! :)), és nagyon drukkoltam neki. :) 
Ez az egyik legjobb borító szerintem,
a színes lakkos körmökkel (van
jelentősége).
Cukik voltak a gyerekek, és a viszonyulásuk az amnéziás anyukájukhoz (haha, a kis trükkök, kijátszások :D), és vica versa, Alice viszonyulása a gyerekekhez, akiket mindennél jobban kellene ismernie, mégis idegenek és teljesen ismeretlen, rázós terep voltak számára. 

Észrevétlenül mesélt sokat a szerző az emberi lélekről, a kapcsolatainkról, motivációról, az idő múlásáról. Volt mélység a könnyed felszín alatt, és volt bőven tragikus esemény is, ami megnehezítette a szereplők életét - pont ahogy az lenni szokott a való életben is. 
A könyv végének életszerűségéről, a döntések helyességéről lehetne persze vitázni, elmélkedni. Nekem végső soron tetszett ez a lezárás, de el tudtam volna fogadni a B verziót is. Így is, úgy is zajosan és mozgalmasan folytatódott az életük... és persze kiszámíthatatlanul, szuper-Alice ide vagy oda. :)

Értékelés: 10/10 Kedves könyv a változásokról, az életről: örömökkel, bánatokkal, váratlan fordulatokkal együtt. Tudott meglepetéseket okozni, nem közhelyes. Kíváncsi vagyok Liane Moriarty másik könyveire is (a Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok) főleg érdekel, abból sorozat is készült már, de előbb olvasni szeretném).

U.i.: Hogyhogy mindig az Alice-ek a feledékenyek? :) A Still Alice szereplője is ezt a nevet kapta... (igaz ott Alzheimerről van szó, nem amnéziáról)

Ez a második könyv, amit elolvastam idén a várólista csökkentő listáról. :)

2018. június 13., szerda

Strike - 3. évad

Végre valahára sort kerítettem a Strike sorozat harmadik évadára. Hiába, hogy nagyon vártam már februárban is, és hiába, hogy csak két rövidke részből áll, nem sikerült korábban nyugiban leülni megnézni. Aki nem tudná, ez a BBC-sorozat Rowling álnéven, Robert Galbraith-ként írt krimisorozatából készült, amelynek főszereplője Cormoran Strike magánnyomozó és Robin Ellacott, aki Cormoran jobbkeze. Minden kötetből egy-egy miniévad készült: a Kakukkszó 3, A selyemhernyó és a Gonosz pálya pedig 2-2 részből állnak. A fő szerepeket Tom Burke és Holliday Grainger alakítják. A főcím és a főcímzene pedig még mindig abszolút telitalálat szerintem. ;) 

A Gonosz pálya története elég morbid dologgal indul, Strike irodájába, Robin nevére ugyanis egy levágott láb érkezik dobozban... A gyilkosság felderítésén túl Strike és Robin a személyes fenyegetettséggel is szembe kell nézzen, valamint a rossz sajtóval, ami miatt meglevő ügyfeleik is kezdenek elpártolni tőlük. A küldemények sora nem ér itt véget, és a páros nem sokban számíthat a rendőrség munkájára, mert azok lehetetlenül lassan dolgoznak és nem jönnek rá az összefüggésekre. Strike-nak már kezdettől megvan a három gyanúsítottja a múltjából, aki mind kötődnek hozzá, és bosszúszomjasak is lehetnek akár. Persze őket meg kell találni, és valahogy kideríteni, ki is a ludas. A szálak persze bonyolultak, és mindhárom fickónak vaj van a fején, de a levágott lábhoz csupán egy köthető... Strike és Robin feladata, hogy rájöjjenek, ki az az egy, még mielőtt bajba kerülnek ők maguk is... Vagy már késő lenne?

Robin és az egyik "megnyerő" gyanúsított.

Szerintem ismét jól sikerült az adaptáció, kellően feszült és izgalmas, bár sajnáltam a kisebb változtatásokat. Pl. a levágott lábakkal kapcsolatos fórumok, a lányka perverz rajongása az amputáltakért, és motivációja teljesen hiányoztak. A kötetzáró cliffhanger is átalakult valami egész mássá, adtak egy egyértelmű véget neki, ami nem tetszett. 

A rendőrség, Strike, és Robin.

