Ajtók és kilincsek

A szeptemberi Témázás választottja a MELYIK AJTÓN MENJEK BE? - fantáziavilágok kapujában című téma lett, ami egy rendkívül izgalmas ötlet szerintem, ugyanakkor elég nehéz válaszolni rá, mert sok-sok olyan, olvasmányainkban létező fantáziavilág van, amibe szeretünk visszatérni az olvasásakor, de hogy valójában ott is legyünk? Nos, elég csak a Trónok harcára gondolni, és hogy ott bizony közeleg a tél!... Bár még nagyobb probléma a kabátok kérdésénél, hogy a fejünk a helyén lesz-e még, amikor kelleni fog a kabát? 

Akárhogy is nézem, nem tudom ezt a posztot sem megírni Roxfort nélkül, de ezen azt hiszem nincs semmi csodálkoznivaló. A legotthonosabb fantáziavilág nekem egyértelműen a varázslóvilág, aminek szinte bármelyik képzeletbeli állomására nagyon szívesen toppannék be talárban és pálcával, egy macskával az oldalamon... A 9 és háromnegyedik vágánytól kezdve az Abszol úton át Hagrid kunyhójáig. A Tiltott rengetegbe nem biztos, hogy bemerészkednék, de rá lehetne venni egy nagy bolyongásra a  kastélyban, a Tekergők térképe segítségével, és Roxmortsot sem hagynám ki semmi pénzért...

Ezek a helyek annyira elevenen és annyira kellemes emlékként élnek bennem az olvasások és újraolvasások és újraolvasások és újraolvasások (ok, elég lesz :D) kapcsán, hogy tényleg varázslatot sejtek mögötte... ;) 

Gyerekkoromban többször is olvastam A babót, avagy A hobbitot, később pedig megismerkedtem A Gyűrűk Urával is. J.R.R. Tolkien világa is hívogató volt számomra és maradandó emlékképeket hagyott a Megye a hobbitlakokkal, de Mória bányái és Lothlorien is. Mordor, Rohan, Gondor... Úgy érzem bejártam, keresztülvándoroltam minden négyzetméterüket, pedig sosem voltam ott...

Pullman és a párhuzamos világai is elbűvöltek, amikor Az Úr sötét anyagai trilógiát olvastam... A vágások a titokzatos késsel a világok közt, ennek veszélyei, az utazások, a fantasztikum, letaglózó volt az egész trilógia maga egy olyan ajtó, ami mögött sokkal tágabb univerzumo(ka)t találtam, mint valaha sejteni mertem volna... 

Moning és Dublin sem maradhat ki innen, meg persze minden, amit a Temple Bar District és a sötét sikátorok rejtenek... Be tudnék költözni a Barrons Books&Baubles-ba, és ki se lehetne robbantani onnan, egyik emeletéről sem! Egy igazi álom könyvesbolt, álompasival! ;) 

A varázslaton és a rejtett ajtókon, odvas fákban, vagy épp hatalmas ruhásszekrények mögött rejlő eldugott világokon túl azonban vannak olyan regényvilágok, amik más miatt komfortosak, és amikbe szintén jó belesüppedni, visszatérni. Ezek olyan környezetben játszódnak többnyire, amiben mi is élünk. Misztikum és csodák, vagy varázslatok nélkül, hétköznapiságukban is lehetnek hívogatóak. A nemrég olvasott Alan Bradley könyv kapcsán én például remekül éreztem magam a könyvlapokon, amikor Flavia de Luce-szel biciklizhettem, és kotyvaszthattam a kémiai laborjában, vagy épp a szoba sarkában állva kuncogtam, ahogy veszekedtek a testvéreivel... :) 

De imádtam Delftben lenni a Leány gyöngy fülbevalóval olvasásakor sok-sok évvel ezelőtt. Be sem kell csuknom a szemem, máris az emeleti szobában vagyok, ahol Vermeer festett, ahol Griet nem tudta eldönteni, vajon lemoshatja-e az ablakokat, vagy akkor nagyon megváltoznak a fényviszonyok a festéshez. Ahol színes kavalkád volt a piactér és a csatornák világa...

Vermeer festménye

Aztán ott van Korfu és a Durrell család, a vakító fullasztó nyári melegben, az olajfák közt, és a különféle színű villákban, Spiro-val és megannyi csudabogár állattal. 

Forrás

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én legtöbbször abszolút színes szélesvásznú mozifilmként látom az olvasottakat. Nem biztos persze, hogy minden részlet megvan, és hogy meg tudnám mondani mi áll a sarokban (néha én magam), vagy hogy hogy is van a "széle" a képnek, mert néha nincs meg a "széle", de azért látom, és érdekes módon mindig az elsőre elképzelt kép ugrik be. Újraolvasáskor is. Akkor is, ha láttam azóta egy filmadaptációt. Mintha a későbbi kép nem számítana, a fejemben ülő kis mozigépész akkor is a régi filmet fűzi be, és én újra otthon érzem magam. 

A téma kapcsán eszembe jutottak még az utópiák, disztópiák is, amik néha, a kor előrehaladtával, és a technika fejlődésével egyszercsak valósággá válnak. Mint az 1984. A Szép új világ sem olyan utopisztikus már. A fogyasztói társadalom és a manipulatív reklámok mellé máris tehetünk egy-egy pipát. Vajon mennyire vagyunk a Bokanovszky eljárástól, vagy az örök fiatalságtól? Vajon megvalósulhat-e egy, a Harmóniában leírt rendszer? A 3D nyomtatás, a chipek, retina-scanek, és a lehallgatás korszaka már eljött, nemsokára bármilyen szervet tudunk majd növeszteni és cserél(tet)ni magunkon. És ki tudja hol lesz az információs technológia és a robotika akár csak 15 éven belül? ... Gondoljunk csak a drónokra! Rendkívül érdekes generációnak lehetek tagja, ahol még internetmentes gyerekkorunk volt, és ahol ugrásszerű fejlődés történt akár csak a walkmantől a pendrive-okig. A sci-fi és az utópiák világa megvalósulóban van, vagy részben már megvalósult. Talán figyelmeztetni kéne a szerzőket, vigyázzanak mit álmodnak meg mostantól, mert megvalósulnak a kitalált világok... 

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak osszátok meg a véleményeteket kommentben! Ha írtok, kérlek szóljatok nekem, vagy bármelyik más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek pedig így ragadták meg a fantáziavilágok kilincsét: 

Nima, Reea, Zenka, Bill, Ilweran, Andi

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Loki, Theodora, Judy, Nikkincs, Tataijucc,

A posztötletet egyébként ez a kép ihlette: 

/A képek illusztrációk, forrásuk: Pinterest, Google./