2024. július 16., kedd

Félévzárás 2024

Forrás.
Ahogy visszanéztem a korábbi félévzárásokat - korábbi nevén Mid-Year Book Freak Out Tag -, megnyugodtam. Ugyanis szinte sosem írtam meg idejében, vagyis június végén, mindig, még a gyerek előtti években is inkább augusztusra csúszott. :))

A félévzárás egy irányított kérdéssor, book tag, amit sokan kitöltünk ilyenkor, hogy áttenkintsük, az év első felében miket is olvastunk, mi volt a legjobb, illetve, hogy mit tervezünk még az év hátralevő részére.

Lássuk, hogy nálam hogy alakultak a dolgok idén:

2024. július 12., péntek

Júniusi zárás és könyvheti élmények

Saját képek.
A június mindig könyves hónap a Könyvhét miatt, és most sem volt ez másként: az eddigi idei beszerzések nagy hányadát teszi ki a hónapban beszerzett 7 új könyv. Nagyon örülök, hogy kijutottam a Könyvhétre, és böngészhettem kicsit nyugiban a sok szép új kiadványt, sétálgatva a standok között. Pénteken tudtam kimenni, és szerencsére már jó korán ott voltam. Sajnos 1-1,5 órán belül viszont kezdett tömeg lenni, és nehezebb volt nézelődni, odaférni a könyvekhez. Bár egyedül mentem, egy időre akadt társaságom is: Sisterrel futottunk ugyanis össze, és beszélgettünk, korzóztunk egyet együtt is. :))

A kedvezmények a szokásosak voltak, és mivel egyre kevésbé vagyok kapható cipekedésre (lapos cipő és hátizsák ide vagy oda, a hátizsákban is inkább csak a kulacsom volt...), és tudok számolni is, a kinézett könyveket végülis a Book24-ről rendeltem meg a Könyvhétről hazaérve... Nekem így volt most a legjobb. Egy ajándékba vett könyv volt csak, amit ott helyben vásároltam meg. Ennek ellenére azért jó volt kimenni, és körbenézni, még mindig van egy hangulata az egésznek, hogy egy óriási könyvesbolttá változik ilyenkor a tér, és szuper volt élőben megszemlélni a könyveket, megforgatni a kezemben, megsimogatni őket. :) A kisfiamnak is vettem két könyvet, és megnéztem mindenféle más apróságokat is a standokon, de nem sok mindenre csábultam most el.

A következő könyvekkel gyarapodtam júniusban a könyvheti randalírozásnak hála:

- Szabó Magda: Diana tükre - Válogatott írások a szépségről - bár sokan írták, inkább nem kellett volna kiadni, azért kíváncsi lettem rá
- Baráth Katalin: Detektív kacér kalapban - meglepően karcsú kötet 
- Anne Stern: Három nap augusztusban - azt hiszen Nikkincs miatt kezdett érdekelni
- Sarah Perry: Megvilágosodás - Az essexi kígyó szerzőjétől szívesen olvasnék újra - igaz, a Melmoth is itt vár már évek óta tőle... 
- Kertész Edina: A fotográfuslány - annyira tetszik ez az új sorozat, gyönyörűek a kötetek, és ez a történet kifejezetten izgalmasnak ígérkezik!
- David Safier: Gyilkosság Uckermark sötét szívében - Bea bujtott fel, hogy ezt a könyvet magaménak akarjam tudni, annyira jót írt a krimiről, amiben nem más, mint Angela Merkel a nyomozó! 
Ezeket a gyereknek zsákmányoltam.
- Anne Cathrine Bomann: Kék - rendkívül érdekes és mély téma a gyászról

Júniusban 6 könyvet fejeztem be, ebből 4 volt mesekönyv. Az elolvasott két könyv-könyv mindkettő várólista csökkentős olvasmány volt, hurrá! :) Kicsit újra belendültem, bár azt már elengedtem, hogy újra korán (számomra korán, vagyis még nyáron) teljesítsem a kihívást. 
Mindkét olvasott regényről írtam posztot is, sőt, a mélypont után végülis tényleg tudtam szakítani némi időt a blogra és a gondolataimra, és minden eddiginél több bejegyzés került ki a hónapban, szám szerint 6! :) Pótoltam az összes elmaradt ajánlót is. :) 

