2016. augusztus 24., szerda

Egy kis téma-szünet

Aki követik a Témázás posztjait, már bizonyára várták, mikor jön az augusztusi rész. Aggodalomra nincs ok, folytatódik a körbeposzt-akciónk, de augusztusra kivettünk egy kis "szabit", és pihentettük meglevő, és még csak ötletmorzsaként létező témáinkat. Szeptemberben ismét jövünk (téma-szünet után téma-szüret! :D ), addig is vissza lehet térni az idei, vagy tavalyi témák bármelyikéhez, és lehet csatlakozni, mindig szívesen vesszük a csatlakozó posztokat! :) 

Témázunk posztok idén: 

2016. január - Hello idegen! - olvassunk külföldiül; tapasztalatok, élmények

Posztok: MiamonaNimaFFGBeaReeaTheodoraBubuKatacitaTataijucc, PuPilla.

2016. február - Vég-tag - zanzakérdések a népszerűtlen topikokról: 
- Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat
- Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont? 
- Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek


2016. március - Könyvrigolyák - a betűmérettől a kötésig

Posztok: NimaBeaFFGIlwerantigiBubu, PuPilla.

2016. április - Ha én regényhős lehetnék... - ki lennék és mi lenne a történetem? 

Posztok: ZenkaNimaFFGBeaAnnaBubuLily, PuPilla.


2016. május - Olvasás mint hullámvasút - mitől unjuk meg a könyveket? 

Posztok: MiamonaNimaBeaIlweranZakkantKatacita, PuPilla.

2016. június - Amiket másképp gondolok - könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából

Posztok: ZenkaNimaMiamonaBeaSzeeKatacitaDóriPuPilla.

2016. július - YA (b)irodalom - avagy elegem van a tiniszereplőkből!

Posztok: BeatigiNimaBubuLily, PuPilla.

Én szerettem mindegyik kört, de különösen a Hello idegent, és népszerűsége alapján ti is azt kedveltétek eddig idén a legjobban. 

Tartogatunk még néhány jó témát a tarsolyunkban, tartsatok velünk szeptembertől újra! :) 

A képek illusztrációk. Forrás.

2016. augusztus 23., kedd

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Nagyon vártam már a Jók és Rosszak iskolájának második részét, az Itt nincsenek hercegeket, mert az előző kötet is egy nem szokványos, egyedi és nagyon izgalmas történet volt, mégis csupa klasszikus elemet is találhattunk benne. Aki figyelte az olvasásaimat, láthatta, hogy sokáig porondon volt a könyv, azonban ez nem azt jelenti, hogy lassan tudtam olvasni, vagy nem tetszett volna, egyszerűen csak rosszkor vettem kézbe, és sok más sorakozott elé. Amikor végre bele tudtam lendülni, akkor aztán egy pár nap alatt be is faltam a két úgynevezett "Könyvfaló": Agatha és Sophie újabb történetét. :) A kötet ugyanolyan vaskos, mint az előző, de ismét csak szuper a kötése, nagyon jól bírja a gyűrődést. 

