2023. november 27., hétfő

Grecsó Krisztián: Vera

"A szivacskosztümre Jakub bácsi öntötte rá a vermutot."


Tökéletes kezdőmondat, tökéletlen folytatással. 
Grecsó Krisztiánba 2020-ban habarodtam bele, a járvány előtti utolsó, barátnős színházi élményen. Zseniálisnak tartottam a Megyek utánadból készült darabot, és utána a Harminc év napsütést - ami egy tárcanovella gyűjtemény -, is elolvastam a szerzőtől, nagyon magával ragadó volt. Ott azt mondtam, én Grecsótól mindent el szeretnék olvasni, annyira jó! Az első kopp még szintén abban az évben, a gyerekverses köteténél jött (Belefér egy pici szívbe), ami nem tetszett. Most jutottam el a Veráig. És sajnálatos módon, ezzel a könyvvel úgy érzem, teljességgel ki is szerettem Grecsóból. Ez az egész valami borzalom volt. És talán még egy fokkal rosszabb volt amiatt is, hogy mennyien felmagasztalták, mert hát Szeged! és szabómagdás!, és ettől még nagyobb volt a csalódottságom.
Öröm az ürömben: nem gyűjtöttem össze nagy elánnal a Grecsó-életművet, amikor kezdetben fellelkesültem, csak ezt az egy kötetet vettem meg. 

2023. november 21., kedd

Ismét két Maigret

Forrás.
Maigret-k - vajon mitől olyan bódító ezeket a rendre nagyon hasonló sorokat olvasni a Szajnán hömpölygő uszályokról, az ánizspálinkáról, a szüntelen pipázásról és a Dauphine sörözőből felhozatott sonkás szendvicsekről?... Kérdeztem magamban két hónapja, amikor ennek a posztvázlatnak megírtam az elejét. Feltett szándékom volt az idei várólista csökkentős listáról három Maigret-t elolvasni még gyorsan az ősszel, és együtt posztolni róluk. Azonban a kezdeti lendület elfogyott, és a második választott címen majd' két hónapot kotlottam - így alakult. S ráadásként, teljesen ellehetetlenítette a posztkezdő mondatomat - de már dafke úgy hagyom! -, mivel New Yorkban játszódott, és se a Dauphine sörözőből nem rendeltek szendvicseket, se nem nézhettem a Szajnán hömpölygő uszályokat Maigret irodájából benne. A harmadik kiválasztott miatt meg már nem várok tovább, majd kap külön posztot. :) 


Maigret dühbe gurul


"Maigret, hogy csillapítsa türelmetlenségét, belemerült adminisztratív teendőibe. Fel öt körül megunta a dolgot, felhúzta a zakóját, és magányosan beült a Dauphine sörözőbe egy pohár sörre. Majdnem rendelt egy másodikat is, nem szomjúságból, hanem hogy dacoljon Pardon barátjával, aki önmegtartóztatást írt elő neki."

Pardon doktor intelme ellenére lecsúszik még ebben a kötetben néhány aperitif, száraz fehérbor, és persze sörök, amiket néha igencsak sietve kell felhörpinteni. De azért Maigret javára legyen írva, elutasít benne egy kávé után kínált Calvadost. ;) 
Ami az étkeket illeti, akad makrahal és olajos papírban sült borjúmáj, de néhány otthon elköltött ebéd is, a kis hétvégi kiruccanás után pedig hideg sült húst esznek Madame Maigret-vel. 

Maigret ezúttal félig-meddig az alvilágba merül alá, amikor megtudja: Émile Boulay eltűnt. Boulay-nak mulatói voltak a Montmartre-on, több is, és esténként ezeket járta végig. Azonban egyik este nyoma vész, nem érkezik haza hajnalra sem. Megfojtott holttestét pedig csak két nap múlva találják meg... A fojtogatás nem vall a gengszterekre, ahogy a hullák tárolása sem... Vajon lehet mindennek köze a nem sokkal korábbi Mazotti-leszámoláshoz? Maigret követi megérzéseit, ösztöneit, tudván, ha kezdeti tételmondatai közül akár csak egy is hibás, akkor bizony tévúton jár... 

Számtalanszor végigjárja az Émile Boulay által naponta megtett köröket, többször beszél "Mikiegérrel", aki utoljára látta az áldozatot, Antonióval a sógorral, valamint Émile könyvelőjével és ügyvédjével is, és végül lassacskán kikristályosodik, mi is lehetett az indíték.

"Maigret nem követett előre megfontolt tervet. Nem volt semmi ötlete. Leginkább egy fel-alá szaglászó vadászkutyára hasonlított. És a lelke mélyén élvezte, hogy újra érezheti a Montmartre levegőjét, amelyet már évek óta nem szívott be."


