.png)
Gondolkodás nélkül, és álmomból felébresztve el tudom sorolni, hogy a bőröm alá mászós könyvek nekem a következők voltak:
Sokfélék, és abban számomra mégis hasonlóak, hogy mind "sokkoltak" valamilyen módon.
Az 1984 nagy meglepetés volt, mert elég keveset tudtam róla (szégyenszemre?), és azt hiszem így tudott igazán nagyot ütni. Beszippantott a newspeak, thoughtcrime, a 101-es szoba titokzatos, és nagyon is valós mivolta - most érkeztek meg a "fülelő" tévék, gondolom mindenki hallotta... -, és az az utózönge, amit bennem hagyott. Sok mindennek olvastam utána a könyv kapcsán, és azt az üresen hagyó, döbbent, ordító csendet, amit a befejezésekor "hallottam", most is fel tudom idézni.
 |
| Biffno rajza, forrás. |
Az ajtó talán egy picikét kilóg a sorból, de mindenképpen egy megdöbbentő élményt nyújtott, és az egyik legmélyebb, legelgondolkodtatóbb Szabó Magda könyv, amit olvastam - pedig lassan a végére érek az életműnek, de még most is így van - , előkelő helyéről igen nehéz lenne letaszítani.
Amiért kilóg talán a többi közül, az az, hogy nem csavarok, vagy nem egy hatalmas üres csönd, egy dühöngő kiáltás volt, amit kiváltott, hanem valami másféle megmozgató érzés, az emberi viselkedés, az emberi érzelmek apró húrjait pengette meg, de egy olyan tercben, ami azóta is fáj a szívemnek.
.jpg) |
| Tv versus könyv az eredeti téma, de a könyves defibrillátor miatt ide kívánkozik ez a kép. :) |
A Beszélnünk kell Kevinről bloggerkörben már-már kultkönyv. Kevinről nem lehet eleget beszélni. Kevin hosszú évek távlatából is előhozza ugyanazokat a dilemmákat, megbeszélni, megvitatni való kérdéseket, miért?-eket, amiket az olvasáskor és a befejezést követően. Borzasztó könyv, és mégis, sokkal kevesebb lennék, ha nem olvastam volna. Nem is tudom mikor váltott ki belőlem ennyi fizikai reakciót és konkrét sokkot egy könyv. Megfeküdte a gyomromat. Hiába tudtam, hogy ez egy iskolai mészárlásba torkolló történet lesz, hiába tudtam, hogy nehéz lehet majd megélni, hiába lett volna bármi lelki pajzs, a Lionel Shriver által aprólékosan, gondosan, fáradságosan felépített sokszáz oldal beitta magát a pórusaimba, hogy a végén elfojtsa a lélegzetemet is, mint egy mikrogrammra kiporciózott méreg, és nem, nem a nagyjelenettel, sokkal több, sokkal nagyobb, sokkal mélyebben gyökerező dolgokkal. Kinyitottam és becsuktam, és alig tudtam olvasni, dühös voltam és frusztrált, legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, és üvöltöttem volna. Napokig alig tudtam másra gondolni szabad perceimben, annyira lefoglalta a gondolataimat, és annyira sok feldolgoznivalót adott. Hisz, még most is, ha megjelenik egy új poszt róla, ott is millió kérdés vetődik fel, érvelünk, és ingatjuk a fejünket. Ha a fent felsoroltak közül választani kell, Kevin az igazi a nagybetűs sokkoló olvasmány. Életem egyik legmeghatározóbb könyve.
.jpg)
Egy picit szeretnék ezektől a nagy szavaktól és kemény olvasmányoktól másfelé is evezni, mert vannak azért bőven megdöbbentő dolgok a szórakoztató irodalom berkein belül. Nekem nagy döbbenet volt egy ponton például a Millenium trilógiában, amikor egy szereplőről kiderült a második kötetben, hogy ki is valójában. Amikor a Dreamfever (Moning) azzal az elviselhetetlen cliffhangerrel ér véget... (akkor éppenséggel vonatúton maradt szó szerint teljesen tátva a szám.) De sosem felejtem el azt a jeges rettegést, ami kitört rajtam a Harry Potteren, amikor Lord Voldemort újra testet öltött... És ha már Harry Potter, a hatodik kötet örökre rányomta bélyegét egy nyaralásomra, ahol éjszakába nyúlóan olvastam az utolsó fejezeteket, és megállíthatatlanul sírtam annak a bizonyos szereplőnek a halálán... Mi több, napokon át szinte gyászoltam, persze képletesen, annyira nehéz volt túllépni rajta, hogy mi történt.
