2020. március 30., hétfő

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

A Ferrante-láz engem is elkapott, tulajdonképpen már a Nápolyi regények első köteténél, a Briliáns barátnőmnél, de a második epizód, Az új név története sodort el úgy igazán, és kedvencem is lett rögtön. Nem akartam várni a folytatással, így már február elején a kezeim közé került a harmadik rész, az Aki megszökik és aki marad (ahogy nézem, tényleg nincs vessző a címben, de mindig ellenőriznem kell).

Az olvasás nagyon elhúzódott, különféle okok miatt és csak március vége felé csuktam be a kötetet, amikorra meg már elég nagy káosz volt/van a világban. Összességében nem rontottak az olvasmányélményen a külső események, de fel akartam jegyezni, hogy kicsit szaggatottan, elhúzódón sikerült végül elolvasni Elena és Lila életének következő fejezetét, ami ezúttal a középidőt mutatja be. Középidő, de még mindig elég fiatalok, még a családalapítás korszakában járunk, ugyanakkor eljut egy életközepi válságig is a történet. De ne szaladjunk annyira előre. :) 

FIGYELEM!!! Egy sorozat harmadik kötetéről szól a poszt, SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták legalább az előzményeket!!! 

Az Aki megszökik és aki marad szinte rögtön ott veszi fel a fonalat, ahol Nino megjelenése megakasztotta Elenában a szót a könyvbemutatón. Elena és Lila élete bár más irányba indult el, mégis, továbbra is összeköti őket valami oldhatatlan, a szórványos telefonbeszélgetéseiken kívül is. 
Ki az, aki megszökik, és ki az, aki marad? A cím már akkor elgondolkodtatott, mielőtt nekifogtam volna az olvasásnak - ugyanúgy kettős értelmezést kaphat, mint az, hogy vajon melyikőjük is a "briliáns barátnője" a másiknak? Ferrante zseniálisan irányítja a két lány életútját, és bizony változik, hogy kire is lehet érvényes a cím első vagy második fele.  Lila maradt, és cövekelt le a telepi életstílusnál, a nők hagyományos szerepénél és Elena szökött el tanulni és világot látni, kitörve a nyomornegyedből? Vagy épp Elena marad olyannak amilyen volt, megakadva valahol középen, cél nélkül, és Lila tudott megszökni bizonyos béklyók, konvenciók, társadalmi szorítások elől? Ki lépte, ki lépi át igazán a saját határait? És persze az örök kérdésük: ki a jobb? Erőteljes már az elején a Lila által odavetett két szó, amikor Elena azt bizonygatja neki, hogy meg tudja védeni magát: "Tőlem nem"

"Válni valamivé. Akkor tudatosult bennem, hogy mindig is gyötört ez a kifejezés. Én válni akartam valamivé, bár sosem tudtam, mivé. És valamivé váltam is, ez biztos, de valódi cél, szenvedély, ambíció nélkül. Csakis azért akartam valamivé válni - ez az igazság -, mert féltem, hogy Lila többé válik, és én elmaradok mögötte. Lila nyomvizében váltam valamivé. Most újra kell kezdenem, de magamért, felnőttként, nélküle." 

Marcangoló egy kapcsolat az övék, és sokszor nem is tudják, éppen miért haragszanak a másikra, vagy mit irigyelnek tőle, de ugyanígy azt sem, mi köti össze őket, miért kell fuldokolva a másik után kapni a sötét helyzetekben. Talán Lila tisztábban lát, mivel az ő egyszerű gondolkodását nem vakították el annyira - jómódúsága kérészéletű volt, ahogy a házassága is, nem lett sikere az irodalomban, vagy a politikai életben, nem ragadták el nagy eszmék  -, és valami mindent átfogó tisztánlátással állapítja meg, amit Lenú éppen még nem érzékel. Gonoszságnak tűnő önbeteljesítő mondatai vannak, hogy aztán azokat felváltsa valami teljesen más, akár épp a letargia, de máskor meg a kiútkeresés, leginkább Gennaro számára. Ebben a részben láthatjuk őt betegnek és bizonytalannak is, amikor Lenú irányítására kell hagyatkoznia, és látjuk kifakadni is, többféleképp - sír, vagy ordít, és bármilyen hihetetlen is, ezt mindig Lenúért, Lenúval kapcsolatban teszi... 

"Lilával lehetetlen volt nyugalomban lenni, kapcsolatunk minden biztosnak vélt pontja előbb-utóbb átmenetivé vált, Lila fejében hamarjában beindult valami, ami felborította az egyensúlyt, megzavarta őt, és megzavart engem is." 

