2016. december 8., csütörtök

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Főnix Rendje

Mary GrandPré illusztráció
Már az ötödik kötet posztja... *sóhaj* Hát igen, el fognak fogyni... *újabb sóhaj* Pont ilyen érzés fog el az újraolvasáskor is mindig ennek a kötetnek a befejezésekor, pedig az utolsó két rész is még bőven hosszú. Persze izgalmasak is, és emiatt gyorsan elröppennek. A Harry Potter és a Főnix Rendje sokak számára "a legkevésbé szerettem" kötet, és gyakran kritizálják a hosszát és a sok tinihormont benne. Én mégis kedveltem már kezdettől így is. Nagy élmény volt nem a fordításra, hanem az eredeti megjelenésre várni, és angolul olvasni elsőre is. A család meg csak ámult, hogy egy ilyen féltéglát mily' lelkesen cipelek és szótárazok pusztán önszorgalomból. :)


A poszt az újraolvasáskor, 2011-ben íródott. 

2016. december 5., hétfő

Jordi Llobregat: Vesalius titka

"Barcelona, ​​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek.

A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását."

Jordi Llobregat első regénye a Vesalius titka, és nem kis fába vágta ezzel a fejszéjét a szerző, mindazonáltal el kell mondanom, cseppet sem érezhető az "elsőkönyves" jelleg. A történet kidolgozott, feszült, izgalmas, és minden kirakós darabka a helyére kerül a végén benne. 
1888-ban járunk Barcelonában, ahol gőzerővel (!) készülnek a Világkiállítás megnyitójára, és ahol ezzel párhuzamosan szörnyű halálesetek történnek. A szegényebb negyedek utcalányai tünedeznek el főképp, hogy aztán a csatornákból kerüljön elő megcsonkított, borzalmas sebekkel teli testük. A babonás népek a Fekete Kutya vérszomjas szelleméről suttognak, aki eljött Barcelonába, és most a fiatal lányok közt szedi áldozatait. 
Daniel Amat Oxfordban táviratot kap, melyben értesítik édesapja haláláról, így rögtön visszautazik szülővárosába, hogy részt vegyen a temetésen. Daniel múltját sötét események árnyékolják be, egy tűzeset, mely a családi házban pusztítva halálos áldozatokat szedett... Most pedig édesapja halála körül is túl sok a gyanús körülmény, és Daniel egyre csak húzza-halasztja a hazautazást menyasszonyához és biztos egyetemi tanári állásához, amit apósa biztosítana neki. 
Bernat Fleixának, a minden lében kanál újságírónak szemet szúrnak az eltünedező lányok, majd azok eltünedező holttestjei is, hogy a néhai Amat doktor furcsa haláláról már ne is beszéljünk... Bizonyítéka nincs még elég, de Daniellel összefogva talán sikerül megírnia élete riportját az esetből... Néhány abszint és apjának részletes feljegyzései, amiket Fleixa dug az orra alá, meggyőzik Danielt, hogy maradnia kell, hogy fényt derítsen az igazságra apja halálával, és akár a többi gyilkossággal kapcsolatban is. 
A szokatlan párosnak hamarosan újabb segítsége akad a kivételes képességű orvostanhallgató, Pau Gilbert személyében, akivel közösen kutatva felgöngyölíthetik a titkot, aminek köze van Vesaliushoz és az ő csodálatos felfedezéseihez, metszeteihez, anatómiakönyvéhez. A De humani corporis fabrica talán segíthet felfedni a kegyetlen sorozatgyilkos valódi szándékait, Amat doktor halálának okát, és egy sor egyéb korrupt és veszélyes ügyet, amik katasztrófához vezethetnek a Világkiállítás megnyitóján... 


Részletek Andreas Vesalius De humani corporis fabrica című művéből. 

