2019. június 17., hétfő

Michelle Obama: Becoming

Amikor 2008-ban megválasztották Barack Obamát, rettentően örültem neki. A politikában nem vagyok ugyan jártas, annyit mégis láttam, hogy milyen végtelenül szimpatikus, nyílt ember, és hogy milyen óriási lépés, hogy ő lett az első színes bőrű amerikai elnök (majdnem azt írtam, hogy elnökünk, lám, nagyon felhorgadt bennem valami rejtett amerikai patriotizmus) - bár kétségtelen, hogy történelmet írhatott volna Hillary is mint első női elnök. 2008 még az msn* kora volt, és ez csupán azért tartozik még ide, mert amikor Barack Obama elnök lett, bizony nekem még az msn-em is "beöltözött" az alkalomra: Obamás avatarom volt és "Change has come to America" felirat díszelgett rajta. Az erőteljes szlogenekkel, american dream jellegű dolgokkal, emlékezetes beszédekkel mindig is könnyen meg lehetett engem fogni...
Ez a kötet persze nem Barack-ról szól, ez Michelle Obama, a 44. first lady önéletrajza. 

2019. június 16., vasárnap

Könyvhét 2019

Saját képek. 
A 90. Ünnepi Könyvhét idén a Vörösmarty tér felújítása miatt a Duna-korzóra költözött, és milyen jól tette! :) Szerintem akár meg is tarthatnák ezt a helyszínt, mert szellősebb, kellemesebb, kevésbé terhelt turistákkal és árnyékot is nyújtanak a fák. A hosszanti elrendezés kényelmesebben végigböngészhető, nincs az az összevisszaság. 
Idén egyetlen napon látogattam csak ki a Könyvhétre, és korábbi szabályaimat megszegve nem hétköznap mentem, hanem szombaton, dacolva a tömegiszonnyal és a nehézkes nézelődéssel (délelőtt egyébként még tök jó volt!), és nem vittem hátizsákot sem, mert tudtam, hogy alig lesz, amit tényleg meg is akarok venni. Végül három könyvet zsákmányoltam, de ezeket is csak a legvégén, hogy ne kelljen egész nap cipelnem.

2019. június 8., szombat

Jodi Picoult: Salem Falls

Úgy emlékeztem, hogy már vagy 5 éve nem olvastam Jodi Picoult könyvet, de kiderült, hogy ez nem igaz, 2017-es olvasás volt ugyanis a Small Great Things, ami akkor jött ki magyarul is, Apró csodák címen. Az a kötet egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat, mert bár rendkívül fontos és érzékeny témához nyúlt - mint mindig -, mégis átlagos maradt, és túl lineáris. Nem volt elég és eléggé kidolgozott mellékszereplő sem, akik pedig nagyon érdekesek szoktak lenni a szerzőnél. A Salem Falls egy régebbi, 2001-es regény, most jelent meg nemrég magyarul is, mint 'Ítélet'. Jó választásnak bizonyult az előző Picoult után, mert az akkor kifogásolt dolgok ebben a történetben pont a helyükön voltak számomra. Nem átlagos kötet, a felépítés izgalmas, a szálak sokfelé futottak, ennek megfelelően a mellékszereplők is nagyon kidolgozottak és fontosak voltak mind.

2019. június 5., szerda

Csemegéző az új címekből

Forrás.
Jó pár szép és érdekes új könyv érkezik nemsokára, ami persze a Könyvhét közeledtével természetes, és már vártam is a "dömpinget". :)  Kicsit félek, vajon mekkora lesz a júniusi kupacom... Jönnek egyre az újabb csábítások... :) Lássuk nekem mi keltette fel leginkább az érdeklődésemet a felhozatalból!

2019. június 3., hétfő

Nyári tervek 2019

Forrás.
Nagyon vártam már, hogy összerakhassam a következő évszakos tervlistát, részben azért, mert beköszönt a nyár, részben pedig azért, mert - lekopogom - úgy tűnik kicsit sikerül jobban tartani magam ahhoz, amit eltervezek olvasás szintjén. Nem csak találomra dobálom össze a könyveket a polcról, hanem tényleg azokat szedem össze, amikre az elkövetkező három hónapban sort szeretnék keríteni. Utána pedig próbálok elsősorban ezek közül válogatni. Nagyon furcsa, de nagyon felszabadító is egyben, hogy recim még egyáltalán nem volt ebben az évben - persze nem kizárt, hogy lesz, meg nem is baj. :) Mindenesetre most nincs soha "házi feladat", még ha az is valami érdekes könyv lenne esetleg, nem szorít semmilyen határidő, csak kedvemre olvasok. 