Ebben a kötetben volt eddig a leghangsúlyosabb a világ helyzete a személyes és családi drámák mögött. A politikai események, mozgalmak, pártülések, tüntetések állandó hátterét adják a történetnek. Nekem ezek közül a Soccavo szalámigyárával kapcsolatos dolgok voltak a legérdekesebbek, ami Pasquale és Nadia mellékszálát, vagy épp Pietro egyetemi összetűzéseit, és feljelentgetéseit illeti, ezeket nem tartottam olyan fontosnak. 
Sokszor előtérbe kerülnek feminista gondolatok, és ezek hatására Lenúban is megváltoznak dolgok. 
Ebbe nem akarok mélyebben belemenni, de ezt a két remekbeszabott mondatot itthagyom azért: 

"Ha jók, ha rosszak, minden férfi azt hiszi, bármit tesznek, oltárra kell őket emelni, mint Sárkányölő Szent Györgyöt."

"(...) minden rendszer mögött egy fasz van" 

Lenú, első könyvének megjelenése után kissé megfeneklik; a házassággal, gyerekekkel más irányt vesz az élete. Nagyon sajnáltam a Dede miatti évekért, és szenvedésekért, jó volt látni, hogy utána kapott egy nyugodtabb időszakot, mintegy kárpótlásul, Elsával. Nagyon érdekes volt a dinamika a férjével, és az anyjával is. A külső szemlélő számára érdektelennek tűnő, lecsupaszítva nagyon röviden elbeszélhető években is annyi minden történik Lenú körül, hogy alig van idő feldolgozni a változásokat, és aztán mégis, mégis sikerül neki egy újabb könyvet írni. 
De ebben a más, távoli életben sem lehet menekülni, nem lehet szökni a telep elől, a Solarák elől, a kötelékek és a nyelvjárás elől... 

"(...) holtbiztos vagyok benne, hogy tudsz jobbat is, akarom, hogy jobbat írj, nagyon-nagyon akarom, mert ki vagyok én, ha te nem vagy elég jó, ki vagyok? 

Végtelen hosszan lehetne írni róla, és mesélni, és elemezni az apró kis fonalak mentén a történéseit... Enzót, ahogy kérdés nélkül fogadja el, amit Lila mond és akar (Én azt gondolom, amit ő... Akkor is ha nem értesz vele egyet? Akkor is.), Michele érzelmeit, Alfonso titkát, az összes telepi és nem telepi szereplő mocskos ügyleteit, hazug színjátékait, beletörődéseiket, ármánykodásaikat. És persze az Airotákat is, különösen Pietrót, aki egy pillanatig Lila bűvkörébe kerül, és véletlenül meg is lát valami fontosat: 

"Azt mondta: nem is értem, hogyan tarthatott ki idáig a ti kapcsolatotok, nyilvánvalóan gondosan elrejtitek magatokban mindazt, ami véget vethetne neki." 

Pietrót, aki elég nagyot koppan, amikor valaki megszökik, és valaki marad...

"(...) talán az elhagyással mindannyian egyformán nézünk szembe; talán a legrendezettebb ember agya sem bírja el a felismerést, hogy nem szeretik." 

Hova szöksz Lenú, mi lesz veled?

Értékelés: 10/10 Ferrante egy varázsló, és az emberi lélek legsötétebb és legtitkosabb bugyrainak az ismerője. Utánozhatatlan, ahogy mesél, és ahogy magával ránt, ahogy az elevenedbe vág egyetlen keresetlen mondattal. Továbbra is csak zakatol a fejemben a kérdés: hogy lehet így írni?!
Ha az előző rész egyszavas jellemzése az őserő volt, akkor ezé a kontúrvesztés. Nincsenek vonalak, határok, amiket át ne lehetne lépni, újra ne lehetne rajzolni. Nincs állandóság, nincs biztos talaj, minden fordulhat, és hirtelen az ellenkezőjébe válthat át. Lila és Lenú olyanok, mint egy lefelé hulló levél: színe-fonákja... Hol az egyik villan fel, vagy kerül előtérbe, hol a másik, de egyek és elválaszthatatlanok. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan érnek földet.



2020. március 28., szombat

Zanzaposzt - röviden néhány márciusi könyvről

Gondoltam összerántom már az elmaradásaimat, és amiről nem akarok nagyon hosszan tárgyalni, arról csak egy kis szöszt írok, zanzaposztban. 


