![]() |
Forrás. |
PuPilla Olvas
Minden ami könyv, mindenkinek aki könyvmoly.
2025. február 7., péntek
Januári zárás 2025
2025. február 6., csütörtök
Minden kémiát mindenkinek!
Bonnie Garmus: Lessons in Chemistry
Egy halom fontos és nehéz témát boncolgatott a könyv, és rengeteg tragédiát is, mégis könnyed és humoros is tudott maradni, sőt életigenlő, pozitív kicsengésű. Nagy történet, ami mégis hétköznapi. Zseniális. Mi kell még? :)
Remekül indult az év, Bonnie Garmus könyve ugyanis instant kedvenc lett, egyszerűen imádtam, és már értem, miért is olyan népszerű. :) Igazi felüdülés ilyen jó regénybe botlani, ami nem csak okos, és sokrétű, de szórakoztató és humoros is.
Mindenképp meg szeretném nézni a belőle készült sorozatot is valamikor!
De mi is ez a "minden kémia"? Az 1960-as évek Amerikája, ahol egy nő nem érvényesülhet igazán a tudományban, mert legfeljebb laborasszisztensként tekintenek rá, Elizabeth Zott mégis próbálkozik, még ha néha mérőpoharakat kell is lopkodnia. Egy tudósok közti szerelem története, egy tv-show története, egy korszak története... Nehéz summázni bárhogy is, mert összetett, és kacskaringós, mint a valódi jó történetek általában.
Érdeklődéssel figyeltem már az elején, vajon mégis hova fog kifutni, mit fog elmesélni, és végülis nagyon más volt, mint amit a borító mögé gondoltam, de sokkal lendületesebb és kerekebb is. Egyben szívszorító is, meg is könnyeztem néhány eseményt, és egészen a végéig féltettem az egy kedves szereplőt, nehogy valami szörnyűség érje. A karakterek mind közel kerültek hozzám, de Elizabeth és a kutya, Six-Thirty főleg.
Sokszor nem szeretem az "okosnak" megírt gyerekeket a regényekben, mert inkább koravénnek, tudálékosnak hatnak, de Mad nem ilyen volt szerencsére. A mellékalakok is emlékezetesek, Miss Frasktól, Donattin át, Wakely-ig.
„I don't have hopes,” Mad explained, studying the address. „I have faith.”
He looked at her in surprise. „Well, that's a funny word to hear coming from you.”
„How come?”
„Because,” he said, „well, you know. Religion is based on faith.”
„But you realize,” she said carefully, as if not to embarrass him further, „ that faith isn't based on religion. Right?”
Szóval kémia, labor, kutya, evezés, szerelem... aztán ebből mégis egy televíziós konyhashow lesz?! Aggodalomra semmi ok, Elizabeth abszolút rebellisként reformálja meg a főzést is, hiszen tudományos alapokra helyezve mutat be mindent, és ezzel sok-sok háziasszony szemét nyitja fel, nem csak a tápláló vacsorával kapcsolatban. Szókimondó és a sztereotípiákat félresöprő attitűdje miatt először megpróbálják beszabályozni, majd el is akarják tüntetni a képernyőről, azonban egy ilyen egyéniségnél ez nem is olyan egyszerű, mint azt a show hátteréből a nagyeszű férfi vezetők gondolják.
Calvin és Elizabeth háttértörténete és családi tragédiáik egyenként is megérnének egy (könyvnyi) misét, csak kapkodtam a fejem, amikor megosztották egymással életük történetét... Egyik megrendítőbb, mint a másik.
Brutális őszinteséggel mutatja be Garmus a nők helyzetét, több szemszögből, több élethelyzetben is: az elnyomottságot, igazságtalanságokat, az anyaság küzdelmességét, az újszülöttes időszak nehézségeit, a családon belüli erőszakot, a munkahelyi visszaéléseket és hátrányos megkülönböztetéseket...
A könyv egyetlen gyenge pontja számomra - ha bármit is mondanom kéne - az evezés, de csak mert borzasztóan utálom a versenysportokat, és ezekről a könyvekben sem szeretek olvasni. Az igazán jó regények azonban még az ilyesmit is elviselhetővé teszik. :D Szerencsére az audiobookban pont akkor tartottam az evezős résznél, amikor szekrényt pakoltam és rendeztem át, így aztán csak úgy suhant az idő, és nem megszakításokkal hallgattam ezt a kissé unalmasabb részt. Értem persze a sztoriban betöltött szerepét az evezésnek, de ettől még nagyon nem érdekelt ez a téma.