A könyv hemzseg a gyanús és még gyanúsabb alakoktól, félőrültektől, csalóktól, molesztálóktól, korrupt rendőröktől, uzsorásoktól, verőlegényektől és még egy szellemlátó médium is helyet kap benne. A karakterek rendkívül színesek és szinte kilépnek a könyvlapokról. Szegény Daniel Amat lett talán a legszürkébb köztük, de ez tulajdonképpen csak annak tudható be, hogy még talán ő a legnormálisabb mindenki közül. Sötét titkok az ő múltjában is vannak, ahogy már említettem, és gyötri egy beteljesületlen szerelem is, Irene, akit viszontlát a temetésen, majd néhányszor később is. 
Fleixa amolyan átlagember, aki keresi a kiskapukat, néha eltévelyedik, de azért a szíve a helyén van. Na és az esze is, hiszen neki tűnik fel elsőként, hogy valami nagyon nincs rendben a gyilkosságokkal és eltussolásukkal. Sajnáltam szegényt többször is, amikor keresztbe tettek neki, vagy pórul járt. 

Az anatómia képbe hozásával extra pikantériát kapott a könyv. Korabeli anatómiaórák, boncolások, fűrészpor és vérfoltok a padlón, a bomlás édeskés szaga... Nem kíméli Llobregat az olvasókat: nem kevés gyomorforgató és undorító jelenet van, főként a vége felé. De valahogy ezekkel lesz hiteles és igazán izgalmas az egész. A gyilkos kiléte pedig majdnem az utolsó pillanatig rejtély. Tetszettek a fordulatok, csavarok, az, hogy apróbb és nagyobb titkokkal is zsonglőrködött a szerző, és ezáltal nem csak a nagy tétmeccs, a gyilkos elfogása volt érdekes, hanem az egyes emberi sorsok is. 
Pau Gilbert élettörténetét kifejezetten szerettem.

Az atomszférateremtés végig csillagos ötös volt, legyen szó akár a füstös és zsúfolt, pálinkaszagú kocsmákról, a macskaköves szűk és ködös sikátorokról, ahova nem ér el az utcalámpák fénye, a poros, de mégis fenséges könyvtárépületről, ami telis-tele van megsárgult lapú kéziratokkal... Aztán a csatornarendszer bűze, a patkányok zaja, a víz, ami esőzéskor szinte ellepi a csatornákat, és a labirintusszerű hálózat, ahonnan vezető és térkép nélkül kitalálni szinte a lehetetlennel egyenlő... 
Nem volt sok felesleges, vagy unalmas leíró részlet, mert a cselekmény pörgése nem engedte, mégis azonnal a korabeli helyszíneken éreztem magam, ahogy kinyitottam a könyvet. 
Az eredeti borító is nagyon ötletes,
de a magyar még jobb lett!
A realitás talajáról a misztikus dolgok felé is elkalandozik a történet, de épp csak annyira, hogy az még máshogy is magyarázható legyen, hogy maradjon filozofálnivaló, mi lett volna ha? Hogy eltöprengjünk, hogy is volt igazából? ... 

Értékelés: 10/10 Bár hosszú ideig olvastam, ez egyáltalán nem a könyv hibája volt, mert az mondhatni tökéletes, mint egy Vesalius metszet az emberi testről. :) 
Történelmi hangulatú, feszült és borzongató krimi-thriller őrült sorozatgyilkossal. 
A borító pedig egyszerűen ZSENIÁLIS! Szerelem első látásra - és aztán olvasásra is!

Ezen a linken szuper tartalmakat találtok még a könyvhöz, pl. korabeli barcelonai képeket. :) 

Kiadja az Agave Könyvek
Rendeljétek meg >ITT<

U.i.1.: Szegény Fleixa neve nem Flexia. ;)
U.i.2.: Llobregat nevét kb. "jobbregat"-nak kell kiejteni, és egyébként ez egy spanyol folyó neve is. Nem tudom, hogy felvett név-e. 

2016. december 4., vasárnap

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Tűz Serlege

Mary GrandPré illusztráció.
A poszt-turkáló egy darabig még a Harry Potter kötetekkel lesz tele, most következik a negyedik a sorban, a Harry Potter és a Tűz Serlege. Ez még a "kezdő-kupacban" volt, amikor megkaptam a magyarul megjelent köteteket 2000-ben. Ez már egy emberes kötet, jóval vastagabb az előzőeknél, és rengeteg kalandos "mellékesemény" is van benne a jó és rossz harcának fő állomásain kívül. De utóbbi is kicsúcsosodik teljesen, a gonosz ugyanis újra testet ölt ebben a részben, és a mai napig beleborzongok abba a jelenetbe... 
Ez a poszt 2011 elején íródott, az újraolvasáskor.