Jodi Picoult: Handle with Care

Már idejét sem tudom, mióta várt ez a kötet olvasásra... Most végre kipipáltam, és azt gondolom, semmivel sem rosszabb a többi Picoult-nál. 
A sztorit több narrátor meséli, akik mind Willowról, és a körülötte zajló eseményekről beszélnek. Willow súlyos betegséggel jött a világra, osteogenesis imperfectája van, amit köznyelven üvegcsontúságnak szoktak hívni. Rendkívül törékenyek a csontjai, akár magától is eltörhet valamije, nem csak ha elesik, vagy megüti magát. A család Disney Worldbe tett kirándulása fordulatot - törést... szó szerint is - hoz az életükbe, és mivel otthon felejtik a papírt, ami bizonyítja Willow betegségét, gyerekbántalmazással gyanúsítják őket. Sean, a férj az incidenst követően dühödten perelni akar. Az ügyvédekhez ellátogatva két dolog derül ki: amit Sean hajtana, azzal nem mennek semmire, lehet alapja azonban valami másnak, ami eddig meg sem fordult a fejükben... Charlotte fejébe rögtön szöget üt a dolog: mi van, ha korábban lehetett volna tudni Willow betegségéről a magzati korban? Hibás-e az orvosa, szülésznője, aki egyben a legjobb barátnője évek óta... ? Charlotte a pénzösszeg reményében, ami fedezné Willow számára a speciális felszereléseket, orvosi költségeket, és a családja számára biztosítaná a jövőt, harcba száll, és perre viszi a dolgot, szétrobbantva ezzel a barátságukat Piperrel. Fontos szerepet, elbeszélői szemszöget kap még Amelia, Charlotte előző házasságából származó lánya. 

Nem tartom A nővérem húga (My Sister's Keeper) koppintásnak a könyvet, ahogy azt néhány értékelésben láttam. Azon túl, hogy van ebben is egy testvérpár, akik közül az egyik beteg, és hogy van benne a szokásos per és tárgyalás, ami minden Picoult-ban megvan, nem vehetőek azért egy kalap alá. Na de az is igaz, hogy A nővérem húga  máig az egyik kedvenc Picoult-m, és zokogtam a végén. Ennek a vége nem hatott meg, nem kavart fel. Talán megkérgesedtem, meg hát nagyon másról is van szó, mint a másikban... A végével abszolút meg tudtam békélni.

!!!SPOILER!!! 

Szerintem mindenkinek jobb volt így... Csak azt nem értettem, a csekket minek temették el vele... Hát ha mást nem, OI alapítványnak is oda lehetett volna adni, meg van egy másik lányod is, helló, akinek szintén van jövője! Nagyon mérges voltam Charlotte-ra végig egyébként, nem tudtam azonosulni a motivációjával, és hogy ezt az egész pereskedést hogy tudja végigvinni; kegyetlen volt, törtető és önző. Willow-t nem vette figyelembe, bármennyire is az ő javát akarta.

 !SPOILER VÉGE! 


Egyébként végig lekötött, guilty pleasure olvasmány, ami visz magával. A hibáit aztán csak a végén mérlegeled: hogy hát persze, erőltetett a konfliktus, a per, minden. Ki van facsarva, nincsenek igazán jó bizonyítékok, nem valami nagy szám a csavar a tárgyaláson, nem tudod sajnálni ezt a hülye anya-karaktert, a mellékszál is gyengusz. Az eleje is nevetséges, nem hiszem, hogy feltétlen kellene a papír arról, hogy Willow üvegcsontú, vagy hogy más módon, adatok lekérdezésével ne lehetett volna ezt pillanatok alatt bizonyítani, minek kellett volna konkrétan a kezelőorvosát elérni hétvégén telefonon... 
Mégse volt rossz, érdemes volt elolvasni, és az üvegcsontúság mellett sok-sok mást is érint: házassági problémák, evészavarok, örökbefogadás kérdésköre. Szóval fontos témák, de kicsit pongyolán. 


F. Várkonyi Zsuzsa – Szendi Gábor – Bagdy Emőke – Popper Péter: Mindennapi játszmáink

Vegyes kötet, aminek az érdekességét az adja, hogy másként kezeli mind a négy előadő és előadás a játszmákat. Másként mutatják be, más jelzőket aggatnak rájuk, másként definiálják őket, és valahogy mindben van igazság. Mert persze, kódoltak a viselkedésformák, és persze néha szükségesek a játszmák, de valóban rosszak is, mert hazugságon és manipuláción alapulhatnak. Az összképből mindenki kiválogathatja magának, mit gondol a mindennapi életünket átszövő játszmázásokról.