És akkor lássuk, hogy ezen a nyáron miket szeretnék kedvemre elfogyasztani: 

A befejezésre várók

Neil Mulholland: Harry Potter pszichológiája - 10%-nál tartok, kicsit szárazabb, mint gondoltam, de ettől függetlenül érdekel, és be fogom fejezni
Michelle Obama: Becoming - 50%-nál járok, nagyon tetszik ez a bepillantás az Obama család életébe :) 
- Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - 10% még csak, de már most nagyon beszippantott, szerintem kedvelni fogom végig. Egy éve aszalom már szegényt a polcon... 

A további tervbe vett könyvek

- Moskát Anita: Horgonyhely - hallottam hideget-meleget róla, van akinek a legjobb altató, van, akinek a legjobb magyar fantasy... Kipróbálom magamnak, és ez alapján eldől, hogy az Irha és bőrt is akarom-e.
- Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - listaveterááán! 
Saját kép.
- Craig Thompson: Blankets - Takarók - megkaptam ajándékba ezt a gyönyörű graphic novelt és szerintem nem fogom soká tartogatni az olvasását, hiába hogy téli hangulatú
- Georges Simenon: Maigret és a Dél Keresztje - nem telhet el nyár Maigret nélkül, és ez vcs-s is
- Emylia Hall: The Book of Summers - nyári is, vcs is
- Kalo-Páldy-Popper-Ranschburg: Felcserélt szerepek 
- Csepeli-Kígyós-Popper: Magára hagyott generációk - egy kis pszichológia és vcs mindkettő
- Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata - vcs, plusz kölcsönkönyv
- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima - nagyon érdekel, és újra "aktuális" az HBO sorozat miatt, amit szintén nézni szeretnék

Ismét 12 betervezett könyv, amikkel, ha minden jól megy, kész lesz a várólista csökkentés is, és szuperül is fogok szórakozni. :) Vegyes társulat persze, és nem csak és kizárólag őket fogom és szeretném forgatni, lesznek további spontán választások is. Nagyon szeretném olvasni a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágbant is, de a Párducpompához és Celeste Ng Little Fires Everywhere című könyvéhez is kedvet kaptam nemrég... (Álljanak itt bónusznak :D )

Aktuális állás: 2/12 (15)


Ti milyen könyveket terveztek nyárra? Mi az, ami semmiképp nem maradhat ki? 

2019. június 2., vasárnap

A záporos május lezárása

Saját képek.
És remélem nem csak a hónap lezárása ez, hanem tényleg az esős időé is egy darabig, mert bár könyvmolyként szeretjük, amikor kinn esik, mi pedig a szoba rejtekében olvasgatva pillantunk csak ki az ablakon, dehát könyörgöm, közben június lett! :D Én ilyenkorra már megunom a fotel+pléd+kakaó kombinációt és inkább ejtőznék hintaágyban és napsütésben. ;) Tegnap azért már volt némi nyár-ízelítő, remélem ti is kimentetek kicsit a szabadba! 

De a nagy nyári láz előtt lássuk, hogy is alakult a tavasz utolsó és általában legszebb hónapja, velem és a könyveimmel.

2019. május 29., szerda

Top 5 - Klasszikusok a várólistámon

Forrás.
Időről időre kedvet kapok ezekhez a mini-listákhoz Vicky blogjáról. Ezúttal a várólistás klasszikusok a téma, és anélkül, hogy mélyebben belemennék a definíciókba, lássuk, nekem milyen klasszikus nagyobb/ismertebb művek szerepelnek a várólistámon, amiket beterveztem már egy ideje, és szeretnék majd elolvasni.

Februárban témáztunk hasonlóról - kimaradt alapművek címszó alatt -, de most nem filozofálni szeretnék megint a témáról, hanem kifejezetten egy konkrét toplistát szerettem volna összeállítani ezekből az eddig kimaradt művekből.

2019. május 27., hétfő

Egy kis kortárs magyar - kellemes csalódások

A Témázunk ehavi választottja a "Jó is és magyar is? - kellemes csalódásaink kortárs magyar szerzőkkel" című téma lett.