Agatha és Sophie visszakerültek Gavaldonba és egy időre "sztárok" lettek, akik megmentették a falu gyerekeit, nem lesz több gyerekrablás, nem jön a Gazgató, jöhetnek helyette az autogram-osztások, dicsőítő színdarabok, arany szobrok emelése. Csakhogy minden csoda három napig tart. A mesékben pedig akár egyetlen kívánság is megnyithat egy ajtót, legyen az akár egy meggondolatlan kívánság, amit talán nem is gondoltak teljesen komolyan... (?) A mese újra kinyílik, Agatha és Sophie pedig visszakerülnek a kívánság miatt az iskolába, ahol azonban óriási változások mentek végbe, mióta viharos körülmények közt távoztak... Már nem a Jók és a Rosszak tornyai állnak egymással szemben, hanem a Lányok és a Fiúk elkülönült hadosztályai... Előbbiek tündöklő kékben mutatnak fityiszt a megszokott rózsaszín helyett, utóbbiak haragos vörösben pompáznak, vagy épp félmeztelenül, kissé megvadultan lengenek a kastély korlátjain. A lányok oldalán megannyi kék pillangó repdes, és hamarosan feltűnik "gazdájuk" is, a titokzatos új dékán: Evelyn Sader. 
Az illusztrációk megint nagyon jók voltak. :)
Agatha és Sophie számára kiderül, hogy száműzettek a férfi tanárok, és a férfiúi dicső tettek képei is mind eltűntek, mindent felvált a harcos hercegnők, furmányos királylányok győzedelmes pillanataiból összeállított dicsőségfal, sőt még a kerti tujákat is átszabták, hogy női diadalt, a férfiak megvetését és sárba tiprását hangsúlyozzák vele. A mesék tehát átíródtak. Látszólag helyrehozhatatlan a kár és elkerülhetetlen a háború kitörése a két fél közt. Mivel mindenhol ugyanazokat a meséket olvassák, Agatha és Sophie története szerte a vidéken hatást váltott ki, és mindenhonnan kidobták a haszontalannak ítélt hercegeket, királyokat, akik általános megvetés tárgyává váltak. Nos, itt tényleg nincsenek akkor hercegek, ugye? Mert úgy fest talán nincs is szükség rájuk...?


A Ténetész rabságban sínylődik a Fiúk tornyai közt rostokló régi Iskolamester tornyában. Agathának és Sophie-nak el kell jutnia oda, és elérni, hogy közös, szívből jövő kívánságuk által a Ténetész átírja történetüket, ők visszajussanak Gavaldonba, és helyreálljon a Jók és Rosszak iskolájának korábbi rendje.


De mi van a korábbi kívánsággal? Hogy lehetne őszinte a mostani, ha abban is tiszta érzelmek és őszinteség lakoztak? A két lány közt lassan elmélyül a bizalmatlanság is, és amikor Sophie-n ismét előtörnek a boszorkány-tünetek, úgy tűnik talán lehetetlenné válik a küldetés.
De vajon miben mesterkedik a dékán? Ki lehet a beszélni állítólag nem képes, titokzatos új lány, Yara? És hogy juthatnak a lányok a Ténetészhez, ha azt hét lakat alatt őrzik, és a két iskola közt pajzsok feszülnek, az átjárás szinte lehetetlen?

A sok akadályt Agatha és Sophie a régi barátok, Anadil, Hester és Pötty segítségével igyekeznek leküzdeni, miközben váltakozó mértékben hol rombolnak, hol építenek kicsit barátságuk omladozó bástyáin.

Közben újra feltűnik a daliás Tedros, és bepillantást nyerünk a mellőzött fiúk lakhelyébe is. Hamarosan pedig halálos, vérre menő Mesetlon indul a két rivális csapat közt, amiben Agatha és Sophie is kénytelenek részt venni a dékán döntése értelmében.

A végkimenetel teli volt izgalmakkal és váratlan fordulatokkal, és egy remek-remek-remeeeeeeek cliffhangerrel zárult, teljesen kiszámíthatatlan volt ez a része. :) Egyetlen hibája szerintem a túlírtság, egy pár jelenettel jobb lett volna rövidebbnek, különösen a könyv első kétharmadából lehetett volna csippentgetni.

Érdekes ötlet volt a fiúk-lányok különválasztása, a rivalizálás és annak érzékeltetése, hogy mennyi minden változott meg azzal, hogy a fiúk megvetés tárgyává váltak. A lányok függetlenedtek, önállósodtak, kitört rajtuk az "azt-csinálok-amit-én-akarok" életérzése, és ennek nyomán volt aki lefogyott, volt aki kedvére csemegézve meghízott, és volt olyan is, aki leborotválta csodás hajkoronáját - mert ugye kinek akarjon tetszeni? A 'széptelenítés' mint tantárgy be is került az órarendbe... :)
Pötty szerintem nagyon szórakoztató volt ebben a részben, Agathát pedig továbbra is kedvelem.

