2018. augusztus 8., szerda

Zanzaposzt két olyan könyvről, amik nem is különbözhetnének jobban egymástól

A piszkozataim felett molyolva döntöttem úgy, hogy két legutóbbi olvasmányomról inkább csak röviden, egy zanzásított posztban írok. Úgyis dögletes a meleg, elkalandozik a figyelem, és legalább én sem leszek már a könyves posztokkal lemaradva. Két legyet egy csapásra. 
Andy Weir Artemise és Simenon egyik Maigret-je úgysem kerülne soha ilyen közelségbe máskülönben. ;) 

Andy Weir: Artemis

2015-ben olvastam Weirtől A marsit. Megvett magának a könyv, és a belőle készült filmet is kedveltem. Artemis is nagyon izgatta a fantáziámat, de valahol belül sejtettem, hogy nyomába sem érhet majd Mark Watney kalandjainak. Pedig nem akartam direkt hasonlítgatni a kettőt. Jazz Bashara sokkalta haloványabb főhős, és nem sok humora van... vagy fogalmazzunk úgy, inkább ciki a humora, mint vicces, sajnos... 

A történet ezúttal nem a Marson, hanem a Holdon játszódik, annak Artemis nevű, kiépített városában. 
Jazz csempészés közben beleüti az orrát valami olyanba, amibe nagyon nem kellett volna, és hirtelen egész Artemis sorsa lesz a tét. Folyton megoldandó feladatokba ütközik, ahogy halad a célja felé, de valahogy neki nem lehet/kell úgy szurkolni, mint Watney-nak. Teljesen jó alapanyag egy űr-akciófilmhez, de szórakoztató könyvként inkább csak középszerű, felejthető, átlagos marad. Kicsit túl egyszerűen jönnek a megoldások is néha, és az volt az érzésem, hogy túl szép volt a vége, hogy igaz legyen.
Azt pedig fel nem foghatom, miért kellett Jazzt ilyen ribancosra megírni... 


Hiteles a tudományos háttér, sok apró érdekességgel, de a történet kicsit túl kiszámítható, és a főszereplő, bár bátor és erős nőnek van beállítva, csak egy kifakult, nőiesített Watney - egyszerűen nem működik.

10/4,5-5

Georges Simenon: Maigret és a mamlasz unokaöcs

"A Szajnán uszályok sora húzott el lassan, a vontatóhajó sípjelekkel figyelmeztetett a kis flottára, és közben hótiszta gőzgomolyokat pöffentett ki magából." 

Ez volt az első Maigret-m a Parkos kiadványok közül, amit a kezembe vettem, és nagyon-nagyon bejött; a forma és a tartalom egyaránt - a fejezetek végén még kis piparajzok is vannak. :) 

Izgalmas , bűnbandás történet, amiben Maigret igen keveset alszik, rengeteget vedel (hogy bír egy egész üveg bor gyors elfogyasztása után is értelmesen érvelni, mi több, a nyulat kiugrasztani a bokorból?!), és bár már nyugdíjba vonult, és kevesebb szava van a Bűnügyi Rendőrségen, mindent elkövet, hogy tisztára mossa ártatlan, ámde tényleg mamlasz unokaöccsét. Philippe ugyanis rosszkor volt rossz helyen, és ezzel belekeveredett egy gyilkossági ügybe, amiben Cageot, a helyi maffiafőnök mozgatja a szálakat, és nem csak vele, de a többi nagykutyával sem egyszerű... Maigret azonban kitartóan küzd az igazságért. 
Kicsit sajnálom, hogy az unokaöcs és Madame Maigret húga viszonylag keveset szerepeltek. Kedvenc mellékszereplőm Fernande volt, a prostituált. 