Olvastam néhány értékelést, amelyekben azt írták, Maigret nem is dühös ebben a részben, és ez meglep, mert bizony iszonyú düh fogja el a felügyelőt, igaz, csak a történet végén, a szembesítéskor, és amikor kiderül, milyen machinációval dolgozott a gyilkos... Maigret falfehér arca, üvöltése, ököllel az asztalra csapása talán nem mutatják eléggé a benne fortyogó dühöt? 

Remek kötet, elejétől a végéig. Fojtott légkör, érdekesen összerakott cselekmény, jó karaktergárda. 

Maigret New Yorkban


Szinte ritkaságszámba megy, hogy egy-egy Maigret kötetet kicsit "gyengébbnek" minősítsek, most viszont nem tudom nem rányomni erre a részre, hogy talán bizony tényleg a megszokottnál kevésbé volt jó. Mert hiába volt tekervényes, amit kitalált Simenon, valahogy kevéssé működött a bűntény, sablonosabb volt, és a lezárás is kapkodós lett. Eleve, ahogy a lezárás felé közeledett, felgyorsult minden, és a hevenyészett telefonhívás is olyan méltatlan megoldásnak tetszett. 

Na persze mindemellett azért nagy élvezettel merültem el ebben a részben is, hiszen nagy újdonság, hogy a - már nyugalmazott - felügyelő New Yorkba hajózik. Megbízóját, Jean Maurát, akivel együtt utaztak, azonban már a kikötés pillanatában szem elől téveszti. Az eredeti megbízás nyomába eredve próbálja meg felkutatni a fiút, de egyre több a kérdőjel, és a gyanús esemény. Jean Maura apjához, a hideg tekintetű Little Johnhoz próbál bejutni, ám a titkáron is alig jut keresztül. Amerika más világ, és hiába viszi Maigret-t O'Biren felügyelő franciás hangulatú bárokba, a dolgok menete nem a szokásos, és a felügyelő kevéske angoltudásával kissé bekorlátozva érzi magát eleinte. Ennek ellenére természetesen rájön az igazságra, és valamennyire ráhúzza a new york-i környezetre is sajátos módszereit, a kóborlást, az iszogatást, a múlt megidézését. 

"- Beszél valamennyire angolul?
- Csak mint mindazok, akik az iskolában tanultakat elfelejtették."

Közben rengeteg alkohol is fogy: törkölypálinka a kezdés, aztán jön a beaujolais (egy kis borban főtt kakassal és házi mokkatortával), a Coca Cola (jobb híján, sör helyett a sült kolbász mellé), armagnac, további pohár borok és sörök, két Manhattan koktél egymás után legurítva (pedig irtózik a koktéloktól!), aperitifek, kávé a room service-től (némi szalonnás tojással és többféle lekvárral a reggelihez) és temérdek whiskey. 
Maigret ebben a részben még mozizik is a Broadwayen!

Remekül volt megírva, hogy mennyire fullasztónak érezte a jósnővel egy szobában töltött kis időt, és hogy menekült ki, hogy végre fellélegezhessen, és érzékletes volt az a leírás is, hogy Maigret milyen is, mielőtt megoldana egy ügyet: 

"Maigret egyik percről a másikra sűrűbbnek, tömörebbnek látszott. Másképpen ékelte pipáját a fogai közé, ritkábban és rövidebben szívta meg, szinte alattomosan nézett szét maga körül. Minden erejét igénybe vették a benne zajló folyamatok."

Összességében érdekes kaland volt, vannak apró részletek, amik kedvelhetővé tették, de a fősodor, a bűnügyi szál nem volt különösebben izgalmas. 

Terveim szerint a Ködös kikötő lesz a következő Simenon olvasásom. ;) 

2023. november 17., péntek

Benjamin Stevenson: Everyone in My Family Has Killed Someone

Ti nem tudom, hogy vagytok vele, de folyton ez a könyv jött szembe velem mindenhonnan, egész októberben. Mintha minden ismerősöm Benjamin Stevensont olvasott volna, valami nagy, közös megegyezés alapján. Hú, mondtam magamban, de jó, milyen népszerű, milyen közkedvelt, hát ez nagyon szuper lesz! Aztán elég vegyesre sikeredett a viszonyunk. Eleinte somolyogtam, középtájt megharagudtam, és nem értettem semmit, de aztán a végére megbékéltünk egymással, és jó szívvel fejeztem be, sőt, már most tudom, olvasni fogom a következő részt is. ;) Na de kezdjük az elejéről. 