2016. december 2., péntek

Mesés és Potteres november

Forrás.
A szó szoros értelmében nem volt "mesés" a november, inkább dolgos volt és rohanó, de koncentráljunk inkább a könyvekre. ;) Azért mesés, mert bár tudok prezentálni 10 olvasást a hónapra, ezek többsége bizony kis leporellócska, mesekönyv volt, rövid olvasmányok. Egyetlen "normál" könyv csúszott le, az meg annyira nem tetszett. :/ A roxforti sztorik gyűjteménye sem volt hosszú galopp, de ő indította a Harry Potteres élmények sorát ebben a hónapban... :) 

Blogbejegyzés született egy rakás, egész pontosan 14. Ezek egy része azonban poszt-turkálós poszt, mivel elkezdtem áthozni a freeblogról elveszett Harry Potter posztokat. Nem járja, hogy egy ekkora Potter-fannak, mint amilyen én vagyok, nem találni a blogján HP-s bejegyzéseket! :) A sorozatot pedig még idén elkezdem újraolvasni, angolul. 

A hónap legjobb könyv-related élményei is a Harry Potterhez kapcsolódnak. Szuper volt a Könyvbárban tett látogatásunk Zakkanttal, ahol végigettük a titkok kamrája menüsort, és hasonlóan remek élmény volt a Legendás állatok és megfigyelésük film; odáig vagyok érte! Hamarosan lesz róla poszt is. :)

A november azt hittem lightosabb hónap lesz a beszerzések szempontjából, de nem lett az... Összesen 7 új szerzeményem lett. Ezek közül viszont csak egyet vásároltam én, a Harry Potter és a titkok kamrája illusztrált kötetet (höhh, tényleg túlteng a Potter ebben a posztban! :D). A Pusheen színezőt a kiadótól kaptam - micsoda szürreális élmény, hogy reci-színezőm van! :D A többit pedig a molyszülinapi tombolán nyertem. Sajnos amikre igazán vágytam, elkapkodták már előlem, kivéve a Közöttünk a folyót, annak nagyon örülök, kenyás, kikuyus könyv A mesekönyveket azért fogtam, mert akkor már inkább ez, mint valami homeopátiás, íriszdiagnosztikás, vagy dohányzásról leszokós hantakönyv. Elolvasva őket azonban rájöttem, nem igazán jártam jobban. Majd lesz erről egy poszt, mert nem tudok szó nélkül elmenni az ilyen primitív mesék mellett.

A szerzemények. 

Szóval van is zsákmány, nincs is zsákmány: a mesekönyvektől szabadulnék, a színező meg nem is igazi könyv. ;)

A hónapban témáztunk is, méghozzá mindenféle kultúrmorzsákról, zenékről, filmekről, festményekről a könyvekben. Illetve egy másik vonalon a sikerlistákat, trendeket vettük górcső alá. 

Decemberi terveket külön nem fogok írni, már úgyis nagyjából beterveztem egy lehetetlen mennyiséget még idénre, velük szeretnék haladni és minél többet elolvasni közülük. Hozom a többi Potter-posztot és a Legendás lényeket is sorban, és nemsokára megérkezik a bookdepós rendelésem is - a december sosem nullás... :)

Ami idegesít, hogy nem haladok a megkezdett könyvekkel. A Vesalius titka marhajó, és mégis, totál nehezemre esik elővenni újra, és olvasni belőle. Olyan veszett hosszúnak tűnik, rengeteg betűvel egy oldalon... Pedig tényleg élvezem, nagyon jó a stílusa és izgi is. Másfél hónapra félre volt téve, kénytelen voltam újrázni az első 50 oldalát, és megint vagy 3 hete olvasom és basszus még mindig csak a felénél járok. Olyan, mintha már egy éve ezt olvasnám. Milyen átok ül ezen a könyvön? A Talán bizony mégsem című könyvnek pedig el akartam menni a könyvbemutatójára, akkor ütöttem fel gyorsan, előtte két nappal, de aztán úgy alakult, hogy nem jutottam el rá... A könyv meg azóta mostoha lett, félreraktam, és szintúgy nem emlékszem már az elolvasott 30 oldalra, szóval újra kell kezdeni. Az ilyen beragadós könyves etapoknál szokott lenni, hogy elkezdek öt másikat és már azokat is befejezem, de a ragacsok maradnak még mindig... #könyvmolyproblemz Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül az ilyen hülye problémákkal! :D