Júliusra azt terveztem, és tervezem, hogy szépen haladok tovább a vcs-s olvasmányokkal (már egy újabbat ki is pipáltam a hónap első napjaiban), mindenképp meg akartam emlékezni a blogszülinapról a napján, és ez is sikerült, illetve szeretném megírni még augusztus előtt a félévzárást is. :) Remélem összejön! Most egyébként két vcs-listát olvasmányt olvasok éppen, Hornbyt és Csernust - micsoda páros! -, de sajnos napok óta nem sikerült igazán belemélyedni semmibe, most megint a betegségek jönnek-mennek nálunk. Legalább nyáron lehetne ebben egy kis szünet. :') 

Az instámon találtok még néhány képet a Könyvhétről. :) 


A többiek júniusa: 

2024. július 3., szerda

15 éves a blog!

Örömmel és nem titkolt büszkeséggel jelentem be, hogy a mai napon TIZENÖT ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! 2009. július 3-án délután született meg az első bejegyzés, igaz, akkor még a jó öreg freeblogon. 

A hagyományokhoz híven rögzítek egy kis statisztikát, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt 1.337 bejegyzés található a blogon, csaknem 10.000  komment, és van 118 feliratkozott olvasó is. A látogatottsági számláló 727.286-on áll.

Sokan kezdtük együtt, körülbelül egy időben a blogolást, pl. Dóri is. Sajnos nekem nincs most időm összerakni hozzá hasonló posztsorozatot, de ő évenként is értékelte, összegezte most újra az elmúlt 15 évét, lessétek meg! :) Szinte hihetetlen, de már annak is csaknem 10 éve, hogy többen személyesen is ismerjük egymást a blogger körből, és szuper barátságok, igazi kapcsolatok alakultak ki a netes irkafirkáláson túl. :)

Köszönöm, hogy ellátogattok hozzám, böngésztek, olvastok és kommenteltek! Igyekszem továbbra is minél többet írni könyvekről és könyves élményekről, tartsatok velem a következő 15 évben is! :D

Boldog 15. szülinapot blog! :) 

Forrás.


2024. június 28., péntek

Georges Simenon: Maigret és a hazudós szeretők

Újabb Maigret kötetet pipálhattam ki az olvasatlanok közül és a vcs-listáról is, méghozzá nem is akármilyet! A Maigret és a hazudós szeretők igazán remek olvasmány volt, ami kis híján kedvenc is lett, néhol úgy elandalítottak a mondatai.

"A főfelügyelő arca komor volt. Nagyokat szívott a pipából, sercegett a dohány. Csend vette körül őket, nem hatolt be zaj a kivattázott kinti világból."

Párizs, január tizennegyedike, mínusz 12 fok, vastag hó és fényes jégpáncélok... 
Egy spanyol férfi és egy északi nő szegény Pardon doktort találja meg az éjszaka közepén, és a nő hátán egy lőtt seb van. A doktor persze segít, de jóhiszeműségét kihasználva, a párocska angolosan távozik, hogy ne hagyjanak maguk után nyomot... A golyó azonban ott van a rendelőben, és Pardon első dolga felhívni Maigret-t... Érdekes ügy bontakozik ki, és egész Amszterdamig vezet a nyomozás, amikor a nő férjét holtan találják dolgozószobájában. Lelőtték. A Pardonnál levő golyó pedig szintén egy, a szobában levő kis pisztolyból származik. Mi történhetett pontosan azon az éjszakán, abban a szobában? És pontosan kik voltak jelen? Ahogy Maigret nekilát rekonstruálni az eseményeket, lépten-nyomon akadályokba ütközik: a házvezetőnő, a szobalány, és a furcsa inas is kitérő válaszokat ad neki. Biztos, hogy van, aki hazudik, akár több ponton is.

És miközben a szeretőket előkerítik, még mindig sok kérdés marad megválaszolatlanul ebben a szerelmi háromszögben...

A nyomozás közben fogynak a pohár sörök, egy kis lélekerősítő whisky, burgunditörköly, és kávé. Ami pedig az étkezést illeti, már az első oldalon fűszeres, töltött birkalapockával találkozhatunk, később pedig hidegtál és elzászi káposzta is felbukkan.