A könyv nemrég magyarul is megjelent az Agavénál, A családomban mindenki gyilkos címmel. Meg kell hagyni jó a címválasztás, mert azonnal felkelti az ember figyelmét; hát milyen egy família ez?! Félig-meddig arra számítottam, valami bohókás, szatirikus család életébe nyerünk majd betekintést, kicsit színpadias jelenetekkel, komikusnak ható túlzásokkal. Aztán valami teljesen új és egyedi bontakozott ki, mind a történetet, mind a stílust tekintve. Bár azt meg kell hagyni, a színpadiasságból azért volt valamennyi, és ebben emlékeztetett a Tőrbe ejtve című filmre. 

A Cunningham család életébe akkor csöppenünk bele, amikor családi összejövetelt szerveznek egy hegyi szálláson. A hó persze mindent belep, és a külvilágtól elzártan maradnak. Nyilván nem sokkal később lesz hulla is, na ráadásul senki se tudja, ki az... A családi hepaj apropója egyébként az, hogy az egyik Cunningham fiú most szabadult a börtönből. Ahová állítólag az öccse, Ernest miatt került. A sztorit el is mesélik az elején, hogy hogy is ölt meg Michael valakit (mert hiszen itt mindenki megölt valakit - így vagy úgy), de a fejezetek előrehaladtával kiderül, sokkal több minden van a háttérben, mint gondoljuk, és a régmúlt eseményeivel is összefügg minden. 

A stílus nagyon egyedi, a bűntény, bűntények, rejtélyek pedig elképesztően tekervényesek, nagyon bonyolult az egész. Rengeteg szereplő van, röpködnek a nevek, nehéz volt követni, ki kicsoda is. Két alkalommal nagyon elvesztettem a fonalat, és meg is orroltam kissé, de mentőövként szolgáltak a 14,5. és a 38. fejezetek, ahol áldásos módon összefoglalja Stevenson az addigi tudnivalókat. 
Ironikus, önironikus a stílus, kifigurázza az összes, krimiben használt sablont, és mégis dolgozik sablonokkal, ráadásul az orrunk előtt, de kiderül, az olvasó (én legalábbis) akkor is hülye ehhez, ha lengetik a szeme előtt, hogy helló, ezt nem véletlenül jellemeztem 80 szóban... :) Szerintem megfejthetetlen. Jók a terelések, nehéz összekötni az összetartozó pontokat (pontokat!!! mondom pontokat!!! :D).

A zavarosságon kívül még a karakteralkotást kritizálom meg. Jó lett volna, ha kidolgozottabb karakterekkel dolgozik, szerintem rendkívül egyforma volt mindenki, a nőket kiváltképp alig tudtam elkülöníteni egymástól, személyiségjegyek, hol bujkáltok?
Az egyik karakter - akit most nem fogok nevén nevezni - azt hiszem a lassú gondolkodású olvasók miatt lett olyan, amilyen, bár sokat azon kívül ő sem villantott magából, hogy a poirot-i jelenetben a végén mindig felteszi a kezét, hogy ez ki? az ki? mivan? :D Na ő én voltam, aki nem ért semmit! :) 

Érdekes, hogy kifejezetten nem szeretem az olvasóhoz való kiszólogatást, a direkt szellemeskedést és haverkodást, itt mégis valahogy remekül működött, nagyon jó egyensúlyt teremt a szerző. És az ügy is tényleg baromi csavaros, ilyennek kell lenni egy bűnténynek a regényekben. Szóval, részemről jöhet a következő, már kicsit felvértezve indulok majd neki, és várom az összefoglaló fejezeteket, hátha belejövök a bonyi krimikbe is valamikor. ;))
Lesz film(sorozat) is belőle, az HBO-nál, szerintem jól fog működni úgy is, kíváncsi vagyok rá. 

A következő rész címe: Everyone on This Train is a Suspect - vonatos helyszín, összezártság, ismét egy szuper cím, juhú! :)

2023. november 5., vasárnap

Október 2023

Saját képek. Az ehavi stóc.
Íme, itt a beígért másik hónap, amikor kigurul a szemetek, mint a csigának (illusztrációt ld. lentebb!), ha meglátjátok mennyi könyvvel gyarapítottam megint a könyvtáramat! Arról már ne is szóljunk szerintem, hogy még egy rendelést leadtam azóta, ami novemberben fog megérkezni, szóval ez az egész ősz ilyen kiguruló szemű csigás marad már. :P Semmi megbánás nincs bennem ezzel kapcsolatban, mert egyrészt vannak, amiket nagy kedvezménnyel vettem meg, másrészt a Simenon életmű beszerző projekt (tegyetek bele valahova egy kötőjelet, én már nem tudom hova kéne :D) kiteljesítése fontos volt számomra, és már pár éve húzódik, ideje volt gyorsan rövidre zárni, mielőtt valamit már végképp nem lehet megszerezni az antikváriumokból sem, harmadrészt pedig Rowlingos könyveket vettem még meg, és ezek közt is voltak már régóta áhítottak, különleges kiadások. A könyv a szenvedélyem, ennél károsabb sose legyen, és ez most egy olyan év, amikor nem annyira a tudatos vásárlásé a főszerep. ;) Cserébe boldog malacvisongások közepette vettem át, és bontogattam ki a kis(nagy) könyvcsomagjaimat!