A szerző, Soman Chainani.
Furcsa az a vonulat a könyvben, hogy feltétlenül választani kellene barátság és szerelem közt, hiszen megférhet a kettő egymás mellett, de abban bízom, hogy ez majd a harmadik kötetben egyensúlyba kerül. Talán ez is a fejlődés-felnövés része lesz. A harmadik kötet címe The Last Ever After, magyarul Jótett helyébe... lesz. :)

Értékelés: 10/8,5 Pont olyan jó volt, mint az előző, csak másként. Abban még fel kellett építeni a világot és a karaktereket, itt viszont már lehetett kanyarintani egy kicsit bonyolultabb, szövevényesebb sztorit, új szereplőket bevonva, a viszonyrendszerekbe mélyen belenyúlva. Jó kis történet, örülök, hogy elolvastam és nagyon várom a befejezést.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Twister Mediának!

Rendeld meg >ITT<, vagy ha még nincs meg az első, csomagban a kettőt együtt >ITT<! :)

U.i.: Szegény Yuba neve egyszer átment Yodába. :D Biztos vele volt az erő! :D

SPOILER!!! (kifehérített rész) A nemváltások nagyon tetszettek, Sophie Filipként átélt kalandjai szerintem sokat nyomnak majd a latban jellemfejlődésénél. Vicces volt, hogy Tedros szinte így is beleszeret. Vajon tényleg Agatha után ácsingózik mégis? Vagy olyan véget kapunk majd, amiben nem lesz herceg?? :))) SPOILER VÉGE!!! 

2016. augusztus 20., szombat

Harry Potter and the Cursed Child

Új Harry, friss, ropogós, csodaszép, keménykötésű, és hosszú is! :) Nyolcadik vagy nem, kánon vagy nem, "csak szövegkönyv"; engem semmi nem érdekelt ezzel kapcsolatban, a rosszmájú kritikák főleg nem, és a fanyalgóknak fityiszt mutatva én abszolút fangirl üzemmódba kapcsoltam, és a legjobb az, hogy abban is tudtam maradni a könyvet elolvasva: őszintén rajongok érte. :) 

Amikor a színdarabról hírt kaptunk, én már akkor nagyon örültem, és bár jegyet nem próbáltam meg szerezni rá, abban reménykedtem, ebből lesz valami vetítés/turné/film stb., hogy mi is láthassuk, akik nem ültünk ott a színházban. Szerintem a legjobb és legcsodásabb lehetőség a rajongóknak odaadni a darab szövegkönyvét, így ha nem is élhetjük át pont azt az élményt, amit az effektekkel teli, fel-felmorajló közönséggel teli teremben ülők éltek át, de valami hasonlót, valami kisebb katarzist igen, és megismerhetjük a drámát, a játékot, az új történetet. 

(Spoileres részt csak a két felirat közti bekezdésekben találtok, a bejegyzés többi része spoilermentes.)

2016. augusztus 16., kedd

Ove, elloptad a szívemet...

Nemrég láttam Az ember, akit Ovénak hívnakból készült, azonos című mozifilmet, és meg kell mondjam, új kedvencet avathattam... Már a könyv is nagyon megérintett, teljesen a szívembe zártam ezt a morgós öregembert, és imádtam az életútját járni vele, megismerni milyen nagy szíve is van igazából... :') De csak most, a filmmel együtt esett le a tantusz: bizony ez a regény helyet kell hogy kapjon a kedvenceim között is. Ove, beírtad magad a legjobbak közé! Ehhez pedig kellett ez a filmélmény is, egy olyan adaptáció élménye, ami teljes mértékben hű maradt a könyvhöz, és ami még fontosabb az események sorának puszta követésénél: a könyv hangulatához is! Ugyanazokat az érzelmi húrokat pengette, és ez mennyi, de mennyi érzelmi húr volt, te jó ég! Nem is tudom hány olyan film volt, amin csak úgy közben is sírdogáltam, nem csak a végén, a legmeghatóbbnak tartogatott részeken. Szívfacsaróan szép volt, egyszerű, sallangmentes, és a készítők kihoztak belőle mindent, de mindent, amit lehetett.