Strike kicsit kevésbé viharvert ebben a két részben és mintha a pocakját is eltüntették volna,  aminek nem örülök, mert igenis őrizzék meg a leharcolt, enyhén igénytelen és mindig borostás benyomást nála, ne legyen hirtelen tiptop. ;) Robin még mindig szuper. Az egyik kedvenc jelenetem a Matthew-val folytatott beszélgetés, amikor kiderül a megcsalás, abszolút hiteles volt az egész. Csak az a szomorú, hogy visszamegy hozzá, de nem adtam fel a reményt, hogy elhagyja, Strike-kal össze kell jönniük (!!), csak persze pont a macska-egér játék a jó benne köteteken keresztül. ;)
Nagyon jó jelenet lett az is, amikor Robin Venetia Hall-nak adja ki magát és információkat szerez, vagy amikor az öccse előtt telefonálgat a bölcsődékbe más akcentussal szintén infógyűjtési célzattal persze. :) 
Illetve az is tetszett, amikor Robin a pubban italozik bánatában, és Strike épp jókor érkezik, hogy megmentse a rá nyomuló alaktól, aki le akar ülni az asztalhoz. 

Jelenet a filmből.
A sorozatot egyébként C.B. Strike címen már magyarul is adja az HBO. :) Galbraith/Rowling pedig már leadta a következő, negyedik kötetet a kiadónál, remélem hamarosan olvashatjuk is a Lethal White-ot, ki vagyok rá teljesen hegyezve! :) 

10/9

A Galbraith krimik megjelennek egyébként filmes borítóval is nemsokára. :) Már előrendelhetők a Gabótól, 30% kedvezménnyel. :) 


2018. június 10., vasárnap

Képes könyvheti szösszenet 2018

Saját kép. A Cecelia Ahern pódiumbeszélgetés.
Majdnem azt írtam a címbe, hogy Könyvhét 2016, pedig hol van az már! :D Az idei Könyvhetet két dolog jellemezte számomra: rövidke volt és esős. :) Ugyan két nap is kiugrottam a Vörösmarty térre, de sajnos mindkét alkalmat zavarta valami: előbbit közlekedési akadályok, forró napsütés és hosszas sorbanállás, utóbbit pedig a folyamatosan szemerkélő eső és a standok félig elpakolt, félig lefóliázott állapota. Ezt leszámítva, azért örülök, hogy sikerült mindent beszereznem, ami épp a szívem vágya volt, szereztem aláírást Cecelia Aherntől, és Zakkanttal is nézelődtem egy sort. 

2018. június 6., szerda

Májusi zárás

Forrás.
Az áprilisi zárás nekem teljesen kimaradt, egyfelől időhiány miatt, másrészt pedig mert nem volt semmi más beszerzésem, csak a Könyvfesztiválon zsákmányolt 6 könyvem - éljen a visszafogott és tudatos könyvtárbővítés. A májusi sorból azonban most nem szeretnék kimaradni, megmutatom az új szerzeményeimet, és elmesélem, mennyit sikerült olvasni és blogolni. :)


Májusban három könyvvel lettem gazdagabb:

- Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok
- Almási Kitti: Bátran élni
- Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Az első reci az Agavétól, és pont bele is fogtam, és élvezem a hamisítatlanul Maigret-s, franciás hangulatát. :) A másik kettő pedig ajándék a barátnőmtől. Mindkettő kívánságlistás volt. Almási Kittitől ezt feltétlen el akartam olvasni, a Ferrantét pedig annyian dicséritek, hogy egyszerűen nem maradhat ki nekem sem, és akkor már nem az érfelvágós könyveivel kezdem inkább (pl.: Amikor elhagytak).
Saját kép.
A hónap igazán jó volt mind olvasások mind pedig a blogos aktivitás szempontjából. Hat könyvet fejeztem be, ami az eddigi hónapokhoz képest előrelépés, igaz, volt ezek közt képregény és verseskötet is. Amúgy totál változatosan sikerült olvasni, ezeken kívül ugyanis képviselteti magát még egy disztópia, egy ifjúsági, egy urban fantasy és egy non-fiction is. :D Blogposztból 12 született, ami az idei eddigi rekord. Látszik, hogy volt kedvem írogatni megint. :)

Májusban befejeztem a nagy Karen Marie Moning újraolvasást, és végre már az új kötetet, a High Voltage-ot olvasom (hamarosan be is fejezem).

Visszatértem a vcs-lista folytatásához is, és elkezdtem a következő könyvet róla, Liane Moriartytól a What Alice Forgot címűt. Ez magyarul a Pioneernál jelent meg Add vissza az életem!-ként, és amnéziás témájú regény. A felénél járok, nagyon tetszik. :)

Májusban sikerült belebotlani abba a könyvbe, ami feltehetőleg az év legrosszabb könyve is marad majd, ez pedig nem volt más, mint Naomi Aldermantól A hatalom, amit szinte mindenki istenít rajtam kívül, de én nagyon nem találtam meg benne azt, amit mások igen.
Csalódtam egy adaptációban is májusban, az Annihilation nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet sajnos.