2023. november 1., szerda

A Grund és Nemecsek

Nagyon keresgéltem, mikor is olvastam én A Pál utcai fiúkat, mert bizony úgy rémlik, hogy valamikor nyolcadikos, vagy kisgimnazista koromban is újraolvastam... Erről azonban nem találok felírást az olvasmányjegyzékemben. Pedig előttem van az emlékkép, hogy írtam róla egy 6 oldalas esszét a kis füzetembe, és az szerintem nem akkor volt, amikor először a kezembe került, kb. negyed századdal ezelőtt. :")

A mostani újraolvasás katalizátora Bea ezen blogbejegyzése volt, amiben az audiodrama-n megtalálható felolvasásról mesélt. Teljesen felvillanyoztak Bea dicsérő szavai, és hogy hangoskönyvként is megismerhetem, s aztán még inkább örültem, amikor kiderült, a spotify-on is megtalálom ezt a verziót, amit Széles Tamás olvas fel. Mit felolvas, előad, eljátszik! Remek az egész, tökéletes minden szempontból, és szuper élményt nyújt, ahogy van. Nemecsek hangja, hangszíne különösen tetszett.

Az audiodrama-n egyébként inkább hangjátékok szoktak lenni, de ez most teljes hangoskönyv volt.

2023. október 30., hétfő

The Running Grave

“So here stood Cormoran Strike, slimmer, fitter, clearer of lung, alone in his attic, poking broccoli angrily with a wooden spoon, thinking about not thinking about Robin Ellacott.”


BLOODY HELL, hogy én mennyire imádom még mindig ezt a nőt, akár Robert Galbraith-ként ír, akár J.K. Rowlingként! Imádtam olvasni a The Running Grave-et, ami már a hetedik kötete a Strike sorozatnak, és amire szerencsére most nem kellett sokat várnunk (csak egy év telt el az Ink Black Heart óta). 

A Running Grave tökéletes adagolásban tartalmaz drámát, feszültséget, borzalmakat, szürreális helyzeteket, és tekervényes nyomozást. Egyformán szerettem a magánéleti szálak továbbsodorgatását, és a fő nyomozás részletezését is, miközben a palettát az ügynökség egyéb, apróbb-cseprőbb ügyei is tarkítják, szokás szerint. 

2023. október 8., vasárnap

Könyvfesztivál 2023 - képes beszámoló

Saját képek. A bejárat.
Szerencsére sikerült megoldani, hogy eljussak a Könyvfesztiválra idén is - bár nehezen tudom megszokni, hogy már nem a szokott idejében, áprilisban van, hanem megmaradt szeptember-októberi forgatagnak. Mondjuk az időjárás kb. ugyanolyan csalfa tud lenni illyenkor is. :D Mindenképp el akartam kerülni a nagy tömeget, így csütörtökön látogattam el a Millenárisra, de meg kell mondjam, az eddigiekhez képest már ez a nap is kezd zsúfolt lenni, annyi éve papoljuk ugye több csatornán, hogy menjetek csüt-pénteken, hogy egyre többen megfogadják ezt a tanácsot... Ergo már akkor is tömeg lesz!... Nem tudom mekkora hely kellene a fesztnek, de ennél nagyobb, az biztos. Mindenesetre a szokott épületben jobb volt azért, mint a labirintus-szerű másikban tavaly. (Milyen nagy épületek vannak, amiben ti el tudnátok képzelni a Könyvfesztet?)

2023. október 6., péntek

Jodi Picoult: The Book of Two Ways

Life asked death, „Why do people love me but hate you?”

Death responded, „Because you are a beautiful lie and I am a painful truth.”

-Unknown

Jodi Picoult annyi mindent akart, és tudott belepakolni ebbe a regényébe, hogy az majd szétpattan a széleken. Egyiptológia, ásatások, régészet, rivalizálás, párhuzamos világok, kvantumfizika, egy szerelmi háromszög, a "mi lett volna ha?" örök kérdésköre, sorstörténetek, és az ezekből vonható párhuzamok, féltékenység, művészet, kételyek, kövér tinédzserkor, valamint egy számomra eddig ismeretlen foglalkozás: a haláldúla. Aki ezt a mondatot elolvassa, szerintem őszintén nem tudja ezek után, miről is szól ez a könyv (vagy hát miről nem?!), és ebben az sem segít, hogy a fülszöveg némileg félrevezető, egy csavar miatt, amit nem árulhat el, ezért inkább hazudik róla. 