Maigret tényleg kifejezetten sokat iszik ebben a részben, már-már igazi alkoholistának tűnik néha... Az hagyján, hogy négy (!) stampedli törkölypálinkával indít, de később is csak folynak a sörök, a fehérbor, a konyak, a Calvados, a Pernod... A leleplező jelenet során is megiszik egymaga egy egész üveg fehérbort. :O 
Egyébiránt működik a simenonosság, és egy rendkívül hangulatos, nehezen feloldható játszmát visz végig kedvenc főfelügyelőnk, hogy segítsen bajba jutott unokaöccsén. :) 

10/9,5


2018. augusztus 5., vasárnap

Európa női szemmel sorozat - egy máltai, és egy osztrák szerző

A Noran Libro Kiadó Európa női szemmel sorozata nemrég négy új kötettel bővült, amik közül kettőt most én is elolvastam. Clare Azzopardi máltai szerző és Carolina Schutti osztrák írónő könyve tetszett meg a válogatásból. A sorozat kötetei kis alakúak, kézbe valók, és több rövidke is akad köztük - az említettek is azok -, de rövidségük csalóka, mert kevés oldalon is nagyon sok mindenről mesélnek, és mondanivalójuk tömör és szépirodalmi igényességű. 

Clare Azzopardi: Pár női név

Kívül-belül ízléses lett a könyv, amihez a remek borítóterv és Szabó T. Anna fordítása is hozzájárult. A könyvecske nyolc darab, női nevekkel fémjelzett fejezetből, novellákból áll, és mindegyik név egy női sorsról mesél nekünk. A nevek köré font füzér természetesen néhány ponton összeér; fel-feltűnik egy máshol is emlegetett név a másik történetekben is, és összeköti őket még egy különös monogram is: pdm, ami hol egy iskolapadba vésve, hol falfirkaként, hol egy rézvereten jelenik meg, és csak a legutolsó oldalakon tudhatjuk meg, kihez is tartozik, mit is jelent. 
Nagyon érdekes volt betekinteni ezeknek a máltai nőknek a mindennapjaiba, a felvillantott életképekbe, fülledt, meleg, néha reménytelen, néha már-már detektívregénybe illő fejezetekbe. 

Valamiért a kötet első felét határozottabban jobbnak találtam a másodiknál. Az utolsó három történet nem ragadott annyira magával, különösen a "Margaret" nem, amiben egy kedves nővér életének mozzanatait kapjuk meg 12 töredékben. 
A legjobban a Sandra, Roza és Lily nevével fémjelzett történetekbe tudtam bevonódni, és tetszett a hangulata a Gracey-ében megjelenő, nővérek által vezetett cipőboltnak, és a Ritáéban elregélt konyhának a curry-illattal és végtelen krumplipucolással. Utóbbiban viszont kicsit sok volt a feloldatlanság; a reményvesztettség érzését szinte harapni lehetett. 

Hétköznapi, és valamiért mégis különleges, vagy csak különös sorsok sorakoznak fel ebben a kötetben, és míg az egyik őszintén elszomorít, a másikkal talán szimpatizálni tudunk, a harmadikat pedig kívülállóként szemléljük végig.  

Letisztult stílus, ami úgy hatásos, hogy közben egy percig sem hatásvadász. Az átlagosnak látszóról lebbenti fel a fátylat, és mutat meg néhány képkockát a függönyök mögötti életről, Máltáról. 

10/8,5

>Itt< bele lehet olvasni a Pár női névbe, Gracey történetébe.


Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben

„Kezdd csak el, mondta Maja, annyi első mondat van.” - Ezzel a mondattal és egy "Bábuska" című fejezettel indul Carolina Schutti kisregénye, és rögtön értelmet nyernek a borítón helyet foglaló Matrjoska-babák, amiket a főszereplő Bábuskának hív, hiába javítják ki. 

A történetmesélés érdekes, töredezett képekből áll, egyre szaggatottabb, és a végén már fejezetcímek nélkül kapjuk meg az egyre rövidebb vágóképeket Majáról. Az elbeszélés maga is kicsit olyan, mint a Matrjoska-babák: egyik történetegység kibontakozik a másikból, és van, hogy valaminek csak oldalakkal később értjük meg a jelentőségét. Vannak feltételes módban írt részek is, és a jelenben zajlót megszakítják a múlt szeletkéi. 
A mellékszereplőkről, bár szintén töredékesen mesél Schutti, mégis nagyon élők lesznek. Marek, Fini és Erich is megért volna egy hosszabb történetet, de az apró bepillantásokkal is sokat megtudunk róluk.