A szó legártatlanabb minőségében volt bájos és megható. Pontosan olyan érzéseket keltett, mint a könyv olvasása. Tökéletes. 
Örömmel jelenthetem ki, hogy végre találtam egy olyan kultfilmet, ikonikus filmet, élettörténet-filmet, amit mindig szívfájdítóan jó lesz megnézni és végigsírni, ami olyan kicsit, mint a Forrest Gump. :) :') (Forrest Gumpot azért nehéz lelökni nálam a filmes trónról, de közelített az érzés. ;)) 

Rolf Lassgård [lasszgord]
A főszereplő Rolf Lassgård bámulatosan jól lett maszkírozva, és remekül adta vissza Ove karakterét, de legalább ugyanennyi dicséret illeti Filip Berget is, a fiatal Ove megformálóját. És akkor még nem is beszéltünk a nőkről, aki szintén parádésak voltak! Ida Engvoll  mint Sonja, hát imádom! Pasiként én is beleszeretnék egy ilyen cserfesen huncut, életvidám nőbe, Ida valóban egy igazi Sonja volt, méltó és megérdemelt párja Ovénak. Bahar Pars pedig, aki Parvaneh karakterét játszotta, félig a hátán vitte a filmet. Imádtam. :)

És bár Rune nem olyan sokat szerepelt ugye a jelenben, betegsége miatt, tagadhatatlanul kulcsfigurája ő is a filmnek, és az egyik legeslegjobb jelenet az, amikor Rune és Ove megismerkednek, valamint amikor az autóvásárlásokat mutatják be, életútjukkal párhuzamosan. :D (A könyvnek is egy emlékezetes epizódja ez.)

A macska pedig... Csodaszép cicát választottak Ovénak. Ragdollcatnek hívják őket azt hiszem. Bár nekem egy vörös házimacska rémlik (? az volt?) a könyvből, nagyon könnyen megbarátkoztam ezzel a felállással is. :)

Egyetlen kritikai észrevételem, hogy talán még egy picinyke vágás jót tett volna a film hosszának. Valahol Parvaneh és Ove összekacsintós nevetgélése felé éreztem úgy, na most itt ez kicsit hosszú már, és egy 10-15 percnyi anyaggal jobban ki lettem volna békülve, de khm, lehet, hogy csak a nagy poharas kóla szólalt meg bennem. :D Mindenesetre Zember is azon a véleményen volt, hogy kicsit hosszú, de azért velem együtt imádta. Ő nem tudott semmit a történetről előtte. :))) 

Néhány pillanatkép a filmből:







Bár a könyves bejegyzésemben hasonlítottam az Up! című rajzfilmhez a sztorit, abszolút megnyugtathatok mindenkit, a filmtől nem volt ez az érzésem, sőt, másabb nem is lehetett volna. Még ha kicsit hasonlít is Sonja és Ove karaktere és sorsa a Fel! bácsikájához és feleségéhez, nem emlékeztetett rájuk a filmadaptáció. 

Itt pedig a bájos Ida Engvollt sminkelik. :)
Nagyon ajánlom mindenkinek, legjobb persze a könyv olvasása utána, de anélkül is egy igazán megható élmény lesz. Nem nélkülözi a humort sem, tele van érzelmekkel, az élet tragédiáival, de szépségeivel is. Maga az élet, Ove szemén és szívén keresztül. Ezt egyszerűen nem lehet nem szeretni. :)


U.i.: Ove nevét Úvénak kell mondani. Ezt üzenem minden mozipénztárosnak is. :D


10/10

2016. augusztus 11., csütörtök

Dodie Smith: I Capture the Castle

A rossz könyvek üldöznek mostanság. És a rossz YA-k is, ha már annyit emlegettük őket. Pedig biztosra akartam most menni: kis felüdülés, klasszikus ifjúsági irodalom, nem a bugyuta fajta, nem a fiúk közt vívódós és szerelmi picsogásos, hanem kastélyos és szép, hangulatos és közkedvelt... Mindenki imádja, és ráadásképp én is nagyon-nagyon megszerettem korábban a szerzőt, Dodie Smith-t, a Száz meg egy kiskutya és A kutyák csillaga című könyvei kapcsán. Szóval egyenesnek tűnt az út egy cuki kis kedvenchez, ami ráadásul még egy pipa is a várólistacsökkentős listán, ugyanis már hosszú évek óta ült a polcomon az I Capture the Castle