Az audiobook végén van egy interjú Bonnie Garmus-szal, amiből többek közt kiderül, hogy ő is evez, és hogy Hatharminchoz a saját kutyája, Friday volt az ihletadó, aki rengeteg mindent megértett, sőt, Svájcba költözésükkor még a német nyelvet is magára szedte, nagyon tanulékony volt. ♥ :)
Kedvenc mondatom a könyvben Hatharminctól származik:
Sajnos hallottam azóta, hogy a magyarítás nem sikerült teljesen, hiszen Madeline neve egy lefordíthatatlan szituáció révén lesz "Mad", és a magyar könyvben ez picit másként van megírva. Kár, mert ez a legally Mad sor iszonyú jó kis fejezetzáró mondat volt.
De mind a vicces, mind a szívet tépő jelenetek remekül voltak megírva, kitalálva és tálalva.
Kedves momentumok még, a teljesség igénye nélkül:
- a tv és a cirkadián ritmus tudománya
- Kin ♥, amikor Walter Pine-nal együtt tudnak rezegni
- amikor Miss Fraskról kiderül, hogy hasonló élményekben volt része, mint Elizabeth-nek...
- 9:22 ♥
- bármi, amikor Hatharminc narrál
- a nyitvahagyott Proust
- "Everybody lies"
- "Wakely, was that supposed to be the good news or the bad news?"
- Mud pies xD (sajnos ez is humorát vesztette a fordításban)
- "Imagine if all men took women seriously."
- "E.Z. is without a doubt the most influential intelligent person on television today."
- az újságíró lojalitása
![]() |
A magyar kiadás. Van olyan is, aminek a periódusos rendszer van az oldalán, élfestésként. :) |
És még a felolvasás is nagyon jól sikerült, Miranda Raisinre ezentúl oda fogok figyelni. :)
A szavaim nem adják vissza se a stílust, se a hangulatot, se azt az elképesztően jól összerakott sztorit, amit kaptam. Hiába van január, a Minden kémia egyenes úton vitorlázik be már most az idei top5-be. Jóval a vége előtt már megcsapott az érzés, ez mindenképp kedvenc, akárhogy is zárul, akármi is kerül a következő oldalakra. Már most azon gondolkodtam, hogy még idén újra is olvasom, és nemsokára érkezik hozzám egy fizikai példány is, mert az nem járja, hogy a kedvenc könyveinkből ne csücsüljön ott egy a polcon! ;) El fogom olvasni rendesen, kézbe véve is, sőt, lehet még be is szamárfülezgetem, és bejelölöm, mert megválni nem fogok tőle, az biztos. ♥
A kifejezetten jól sikerült magyar cím miatt angolul is folyton All Things Chemistryként ugrik be egyébként a kötet.
Remélem hamarosan új könyvvel rukkol majd elő Bonnie Garmus, nagyon várom!
2025. január 19., vasárnap
Clare Pooley: How to Age Disgracefully
Clare Pooley-t tavaly ismertem meg, és rögtön megkedveltem. A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című könyvét olvastam akkor, és az év egyik meglepetése lett. Nagyon kedveltem frappáns megoldásait, kellemes szereplőgárdáját.
Valami hasonlóra számítottam ennél a könyvénél is, és végülis hasonlót kaptam, csak kicsit lassabban "ért be".
A How to Age Disgracefully - magyarul a remek Hogyan öregedjünk méltóságmentesen? címet viseli - szintén egy feel-good kötet merész fordulatokkal, és egy csokor színes és érdekes karakterrel, akik ezúttal majdnem mind nyugdíjasok.
Azért írtam, hogy lassabban ért be a történet, mert két gondom volt a regény első felével: az egyik, hogy nem tudtam, hova akar majd kilyukadni, mi lesz a fő fókuszpont vajon, csak nem a betlehemes játék? Nem szerettem volna, ha egészen a végéig húzódnak a próbák, és hogy az legyen a "nagyjelenet", mert annyira azért nem volt izgi ez a rész. Szerencsére csak mellékszál maradt.