Milyen lehet az, amikor nem ismered a múltad, és elfelejted az anyanyelved? Milyen utánaeredni a múltnak? 
Rövid ugyan a könyv, de nagyon sok mindenről mesél. A mélyvörös málnaszörp és a babákkal játszás csak a keret, ennél melankolikusabb hangulat uralkodik, de mégsem telepedett rám; érdemes elolvasni,  és kinézni közben a vonatablakon, Majával együtt.

A végén érdemes visszalapozni az első fejezethez, és újraolvasni, hogy még jobban összeálljanak a mozaik darabkái. 

„Egyik este felírtam egy mondatot, egy félmondatot, ami útközben eszembe jutott: odatarthatja-e a teste elé az ember a történeteket, mint egy pajzsot, magára aggathat-e idegen mondatokat, mint egy álruhát?”

10/8

>Itt< bele lehet olvasni a könyvbe.

A könyveket kiadja a Noran Libro Kiadó
Rendeld meg >ITT<

Forrás: Kossuth Kiadó.

2018. augusztus 3., péntek

Veres Attila: Éjféli iskolák

Az idei év első olvasása volt számomra Veres Attila regénye, az Odakint sötétebb, és bár az elrugaszkodottabb részei kissé távol álltak tőlem, imádtam a gördülékeny mesélését, és a retró-magyar hangulatát, amibe belehelyezte az egyébként teljesen szokatlan, bizarr, misztikus ötleteit. Működött, sőt, zseniális volt. Nem volt kérdés, hogy az új kötete is kelleni fog, ami ezúttal egy novellagyűjtemény. 

Az Éjféli iskolák Veres Attila eddigi stílusához méltón nagyon furcsa egyveleg. Tele van szürreális, mégis hétköznapi iszonyattal, ki nem mondott félelmekkel, borzongatóan ismerős lidércnyomással. Ezek a novellák is a magyar valóságba vannak plántálva, sokszor visszaköszön a falusias környezet, magyar mentalitás, echte magyar szokások, és még némi aktuálpolitika is belemászott az egyik írásba.

A kezdő novella bár tetszett, kicsit sablonosnak tűnt elsőre, annak ellenére, hogy remek felütése van.
Forrás. A Visszatérés az
éjféli iskolába
című
novellát idézi számomra
ez a kép.
A könyv első pár történeténél meg is maradt az érzés, hogy ez egy kicsit talán túl lett tolva, és féltem, hogy a szexualitás állandó megjelenése elviszi egy nekem nem annyira tetsző irányba a dolgokat, de nem így történt. Szerencsére nem találtam öncélúnak sem ezeket a jeleneteket, és később, a visszatérő motívumok által kicsit máshogy szemléltem a kötet legelső novelláját is.

Eleinte este, lefekvés előtt nem mertem olvasni. A wellness hotelben játszódó történet kiváltképp megborzongatott, és nem akartam, hogy ezek a gondolatok legyenek az utolsók elalvás előtt a fejemben... De ez csak annak az ismérve, hogy minőségi horrort kapunk, ami nem is mindig horror, inkább valami egészen más, egy keverékműfaj, ami misztikus is, weird is, és állítólag lovecraft-i is, ez utóbbit nem tudom megerősíteni, mert nem olvastam soha Lovecraftot. Nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy Veres Attilának saját stílusa van, és a veresattila-zsáner egy ötletes, egységes, személyes rettenet, amit valami zavarba ejtő módon a magunkénak érezhetünk.

A novellák bár nem épülnek egymásra, érdemes tartani a sorrendet, mert vannak visszatérő motívumok, apró visszautalások, és egy-egy felbukkanó mellékszereplő is összeköti a füzért. Ezek közül Zanó, a borász felemlegetése, a ködváros és a prosti, Eszter, illetve a pornaftermidnight oldal jelentősége tetszett legjobban, amihez többen is kötődtek. (A domaint egyébként megvették, marha jó  ötlet, kíváncsi leszek, a későbbiekben milyen tartalmak lesznek fenn, esetleg olvasható lesz-e a novellák közül néhány, vagy újabb novellák. :))
Forrás.