Még egy harmadik féle sokk is tartozik a HP-élményeimhez, de ez jobb, ez ilyen igazi "exhilarited" sokk. A befejező kötet olvasásakor, és kiváltképp az erdőbe menetelkor tört rám teljes erejével. Olyan katartikus élménynek éreztem, hogy én most tényleg, komolyan a végét fogom olvasni a Harry Potternek, és kiderül minden, pont kerül mindennek a végére, és az egész közben annyira, de annyira féltem és féltettem Harryt, hogy a pulzusom szabályosan az egekben volt, a torkomban dobogó szívvel nyitogattam és csukogattam a könyvet, lassan haladva egészen az All was wellig... :).jpg)
A rossz módon, más értelemben sokkoló könyvek, amiben olyan undorító dolgok, vagy elfogadhatatlan viselkedésformák vannak, amik kiborítanak, esetleg pocsék stílusával sokkol nekem az egy más tészta, őróluk a paprikás posztjaim tanúskodnak. A véres krimi, kínzás vagy csonkolás, elrablás önmagában nem sokkol, ahhoz kell egy olyan környezet, egy olyan írásmód, karakterábrázolás, háttértörténet, ami maradandóvá is teszi, vagy ami miatt tényleg lelki sebet okoz, egyébként csak egy krimi/thriller/horror marad a sok közül.
A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, jelezzétek kérlek nekem, ha írtatok, és belinkelünk titeket is! :)
A többiek posztjai a Sokkoló könyvek témában:
/A képek illusztrációk. Forrás: google.com, weheartit.com/
Na, pontosan ezek miatt kerülöm tudatosan a sokkoló könyveket. Néha persze belefutok, de ha egy mód van rá, kihagyom.
VálaszTörlésEddig sem vonzott a Kevin könyv, de most már tuti, hogy soha az életben a közelébe sem megyek. :D (kekeckedjek, hogy az iskolai mészárlás dolog nekem spoiler volt? :D nem fogok, mert nem zavar, sőt, hálás vagyok, mert legalább most mát tuti, hogy nem olvasom el.)
Bea, kár, pedig néha tényleg sokat tudnak adni, még ha meg is cincálnak. :) Ó, affranc, ne haragudj... De ha jól rémlik, talán még a fülszövegben is benne van, azt hiszem, illetve tényleg nem erre hegyeződik ki a történet, ennél sokkal szörnyűbb és sokkal mélyebben elgondolkodtatóbb dilemmák vannak, igazi szépirodalom, és nem az iskolai mészárlás áll a középpontban, még ha van egy ilyen nagyjelenet is.
TörlésJaj, abszolút vicceltem, tudod, én vagyok az, akit nem zavarnak a spoilerek. :D
TörlésJa, tényleg! :D Behúzol itt a csőbe, te nőszemély! :D
TörlésÉrdekes, bár nem írtam a posztomban, hogy az ilyen krimiféle brutális gyilkosságok és hasonlók engem sem bírnak sokkolni, nem tudom őket igazán komolyan venni, szóval az utolsó mondatoddal totál egyetértek.
VálaszTörlésSajnálom, hogy én kihagytam a Pi-t, pedig az több szempontból sokkolt....
Orwell az alap a témában :) A Kevinhez meg még gyűjtöm az erőt, tegnap nem volt benn a könyvtárban.
És igen, Szabó Magda... Nos, totál igazad van, hogy sokkol ő is, őt is sajnálom, hogy kihagytam. Kíméletlen egy nő és néha olyan alakjai vannak, amit alig akartam elhinni (Encsy Eszter Az őzben...)....
Már megint mennyi egyező pont! :) Az a Kevin kép... Képzeld, nem tudok azóta olyan filmet nézni, amiben ez a gyerek van, mert görcsbe rándul a gyomrom, annyira azonosult a fejemben vele :S
VálaszTörlésA Pi engem is sokkolt több szempontból, de az az egy pillanat a moszatszigeten égett bele nagyon a retinámba...
Az 1984-et meg el kéne olvasnom. (El kéne olvasnom? :) )
El. 1984 alap sokk mindenkinek. Mai napig emlékszem a hányingerre a végén amit kiváltott ama bizonyos jelenet. Fútejóég...