Popper előadása benne van a Lélekrágcsálók című kötetben is, de most is újraolvastam egészében, és érdekes, hogy a többi előadás kontextusában más színezetet kapott, mint önmagában - más részleteire figyeltem fel jobban, más mondatai emelkedtek ki a többi közül a nagy képet tekintve.
Bagdy Emőke felütése is nagyon tetszett, kezdetben úgy tűnt kicsit popperpéteresen fog mesélni, de aztán átment "szakemberbe", és szerintem túl sok szakkifejezést használt. Valamint, mintha nem fejezné be minden gondolatát. Ez élőben lehet, hogy elsikkad, de írott formában jobban észrevevődik.



Stéphane Garnier: Macskabölcsesség

Agykikapcsolónak tökéletes ilyen zaklatott időkben, persze elsősorban macskásoknak. Az egyes fejezetek macskatulajdonságokat vesznek sorra, és megpróbálják könnyed és felszínes pszichologizálással megmutatni, hogyan építhetjük be ezeket a saját életünkbe. Hogyan legyünk függetlenek, őszinték, állhatatosak, nyugodtak, figyelmesek, mint a macskánk. :) Nem egy világmegváltó könyv, és néha elcsattint pár közhelyet persze, de azért kellemesen kikapcsoló volt, és le lehet vele lassulni kicsit; a macskás életmóddal ugyanis tulajdonképpen a slow életmódot hirdeti. Szerettem a közbevetett "a macska egy napja" részeket, meg a macskás idézeteket is.
A végén letesztelhetjük az MQ-nkat is, hogy mennyire vagyunk macskák a tulajdonságainkban. ;)


Az első kettő kötetet a várólista csökkentős listáról olvastam el egyébként, a Macskabölcsességet pedig a tavaszi tervek közül. :) 

2020. március 25., szerda

Árral szemben - népszerű könyvek, amiket én nem szívelek

Forrás.
A Témázunk robog tovább! :) Erre a hónapra egy nagyon érdekes témát választottunk ki, ami a "Mit esznek rajta mások? - "mindenkinek bejön, de nekem nem" könyvek" címet viseli.
Szerintem mindannyian találkoztunk már olyan olvasmánnyal, ami nagyon közkedvelt, bestsellernek van kikiáltva, a szűkebb vagy tágabb ismerősi körünk is odáig van érte, nagyon felkapják, akár filmet is készítenek belőle, egyszóval tényleg az az érzése támad az embernek, ha ezt mindenki szereti, csak jó lehet. Aztán kézbe vesszük, elolvassuk, megrágjuk, és kiköpjük, hogy ezen mégis mit esznek a népek? Nekem számtalan ilyen csalódásom volt, amiknek részben talán az volt az oka, hogy nem a saját ízlésemet követtem, nem vettem figyelembe, hogy nekem általában nem jönnek be az adott stílusú, műfajú könyvek, hanem szépen felültem másokkal együtt a hype-vonatra. De van, amikor nem igazán működik ez mentségként, és műfaj ide vagy oda, mindenhogyan szörnyen színvonaltalannak találom a mások által kedvelt irományt.

Lássuk mik is azok a népszerű kötetek, amik nálam nem találtak jó fogadtatásra:

2020. március 23., hétfő

Amikor hosszú idő után ismét elcsábultam egy young adult fantasy sorozatra

Sophie Jordan: Firelight és Vanish


Sophie Jordan Tűzláng-trilógia sorozatának első kötete egy néhány évvel ezelőtti szanálás alkalmával bekerült a "nem akarom már elolvasni, majd eladom" kupacba, és elfoglalta helyét a többi ilyen könyv között a polcon. De aztán senkinek sem kellett. Hogy pontosan hogy történt, hogy a döntésem ellenére rákívántam, én sem tudom, mindenesetre még február elején elolvastam az első kötetet, március elején pedig folytattam a másodikkal, amit Audible-ön vettem meg.

De kezeljük kicsit külön a két kötetet, mert igen nagy különbség volt köztük számomra.

Amikor a Firelight-ot elkezdtem, valami könnyedre vágytam, de nem gondoltam, hogy sikerül így beleválasztani. Nem olvastam még soha sárkányos fantasyt, és köztudottan nem kedvelem a titokzatosan egymásba szeretős sztorikat sem - pláne ha sok a klisé: új lány a suliban sötét titokkal a múltjában, beleszeret a suli elérhetetlen pasijába ésatöbbi. De itt tudtak belevinni egy kis pluszt, elvenni a kliséből a kiszámíthatóságot, és működött, én nagyon élveztem a sztorit. Gördülékeny is volt, jó stílusú. Néhányszor jött csak elő az az érzés, hogy túl sokat dévánkozik a karakter, hogy mit tegyen, és ilyenkor kicsit megállt a cselekmény. 
A drakik, a sárkány-leszármazottak, sárkányszerű alakváltók mitológiája és világa nagyon érdekes, jó alap a sok belső feszültség a "pride"-on belül (horda? falka? sárkányokra mi vonatkozik?). A sárkányfajták, a képességek, az átváltozásuk, a  különleges vérük, furcsa szabályaik mind-mind remekül ki lettek találva. 
Will és Jacinda közt pedig működik a kémia, vagy ami még jobb, ez a különös, igaz valójukból eredő vonzás, holott taszítaniuk kéne egymást, mert esküdt ellenségek: a vadász és a vad.
Izgalmas cliffhangerrel ért véget, és sose gondoltam volna, de bizony rögtön folytatni is akartam.