A nekem legeslegjobban tetsző novella vitán felül A Borostyán komplex borkóstolós rettenete volt, aminél az egész stílus, írásmód, minden apró részlet, és a sztori egésze is lebilincselően jó.

Tetszett az is, hogy valamelyest egy lapra lehet helyezni a szerző önálló regényével is ezt a válogatást. A lemezek, fura zenék, ködváros, a pókok, férgek, különféle névtelen rémségek nagyon hasonlóak voltak az Odakint sötétebb elemeihez. Ez a hasonlóság cseppet sem volt zavaró, csak ismerőssé tette a terepet, mintha már ezer, meg ezer írást olvastunk volna Attilától, és lehet tudni, hogy milyen hangulatba csöppenünk majd - mégis mindnél van egy kicsi plusz borzalom, egy srófnyival feljebb tekert para. Lehet, hogy Attila belepirul majd, de ezt a stílushasonlóságot én olyasmihez tudnám hasonlítani, mint hogy az ABBA minden számát imádjuk, megszólal és úúú, ez ABBA. Veres Attila pedig elkezd írni, és úúú, ez ő. Ez pedig a védjegye annak, hogy az ember jó író, szóval gratulálok! :)
Régebben sosem szerettem ha a könyvek végén van valami kiegészítés, legyen az egy novella, reklám, köszönetnyilvánítás, vagy valami magyarázat. Ezt a bogaramat kezdem kinőni szerencsére, és itt kifejezetten örültem, hogy van egy szekció, amiben a szerző el magyarázza, hogy "mire is gondolt". :) Nem műelemzés ez persze, csak némi háttérinformáció az egyes novellák keletkezésével kapcsolatban. A szerzőhöz hasonlóan én is azt javaslom, csak a történetek elolvasása után olvassátok el a hozzájuk tartozó rövid ismertetőt.

Forrás.
Kedvenc novellák a Borostyánon kívül, ami a dobogó legfelső fokán áll: Tükörkék bárónő, Ködváros, Nem elevenszülő, A vérvörös gépezet
Nem annyira tetszett: Ezer fog, Közöttetek, Szorozva nullával - de ez utóbbi inkább csak túlságosan kegyetlen volt, egyébként nagyon érdekes koncepció, és még humor is van benne.

Forrás.

Értékelés: 10/9 Nagyon különleges utazás volt, életről, halálról, vágyakról, félelmekről. Pszichedelikus, felforgató, és magadból kifordító élmény belemerülni ebbe a szörnyűséges, de mégis otthonos fantáziavilágba, a veresattila-műfajba, amiben sosem tudod, hogy zombikkal, kannibalizmussal, földönkívüli lényekkel, vagy épp "csak" a Kisgömböccel fogsz összefutni. :)

Forrás.

Remélem sok mindent kiadnak még a szerzőtől, én már most várom a következő dobását. :)

A könyvet kiadja az Agave Könyvek.
Rendeld meg >ITT<!

Ajánlom Abstractelf posztját is a könyvről! :)

Forrás.
Fülszöveg"Magyarország, ahogy még sosem láttuk.
Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.

15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.
Veres Attila, az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője."

Egy apró kritikai megjegyzés a legvégére, a margóra... mi az, hogy bal szegycsont?!

2018. július 31., kedd

Júliusi zárás

Forrás.
Arról nem volt szó, hogy elkezdődik a nyár, kettőt pislogunk, és augusztus van! Hé! :O Az idő kíméletlen múlásán és a hőségen kívül azonban nincs okom panaszra: zsákmányolás és olvasás szempontjából is remek hónapot zárhatok. :) Végre visszatért a korábbi olvasási kedvem, egymás után fogtam a krimiket, meg amihez csak kedvem volt, és pár falatban, belefeledkezősen behabzsoltam a könyveket. 