 A többiek novembere:

Dóri, Katacita, Nita, Nikkincs, Amadea, Avilda, Nokedli, Sister (na jólvanám, most már ennél több blogot nem bírok olvasni! :D )

2016. november 30., szerda

Poszt-turkáló: Harry Potter és az azkabani fogoly

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a Potter-posztok lánca a Harry Potter és az azkabani fogollyal. Ez volt az a rész, a sorozatból, amit legelőször megnéztem magamnak a könyvesboltban, és menten vissza is utasítottam, sőt, magamban teljesen gyerekesnek bélyegeztem meg. "Boszorkány- és varázslóképző szakiskola", micsoda marhaság, gondoltam magamban, meg hát nem is jól írták az Alcatrazt... :D Az Azkabani fogoly ezután is kissé mostoha maradt bevallom, de csak a 2011-es újraolvasásig. Nem szerettem, hogy nincs benne konkrét összecsapás Voldemorttal - hiányzott a Sötét Nagyúr jelenléte, úgy látszik. A későbbiekben a filmek közül is ezt kedveltem legkevésbé a szentimentális cuaroni rendezés és a sok premier plán miatt (Meg mert a gyerekszínészek ebben alakítottak a legerőltetettebben.). De amikor legutóbb újraolvastam, megenyhültem, és nagyon megkedveltem, sőt, a végén meg is könnyeztem ezt a kötetet. A poszt 2011 elején íródótt: 

2016. november 29., kedd

Steven Rowley: Lily és a polip

A hírverés is nagy volt ekörül a regény körül, és bevallom a külseje és címe is megragadott rögtön, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, igaz, csak kölcsönben. A Lily és a polip azonban nekem nem adott sem felhőtlen szórakozást, sem olyan élményt, amit annyira ígérget: hogy ezt a könyvet el akarom majd olvastatni mindenkivel a környezetemben. Őszintén szólva egy elég lapos történetről van szó, ami persze megpengeti az érzelmi húrokat, főleg azoknál, akik imádják kis házi kedvenceiket, de ezen túl egy lufi csak.

Lily egy tacskó, a polip meg, nos, nem más, mint egy eufemizmus a daganatra, ami a fején nőtt. Betegség, megoldáskeresés, orvosok, hideg vizsgálóasztalok, tusa. Ééés ennyi. Illetve pardon, nem ennyi, mert még ehhez hozzájön a rendkívül terhelt elbeszélő is, Lily gazdája Ted, aki meleg, épp szingli és sajnáltatja magát, totál önbizalomhiányos, antiszociális és még ráadásul depressziós is, pánikrohamai is voltak/vannak, meg bekapkod néha egy Vicodint vagy Valiumot némi vodkával... Hogy számomra még antipatikusabb legyen, dől belőle a sok popkult reference: filmek, színészek, zenék, versek, idézetek... aaaaaaaaaaaaaa. -.-"
Aztán voltak még elszállt metaforák és frusztráló, hosszú álomképek, ami egyszerűen túl sok volt nekem. A végén elsülő  giccs-ágyúról már nem is beszéljünk.
Ezen túl még ha befigyel pár typo és fordítási hiba (beleboxol a karjába? bolhát csinál az elefántból?), akkor engem ott eléggé elveszített a könyv, mert már bőven nem az élmény pozitív része marad túlsúlyban. 

Forrás.
Ami tetszett, az az, hogy szépen mutatta be az ember-állat közti köteléket, ami nagyon-nagyon szoros lehet, és tényleg úgy beszélünk sokszor a kutyához, macskához, hogy hallani véljük válaszait, számítunk a beleegyezésére, a helyeslésére, a véleménynyilvánítására. Érezni azt is, hogy részben igaz történet az alapja, a kutyát, a kutyás viselkedést, szokásokat precízen prezentálja, szinte láttam magam előtt Lilyt és minden kis mozdulatát végig, pedig sose volt tacskóm. Szomorú és kicsit megszorongatta a torkomat, de olyan érzésem volt, hogy olvashattam volna ehelyett valami sokkal jobbat ebben az időben, amit rászántam. 