Illetve a másik, hogy tulajdonképpen ki is a főszereplő? Art? Lydia? Daphne? Ziggy? Nagyon örülök, hogy a második részben kikristályosodott, hogy Daphne az, és egy végtelenül szórakoztató történetet rittyentett az írónő az öreglányról!
A történetben az 50-es Lydia, aki elvállalta egy nyugdíjasklub szervezését és vezetését a helyi közösségi házban, hirdetést ad fel. Erre a hirdetésre jelentkezik többek közt Daphne is, de ott van még Art, William, Ruby és Anne is. Pauline-t talán meg sem érdemes említeni, annyira idejekorán búcsút veszünk tőle, morbid, de egyben merész és vicces vágással. ;D Van még egy Maggie Thatcher nevű kutyus is, akit felváltva gondoznak a klubtagok, na és persze Ziggy, a tiniapuka, aki 8 hónapos kislányát hordja a szintén a közösségi házban levő bölcsibe/oviba (nursery).
![]() |
A magyar kiadás. |
Tetszett a humor, az összefogás, a barátságok, kapcsolatok alakulása, ahogy zsák a foltját (néha a fonalát ;)) megtalálta, és ahogy segíteni tudtak egymáson a hóbortos és különös csapat tagjai. Ziggy és Daphne kapcsolata különösen szívcsücsök lett. ♥ Art háttértörténetét is nagyon szerettem.
Szuper volt már az elejétől az idősekkel kapcsolatos sztereotípiák lerombolása is. Jót derültem azon, ahogy Lydia elképzelte, hogy majd kártyáznak, kirakóznak, teázgatnak, és anekdotáznak a régi szép időkről... :D Ezek az idősek igazán belevalók, életerősek, érdeklődőek, tettrekészek, és nem semmi múltjuk van. Nem bingózni gyűlnek össze!
Pluszbónusz: ismét egy olyan könyv, ahol az első fejezet csak a végén nyer értelmet. :D
Érdekes, mozgalmas cselekmény és jól megírt, összetett karakterek, akiknek csomó kisebb-nagyobb titkuk akad, s ezek szép lassan felszínre bukkannak. Érzelmes, szívmelengető, de nem csöpög, és szépen elvarrja a szálakat. Clare Pooley-tól biztosan fogok még olvasni, mert tényleg könnyed kikapcsolódás, de egyáltalán nem bugyuta, érint mindenféle komolyabb témát, és van mondanivalója is.
Tracy Rees könyvei, azok hangulata, kedves szereplői, emberi, és szépen ívelt történetvezetése jutott eszembe a kötetről. Ha egyik bejött, tetszeni fog a másik is! :)
Többen írták, hogy A csütörtöki nyomozóklub is hasonló, nos erről nem tudok nyilatkozni, mert az nagyon idegesített már az elején, és én bizony félbehagytam.
2025. január 14., kedd
Popper Péter: Ne menj a romok közé!
A Kulcslyuk Kiadó által újra kiadott Popperek közül ez már a második, amit elolvastam, azonban a Felnőttnek lenni c. kötetről sajnos annak idején végül nem sikerült írnom. Most viszont semmiképp sem szeretnék bejegyzés nélkül elmenni emellett az olvasás mellett, mert sok fontos gondolatot adott.
Igaz, ami igaz, nem arra számítottam a cím alapján, amit kaptam, ami Poppernél kicsit meglepő, mert mindig tartja magát a témákhoz a válogatáskötetekben is, míg mások elcsalinkáznak, amerre nekik kényelmes. Most Popper is csalinkázott, de az ő anekdota-vonalain általában érdemes megvetni a lábunkat, mert jó helyre szoktak vinni.
2025. január 12., vasárnap
Újévi Book Tag 2025
![]() |
Forrás. |
Jó lesz majd visszanézni is, vajon mi valósult meg mindebből.
Az év folyamán frissíteni fogom majd ezt a posztot kis pipákkal :)
2025. január 10., péntek
Összegzés 2024
Eljött az ideje a 2024-es évösszegzésnek is! Bár lassacskán sikerült csak összerakni ismét az évzáró posztot, és több részletben, azért mindenképp elmaradhatatlan ez a könyves számvetés. Mindig várom, hogy mi kerekedik ki egy adott évből akár a számokat, a statisztikát, akár a könyves témák vonulatát illetően, de azt is érdekes összehasonlítani, az előző évekhez képest mennyivel vettem több, vagy kevesebb könyvet, és hogy vajon mit sikerült megvalósítani az év elején megtervezett dolgok közül.