A könyvtáram júliusban 5 példánnyal gyarapodott: 

- Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke
- Náray Tamás: Zarah
- Clare Azzopardi: Pár női név
- Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben

Az első hármat Libris ajándékkártyával vettem (♥), a másik kettő pedig reci a Noran Librótól, két nagyon érdekes apró könyvecske, amik az "Európa női szemmel" sorozatban jelentek meg. Az egyiket épp befejeztem, a másikat most kezdem. :) 
Elég vegyes felhozatal, de mind érdekel, és a Nyugat + zombikat azon nyomban el is olvastam, annyira kíváncsi voltam már rá. Náray Tamás könyve is várós, és Nima remek posztja megerősített, hogy nagyon jó választás volt Carrisi is. ;) Persze már korábban is nagyon tetszett, amit olvastam tőle, a Démoni suttogás. Nem kétlem, hogy ez a sorozat is szuper lesz. :) 


Ebben a hónapban 8 könyvet fejeztem be, ezek közt volt két várólista csökkentős is. Két könyvet olvastam angol nyelven, a többit magyarul. Három könyves poszttal még adós vagyok az olvasmányok közül, de végre pótoltam a korábbi elmaradásaimat, és ennek köszönhetően az idei legtöbb posztot termő hónapot zárom: ezzel együtt ugyanis 14 bejegyzés született, vagyis kb. kétnaponta lehetett új csemegéznivalót találni a blogon. A július azért is jeles hónap, mert ilyenkor van a blog szülinapja is, idén már a 9. :) Ma pedig egyébként Rowling anyánk és Harry Potter ünnepli a szülinapját, éljen, éljen! :D 


A Témázásban ezúttal képeken mutogattuk meg a könyvgyűjteményeinket és egyéb könyves apróságainkat, volt félévzárás is, és még egy paprikás poszt is beficcent.

Augusztus végén is valami hasonlóról szeretnék beszámolni, bár az biztos, hogy beszerzésből sokkal több lesz, sikerült ugyanis megvalósítanom egy kis projektet... De erről majd akkor. ;) Szeretnék a nyári tervek és a várólista csökkentős könyvek közül is többet elolvasni augusztusban, és persze befejezni a most olvasott könyveimet, nehogy valamelyikből beragaditisz legyen. :)

A többiek júliusa:

Dóri, Nita, Nikkincs, Sister, Amadea


2018. július 30., hétfő

Gyűjtemény - képes poszt

Így cipeltem én is a könyveimet. ;) Forrás.
A Témázunk ehavi választottja egy képes-nézegetős-mutogatós téma lett, amiben megmutathatjuk milyenek is a: Gyűjteményeink - könyvek, polcok, csecse-becsék.

Ennek a posztnak több tanulsága is van, amikre elsőre nem is gondoltam... A legfőbb az, hogy a könyvszerelmes igazi gyűjteményét maga a könyv képezi. ;) Amikor elkezdtem összeszedni gondolatban a könyves csecse-becséimet, rájöttem, hogy sokkal inkább a könyveimet szeretném megmutatni: sorozatokat, egy szerzőtől vagy épp egy kiadótól való szerzeményeket. A fotózásnál aztán több másik tanulság is akadt: sehol sincs elég fény, a vaku elrontja a képet, de vaku nélkül életlen, vagy sötét marad..., a polcok rendetlenek és porosak (és a könyvek is sajnos :/), és semmi nem a kívánt sorrendben, egyazon polcon, vagy akár a ház egyazon helyiségében foglal helyet... Ebből következett aztán, hogy a fotózáshoz bizony kilométereket kellett menni, egyik szobából a másikba, kiporolni, lefújkodni a szépségeket, majd vissza, elrendezgetni, fotózni, és aztán újfent elpakolni, ami logisztikai problémákat állított, mert néhol hirtelen nem akart visszaférni minden ugyanúgy, ahogy volt. :D További tanulság volt még, hogy szinte semmit nem tudtam összerakni hiánytalanul, egy-egy darab biztosan elbújt valahol, vagy ténylegesen nincs itthon, mert kölcsönadtam, vagy a szüleimnél van... Így például a legnagyobb, Harry Potter gyűjtemény sem teljes a képeken. De végül nem is törekedtem arra, hogy mindent megmutassak, inkább csak adok egy kis ízelítőt a kincseimből nektek. :)  

2018. július 28., szombat

The Crimes of Grindelwald - előzetes és képek


A Fantastic Beasts - Legendás állatok filmek második része, a The Crimes of Grindelwald idén novemberben jön, és a premier közeledtével elég sok új infó csordogál már róla. Megérkezett az új trailer, karakterplakátok, és további képek.