Értékelés: 10/4,5 Szívtelen és érzéketlen vagyok biztos. :) Szerintem túlértékelt a sztori. De Lily egy cukorfalat benne. Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást. 



2016. november 27., vasárnap

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Titkok Kamrája

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a régi Harry Potter posztok átmentése a második kötettel, a Harry Potter és a Titkok Kamrájával. Ezt a részt is irtó gyorsan befaltam azon a bizonyos karácsonyon, amikor megkaptam ajándékba az első négy kötetet egyszerre. Hosszú-hosszú évekig ez volt a kedvenc kötetem a sok akció és izgalom miatt. A mai napig az egyik kedvenc jelenetem az anagramma és a Baziliszkusz, és Ginny, és óóó Gilderoy is itt jött, és a tündérmanók és Fawkes... Túláradó lelkesedéssel tudok erről a kötetről beszélni, bár tény, hogy később aztán a 6. és 7. részek kiütötték kissé a nyeregből, de mindenképp dobogós. Sokszor újraolvastam már, angolul és magyarul is, hangoskönyvben és papíron. Ez a poszt 2010 végén íródott, az akkori újraolvasásról. 

Hessberöpsi tündemanca! ;) 

2016. november 26., szombat

Poszt-turkáló: Harry Potter és a bölcsek köve

Mary GrandPré illusztráció részlete.
Bubumackónak megígértem, hogy majd áthozom a blogra a régi Harry Potteres posztjaimat, mert hát nem járja, hogy ekkora HP rajongó vagyok, amit szoktam is büszkén hangoztatni, a keresgélők mégsem találnak bejegyzéseket az egyik legnagyobb kedvencemről a blogon. Ennek a magyarázata természetesen ismét a freeblog halálában keresendő.

Amikor legutoljára újraolvastam a köteteket, még a freeblogon voltam, ami valami mágikus pálcasuhintásra eltűnt... De az írások megvannak, és most mind átkerül ide is. Ez azért is lesz érdekes, mert előfutárai lesznek ezek az áthozott posztok a NAGY HP ÚJRAOLVASÁSNAK, amit még idén elindítok az illusztrált kötetekkel. ;) A lelkesedésem okán valószínűleg egy teljesen új posztsorozat is fog születni a sokadik újrázáskor is.

Következzenek addig is a 2010/2011-ben írt posztok.


2016. november 23., szerda

Amit még idén elolvasok

Forrás.
Akárhogy is nézem, vészesen közeleg az év vége. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy á, még több, mint egy hónap van karácsonyig, az advent hetei elsöpörnek majd mellettünk, és karácsony után a két ünnep közti időszak szintén észrevétlenül szokott elszelelni, szabadságok ide vagy oda. :) Persze bizonyára találunk majd időt a tovasuhanó napokban az olvasásra is, na de vajon mennyit még? Mi fog még beleférni az évbe könyves szempontból? 

Novemberben eddig sokkal-sokkal kevesebbet olvastam, mint akartam volna, így alakult. Ez azonban sajnos kicsit megborította az előzőleg eltervezett könyvlistáimat is, és igyekeznem kell, ha pl. tényleg teljesíteni szeretném a várólistacsökkentős játékot.

Amiket idénre még beterveztem, azok tehát a következő könyvek:

Megkezdettek és recik:
- Jordi Llobregat: Vesalius titka 
- Sylvain Neuvel: Alvó óriások
- Steven Rowley: Lily és a polip 
- Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

♥ HP-újrázás:
Harry Potter and the Philosopher's Stone - illusztrált
Harry Potter and the Chamber of Secrets - illusztrált


Vcs-k:
- Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: Kulcs
- Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen
- Mikhail Bulgakov: The Master and Margarita

És hogy legyen egy 10. is a sorban:
- Tóth Krisztina: Pillanatragasztó - mert megkívántam hirtelen.

Ennél több szerintem nemigen csúszik be, így is van benne monstrum is. :)

Saját képek.