Lássuk hát, milyen is volt az év könyves szempontból, és hogy mik a terveim 2025-re!
2025. január 4., szombat
Ez volt a december
![]() |
Forrás. |
Végül 17 könyvet fejeztem be a hónapban, ami rengetegnek hangzik, de sajnos a nagy része csak mesekönyv volt, szám szerint 14, hiszen a Mikulásra és karácsonyra kapott meséket mind el kellett olvasni frissiben. :) A maradék 3-ból pedig az egyik a Karácsony a Roxfortban, ami szintúgy elmegy mesekönyvnek, mert kevéske a szöveg, sok képpel.
A hónap legjobb könyve kétségtelenül Fehér Klára Négy nap a paradicsomban című kisregénye volt. A legrosszabbak a mesék közül a Kerge kecske a kínrímeivel, és sajnos a Pettson karácsonya, aminek a sikere és közkedveltsége előtt teljesen értetlenül állok. De legalább lesz egy sorozat, amit nem veszünk meg! :D
A Vidám mesék után elérkezett a következő igazán nagy és vastag mesekönyv ideje is, a Nyúl Péter világa - Mesék minden évszakra című könyv, úgy hiszem rongyosra lesz olvasva nálunk, rengeteget forgatjuk, és szerencsére ezek aranyos mesék is. Szerintem amikor már csak ilyen kaliberű mesék lesznek a meseolvasások között is, akkor összeolvasztom újra a gyerekkönyves és a sima könyves listáimat. :)
Ami a beszerzéseket illeti, két könyvvel gyarapodott a könyvtáram, az egyik a már említett Karácsony a Roxfortban, amit ajándékba kaptam meg, a másik pedig a Manon virágai, Mélissa Da Costától. Ezzel magamat leptem meg, mert 50%-os akcióban volt az Európánál.
![]() |
Saját kép. |
A "mi fér még bele az évbe" tervekből egészen sokat meg tudtam valósítani, pedig kicsit megint túlambicionáltam magam - nyilván.
Ugyan a megkezdett könyvek átcsúsztak januárra, de azért sikerült posztolni könyvajánlókat is, köztük végre az év egyik legjobbjáról, a nagy motiválómról, A hygge otthonról. ♥ Át tudtam gondolni, és még utoljára átvariáltam picit a 2025-ös várólista csökkentős alakulatomat, szépen össze is kupacoltam őket, és még a szokásos posztot is sikerült összerakni róluk. Valamint kipofoztam az egész éven át vezetett olvasmánylistámat, és kitettem közszemlére. :)
Januári(könyves) terveim a következők:
- befejezem a még tavaly megkezdett könyveimet
- és posztolok is róluk :)
- elkezdem olvasni a könyveket a vcs-listámról, szándékomban áll 2-3-at elolvasni/elkezdeni már januárban
- ezek közt lesz a két Linn Skåber kötet is, amikről egy duplaposztot szeretnék csinálni, sok képpel
- priorizálni az olvasást, a sok egyéb teendő ellenére / mellett, mert ez tölt fel
- priorizálni az olvasást a doomscrolling helyett is!
Most már jöhet az új év, és máris írhatok majd az első befejezett könyvemről is. A várólistát is elkezdtem apasztani, és hamarosan jön az évösszegző is! Hurrá, hurrá! :)
A többiek decembere:
2025. január 1., szerda
Év végi olvasmányok
Néhány sort szeretnék írni az év utolsó olvasmányairól is, amikről azt hiszem azért egész posztnyi gondolatot most nem fogok összehozni, de egy-egy rövidebb értékelést írok róluk. :)
2019 óta évente olvasok egy Kate Quinnt, es bár változó, hogy mennyire tetszenek, nagyon keresem az első kettőhöz hasonló élményt tőle, és elolvasom az újabb könyveit. A The Briar Club következett most.
Ugyanaz a felolvasó olvasta fel most is a hangoskönyv verziót, Saskia Maarleveld, így aztán most is nagyon jó minőségű, élvezetes felolvasásról van szó.