"Húsz perccel később Maigret ott ült az ebédlőasztalnál a feleségével szemben, és kóstolgatta a felséges elzászi káposztát, amelyhez fogható legfeljebb ha két párizsi vendéglőben kapható. Az oldalas egészen különlegesen jól volt „fölfüstölve”, és pompásan csúszott rá a strasbourgi sör."

És az elmaradhatatlan pöfékelés: 

"Maigret csak azt sajnálta, hogy nem tudja úgy tartani a telefont, hogy közben megtömjön egy pipát és vágyakozva nézte az íróasztalán szép rendben sorakozó csábító pipákat." 

"Lustán telt a délután a túlfűtött irodában, és az íróasztalra kitett hat-hét pipa mind sorra került."

Az amszterdami gyilkossági csoport vezetője, Jef Keulemans is segít Maigret-nek, persze csak "félhivatalosan". Telefonbeszélgetéseik nagyon humorosak voltak. :) 

"Jó volt a kényelmes szalonban, jó volt belesüppedni a puhaságba. Még Lucas is úgy nézett ki, mint egy doromboló, kövér macska."

Tényleg majdnem kedvenc lett, kár, hogy valahogy kiesett a lendületből a második felére, és hogy olyan kapkodósan lett vége, pedig ott még egy évet felölel a tárgyalás.
Sokáig húzódott az olvasása, egy ponton újra is kezdtem a már elolvasott 50 oldalt, olyan soká tettem félre.

Érdekesek a karakterek, jó húzás volt Pardon doktor bevonása a cselekménybe, tetszik a kettős jelentésű cím, a megoldás is, a hazugságok hálójának kibogozásával, és persze a szokásos kellemes elemek az ételekkel-italokkal-pipafüsttel, humorral, ezúttal a behavazott, "kivattázott" Párizsban. :) 


2024. június 27., csütörtök

Dorothy Koomson: The Ice Cream Girls

Dorothy Koomsontól már korábban beszereztem néhány regényt még a könyvharács időszakban, most mégis egy másikat fogtam, mert Anettal közös vcs-olvasmánynak választottuk a The Ice Cream Girlst (Az utolsó csepp). A könyvnek nyárias, rózsaszínes, chick-liteket idéző a borítója, a történet azonban egyáltalán nem ilyen, inkább kriminek/thrillernek mondanám, de nem a "lerágom a körmöm"-típus, hanem a "mesélős" jellegű.

Két tizenéves lányról, Poppyról és Serenáról szól a történet, akik viszonyba keverednek a tanárukkal, és aztán szembe kell nézniük egy gyilkossági váddal is, sőt, egyikük börtönbe is kerül... A történet váltakozik a tinikori események, és a börtönből való szabadulás időszaka között, és így rajzolódik ki lassan, mi is történt Marcus-szal, a tanárral, és hogy ki a bűnös. 

Nem voltam különösebben lenyűgözve a történettől, pedig akár jó is lehetett volna. Annak örültem már az elejétől, hogy nem olyan könnyed tartalom, mint a borító sejteti, és hogy sok fontos témát felvonultat, pl. a bántalmazást, a börtönviseltség társadalmi megítélését stb. A kibontása azonban nem tetszett, túl lassúnak találtam, és mindenki távoli, érdektelen maradt benne. A megoldásra nem jöttem rá, de amikor kiderült, akkor sem csapott annyira képen, és nem tudta pikkpakk helyrehozni, hogy az előtte való többszáz oldalt nem igazán élveztem. Egy ilyen történetnek, egy ilyen könyvnek bele kéne férnie 250-300 oldalba, hogy feszes is tudjon maradni. Nem muszáj megpróbálni "nagyregényt" gyártani belőle. 