Nézzétek csak: 


Nagyon intenzív és mozgalmas trailer lett, annyi szent! Tetszik minden látványos és vicces eleme is, Nicolas Flamel megjelenése pedig igen meglepő volt. Ez alapján úgy tűnik, hogy megint egy akciódús, szuper forgatókönyvű epizódot fogunk kapni.
Kezdek megbarátkozni Jude Law-val is, mint fiatal Dumbledore-ral. :) 

Itt pedig az említett karakterplakátok (kattintásra megnőnek):






2018. július 26., csütörtök

A barátság és a szikomorfák ereje

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem


Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a regényt, csücsült is jónéhány listámon, de most végre kézbe vettem, és nem csalódtam. Igazi életszagú, déli történet, ami helyenként hangos kacagásra késztet, máskor nosztalgikus érzéseket kelt, és egészében véve egy nagyon pozitív kicsengésű feelgood regény, annak ellenére, hogy sok szomorú esemény is történik benne.

Fülszöveg"„- ​Irtó ronda ez a ruha rajtad… A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. – Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: – De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel.”

Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében.
Itt ebédel – családostul – a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben minden figurát megért és szeret. Edward Kelsey Moore, a chicagói csellista-író könnyes-vidám regénye kiváló szórakozást ígér."

Nyárra tökéletes olvasmány a három barátnő minden felforduláson és élethelyzeten átívelő barátsága, ami az '50-es, '60-as években indul Indianában. A központi hely, ahol mindig összegyűlnek, Earl falatozója, az "Amennyi beléd fér" (Earl's All-You-Can-Eat). Odette, Clarice és Barbara Jean különleges körülmények közt látták meg a napvilágot, de kétségkívül Odette-é a legérdekesebb sztori, ő ugyanis tényleg, a címnek megfelelően, egy szikomorfán született, és ez a furcsaság rendkívüli szilajsággal, bátorsággal, a dolgokkal való rettenthetetlen szembenézés képességével ruházta őt fel. Nem lehet azt mondani, hogy Odette a főszereplője a regénynek, mert gyakran átveszi a stafétát a másik két barátnő is, és szerintem az ő történetük, sorsuk is van olyan érdekes, csak másként. A csipetnyi misztikumot az hozza be a regénybe, hogy Odette, édesanyjához hasonlóan kapcsolatba tud lépni a szellemvilággal, és néha megjelennek neki az ismerős halottak. Furcsán hangzik bár, főleg, hogy szerény személyeik közt még Eleanor Roosevelt árnya is tiszteletét teszi, mégis illik az egész a könyv hangulatához, és nem fordítja fel fenekestül ez a kis háztáji mágia az egyébként nagyon is a földön járó történetet. Annak ellenére, hogy a könyv tele van az élet osztogatta keserű citromokkal, mint hűtlenség, halál, betegség, gyász, alkoholproblémák és rasszizmus, mégis egy üdítő limonádét tudott belőle varázsolni Edward Kelsey Moore. Csak hozzá kellett adnia ennek a három különleges, de valahogy mégis hétköznapi nőnek a múlhatatlan barátságát, az eltéphetetlen érzelmi kötelékeket, és egy jóóó nagy adag nevetést. Tudom, hogy talán nem kéne ilyen megkülönböztetést tenni, de szinte hihetetlen, hogy egy férfi szerző ilyen beleérzéssel tud írni nők közötti barátságról.

Laura Hamm fotója a szerzőről. Forrás.

Kedvenc karakterek: Odette, Lester, Nagy Earl.
Akit annyira nem kedveltem: Eleanor Roosevelt szelleme.

Kedvenc jelenetek: a megafonos, megtért örömlányos jelenet, na és az esküvő, azzal a bizonyos szép cipővel. :D Az esküvői jelenet egésze kacagtatóra sikerült, de máskor is többször hangosan kellett nevetnem, pl. a "férfifogó súlyhatáron" is. :) A papírzacskós rész is megnevettetett, ugyanakkor meg is döbbentett, hogy tényleg ennyit számított a bőrszínnek az árnyalata is?! De hogy ezt egy barna papírzacskóhoz hasonlítva hozzanak ítéletet valamiben... ejha.