Ehhez képest csak az utóbbi lett: egy pipa a listán. Meg egy jó adag annoyance. -.-'
Ez a könyv valami rémes volt számomra. Csak azért küzdöttem végig, mert vcs-be lett válogatva. Unalmas, semmilyen, lányhisztis. Minden a férjhez menés, meg a szerelem körül forog (blah), de sajnos nem olyan jópofán és őszintén, mint mondjuk a Büszkeség és balítéletben. Erőltetett és érdektelen szerelmi szálak, de sajnos aki mást keres a könyvben, más szálat nem is nagyon talál. Egy idő után a főhősnő, Cassandra élete se szól másról, csak sóhajtozásról, sápítozásról, féltékenykedésről... Pedig előtte azt hittem lesz némi jellemfejlődés, nem csak rombolódás. Ha ő Rowlingnak "charismatic narrator", akkor MOST először csalódtam Rowlingban (ez az ajánlás olvasható tőle a könyvborítón), ez a csaj ugyanis egy nagy nulla. Karakternek is, írópalántának is, szerelmes menyecskének is. Szerintem rémesen viselkedett mindenkivel, kiváltképp Stephennel. Tulajdonképpen megérdemelte, hogy szenvedjen, és ne találjon viszonzásra a szerelme. Önző és önsajnáló liba.
A legjobb, hogy végig az ő fejében vagyunk, és a naplóit olvassuk, amiket gyorsírással ír, mégis napokat tölt a naplóírás úri huncutságának elfoglaltságával, na persze így érthető, miért lesz egy szimpla, jelentéktelen délután elmesélése is vagy 50 oldal kapásból. -.-' 


A hangulat: én kerestem, eskü. De nem találtam ezt a sokat magasztalt ódon váras hangulatot. Azt találtam csak, hogy ideges vagyok, oly módon, mint annak idején a Balettcipőknél: hogy most mégis mi ez?! Sanyarú sors, meg nincstelenség, és mégse dolgozik a felnőtt ember? De itt a gyerek se szerencsére, mint amabban a bárgyú műben. Hanem az ingyencseléd! :D Az elmegy és keres a családnak pénzt, hejjhóó! :D... Nevetséges a felállás. Mit csinálnak az idejükkel? A családfő rejtvényt fejt, Topaz, a mostohaanya néha ledéren flangál, Cassandra firkál egyik sarokból a másikba ülve, Rose meg,... hát ő csak van, mint egy papírnehezék - de annak szép! :) Ja és van még egy még jelentéktelenebb, említésre se méltó öcsi is, Thomas.
A család maga nem hóbortos és művészi lelkű volt az én olvasatomban, hanem diszfunkcionális inkább. A könyv egyetlen értékelhető pontja SPOILER a családfő bezárása a toronyba, hogy ráleljen az ihletre és újra írásba kezdjen. SPOILER VÉGE. Az egész könyvet az apa karaktere köré kellett volna építeni. 
A Cotton fivérek megérkezése jelenti a bonyodalmak kezdetét, és később az anyagi felívelést is. Amúgy milyen üzenete van már ennek az egész regénynek? A nem dolgozáson, lébecoláson kívül jön még az érdekházasság, hogy jaj ne kelljen soha többet szegénynek lenni... Átejtések, félresmárolások, gyötrődés, céltalanság... Dili. 



Ó, és just for the record: de igen, a bullterrier igenis egy nagyon ronda kutya. So sorry. Még akkor is, ha Heloise-nak hívják.
Forrás.