KIS SPOILER! Azt hittem egyébként, hogy lesz jelentősége az emlegetett emlékezetkieséseknek, kár hogy nem volt... Amikor a lányok a végén visszaidézik a gyilkosságot két külön nézőpontból, azt gondoltam, egyszercsak bevillan valamelyikőjüknek, hogy talán végig a másik nézőpontjába képzelte bele magát a sokk miatt? De nem történt ilyesmi, és nem emlékezett "rosszul" egyikőjük sem, pedig úgy festett, ilyen irányba építgeti a szerző a cselekményt. 
Serena férjét amúgy miért kellett vajon ilyen félhülyére megírni? Mi értelme volt ennek, hogy elküldi meg legyilkosozza a feleségét, ahelyett, hogy leültek volna beszélni? Utána ehhez képest igencsak támogató lett, teljesen inkonzisztens. Hihetetlen az a rész is, hogy Serena a családjával ugyan miért nem beszélte meg ezt jobban az elmúlt 20 évben? 
KIS SPOILER VÉGE! 

Zavarónak találtam, hogy mennyire nem voltak jelen a szülők, hogy nem vették észre, hogy a lányok hányszor szenvedtek el valami sérülést? Pl. akár bordatörést is. :(
Marcus igazi arrogáns, beteg pöcs. Serena és Poppy kissé szürkék maradtak, különbségeik ellenére egyformák; a logikai bukfencek, a tárgyalást néhol jótékonyan fedő balladai homály miatt pedig a történet nem állt olyan szilárd alapokon, főleg nem a krimi része. Csak néhány jól irányzott keresztkérdés kellett volna, illetve tanúként még egyvalaki, akit teljesen ki is hagytak a kihallgatásból... 

Nem győzött meg annyira, hogy elolvassam a következő részt, amiben azt hiszem, Serena lánya, Verity van a középpontban.  
Abban sem vagyok sajnos már biztos, hogy az itthoni, régebben vett Koomson-könyvek vajon kellenek-e nekem? ... 

Bár sokszor hatásvadász, és sablonokat használ, mégis úgy érzem mérföldekkel jobbat írt volna ebből Jodi Picoult, valódi tárgyalótermi feszültséggel, folyamatos dilemmázással, hogy ki lehet az elkövető, és sokkal árnyaltabb karakterábrázolással. Jó lenne ilyenkor ténylegesen megbízni egy másik szerzőt a könyv "átírásával". :D Lehet, hogy az AI képes lesz majd erre is? Avagy "Hey Siri, write this story as if it was written by Jodi Picoult"?

2024. június 22., szombat

Magyar Katalin: Jeripusz

"Balambér azokban az időkben élt, amikor még napirenden voltak a csodák, és az emberek el sem tudták képzelni, hogyan lehet a világban létezni csodák nélkül."

Magyar Katalin Jeripusz című könyve 1987-ben jelent meg először, méghozzá a pöttyös könyvek között, kék pöttyösként. A Móra idén újra kiadta a kötetet, Nemes Anita illusztrációival. 
A borító azt hirdeti, hogy a történet "A magyar népmesék és Tolkien világának találkozása". Nos, ez valamennyire igaz is, én mégis két másik, méltán népszerű szerző és könyv stílusához hasonlítanám inkább. :) 
Eleinte nekem Baráth Katalin ugrott be az írásmódról, a szép mondatokról, régies magyarságáról. Később, ahogy a kalandok következtek, A tél jegyesei jutott még eszembe róla, annak kellemesen kusza, szövevényes szálai, és  fantáziavilága. 

A Jeripusz nem is ifjúsági regény, talán inkább meseregény, egy kiskamaszos fantasy. 
Egy aprócska faluban, Kosáncon játszódik a történet, ami a gonosz Jeripusz birodalmának közelében, a hegy lábánál található. Százévente felébred a gonosz, és elrabolja a falu legszebb lányát, irigységet, haragot, bánatot hozva a falucska lakóira... És természetesen meg is történik a baj: Virág Esztert elragadja Jeripusz... Balambér, az ifjú hős indul el megmenteni a szépséges - ámde hűvös - lányt, és útközben furcsábbnál furcsább útitársakba botlik, és számtalan kalandba bonyolódik. 
A lények, a mágikus elemek, varázslat szépen belesimul a történetbe, és még humort is csepegtettek bele. 
Balambér tesz néhány kitérőt útitársaival ugyan, de semmi sem tántorítja el céljától, és szerencsére a történet folyamán rádöbben arra is, hogy kit is szeret igazából. 