A könyv maga sajnos nem tetszett annyira, középszerű maradt, nem vont be magával annyira, mint vártam. Holott nagyon sok érdekes és fontos témát érintett, és rendkívül színes karaktergárdával dolgozik benne Quinn.
Fliss, Grace, Bea, Réka, Nora és Arlene... Ők mind Briarwood House lakói, az '50-es évek Washington DC-jében. Van köztük anya, özvegy, ex-baseball sztár, és persze mindenkinek vannak kisebb-nagyobb titkai. Például van, aki egy gengszterrel ápol romantikus kapcsolatot. De hogy az egészből mégis hogy lesz a kezdőjelenet zűrzavara, két holttesttel a ház két pontján? Úgy, hogy van itt némi kémkedés is, és van, akinek bizony egy cseppet súlyosabb a titka, mint a többieké.
Az időszak történelmi-politikai hátterét is bemutatja Quinn, és behozza a történetbe a fogamzásgátló tablettával kapcsolatos első kísérleteket is, az egyik szereplőn keresztül.
Grace March teadélutánjai teszik könnyedebbé és elviselhetőbbé a lakók mindennapjait, és ezekből heti rendszerességű szeánsz válik.
Kedvenc fejezeteim azok voltak, amiket Pete és Nora szemszögéből kaptunk. Velük igazán jó felütéssel indult a regény, de utána kissé leült számomra, Rékán és Fliss-szen nehezen rágtam át magam, a végén az események kissé zavarosan zárultak le, de kétségkívül izgalmak és fordulatok közepette. Szóval nem lett a kedvenc Kate Quinnem, de ez is jó iparosmunka.
A hangoskönyv végén van egy interjú a szerzővel és a felolvasóval. Bár feljebb dicsértem Saskia Maarleveldet, azért annyit hadd jegyezzek meg, hogy ha Quinn-nek sikerül szépen kiejtenie Réka nevét magyarul, akkor Saskiának igazán illene tudni leutánoznia, vagy ha nem tudja, hogy kell, kérdezzen utána. Ugyanis szerencsétlen asszony az egész audiobookban Ríka.
A recepteket nagyon feleslegesnek éreztem a könyvben, de az csak az én nünükém, számomra csak feleslegesen megtörik a mesélést.
A Libri egyik karácsonyi díszkötete volt ez a szépség, és amikor az ajándékkártyámat költöttem el náluk, úgy döntöttem, berakom ezt is a kosárba, hátha jó lesz alapon. Hogy jó lett-e? Hát nehezen tudom eldönteni.
Ez egy tényleg csodálatosan szép kivitelezésű kötet. A kép nem is adja vissza, mert egészen érdekes textúrája van a borítónak, és még élfestett is. Csak fogalmam sincs, kinek szól? Ünnepi hangolódásnak nekem nem elég ünnepi, nem a karácsonyhoz köthető. Elnézegetni kikapcsoló élmény volt, de tényleg egy fél óra alatt átlapozható. Nem értem ki a célközönség.
Az idézetek rendben vannak, többé-kevésbé, de a hozzá halmozott raklapnyi közhely, nos kissé sok volt nekem.
Azt olvastam, hogy olvasni tanuló gyereknek jó lehet, és utána egy picit más szemmel tudtam rá nézni, de szerintem emberfia nincs, aki egyébként ezzel a céllal a szeme előtt venné meg ezt a kötetet.
Szóval összességében: gyönyörű semmiség. Milyen értékelést érdemel az ilyen könyv?