Bevallom régebben nem szerettem magyar szerzőktől olvasni, szinte senkitől sem. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a kötelező olvasmányok közt jócskán volt olyan, ami megakasztott és elkedvetlenített. A porosság, unalom és kacifántosság gondolatban elválaszthatatlan lett számomra attól, hogy "magyar szerző". Szerencsére persze ez a sztereotípia nem igaz, és ahogy elkezdtem kaput nyitni néhány kortárs magyarra, én is megtapasztaltam, hogy vannak közöttük nagyon jók, akiknek szeretném még több írását elolvasni.

A klasszikusok közt meg persze ott van Szabó Magda, aki kétségtelenül a kedvenc magyar szerzőm. ♥

Szépirodalomra és szórakoztató irodalomra kettébontva hadd mutassam meg nektek azokat a kortárs magyar szerzőket, akik kellemes csalódást okoztak.

2019. május 23., csütörtök

Gyermeteg romantika, avagy mellényúltam


M.C. Beaton: Emily Goes to Exeter (The Travelling Matchmaker 1.)



Valami hangulatos kis semmiségre vágyva nyúltam ez után az apró könyvecske után pár napja. Hívogató  volt a rajzos kis borítója, és a szerző sem volt ismeretlen; az Agatha Raisin sorozat első részét olvastam tőle, és kedveltem is, csak valamiért nem folytattam. Agathához azt hiszem még vissza fogok térni valamikor, de ezt a sorozatát látni sem akarom Beatonnak... Sajnos a nagyon kicsi elvárásaimnak se tudott megfelelni, amit a romantikusoknál szoktam támasztani, hogy könnyed kikapcsolódás legyen... Bárgyú és butus könyv, infantilis szereplőkkel, gyenge és erőltetett történettel. Hannah Pym nem főszereplőnek való, nem tudta elvinni a hátán a könyvet, és még csak nem is szimpatikus... Olvastam értékelésekben, hogy kedvelik őt, de számomra semmi megnyerő nem volt benne. Pláne hogy egy cseppet olvasásellenesnek is lett megírva: 

"She firmly believed that reading novels was a very bad thing for a young, impressionable girl to do."

Ilyen borítóval meg
aztán rá se néztem
volna. :/
A cselekmény szakadozott, kényszeres, a kitalált játékokat épeszű felnőtt emberek szerintem sose kezdenék el játszani... Színdarabot adnak elő, meg levélíró versenyt rendeznek? Atyaúristen... Tudom, hogy ez egy másik kor akar lenni, de azért megpróbálhatta volna helyén kezelni az ilyenkor szokásos dolgokat. Italozás, kártyázás, beszélgetés, oké, de meg kell vallani, még a beszélgetés részét is sikerült helyenként istenesen agyoncsapni: 

"Conversation became general. Everyone began to talk about how they would like to die."
És ez még mindig jobb volt egy fokkal, mint amikor az éjjeliedények ürítése volt a téma... 

Sajnos csalódás volt, nem tudott elszórakoztatni, mert ahol nem untatott halálra, ott csak felidegesített... Csak azért nem hagytam félbe, mert rajta volt a várólista csökkentős listámon, és szerencsére nagyon rövidke. 

Magyarul Miss Pym és a menekülő menyasszony címen jelent meg, három kötetet adtak ki a sorozatból az Ulpiusnál.

2019. május 20., hétfő

Kate Quinn: The Alice Network

Kate Quinn regényét nehéz felcímkézni. A történelmi romantikus bár bizonyos szempontból illik rá, a The Alice Network mégis sokkal több ennél. Kellemes meglepetés volt, főleg hogy nem számítottam nagy történetre, sokszínűségre, összetettségre, csak egy mondhatni könnyedebb, de persze a háború viszontagságaival átszőtt sztorira.

Több volt ebben a könyvben, és sokkal jobb stílusban is, mint számítottam rá. Kate Quinn remekül ír, hangulatos és gördülékeny. Tetszett a történetszálak alakítása és tetszettek a karakterei is, ezek az erős és bátor nők, akik kockára tették az életüket a háborúban, hogy kémkedésükkel előrevigyék a jó ügyet. Nem csak világháborús kémregényt kaptam, hanem fejlődésregényt, sőt vérbeli thrillert is, egy leheletnyi románccal. 