A történetben Dawn Edelsteinnel, a haláldúlával akkor találkozunk, amikor épp túlél egy repülőszerencsétlenséget, és a katasztrófa pillanatában ráébred, nem is a jelenlegi férje jutott eszébe, hanem korábbi szerelme, Wyatt Armstrong, akivel együtt régészkedtek korábban, egy "másik" életben... Ez a kezdő jelenetsor csak nagysokára kerül helyére aztán a könyvben, és közben persze megismerjük az egyiptomos múlt (és jelen) részleteit is, Briant és Meretet, akik Dawn kvantumfizikus férje és a lánya, Wint, akit Dawn kísér haldoklása során, Wyattet, és persze Dawnt magát, még jobban. 

“There are five things we need to say to people we love before they die…: I forgive you. Please forgive me. Thank you. I love you. Goodbye.”

Nagyon sok információ van ebben a könyvben, és valahogy mégis kicsit vontatott  volt sokáig. Az
egyiptológiás, sírfeltárásos, hieroglifák jelentésével kapcsolatos fejezetek csak úgy zúdítják az  olvasóra a tudásanyagot, de valahogy mégse annyira érdekesek. Vagy csak engem nem villanyozott fel annyira ennek a Dzsehutinahtnak a sírja. Nem tudtam annyira átérezni a felfedezés jelentőségét.

“Ancient Egyptians believed that the first and most necessary ingredient in the universe was chaos. It could sweep you away, but it was also the place from which all things start anew.”

A szerelmi háromszögeket sem szeretem, és mégis azt kell mondjam, nem zavart annyira ez a helyzet, inkább kíváncsivá tett. És bár látom a hibáit a könyvnek - pl. hogy mi a frászért ment el se szó se beszéd Dawn annak idején -, mégis úgy csuktam be (az appot, mert audiobook volt), hogy végső soron tetszett. Kikapcsolt, elég eseménydús, és változatos volt a cselekménye, és nem volt rossz, ahogy összeértek a szálak. Vannak megható részei, és vannak elgondolkodtató részei is. 
Az időbeli csavaron kívül tetszett benne a másik fordulat is, bár számíthattam volna rá, mégis meglepetésként ért. 

“Did you ever wonder who you would have been, if you hadn’t become who you are?”

A haláldúla foglalkozás pedig, akármilyen hülyén hangzik is, nos, szükség lenne rá, és jó volna, ha nem azt a furcsállkodást váltaná ki az emberekből, mint belőlem is az elején. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy az egyiptomi halálkultúrával hogyan hozta ezt az egészet összefüggésbe Jodi Picoult. 
Azt hiszem a történet hézagait számomra most kitöltötte az, hogy látom, mennyi munkája volt benne a szerzőnek, és hogy érezni, hogy szerette írni. 

Mindemellett, sajnos, már most kezdem elfelejteni, hogy is volt, mi is volt a vége?... Szóval maradandónak nem maradandó. 

A különféle külföldi borítók szerintem szuperek, a magyar viszont szerintem nem sikerült valami jól. 




2023. október 4., szerda

Szeptemberi zárás - 2023

Saját képek.
Két nullás hónap után két olyan hónapot hozok nektek, hogy szerintem kigurul a szemetek, mint a csigának! :D És már most van két olyan rendelésem, amik októberben érkeznek majd meg, de addig is lássuk a szeptemberi könyvhalmokat, amik három irányból is támadtak.

Először is kaptam ajándékkönyveket, másodszor is itt volt a Könyvfesztivál, ahova sikerült idén is eljutni, hurrá! Harmadszor pedig, kigondoltam, hogy bizony most már beszerzem a Simenon életmű hiányzó darabjaita magánkönyvtárunkba, és három részletben meg is rendeltem ezeket a köteteket. Ebből eddig két pakk még szeptemberben megérkezett. :) 

Szeptemberi zsákmányom tehát (szám szerint 16): 

- Marie-Aude Murail: A lélekdoki - 3. évad - ajándék Suhakatától :) 
- Jessica Fellowes: Gyilkosság a vonaton - ajándék Nikkincstől! :) 
- Valérie Perrin: Trió - ajándék a férjemtől :) 

- Georges Simenon: Néger negyed
- Georges Simenon: Fekete eső
- Georges Simenon: Maigret és a lusta betörő
- Georges Simenon: A Bicêtre harangjai
- Georges Simenon: Fej nélküli holttest
- Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő
- Georges Simenon: Liberty bár / Maigret csalódik- eddig antikvarium.hu rendelés


