Katherine Howe: A boszorkányoskönyv

Nem is tudom, hányadán állok ezzel a könyvvel. Az biztos, hogy nem erre számítottam, és egy bizonyos fokig csalódott vagyok. A komoly, szép külső, a szerző közvetlen leszármazotti kapcsolata salemi boszorkányként megvádolt nőkkel egy erőteljes, történelmi ihletésű és kicsit szépirodalmi stílusú könyvre engedett következtetni, a fülszöveg pedig misztikus hangulatú krimi szálat rejtett. Ehhez képest azt kell mondjam eléggé ponyva a könyv - ami nem baj, olvasok én ponyvát, csak hát na, mégiscsak más, mint elvárná az ember. A ponyvaságnál azonban bosszantóbb a modorossága, és a fordítás hiányosságai. 

A történet főszereplője Connie, aki történész doktorandusz, a képesítő vizsgájával indul a cselekmény, ami eleve nevetséges mint vizsga, de mindegy, túlléptem rajta, alig vártam a boszorkányos részeket. Merthogy Connie kutatást végez, valamiféle új "ősforrást" kell keresnie hozzá. A "véletlen" nyomra is vezeti, amikor nyáron nagyanyjának elhagyatott házát takarítja ki anyja kérésére, hogy a későbbiekben el tudják adni. A nyom egy üreges kulcs belsejéből hullik a kezébe: egy papírfecni, rajta egy név: Deliverance Dane... 

Az egyik szálon Connie keresgélését, a másikon Deliverance 1600-as évekbeli megvádolását és perét követhetjük nyomon, valamint a família többi lányának sorsába is betekintést nyerünk a 18. században, naplójegyzetek révén. 

Szerelmi szál is keveredik az 1990-es évekbeli eseménysorozatba, Connie beleszeret egy ipari alpinistába, Sambe és hamarosan őseinek boszorkányos tudására lesz szüksége, hogy megmentse szerelmét. 

No, hát nem rossz ez, tényleg, csak annyira nem is jó. Az írás stílusával volt a legtöbb bajom, olyan magát okosnak tartó, igazából buta könyvnek éreztem. Az egész tudományos munkatársi, doktoranduszos, kutatásos részek parasztvakításnak tűntek. Connie elég ostoba tyúk, és nem igazán tudtam megkedvelni, a szerelmi szál klisés volt. 

A régi időkben játszódó részek jobban megfogtak, illetve a jelenben nagyon-nagyon tetszett Anyó háza, az az elvadult, érdekes növényekkel teli kert, az apró szobák, a kincsek a polcokon, a sötétség, amit csak petróleum lámpák világítanak meg... Igazán hangulatos volt a régi konyha is, a rengeteg rejtélyes üveggel, tárolórekeszeivel. Az egész házikós és varázslásos rész, meg a régi nagy kalendárium vagy csízió, amit Connie keres az Átkozott boszorkákra emlékeztetett, amit nagyon imádok filmen és könyvben is. A sors iróniája, hogy azután jött ezekből még egy jó adagnyi, amikor épp minden platformon elszidtam a könyv stílusát... :D Persze ez nem változtat azokon a kritikai megjegyzéseimet, csak volt utána bőven, amit viszont megszerettem benne. (Ha ezek nem lettek volna, jött volna a paprikás poszt. :D)

Kiszámíthatósága ellenére van némi izgalom a végén, bár elég botor dolog volt kevés szereplővel dolgozva az egyetlen kicsit is rosszindulatú szereplőt megtenni főgonosznak. 

Egészében véve nem bánom, hogy elolvastam, szeretem a boszorkányos témájú könyveket és mindent, ami a salemi boszorkányokkal kapcsolatos, de elég kezdetleges írás, nem igazán maradandó, és lehetett volna rajta csiszolni. Hangulati elemeiben, apró részleteiben viszont még így is sokszor megfogott. Imádtam Arlót a kiskutyát, és a boszorkány-família képviselőinek neveit is: Deliverance, Mercy, Prudence, Patience, Temperance, Constance.

Értékelés: 10/5,5 Igen is, meg nem is... 

Fordítási kukacoskodás: 

- "A nő szempillái repestek" ??

- "nézte az öbölt"

- "Jachtok horgonyoztak egymás mellett, amelyek sötétebbek lettek a pirosodó ég alatt"

- "Az alkimisták analógiásan gondolkodtak"

- "beszívta bőrének tengerszagát, amelynek sója felhígult a lófarokba tapadt festékszeplők kémiai zománca alatt" WTF? Akkor legalább valami magyart alkottak volna ebből a szar szerencsétlen mondatból.

- "varratmentes arrogancia" ?! Seamless, netán? Varratmentes? Most komolyan? 

- a borzalmas varratmentes után két mondattal meg: "stupid szöveg"... 

- Ugyanígy nincs lefordítva egy könyvre utalásnál hogy ld. 40. oldal, ott van hagyva az oldal rövidítése, a "p."

- "szorongásának világnagy lasszója visszahúzódott önmagába, és azóta, mint egy számítógépes jelzés, folyamatos süvítéssel kísérte minden lépését." Sokszoros wtf... o.O 

- "... (a) megtestesült ötlet már a szemgolyói hátulját verte"

Sóvágó Katalin követte el ezeket a gyöngyszemeket.  (A 17. századi részek fordítása viszont meglepően jó volt, és korhű szókinccsel dolgozik, az már az én problémám, hogy a falra mászok a "kend"-ektől és 'ö' betűzéstől az 'e' helyett.)