TörlésAnnyira nem csináltál kedvet :D De szerintem majd valamikor sort kerítek rá ;)
TörlésJó kis téma! Még meglátom, hogy csatlakozom-e, van pár ötletem, csak mostanában kedvem/energiám nincs írni.
VálaszTörlésA Millenium trilógiás dolgon jó sokat gondolkoztam, mire végre leesett! Igaz, mindig keverem, hogy melyikben mi történt, melyiket hányszor olvastam, melyiket láttam filmen, stb.
Ó, a Dreamfever vége... az azért úgy egy szemét húzás volt :D
A Pi élete szerintem kb egy nulla könyv lett volna, ha nincs a vége.. legalábbis nekem nem nyújtott sokat olvasás közben, azért valljuk be, nem túl változatos a cselekmény :)
Most én is szépen végignézem az olvasmányaimat, aztán max valami minimál posztot összerittyentek belőlük.
Katacita: én élveztem minden sorát a Pinek, szóval nem értek egyet :P Szerintem tök izgi volt, ahogy a csónakban próbált boldogulni Pi az állatokkal, meg túlélni.
VálaszTörlésÚúú szerintem is, nagyon durván végigrágtam rajta a körmöm... Meg hányszor teljesen feladta, és akkor mindig történt valami...
TörlésJa akkor oké, én mondjuk elég szar időszakomban olvastam, nem igazán tudtam koncentrálni, akkor lehet ez volt a baj :)
TörlésAkkor viszont, lehet, hogy próbálkozhatnál egy újrázással, hátha... :)
TörlésTalán újra kellene olvasnom az 1984-et. Nem rémlik, hogy különösebb hatást tett volna rám (pedig tán pont akkortájt, '83-'84-ben olvashattam:). Huxley Szép új világa sokkal jobban letaglózott.
VálaszTörlés:)
Nagyon betalált nálam a mostani témátok, már én is gyártom a saját listámat :)
VálaszTörlésÉrdekes, hogy mennyire tudnak ránk hatni az olvasmányaink. Az 1984-et két éve olvastam, emlékszem, hogy minden vágyam az volt, hogy érjek a végére, és nem azért, mert rossz volt, hanem olyan volt végig mintha fulladoznék olvasás közben.
A Kevint most már idén sorra kell kerítenem, többen is felemlegetitek, nagyon kíváncsi lettem rá.
Jahajjjj Pupiiii hát már megint egy rugóra járt az agyunk :))) A Kevinnél én is hasonlókat éreztem, volt hogy le kellett tennem emészteni, és annyit gondolkodik rajta az ember meg annyi méreg gyűlik és nem csak Kevin hanem Eva ellen is és és és akkor még a nagyjelenet is bammm az ember képébe orvul elrejtve még csak nem is sejtjük hogy jön fúúúúúú.
VálaszTörlésLátom Potterikerségünk megint bejelzett :D Voldi return meg a hatodik kötet és igen az erdő az meg tök libabőr...és mikor mikor harcolnak akkor folyamatosan mondogattam magamban ,,megdöglesz azanyádúristenit" :D Totál felspannolja az embert még levegőt sem vesz.
1984 tizennyolc évesen olvastam és tényleg fojtogató és a vége felé gyomros...
Szee, igen, valahogy kívülállóként lehet szemlélni bizonyos határokig, illetve beleesnek a szórakoztató kategóriába, még ha esetleg morbid, kegyetlen dolgok is vannak benne, de mégse keltenek olyan "hatást". Olvass Kevint, nagyon szeretnék olvasni nálad róla!.... és kíváncsi lennék, téged is kikészít-e.
VálaszTörlésHmm, Szabó Magda, igen. De sajnos pont Az őzhöz nem tudok hozzászólni, egyszerűen akárhányszor állok neki, nem megy. :(
Miamona, igen, ezt mesélted, tényleg rányomta ez a szerep a bélyegét szegény srácra... :S A moszatszigetes pillanat, amit írsz, nekem is elborzasztó volt, kifejezetten az igazi, velőig ható horror pillanata.
Az 1984-et pedig, igen, olvasd! Meg kell ismerned Winstont.