Amilyen biztató volt a kezdés, és amilyen élvezettel merültem el a drakik világában, annyira koppanás volt viszont a második rész. A sokszor jellemző "második kötet szindrómában" szenvedett: leült, alig haladt előre a cselekménye, nagyon átvezető jellegű volt. Néhány fejezet alatt lezavarható lett volna ahova eljutott az egész az első laptól az utolsóig. 
Sajnos azonban ezen felül nagyobb probléma volt, hogy hirtelen tele lett a tipikus klisékkel. A szerelmi háromszögtől kifejezetten viszketek. Mert ha nem tudod eldönteni kit szeretsz, kisanyám, akkor igazából egyiket se!

Ez alapján úgy döntöttem, nem fejezem be a trilógiát, nem érdekel annyira az utolsó rész (Hidden). 

Jó kis kitérő volt, a drakik tényleg nagyon érdekesek, de a második kötetre picit kifulladt a dolog, vagy csak én láttam meg jobban a hibáit, a kezdeti lelkesedés után. 


2020. március 22., vasárnap

#nincsidőmolvasni #nincskedvemolvasni #nincsagyamolvasni

Forrás.
A netet a világ felbolydulásával, a home office-okkal és a karanténokkal egyidőben elárasztották a felhívások, posztok, hogy olvassunk, és hogy milyen jó, hogy most mindenkinek van ideje elolvasni, amit akart... Holott valójában ez egy orbitális csúsztatás... A legtöbbünknek nem lett, vagy nem sokkal lett több ideje (vagy nem rögtönazonnal), mint volt, és a bezártság nem jelenti azt, hogy feltétlenül a könyvekhez fogunk nyúlni. Ha egy felfokozott állapotban, helyzetben van az ember, néha az utolsó dolog, amire képes, hogy kiszakadjon ebből, és elmerüljön az olvasásban. Sajnos mindenkinek van kiért/miért aggódnia. 

Nekem nagyon megterhelő és kimerítő volt az elmúlt 1-2 hét, és amikor nem a telefonon csüngtem órákat, akkor a híradásokat, hírportálokat lestem, és frusztrálódtam tovább. Senkinek se javaslom, hogy napi 1-2 ránézésen túl ezen függjön, mert egyszerűen túlcsordul. Tájékozódni kell, de nem szabad rögeszmésen frissíteni, és feltétlen elolvasni mindent.

De nem hegyi beszédet akarok tartani, csak bejelentkezem. Szeretnék újra írni könyves posztokat, és ezzel saját magamat is kicsit kiszakítani a spirálból, és szeretném ha olvasnátok ti is mást is, mint a koronavírust. Cikkeket, blogposztokat, könyveket. De csak ha van kedv, ha van rá agykapacitás. 
Én akárhányszor leültem olvasni az elmúlt időszakban, elkalandoztam, és a szokott lassúságom is még lassúbbá vált. Néha vagy 15-ször olvastam újra ugyanazt a bekezdést. A férjem vígan Maigret-zett a fotelben, elolvasott vagy 50 oldalt együltő helyében, nekem meg kb. egy egész nap szétszórt olvasása kellett, hogy a Ferrante könyvből tegnap begyűrjem az utolsó 35 oldalt. Félreértés ne essék, a könyv jó, sőt remek, a hiba az én készülékemben van. 
Ígérni nem ígérek semmit, hogy mégis mennyit és mit sikerül olvasni, mennyire és milyen időszakokra tér vissza az olvasás iránti olthatatlan szenvedély, és hogy hány poszt lesz, majd valahogy kialakul, ahogy adaptálódunk az új világ kihívásaihoz. 

Mindenesetre ne érezd magad rosszul, ha otthon voltál/vagy, és nem olvastál, vagy nem tudtál olvasni, vagy nincs kedved olvasni. Ez mind teljesen normális. 

Én úgy érzem nekem a kezdeti időszak lecsengése után megint lesz/van igényem az olvasásra és az írásra, de ez mindenkinek tök egyéni, élethelyzetfüggő, és akár napról napra változhat.