Ami annyira nem tetszett: a végén a fordulat, a felesleges kör a kórházból a fáig, és vissza... SPOILER azért elég hihetetlen Odette állapotának javulása, valljuk be, megbírkóztunk volna más végkimenetellel is, elég jól megágyazott neki a szerző SPOILER VÉGE.

Érdekesség: ti tudtátok mi az a "szaletli"? Én ebben a regényben találkoztam először ezzel a szóval. Kis kerti pavilont, kerti házacskát jelent.
Egy fájó hiba: szegény Barbara Jean nevét rengetegszer elírták benne Barbara Jane-re...


"The secret to life is friendship" - az könyv mottója. 

Értékelés: 10/9 Édes-bús, mégis egyértelműen szívderítő olvasmány tapintható érzelmekkel, valódi humorral, életre keltett karakterekkel, akik hibáik ellenére, vagy épp azokkal együtt is, nagyon szerethetőek. :) Nem vált kedvenccé, vagy kiemelkedő olvasmánnyá, de igazán kellemes élményt nyújtott.

Egy jó hír még a végére: tudtátok, hogy van egy második része, ami angolul 2017. júniusában jelent meg? The Supremes Sing the Happy Heartache Blues a címe. :)

A második rész.

2018. július 24., kedd

Az időutazó felesége a Könyvbárban


Decemberben jártam utoljára a Könyvbár&Restaurantban, amikor is Zakkanttal A fiú, akit Karácsonynak hívnak menüsort kóstolgattuk végig, és tényleg feledhetetlen élményben volt részünk. Ilyen sok idő elteltével, már igazán ideje volt egy újabb látogatásnak. Hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be ezúttal hárman csajok, megízlelni a nemrég indult Az időutazó felesége menüt.

A könyvet még 2009-ben olvastam, és a kisebb kritikai megjegyzéseim ellenére kedvencemként tartom számon. Sajnos az emlékeim már megkoptak róla, időszerű egy újraolvasás valamikor... :) 

Audrey Niffenegger nagysikerű könyvéhez az alábbi ételeket állították össze:
  • Clare „főztje” (Kacsapástétom, céklás kenyér, savanyított zöldségek)
  • Az ott maradt ruha (Medvehagymás-ricottás ravioli, sonka, vajmártás)
  • Ketrecben rekedve (Nyúlcomb, körtés paszternákpüré, csicseriborsó, pálinkamártás)
  • Karácsonyi vacsora újra meg újra (Báránycsülök, menta, burgonya)
  • Az éltető kávé (Kávé desszert csokoládéval)

2018. július 23., hétfő

Paprikás poszt az Üvegtrónról

Sarah J. Maas: Throne of Glass 


Ms Maas-szal elég furcsa a viszonyom, történt ugyanis, hogy tavaly rábeszéltek a Tüskék és rózsák udvara (ACoTaR) elolvasására, és bár nem igazán nyerte el a tetszésemet az első kötet (középszerű és kissé mehh), a lelkes unszolásra, hogy a második mennyivel jobb, folytattam és be is fejeztem a trilógiát még 2017-ben. A második epizód valóban nekem is nagyon tetszett és megkedveltem Rhysandet és Feyre-t, még fangirl-üzemmódba is kapcsoltam, és szemet vetettem a következő, rövidebb epizódjukra is (A Court of Frost and Starlight). Közbeiktatva előbb viszont elolvastam Maas másik sorozatának első kötetét, az Üvegtrónt, szintén ajánlásra, és mint azt a poszt címe is előrejelzi, nem lettünk nagy barátok... 

FIGYELEM felpaprikázott poszt! Én szóltam! Rajongók eddig, és ne tovább!

2018. július 21., szombat

Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia

Ahogy korábban is írtam, krimikre fájt a fogam mostanában, így a Maigret és a pikárdiai gyilkosságok után kaptam is a következő Simenon után, sőt, már egy harmadikat olvasok a sorban, de ne szaladjunk ennyire előre. ;) A Maigret és a víg kompánia még 2015-ben jelent meg az Agavénál de akkor bizony kimaradt az olvasása, és csak felkerült a polcra a gyűjteményembe. Idén beválogattam a vcs-listába is, és örömmel pipáltam ki, mert egy igazán remek darabja a Maigret krimiknek.