Értékelés: 10/2,5 Nagyon untatott, aztán meg nagyon feldühített. Túlírt, fárasztó, eseménytelen szar, amit mindenki más imád rajtam kívül, éljen, éljen! :D

2016. augusztus 7., vasárnap

Makai Rita: Határtalan szerelem Párizsban

Az Athenaeum Kiadó tavaly indította a Magyarok külföldön sorozatot, amelynek első darabja a vicces című Let's kifli volt, Kovács Eszter tollából. Már nagyon vártam a következő részt, ami a Határtalan szerelem Párizsban címet viseli és ahogy a borító is hirdeti, egy magyar lány és egy arab fiú találkozásáról szól, a szerelem városában. 

Makai Rita a saját történetét meséli el, találkozását a tunéziai származású Lotfival egy párizsi szilveszteri bulin, majd életük sorsszerű alakulását, kiköltözését a férfihoz, az új életet, annak minden örömével, újdonságával, nehézségével. Meg kell tanulnia egy ismeretlen nyelvet, és megpróbálni munkát találni, elhelyezkedni, beilleszkedni. Közben jó háziasszonynak lenni, és megfelelni egy arab férfi elvárásainak - amik persze nem voltak olyan nagyon szigorúak, de mégis, állandó téma volt köztük, viták, nagy beszélgetések forrása. A kulturális különbségek, vallási megkötések óhatatlanul előkerülnek egy ilyen vegyes kapcsolatban. 
A komfortzónából való kilépés, a változtatni merés, a lehetőségek megragadása igazán értékelendő dolog, és külön pluszpont az életkedv, optimizmus, vitalitás, folytonos mosolygósság és jókedv. Rita bolondos nőnek írja le magát, és szereti emlegetni bolondozásaikat Lotfival is. 

Nyári akciók

Forrás.
A nagy nyári - nyár végi könyves akciókat nehéz kikerülni, még ha nem is megyünk könyvesboltba (hírlevelek), vagy ha nem is olvasunk hírlevelet (betévedünk a boltba mégis), akkor is hallhatunk valami kósza mondatfoszlányt, ez most csak 600 Ft, te jó ég, hülyének is megéri... nem kell magyaráznom azt hiszem. Még aki nem is szeret az Alexandránál vásárolni, az is bespájzol ilyenkor az akció idején. De nem csak nekik, hanem a Lírának is remek kiárusítása van ismét.
Ebben a posztban összeszedtem azokat a könyveket, amiket ajánlok nektek megvételre, illetve azokat, amik engem is birizgálnak kicsit, és lehet, hogy a végén az augusztusi zárásban fogom őket mutogatni. :D

Alexandra akció: 2016. július 15-augusztus 31-ig

Érdekel, felfigyeltem rá:

Catheryne R. Hyde: A jövő kezdete 1500 Ft
Patrick Ness: A daruasszony 985 Ft
Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán 1595 Ft
National Geographic Traveler útikönyvek, Útitárs útikönyvek és térképes kalauzok, már párszáz Ft-októl (-70-80%)
(Az Útitárs útikönyveket ajánlom, nagyon szépek, és mindig elég drágák, de most nagyon akciósak.)


 

Ezek megvannak már nekem is, csak angolul, vagy épp kölcsönben, vagy tavalyról az akcióból (szóval ezek várólistásak nekem :)) :
Emma Donoghue: Érzékek tánca 1850 Ft
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve 1395 Ft
Vámos Miklós: Zenga zének 1600 Ft
Joyce Maynard: Lány a hegyen 1400 Ft
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár 640 Ft
Takano Kazuaki: Genocide 1845 Ft
Tony Parsons: Reptér 520 Ft
Joel Dicker: Az igazság a Harry Quebert ügyben 1785 Ft

Amiket már olvastam és ajánlom őket megvételre is (posztok linkelve):

Agatha Christie (Mary Westmacott): Távol telt tőled tavaszom 1495 Ft plusz még több cím
Agatha Christie krimik, több cím 495-1250 Ft közt
Helen Fielding Bridget Jones 1, 2, 3, --> 1645 Ft, 1315 Ft, 2295 Ft
Gerald Durrell: A halak jelleme, Istenek kertje 750 Ft

Líra Hőség akció:
(2016.július 01-2016. szeptember 15.)