Szóval #maradjotthon, ha megteheted, #olvass, de csak ha van időd, kedved, agyad hozzá. :) 

2020. március 10., kedd

Grecsó: Megyek utánad - színdarab


Forrás.
A cím ellenére kivételesen nem könyvről lesz szó, hanem színdarabról. Nemrég megnéztem a Jurányiban a Grecsó Krisztián azonos című kötetéből színpadra adaptált Megyek utánad - szerelmi leltár-t, és nagyon-nagyon tetszett! 

Bíró Bence írta színpadra a regényt, Dékány Barnabás rendezte, és mindössze három színész - Mészáros Béla, Kurta Niké és Baki Dániel - játsza el a szerepeket, egyetlen kanapé körül. 

Őszinte leszek: ezelőtt még sosem hallottam semmit a Jurányi Házról, és arról sem tudtam, hogy Grecsó könyvet színpadra is adaptáltak már. Nem olvastam még tőle, de tervben van pl. a Vera. 

A Megyek utánad - szerelmi leltár egy fiatal srác, Daru életét követi végig, méghozzá a szerelmeit és csalódásait; az életén végigvonuló nőket számba véve, és hogy melyikükkel hogyan és miért futott zátonyra minden. A visszaemlékezést az idősebb Daru kezdi, de aztán a színpadon együtt vannak jelen sokszor mindketten, és mintegy visszhangja lesz egyik a másiknak. Remekül meg lehet így jeleníteni a belső konfliktusokat.
A pici terem egyetlen kanapéja körül, díszlet- és sallangmentesen elevenedik meg Daru fiatalkora, és tulajdonképpen nem is kellett ehhez semmi több, az eszköztelenség révén ugyanis még intenzívebben jön át a színészi játék. Az összes barátnőt Kurta Niké formálta meg, apróbb változtatásokkal, néhány kellékkel, pl. hajpánt, nyaklánc, napszemüveg, más frizurák. Alig néhány tárgy segítségével alakulnak át a szereplők valaki mássá. Az idősebb Daru a fiatalabb Daru aktuális barátait, az egyik lány apját is eljátssza. Baki Dániel olyan beleéléssel alakít, hogy sokszor a feje is teljesen belevörösödik az indulatokba.

Fergeteges volt szerintem az a jelenet, ahol a nyakukba akasztott terítővel vidéki családi ebédet mímeltek, annak minden közhelyes kellemetlenségével.

Forrás.

Sokszor nagyon retró feelingje volt a darabnak, a Depeche Mode Personal Jesus c. száma például többször felhangzik, régi bulik elevenednek meg. Nosztalgikus, több szinten is. És tele van humorral, amivel oldja a komorabb jelenetsorokat, a csalódások után maradó fájó űrt.

Forrás.

Nincs elmés tanulság, oktató jelleggel, csak a mesélés van, a sztorik, az önreflexió, a zátonyra futott kapcsolatok sora, amik fájóan ismerősek is lehetnek. A vége felé sikerült nagyon betalálnia néhány mondattal, és még meg is ríkatott.

Többet kellene színházba járni, az ilyen élményekért megéri. - Ki gondolta volna, hogy ez nem lesz most egy ideig lehetséges... (03.14.)

>ITT< van egy rövid videó is az előadásról.
((A következő előadásokra még kapható jegy: 2020. április 18. és 23.)))


2020. március 9., hétfő

MegaBubble "Csíny letudva" doboz

Bár novemberben azt mondtam, hogy elég volt a magyar tematikus dobozokból, amikor kissé csalódást okozott a Lanbox Loot Harry Potter témájú egyvelege, februárban mégis elcsábultam a BubbleBook új MegaBubble-jére, több okból is. Először is az ő dobozaikban eddig sosem kellett csalódnom, minőségi termékekkel voltak tele, és szerintem megérték az árukat. Korábban a Legendás Állatok és a Westeros MegaBubble-t rendeltem meg tőlük. Másodszor pedig: hát melyik HP rajongó és gyűjtő tud ellenállni egy "Csíny letudva" elnevezésű doboznak? :) 

A tartalommal most is nagyon meg voltam elégedve, a szállítással kevésbé, ugyanis csomagpontra rendeltem, de a doboz megsérült, és emiatt visszakerült a depóba... és effektíve nem is történt semmi más, ha nem kérdezek rá, nem tudom mi lett volna... A Bubble ügyfélszolgálat nagyon segítőkész és gyors volt, ellenben nem gondoltam, hogy a GLS meg ilyen szervezetlen és béna... Miért nem hívtak fel? Miért nem kell megadni címet a csomagpont címén kívül, ha már az a policy, hogy házhoz viszik, ha sérült, mert jegyzőkönyvezni kell? Szóval megannyi kérdés merült fel bennem, de a lényeg, hogy egy teljes hét csúszással ugyan, de megkaptam a dobozkámat. Esküszöm, hogy rosszban sántikáltak!