Nagyon tetszett a mesés elbeszélésmód, és a régies, szép fogalmazás, a nyelvi lelemény. Imádtam az ilyen szavakat, mint furtonfurt, drimbol, bócorgott. :) Hogy "leköhintette hangszálairól a rekedtséget" a szereplő, vagy, hogy úgy betette az ajtót, hogy kezében maradt a vaskilincs! :) 

Talán egy leheletnyit lehetett volna kevesebb kanyart tenni a kalandozásokban (kicsit szerteágazónak találtam, meg sok mindenkinek az egyéni problémáját is próbálták a lánymentés és a falu békéjének visszaállítása mellett megoldani), illetve nem szerettem a neveket benne, mindenkinek túl furcsa neve volt, Annán kívül. De a fantasyban szokásos furcsa neveket használni, mind a szereplőkre, mind a helyszínekre. :) 

Gyerekeknek és kiskamaszoknak, akár olyan 8 éves kortól ajánlom, a hátoldalon lévő 12+ ellenére is. Meg persze gyermeklelkű felnőtteknek is, azoknak, akik szerették Dabos-t és Baráth Katit, és persze Tolkien világát is. A magyar népmesékhez talán kellett volna még néhány klasszikus mesei elem, meseszám, klasszikusabb fordulat. Itt sokkal merészebb azért a történet vonalvezetése, és kevésbé kitalálható. 

A könyvet kedvezményesen megrendelhetitek >INNEN<. 
Beleolvasót pedig >ITT< találtok. 

Köszönöm a Móra Kiadónak az olvasás lehetőségét! :)
A régi kiadás.


Fülszöveg:
"A magyar népmesék és Tolkien világának találkozása

Kosánc egy igazi mesebeli kis falu, ahol jóravaló emberek élik derűs mindennapjaikat. Azonban a legenda szerint a Kosánc felett magasodó Jeripusz hegy szívében alvó gonosz százévente felébred, és elragadja a falu legszebb lányát. Történetünk épp egy ilyen időszakra esik – ám mikor a szépséges Virág Eszter eltűnik, többen is megmentésére indulnak, köztük Balambér, a falu legkedvesebb fiatalembere, és a belé reménytelenül szerelmes Anna. Kalandos útjuk tele van furcsa lényekkel, véletlen találkozásokkal, rejtélyekkel és meglepetésekkel. Vajon Balambér kiállja a próbákat? Anna áldozatai megmenthetik a fiút és a küldetést? S mit csinál eközben a Jeripusz hegy szívében Eszter?

Magyar Katalin magával ragadóan izgalmas története először 1987-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, most új köntösben, Nemes Anita illusztrációival fedezhetik fel az olvasók ezt a rejtett kincset."

2024. június 18., kedd

Nina Simon: Mother-Daughter Murder Night

A felsorakozott posztok kipörgetésének érdekében, íme, álljon itt nyúlfarknyi véleményem egy nemrégiben félbehagyott audiobookról is.

A Mother-Daughter Murder Night PONT olyan jó, mint az Ahol a folyami rákok énekelnek. ;) És ebben is egy mocsárban próbálnak felgöngyölíteni - rétestészta módra - egy gyilkosságot! ...



Lapos, üres, eseménytelen; kriminek és lélektani/családregénynek is halotthalvány, pedig azt hittem legalább az anya-lánya-unoka kapcsolatot jól fogja boncolgatni, szövögetni. 60%-nál hagytam félbe.
Azt hiszem sokkal óvatosabbnak kell lennem a Reese Witherspoon Book Club könyveivel, ez is az volt... Miért kedveli ennyire Reese ezeket a dögunalom könyveket vajon? 

 Amilyen a szerencsém idén, még lovak is voltak benne... :") 


Elle Cosimano: Finlay Donovan Rolls the Dice

A nagy Finlay Donovan újraolvasási projekt után gyorsan folytattam is a sort az új epizóddal, ami azóta magyarul is megjelent Finlay Donovan mindent kockára tesz címen, benne a Verós novellával!