Érdekel, felfigyeltem rá:

Nicole Krauss: Nagy palota 199 Ft (o.O)
Peter Buwalda: Bonita Avenue 1580 Ft
James Grippando: Zaklatás, Vad futás, Félelem a sötéttől 1196 Ft
Benjamin Hale: Bruno Littlemore fejlődéstörténete 400 Ft
Máté Angi: Kapitány és narancshal 990 Ft
Jean Mattern: Király fürdő 99 Ft (?!)




Megvan nekem is már:

Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje 499 Ft
Andy Mulligan: Trash 299 Ft
Robert Paul Weston: Szörnyen titkos részleg 1196 Ft (a második rész is -30%-kal van most)
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset 1196 Ft
Alice Hoffman: Galambok őrizői 1600 Ft

Amiket már olvastam és ajánlom őket megvételre is (posztok linkelve):

Timur Vermes: Nézd, ki van itt! - hangoskönyv 1196 Ft
Barbara Wood: Lélekláng 1076 Ft


UPDATE! Most, hogy Dórival megbeszéltük, nem nagyon akcióz a Libri, tessék, jön a raktárkisöprés

Megvan nekem is már:

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca 1197 Ft

Amiket már olvastam és ajánlom őket megvételre is (posztok linkelve):
Graeme Simsion: Rosie Update 1596 Ft
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey? 1196 Ft (és még több Kinsella is van)
Mette Jakobsen: Minou szigete 598 Ft


Ti miket néztetek ki, vagy miket zsákmányoltatok már ezekből az akciókból? 


2016. augusztus 4., csütörtök

25 könyves tény rólam

Forrás.
Colourful Fantasynél láttam a 25 könyves tény rólam elnevezésű taget, és felcsillant a szemem, ugyanis már régóta van egy piszkozatom, ami "bloggerdolgaim" munkacímen futott, és bizony hasonló "könyves tényeket", infókat írogattam össze benne magamról, amik érdekesek lehetnek mások számára is.

Most ez a tag apropót adott arra, hogy ráncba szedjem ezt a piszkozatot. Akik jobban ismernek, azok számára lesznek már köztudott dolgok is benne. ;)

Aki szeretné, bátran vigye a taget, jelölni nem jelölök rá senkit külön. :)

Íme 25 mindenféle könyves tény rólam:

2016. augusztus 2., kedd

Holly Goldberg Sloan: Counting by 7s

Korábban kinéztem magamnak ezt a könyvet, mert tetszett a borító, és a zseni kislány a fülszövegben. Olvasás után azonban végül, egészében véve elég csalódott vagyok

A zseni kislány megvan, mondhatjuk, hogy szimpatikus is eleinte, és sanyarú sorsa miatt megsajnáljuk, hiszen nem elég, hogy árva, de a kötet elején elveszíti nevelőszüleit is egy autóbalesetben. Egy család összeverbuválása indul meg ezután azokból a személyekből, akik éppen körülveszik: az iskolai tanácsadó/pszichológus, annak egy másik problémás gyerek-páciense, Quang-ha és az ő testréve Mai, valamint anyukájuk, Pattie. Plusz egy kedves, ismerős spanyol taxisofőr. Ööö. Oké. o.O Már ez az egész elrendezés felettébb azt az érzést keltette bennem, hogy írjunk össze egy minél lehetetlenebb csapatot, attól lesz színes az egész és egyedi, és igazából pont az egyediség maradt ki a könyvből. Annak ellenére, hogy Willow Chance (jajj hát berogyok, még a neve is beszédes akar lenni ugye) egy kedves, szánandó szereplő, összességében elég hihetetlen tudással rendelkezik, és túlságosan is felnőttes a korához képest (12). Nem reális, hogy ennyi mindenhez értsen, ennyi nyelvet beszéljen. Egyszerűen nem lehet ennyire tökéletes.