Fülszöveg"A júliusi kánikulában mindenki vidékre menekül Párizsból, aki teheti, és már Maigret is indulna Elzászba Madame Maigret után, ám nyomozóösztöne másfelé téríti. Pedig mi értelme egy uzsorás hat évvel korábbi meggyilkolásán töprengenie, ha az úgyis egy kivégzett külvárosi bandafőnök lelkén szárad?

A főfelügyelő víg kompánia közepébe csöppen egy Párizs környéki zöldvendéglőben, de az összeszokott társaság mulatságát pisztolylövés szakítja félbe. Mi köze ennek a gyilkosságnak a hat évvel ezelőttihez? Mire ez kiderül, Maigret számos Pernod-t megiszik a napsütötte teraszokon, és Párizs-szerte betekint a kispolgári álszentség kulisszái mögé."


Szegény Madame Maigret hiába várja, hogy férje csatlakozzon hozzá az elzászi vakációra, Maigret bizony ha szimatot fog, akkor addig nem nyugszik, amíg az ügy végére nem jár. Hiába, hogy ez egy hat évvel ezelőtti bűntett, most egy halálra ítélt utolsó szavai mégis új információval szolgálnak és a felügyelő elindul vándorútjára, ami ezúttal sörrel, habzóborral és számtalan pohárka Pernod-val van kikövezve.
A címben szereplő víg kompánia valóban az, aminek elsőre hangzik: egy hétvégi italozásokra és táncra, kikapcsolódásra összegyűlő összeszokott kis társaság, akiknek törzshelye a kétfrankos zöldvendéglő. Maigret is hirtelen köztük találja magát, és a felszabadult hangulatban fel sem ismerik, sőt kedélyesen letegezik őt. A jókedv azonban csak addig tart, amíg fel nem bolydul minden egy pisztolylövéstől, és valaki holtan nem esik össze... Megjelennek a múlt árnyai és bár friss bűntett is akad, Maigret hamarosan összeköti a szálakat azzal a bizonyos hat évvel ezelőtti gyilkossággal is.

Nagyon szeretem azokat a krimiket amik zárt helyen vagy mint itt, csak zárt körben történnek egy összeszokott társaságban, ahol egyébként első ránézésre mindenki nagyon kedvel mindenki mást, és csak a mulatság, a szórakozás a lényeg... Tetszik, amikor a felszínre kerülnek a régi ügyek, uzsora, tartozások, féltékenység, viszonyok és megcsalások. Mert bizony sosem olyan egyszerű egy kiterjedt víg kompánia háttértörténete, mint gondolnánk. :)

Kedveltem Maigret módszereit, hallgatásán túl az erőfeszítés nélküli beolvadását a társaságba, ügyeskedéseit a gyanús fickókkal a börtöncellában, és a sok elfogyasztott Pernod hatására elnehezülő gondolatait. :)
A pikárdiai gyilkosságokhoz hasonlóan ez is egy több szálon futó, elég sok szereplős, bonyolultabb történet, és mozgalmas is, annak ellenére hogy sokat ücsörög a különféle kocsmákban és vendéglőkben mindenki. ;)
James kiváltképp érdekes szereplője a sztorinak.

A fordítás nagyon tetszett, és most, hogy az Agave két különböző Maigret fordítójától olvastam egyet-egyet egymás után, nekem Ertl István felé húz a szívem, szebb a mondatformálás, hangulatosabbak a leírások, bővebb a szókincs.

"A főfelügyelő minden gondolata átértelmeződött, minden értéke a fonákjára fordult. Valahogy másképpen látta most még az utcát, a járókelőket, a csillogó hernyóként araszoló villamost is."

Értékelés: 10/10 Kár volt soká halogatni, a harmonikus, szép borító az egyik legjobb Maigret-t takargatja. Olvassátok! :)

>ITT< meg lehet rendelni. :)