És a másik jómadár, amire részben ráillik a gyönyörű semmiség kifejezés, de itt azért jóval nagyobb a nosztalgia-faktor, és erőteljes szentimentális szálak vannak a háttérben számomra... A Karácsony a Roxfortban olyan, mint egy nagyon egyszerű karácsonyi mesekönyv, kevés szöveggel, sok nagy képpel, egy 10 perces lapozó. Sajnos valamiért (egy kő alatt élek!), azt gondoltam ez is egy"lexikon"-szerű gyűjtemény a karácsonyi eseményekről, fejezetekről a HP mind a hét kötetéből, holott már a borító is hirdeti: Részletek J.K. Rowling Harry Potter és a bölcsek köve című regényéből. És a könyv tényleg ennyi, a karácsonyra készülődés sorai, gyönyörű illusztrációkkal körítve. A tanulók összeírása, akik maradnak a Roxfortban a karácsonyi szünetre, a hatalmas fenyőfák a Nagyteremben, az ámuldozó ajándékbontogatás, amikor is előkerül a láthatatlanná tevő köpeny, a furulya, és a Weasley-féle kötött pulcsik. :)
Ziyi Gao csodásan elkapta a hangulatot, mesebeli és kedvesen megrajzolt karaktereket adott. Igazán végigillusztrálhatná az egész sorozatot, de persze tudjuk, hogy ezek a projektek sosem jutnak el a végéig, szóval én elégedett vagyok most ezzel a kis részlettel. Nem mellesleg pluszpont, hogy kisebb gyerekkel is elolvasható. Szerintem elő fogom venni minden évben, kicsit hangolódni a karácsonyra, tökéletes hozzá. :)
Amikor befejeztem, azt írtam fel magamnak, hogy tragikomikusan üdítő, és ez valóban helytállóan leírja, milyen élmény is volt ez a rövidke történet. Az írópáros, Juli és Andris korzikai utazásának történetét ismerhetjük meg belőle, de ennél végső soron sokkal többet is. Bámulatos, hogy mennyi minden fért bele ebbe a vékonyka kis kötetbe.
Néhol komikus, néhol azonban nyomasztó korrajz ez a '70-es évekről, és azon belül is az akkori (akkori?) magyar turistákról. A turistákról, akik nem válthatnak elég valutát, akik filléreiket számolgatva, kuporgatva próbálják meg élvezni az életet, miközben egy rosszul kiszámolt érkezés, egy félreértett szó, és néhány egyéb kommunikációs baki komoly gondokat szülhet.
A korzikai nyaraláson kívül felelevenednek egy korábbi ausztrál út visszás emlékei is, kitekintünk Indiába, és Olaszországon is keresztülnyargalunk, persze csakis lélekszakadva, mindent megpróbálva behabzsolni, miközben a hidegélelmet kuporgatjuk a kocsiban, és a benzinpénzt számoljuk. Azt feltétlen fontosnak tartom megjegyezni ezen a ponton, hogy a kocsit kérem szépen Krapancsák Tódornak hívják. :D
Juli és Andris kétségbeejtő helyzetekben találja magát, főleg, amikor már - végre - ténylegesen Korzikára érnek, András régi barátjához, ahol is kiderül, nem egy udvarház vendégei lesznek, ahol a tejjel-mézzel folyó kánaán, és a kert végében futó hűs patak várja őket, hanem bizony saját szállásukat maguknak kell kifizetni, és oda fel is kell caplatni napjában többször is. Nem úgy hívták őket egy hét "vendégségbe", ahogy ők gondolták. A kommunikáció hiánya egyre-másra csalódásokat szül, mind a vendégek, mind a vendéglátók számára. Érdekes azt is apróra megfigyelni, milyennek mutatja be a messzire szakadt hazánk fiait a szerző.
Gördülékeny, szórakoztató, sokrétű írás, minden balszerencsés fordulat ellenére valahogy mégis pozitív hangulatban lehet olvasni, és figyelni hogy is viseli a csapásokat szegény házaspár. Tetszett, hogy a kitekintéseken, kalandokon, viszontagságokon keresztül mennyi mindent megtudunk közben a kapcsolatukról, személyiségükről is.
Keserédes, hangulatos kisregény nem csak utazásról, hanem barátságról, házasságról is. El is felejtettem már, milyen jó Fehér Klárát olvasni!
"(...), hanem az öbölre bámultam, ahol a lebukó nap színparádét rendezett. Egy pici bárányfelhő, egyetlen pici felhő volt az égen, de az is csak azért, hogy aranyvörös peremet kapjon. A sziklák komor, fekete csúcsok, a tenger sötétkék tinta. Csend, béke, szépség ömlött el a tájon."