A könyv eleje még tetszett, és tényleg voltak benne szívszorító pillanatok, nyomasztó is volt rendesen, hogy ez a szegény kislány egyedül marad a világban, és hogy próbál szalmaszálakba kapaszkodni, embereket keresni maga köré, családot építeni. Szép a szándék, és megható a gesztus, de valahogy nem így működik szerintem a világ. Néhány romantikus vígjátékban elmegy ez filmen, de ez a történet nekem a kezdeti borongóssága ellenére túl rózsaszínné vált.
A virágültetgetéseket, és egyéb projekteket rémesen untam benne. Értem a szimbolikáját, de attól még pont hidegen hagyott. Virágszerető ember vagyok én is, és szívesen gondozom az enyémeket, nem azzal volt a baj, hanem azzal, hogy ezen túl sok központi dolog nem történik a könyvben, lassan csordogál a semmiben, és fordul egy vattacukros végbe.

Dell Duke meg egy elég elfuserált karakter, mégis mintha teljesen normálisnak lenne beállítva... Nem is ért a pszichológiához, meg nem is érdekli az egész, minden gyerekre ráhúzza a kialakított sémáját. Kénytelen felemelni a fejét (avagy kihúzni a seggéből), amikor Willow nem passzol a betűrendes rendszerbe. Szerintem Willow-n kívül nem sok gyereken tudott segíteni, de nem is nagyon akart. Teljességgel alkalmatlan a feladatára. 

Pattie-t sem szerettem igazán, üres volt számomra, a jólelkűségén kívül, de még ez a jólelkűség is megkérdőjeleződik, miért titkolta, hogy SPOILER van pénze? Miért nem segítette ki a nyomorúságos helyzetükből a családját már korábban, miért csak Willowért tette ezt meg?! A saját gyerekeiért miért nem? SPOILER VÉGE

Mindenkinek minden financiális problémája varázsütésre oldódik meg, ez sem igazán hiteles. -.-

A taxisofőr szerepe és helyzete a történetben... totál nonszensz az is. 

Meg abba ne is menjünk már bele, hogy Dellhez költöznek (Dell meg a felső szomszédhoz ???) és úgy csinálnak, mintha ott élnének. Hallott már valaki hivatalos papírokról, lakcímről, ilyesmiről? :D Ez nevetséges volt számomra, de már az is, hogy ezek a tökidegen emberek ilyen jellegű és mértékű szívességet tegyenek egymással, egy kvázi tökidegen gyerek miatt, akit alig ismernek és még fura is a viselkedése. (És még az állami gépezet is mindenben együttműködő...) Lehet, hogy én vagyok rosszhiszemű, de nem tudom ezt elképzelni. Vannak jó emberek, meg jó cselekedetek, de vannak határok is, és nehézségek, bizalmatlanság, szabályok, stb.
Persze végül mindenkinek megváltozik az élete és minden szép és jó lesz, de ez az egész nem tudott eltölteni se örömmel, se pátosszal, mert nem érzem azt, hogy hiteles lett volna... Inkább az erőlködést érzem; hogy egy nagyon meghatározott üzenetű könyvet akart írni a szerző, nagyon odarakva a drámát benne, hangsúlyozva az emberi jóságot és segítőkészséget, sokszínűséget (spanyol, vietnámi, minden volt itt, de mégsem foglalkozott igazán a szerző a kérdéssel, csak bedobott az üstbe rengeteg különféle nemzetiségű szereplőt).

Összességében nem tetszett ez a regény - felbosszantott kicsit, a jobbik része viszont a szomorúsága miatt teljesen lehangolt. 

10/3,5-4


Felejthető, és sajnos pont egy tipikus olyan YA, amikről témáztunk nemrég, és jobb lett volna elkerülni.

2016. augusztus 1., hétfő

Mid-Year Book Freak Out Tag 2016

Tavaly csináltam meg először ezt a taget, Abstractelf meghívására, és idén is most miatta figyeltem fel rá megint, ugyanis kitöltötte idén újra. :) A tag nevével még most sem vagyok kibékülve, de angolul még mindig jobban hangzik, mint féléves könyves kiakadásként. 

Lássuk, idén mik töltik meg a kategóriákat 2016 felén már túl, végigmazsolázgatva az eddigi olvasmányokat, idei beszerzéseket. :)