Finlay és Vero ezúttal Atlantic Citybe mennek, többek közt az Aston Martin nyomában, és bár a fejüket is szeretnék kiszellőztetni, az egész díszes családi kompánia csatlakozik hozzájuk az útra: Finlay anyja, Steven és a gyerekek is...  

Szerintem ez a kötet sokban hasonlított az első részre hangulat, lekerekítettség és humor szempontjából. Bár az elején tényleg van egy kis összevissza rohangálás, és fejetlenség, de aztán odacsapnak a lányok – és mások is. Abszolút megüti az első rész színvonalát, ami szerintem a legjobb az eddigiek közül, és a történik benne néhány igen merész dolog is a vége felé! 

Bejött a sztori is, és tetszik a cliffhanger, várom a következőt! 

És mivel a zizi, szétesett fejemmel nem írtam egy fia jegyzetet sem, igazából ennél több és jobb nem lesz ez a poszt sajnos, mert a felét már el is felejtettem a könyvnek. :') (De azért higgyétek el, jó!  :D)

Talán ezúttal majd az újraolvasásnál sikeredik egy részletesebb ajánlóposzt róla, mert úgy tervezem, hogy újrázom ezt az egyet a következő rész előtt. 



2024. június 15., szombat

Májusi zárás

Saját képek. 
Több mint három hete nem sikerült semmit írnom ide, és iszonyúan lemaradtam mindennel, de főleg azzal, hogy a fejemben egyedül lehessek a gondolataimmal. Nekem ez így nem igazán élhető, hogy ránézek a naptárra, és mondjuk a jövő hét közepén látok egy 1,5 órás sávot valahol, amikor talán nem kellene éppen semmi mással foglalkozni - hacsak addig be nem üt valami, amivel de, igen, mégis... És mind a május, mind a június első fele ilyen mindig közbejön valami jellegű volt. Mentálisan teljesen le vagyok merülve, és alig jutok a "töltőre" a könyveimmel, a blogommal, és ahogy már fentebb írtam: a gondolataimmal. 

Ezen a helyzeten egy picit segített, hogy kijutottam tegnap a Könyvhétre, és böngésztem az új könyveket a napsütésben. :) De ez már a júniusi zárás meséje lesz (és ha szerencsém van, talán egy külön könyvheti beszámolóé is), szóval előbb térjünk vissza a májusra.

Májusban 12 könyvet fejeztem be, ami szédületes mennyiségnek hangzik, de nyilván a nagy része egy mostanában újdonságként olvasott mesekupac. A mérleg 9 mese és 3 "könyv-könyv". A felnőtt olvasmányok közül kettő hangoskönyv volt, mert csak így jutott rá némi idő. Befejeztem a Finlay Donovanek újraolvasását, és sikerült végre magamévá tenni az új - negyedik - kötetet is, ami nagyon tetszett, hasonló az elsőhöz humorban, felépítésben. Sajnos nem sikerült még írnom róla külön, de szeretnék. 
Hosszú-hosszú idő után elfogadtam újra egy recenziós példányt, Magyar Katalin: Jeripusz című ifjúsági regényének újrakiadását, és csodák csodája el is olvastam még májusban a könyvet. Viszont még csak vázlatom sincs, és fogalmam sincs, mikor jutok el épkézláb gondolatokkal, és annyi idővel is a géphez újra, hogy írhassak róla egy összeszedett véleményt. Ez a kis kaland most ismét megerősített abban, hogy a továbbiakban is kénytelen leszek visszautasítani a reciket, mert nem működőképes az életemben semmilyen egyéb határidő tartása a meglevőkön kívül. 

Ami a beszerzéseket illeti, májusban 3 új könyvem lett: 

- Magyar Katalin: Jeripusz - reci
- Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé - használtan vásároltam
- Donatella Di Pietrantonio: Anyám, a folyó - ajándékba kaptam :) 


Sajnos csak 2 bejegyzés született májusban, és ígérni ugyan nem, de remélni azért merem, hogy talán június második felében sikerül azért még egynél több posztot megírni. 