És nektek - hány oldal fér még bele az évbe? ;)


2016. november 21., hétfő

Kotta és ecset - művészet és asszociációk

Forrás.
A Témázunk ehavi témája igazi csemege és szinte kimeríthetetlen. Most mégis csak ketten mini-témázunk vele. Remélem azért lesznek akik csatlakoznak hozzá, színesítve a palettát. ;) Fedőneve Kotta és ecset - könyvekről másként: asszociációk, zene és művészet. 

Asszociációk - violinkulcs

Biztosan sokszor előfordult már veletek is, hogy egy bizonyos képről rögtön x könyv hangulata ugrott be, teljesen illett hozzá, pedig valószínűleg semmi közük nincs egymáshoz. Vagy hogy egy zene befészkeli magát olvasás közben a fületekbe, és ahhoz a történethez kötitek. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy sok popkulturális referencia van némelyik regényben, és megemlítik a szerzők, hogy mit hallgatnak a karakterek a könyvlapokon. Ha már ezzel kezdtem, bele is bonyolódok a zenei részbe, mert nálam ez a rövidebb felvonás, nem vagyok ugyanis zenés. Ki lehet kergetni a világból olyan kérdésekkel, hogy milyen zenét szeretek. -.- Egy szerencsétlen would-be udvarlómat is elkapáltam egyszer, mert ez volt az első kérdése hozzám - hát az utolsó kérdése is maradt, evvan. :) Bezzeg, ha azt kérdezte volna, hogy milyen könyveket szeretek, lehet, hogy még mindig ott ülnénk. :D 
Forrás.
Egyenesen gyűlölöm, amikor elkezdenek a könyvekben arról beszélni, hogy milyen zenét hallgatnak meg szeretnek. Elkezdi játszani az agyam azt a lemezt, hogy ezt nem hiszem el, meg hogy ezek kik, meg hogy én ugyan nem fogok utána keresni, mert megzakkanok, ha el kell indítsak egy youtube zeneklipet, hogy megnézzem milyen zenéről van szó. Kb. 10 másodpercet szoktam bírni egyébként is, ha valaki "mutat" nekem egy zenét, és aztán udvariasan hazudok róla valamit, miután kinyomtam, és eltelt annyi idő, hogy hihető legyen, hogy végighallgattam. Komolyan, engem senki ne kínozzon zenével! És ez nem azt jelenti, hogy sose hallgatok zenét, mert de, rádiózenét, meg amit a Zemberem szeret és megszerettette velem (hálisten ő sose kérdezte meg milyen zenét szeretek :D - szegényt lehet idejekorán lepattintottam volna!). De a könyvekből nekem nem hiányzik zenészek és zeneszámok emlegetése. Az agyam át is siklik ezeken. Az időutazó feleségéből rémlik nagyon, hogy mennyire nem tetszett a sok - számomra - ismeretlen együttes és énekes emlegetése, ne adj Isten idézgetés a zenékből. Blahh. Köszönöm, de ne. 

Három kedves könyves-zenés dolog jut eszembe, az egyik szintén Az időutazó feleségéhez köthető (micsoda paradoxon), a filmzenét ugyanis nagyon szerettem: Lifehouse: Broken


A másik a Coldplay Paradise című száma, amit abszolút a Pi életéhez kötök, és amit imádok és rongyosra bírok hallgatni. :) 


A harmadik pedig a Nővérem húgának az egyik zenéje, de ezt már annyira nem szeretem, mint akkortájt, amikor kijött a film. 

És akkor vágjuk is el gyorsan itt a zenéket, mert túladagolódtam. :D 

Asszociációk - ecset 

A "kép a könyvhöz" vonalat eléggé szeretem, mindig teszek is képeket a könyvértékelő posztokba, és általában nem csak a borítót, hanem valami mást is még. Ha van időm, a pinteresten szoktam keresgélni, és bepasszintom azokat a rajzokat, illusztrációkat, amik szerintem illettek a könyv hangulatához.
Forrás.
Ehhez a szekcióhoz most nem kerestem címeket és hozzájuk képeket, viszont az alább linkelt posztokban szerintem sikerült legalább egy olyan képet találnom a könyvhöz, ami illett a hangulathoz.