Témáztunk is a csajokkal, ezúttal a fordítások setét erdejéről, és a poszt-turkáló rovat is helyet kapott, de ezúttal utoljára. :)

Saját kép.
Holnaptól Könyvhét, szóval bizonyos, hogy a június sem lesz nullás hónap. ;) Hamarosan hozok egy nyári terves posztot is (amiből majd jól nem olvasok el semmit sem :D), és haladni szeretnék a vcs-listával is, mert különben elég esélyes, hogy nem tudom teljesíteni idén sem a kihívást. Ti hogy álltok a vcs-vel?

A többiek májusa:

Heloise, Nikkincs, Nita, Dóri, Amadea, Sister


2018. június 4., hétfő

Diákcsínyek és titkos társaságok


E. Lockhart: The Disreputable History of Frankie Landau-Banks


Nem tudom hogy akadt épp ez a kötet a kezembe, de talán jó is, hogy egy gyorsan fogyasztható ya-val folytattam a sort. Lockharttól korábban már olvastam A hazudósokat (We Were Liars) 2015-ben, és akkor nagyon elkapott. Sokszereplős, meglepő, rendhagyó könyv, ami inkább családregény-féleség, mint ifjúsági, ha feltétlen kategorizálni akarjuk.

Frankie Landau-Banks története szerintem kevésbé volt izgalmas, de érdekes témát érintett. Az iskolai titkos társaságok, amiknek gyakran évtizedekre visszanyúló hagyományai, kántálni való szlogenjei és örök időkre megőrzendő titkos dokumentumai vannak, szerintem mindig jó alapot adnak a középiskolás sztoriknak. A könyvben egy titkos fiúklub áll a középpontban (Loyal Order of the Basset Hounds), amiről Frankie véletlenül tudomást szerez, és bizony nem tetszik, neki, hogy ő kimarad belőle.
A fiú, akivel jár, a banda oszlopos tagja, mégsem mesél neki semmit a klubgyűlésekről. Frankie a kezébe veszi az irányítást, és nem csak megtalálja a társaság egykori "alapító okiratát", de egy ál-emailcímmel és néhány igazán ütős ötlettel a tarsolyában nekiáll újra olyan csínyeket elkövetni, amiknek van is némi értelmük.

A csínyek tetszettek, mert nem volt egyáltalán semmi rongálás, gonoszság bennük, hanem a változtatásra való igényt hirdették, legyen szó akár a régi, elavult szabályokról, akár a diákmenza ételkínálatáról. A festmények melltartóba öltöztetése kiváltképp kacagtató volt. :) Ugyanakkor kicsit túl érett, felnőttes gondolkodásra vallott egy 16 éveshez képest az, amikre a hangsúlyt helyezte Frankie ezekben a kis csínytevésekben. A mögötte levő elvek, a filozófia inkább felnőtt gondolkodást tükröz.
A mindig "bunny rabbit"-ként kezelt lányzó megmutatja, hogy sokkal többre képes, mint kinézik belőle, és bár a fülszöveg alapján azt hittem valami nagyobb kaliberű, akár tényleg "bűncselekmény"-számba menő dolgot fog elkövetni, azt meg kell hagyni, hogy így is nagyon ötletes és kreatív dolgokat talált ki és vitt véghez mesterien. De criminal mastermindnak nevezni - á la fülszöveg -, azért enyhe túlzás.
Magyarul is megjelent.

A klikkesedésen, bandázáson túl sokkal többről is szól ez a regény: érvényesülni akarás, igény a változásra és változtatásra, kitörés a konvenciókból, feminizmus.
Franki egy igencsak erőteljes karakter: intelligens, makacs és kitartó, ami veszélyes kombináció tud lenni. A fiúkkal kapcsolatban azonban még mindig néhol érezni lehetett az éretlenségét, naivitását, ez legalább hiteles volt.

Nem tudom vajon Frankie érdekes szófejtéseit, szóalkotásait hogyan fordították le magyarra, de én nagyon jót szórakoztam rajtuk (Neglected positives: pl.: ha van disheveled, akkor miért nincs sheveled, disparaged - paraged, disgruntled-gruntled, stb... Frankie elkezdte használni ezeket a nem-létező szavakat. :D).

Értékelés: 10/5 Nem volt rossz sztori, de nem is maradandó igazán. Picit többet vártam a végétől is.