Különösebb egyéb tervezgetésekbe nem szeretnék most bocsátkozni (minek ugye :D), nem lesznek nyári tervek se, mert mire összeraknám őket, véget is ér a nyár :D, és igazából csak haladni akarok kicsit az olvasmányaimmal, amikbe beleragadtam hetekre, hónapokra. A Maigret-met inkább elölről kezdtem, és újraolvastam az első 50 oldalt mégegyszer, annyira rég kezdtem már bele, április elején.  :/ A vcs-s könyvekkel is szeretnék továbblépni, kettő éppen folyamatban van. :) 

A többiek májusa: 




2024. május 23., csütörtök

Finlay Donovan 1-3 újraolvasás

Idén márciusban jelent meg Elle Cosimano Finlay Donovan sorozatának negyedik része - a Finlay Donovan Rolls the Dice -, és a férjem rögtön el is olvasta, de én valahogy úgy éreztem, nem emlékszem rendesen a történetre, és inkább talán újra kéne olvasni az előző epizódokat.

Mivel ez a tavasz eléggé betett nekem, több szempontból is, úgy döntöttem, miért is ne folytathatnám a sort komfortkönyvekkel, újraolvasásokkal, krimikkel, és bármivel, ami tényleg kikapcsol. Szóval újráztam a Finlay Donovaneket. ;)

Ebben a posztban csak néhány gondolatot fogok megosztani az újraolvasásokkal kapcsolatban - mire nem emlékeztem, milyen élmény volt, de ide beteszem az eredeti, első olvasáskor készült könyvajánlók linkjét is:

- Finlay Donovan is Killing It (FD ölni tudna)
- Finlay Donovan Knocks 'Em Dead (FD mindent visz)
- Finlay Donovan Jumps the Gun (FD bedobja magát)
- Veronica Ruiz Breaks the Bank (rövid előzménytörténet Veróról)


Finlay Donovan is Killing It - az első üdítően képtelen kaland

Még mindig jó ez a kötet! Nem véletlenül kedveltem meg az elején annyira a sorozatot; az első kötet az, ami legjobban össze van rakva, és rengeteg meglepetést, humort tartogat. 
Nem emlékeztem, hogy ebben is elmeséli szőrmentén Cosimano Finlay és Vero első találkozását (ami a VR breaks the Bankben jobban ki van bontva). 
Meglepett a végén az utolsó gyilkosság, pedig valahol tudtam, hogy még az is hátravan, de mégis összezagyválódik néhány rész után, hogy melyikben mi is történik (nagy örök kivétel a HP, na ott nem fogom soha összekeverni melyikben is van a Trimágus Tusa, vagy Umbridge :D). 
Élvezettel merültem el a botcsinálta bérgyilkos párossal a maffia berkeiben, és változatlanul baromira tetszett az eleje, és a bár-jelenetek. 

Finlay Donovan Knocks 'em Dead - avagy hulla a hűtőben (is)

... szegény Carl, hát teljesen elfeledkeztem róla, főleg arról, hogy egy része valahogy náluk marad, és pláne, hogy előtte Vero még a mosógépbe is bepakolja hűteni. :O :D
Nagyon szuper volt, és merész, ahogy Finlay Katként ment be a börtönbe, ez is teljesen kiesett a fejemből már. Mondjuk kicsit furcsa, ahogy Nick elkapta, de ha már elkapta, miért hagyja telefonálni ügyvédi segítségért, amikor végülis kimosdatja valahogy, és el akarta engedni eleve... 
Néhány apró logikai bukfenc szemet szúrt, most így másodjára olvasva úgy éreztem, ennek a résznek nem annyira jó a felépítése, de azért szórakoztató volt persze. 

Finlay Donovan Jumps the Gun - avagy a civil rendőrakadémia

Érdekes, hogy rendre az első részre emlékszik az ember legjobban egy-egy sorozatból, és hiába, hogy ezt a harmadik részt csak tavaly februárban olvastam el, hát szinte semmi nem rémlett már. Közben beugrott egy-két dolog, de volt olyan csavar, ami újra meglepett. Határozottan úgy emlékeztem, több rendőrakadémiás feladat és verseny volt, ezt kicsit kevésnek találtam most. 

Mindhárom kötetet újrázva meghoztam a verdiktet: az első volt a legjobb!

Hogy az új, negyedik rész megugrotta-e azt a szintet? Következő posztomból megtudhatjátok! :D