Lássuk mi lapult a dobozban, ami egyébként ezúttal csak maga a kartondoboz volt, egyéb csomagolás nélkül: 

2020. március 7., szombat

Tavaszi tervek - 2020

Saját képek.
Már egy párszor összeszedtem a könyveket, amiket tavaszra tervezek, aztán átvariáltam kicsit, és végül véletlenül be is fejeztem egyet még a poszt megírása előtt, szóval kupacolhattam újra. ;) 

Néhány éve álltam rá én is az évszakos tervlisták készítésére, de ezek nem gúzsba kötő terveket jelentenek, csak egy kis laza, spontán listázást, hogy miket is szeretnék olvasni a közeljövőben. Aztán, ha nem sikerül valamit elolvasni pont ebben a három hónapban, legrosszabb esetben átcsúszik egy következő listára - avagy lemarad róla, és búslakodik tovább a polcon. :D 

Nézzük, miket választottam ki most a tavaszi terves kupacba: 

A megkezdett olvasmányok

Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad - a felénél járok, vcs. hamarosan folytatom, egy kisebb szünet után :) 
F. Várkonyi Zsuzsa – Szendi Gábor – Bagdy Emőke – Popper Péter: Mindennapi játszmáink - 20%-nál járok, most kezdtem, vcs. 

A további, tervbe vett könyvek

- Thomas Erikson: Idiótákkal körülvéve - egy tavalyi ajándékkönyvem, nem akarom tovább halogatni. Meg hát amúgy is, így érzem magam, szóval jöhet bármi mankó, hogy hogy lehet könnyebben elviselni az emberiség döntő többségét... :D
- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima - a Könyvfesztivál vendége lesz a szerző, még előtte szeretném elolvasni a könyvét. Tudom, hogy nem lesz sétagalopp, a sorozatot már láttam tavaly. 
- Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban - folytatni szeretném A tükörjáró sorozatot
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A ​sziget - egy friss ropogós beszerzés, nem akarom váratni
Stéphane Garnier: Macskabölcsesség - random lekapott könyv a polcról
- Antoine Laurain: A piros notesz - a más nemzetes posztsorozat kapcsán kaptam kedvet a francia szerzőhöz
- Silvia Avallone: Acél - és egy olasz is jöhet még, Ferrante mellett. Ráadásul vcs-listás is. 
- Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Visszatalálunk egymáshoz? - még egy kis pszichológia, és ez is vcs-s
- Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég - vcs
Sophie Jordan: Vanish - a Firelight folytatása, Audible-ről 


12 könyv, elég sokféle, kíváncsi leszek hogyan tetszenek majd, melyikük okoz csalódást, melyik hoz kellemes meglepetést. Ferrante Nápolyi regényeinek negyedik része egyébként azért nem került ide, mert nyárra szeretném tartalékolni a befejező kötetet. :) 

A tervlista állást itt is vezetni fogom: 4/12 :) 

Ti mit olvastok idén tavasszal? 


2020. március 6., péntek

Az évtized könyvei 2010-2019 - az én listám

Forrás.
Kicsit már lecsengett ugyan az évtized ez-az-amazainak összegzése, de mindenképp itt szerettem volna hagyni a blogon lenyomatul a listámat, amit Az évtized könyvei 2010-2019-hez raktam össze. A kezdeményezés Lobótól származik, aki ősszel felvetette, hogy mi, könyvesbloggerek és könyvkedvelők ismét összerakhatnánk egy listát a szerintünk legjobb kötetekből az elmúlt évtizedből. Amikor a 2000-2009-es etap zajlott, akkor én csak csendes megfigyelő voltam, most azonban nagyon örültem, hogy részt tudok venni, és alakíthatom a listát. Persze ez is csak egy lista, nem kell, hogy bárkinek is mérvadó legyen, hogy mi 14-en, akik részt vettünk a könyvek jelölésében, miket szerettünk, de mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, hogy egy egészen változatos és jó keresztmetszet lett, és azt hiszem valóban szuper kis könyveket ajánlottunk az elmúlt 10 év terméséből.

Az évtized könyvei lista emígyen alakult végül: 50-41, 40-30, 29-20, 19-11 és top10.