Azért is különösen izgalmas a könyv, mert az első és a második világháborút is érintjük a két történetszálon. Az egyik 1947-ben Charlie St. Clare-t követi nyomon, aki édesanyjával Svájcba készül egy kis "beavatkozásra" egy nem kívánt terhesség miatt... Charlie-t azonban nem érdekli más, mint hogy eljusson Eve Gardinerhez, aki talán tud valamit elveszett unokatestvéréről, Rose Fournier-ról... Eve szála pedig 1915-től indul, amikor is beszervezik kémnek egy női szervezetbe, Alice hálózatába. A Le Lethe-ben lesz felszolgáló, Lille-ben, ami kiváló alkalom arra, hogy kihallgassa a német tiszteket. Kiválóan beszél franciául, németül és angolul is, de mindezt titkolnia kell. A főnöke, a kollaboráns René Bordelon gyanakszik rá eleinte, de aztán más jellegűvé válik az érdeklődése...
Eve és Charlie szála meglepő módon érnek össze a a Rose után való nyomozás során, és igazán döbbenetes dolgokra jönnek rá. A lezárás krimibe/thrillerbe fordul és ettől válik igazán izgalmassá a dolog: élet-halál hajszává válik a kérdezősködéssel induló nyomozás. 

Eve remek karakter. A múltbéli szálból ismerjük meg igazán jól őt, és érthetjük meg a jelenét, a motivációit, a sérüléseit (mind a fizikait, mind a lelkieket). Eve Gardiner a legjobb kémek közé tartozott, értékes és fontos információkat csempészett ki, miközben mindenkivel elhitette, hogy ő csak egy egyszerű, dadogós lány, Marguerite Le Francois. Rendkívül érdekes volt, ahogy elmesélték az üzenetek rejtegetését, továbbításának módjait. Rizspapírra írtak, iszonyatosan pici betűkkel, és a hajtűikbe csavarták, kontyaikba rejtették például az üzeneteket. Különböző álcáik voltak, személyazonossági papírok több névre, és rengeteg egyéb praktikájuk. Látszik, hogy alapos kutatómunka van a regény mögött.
Egész lenyűgöző, hogy ez a hálózat valóban létezett, és hogy Kate Quinn a regénybeli Lili-t is valós személyről, Louise de Bettignies-ről mintázta. Ő volt a hálózat feje, Alice Dubois álnéven is.

A háború persze nem játék, és nem csak csacsogó információcsere volt, hanem kőkemény lebukásveszély, következmények, megtorlások, áldozatok is... Felkavaró volt és kegyetlen.

Magyarul a Maxim adta ki.
Charlie St. Clare-t először nem kedveltem, főleg az első pár fejezet után. Csetlő-botló, nem kifejezetten érdekes alaknak tűnt, nem is volt különösebben szimpatikus... Aztán mégis megszerettem. Ügyesen és rétegről rétegre bontotta ki őt a szerző, és tette érthetőbbé az érzéseit, gondolatait, döntéseit, és egyre erősebbé a jellemét. Szembe tudott nézni a kihívásokkal. Finn-nel alkotott párosukat eleinte furának találtam, de megkedveltem őket; a mogorva skót és a céltalan jenki az őszinteségük miatt illettek igazán össze. :)

Hosszú könyv, de egyáltalán nem túlírt. Részletes, de minden részlet, minden leírás nagyon érdekes és fontos. Ahogy befejeztem, úgy éreztem szívesen elkezdeném újra elölről. :)
Csodás könyv a nők lelkierejéről, a női barátságról, de a kitartásról is.

Egyébként ha a most divatos "spoiler without context" módszerrel akarnék élni, ehhez a könyvhöz egy Baudelaire szobrot tennék ide illusztrációnak... Esetleg még egy Lugert. Aki olvasta, tudja miért.

Két érdekesség még a végére:
- a könyvet Reese Witherspoon is beválogatta a könyvklubjába
- bár még nincsenek hírek megfilmesítésről, egy jópofa képzeletbeli casting van a szerző honlapján, parádés szereposztás lenne! :) A felsorolt összes csodás színésznőt el tudnám képzelni Eve Gardiner megszemélyesítőjeként, és Christoph Waltz tökéletes lenne René Bordelon szerepében - egyébként is többször felsejlett a Becstelen Brigantyk emléke a könyv olvasása közben.