- Georges Simenon: Maigret utazása
- Georges Simenon: Maigret vallomása
- Georges Simenon: Monsieur Hire jegyessége
- Réz Pál (szerk): 24 izgalmas novella I-II - ezek pedig regikonyvek.hu rendelés



- Alena Mornštajnová: Hana - könyvfesztiválos szerzemény a Csirimojó kiadótól
- Kónya Judit: Szabó Magda – Ez mind én voltam… - és ez is könyvfesztiválos szerzemény a Jaffánál az 1000 Ft-os állványról



Mindnek nagyon örülök, és főleg, hogy elég jó áron is szereztem be őket, a legtöbb antikváriumos kötet 800 Ft körül mozgott. Az jutott eszembe, talán hamarosan elfogynak tényleg ezek az utolsó példányok is a régi Simenonokból, és ki tudja, kiadja-e ezeket valaki valaha újra... Ha meg marad is majd néhány, teljesen horror áron lesznek. Szóval még talán jókor "kapcsoltam". 
Az ajándékkönyveimnek is nagyon örülök, és a könyvfesztiválos szerzeményeknek is - nem vásároltam túl sok mindent magamnak, de persze a gyerekkönyves részleg bőven szaporodott, ezeket képen mutatom. 



Plusz, hát vicces, hogy tulajdonképpen miért is fizessem ott a -20% kedvezménnyel az árat, és cipekedjek, ha közben egész idő alatt 31%-ot adtak a Book24-en mindenre? Szóval szombaton a tömegnyomor helyett inkább leadtam még egy rendelést a többi kinézett fesztes címre. ;) Apropó kedvezmény, azért oké, hogy a Csirimojó milyen niche, meg non-profit, de hogy tényleg egy kanyi százalék kedvezményt nem adnak a könyveikre a feszten, az fura. Persze eléggé felmentek az árak minden könyvnél, de ugyanúgy, ahogy eddig, az igazi, óriáskönyvtárat birtokló könyvmoly nagyon nem szeret teljes áron vásárolni - épp eleget támogatom én a könyvbizniszt mindenütt. :D Ezek után a neten keresgélve, mikor megláttam, hogy azért van, ahol igenis  lehet találni Csirimojós kiadványt -20%-kal, kicsit elhúztam a számat. Persze tudom, akkor meg a posta viszi el, és inkább legyen a kiadóé. Mindenesetre jó azért, hogy láttam a könyveiket élőben, belelapoztam párba, és végre el tudtam dönteni, hogy kell-e, vagy nem. 

A könyvfesztiválról még tervezek írni a napokban egy külön posztot egyébként. 

Szeptemberben a blogon sajnos csak 3 bejegyzés született, adós vagyok még két könyves poszttal és a Könyvfeszt beszámolóval. 
Olvasni is 3 könyvet sikerült, a Véres Balatont, egy Maigret-t és egy Picoult-t. :) 
A Véres Balatonnal befejeztem a várólista csökkentős játékot, juhú! De továbbra is válogatok még az idei listámról, pl. Maigret-ket. :) 

 Szeptemberi terveim így alakultak: 

Forrás.
✓ befejezni a The Book of Two Ways-t
✓ elkezdeni az új Strike kötetet! :)
x eljutni a Stephens-Sarlós program kb. harmadáig (tömény eléggé)
x a felső polcot lepakolni, átrendezni a könyvespolcon :D
✓ a szabadban olvasni egy órácskát
✓ krimiket olvasni (vagy hát legalább egyet :D)

A Stephens-Sarlós könyvvel konkrétan egy sort nem haladtam, remélem azért még idén el fogom tudni olvasni... Fogalmam sincs, bárki aki valami értelmezhető tanulmányt folytat, egyetemi szakot végez a gyereke mellett, az mégis HOGYAVIHARBA már elnézést, hát se időm, se agyam a szakszöveghez, néha a krimihez is alig. 
A szabadban olvasás összejött, nagyon sokat tudtam egyben olvasni a Zajácz D. könyvből, de el kell mondjam, ehhez egy szabadnap kellett konkrétan, és hogy megállítsam magam a szokásos teendők közepén, hogy najó, akkor most egyszerűen vége a to-do-listeknek és kikapcsolódás jön, és nem 20 percnyi, hanem órák, egyben. 

Októberre: 

- az a fránya felső polc pakolás legalább, ah, már csak sikerül
- befejezni a Maigret New Yorkbant
- elolvasni még egy Maigret-t a listáról
- és hozni egy tripla Maigret posztot ;) 
- posztolni a The Book of Two Waysről
- élménybeszámolni a Könyvfesztiválról
- elkezdeni a Haragos Balatont
- örülni a megérkező könyvrendeléseknek ;) 
- semmi különösebb spooky vagy halloween témájú könyvet nem olvasni :D 

Forrás.