2024. december 30., hétfő
Olvasmánylista 2024
![]() |
Forrás. |
102 könyvet olvastam el idén, ami a Goodreads Reading Challenge-en beállított 60-as számot jócskán meghaladja, de sajnos ott teljesen más szám látszik, amióta ugye megszűnt az a lehetőség, hogy bárki vihetett fel könyvadatlapot... Az adatbázisból hiányzó könyvek közül csak néhánynál kértem a "könyvtárosok" segítségét, hogy tegyék fel nekem az adott kötetet. Sajnos emiatt azóta a Goodreadses olvasmánylistám nem teljes. De Keep Calm and Carry On - vezetem még vagy 625 másik helyen is (a férjem szerint). ;D
2024. december 29., vasárnap
Barátnők?
Holly Bourne: Girl Friends
Holly Bourne könyve magyarul Barátnők voltunk címen jelent meg a Libertine-nél, és a NIOK egyik őszi közös könyve is volt.
A könyvben Fern és Jessica barátságáról olvashatunk, két idősíkon: tinikorukat is megismerjük, és harmincasként is találkozunk velük, amikor is újra találkoznak, és megpróbálják romjaiból felépíteni régi barátságukat. Csak hát, ugyan minek? Ez a kérdés visszhangzott bennem végig. Sajnos nem kerültem annyira jó viszonyba ezzel a könyvvel, mint szerettem volna. Valahogy álságosnak, "ál-mélynek" éreztem. Álságos abban, hogy megpróbálja nekünk most nagyon jól és alaposan bemutatni, hogy milyen komplex a női barátság, miközben valahogy teljesen tévúton van. Ez a Fern és Jessica közti "viszony" szerintem abszolút toxikus.
Egy bizonyos szempontból pár dolgot hitelesen tudott megjeleníteni, pl. néhány párkapcsolati dolgot, férfi-nő különbséget, tinikori bizonytalanságokat, szorongásokat. Az egészet azonban beárnyékolja Fern komoly mentális problémája; ő eleve egy terhelt, csomagokat cipelő valaki, nem csak a szokványos módon szorongó tini. Szerintem egy ennyire labilis lánynak csak rosszat tesz egy olyan lobbanékony barátnő, mint Jessica... Kétségtelenül voltak előnyei is a barátságnak ebből a szempontból, de akár sokkal veszélyesebb is lehetett volna, amire kifut. Fern később szerencsére kilábal a lelki gondokból, sőt ő maga is mentális problémák megoldásával kezd foglalkozni.
Ami rémesen zavart, hogy sajnos bődületesen túl van tolva a tinikori züllés. Pia, drogok, féktelen bulizások, casual party rape, stb. A SURMÓSÁG könyve, ezúttal lányokkal, bwaaaa.
Mellesleg, akinek van egy normális felnőtt élete, mégis hogy a viharba' tud beszuszakolni még egy ilyen aktív és időigényes barátság-újraélesztést, mint amit Fern és Jessica csináltak?! Ugyan már. Fern helyében amúgy már csírájában elfojtottam volna a közeledést, mondván, nincs nekem erre szükségem az életemben. De legkésőbb kis SPOILER amikor kokaint hozott a kollégás összejövetelre, wtf? kis SPOILER vége. Ami pedig a nagy múltbéli titkokat illeti, hát nem voltam elájulva, borítékolható volt, Jessica ilyen és kész. Ennek a két féllábúnak totál nincs szüksége egymásra, mert ketten együtt se lesznek kétlábúak sose.
![]() |
Jaj de Sally Rooney-s ez a borító... xD |
Szóval nem igazán tudtam együtt rezonálni ezzel a kusza könyvvel, amiben a felnőtt nők igazából csak felnőttnek látszó személyek voltak. A vége is... hát az is minek? Az email elkavarodás is olyan hihetetlen...
Furcsa kapcsolat, felesleges körök, fonákságok.
Lehet írni a témáról úgy, hogy az nem habos-babos, nem túlírt, mégis bemutatja a női barátságok komplexitását, döccenőit, komoly fordulópontjait, egész életen át húzódó összetett dinamikáját? Igen, és arra pl. ott van Ferrante.
Talán ez még mindig a "girl" című könyvek átka lenne? :D Ha még emlékeztek rá, a Gone Girl után a Shining Girls is, és még más "girlös" könyvek is igencsak csalódást okoztak, így aztán kerülni kezdtem ezeket a köteteket. Ezúttal elfeledkeztem erről a kis "szabályomról". :)
Megjelent egyébként When We Were Friends címen is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)