A leadott címeknél az első tíznek volt nagyobb jelentősége, illetve azokhoz kellett írásos értékelést is csatolni, a többit csak úgy nagyjából raktam sorba én is, elég nehéz ez így is, mert tényleg mind jó kötet, sokszor nagyon más műfajban, nagyon más módon jók, és lehetetlen úgy sorrendbe tenni őket, hogy azt tényleg ne akard aztán más szempontok miatt átvariálni... Rengeteget variáltam így is, főleg az első tízzel, és nem vagyok teljesen elégedett, de akárhányszor nézem át, annyiszor módosítanék valamit... :D A sorrendet tehát ne vegyétek kőbe vésettnek, sőt. :) De az biztos, hogy ezek voltak a kritériumoknak megfelelő olvasmányaim közül a legjobbak, legmaradandóbbak, szívemnek legkedvesebbek. :) ♥
50 könyvet lehetett maximum jelölni, én végül 47-et adtam le, és a következő volt a listám: 

Az évtized könyvei top 10 á la PuPilla:

1. Markus Zusak: A könyvtolvaj
2. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
3. Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
4. Claire North: Harry August csodálatos élete
5. Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
6. David Benioff: Tolvajok tele
7. Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
8. Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
9. Kathryn Stockett: A segítség
10. Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Az évtized könyvei 11-47 á la PuPilla:

11. Victoria Schwab: Az Archívum
40. Kate Quinn: Alice hálózata
47. John Green: Csillagainkban a hiba

És ami kimaradt.... szégyenszemre kifelejtettem Moningot, a nagy kedvencemet, és a Tündérkrónikák  (Fever) köteteit a harmadik résztől kezdve... Azok magyarországi megjelenése már 2010. január 1. utánra esett, és ezt nem vettem észre a lista leadásakor. Hát sebaj, az összesített listába szerencsére a nálam szemfülesebbek beszavazták, és mivel én három helyet úgyis szabadon hagytam az 50-es listámban, gondoljuk ide Karen Marie Moningtól A hajnalra várva, a Rossz hold kelt fel és az Új nap virrad köteteket (Faefever, Dreamfever, Shadowfever). :) 

Szerintetek mik voltak ennek a tíz évnek a legjobb könyvei?

Dóri is hasonlóképp megírta a saját listáját az évtized könyveiről.

2020. március 5., csütörtök

Februári zárás - 2020

Forrás.
Egy picit gondolkodtam, írjak-e egyáltalán a februárról valamit, vagy vonjam majd össze a márciussal, de azt hiszem inkább maradok a szokásos verziónál, még ha nincs is olyan sok mesélni valóm erről a rövidke hónapról. Persze attól még jól sikerült, és nagyon sok szuper dolog belefért, olvasásügyileg is, és azon túl. Voltak barátnős programjaim, élményfestés, mozizás, szóval azt hiszem a januárhoz hasonlóan ezt a hónapot is sikerült kimaxolni. :)

A több irl program miatt kicsit kevesebbet olvastam, összesen 5 könyvet fejeztem be februárban - ami nem rossz így sem. Sikerült már a második kedvencet avatni idén, Popper Péter Lélekrágcsálók című könyve igazán szórakoztató, szuperül összerakott kötet volt, nagyon-nagyon élveztem olvasni, és még sokszor fogom szerintem forgatni. 
Újabb két könyvet pipáltam ki a várólista csökkentős listámról is, és ezzel már 4 befejezettnél tartok. Februárban kicsit visszakacsintottam a ya-fantasyk felé is, és elolvastam a Firelight-ot, amit pedig korábban el akartam adni. Még nem írtam róla, de tervezem, és folytatni is fogom Sophie Jordan sárkányos-drakys sorozatát. 
De olvastam ezen kívül Shriver regényt is (sok kihagyás után), folytattam a Nápolyi regények sorozatot is (a harmadik kötet felénél vagyok), és verseskötet, meg nagyon multukulti családregény is megfordult a kezeim közt. És ha már multukulti, a témázásban az angolszászokon (és magyarokon) túli világot fedeztük fel a csajokkal, és elmeséltük, milyen más nemzetektől olvasunk még. Számomra is meglepő módon kiderült, hogy nem a franciák és az olaszok vannak legtöbben nálam, hanem bizony a svéd szerzők! :) 

Saját kép.
Februárban 9 posztot írtam, egy picit el voltam maradva a könyves bejegyzésekkel és egyebekkel, de a végére nagyjából sikerült behoznom magam. 
Zsákmányom pedig csak egy volt, Katacita "hibájából", Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A ​sziget című regényét vettem meg. :) Hamarosan tervezem is olvasni, kíváncsi vagyok rá.

Nemsokára hozok tavaszi terveket is, már összekészítettem hozzá a könyvkupackát. :)



A többiek februárja:

Dóri, Nita, Heloise,