Az új Strike-kötet befejezését direkt nem írtam ide, most úgy érzem én az életben nem fejezem be ezt a 34 órányi felolvasást, főleg, hogy állandóan belealszom. :')

A többiek szeptembere: 



2023. szeptember 11., hétfő

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

Retró krimit tessék, retrót! A jó értékelések, egységes méltatások hatására hamar felfigyeltem Zajácz D. Zoltán könyvére. Aztán úgy esett, hogy végülis nem magamnak, hanem ajándékba vettem meg a kötetet, ugyanakkor az én várólistámon is rajta maradt, és nemrég kölcsönkértem. Lassan indult a viszonyunk, mert kevés, lopott időm volt csak rá, de aztán végre-valahára összejött két olvasós nap egymás után, így le tudtam darálni a könyvet két nagyobb falatban. Nagyon hiányzott már az ilyen koncentrált, belemerülős olvasás.

A Véres Balaton azóta már négy részes sorozattá nőtte ki magát. Hogy én folytatni fogom-e? Igen, mindenképp, mert könnyed, jóféle kikapcsoló olvasmány, ami szuperül hozza a '70-es, '80-as évek magyarországi hangulatát. A hangulat, és ez a balatoni retró az, ami a legjobb a könyvben, és feledteti apróbb-nagyobb következetlenségeit, hibáit is. Ezek közül egy gondos szerkesztő többet is kigyomlálhatott volna, de erről még később. 

Miről is szól a regény? Az alcím részben elárulja: Gyilkosság az úttörőtáborban. Több bűntény is történik a könyvben, ez csak az egyik közülük. Zánkán vagyunk 1979 nyarán, táboroznak a gyerekek, magyarok és külföldiek egyaránt, Nemzetközi Gyermekév van. Német és francia gyerekek is érkeztek, köztük Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának lánya. Marion a tihanyi hajókiránduláskor eltűnik, már nem érkezik meg Zánkára. A hajón még többen is látták, vízbe eshetett talán? Belökték? Valaki elkábította és fogva tartja? Számtalan lehetőség felmerül, amikor a rendőrség nyomozói a kezükbe veszik az ügyet. A helyi erők mellett természetesen a pesti kollégák is beszállnak, hiszen nemzetközi botrány fenyeget. A nyomozás vezetésével Adorján Máté hadnagyot bízzák meg, aki hamarosan nem várt segítőre is akad a táborban.
Gyerekkori ismerőse, Lendvay Laura édesanyjával az úttörőtáborral szomszédos vállalati üdülőben nyaral, és hamarosan kiderül, a napokban össze is barátkozott az áldozattal... De melyik áldozattal? Holttestet találnak a parton, kivájt szemekkel... A rejtélyek megszaporodnak, és a rendőrség azt sem tudja, hogyan is ossza fel csapatait, mert épp ekkor folyik a nyomozás Gyulai Károly főtörzsőrmester meggyilkolásának ügyében is... A Soós Lajos féle gyilkosság nem a képzelet szüleménye, és a szerző jó érzékkel passzintja be ezt a többi bonyodalom közé. 

Laura egyébként orvostanhallgató, és borzasztóan érdekli a pszichológia és a kriminalisztika, különösen a profilozás, amiről csak nemrég jelentek meg az első írások, angol és német nyelven, és még teljesen ismeretlen Magyarországon. Magánnyomozásba kezd, de aztán Máté oldalán belefolyhat a hivatalos ügymenetbe is, és még egy kis profilalkotás is kijut neki. Sőt, talán még az édesanyja is boldog lehet, hogy nem kell már állandóan a kerítő szerepét alakítania? ;)

Kékre festett strandkorlátok, gyékények, Melba kocka, Dunakavics és Traubi a büfében, Nők Lapja a strandtáskában, meg persze párttitkárok, hazugságok, jachtozó és vadászgató elit, a Kádár-korszak minden jellegzetes eleme... A nagyemberek közti játszmák, a főorvosok és politikai főseggnyalók hierarchikus rendszere, a titkolózások és a kiskosztümös titkárnők által tálcán behordott feketekávék mindent belengő aromája hamisítatlanul hiteles atmoszférát teremtett. A Zámbó Jimmy sorozat (A király) jutott eszembe, bár az főleg az egy évtizeddel későbbi dolgokban, de ugyanilyen remekül hozta ezeket a viszonyokat és díszleteket.

