Egy kis várólistacsökkentés - zanzaposzt

Novemberben sikerült kicsit előrelépnem a várólista csökkentésben, és a rövidebb kötetek után nyúlva kipipáltam kettőt az olvasatlanok közül.
Mindkettő tetszett, másként persze, most mégis összehoztam őket egy zanzaposzt erejéig.


Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott

Ez a rövid kis kötet még a 2013-as nagy nyári Alexandra akció alkalmával került hozzám, mert megtetszett a szokatlansága. A cím, a rajzos borító, és a tartalom valahogy nem akart összeállni, és ez kíváncsivá tett. Aztán végül évek teltek el, mire ténylegesen kézbe vettem az apró kötetet, de most néhány óra alatt magamévá tettem. Nem mondom,hogy egy maradandó olvasmányról van szó, de érdemes volt elolvasni, mert érdekes és tanulságos utazás volt az Amazonas vidékére, ocelotok, majmok, curare és bozótvágókések közé, és egy szerelmes regényekbe temetkező öregemberhez, akiben nagy lélek lakozik. Az öreg halász és a tengert juttatta eszembe picit, bizonyos szempontból, de én ezt annál sokkal jobban élveztem. Fura karakter volt benne a fogorvos, és szinte már érthetetlenül sok szerepet kaptak a könyvben a műfogsorok is. Állatos tartalma miatt egyébként Durrell-hez kaptam nagyon kedvet. Hiányzik ez a természetközeliség a könyvekből.

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Rendkívül erőteljes novelláskötet, ahol nem csak egy-két címet lehet kiemelni, sokkal több ütős történet van benne. A részek címadó novellája van mindig az adott szekció végén, és általában az a legkiemelkedőbb, mintha a többi felvezetés lenne.
Nem egyszerű olvasmány, kemény és nyomasztó, néhol naturális, kegyetlen és egyenesen barbár. Tele van drámával, embertelen viselkedéssel. Ahol nincs annyi durvaság és kétségbeesés, ott is jelen van egy állandó, hamisítatlan, kicsit gyötrelmes hangulat. Olyan függönyök mögé tudunk benézni a történetek által, amiknél a végén úgy vagyunk, hogy bár ne láttunk volna semmit. De az érzés akkor már velünk marad, fejbe vág.
Kedvelem Tóth Krisztina nyers és metsző stílusát és ezt a lüktető, zsigeri elbeszélést, amitől élővé válik, még egy néha-néha a nyakról leguruló fej is.

A szerintem legérdekesebb, legjobb novellák a kötetből: Soha, egy szót se, Napfogyatkozás, Játszódjatok!, Tímár Zsófi muskátlija, Földlakó.
Érdemes kézbe venni, csak előtte kicsit meg kell keményíteni a lelket, mert azt széttiporja, összezúzza és úgyfelejti. Nincs feloldozás, de néha jólesik ilyesmit is olvasni.

Ezelőtt csak a Vonalkódot olvastam a szerzőtől, és már jó rég terveztem más köteteket is tőle. Örülök, hogy most sorra kerítettem ezt a kötetet is, és majd a Párducpompával szeretném folytatni a sort.