Marija Morevna és a Halhatatlan
Mr. Gwyn
Arkangyal éjjel
Off the Page
Sárkányok, farkasok és almák
Lépcsők városa
Magyar szeretők
A másik én 
Londinium hercege

Sokszor előfordul, hogy szinte látom magam előtt, milyen képet szeretnék illusztrációként betenni a posztba, de olyankor még csak hasonlót sem találok. :) Murphy. Nekem valahogy kellenek a képek a szöveg mellé, meg kell néhol törni a sorokat. :)

Művészet - festészet

Az asszociációkon túl vannak még a konkrét művészeti adalékok a könyvekben, és ehhez nem feltétlenül kell non-fictiont olvasni, vagy művészeti albumokat pörgetni. A regényekben is sokszor beépítik a művészeti alkotásokat, és ha jól csinálják, az embernek lesz kedve utánanézni. Régen olvastam már, de nagyon megragadott a Leány gyöngy fülbevalóval, aminek középpontjában az azonos című Vermeer festmény áll, meg persze Vermeer maga. :) A holland festő akkor ezután annyira érdekelt, hogy sokat nézegettem más képeit is, elolvastam a szintén az ő egyik képe köré épített A jácintkék ruhás lány című Susan Vreeland regényt, sőt, még a Vermeer van Delft életregényét is kivettem a könyvtárból. Az más kérdés, hogy azt végül nem olvastam el.


A Leány gyöngy fülbevalóval az egyik kedvenc könyvem lett a magával ragadó hangulata miatt és amiatt, amit a festészetről a festésről az alkotás folyamatáról bemutatott. Máig emlékszem azokra a jelenetekre a könyvből, amikor Griet a műtermet takarítja, és felmerül benne, hogy megmoshatja-e az ablakokat egyáltalán... Mennyire lesznek mások akkor a fényviszonyok az alkotáshoz a festő számára?

Vermeer képei

A Vermeer-regényes korszakomban akadtam rá Deborah Moggach Tulipánláz c. regényére is, amiben szintúgy festészet volt és a 17. századi Hollandia.



És ha már Leány gyöngy fülbevalóval, Tracy Chevalier másik könyve, A hölgy és az egyszarvú c. könyve is magával ragadott - habár nem annyira, mint az első -, amiben falikárpitok szerepeltek. Utána is kerestem a képeknek, és máig emlékszem rájuk, nem úgy, mint a könyv történetére... :)




Ha művészet, akkor feltétlenül eszembe jut még  Alessandro Baricco, neki is a csodás Mr. Gwynje, aki szavakkal festett portrékat. Az a könyv egyszerűen elvarázsolt. 

Művészet - épületek és szobrászat 

Őszintén megmondom, legtöbbször nem szokott nagyon érdekelni, hol játszódik egy regény, de amikor ténylegesen szerepet kapnak az adott ország-város épületei, szobrai, nevezetességei, akkor mindig jobban odafigyelek. Ki mást is hoznék fel példaként, mint drága Dan Brownomat, akivel végignyomoztam Rómát az Angyalok és démonokban, és akivel Velencében és Törökországban is jártam már, és élvezettel olvastam minden kis kultúrtörténeti morzsát a Mona Lisától kezdve a grálon át Dante halotti maszkjáig. Vele barangolni néha nagyobb élménynek tetszett, mint amikor a saját szememmel láttam Olaszország nevezetességeit.

Angyalvár
Ezt nem bírtam kihagyni. :D Forrás.
Dióhéjban ennyi jutott eszembe a témáról, de lehetséges, hogy közben majd fel-feldereng még valami a korábbi olvasmányokból. :) Ti szívesen olvastok olyan könyveket, amikben művészeti, kulturális adalékok vannak, amik utána nézésre késztetnek, vagy épp csak mesélnek a festészet, szobrászat , zeneszerzés, egyáltalán az alkotás rejtelmeiről? Vagy a másik vége a témafonálnak: vannak olyan képek, zenék, amik bizonyos könyvekhez kötődnek számotokra és különösen kedveltek?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek kottája és ecsetje:

Szee

Utóvéd (később csatlakozók):

Sister, Bubu, Nokedli, Tataijucc,