A humort sem nélkülözi a regény, bár persze a szörnyű bűntények mellett kevés vidámság férhet meg. 
Ez volt az egyik kedvenc dialógusom: 

"– Csak azt ne mondja, hogy a magyar rendőrségnél tanult meg így verekedni…
– Nem, nem ott – erősítette meg Máté. – Még srác koromban, Algír külvárosában.
– Mi a fene? – szaladt ki az őrmester száján. – Maga Algériában nőtt fel?
Miután nem érkezett válasz, óvatosan hozzátette:
– Tehát, ha jól értem, szolgálati úton van Belgiumban.
– Nem nyomozni jöttem, hanem egy együttműködési megállapodást készítek elő a belga és a magyar rendőrség között. És persze meglátogattam az apámat és a kishúgomat.
– Úgy érti, a családja Brüsszelben él?
– Igen. Az apám a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövete.
Mertens őrmesternek ez már sok volt.
– Mondja, őszentségét, a pápát nem ismeri véletlenül?"

A párbeszédek pörgősek, gördülékenyek voltak, gyorsan olvasható a könyv. Ugyanakkor, bár élveztem a történéseket, nem tudtam lerázni magamról az újra meg újra felbukkanó gondolatot, egy kicsit amatőr. A hangulatteremtésen túl sokszor éreztem picit gyenge lábakon állónak a nyomozást (mitől voltak olyan biztosak a dolgukban?), illetve zavaró volt, hogy mindent nagyon a szánkba rágnak, mindent megbeszélnek a nyomozók. Amikor pedig a végén hirtelen elhallgatják az olvasó elől valakinek a személyét, akkor már teljesen egyértelmű, kiről van szó. A bűntény(ek) azért nem annyira csavarosak, hogy annyiszor el kelljen ismételni dolgokat. A krimiolvasó elég jó abban, hogy 7-8 infót bőven megjegyezzen, sőt nagyon is figyeli magától is az elejtett dolgokat, mellékszereplőket stb. Namármost akkor ehhez képest a karakterre nézve feleslegesen degradáló olyan mondatot adni a sztárnyomozó szájába, hogy a Hadnagy vezetéknevű gyanúsítottat csak azért tudta megjegyezni, mert ez a saját rangja is? Öhm, hát Máténak ezzel vagy 20 pontot esik az IQ-ja! Ez egy teljesen feleslegesen beszúrt mondat volt. Adorján Máté szerintem jó karakter, jó nyomozó, az éles eszét, jó gondolkodását kell hangsúlyozni, ha hibázik, persze azt is leírni, de ilyen bárgyú dolgokat mondatni vele... illúzióroboló. Ahogy az is, hogy Laurának olyat mond, "okos kislány vagy"... ?! Kihagyható lett volna ez az atyáskodó mondat is tőle. Az, hogy Laura mennyire belefolyhat egy hivatalos nyomozásba, kicsit hihetetlen, lehet, hogy több titkolózással, véletlen lelepleződéssel jobb lett volna ez a szál. Igaz, ez nagyon nem a mai kor, talán könnyebben elsikáltak ilyen dolgokat. 

!!!SPOILER!!! Marion megmenekülése után több részt elég érzéketlennek éreztem: nem hiszem, hogy a kislány egy idegen férfival utazva a repülőn a történtek után ilyen bizalmas lenne, illetve hogy pont a fogságban kapott túró rudi lenne a szíve vágya, ezek valahogy furán veszik ki magukat, ahogy a másik lány macskáját elkérni és elvinni is, öhm, legalábbis szemöldökfelhúzós részlet (és kihagyható lett volna). SPOILER VÉGE!

A zánkai Úttörőváros. Forrás.

Sajnos, ahogy fentebb említettem, volt még néhány hiba, pl. a francia tolmácsot német tolmácsnak nevezték. Bogár Sára egyszercsak Bogdán nyomozó vezetéknevét kapta meg véletlenül, és francia nyelven folyó társalgásban beszélnek valakiről, akiről csak később derül ki, hogy nem férfi, hanem nő, hát, akkor elég kacifántos mondatok lehettek, hogy nem volt benne személyes névmás. Emellett a beszúrt magyar és francia mondatokat viszont nem fordították le lábjegyzetben. 
A jelentésmódosító vesszőhibák is jellemzőek voltak pl. "a látottakat mesélte a két autóban maradt kollégának". De ez jórészt már a szerkesztő sara. 

A szerzőt viszont mindenképp megszerettem, köszönöm, hogy elrepített vissza a régi idők Balatonjához, és hogy ilyen jó kikapcsolódást nyújtott ezzel a könnyed krimivel. Azóta néztem vele készült videókat, beszélgetéseket, nagyon szimpatikus, és mindenképp figyelemre méltó a kortárs könnyed krimi műfajában - az hogy retró, már csak hab a tortán. :) 

Folytatása következik! :)