2018. június 3., vasárnap

Cecelia Ahern Magyarországra jön!

A 89. Ünnepi Könyvhét egyik nagy attrakciója, hogy Cecelia Ahern is Magyarországra látogat, és beszélgetés-dedikálás is lesz vele. Ha szeretitek az írónőt, ne hagyjátok ki! ;) 



'Cecelia Ahern ünnepelt írónő szerte a világon. 2004-ben, alig huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, a P.S.: I Love You, amely nyomban világsiker lett, több mint negyven országban adták ki, és a könyv alapján készült film is nézők millióit vonzotta a mozikba. Sok szeretettel várunk mindenkit 2018. 06. 07-én 17 órára a Vörösmarty tér Nagyszínpadhoz. Az írónővel Balázsy Panna beszélget.'

Dedikálás 18 órától (limit max. 3 db könyv/fő).
Az írónő új regénye a Lantmadár a Könyvhéten lesz először megvásárolható az Athenaeum Kiadó standjánál!



Nekem a kedvenc Ahern könyvem az Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End), ebből is készítettek filmet, de azt nem láttam. Nagyon kedveltem tőle a Bárcsak láthatnált is (If You Could See Me Now). Régi tartozásom még tőle elolvasni A holnap titkait (The Book of Tomorrow) és a méltán híres P.S.: I Love You-t, aminek a filmváltozatát persze ismerem már (Gerard Butler és Hillary Swank). :) 

Ti mit olvastatok Cecelia Aherntől? Jöttök az eseményre? :) 



2018. június 2., szombat

Poszt-turkáló: szolgálati közlemény

Forrás.
A régebbi posztok közt való lelkes böngészés közben nemrég ráébredtem, hogy a poszt-turkáló rovat bizony elérkezett a végéhez... Ez persze nem meglepő, mert nem végtelen forrásból merítettem a rovathoz, hanem csak cirka 2,5 évnyi bejegyzésből, amik annak idején a freeblogon megjelentek, majd eltűntek egy, az interneten keletkező nagy fekete lyukban.

A blogspotra 2012 szeptemberében költöztem át, és az azévi posztokat még át is telepítettem szépen visszadátumozva. Az ennél régebbiek közül azonban inkább csak válogattam. Minden apró-cseprő dolgot, lelkes bejelentkezést, havi zárást nem volt értelme áthozni, de a nagy kedvencekről, jó könyvekről írtakat, vagy épp azokat, amik igazán felmérgesítettek, úgy gondoltam érdemes újra publikálni. Emlékszem a kurblimadarat külön kértétek is. :D 

A freeblogon megjelent közel 300 bejegyzés közül 39-et "turkáltam ki" és mentettem át, habár ezek közt voltak szerző szerint csokorba gyűjtött, több könyves, vagy könyves-filmes, összevont bejegyzések is, akkor is látszik, hogy csak egy kis százalékot válogattam ki a blogspot előtti évekből.
Most azt látom, hogy nem maradt már olyan bejegyzés, ami hiányozna innen a régiek közül. Van amelyik olvasmányélményre kevéssé emlékszem, vagy már nem is kedvelem a szerzőt, a téma sem érdekel már,  és vannak olyan posztok is, amiknél kapok egy kis tikkelést a rémes megfogalmazástól... :) Nem titok, hogy az átmentett bejegyzéseknél is csináltam stilisztikai javítgatásokat.

A poszt-turkáló a legutóbbi áthozott bejegyzéssel ezennel véget ért. Lehetséges, hogy indítok majd egy új rovatot helyette. ;)

Ti mit csináltatok egyébként a freeblogon elveszett bejegyzésekkel? Volt mentés? Volt amit bántatok, hogy elveszett? Vagy nem is baj, hogy nem keringenek a világhálón a régebbi irományok?

2018. május 31., csütörtök

Poszt-turkáló: A férfiagy rejtelmei

Forrás.
A freeblogról áthozott bejegyzések közül nem maradhat ki erről a rendhagyó és provokatív könyvről írt posztom. Chad Kultgen The Average American Male című könyve ráadásul azt hiszem az első volt, amit utazókönyvként olvastam és adtam tovább (akkor még nem volt horror ára  a postázásnak, és sima levélként is feladhattuk az ilyen kis vékony paperbackeket, hahh, régi szép idők... :"))

Akkor frissen meg is vettem a szerző két másik kötetét is, de azóta sem olvastam el őket... talán épp itt az ideje. ;)

Addig is frissítésnek következzen egy csobbanás a férfiagy sötét és titkos (?) bugyraiba. ;)


Az eredeti bejegyzést 2010.09.14-én született.