Katacita, hát, most Szee és Miamona mellé kell állnom, én is rettentően élveztem a Pi-t, végig, és izgultam és, bár nem a szokásos értelemben, de nagyon izgatott, hogy mi fog vele történni, hogy éli túl, és szerettem az állatos részeket. Az más kérdés, hogy tényleg, sokkal kevesebb (sokk-kal, haha) lenne az egész a vége nélkül, de azért egy igazi, régimódian lekötő regény-regény. Semmi fakszni, semmi folytatás, csak egy végtelenül egyszerű helyzet - hajótörés túlélése - kicsavarása. Örülök, hogy azóta te is írtál posztot! :)
tigi, érdekes, nekem pedig pont a Szép új világ nem hozzott/adott igazán sokat, az 1984 maradt az etaon, és az igazi döbbenet.
Nikkincs, örülnénk, ha csatlakoznál! :) És olvass Kevint!
Ana, hát mit mondjak, tényleg szinte szóról szóra leírtuk ugyanazokat a meghatározó HP-élményeinket - bár persze az egész HP-jelenség totálisan meghatározó volt az életemben, ahogy neked is, nem is tudom milyen lennék nélküle, örülök, hogy igazi potter-generation lehettem. :)
Kevin-Eva, igazság, megbocsátás, anyaság, anya-gyerek kapcsolat hú annyi minden van abban a könyvben, borzongok és forrongok ha csak rá gondolok, mindegy hány év telt el.
Oksi, én tényleg azt hittem a Píről, hogy unalmas, most így nem tudok annyira visszagondolni rá, de azt tudom, hogy akkor nem igazán kötött le, de ahogy feljebb is írtam, eléggé felszínes az az olvasmányélményem. Lehet, most már jobban tetszene az egész :)
TörlésAzért vissza ne vond :D Lehet simán, hogy téged nem kötött le annyira, viszont én konkrétan emlékszem, hogy élveztem, és nem éreztem hogy a relatív kevés cselekmény miatt unalmas lenne, vagy nem elég változatos.
TörlésÉrdekes persze, vajon másodszorra mit nyújtana.
Tök érdekes, de nekem az ilyen sokk élmények inkább filmekhez/sorozatokhoz kötődnek. Azt hiszem rám képileg nagyobb hatást lehet gyakorolni. A könyvek meg szép lassan ivódnak belém, és így nem ütnek akkorát, de maradandóak lesznek. Meg az az igazság, hogy a könyveket mindig szétgondolkodom így mire elérnék a nagy csavarhoz már háromszor végig jártam az összes lehetséges variációt. (És most minden erőmmel próbálok nem azon gondolkodni, hogy mi lehet a Pi nagy csavarja, mert az is itt vár a polcomon :))
VálaszTörlésAmik nagy hatással volt rám: a Kevin persze, meg Lauren Oliverttől a Mielőtt elmegyek, ami nem egy szám könyv, de engem akkor és ott nagyon megérintett. Meg John Steinbecktől az Egerek és emberek is nagyon meghatott. És biztos volt még egy pár, csak most ennyi jut eszembe. De nagyon szeretem az ilyen könyveket, amik egy kicsit kilöknek a komfortból.
Az 1984 meg még úgyis nagy hatással volt rám, hogy nem is olvastam. Egy barátnőm olvasta még a gimiben és folyamatosan mesélte nekem a történéseket, de még így "másodkézből" is ütött, azért persze el fogom majd olvasni valamikor.
Érdekes, nekem pont fordítva van :D Bár igaz, volt azért néhány ütős és katartikus filmélményem is, de inkább könyvekhez kötöm.
TörlésJaj, ne gondolkodd túl :) Amúgy a Pi nem is csavar, valami más. :))) (és már most gondodolkodsz, hogy akkor mi :D
Az Egerek és embereket én nem szerettem sajnos, de értem amire gondolsz. Lauren Oliver könyvét pedig még nem olvastam, de majd szeretném. :)
Hát igen, az 1984 visszakézből is tud pofonkat osztogatni...
Látom a Kevin sokaknál közös pont. :) És tényleg, az 1984 is végig szorította a torkom, a vége pedig kiakasztott.
VálaszTörlésKevin nálam is egyértelmű top 3 a kategóriában, de ide tartozik Ágota Kristóf Trilógiája is. Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regénye lenne talán még dobogón, így, első gonaoltra, mindenféle utánaolvasás és lista átböngészés nélkül...
VálaszTörlés